Népszava, 1990. szeptember (118. évfolyam, 205–229. sz.)
1990-09-01 / 205. szám
4 Elálljuk a mecseki uránbányás (Folytatás az 1. oldalról) fedezetet. Árét ugyan emelhettünk volna korábban is, ám a szovjetek jelezték, hogy ha drágábban adjuk a fémet, ők is többet kérnek az atomerőművi uránért. A föld mélyéből jelenleg évente mintegy ötszáz tonna dúsításra alkalmas alapanyagot hoznak fel. E viszonylag kis mennyiségért hatalmas mennyiségű kőzettömeget kell megmozgatni. A termelés némi befektetéssel növelhető lenne, ám egyelőre kérdéses, ezt az utat kell-e választania a MÉV-nek. Az állami támogatások drasztikus csökkenése, az egyre növekvő veszteség ugyanis a vállalat létét fenyegeti. Ebben a helyzetben ma a túlélés a kérdés. A számítások azt mutatják, hogy jelentős belső átszervezési és reális uránár esetén működőképes lehet a cég. Varga Mihály vezérigazgató szerint kétezer-ötszáz emberrel is képesek lennének négy-ötszáz tonna uránfémet kitermelni. S a világpiacon — hosszú távú szerződések esetén —, akár ötven-hatvan dollárt is kaphatnak kilónként. Az elmúlt hónapokban Pécsett megforduló nyugati szakemberek szerint gazdaságosan működhetne a bánya. Az ír Glenoar cég pedig úgy ítéli meg a dolgot, hogy hajlandó lenne vegyes vállalat alapítására is bír részvénytöbbséggel. Ezzel egy stratégiainak minősülő termék fölött szűnne meg az állami ellenőrzés, de a MÉV- nél úgy vélik, ennek semmilyen hátrányos következménye nem lesz. Az új vegyes vállalat valószínűleg, továbbra is teljesíti a szovjet megrendeléseket. Természetesen, ha az árban sikerül megegyezni. Az államközi szerződés 1993-ban jár le, addig a Szovjetunió anyagi alapanyagot hajlandó tőlünk venni, amennyit a paksi atomerőmű számára dúsítás után visszavásárolunk. Az uránbányászat tehát új erőre kaphat, csaknem kétezer embernek azonban új munkahely után kell néznie. Azaz pontosítsuk: nem mindenki kerül hátrányos helyzetbe, mert többen korkedvezménnyel nyugdíjba mennek, mások a végkielégítésként kapott pénzből kezdhetnek új életet. Egyelőre az alaposan megtervezett, mindenkivel előre egyeztetett létszámleépítés megtorpant: elfogyott az az összeg, amelyet a vállalat a foglalkoztatási alapból kapott. Mint a Baranya Megyei Foglalkoztatási Központ MÉV-nél működő, kihelyezett munkaerőszolgálati irodájának két munkatársától, Éváné dr. Kamarás Zsófiától és Sasvári Gábortól megtudtuk, a száznegyven millió forintot eredetileg a felszámolás üteméhez igazított elbocsátásokra kérték. A vegyes vállalattá alakulás kilátásai meggyorsították az elbocsátásokat. Igazságtalan lenne, hogy azok, akik ezután kapnák meg a munkakönyvüket, egyetlen fillér nélkül kerülnek az utcára, míg az eddig elbocsátottak tekintélyes végkielégítést kaphatnak. (Ennek minimális összege 30 ezer forint volt, a legnagyobb egymillió-háromszázezer.) Kormányzati ígéret szerint hamarosan ismét feltöltik a kasszát. Feltehető, hogy a pénzügyi tárca is bőkezűbb lesz, ha a több mint tizenhárom milliárd forintos felszámolási költségből néhánySzáz millióért cserébe jelentős összeget takaríthat meg. A Minisztertanács várhatóan szeptemberben dönt a Mecseki Ércbányászati Vállalat sorsáról. Az átlagostól eltérő, kiemelt figyelem, az átszervezés során megnyilvánuló humánum, a különböző kedvezmények azt jelzik, hogy megvan a készség egy olyan megoldás támogatására, amely nem rak újabb terheket az államkaszszára. A bányászok és a felszíni dolgozók is megértően fogadják az egyelőre nélkülük, de nem a tudtuk nélküli folyó tárgyalásokat. Legfeljebb azt nehezményezik — ezt Horváth Sándor, az Urán Dolgozóik Szakszervezetének titkára