Népszava, 1990. november (118. évfolyam, 256–281. sz.)

1990-11-10 / 264. szám

NÉPSZAVA 19­9­0. NOVEMBER 10., SZOMBAT Sport Hálás lesz a Ferencváros? Rohan, repül a Váci Izzó Vége, nincs tovább, ebben az esztendőben sem jutot­tunk tovább a saroknál az európai labdarúgókupák­ban. Kiesett a Ferencváros is. Sajnos ... De az NB I-es labdarúgó­bajnokságból még hátravan kinek három, kinek négy mérkőzése, és rohan a Váci Izzó nagy tempóban, és úgy tűnik, nem is a vesztébe. Hja, ha egy üzlet beindul... Nincs megállás! Szegény sze­gedi focistáknak is pont e hét végén akadt dolguk Vá­cott ... Meghálálhatja szurkolóik­nak végtelen kitartását a Ferencváros Veszprémben. Akik végre bizonyították, emberként is tudnak visel­kedni! A csend világa min­den bizonnyal száműzött lesz Veszprémben. Ott, ahol manapság bármelyik csa­patnak nehéz nyerni. A Fra­dit sohasem egyszerű fel­adat legyőzni magyar csa­patnak, lehet, hogy döntet­len lesz az eredmény. A hét elején együtt utaz­tam a 6-os villamoson Vin­­cze „Piluval”, a Honvéd új­donsült játékosával, az egy­kori tatabányai legénnyel, aki azt mondta a siófoki ve­reségükről, hogy „talán az volt a baj, hogy nem éreztük igazán a veszélyt. Hogy nem is gondoltunk arra, veszít­hetünk Siófokon. Meggyőző­désem, hogy idejében kap­tuk a figyelmeztető pofont”. Ma kiderül. Amennyiben bajnok akar lenni (és miért ne akarna) a kispesti gárda, otthon mindenkit meg kell vernie. A Pécsi MSC-t is. Nem lesz könnyű! A szélsebesen kezdő Ta­tabányai Bányász játékosain a fáradtság jelei kezdenek mutatkozni. Vereségek, dön­tetlenek jutnak osztályré­szül mostanában nekik. Szép álom lenne, ha Győrben nyernének. Hol van az az 1 pont? — kérdezhetik a bá­nyászok. A Vasas—Békéscsaba ta­lálkozó nálam az első számú a háromesélyes mérkőzés a héten. Ha nem is észtveszejtő tempóban, de kezd magára találni az MTK-VM. De azért az egész kép mégsem az igazi. . . Halványak a szí­nek, leginkább a szürke do­minál Verebes mester pa­lettáján, így aztán a Siófok egyáltalán nem esélytelen a Hungária körúton. A Videoton—Debrecen összecsapás biztos hazai győzelmet sejtet. A jelek sze­rint kimászott mély gödré­ből a Burcsa-gárda. A Loki viszont továbbra is ott ta­nyázik, nem találták meg még a létrát. És végül és talán utolsó­sorban? Volán—Dózsa. Ki nyer ma a kiesési rangadón? Ezt talán a putnoki halott­látó asszony sem tudná meg­mondani, összezuhant az Újpest, rogyadozik a Vo­lán . . . Hogy ebből mi lesz? A szombati forduló műso­ra: Bp. Volán—Ú. Dózsa, Cza­­bán Samu tér, 13 óra, jv.: Bognár; Váci Izzó MTE— Szeged SC, Vác, 13 ó., jv.: Márton; Bp. Honvéd—PMSC, Bozsik-stadion, 13 ó., jv.: Kurmai; Vasas—Békéscsabai Előre Spartacus, Fáy u. 13 ó., jv.: Nagy I­. J.; Veszprém SC—FTC, Veszprém, 13 ó., jv.: Molnár; Videoton-Walt­­ham—BVSC, Székesfehérvár, 15 ó., jv.: Rácz; Rába ETO—­ Tatabányai Bányász, Győr, 15 ó., jv.: Nagy L.; MTK­­VM—Siófoki Bányász, Hun­gária körút, 15 ó., jv.: Bay. (buzgó) Atléták eredményes éve Split volt a központ Egyre több sportágban ér­kezik el a zárszámadás ideje. Nincs ez másként az atlétáknál sem, akik­nek háza táján alapvető­en bizakodó a hangulat. Érthető, hiszen sok éves eredménytelenség után 1990-ben sikeresnek mondható szezont hagy­tak maguk mögött. — Számunkra