Népszava, 1990. szeptember (118. évfolyam, 205–229. sz.)

1990-09-28 / 228. szám

NÉPSZAVA 199­0. SZEPTEMBER 2­8., PÉNTEK Sport Szombaton, Csepelen Futófesztivál Ezen a hétvégén sem marad­nak lehetőség nélkül a futni vágyók. Az alkalmat 29-én, szombaton délelőtt 10 órakor kínálja a csepeli sportfelügye­lőség. A résztvevők a stadion­ból indulnak 4 kilométeres út­jukra, a Csepel-Hum­pelz futás valamennyi teljesítője tombo­lán vesz részt. A nyerőket Szan­di húzza majd ki FUTÓFESZTIVÁL 1990 SZEPTEMBER 29-ÉN 10 ÓRAKOR ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ DÉL PESTI IGAZGATÓSÁGA FENYŐ MIKLÓS SZANDI NEVEZÉS A HELYSZÍNEN 9 ÓRÁTÓL! NEVEZÉSI DÍJ NINCS! A Napgyöngye-díjért Brnói siker Szokatlanul nagy lendülettel vágtak neki a 106 km-es táv­nak a Csepel Kupa nemzet­közi kerékpárverseny részt­vevői, akik ezúttal a Nap­gyöngye-díjért szálltak nye­regbe. A mezőny Szentend­réről rajtolt, s a Dunaka­nyarban alig 10 km megté­tele után már megugrott egy tizenegy tagú élboly. A leg­jobbak fokozatosan növel­ték előnyüket, Esztergom­nál már kettő, a cél előtt 10 kilométerrel pedig már csaknem három perccel húz­tak el a többiektől. Szinte egysz­erre vágódott be a cél­ba a tizenegy szökevény. A győzelmet Cu­rad Fischer, a­­Csehszlovák Favorit Brno kiválósága szerezte meg. Zárszámadás az atlétáknál Borítékok és szópárbajok Jutalmazással egybekötött évadzáróra invitálta az 1990. évi világversenyeken jól szerepelt atlétákat és edzőiket a Magyar Atlétikai Szövetség. A Budapest Sportcsar­nok különtermében megrendezett összejövetelen ott volt Gallov Rezső, az OTSH elnöke is, aki szeretettel üdvözölte az ötvenes évek világklasszis középtávfutóit, Rózsavölgyi Istvánt és az Egyesült Államokban élő Tá­bori Lászlót. Egyidejűleg sajnálattal jelentették be, hogy Iharos Sándort ezúttal sem sikerült rávenni a nyilvános szereplésre. — Kicsit talán színvaknak is tartanak, amikor azt mon­dom: nekem az ezüstök ara­nyaknak tűnnek, miként az előkelő helyezéseket is ró­zsaszínben látom — így Gal­lov. — Az az igazság, hogy minden egyes kiugró ered­ménynek kétszeresen kell örülni ebben az időszakban, s kétszeresen áll ez az atlé­tákra, akik több, váratlan si­kerrel örvendeztették meg a sportág híveit. Méltányosnak tűnt, hogy a jutalmak átadásánál először a legjobbakat szólították, így a spliti felnőtt EB-n ezüstérmet szerzett tízpró­­bázó Szabó Dezsőt és a ka­lapácsvető Gécsek Tibort hívták először, azután kö­vetkeztek a helyezettek, így Hartai Katalin (gerely­hajítás), Kovács Judit (ma­gasugrás), Földingné Nagy Judit (maraton), Ágoston Zita (3000 m), Horváth At­tila (diszkosz), Rezák Pál,­ Kovács Attila, Karaffa László, Bakos György (4X 100 m), Molnár Edit, Bátori Noémi, valamint a külföldön tartózkodó Forgács Judit és Szabó Erzsébet (4X400 m). A junior vb-n a hétpró­­bázó Ináncsi Rita vitte el a pálmát második helyével. Természetesnek mondta az OTSH elnöke, hogy nem csak a versenyzőket, hanem mestereiket is jutalmazzák a lehetőségek határain belül. — A bírálatok pergőtüzé­be kerültünk — vette át a szót Kaszás Ferenc, a Ma­gyar Atlétikai Szövetség el­nöke —, amikor úgy döntöt­tünk, hogy nagy létszámú együttessel képviseltetjük a magyar atlétikát a spliti kontinensvetélkedőn. — Az eredmények ismeretében nyugodtan mondhatom: jól tettük, amit tettünk! Meg­győződésem ugyanis, hogy