Népszava, 1990. október (118. évfolyam, 230–255. sz.)

1990-10-25 / 250. szám

NÉPSZAVA 1­990. OKTÓBER 25., CSÜTÖRTÖK Sport Kupaeredmények BEK: Belgrádban: Crvena Zvezda (jugoszláv)­—Glasgow Rangers (skót) 3—0 (1—0). Bukarestben: Dinamo Bucu­resti (román)—FC Porto (por­tugál) 0—0. KEK: Kijevben: Dinamo Kijev (szovjet)— Dukla Praha (cseh­szlovák) 1-0 (0—0). Liége-ben: FC Liége (belga) — Estrela Amadora (portugál) 2— 0 (1-0). Aberdeenben: Aberdeen (skót)—Legia Warszawa (len­gyel) 0—0. Bécsben: Austria Wien (oszt­rák)—Juventus (olasz) 0—4 (0— 2). UEFA Kupa: Nicosiában: Omonia Nicosia (ciprusi)—Anderlecht (belga) 1—1 (0—0). Odesszában: Csernomorec Odessza (szovjet)—Monaco (francia) 0—0. Craiovában: Universitatea Craiova (román)—Borussia Dortmund (német) 0—3 (0—0). Moszkvában: Torpedo Moszk­va (szovjet)—Sevilla (spanyol) 3—1 (0—0). Isztambulban: Fenerbahcse (török)—Atalanta (olasz) 0—1 (0-1). Katowicében: GKS Katowice (lengyel)—Bayer Leverkusen (német) 1—2 (0—1). San Sebastianban: Real So­ciedad (spanyol)—Partizan Beograd (jugoszláv) 1—0 (0—0). Edinburghban: Heart of Mid­lothian (skót)—Bologna (olasz) 3—1 (3—0). Birminghamben: Aston Villa (angol)—Internazionale (olasz) 2—0 (1—0). Luzernben: FC Luzern (sváj­ci)—Admira Wacker (osztrák) 0—1 (0—0). Segít az UEFA Stuttgartban ült össze az Eu­rópai Labdarúgó Szövetség (UEFA) ad hoc bizottsága, s a tanácskozás célja az volt, hogy megvizsgálják a társa­dalmi és politikai változások hatásait a közép-kelet-euró­­pai országokban. Ismert, hogy több nemzeti szövetség is nehéz helyzetbe jutott, mi­után az önálló működés fel­tételeit kell megteremteni a szervezetek vezetőinek. Kiküldött munkatársunk, Buzgó József jelenti Koppenhágából Kilenc játékossal 3 gólos vereség Bizonyosan jó üzlet volt néhány utazási irodának, hogy autóbuszjáratokat indított a Ferencváros Bröndby el­leni UEFA-kupa labdarúgó-mérkőzésre. De bebizonyo­sodott, ha tetszik, ha nem, a Fradi szurkolói minden­féle bizalomra méltatlanok. Vannak persze, és remél­jük, ők vannak többen, európaiak is a zöld-fehérek szurkolói között. Történt még Koppenhágába jövet, hogy Berlinben az Alexander Platzon összetűzésbe ke­veredett a kemény mag néhány tagja arab nemzetisé­gű férfiakkal. Vesztükre! Az ütközetnek ugyanis két ma­gyar sérültje lett. Megkéselték őket, az egyiket a kar­ján, a másikat a combján. A német rendőrség ráadá­sul egy hazánkfiának éjszakai szállást is biztosított, az­az a börtönbe zárták. Itt a dán fővárosban már a délelőtti órákban megjelen­tek a zöld-fehérek hívei. Mondanom sem kell, dülön­gélek az alkoholtól. Belekö­töttek szinte mindenbe és mindenkibe, ami és aki moz­gott, „öregbítve” a helyi rendőrség nem lesz olyan ke­gyes hozzájuk, mint az ottho­niak. Elképzelhető, hogy az itteni zsaruk most majd meg­tanítják kesztyűbe dudálni a fékezhetetlennek tartott fe­rencvárosi ifjakat. Amennyi­ben ez így folytatódik, már­mint hogy botrányt botrány­ra halmoznak a Fradi-szur­­kolók, bekövetkezik az, ami­től olyan sokan tartanak: a Ferencvárost kitiltják a nem­zetközi porondról. Azon morfondírozgattam magamban, vajon bírja-e a Ferencváros a megerőltetést? Hiszen igyekszik helytállni a nemzetközi porondon, a baj­nokságban és több játékost ad a válogatottnak. A két csapat összeállítása: Bröndby, Sc­heic­el — Okechukwu, L. Olsen, Wil­­forth — B. Jensen, H. Jensen, Rasmussen, Christoffe, C. V. Jensen — Frank, Christen­sen. Ferencváros: Józsa — Lip­csei, Pintér, Limperger — Si­mon, Topor, Szenes, Keresz­túri, Keller — Fischer, Fony­­nyadt. Az első percek után nyil­vánvalóvá vált, hogy a dánok óriási erővel támadnak, a Fradi meg védekezik. Egymás után adódtak a veszélyes helyzetek Józsa kapuja előtt. Szinte elállt a lélegze­tem, amikor a 28. percben Wilforth gólt fejelt, de sze­rencsénkre a skót játékveze­tő, Keith Cooper, érvényte­lennek nyilvánította azt. Az indulatok felerősödtek, már­­már úgy gondoltuk, 0-0-lal ér véget az első 45 perc. Té­vedtünk, a játékvezető korri­gálta önmagát, a vélemé­nyem szerint jogtalan 11-est ítélt a Bröndbynek, és a 31. percben 11-esből Christoffe megszerezte a vezetést. A második félidőben sem sokat változott a kép. Vaszil beállt csereként Topor helyett, aztán a 65. percben Limperger szabály­talankodott — kiállították. Nem sokkal később hasonló sorsra jutott Szenes. A 82. percben Okechukwu 2—0-ra módosította az eredményt, majd a kegyelemdöfést a mérkőzés legvégén Wilforth adta meg, így lett 3—0. Nyilasi Tibor minden bi­zonnyal számított arra, hogy a Bröndby hatalmas elánnal támad majd az elején, és már az első 45 percben döntésre akarja vinni a találkozót. Ezért aztán mindösze két Fradi-játékos, Fischer és Fonnyadt lesipuskázott a kék-sárgák térfelén. A töb­biek elsősorban a védekezés­re összpontosítottak. A ha­zaiak fizikai fölényük tuda­tában sok futásra kényszerí­tették a zöld-fehéreket. Az első negyedórában azonban nem sikerült megszerezniük a hőn áhított gólt. A Fradi ügyesen adogatott a középpá­lyán, de ennél többre nem fu­totta. A védelem úgy-ahogy állta a rohamokat, de érez­hető volt, sokáig nem képe­sek tartani az erőtől majd ki­csattanó hazaiakat. Akik fu­tószalagon alakították ki a gólhelyzeteket. Tanult fut­ballt mutattak be, semmit sem bízva az esetlegességre. Egyszerűen, sallangmentesen oldották meg feladatukat. Az első félidő második felében stílust váltottak, hagyták lé­legzethez jutni a Fradit. A második félidőben sem engedett szorításából a dán csapat. Limperger kiállítását követően, kizárólag védeke­zésre koncentrált, de időn­ként egy-két húzásos ellentá­madásra is futotta erejükből, két alkalommal akár gólt is szerezhettek volna. Ezt kö­vetően Cooper játékvezető felvette a Bröndby kék-sárga mezét, és Szenest is a „más­világra küldte!” Az Ongrotrade-kupa Kazincbarcikán Kazincbarcikán az Ongro­­trade Kupa elnevezésű via­dallal pénteken indul a hazai jégkorongidény. Több hóna­pos szünet után nagy érdek­lődés előzi meg a mérkőzése­ket. A változás az elmúlt évekhez képest csupán any­­nyi, hogy a sorozat győztese ezúttal nem vallhatja magát a Magyar Kupa birtokosá­nak is, miután a serlegért márciusban Székesfehérvá­rott — remélhetően már fe­dett pályán — lépnek jégre a csapatok. A Vörös Sárkány étterem­ben tartott sajtótájékoztatón elsőként Korcsmáros Iván, a rendezvényt szponzoráló Bor­sodi Vegyikombinát vezér­igazgató-helyettese kapott szót. Elhangzott, hogy a kom­binát önálló külkereskedelmi joggal rendelkező vállalata, az Ongrotrade, a nehezebb gazdasági körülmények elle­nére is vállalta és vállalja a sport, s ezen belül a jégko­rong