Népszava, 1990. szeptember (118. évfolyam, 205–229. sz.)
1990-09-28 / 228. szám
NÉPSZAVA 1990. SZEPTEMBER 28., PÉNTEK Sport Szombaton, Csepelen Futófesztivál Ezen a hétvégén sem maradnak lehetőség nélkül a futni vágyók. Az alkalmat 29-én, szombaton délelőtt 10 órakor kínálja a csepeli sportfelügyelőség. A résztvevők a stadionból indulnak 4 kilométeres útjukra, a Csepel-Humpelz futás valamennyi teljesítője tombolán vesz részt. A nyerőket Szandi húzza majd ki FUTÓFESZTIVÁL 1990 SZEPTEMBER 29-ÉN 10 ÓRAKOR ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ DÉL PESTI IGAZGATÓSÁGA FENYŐ MIKLÓS SZANDI NEVEZÉS A HELYSZÍNEN 9 ÓRÁTÓL! NEVEZÉSI DÍJ NINCS! A Napgyöngye-díjért Brnói siker Szokatlanul nagy lendülettel vágtak neki a 106 km-es távnak a Csepel Kupa nemzetközi kerékpárverseny résztvevői, akik ezúttal a Napgyöngye-díjért szálltak nyeregbe. A mezőny Szentendréről rajtolt, s a Dunakanyarban alig 10 km megtétele után már megugrott egy tizenegy tagú élboly. A legjobbak fokozatosan növelték előnyüket, Esztergomnál már kettő, a cél előtt 10 kilométerrel pedig már csaknem három perccel húztak el a többiektől. Szinte egyszerre vágódott be a célba a tizenegy szökevény. A győzelmet Curad Fischer, aCsehszlovák Favorit Brno kiválósága szerezte meg. Zárszámadás az atlétáknál Borítékok és szópárbajok Jutalmazással egybekötött évadzáróra invitálta az 1990. évi világversenyeken jól szerepelt atlétákat és edzőiket a Magyar Atlétikai Szövetség. A Budapest Sportcsarnok különtermében megrendezett összejövetelen ott volt Gallov Rezső, az OTSH elnöke is, aki szeretettel üdvözölte az ötvenes évek világklasszis középtávfutóit, Rózsavölgyi Istvánt és az Egyesült Államokban élő Tábori Lászlót. Egyidejűleg sajnálattal jelentették be, hogy Iharos Sándort ezúttal sem sikerült rávenni a nyilvános szereplésre. — Kicsit talán színvaknak is tartanak, amikor azt mondom: nekem az ezüstök aranyaknak tűnnek, miként az előkelő helyezéseket is rózsaszínben látom — így Gallov. — Az az igazság, hogy minden egyes kiugró eredménynek kétszeresen kell örülni ebben az időszakban, s kétszeresen áll ez az atlétákra, akik több, váratlan sikerrel örvendeztették meg a sportág híveit. Méltányosnak tűnt, hogy a jutalmak átadásánál először a legjobbakat szólították, így a spliti felnőtt EB-n ezüstérmet szerzett tízpróbázó Szabó Dezsőt és a kalapácsvető Gécsek Tibort hívták először, azután következtek a helyezettek, így Hartai Katalin (gerelyhajítás), Kovács Judit (magasugrás), Földingné Nagy Judit (maraton), Ágoston Zita (3000 m), Horváth Attila (diszkosz), Rezák Pál, Kovács Attila, Karaffa László, Bakos György (4X 100 m), Molnár Edit, Bátori Noémi, valamint a külföldön tartózkodó Forgács Judit és Szabó Erzsébet (4X400 m). A junior vb-n a hétpróbázó Ináncsi Rita vitte el a pálmát második helyével. Természetesnek mondta az OTSH elnöke, hogy nem csak a versenyzőket, hanem mestereiket is jutalmazzák a lehetőségek határain belül. — A bírálatok pergőtüzébe kerültünk — vette át a szót Kaszás Ferenc, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke —, amikor úgy döntöttünk, hogy nagy létszámú együttessel képviseltetjük a magyar atlétikát a spliti kontinensvetélkedőn. — Az eredmények ismeretében nyugodtan mondhatom: jól tettük, amit tettünk! Meggyőződésem