az elért kiemelkedő eredmé­nyek mellett a vállalkozás további gyümölcsei majd a jövő évi, tokiói világbajnok­ságon, illetve az 1992-es, barcelonai olimpián érnek be. Az egyre fokozódó konku­renciaharcban a megfelelő anyagi háttér is mind na­gyobb jelentőséget kap. Ka­szás Ferenc örömmel szá­molt be arról is, hogy a MASZ tárgyalásai eredmé­nyeként szövetségi szinten és az egyes élversenyzőkkel is előnyös szerződést kötött az Adidas céggel. Sajnálja, hogy a Mobil GP sorozatból az 1991. évi Hungaly Mentor Nagydíj kimaradt, de remé­nyét fejezte ki, hogy a soro­zaton kívül is sikerül szín­vonalas nemzetközi ver­senyt összehozni. A jutalmazást és az el­nöki beszámolót követően amolyan kérdezz-felelek já­ték alakult ki, pillanatok alatt felforrósodott a leve­gő. A többszörösen visszaté­rő témát a háromcsíkos sportszergyártó céggel kötött egyéni szerződések jelentet­ték. A vágtázó Karaffa László dicséretes módon kelt válogatott társa, Gécsek Ti­bor védelmére, kifogásolva azt, hogy a világversenye­ken évek óta az élvonalban szereplő kalapácsvető nem kapott egyéni szerződést. Csanádi Péter válasza csak részben nyugtatta meg a megjelenteket, akik afelett tamáskodtak, hogy az üzleti megfontolásokban nem min­dig az abszolút sorrend a döntő szempont. Joh­n Károly Nagy tapsvihar tört ki, amikor bemutatásakor Tá-I­­­bori László a neki tulajdonított három világrekordot­­ ujjai felemelésével négyre javította.­­ — Szívesen jöttem el erre a találkozóra — mondta a kérdésemre az őszbe csavarodott hajú, egyébként jó egészségnek örvendő, Los Angelesben élő egykori at­léta. — Csak azt sajnálom, hogy Iharos Sanyi ezúttal­­ is távol maradt — pedig milyen jó barátok voltunk! Most a televízión keresztül is üzentem neki, hátha a legközelebb mégis összejövünk. Tábori László ritka hazalátogatásai okaként meg­jegyezte, hogy kicsit bizalmatlan volt, de az egzisz­tenciális gondok is lekötötték. — Nagyon rá kellett hajtanom a munkában — foly­­t tatta. — Az általam vezetett futócentrumból több jó­­ versenyző is kikerült. Aminek külön is örültem, az a ( a női maratonfutás eredményes népszerűsítése volt. Már a hetvenes évek közepén 2:38.13 órát ért el az egyik tanítványom, Jackie Hendsen. Hát most ennyit töb­­­­bet majd legközelebb ... Dr. Hargitay: alkalmatlan vagyok elnöknek ! „Nem csináltam jól” Valóban súlyos lehet a helyzet az Úszószövetség­ben, ha dr. Hargitay And­rás megbízott elnök, aki­nek az úszás a szíve csücs­ke, kénytelen volt bejelen­teni, lemond tisztségéről. Az úszás hagyományos si­kersportág Magyarországon, de a kis közösségen belül mostanában egyre gyakrab­ban viharok dúlnak. Mást sem hallani, mintsem: fel­vette a pénzt. . . hová tette? Nekik miért van több szava­zatuk, mint nekünk ...? Miért X. és V. utazik edző­táborba, miért nem N. és M?... stb. Külön-külön ap­rónak tűnő ügyecskék ezek, de ha összerakjuk őket, las­san hegyeket­­képeznék. — Szóval, lemondtál — kérdeztem „Harest”, azaz dr. Hargitay Andrást. — Régen érlelődött már bennem a lemondás gondo­lata . . . Sőt, egyáltalán nem is volt szándékomban elvál­lalni az elnöki pozíciót. Első­sorban „öreg” mesterem, Széchy Tamás kérését figye­lembe véve álltam kötélnek. De azt kijelentettem, csak átmeneti időre vállalom. Éreztem, hogy az elnöki po­zíció nem nekem való. Főál­lású versenyzőknek, edzők­nek profi vezetőkre