Népszava, 1990. június (118. évfolyam, 127–152. sz.)
1990-06-04 / 129. szám
NÉPSZAVA 1990. JÚNIUS 4., HÉTFŐ A csendes hétvége ellenére készültségi állapot Pekingben A várakozásoknak megfelelően Pekingben csendes volt a hét vége. Így említésre méltó megmozdulás és rendzavarás nélkül telt el a pekingi diáklázadás vérbe fojtásának első évfordulója. A pekingi párt- és állami szervek megtiltották az embereknek, hogy ezekben a napokban a Tienanmen térre menjenek. Kínai források szerint azt is elrendelték, hogy a vasárnapot az üzemek és a vállalatok, valamint az intézmények dolgozói a munkahelyükön töltsék. Egyidejűleg különféle mondvacsinált ürügyekkel több napra lezártnak minősítették a Tienanmen teret, amely tavaly több mint ötven napon át a diákmozgalom központja volt. Peking útvonalain megerősített rendőrjárőrök cirkálnak, s a fontosabb objektumoknál és útkereszteződéseknél ismét feltűntek a rohamsisakos, géppisztolyos katonai rendőrök. Mivel egyenruhájuk színe ugyanolyan, mint a katonai egyenruháké, a lakosság egy része arra a téves következtetésre jutott, hogy az évforduló alkalmából ismét bevonultak Pekingbe a hadsereg egységei. A hivatalos rendezvények számára fenntartott és lezárt Tienanmen teret megerősített rendőri egységek őrzik, s tér közelében ácsorgó kisszámú pekingit a rendezők a rohamrendőrség gyakorlataival szórakoztatják. Számos fontosabb útvonalon igazoltató- és ellenőrző pontok működnek, s a dzsipekkel közlekedő katonai rendőrök már nem csak este vagy éjszaka, hanem nappal is megállítanak és igazoltatnak gépkocsikat. A készültségi állapot a jelek szerint hatékonynak bizonyult, mert még az egész Pekinget átfésülő legszemfülesebb nyugati újságírók is csak arról tudtak hírt adni, hogy a mindenütt jelen lévő rendőrség szinte azonnal őrizetbe vett egy kínait, aki valamiféle tiltakozó plakátot mutatott fel, és egy nőt, aki szóba állt egy nyugati televíziós stábbal. Ettől eltekintve, sem a Tienanmen tér közelében, sem a pekingi egyetemeken és főiskolákon nem észleltek arra utaló jeleket, hogy a diákok valamiféle évfordulós megmozdulásra készülnének. Peking azonban igazi nagyváros és vannak, akik nem tartják kizártnak, hogy a katonai akció tényleges lezajlásának évfordulóján, hétfőn történhet valami, amire esetleg a hatalom letéteményesei a rendkívüli állapot időszakára emlékeztető, a város szinte minden zugára kiterjedő fegyveres rendőri készültség ellenére sem számítanak. Ezzel öszszefüggésben érdemes emlékeztetni rá, hogy még mindig nem szolgáltatták be azoknak a fegyvereknek és lőszereknek egy részét, amelyeket a tavaly júniusi napokban vették el a katonáktól. (MTI) Jerevánban továbbra is feszült a helyzet A köztársaságon belüli helyzet további destabilizálására, a hadsereg elleni hangulatkeltésre, az örmény nép és a szovjet hadsereg közötti konfrontációra irányuló súlyos provokációként értékelte a május 21-i jereváni tragikus eseményeket az örmény KP KB irodája. A Kommunyiszt című jereváni pártlapban megjelent állásfoglalás szerint a történtek egyes csoportok és személyek vétkes felelőtlenségének, felbujtó tevékenységének következményei voltak. Szerepe volt az eseményekben annak is, hogy a köztársaság rendfenntartó erői passzívan, határozatlanul viselkedtek a közrend megsértésekor, a fegyverfoglalások megakadályozásakor. A Kommunyiszt közölte, hogy az örmény kormány az eltulajdonított, jogtalanul birtokolt fegyverek, lőszerek, robbanószerkezetek és szállítóeszközök elkobzására készül. A TASZSZ jelentése szerint Jerevánban továbbra is feszült a helyzet. Június elsejéről másodikára virradó éjszaka egyebek között lövéseket adtak le a jereváni helyőrség kórházára, a város egyik kerületében pedig