ugyanis, hogy az elért kiemelkedő eredmények mellett a vállalkozás további gyümölcsei majd a jövő évi, tokiói világbajnokságon, illetve az 1992-es, barcelonai olimpián érnek be. Az egyre fokozódó konkurenciaharcban a megfelelő anyagi háttér is mind nagyobb jelentőséget kap. Kaszás Ferenc örömmel számolt be arról is, hogy a MASZ tárgyalásai eredményeként szövetségi szinten és az egyes élversenyzőkkel is előnyös szerződést kötött az Adidas céggel. Sajnálja, hogy a Mobil GP sorozatból az 1991. évi Hungaly Mentor Nagydíj kimaradt, de reményét fejezte ki, hogy a sorozaton kívül is sikerül színvonalas nemzetközi versenyt összehozni. A jutalmazást és az elnöki beszámolót követően amolyan kérdezz-felelek játék alakult ki, pillanatok alatt felforrósodott a levegő. A többszörösen visszatérő témát a háromcsíkos sportszergyártó céggel kötött egyéni szerződések jelentették. A vágtázó Karaffa László dicséretes módon kelt válogatott társa, Gécsek Tibor védelmére, kifogásolva azt, hogy a világversenyeken évek óta az élvonalban szereplő kalapácsvető nem kapott egyéni szerződést. Csanádi Péter válasza csak részben nyugtatta meg a megjelenteket, akik afelett tamáskodtak, hogy az üzleti megfontolásokban nem mindig az abszolút sorrend a döntő szempont. John Károly Nagy tapsvihar tört ki, amikor bemutatásakor Tá-Ibori László a neki tulajdonított három világrekordot ujjai felemelésével négyre javította. — Szívesen jöttem el erre a találkozóra — mondta a kérdésemre az őszbe csavarodott hajú, egyébként jó egészségnek örvendő, Los Angelesben élő egykori atléta. — Csak azt sajnálom, hogy Iharos Sanyi ezúttal is távol maradt — pedig milyen jó barátok voltunk! Most a televízión keresztül is üzentem neki, hátha a legközelebb mégis összejövünk. Tábori László ritka hazalátogatásai okaként megjegyezte, hogy kicsit bizalmatlan volt, de az egzisztenciális gondok is lekötötték. — Nagyon rá kellett hajtanom a munkában — folyt tatta. — Az általam vezetett futócentrumból több jó versenyző is kikerült. Aminek külön is örültem, az a ( a női maratonfutás eredményes népszerűsítése volt. Már a hetvenes évek közepén 2:38.13 órát ért el az egyik tanítványom, Jackie Hendsen. Hát most ennyit többet majd legközelebb ... Dr. Hargitay: alkalmatlan vagyok elnöknek ! „Nem csináltam jól” Valóban súlyos lehet a helyzet az Úszószövetségben, ha dr. Hargitay András megbízott elnök, akinek az úszás a szíve csücske, kénytelen volt bejelenteni, lemond tisztségéről. Az úszás hagyományos sikersportág Magyarországon, de a kis közösségen belül mostanában egyre gyakrabban viharok dúlnak. Mást sem hallani, mintsem: felvette a pénzt. . . hová tette? Nekik miért van több szavazatuk, mint nekünk ...? Miért X. és V. utazik edzőtáborba, miért nem N. és M?... stb. Külön-külön aprónak tűnő ügyecskék ezek, de ha összerakjuk őket, lassan hegyeketképeznék. — Szóval, lemondtál — kérdeztem „Harest”, azaz dr. Hargitay Andrást. — Régen érlelődött már bennem a lemondás gondolata . . . Sőt, egyáltalán nem is volt szándékomban elvállalni az elnöki pozíciót. Elsősorban „öreg” mesterem, Széchy Tamás kérését figyelembe véve álltam kötélnek. De azt kijelentettem, csak átmeneti időre vállalom. Éreztem, hogy az elnöki pozíció nem nekem való. Főállású versenyzőknek, edzőknek