szóvá is tette —, hogy mindeddig nem voltak kíváncsiak az érdekvédelem álláspontjára. Amely egyelőre alapvetően azonos a vállalat vezetőinek céljaival: elkerülni a felszámolást és biztos megélhetést adni legalább kétezer-ötszáz embernek. Feltett szándékuk, hogy a szindikátusi szerződés aláírása után tisztázzák a külföldi tőkéstárssal is a dolgozók alapvető jogait, s új kollektív szerződésről is tárgyalásokat kezdenek. Furucz Zoltán Szeptember 1-jével 10 százalékkal felemelik a tatabányai bányák dolgozóinak bérét. Az állami szanálás alatt lévő vállalatnál a fokozatosan javuló gazdálkodás eredményeként növelhetik a kereseteket. A hosszú éveken át veszteségesen dolgozó tatabányai szénbánya ugyanis az idén először már nem számíthat állami támogatásra, saját bevételéből kell fedeznie minden kiadását. Az eddigi teljesítmények azt igazolják, hogy megfelelnek ennek a követelménynek, s ilyen vonatkozásban az idei év döntő fordulatot jelent a vállalat gazdálkodásában. Nyomasztó helyzetben a bányászat Perzselő napsütésben idézte föl a téli hideget az ipari és kereskedelmi miniszter tegnap, a visontai pusztán. A negyvenedik bányásznap központi ünnepségét a Thorez külfejtési bányaüzem irodaháza előtt rendezték meg, több száz hazai bányász részvételével. Schalkhammer Antal, a bányászszakszervezet vezetője nyitotta meg az ünnepséget. Bod Péter Ákos miniszter a szénbányászat „nyomasztó helyzetéről” beszélt, „energiafaló ipart” említett, „fájdalmas” döntéseket helyezett kilátásba. A politikai függetlenség után a gazdasági függetlenséget is helyre kell állítani, azaz mielőbb föl kell számolni a kiszolgáltatottságot az energiaellátásban. Az európai energetikai rendszerbe kell beépítenünk a magyar gazdaságot, amely e tekintetben igen sebezhető, hiszen az energiahordozóknak — beleértve az atomerőművi fűtőanyagot is — hetven százalékát importálni kénytelen. A gazdaságosságra és a stratégiai biztonságra együtt figyelve áldoznia kell a nemzetnek az energetikai függetlenségért. A társadalom közvetlenül is érzékelni fogja ezt, mivel a hazai energiaárakat összhangba kívánja hozni a világpiaci árakkal a kormányzat. A szénárat a lehetséges helyettesítő energiahordozók árával egybevetve veszik számításba az iparág vezetői. Így is szembe kell nézni bányabezárásokkal, többféle okból. A Gagarin Hőerőmű magas kéményének közelében igen figyelemkeltően hangzott a miniszter intelme: a legolcsóbb és legtisztább energia — a takarékosság ... Nyilván fölhívják erre kollégáik figyelmét azok a dolgozók, akik az ország minden részéből összesereglettek, hogy átvegyék a kiváló bányász kitüntetést. Közülük Ányos Gyula, a Bakonyi Bauxitbányák bányamestere utóbb lapunk munkatársának elmondta: úgy véli, a bauxitbányák sorsáról még mindig inkább politikai, s kevésbé szakmai megfontolások alapján döntenek. A bányász ma is úgy gondolja, hogy tavaly a Németh-kormány az ellenzék nyomására tett engedményként korlátozta a bauxitbányászatot. Havasi Nándor, az Országos Érc- és Ásványbányák nehézgépkezelője kifejtette: a kitüntetés ebben a nehéz helyzetben is öröm. A jövőre vonatkozólag azonban nem ez ad okot az optimizmusra, hanem, az, hogy rövidesen megjelenik vállalatuknál is a külföldi tőke, s ez talán szervezeti megújulást, fejlődést hoz. A bányászat irányváltásakor számos dolgozói érdek sérülhet meg úgy, hogy ezt gazdasági ésszerűség sem indokolja. E szűkös hónapokban, években marad-e tér az érdekvédelmi szerveknek a működésére? — kérdeztük Bod Péter Ákos minisztert. A tárcavezető elmondta: a politikai tér adott, a jogi lehetőségek ma még formálódóban vannak. Sokan