a határőrség gépkocsiját ismeretlenek megtámadták, zsákmányul ejtették a benne lévő két gépfegyverrel és a hozzájuk tartozó lőszerekkel együtt. Örményországban az utóbbi időszakban 48 ízben intéztek támadást szovjet katonák ellen, s a szélsőséges csoportok fegyverszerző akcióik során 2724 különböző fegyvert raboltak el — jelentette be Jerevánban Mihail Szurkov vezérőrnagy, az örmény főváros helyőrségének politikai csoportfőnöke. (TASZSZ, MTI) Leállítják Csernobilt A Szovjetunió végleg be akarja zárni a rossz emlékezetű csernobili atomerőművet, amelynek egyik reaktorblokkjában 1986. április 26- án, a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris balesete történt. Az Ukrán Köztársaság kormányának javaslatára aszovjet minisztertanács bizottságot hozott létre azzal a feladattal, hogy dolgozza ki a három működő reaktorblokk fokozatos leállításának ütemtervét. A Pravda pénteki beszámolója szerint ez a testület foglalkozik majd a környék sugárszennyeződésének felszámolásával és a sugárbetegek szociális biztosításával is. A pártlap szerint ezentúl Donyeckben havonta orvosi vizsgálatnak vetik alá azokat, akiket négy évvel ezelőtt a katasztrófa megfékezésére vetettek be Csernobilban. (AFP) hajol, s bizalmasan, félhangon közli: — Mindenki a Kremlben van. Várják önt... Akkor még nem tudtuk, hogy apám már eldöntötte, ellenállás nélkül visszavonul ... ... Október 14-e egész délelőttje kínzó várakozásban telt el. Végül délután 2 óra tájban telefonált apám Kreml-beli titkárságáról az ügyeletes, és közölte, hogy apám elindult haza. Napközben általában sohasem jött haza. Takarékoskodott az idővel, a Kremlben ebédelt. A kapunál vártam a kocsiját. Kezembe nyomta a fekete aktatáskáját és sóhajtott: — Vége. Nyugdíjban vagyok. Féltek, nem ok nélkül Noha a történtek mindanynyiunkban mély nyomot hagytak, apám fokozatosan kezdte kialakítani a maga új életrendjét. Reggelente átnézte az újságokat, de most már nem jelölte be a tanulmányozást, átgondolást igénylő bel- és külpolitikai cikkeket. A lapokat félretette és kiment sétálni a parkba, le a Moszkva folyóhoz. Mindig egy véget érni nem akaró nap állt előtte. — Meg kell tanulnom agyonütni az időt — mondogatta gyakran ezekben a napokban. A gazdag könyvtárból egymás után választotta ki a könyveket. Korábban erre egyszerűen nem maradt ideje. Most akár a fele is elegendő lett volna, ám az olvasás nem kötötte le: túlságosan frissek voltak a sebek, az oldalakat gépiesen átlapozta, a kötetet félretette, és ismét belekezdett a véget nem érő sétába. Mint mindig, az otthoni életet most is a mama irányította. Mindenre volt ideje, ő ügyelt rá, hogy mindannyian együnk, hogy férje mindig tiszta fehér inget vegyen fel, és hogy a tárgyak ne heverjenek szanaszét. Mindeközben reménykedő, jószívű mosoly ült kerek arcán. Neki úgy tűnt, nem történt semmilyen katasztrófa; egyszerűen arról van szó, hogy a központi bizottság meghozta soros döntését, ezúttal férjét nyugdíjazták, ő pedig, mint mindig, elfogadta ezt a döntést. A mama hozzászokott, hogy zokszó nélkül engedelmeskedjék e döntéseknek, amelyek mindig is megszabták életünket. Csak sok év múlva, amikor apám már nem élt, beszélt nekem a saját szenvedéseiről, azokról a hosszú éjszakai monológokról, amelyeket magában Brezsnyevhez intézett. A mánk a maga megnyugtató kedvességével így tudta hát nálunk is jobban eltitkolni bánatát és szenvedéseit, amelyek, bizony, csöppet sem voltak kevésbé fájóak, mint a mieink. Erős jelleme már fiatalon megmutatkozott, amikor gimnazista lányként a vörösök felderítője lett, és dobogó szívvel a torkában teljesítette feladatát a fehérek állásai között. A legutóbbi években is, a nagyhatalom első emberének