profi vezetőkre van szükségük. Mellékállásban, ezt a munkát etikátlan végezni. Tisztában voltam azzal is, ha az én nevem szerepel a jelöltek listáján, mások már nem is jelentkeznek, mondván „a Haressel szemben úgysincs esélyünk”. — Mégis, mi nem tetszett neked ebben az „elnökösdiben”? — Elsősorban az elnökségi ülések. Az utolsó három alkalommal egész egyszerűen elszabadultak az indulatok, be kellett látnom: alkalmatlan vagyok az elnöki posztra, képtelen voltam kordában tartani a vitázók érzelmeit, dühlkitatásait. Szép lassan megfogalmazódott bennem: semmilyen körülmények között nem folytatom. Én galamblelkű ember vagyok, nem csapkodom az asztalt, szóval nem olyan, aki elnöknek való. Függetlenül attól, hogy engem mindenki szeretett az elnökségi tagok közül. Soha senkivel semmi gondom nem volt, és remélem, ez viszont is igaz. — Eredményes voltál mint szövetségi kapitány, és különösebb gond nem merült fel megbízott elnöki munkáddal sem. — Én tudom, hogy nem csináltam jól. Fölösleges szépíteni a dolgot, magamat miért csapjam be? Képtelen voltam megálljt parancsolni bárkinek is. — Nem is tudnak már rábeszélni arra, hogy folytasd? — Nem. Különben is, enynyi idő után meggyőződésemmé vált, hogy egész egyszerűen sem elnökre, sem pedig elnökségre nincs szükség. Senki sem gondolhatja komolyan, azért nyertünk négy olimpiai bajnoki címet Szöulban, mert én voltam a szövetségi kapitány. Ez kizárólag a versenyzők és az edzők hatalmas munkájának az eredménye. Biztos van olyan sportág, ahol jó az elnök, jó az elnökség, mégsincs eredmény. — Nem vagy túlzottan szerény? — Nem . . . Inkább tisztában vagyok a szerepemmel. — Hargitay — úszás. Neved összeforrott a sportágaddal. Most vége? ... — Remélem nem, hiszen életem nagyobbik részét — 17 évet — eddig az úszás töltötte ki. Hálával tartozom, ahol tudok, segítek a jövőben is. Azt hiszem, hogy most azzal teszem a legtöbbet, ha felállok . . . Buzgó József vve Kick-box-válogató Madridba Bajnokság Solymáron Rendhagyó bajnokságra kerül sor a hazánkban rohamosan népszerűsödő sportban, a kick-boxban. A semikontakt stop, illetve non-stop szabályrendszerben versenyző legjobbjainak vetélkedését ugyanis első ízben telepítették a sportág vezetői a Budapest határában lévő solymári sportcsarnokba. — Egészen egyszerűen anyagi okai vannak döntésünknek, amellyel az 1990. évi országos bajnoki küzdelmeket a fővároson kívülre vittük — indokolt Leyrer Richárd, a Magyar Kick- Box Szövetség elnöke. — Így ugyanis a budapesti félmilliós költségvetéssel szemben negyedmillióból megússzuk ezt a rendezvényünket, amelynek eredményei jelentősen befolyásolják a november 15—18. között Madridban sorra kerülő EB csapatösszeállítását. A hazai kick-box-klubokban mintegy hatezren gyakorolnak rendszeresen. Közülük került ki az a 120 sportoló, akik az előversenyek során kiharcolták az indulás jogát. — A férfiaknál hét, a nőknél négy súlycsoportban dől el a bajnoki címek és a helyezések sorsa — tájékoztatott Zrínyi Miklós, a semikontaktválogatott-keret edzője . A főváros mellett elsősorban Békéscsabán, Pécsett, Szegeden, Lábatlanban és Nyíregyházán erős szakosztályokból nemzetközi klasszisok egész sora lép majd a küzdőtérre, így Hugyecz Lajos, Katona Barnabás és Szűcs Zoltán világbajnokok, Polgár