várják ma a törvényt a munkástanácsokról, a szakszervezetekről. Mielőbb szükséges törvényesen is rendezni, hogy a különböző fórumok miképpen szólhatnak bele a gazdasági döntésekbe, mert nem könnyű dönteniük, ha négy vagy öt érdekképviseleti szervezet van. Idáig csak egy csatornán zajlott az érdekegyeztetés, mára azonban megváltozott a helyzet, ki kell izzadnunk az új megoldást. (molnár) Ülésezett az Érdekegyeztető Tanács (Folytatás az 1. oldalról) folyamatosan működő, háromoldalú fórum, amely egyben a konfliktusok kezelését is szolgálja. Célja a munkavállalók, a munkáltatók-munkaadók és a kormány érdekeinek, törekvéseinek a feltárása, egyeztetése, valamint az információcsere és a javaslatok, alternatívák megvizsgálása alapján a megállapodások kialakítása. Az ÉT plenáris üléseken és bizottságokban végzi majd a munkáját. A tulajdon és privatizáció kérdéseiről Matolcsy György államtitkár terjesztette az ÉT elé a kormány téziseit, hangsúlyozva: a kormány ezekről szakmai és társadalmi vitát kíván folytatni. Hiszen olyan nemzeti ügyről van szó, amely az 1940-es évek elejétől államosított gazdaság privatizációját hivatott végrehajtani. Mint mondotta, a tulajdonreformot és a privatizációt a világgazdaságban kell elhelyezni. Cél a mai modern nyugat-európai modell, a szociális piacgazdaság megteremtése. Erős magánvállalkozói, családi tulajdon mellett jelentős szerepet kapnak majd a befektetési intézmények, a külföldi befektetők és az önkormányzatok. A tulajdonreform nem lehet egy egyszerre bevezethető művelet. Többlépcsős folyamatban valósul majd meg, amelynek gyorsaságát az szabja meg, milyen iramban lehet valóságos tulajdonosokat állítani. A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma arra volt kíváncsi, lesz-e az állami alkalmazottaknak részvényvásárlásra lehetőségük, és hogy a humánszféra privatizációjára van-e a kormánynak stratégiája. A válasz: lesz lehetőség, csakúgy, mint a többi munkavállaló számára, és a humánszféra privatizációjára külön stratégiát dolgoz majd ki a kormány. Nem volt lényegtelen az a kérdés, hogy milyen esélye van az ÉT-nek arra, hogy a tulajdon és a privatizáció kérdéseiről érdemben két hét múlva, a következő ülésen tárgyalhasson. Mint azt az államtitkár elmondta, október elejére készül majd el a kormánynak a mostani tézisekre épülő privatizációs koncepciója, és úgy tűnik, hogy folyamatos munkaközi konzultáció lesz e témában az ÉT-üléseken. Ezután került sor a vállalati tanácsok újraválasztásáról és átalakításáról szóló, augusztus 3-án született kormányrendelet vitájára. Mint arról a Népszava is beszámolt: a szakszervezeti kerekasztal méltánytalannak tartja, hogy a kormány önhatalmúlag, a munkavállalói érdekképviseletek megkérdezése nélkül hozott rendeletet a munkavállalókat is érintő kérdésben. A szakszervezeti kerekasztal nem a kormány szándékát — tudniillik, a vállalati vezetők legitimálását és a vállalatoknál euralkodott bizonytalanság megszüntetését vitatja, hanem a rendelet végrehajtásával kapcsolatban vannak észrevételei. Itt meg kell jegyezni azt is, hogy a szakszervezeti kerekasztal hét tagja közül kettő, a Munkástanácsok Országos Szövetsége és a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség különvéleménnyel élt. Ők a vállalati tanácsok újraválasztását az érdekvédelmi szervezetek ellenőrzésével kívánják végrehajtani, nyílt pályázatokat meghirdetve, amelyek elbírálásába be kívánnak folyni. Órákig tartó vita után már-már úgy tűnt, hogy mégis sikerül konszenzusra jutniuk a tárgyalócsoportoknak, csoporton belül és kívül, amikor kibékíthetetlen ellentét alakult ki. A