van szükségük. Mellékállásban, ezt a munkát etikátlan vé­gezni. Tisztában voltam az­zal is, ha az én nevem sze­repel a jelöltek listáján, má­sok már nem is jelentkeznek, mondván „a Haressel szem­ben úgysincs esélyünk”. — Mégis, mi nem tetszett neked ebben az „elnökösdi­­ben”? — Elsősorban az elnöksé­gi ülések. Az utolsó három alkalommal egész egyszerűen elszabadultak az indulatok, be kellett látnom: alkalmat­lan vagyok az elnöki poszt­ra, képtelen voltam kordá­ban tartani a vitázók érzel­meit, dü­hlkitatásait. Szép las­san megfogalmazódott ben­nem: semmilyen körülmé­nyek között nem folytatom. Én galamblelkű ember va­gyok, nem csapkodom az asz­talt, szóval nem olyan, aki elnöknek való. Függetlenül attól, hogy engem mindenki szeretett az elnökségi tagok közül. Soha senkivel semmi gondom nem volt, és remé­lem, ez viszont is igaz. — Eredményes voltál mint szövetségi kapitány, és külö­nösebb gond nem merült fel megbízott elnöki munkád­dal sem. — Én tudom, hogy nem csináltam jól. Fölösleges szé­píteni a dolgot, magamat miért csapjam be? Képtelen voltam megálljt parancsolni bárkinek is. — Nem is tudnak már rá­beszélni arra, hogy folytasd? — Nem. Különben is, eny­­nyi idő után meggyőződé­semmé vált, hogy egész egy­szerűen sem elnökre, sem pedig elnökségre nincs szük­ség. Senki sem gondolhatja komolyan, azért nyertünk négy olimpiai bajnoki címet Szöulban, mert én voltam a szövetségi kapitány. Ez kizá­rólag a versenyzők és az ed­zők hatalmas munkájának az eredménye. Biztos van olyan sportág, ahol jó az el­nök, jó az elnökség, még­­sincs eredmény. — Nem vagy túlzottan szerény? — Nem . . . Inkább tisztá­ban vagyok a szerepemmel. — Hargitay — úszás. Ne­ved összeforrott a sport­ágaddal. Most vége? ... — Remélem nem, hiszen életem nagyobbik részét — 17 évet — eddig az úszás töltötte ki. Hálával tartozom, ahol tudok, segítek a jövő­ben is. Azt hiszem, hogy most azzal teszem a legtöbbet, ha felállok . . . Buzgó József v­­ve Kick-box-válogató Madridba Bajnokság Solymáron Rendhagyó bajnokságra ke­rül sor a hazánkban roha­mosan népszerűsödő sport­ban, a kick-boxban. A semi­­kontakt stop, illetve non-stop szabályrendszerben verseny­ző legjobbjainak vetélkedé­sét ugyanis első ízben tele­pítették a sportág vezetői a Budapest határában lévő solymári sportcsarnokba. — Egészen egyszerűen anyagi okai vannak dönté­sünknek, amellyel az 1990. évi országos bajnoki küzdel­meket a fővároson kívülre vittük — indokolt Leyrer Richárd, a Magyar Kick- Box Szövetség elnöke. — Így ugyanis a budapesti félmil­liós költségvetéssel szemben negyedmillióból megússzuk ezt a rendezvényünket, amelynek eredményei jelen­tősen befolyásolják a novem­ber 15—18. között Madrid­ban sorra kerülő EB csapat­összeállítását. A hazai kick-box-klubok­­ban mintegy hatezren gya­korolnak rendszeresen. Kö­zülük került ki az a 120 sportoló, akik az előverse­­nyek során kiharcolták az indulás jogát. — A férfiaknál hét, a nők­nél négy súlycsoportban dől el a bajnoki címek és a he­lyezések sorsa — tájékozta­tott Zrínyi Miklós, a semi­­kontaktválogatott-keret ed­zője . A főváros mellett elsősorban Békéscsabán, Pé­csett, Szegeden, Lábatlan­ban és Nyíregyházán erős szakosztályokból nemzetközi klasszisok egész sora lép majd a küzdőtérre, így Hugyecz Lajos, Katona Bar­nabás és Szűcs Zoltán világ­bajnokok, Polgár Zsolt és Tóth