Zsolt és Tóth István vb-ezüstérmes, illetve az ugyancsak vb-második Bárdi Gabriella is ott lesz. A színvonal nemcsak a világbajnokok és vb-helyezettek részvétele miatt ígérkezik rendkívül magasnak, hanem azért is, mert az országos bajnokságon csak azok vehetnek részt, akik rendelkeznek az ötödik kyufokozattal, azaz megvan a kék övük. Egyébként valamennyi találkozóra szombaton kerül sor: 11 órától a selejtezőket vívják, a 15 órakor kezdődő összecsapások pedig már a bajnoki érmek sorsáról is döntenek. (foca) A hetvenes években egyszer már visszavonult az egykori profi nehézsúlyú ökölvívó-világbajnok, George Foreman 1987 óta ismét a kötelek közé lép. Ezúttal hatezer néző előtt mérkőzött Londonban, a szintén amerikai Andersonnal, akit Foreman már az első menet végén kiütött TELEFOTO / MTI Külföldi Képszerkesztőség Vitathatatlan Megmondta az igazat, s állítólag ezért nem nevezte ki lapunk vezetősége a sportrovat élére Serényi Pétert, a Népszava volt rovatvezető-helyettesét, később megbízott rovatvezetőjét — ez a Reform című hetilap legutóbbi számának „szenzációja”. Serényi Péter kérlelhetetlen igazmondásának tulajdonítja azt is, hogy távoznia „kellett” lapunktól. Volt munkatársunkkal a nyilvánosság előtt vitatkozni nem akarunk, már csak azért sem, mert amit ő az interjúban mondott, az nem vita, hanem sárdobálás. Mindegyikőnk jól tudja ugyanis, hogy mi az igazság. Egyébként pedig minden főszerkesztő csorbíthatatlan joga, hogy saját maga döntse el, kit nevez ki rovatvezetőnek, s kit nem. S az is, hogy milyen anyagot közöl az általa jegyzett lapban. A Szerk. Kard után zene Sok ünneplésben van része mostanában Kárpáti Rudolfnak, az egykori híres vívónak. A kitűnő sportembert nemrégiben köszöntötték 70. születésnapja alkalmából, s a közelmúltban Olimpiai Érdemrenddel tüntették ki. Kárpáti Rudolf „életműve” ismert: 1948 és 1960 között négy olimpián hat aranyérmet (köztük kettőt egyéniben) nyert, világbajnokságokon hétszer állhatott a dobogó tetejére (kétszer egyéniben), kétszer lett főiskolai világbajnok, 1959-ben és 1960-ban az „év sportolójának” választották — hogy csak a legfontosabb állomásokat említsük. — Boldog vagyok, mert a munkám és hobbim ugyanaz: a zene és a sport — kezdte Kárpáti Rudolf. A Honvédség Művelődési Házának vagyok zenei instruktora immár negyven éve. Elvégeztem a Zeneakadémia hegedű tanszakát, de válogatott sportolóként nem tudtam a hangszernek és a kardvívásnak is élni. — Mi a véleménye a jelenlegi kardvívásról? — A „gépi zsűri” jóvoltából objektívebb lett a bíráskodás. Az idei világbajnokság bizonyította, hogy továbbra is van létjogosultsága a fegyvernemnek, s a rekordmezőny a kardgépnek is köszönhető. — Bizonyára élete egyik legszebb napja volt, amikor értesült a díjról. — Nagyon nagy megtiszteltetés. Ugyanolyan boldog voltam, mint amikor az 1980-as olimpia előtt meghirdetett, sportemberek népszerűségi közvéleménykutatásán a szavazatok alapján Papp Laci és Balczó András mögött harmadikként végeztem. Támadás helyett védekezés Mi is történt Siófokom? Nem a rendőrök kergették a szurkolókat, hanem a szurkolók a rendőröket — így „pontosították” a szeptember 15-i, siófoki Bányász—FTC labdarúgó-mérkőzés után történteket csütörtökön délelőtt a Balaton-parti város rendőrkapitányságán. A