támogatását. Studniczky Ferenc, a szö­vetség főtitkára a torna le­bonyolításáról tájékoztatta a sajtó képviselőit. A tájékoztatón megjelen­tek a legjobb hazai jégko­rongszakosztályok képviselői is. Az Ongrotrade Kupa pénteki nyitónapjának mű­sora, 15.30: Alba Volán-Miskolci Kinizsi, 19 óra: Új­pesti Dózsa—NSZK. Szerdán este Edinburgh­ban új edző ült le a Bologna kispadjára , Gigi Radice. A név nem ismeretlen az olasz edzők világában, még kevésbé Bolognában, hiszen tíz évvel ezelőtt, a nálunk is ismert totóbotrány után, ő mentette meg a Bolognát a kieséstől... * Akkor 1980 „forró nya­rát” szenvedték Bolognában a szurkolók, s megérkezett Gigi Radice, akit a legte­hetségesebb fiatal edzők között tartottak számon. A csapat 5 büntetőponttal in­dult a bajnokságban, mert belekeveredett a sok vihart kavart, és még Paolo Ros­­sit is elsöprő fogadási csa­lások sodrába. De Radice hamar szót értett a játéko­sokkal, és négy forduló után már +1 ponttal álltak a táblázaton. A bajnokság vé­gén pedig a csapat hetedik helyen kötött ki, ami azt je­lentette, hogy a büntető­pontok nélkül a Bologna jo­got nyert volna az UEFA- kupára. S ez minden olasz klub álma! A boldog frigy azonban nem tartott sokáig. Radice és a menedzser Sogliano nem értettek egyet. S mi­után ez utóbbi leköszönt, az edző az elnökkel is szem­bekerült. Ezúttal azonban a tréner húzta a rövideb­­bet, ő is megvált az egye­sülettől, s a Milánt vette át. Egy év múlva azonban visszahívták Bolognába, s ő ment. De ez az újabb há­zasság már csak 1 hónapig tartott, mert Radice kala­pot emelt: „Köszönöm, uraim, de az én hátam mö­gött nem lehet eladni a csa­pat legjobbját!” Így hát Mancini Genovába ment, a Sampdoriához, Radice pe­dig Bariba. Egy harmadik találkozás­ról is tud a futballtörténe­­lem: 1983-ban megint visz­­sza akarták vinni Bologná­ba, de ezúttal már a tárgya­lásoknál megszakadt a „sze­relem”. Radice azóta volt az Internél és a Rómánál is, s hírneve nagyot nőtt. Valóban­­ komoly tudású, és rendkívül szuggesztív edző, akit a játékosai imád­nak! A vezetők kevésbé ... S most újra Bolognában dolgozik. Azzal a Soglianó­­val, aki annak idején miat­ta ment el a klubtól, s aki most rábeszélte erre a dön­tésre az elnökét. Mert az ő nyakán is szorult a hurok! A szurkolók ugyanis türel­metlenek és könyörtele­nek ... Az edzőcsere olasz módra zajlott le. A vasárnapi ha­zai vereség után az elnök hívatta az edzőt. „Ez volt az utolsó csepp a pohár­ban!" — mondotta, s nem kellett folytatnia az érve­lést. Az edző megértette. „A Szikla leomlott!” — ezzel a szójátékot rejtő címmel je­lentette be másnap a La Gazzetta dello Sport a bo­lognai edzőváltást. Franco Scoglio vezetékneve ugyan­is magyarra fordítva szik­lát jelent. S a másik nagy olasz sportlap, a Corriere dello Sport sem maradt le a szójátékban: „Gyökerei­hez tér vissza a Bologna!” —, mert Radice viszont gyö­keret jelent. „Nem voltak kétségeim, s hasonló esetben, klubelnök­ként én is ehhez a megol­dáshoz nyúltam volna" — mondotta Scoglio később a sajtónak. De azon a vasár­napi beszélgetésen csak az dőlt el, hogy mennie kell, ám, hogy mikor, az egy má­sik megbeszéléstől függött. Arra Parmában került sor, hétfőre virradó éjszaka, a Maria Luigia nagyszálló éttermében. Az asztaltól a tárgyaló felek már úgy áll­tak