ez az év a teljes struktúraváltás jegyé­ben telt el — bocsátotta elő­re Mérei László (43), a spor­tok királynőjének szövetségi kapitánya. — Az atlétikai szövetség ugyanis alapvetően új utakra lépett, ismereteim szerint rajtunk kívül csak a labdarúgók szakadtak el eny­­nyire a központi sportirányí­tástól. Az új szisztéma sarkköve az anyagilag is egyre önálló­suló gazdálkodás. Egyáltalán nem volt hát mindegy, mi­lyen évet hagynak maguk mögött a legjobb hazai atlé­ták, hiszen eredményeik dön­tő módon meghatározták a következő idényre részükre adható OTSH-, illetve MOB- összegek nagyságát. Arról nem is szólva, hogy a jelen­legi és a lehetséges szponzo­rok hozzáállását is igen ko­moly mértékben befolyásolja a mindenkori eredményes­ség. — Mindent az 1990-es év fő versenyének, a spliti Eu­­rópa-bajnokságnak rendel­tünk alá — folytatta az egy­kori reményteljesen indult 400 méteres futó, akinek azonban sportpályafutását egy májgyulladás hamar de­rékba törte. — Glasgowban, a fedett pályás EB-n is csak jelképes csapattal képvisel­tettük magunkat, ahol For­gács Judit bronzérme négy­százon kellemes meglepetést jelentett. A Vasas Izzó, majd a Va­sas sportolójából a segédin­­tézőségtől a létra valameny­nyi fokát megmászva lett szakember, főleg utánpótlás­korú futókkal foglalkozott. 1987 őszétől töltötte be az utánpótlás-válogatott vezető edzői teendőit. Két évvel ké­sőbb pedig — Schulek Ágos­ton váratlan visszalépését kö­vetően — a felnőttek kapitá­nyává nevezték ki. — Az utánpótlás-kapitány­ság rendkívül jó előiskola volt, különben úgy, hogy most mindkét korosztályért én fe­lelek. Természetesen csak úgy lehetek eredményes, ha igazi csapatmunka áll mel­lettem, továbbá egy igen ak­tív edzőbizottság. Mindez megvolt ebben az évben, s ki­zárólag ezért sikerülhetett úgy a spliti EB, ahogyan si­került. Az Adriai-tenger melletti városba biztos éremesélyes nélkül utazott magyar atlé­ták mindenesetre alaposan túlteljesítették a várakozást. Gécsek Tibor (kalapács) és Szabó Dezső (tízpróba) ezüst­érmes lett, mellettük Föl­­dingné Nagy Judit (maraton), Hartai Katalin (gerely), Ko­vács Judit (magas) és a férfi 4X100-as váltó 5. helyen végzett, míg Ágoston Zita (3000 km) és a női 4X400-as váltó 7. helye után a disz­koszvető Horváth Attila 8. helyen teszi a sort teljessé. — A legnagyobb örömöt az abszolút eredmények mellett az jelentette számomra — folytatta a kapitány —, hogy Gécsek és Szabó is rácáfolt a magyar gyakorlatra: kritikus szituációban úgy küzdöttek, ahogy azt mindig szeretnénk látni. De ugyanitt említhet­ném az eleve reménytelen szi­tuációból rajtolt tízezres Káldy Zoltánt, aki 21 évesen, 28:13.71 perces új országos csúccsal lett kilencedik. Végül a magyar válogatott a nem hivatalos pontverseny­ben az előkelő 10. helyen végzett, holtversenyben a svédekkel. S akkor még nem szóltunk az ifjúsági vb-n 2. Jáncsi Ritáról (hétpróba), va­lamint az IBV-győztes női 4X100-as váltóról sem. Jocha Károly T­egnap ülésezett az IWF Mától erős emberek vb-je 35 ország a rajtnál Péntek délután a Pesti­ Vi­gadóban tartotta meg sajtó­­tájékoztatóját a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) vezérkara. Gottfried Schödl elnök, dr. Aján Tamás fő­titkár, továbbá Dobor Dezső, a világbajnokság sajtófőnö­ke