feleségeként, mindig képes volt az egyedül helyes magatartást megtalálni mindenkivel, a munkással éppen úgy, mint egy államfővel. Azokban a nehéz napokban apámat senki sem látogatta. A vendégek korábban kimeríthetetlennek tűnő áradata egy csapásra elapadt. Egyeseknek már nem volt miért felkeresniük Hruscsovot, sebesen új kapcsolataik létrehozásán kellett fáradozniuk, mások meg — és ők voltak többségben — egyszerűen féltek. És nem is ok nélkül. Minden egyes látogatót szigorú ellenőrzésnek vetettek alá, és noha-senki sem kért tőlük semmiféle dokumentumot, Szemicsasztnij asztalán már másnap ott volt a részletes jelentés: ki kereste fel Hruscsovot, kik az illető szülei, barátai, mivel foglalkozik, milyen nézetei vannak, veszélyes lehet-e ez a kapcsolat? ... Libéria Súlyos harcok a fővárosban A félmilliós lélekszámú libériai fővárosban, Monróviában, a pánik jelei tapasztalhatóak, miután a Nemzeti Hazafias Front fegyveresei egyre inkább ostromgyűrűt vonnak Monrovia köré. A hat hónapja tartó harcok már polgárháborús méreteket öltenek, amelyeknek eddig több mint 1000 halálos áldozata volt. A libériai fővárosban megszűnt az ivóvíz-szolgáltatás, akadozik az üzemanyag-ellátás, a lakosság nagy menynyiségben vásárolja fel az élelmiszereket. A lázadók már olyannyira megközelítették a főváros nemzetközi repülőterét, hogy néhány nemzetközi járatot töröltek. Libéria partjai mentén, nemzetközi vizeken állomásozik már az amerikai haditengerészet hajóraja, közöttük egy helikopterhordozó, hogy szükség esetén evakuálja a Libériában tartózkodó amerikai állampolgárokat. Az amerikai kormány után London is hadihajókat helyezett készültségbe a libériai partoknál, hogy adott esetben evakuálják a polgárháború sújtotta nyugat-afrikai országból a brit állampolgárokat. (Reuter) Tizenévesek a felső vezetésben Erősödő liberalizmus a Fideszben Éles összecsapások, szóváltások jellemezték a Fidesznek a hét végén megtartott III. kongresszusát. Pénteken a legnagyobb vihart a Fidesz tanácsa által kiküldött bizottság jelentése kavarta, amelynek összeállítói gondatlanságokat, indokolatlanul nagy összegű pénzkifizetéseket állapítottak meg. Deutsch Tamás választmányi tag pontról pontra cáfolta a bizottság jelentését, s a kongresszus többségi szavazattal végül elfogadta a választmány gazdasági-pénzügyi beszámolóját. Egy magát önszerveződő Demokrata Körnek nevező Fidesz-csoportosulás ugyanakkor antidemokratizmussal vádolta a vezetőket, mivel szerintük a tagságnak kevés beleszólása van a fontos döntésekbe. Ezzel kapcsolatban pro és kontra hangzottak el felszólalások, de a puccsistáknak nevezett szárny hamarosan kisebbségben maradt véleményével. Szombaton szekcióüléseken folytatódott a vita. A nemzeti kisebbségek ügyében nyilatkozatban szögezték le, hogy a Fidesz mélységes ellenérzéssel figyeli azon szervezetek tevékenységét, amelyek Trianon tragikus évfordulója ürügyén olcsó népszerűségre igyekeznek szert tenni. Kijelentik, hogy szembeszállnak minden olyan törekvéssel, amely szélsőséges nacionalizmusra szélsőséges nacionalizmussal felel. A vasárnapi plenáris ülésen a kongresszus azzal a javaslattal értett egyet, hogy a Fidesz-tagok korhatára maradjon 35 év. Végül megválasztották a 13 tagú új választmányt. Számos ismert vezető azonban visszalépett jelölésétől, mivel a parlamenti munka lefoglalja őket. A névsorból kitűnik, hogy előretörtek a liberálisok, a környezetvédők, a vidékiek és a középiskolás fiatalok. Hazánkban, de talán másutt sincs olyan párt, amelynek felső vezetői között az eddig lenézett tizenévesek volnának. A megválasztottak névsora a kapott szavazatok sorrendjében: Fodor Gábor, Baráth Gergely, Németh László Ákos, Orbán Viktor, Deutsch