fel, hogy Radice a Bo­logna új edzője, s szerdán már ő ülhet az UEFA-kupa mérkőzésen, Edinburgh­ban a kispadra. Hétfőn délután Castelde­­bole-ban, a csapat edzőtá­borában, a sötét ruhába öl­tözött elnök, a menedzser és játékosok kezet ráztak a régi-új edzővel, s ő megha­­tódottan mondta: „Edzői pá­lyám legszebb évét töltöt­tem itt, s szeretném, ha visszatérnének azok a szép napok. Megpróbáljuk!" Vissza a gyökerekhez! Sok sikert, Radice. Már csak Dé­­tári Döme miatt is ... Vándor Kálmán Edzőváltás olasz módra Népszava TOTÓ VARIÁCIÓ ESÉLY T fcfttaneiv C fi* » ko*r«*l;r « fis s kétesés; 8 fiz (koll. szelv.) 4 háromesély 3 fiz 0 kéteses; (kon. nd­f.) 4 fiz 1 kétesés? 2 háromesés; 1. Rába ETO—FTC 1 2 1 2 1 2 1 X 2 1 X 2 2. Düsseldorf—Karlsruhe1 1 1 1 1 3. Frankfurt—Bayern M. 1 2 1 2 1 2 1 X 2 1 X 2 4. Hamburg—Nürnberg1 1 X1 1 X1 5. Kaisersl.—Wattenscheid 6. FC Köln—Uerdingen1 1 1 1 1 1 1 1 X1 1 7. M.-gladbach—Leverkusen 1 X 1 XX 1 X 1 X H. Cesena—Torino 1 X 1 X 1 X 1 X 1 X 9. Juventus—Internazionale 1 X 1 X 1 X 1 X 2 1 X 10. Lecce—AtalantaX 1 XX 1 XX 11. Milan—Sampdoria 12. Napoli—Fiorentinal 1 X1 1 X1 1 X1 1 x 21 1 X 13. Parma—Roma 1 X 1 XX 1 X 1 X -f-1 Pisa—Cagliaril 1 1 1 1 A 43. játékhétről részletes útmutatást, táblázatokat és statisztikák­­ a Sportfogadás közöl Kiküldött munkatársunk, Joh­n Károly jelenti St. Gallenből Ma este Svájc ellen igazán speciális izgal­makkal kezdődött a svájci Négy nem­zet tornája el­nevezésű nemzetközi férfi kézilabdatorna bemelegí­tő akkordja. Úgy tűnik ugyanis, hogy az önálló­sodott távbeszélő igazga­tóság ébresztőszolgálata „megörökölte” a korábbi, oly sokszor jogosan szidott jogelőd szolgáltatásbeli hanyagságait. A reggel negyed hatra kért ébresz­tés — amelyet természete­sen visszahívással is iga­zoltak — negyed hétig nem érkezett meg ... Szerencsére éltem a gyanú­perrel, s nemcsak a „minden­­ható” és presztízsére oly ké­nyes távközlőkre bíztam ma­gamat, így a másik vekker jóvoltából mégiscsak idejé­ben beszáll­hattam a Hunyad­­kürti-féle magántaxiba, amely a szövetségek székhá­záig repített, hogy onnan már a csapattal száguldjunk Ferihegyre. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, ha egy üzlet beindul, akkor ott rendszerint nincs megállás. Esetünkben az úgy értendő, hogy újabb, immár az egész küldöttséget érintő bonyodalmak, ha úgy tetszik, több mint kellemetlenségek adódtak. Igaz, maga a légi út nagyon kellemesen telt Bu­dapest és Zürich között, s a vendégfogadás is igazán köz­vetlen és barátságos volt a Kelet-svájci Kézilabda Szö­vetség elnökhelyettese, Hans Weber úr részéről. A mese­könyvbe illő, alig egyórás autóbuszozás is ideális volt, ami pedig a szálláshelyet és közvetlen környékét illeti, hát a svájci számtalan tó egyike mellett elterülő tele­pülés, Roschach és Rosen­garten nevű hotelje igazán minden pozitív jelzőt kiér­demel. Nos, a helyzet akkor vett kellemetlen fordulatot, ami­kor a csapattagok a hotelszo­bákban elkezdték az ilyenkor elkerülhetetlen honfoglalást. Kiderült ugyanis, hogy a lel­tár körül gondok vannak, s nem egy, hanem sokkal több ruhaneműnek lába kelt, több játékosnak eltűnt a melegí­tője is. Persze a ma esti, St. Gal­­len-i, színvonalasnak ígérke­ző férfikézilabda-tornára a magyaroknak ugyanúgy kell készülniük és