tájékoztató szerint a siófoki kapitányság — számolva azzal, hogy az FTC- szurkolók körében ,van egy rendbontásra hajlamos csoport —, nyolcvannégy rendőrt és tizennyolc nyomozót vezényelt ki az említett sportesemény biztosítására. Ezzel sikerült elérni, hogy a mérkőzés alatt intézkedést igénylő esemény nem történt. Utána azonban a pályáról távozó közönség közül néhányan kiszakították helyéről a kijárati kaput és kővel megdobálták a televízió közvetítőkocsiját. A rendőrség még ekkor sem lépett fel erélyesebben; arra ügyeltek, hogy a vasútállomásra tartó tömegben ne szabaduljanak el az indulatok. A főutcán sikerült is a rendet fenntartaniuk, a vasúttal párhuzamos sétányon azonban egy kisebb csoport randalírozni kezdett. Miután egyikük letörte egy személygépkocsi visszapillantó tükrét, a közelben tartózkodó járőrpár megállásra szólította fel, majd üldözőbe vette a fiatalembert. Mire sikerült megbilincselni a rendőrökkel szemben tettlegesen fellépő szabálysértőt, ötven-hatvan főnyi csoport verődött össze, s egy részük lincshangulatban követelte társuk szabadon bocsátását. A szorult helyzetben egy szolgálaton kívüli civil ruhás rendőr sietett a járőr segítségére. Egyik társa ekkor már a földön feküdt, ennek szolgálati fegyverét előkapva, az előírt formaságok mellett a támadás beszüntetésére és távozásra szólította fel az időközben háromszáz főnyire duzzadt tömeget. Végül is — további hatástalan felszólítások után — a helyszínre érkező rendőri erősítésnek gumibothasználattal kellett feloszlatnia a csoportosulást. Az eset során öt szurkoló és két rendőr nyolc napon belül, egy rendőr pedig nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, öt rendbontót őrizetbe vettek, ellenük ügyészségi vizsgálat folyik hivatalos személy elleni erőszak bűntettének alapos gyanúja miatt. A rendőri intézkedést az ügyészség jogszerűnek és törvényesnek minősítette. Rövid hírek : Alsóházi rangadóra kerül sor pénteken délután a labdarúgó NB I-ben. Székesfehérvárott a Videoton-Waltham eddig mindössze egy pontot szerzett gárdája esti mérkőzésen (19 óra) fogadja a pont nélküli Volán SC-t. A másik összecsapásra a Hungária körúton (15 óra) kerül sor: az MTK-VM ellenfele a Békéscsaba lesz. Férfi és női öttusázók is részt vesznek a Budacolor Kupáért kiírt, péntektől vasárnapig tartó versenyen. A MAFC rendezésében sorra kerülő vetélkedésen az old boyok is indulnak, akik éppen 25 éve kezdték el egymás közti erőpróbáikat. Érdedekesség, hogy a házigazdákon kívül elindulnak angol, osztrák, holland, nyugatnémet, román és szovjet versenyzők is. • Cserénfa ismét hallat magáról. A Somogy megyei községben ezúttal nemzetközi autócross viadalra kerül sor vasárnap, amelyre a nemzetközi szövetség is elküldi megfigyelőjét. Amennyiben jó minősítést kapnak a rendezők, úgy 1991-ben autócross EB-futamot is rendezhetnek majd Cserényfán. Két győzelem és egy vereség kosárlabda kupacsapatainak csütörtöki mérlege. A férfiak BEK-sorozatában a ZTE—Heraklith 107—76 (60— 35) arányban győzött az osztrák Klosterneuburg ellen. A Ronchetti Kupáért pályára lépett két női együttes közül az MTK-VM járt több szerencsével: ők 82—68 (41—40)nyertek a bolgár Minyor Pernyik ellen. A Tungsram viszont 66—52 (33—27) arányú vereséggel búcsúzott a Lokomotiv Szófiától. 15