István vb-ezüstérmes, illetve az ugyancsak vb-má­­sodik Bárdi Gabriella is ott lesz. A színvonal nemcsak­ a világbajnokok és vb-helye­­zettek részvétele miatt ígér­kezik rendkívül magasnak, hanem azért is, mert az or­szágos bajnokságon csak azok vehetnek részt, akik rendelkeznek az ötödik kyu­­fokozattal, azaz megvan a kék övük. Egyébként vala­mennyi­ találkozóra szomba­ton kerül sor: 11 órától a selejtezőket vívják, a 15 órakor kezdődő összecsapá­sok pedig már a bajnoki ér­mek sorsáról is döntenek. (foc­a) A hetvenes években egyszer már visszavonult az egykori profi ne­hézsúlyú ökölvívó-világbajnok, George Foreman 1987 óta ismét a kötelek közé lép. Ezúttal hatezer néző előtt mérkőzött Londonban, a szintén amerikai Andersonnal, akit Foreman már az első menet végén kiütött TELEFOTO / MTI Külföldi Képszerkesztőség Vitathatatlan Megmondta az igazat, s állítólag ezért nem nevezte ki la­punk vezetősége a sp­ortrovat élére Serényi Pétert, a Nép­szava volt rovatvezető-helyettesét, később megbízott ro­vatvezetőjét — ez a Reform című hetilap legutóbbi számá­nak „szenzációja”. Serényi Péter kérlelhetetlen igazmon­dásának tulajdonítja azt is, hogy távoznia „kellett” la­punktól. Volt munkatársunkkal a nyilvánosság előtt vi­tatkozni nem akarunk, már csak azért sem, mert amit ő az interjúban mondott, az nem vita, hanem sárdobálás. Mindegyikőnk jól tudja ugyanis, hogy mi az igazság. Egyébként pedig minden főszerkesztő csorbíthatatlan jo­ga, hogy saját maga döntse el, kit nevez ki rovatvezetőnek, s kit nem. S az is, hogy milyen anyagot közöl az általa jegyzett lap­ban. A Szerk. Kard után zene Sok ünneplésben van része mostanában Kárpáti Rudolf­nak, az egykori híres vívó­nak. A kitűnő sportembert nemrégiben köszöntötték 70. születésnapja alkalmából, s a közelmúltban Olimpiai Érdemrenddel tüntették ki. Kárpáti Rudolf „életműve” ismert: 1948 és 1960 között négy olimpián hat aranyér­met (köztük kettőt egyéni­ben) nyert, világbajnokságo­kon hétszer állhatott a do­bogó tetejére (kétszer egyé­niben), kétszer lett főiskolai világbajnok, 1959-ben és 1960-ban az „év sportolójá­nak” választották — hogy csak a legfontosabb állomá­sokat említsük. — Boldog vagyok, mert a munkám és hobbim ugyan­az: a zene és a sport — kezdte Kárpáti Rudolf. A Honvédség Művelődési Há­zának vagyok zenei instruk­tora immár negyven éve. El­végeztem a Zeneakadémia hegedű tanszakát, de válo­gatott sportolóként nem tud­tam a hangszernek és a kardvívásnak is élni. — Mi a véleménye a je­lenlegi kardvívásról? — A „gépi zsűri” jóvoltá­ból objektívebb lett a bírás­kodás. Az idei világbajnok­ság bizonyította, hogy to­vábbra is van létjogosultsá­ga a fegyvernemnek, s a re­kordmezőny a kardgépnek is köszönhető. — Bizonyára élete egyik legszebb napja volt, amikor értesült a díjról. — Nagyon nagy megtisz­teltetés. Ugyanolyan boldog voltam, mint amikor az 1980-as olimpia előtt meg­hirdetett, sportemberek népszerűségi közvélemény­kutatásán a szavazatok alap­ján Papp Laci és Balczó András mögött harmadik­ként végeztem. Támadás helyett védekezés Mi is történt Siófokom? Nem a rendőrök kergették a szurkolókat, hanem a szur­kolók a rendőröket — így „pontosították” a szeptember 15-i, siófoki Bányász—FTC labdarúgó-mérkőzés után történteket csütörtökön dél­előtt a Balaton-parti város rendőrkapitányságán. A tájékoztató