koncentrálniuk, mintha mindez csak rossz álom lenne. Annál is inkább, mivel az ellenfelek — Svájc, az utolsó meccseit játszó NDK és Franciaország — egyaránt gazdag tradíciókkal — és ami legalább ennyire fontos — komoly játékerőt képviselő válogatottakkal rendelkezik. Ami pedig a fő szempont: Csik János szövet­ségi kapitány valóban komo­lyan gondolja, amit mond miszerint szisztematikusan igyekszik keresni a minél megfelelőbb kiegészítő em­bereket. Erre a tesztelésre kitűnő alkalom ígérkezik ma este 20.30-kor, a St. Gallen-i Kreuzbleicha Sporthallé­­ban sorra kerülő ütközeten, ahol a magyarok a házigaz­da svájciakkal adják a fő programot, miután az NDK és Franciaország már játszott egymással. A sajtó igen nagy terjedelemben foglalkozik az eseménnyel, még a kézilab­dát meglehetősen mostoháin kezelő, egyébként világhírű Zürichi Sport is féloldalas interjút közöl az egykori vi­lágválogatott Arno Ehret svájci sikerkapitánnyal. „Új öltöny — első próba", ez a beszélgetéselemzés címe, amelynek általános mérlege: Svájc négy, teljesen újonc játékossal próbálja meg a csapatépítés nehéz leckéjével párhuzamosan az eredmé­nyességet is. A magyarokat ugyan valamivel esélyesebb­nek tartják, de igyekeznek majd minél jobban megne­hezíteni a dolgukat. Ebből világos, hogy bizto­san élvezetes, nagy csatára van kilátás az első játékna­pon. Douglas és Holy­field csatája Las Vegasban, a Mirage Ho­tel­ Kaszinó nyitott arénájá­ban — telt ház esetén — 16 350 néző előtt küzd meg ma este (magyar idő szerint péntek hajnalban) a profi ökölvívás egyesített nehéz­súlyú világbajnoki címéért a védő James Douglas és a kihívó Evander Holyfield. A két amerikai fekete bőrű ökölvívó csatáját már előre sok helyütt úgy minősítették, hogy ringrandevújukkal vég­re eljön az „igazság pilla­nata”. Vagyis hogy a vb­­döntő tisztázni fogja, ki a kategória legjobbja. Douglas az eredménytől függetlenül 28 millió dollárt kap, Holy­field pedig 8-at. GÓLTO­TÓPÁLYÁZAT A Népszava és a Stabil | Építőipari Fővállalkozó és | Műszaki Szolgáltató Kis- | szövetkezet közös Góltotó- | pályázatának résztvevői az | alábbi üres helyre a heti | totószelvényen szereplő va­lamennyi futballmérkőzés | összgólszámát kell hogy | felírják. A telitalálatot elért pályázók között a Sportfo­gadási és Lottóigazgató-­­ ság által felajánlott 100 to­tószelvényt sorsoljuk ki min­den héten. A szelvényt leve­lezőlapra felragasztva - az 1964 Bp. Pf. 32. számú pos­tafiók címére - legkésőbb­­ péntek éjfélig kell feladni. Nov: _______________________________________________ Lakcím: ______________________________________________________ J . Sj: A Népszava Góltotópályázatának 42. heti megfejtése — 37 gól! Telitalálatot tizenheten értek el, s a következők nyertek 10—10 totószelvényt: Karóczkai István, 3955 Kenézlő, Nagyváradi út 69., Gaál László Attila, 8790 Za­­laszentgrót, Esch Gyula, 3600 Ózd II., Katona J. u. 5/13., Takács Mihály, 6237 Kecel, Nap u. 10., Dömötör József, 2220 Vecsés, Bethlen u. 28., Mayer Miklós, 8100 Várpa­­­lota, Rákóczi út 11., Kiss Ferenc, 5600 Békéscsaba, Landler J. u. 24., Németh Lajos, 7020 Dunaföldvár, Pe­tőfi u. 21/A., Magasházi Mihály, 1108 Bp., Szegély u. 1 . 277., Szarvasházi Ferenc, 2084 Pilisszentiván. A nyer­teseknek a totószelvényeket postán küldjük meg. 11

Next