Tamás, Szalai Péter, Fürjes Balázs, Lippai Pál, Hegedűs István, Száraz Róbert, Szécsényi Mihály, Medgyesi Balázs és Gyürk Dorottya. (csarnai) Új vezetőséget választott a Zöld Párt Az új vezetés megválasztásával a Sebes-Körös-parti, Szeghalom melletti Vidratanyán vasárnap befejeződött a Magyarországi Zöld Párt kétnapos 3. országos kongresszusa. Az MZP élén három társelnök áll: Szita Károly, Somogy megye környezetvédelmi főmérnöke, dr. Gyulay Iván miskolci ökológus-muzeológus, és dr. Ilosvay György, a szegedi tanárképző főiskola tanára. (MTI) Rendszerváltás Kezdődjék el a vezetőcsere Tanácskozott az MDF III. országos gyűlése Tisztában vagyunk a felelősség nagyságával s a bukás lehetőségével is — mondotta Antall József pártelnök az MDF szombati országos gyűlésén, nagy tetszéssel fogadott, több mint egy órán át tartó beszédében. Bevezetőjében hangoztatta, hogy sem ő, sem a kormány többi tagja nem karriervágyból vállalkozott a kormányzás nehéz feladatára, hanem attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy képesek lesznek kivezetni az országot a válságból. Mint mondotta, ebben lehetnek hibák, de azt is figyelembe kell venni, hogy most nem egyszerű kormányváltozásról van szó, hanem egy modell nélküli rendszerváltozásról, ráadásul ez a kormány nehéz örökséget vett át elődeitől. Utalt arra is, hogy az MDF meszszemenően igyekszik együttműködni koalíciós partnereivel, ám a kormányozhatóság biztosítása érdekében szükség volt megállapodást kötni az SZDSZ-szel. Ehhez a paktumhoz az MDF elnöksége jóváhagyását adta — mondotta —, de ő személy szerint is vállalja érte a politikai és erkölcsi felelősséget. Szólt arról is, hogy az MDF-nek újjá kell formálnia magát, hiszen jelentősen változott a szerepe azáltal, hogy ellenzéki pártból kormánypárttá alakult. Megújhodásra, de ugyanakkor folytonosságra is szüksége van az MDF-nek, új típusú politikai, szellemi mozgalommá kell válnia. A küldöttek által kérte a párttagok bizalmát a képviselőcsoport iránt. Mint mondotta: biztos hátország nélkül egy hadvezér sem vezetheti sikerre csapatát. Szükség van a párt egységére, hiszen csak a közös hit adhat reményt a célok elérésére. Fontos évfordulóra figyelmeztetett a pártelnök: 70 évvel ezelőtt írták alá a trianoni békeszerződést, amelynek következtében elvesztettük a történelmi Magyarország területének kétharmadát. Hangoztatta: történelmileg ugyan elítéljük a békeszerződést, ám senki sem vitathatja el tőlünk a fájdalom jogát. Tisztában vagyunk azzal — szögezte le —, hogy Magyarország, mint a helsinki alapokmány aláírója, lemondott a határok erőszakos megváltoztatásáról, ugyanakkor ragaszkodunk ahhoz, ami szintén bennefoglaltatik a békeszerződésben, nevezetesen a nemzeti kisebbségek jogainak garantálásához. Hozzáfűzte: lelkében 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát. A tanácskozást üdvözölte Alois Mock osztrák alkancellár, külügyminiszter, aki ezúttal mint az Európai Demokrata Unió elnöke volt jelen. (Az EDU — amely felvette tagjai sorába az MDF-et — olyan pártszövetség, amely a demokráciért és a szociális piacgazdaságért, az egyesült Európáért küzd.) Ezt követően Kónya Imre, a párt parlamenti csoportjának vezetője adott rövid tájékoztatást a 164 képviselő tevékenységéről. Kijelentette: az MDF országgyűlési képviselői tisztában vannak azzal, hogy a frakció önmagában semmiféle erőt nem jelent, ha nem áll mögötte a párt tagsága. A 601 helyi csoport képviseletében jelen levő több mint 2000 részvevő ezután szervezeti és személyi kérdésekről kapott tájékoztatást. Lezsák Sándor alelnök azt javasolta, hogy a soron következő, IV. országos gyűlésen — amelyet az őszi helyhatósági választások után kívánatos összehívni — újítsák meg az országos választmányt. A legnagyobb vitát később éppen ez az indítvány váltotta ki. Ugyancsak nagy visszhangot keltett Kiss Gy. Csaba, az MDF választmányi tagja, a párt liberális szárnya egyik képviselőjének felszólalása, melyben aggodalmának adott hangot az MDF-en belül tapasztalható széthúzás miatt. Többen visszatértek az MDF belső helyzetére. Szóltak arról a jelenségről is, hogy — elsősorban személyi ellentétek miatt — néhány településen a helyi szervezet szétvált, s külön-külön működik tovább. Holott az alapszabály szerint egy MDF- csoport van mindenhol. „Az A Magyar Demokrata Fórum szombati országos gyűlésén számos kritika érte a pártot s magát a párt vezetését. Antall József pártelnök a véleményekre reflektálva az MTI munkatársának elmondta: nem érzi sem sértőnek, sem a párt szempontjából károsnak az éles kritikákat, az effajta szabad, nyílt véleménynyilvánítás teljesen természetes jellemzője az MDF-nek, amely mindig is vitatkozó párt volt. Ez a fajta vitastílus a polgári pártok sajátossága, s ez különbözteti meg ezeket a bolsevik pártoktól. Az azonban kezdettől fogva ismeretes volt, hogy a Magyar Demokrata Fórumban több ellentétes irányzat fér meg egymás mellett, mint bármelyik más magyar parlamenti pártban. Ennek ellenére az MDF végig kiállta a próbát, és együtt maradt a legnehezebb időszakokban is. A vitából kiérezhető nézetkülönbségek semmiképpen sem azt jelzik, hogy valamiféle pártszakadás mutatkozna az MDF-en belül — mondotta Antall József. Éppen ezek azok a viták, amiMDF megnyerte a választásokat, és bomlásnak indult” — fogalmazott egy Békés megyei küldött. „Frakciózás, széthúzás réme járja be az országos gyűlést" — mondotta egy másik hozzászóló az időnként követhetetlen vitában. Az MDF III. országos gyűlése közfelkiáltással elfogadta az elnökség nyilatkozatát. A dokumentum üdvözli a koalíciós kormányt, amely óriási felelősséget visel a rendszerváltás végrehajtásában. Támogatja a „korábbi nómenklatúra vagyoni és politikai elszámoltatását”, a volt állami és politikai vezetők nyugdíjazási körülményeinek, a nyugdíjak mértékének, a korengedményes nyugdíjazásoknak a felülvizsgálatát, az irreális vezetői jövedelmek megszüntetését. A nyilatkozat leszögezi: kezdődjék el egy egészséges, nyugodt, de határozott vezetőcsere. Kezdeményezi továbbá az ország eladósodásához, a gazdaság tönkretételéhez vezető folyamatok feltárását, illetve a személyes felelősség megállapítását. A tanácskozás — az országos etikai bizottság javaslatára — ugyancsak egyhangú állásfoglalásban fejezte ki elismerését és háláját a marosvásárhelyi cigányságnak, amiért a megtámadott marosvásárhelyi magyarok segítségére sietett. A résztvevők követelték az ártatlanul elítéltek azonnali szabadon bocsátását.lyek szükségesek a valódi pluralista demokrácia kialakulásához. A felszólalók közül néhányan arra tettek javaslatot, hogy létesítsenek társelnöki funkciót is az MDF élén. Ezzel kapcsolatban Antall József elmondta: már régóta szorgalmazta, hogy Csoóri Sándor valamilyen formában, vagy tiszteletbeli elnökként, vagy társelnökként vegyen részt a párt irányításában. Eddig azonban erre nem kapott megerősítő választ, bár — mondotta — érthető, ha egy író megőrzi függetlenségét. A pártelnök visszautalt arra a kijelentésére, amely szerint ő a 15 milliós magyarság miniszterelnökének érzi magát. Bár volt, aki a vitában ezt a megjegyzést félremagyarázta — mondotta —, én mégis természetesnek tartom, hogy a magyar kormány miniszterelnöke bizonyos értelemben szószólója, képviselője legyen a 15 milliós magyarság nyelvi, szellemi, kulturális közösségének s védelmükben bárhol és bármikor felszólaljon. (MTI) Antall József nyilatkozata