foglalták össze mindazt, amit a vb előestéjén tudni lehet, tudni kell. Az IWF osztrák elnöke elő­rebocsátotta, hogy bár a vi­lágverseny még el sem kez­dődött, a szervezőbizottság a jelek szerint máris kitűnő bizonyítványt érdemel a tö­kéletes feltételekért. Gott­fried Schödl elmondta, hogy az IWF-kongresszusra, amely pénteken egész nap zajlott, számos jeles személyiség el­látogatott. Név szerint em­lítette a világbajnokság dop­pingmintáit ellenőrző kölni laboratórium vezetőjét, Manfred Donike professzort. Ugyancsak megjelent az el­nökségi ülésen a NOB­­sport­igazgatója, Gilbert Feli, to­vábbá a NOB első alelnöke, Richard Pound, továbbá ott volt magyar részről az OTSH elnöke, Gallov Rezső helyet­tes államtitkár és az olimpiai bizottság elnöke. Schmitt Pál, Schödl elnök összefoglalójá­ban beszámolt arról, hogy az IWF-kongresszus kezdetén 133 tagországuk volt, ez köz­ben eggyel csökkent, miután az NDK-t „elveszítették", de pénteken három új taggal gyarapodtak is, miután fel­vették Arubát, Tahitit és Bruneit. Dobor Dezső végleges start­listával szolgált. Eszerint „vb-ezüstérmes” lett Ma­gyarország, miután a súly­emelő-világbajnokságok tör­ténetében mind az indulók, mind az országok számát te­kintve a második legjobb mutatóval rendelkezik Bu­dapest. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy 35 ország­ból 207 versenyző lép pó­diumra. Jelentős a sajtó ér­deklődése is: 90—90 hazai és külföldi újságíró mellett 40 rádiós és televíziós dolgozik a Nemzeti Sportcsarnokban. A legnépesebb versenykate­­gória a 100 kg-osoké, itt 29-en fognak mérlegelni, köztük az egyik legnagyobb magyar esélyes, Szanyi Andor. A leg­kisebb mezőny az ólomsú­­lyúaknál lesz, a plusz 110 kg-ban nem is rendeznek B- csoportos versenyt, miután csak tízen neveztek. A sajtó­főnök statisztikájából kide­rült, hogy a budapesti me­zőnyben öt olimpiai bajnok (Szerdalin Marinov, Anatolij Hrapatij, Nicu Vlad, Alek­­szandr Kurlovics, Leonyid Taranyenko), tizenhat világ­bajnok található. A rajthoz álló világcsúcstartók száma hat, és ugyancsak féltucat­­nyian vannak itt a legutóbbi világbajnokság, az athéni se­regszemle aranyérmesei kö­zül. A hetedik athéni győz­tes, Naim­ Szulejmanoglu ugyancsak Budapest vendé­ge, de ő már a török csapat edzőjeként érkezett. Kérdésekre válaszolva el­mondták, hogy az IWF bu­dapesti határozata értelmé­ben a jövőben tovább szigo­rítják a doppingosok bünte­tését. Eszerint 1991. január 1- jétől örökre eltiltják a ver­senyzéstől azokat, akiknek doppingvizsgálata pozitív eredménnyel zárul. Amellett a vétkes nemzeti szövetsége is bűnhődik, egy évre — il­letve ha több, doppingoláson rajtavesztett súlyemelője van, két évre — felfüggesz­tik tagságát az IWF-ben. A sajtótájékoztató zárása­ként bemutatkozott a jövő évi férfi és női súlyemelő-vi­lágbajnokság házigazdája, a németországi Donaueschin­­gen. A város főpolgármeste­­re, dr. Bernhard Everke el­mondta, hogy a Mercedes- Benz biztosítja majd a szál­lítási lehetőségeket, a vb résztvevőit modern verseny­­helyszín, s több edzőterem várja. Hozzátette, hogy nem­csak a város vezetése, hanem lakossága is örömmel készül a világversenyre, eddig 200 önkéntes jelentkezett, hogy segíteni kíván a sikeres ren­dezés érdekében. A szomba­ton