Munkástanácsok és a Szolidaritás úgy ítélte meg, hogy számukra kevés csupán a vállalati tanácsok megválasztásának új határidejét kitűzni. A munkáltatói oldalnak pedig az volt a véleménye, hogy a tartalmi módosítás a kormányrendelet visszavonását jelentené, amit nem lehet megtenni. A kormány sem szándékozott rendeletének visszavonását kezdeményezni. Így a vita meddővé vált, kárba veszett sok ember értékes órája. A szakszervezeti kerekasztal sajnálkozását fejezte ki az egyezség elmaradása miatt, ami végül is azzal egyértelmű, hogy érvényben marad a vállalati tanácsokról augusztus 1-jén megalkotott kormányrendelet. (nógrádi) SZOMBAT, 1990. SZEPTEMBER 1. NÉPSZAVA ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK Göncz Árpád köztársasági elnök a Líbiai Arab Szocialista Népi Nagy Dzsamahirija nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Moamer el- Kadhafi ezredest, Líbia vezetőjét. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke San Marino Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Adalmiro Bartolini és Ottaviano Rossi régenskapitányokat (államfőket). A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Göncz Árpád köztársasági elnök Vo Chi Congot, az Államtanács elnökét, Antall József miniszterelnök Do Muoit, a Minisztertanács elnökét és Szabad György, az Országgyűlés elnöke Le Quang Daót, a Nemzetgyűlés elnökét táviratban üdvözölte. Göncz Árpád köztársasági elnök Malajzia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Azlan Muhibbuddin Shahnak, Malajzia uralkodójának. RÉSZVÉTTÁVIRAT Antall József miniszterelnök a tuzlai bányaszerencsétlenség kapcsán részvétét fejezte ki Ante Markovics jugoszláv kormányfőnek és az áldozatok hozzátartozóinak. CSAPATKIVONÁS Augusztus végéig a hazánkban tartózkodó szovjet katonáknak és hozzátartozóiknak valamivel több mint egyharmada távozott az országból. A Honvédelmi Minisztérium szóvivője elmondta, hogy mostanáig 35.720-antávoztak Magyarországról, köztük 19.403 katona, 3851 polgári alkalmazott és 12.466 családtag. ILLÉS-KONCERT Tizennyolc év után két új számmal jelentkezik az Illés-zenekar: Szörényi Levente—Bródy János Újvilág, Illés Lajos—Bródy János Kenyér és vér. A két dalt a Danubius rádió szombati adásában Geszty Péter Szörényi— Bródyval készült interjúját követően 19 órakor hangzik el először. AMERIKAI LENGYELEK Göncz Árpád, a köztársaság elnöke pénteken fogadta az Amerikai Lengyelek Szövetségének képviselőit. A beszélgetésen elsősorban a magyar gazdaság helyzetéről volt szó. Volt it, nincs oti Óbudai Hajógyáron a sor? Mint hírül adtuk, több nagyvállalatot — köztük az Ikarust, a Lehel Hűtőgépgyárat, a Csepel Autógyárat — helyezett államigazgatási felügyelet alá a minap az Állami Vagyonügynökség. A döntés hátterében különböző okok húzódnak meg. Egyes esetekben a teljes működésképtelenséget okozó pénzügyi helyzet, s az ezzel szorosan összefüggő, a cég eladása esetén óhatatlanul vitákhoz vezető leértékelődés, míg másoknál a már folyó privatizációs tárgyalások szemmel tartása vezetett ehhez a lépéshez. Mint tegnap az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban megtudtuk: a tárca javasolta az Óbudai Hajógyár államigazgatási felügyeletét is, ám a Vagyonügynökség igazgatótanácsa arra hivatkozva, hogy kevés idő állt rendelkezésre az iratok áttanulmányozására, egyelőre nem tárgyalta ezt az előterjesztést. Bár 1985-ben még a Minisztertanács határozta el, hogy a vállalati tanácsok megalakítása után mely vállalatoknál marad fenn a központi felügyelet, most a kormánynál alacsonyabb szintű szervezet döntött úgy, hogy a már említett cégeknél szinte