szerint a siófoki kapitányság — szá­molva azzal, hogy az FTC- szurkolók körében ,van egy rendbontásra hajlamos cso­port —, nyolcvannégy rend­őrt és tizennyolc nyomozót vezényelt ki az említett sport­­esemény biztosítására. Ezzel sikerült elérni, hogy a mér­kőzés alatt intézkedést igény­lő esemény nem történt. Utá­na azonban a pályáról távo­zó közönség közül néhányan kiszakították helyéről a ki­járati kaput és kővel meg­dobálták a televízió közve­títőkocsiját. A rendőrség még ekkor sem lépett fel erélyesebben; arra ügyeltek, hogy a vas­útállomásra tartó tömegben ne szabaduljanak el az in­dulatok. A főutcán sikerült is a rendet fenntartaniuk, a vasúttal párhuzamos sétá­nyon azonban egy kisebb csoport randalírozni kezdett. Miután egyikük letörte egy személygépkocsi visszapil­lantó tükrét, a közelben tar­tózkodó járőrpár megállásra szólította fel, majd üldözőbe vette a fiatalembert. Mire sikerült megbilincselni a rendőrökkel szemben tettle­gesen fellépő szabálysértőt, ötven-hatvan főnyi csoport verődött össze, s egy részük lincshangulatban követelte társuk szabadon bocsátását. A szorult helyzetben egy szolgálaton kívüli civil ru­hás rendőr sietett a járőr se­gítségére. Egyik társa ekkor már a földön feküdt, ennek szolgálati fegyverét előkap­va, az előírt formaságok mellett a támadás beszünte­tésére és távozásra szólította fel az időközben háromszáz főnyire duzzadt tömeget. Vé­gül is — további hatástalan felszólítások után — a hely­színre érkező rendőri erősí­tésnek gumibothasználattal kellett feloszlatnia a csopor­tosulást. Az eset során öt szurkoló és két rendőr nyolc napon belül, egy rendőr pedig nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, öt rendbontót őrizetbe vet­tek, ellenük ügyészségi vizs­gálat folyik hivatalos sze­mély elleni erőszak bűntet­tének alapos gyanúja miatt. A rendőri intézkedést az ügyészség jogszerűnek és tör­vényesnek minősítette. Rövid hírek : Alsóházi rangadóra ke­rül sor pénteken délután a labdarúgó NB I-ben. Székes­fehérvárott a Videoton-Wal­­tham eddig mindössze egy pontot szerzett gárdája esti mérkőzésen (19 óra) fogadja a pont nélküli Volán SC-t. A másik összecsapásra a Hun­gária körúton (15 óra) kerül sor: az MTK-VM ellenfele a Békéscsaba lesz.­­ Férfi és női öttusázók is részt vesznek a Budacolor Kupáért kiírt, péntektől va­sárnapig tartó versenyen. A MAFC rendezésében sorra kerülő vetélkedésen az old boyok is indulnak, akik ép­pen 25 éve kezdték el egy­más közti erőpróbáikat. Ér­­dedekesség, hogy a házigaz­dákon kívül elindulnak an­gol, osztrák, holland, nyu­gatnémet, román és szovjet versenyzők is. • Cserénfa ismét hallat magáról. A Somogy megyei községben ezúttal nemzet­közi autócross viadalra ke­rül sor vasárnap, amelyre a nemzetközi szövetség is el­küldi megfigyelőjét. Amen­­­­nyiben jó minősítést kapnak a rendezők, úgy 1991-ben autócross EB-futamot is ren­dezhetnek majd Cserényfán.­­ Két győzelem és egy ve­reség kosárlabda kupacsapa­­tainak csütörtöki mérlege. A férfiak BEK-sorozatában a ZTE—Heraklith 107—76 (60— 35) arányban győzött az oszt­rák Klosterneuburg ellen. A Ronchetti Kupáért pályára lépett két női együttes közül az MTK-VM járt több sze­rencsével: ők 82—68 (41—40)­­nyertek a bolgár Minyor Per­­nyik ellen. A Tungsram vi­szont 66—52 (33—27) arányú vereséggel búcsúzott a Loko­motiv Szófiától. 15

Next