kezdődő világbajnoksá­gon részt vevő országok: Al­géria, Argentína, Ausztrália, Ausztria, Cseh és Szlovák SZK, Dánia, Egyesült Álla­mok, Finnország, Franciaor­szág, Görögország, Hollandia, Indonézia, Izrael, Japán, Ju­goszlávia, Kína, Koreai NDK, Lengyelország, Líbia, Lu­xemburg, Magyarország, Mongólia, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Palesztina, Románia, Spa­nyolország, Svájc, Svédor­szág, Szingapúr, Szovjetunió, Tajvan, Törökország, Uru­guay. Bravúrosan menetel a III. kerületi TTVE Focicsoda óbudai módra Egyszerűen bámulatos a labdarúgó-bajnokság máso­dik vonalának nyugati csoportjában a 103 éves III. ke­rületi TTVE őszi fiatalos menetelése. Az óbudai csapat a 12. forduló után a táblázat második helyét foglalja el. Hat győzelem, négy döntetlen és csupán két vere­ség került eddig a sérlegre. A tősgyökeres óbudaiak azt mondják, utoljára akkor ment így a kerületnek, amikor 1938-ban az első osztályban szerepelt. Csodafejtésre mentünk ki a pályára, ahol Eich Lászlót faggattuk, aki tavaly nyártól vezető edző. — Ne beszéljünk csodák­ról, mert a labdarúgásban ez ismeretlen fogalom. Legfel­jebb bravúrokról lehet szó, de a befektetett munka előbb-utóbb megtérül. Köz­tudott, hogy két éve a csa­pat még a kiesés ellen küz­dött, ehhez képest a tavalyi nyolcadik hely már elfogad­ható eredménynek számított. Mindezt olyan körülmények között értük el, hogy az egyesület hiánygazdálkodás­sal birkózott meg, ráadásul az átigazolási szezonban kulcsjátékosainkat veszítet­tük el, s viszonylag keveset költ­hettünk új játékosok­­megszerzésére. — Akkor mégiscsak csoda történt. . . — Legfeljebb annyiban, hogy a korábbi szűkös anya­gi lehetőségek között is lel­kesen dolgozott a társaság, és a korábban végzett mun­ka után most felszálló ágba kerültünk. Nagyon jó rajtot vettünk, köszönhetően kapu­sunknak is, aki csak a Kom­ló elleni vereségkor hibázott, de amúgy egyetlen pontot nem lehet ráírni. A hátvéd­­sorun­k is megbízható, igaz, a Szombathely ellen idegen­ben különböző körülmények miatt összeomlotttunk. A kezdeti lendület szülte az el­határozást, hogy az ötödik helyen végezhetünk. — Nem túl szerény ez­­a célkitűzés? — Talán igen, de megha­tározó, hogy jelenleg 18-as keretből válogathatok, s van egy másfél éve sérült embe­rünk, így máris 17-re fogyat­koztunk. Óhatatlanok a sár­galapok, a sérülések, volt olyan meccs, hogy nem tud­tam öt embert a kispadra ültetni. Talán negyedikek is lehetünk, de a Haladást, a Zalaegerszeget és a Duna­újvárost most jobb csapat­nak tartom. — Mitől gólszegények a csatárok? — Attól, amitől az egész magyar bajnokságban. Tény, hogy csak kilenc gólt rúg­tunk, négyszer is csupán 1— 0-ra győztünk. Az a pici plusz és önbizalom hiányzik a csatárokból, ami nélkül ne­hezebben megy. Nem véde­kezésként mondom, de az is figyelemre méltó, hogy ki­lenc meccsen viszont nem kaptunk gólt. Azért a ma­gyar focinak az is nagy be­tegsége, hogy még a győzel­met, a sikert is magyarázni kell. — Hogyan bírja a klub anyagilag a sikersorozatot? — Ha nehéz is ma szpon­zorokat találni, a siker meg­teszi a magáét. Jelenleg ban­kok, vállalkozók, magánsze­mélyek érdeklődnek, remé­lem, sikeresek lesznek a tár­gyalások. Egyébként titkos álmom, hogy ezen a sportte­lepen egyszer igazi