az egyik napról a másikra nincs szükség a vt-kre. A minisztérium illetékese szerint nem biztos, hogy a tulajdonosi jogokat gyakorló testületeket erről írásban is értesítették, bár tudniuk kellett a készülő lépésről. Az államigazgatási felügyelet egyébként annyiban korlátozza az igazgatók, vezérigazgatók mozgásterét, amennyiben a jövőben csak a Vagyonügynökség képviselőjének jóváhagyásával tárgyalhatnak a cég eladásáról bárkivel. Ez csak a kezdet volt, a sor még nem zárult le. Értesüléseink szerint újabb vállalatok kerülhetnek néhány héten belül hasonló helyzetbe. F. Z. Miniszteri beszélgetés az oktatásról Az „átjárható” iskoláké a jövő Tanácsok történelemtanároknak A nemzeti alaptantervet még nem vezetik be — bár már elkészült —, csak akkor, ha meglesz az a követelményrendszer is, ami biztosítja, hogy a bizonyítványok egyenértékűek legyenek — mondotta Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter azon a pénteki kötetlen beszélgetésen, ahová számos tantestület képviselőjét is meghívták. Az alapfokú oktatásban az elkövetkező években egyre jellemzőbbé válik az iskolatípusok változatossága. Így lesz példa arra, hogy a 4 plusz 8-as, vagy a 6 plusz 6-os rendszerben tanítanak, de a hagyományos nyolc általános és négy középiskolai osztályos is megmaradhat. Ugyanakkor meg kell teremteni — bizonyos vizsgakövetelmények teljesítése után — az „átjárhatóságot” az egyes iskolatípusok között.. A miniszter szólt a történelemtanítás aktuális helyzetéről is. A felsőoktatással kapcsolatban a miniszter ésszerűtlennek ítélte azt a tendenciát, hogy rohamosan csökken a magyar diákok érdeklődése a szovjet felsőfokú intézmények iránt. Ebben a tanévben mindössze 22-en jelentkeztek tanulni a Szovjetunióba. (MTI) 7 Milliók a felsőoktatás részére Indul a TEMPUS-program Mint ismeretes, rövid pár éven belül kontinensünk nyugati része egységes politikai és gazdasági alakulattá válik, ahol a tőke, az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő, valamint a szaktudás áramlását nem béklyózzák többé államhatárok. Az Európai Közösség országai korán felismerték, hogy a leendő integráció legfontosabb bázisa a felsőoktatás lehet, s ezért a közösség valamennyi tagjára kiterjedő közös tanulmányi programokat dolgoztak ki. Ezek a programok (ERASMUS, COMETT, LINGUA) részeként a közoktatási szakemberek TEMPUS címmel egy további programot is kidolgoztak, amely az Európai Közösség, illetve Közép- és Kelet-Európa felsőoktatási együttműködését hivatott előmozdítani. A TEMPUS keretében — egyelőre Lengyelország és Magyarország — három esztendőn keresztül mintegy 107 millió ECU (kb. 7 milliárd forint) értékű támogatást kap oktatási struktúrájának és módszereinek a nyugat-európai normákhoz való felzárkóztatásához. A program indulásáról, valamint a hazai felsőoktatás ezzel kapcsolatos feladatairól adott tájékoztatást pénteken a sajtó részére a TEMPUS magyarországi felügyelőbizottsága a Műegyetemen. A TEMPUS-PROGRAM három, jól elkülöníthető tevékenységi területre oszlik. Az első terület az intézmények együttműködését teszi lehetővé bizonyos kiemelt tudományágak, főként gazdasági és műszaki diszciplínák vonatkozásában, míg a második hosszabb-rövidebb ideig tartó tanulmányutakat helyez kilátásba részképzés, illetve tapasztalatszerzés céljából. Ezekre mind az oktatók, mind a diákok aspirálhatnak. A harmadik terület a műszerpark és a szakirodalom beszerzéséhez nyújt segítséget. A TEMPUS-programokra pályázati úton lehet jelentkezni ez év szeptember 30-ig. Az ezekhez szükséges információk és űrlapok a Dessewffy utcai TEMPUS-irodában szerezhetők be. T. A.