lakossági sportparadicsomot létesíthe­tünk, olyan helyet, ahol min­den adott a felfrissüléshez, a kikapcsolódáshoz. S akik ideszoknak, azok majd meg­nézik a kerület mérkőzé­seit is. — Eich László 45 éves múlt. Melyek az edzői ál­mai? — Mondhatnám az edzős­­ködést az NB I-ben vagy a szövetségi kapitányi posztot. De nem mondom, mert reá­lisan gondolkodó, megálla­podott ember vagyok. Ter­mészetesen mindig jobb és jobb eredményeket akarok, de nagyon örülnék, ha egy stabil, erős NB II-es csapat edzője maradhatnék a to­vábbiakban is. — S a kerület NB I-es ál­mai? — Mondom, a realitások­ból kell kiindulni. Mi ilyen célt most nem tűzhettünk ki magunk elé — már csak a jelenlegi hátország miatt sem. De ha játsszunk a gon­dolattal, egy esetleges fel­jutást követően talán ebben a hátországban is változások állhatnának be. — Akkor térjünk vissza a valóságba! Vasárnap a Sa­­bariát otthon fogadják. Mi a cél? — Nagyképűség nélkül mondom, hogy az eddigi munka és teljesítmény isme­retében ezt és a 15. fordulós hazai mérkőzésünket, a Paks ellen is meg kell nyernünk. Ezt annak ellenére ki me­rem jelenteni, hogy­­nem sze­retek jósolni. Szerdahelyi Csaba Lesz-e egyesített medál? Elmúlt, s ami elmúlt, sose szép. Rágondolni mégis gyönyörűség - énekelte va­lamikor Koós János. Valami ilyesmit vélek felfedezni a szöuli olimpia 200 méteres női gyorsúszóbajnokának, Heike Friedrichnek tekinte­téből. Akkor még a létező NDK színeiben szerezte a nemes medáliát. A körző és kalapácsos elmez ma már a múlté. A szép arcú hölgy azon derenghet, vajon az egyesített német csapat tagjaként ott lesz-e 1992- ben Barcelonában, és ha igen, nyer-e újabb arany­medáliát? Külföldi KCOSzerkesztéésé(I­­­TFLEFOTÓ) MTI - I Nincs többé vita Az MLSZ sajtófőnöke, Ván­dor Kálmán, az alábbi közle­ményt juttatta el az MTI sportszerkesztőségének: Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke pénteken dél­után fogadta dr. Török Fe­rencet, a volt szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan ügyvédjét az ismert munka­jogi perben. A szövetség el­nöke, miután meghallgatta jogtanácsosa, dr. Pethő Ró­bert beszámolóját a Legfel­sőbb Bíróság kedvező dön­téséről, hosszan tárgyalt dr. Törökkel arról, amit valójá­ban az MLSZ már korábban is kifejtett Bicskei Bertalan­nak: nem kívánja szövetsé­gi kapitányként foglalkoztat­ni, de — a nemzetközi gya­korlatnak megfelelően —, a vele kötött szerződés értel­mében neki járó, hátralévő összeget a közös megegyezés szerint kifizeti. A két fél megállapodása az MLSZ el­nökségének november 20-iki ülésén történő elfogadással lép életbe. 15 A sok vihart kiváltott per, úgy tűnik, hamaro­san lezárul. Végre! Arra mindenképpen jó volt, hogy bebizonyítsa — tel­jesen feleslegesen futot­tak három kört. Egy ka­pitány felmentése a vilá­gon mindenütt és minden sportágban természetes dolog, csak fizetni kell! Ha a vizsgálat lezárult — felejtsük el! Vendégsikerek hokiban Tegnap teljes sorulót játszot­tak a jégkorongbajnokság él­vonalában. Mind a négy mér­kőzésen vendégsiker szüle­tett. Ú. Dózsa „B”—V. Dózsa „A” 5—13, Népstadion SZE— Ferencváros 2—13, Miskolci HC—Alba Volán 4—8, Szike­­thelm-Generál—Lehel 4—17. "¥""531 MAGYAR OLIMPIAI CSAPAT HIVATALOS BIZTOSÍTÓJA­ ÉS ARANY FOKOZATÚ TÁMOGATÓJA

Next