Népszava, 1990. november (118. évfolyam, 256–281. sz.)

1990-11-12 / 265. szám

2 Göncz Árpád tokiói programja (Folytatás az 1. oldalról) terve, segítsen a gondok leküzdésében. A japán császár beiktatási ceremóniájára 158 országból érkeznek vendégek Tokióba. A japán miniszterelnök elsőként Ion Iliescu román államfővel, majd hosszabb ideig, mintegy 20 percig Göncz Árpáddal folytatott megbeszélést a kormány rezidenciáján. — A szoros időbeosztás ellenére a japán—magyar kapcsolatokat érintő minden fontosabb kérdést meg tudtunk vitatni a japán vezetővel — mondta Göncz Árpád a sajtó képviselőinek. Ami a gazdasági kapcsolatokat illeti, Kaifu miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy a januári budapesti látogatáson született megállapodásokat Japán végrehajtja és támogatja Magyarországot az energiagazdálkodás terén is. A Japán Exim Banknak még jelentős hitelkerete áll rendelkezésre az idén magyarországi fejlesztési programok finanszírozására. Kaifu ígéretet tett arra is, hogy a japán kormány támogatja majd a vállalatok magyarországi beruházásait és ennek érdekében sort kerítenek a beruházásvédelmi megállapodás részleteinek tisztázására, annak megkötésére. Az első megbeszélések ez ügyben még az idén elkezdődnek. Göncz javasolta, hogy a két ország hozzon létre olyan konzultációs rendszert, amelynek keretében a mindkét felet érintő nemzetközi kérdéseket vitatnák meg. Ezt a külpolitikai egyeztetést Tokióban fontosnak tartják, mert Japán gazdasági súlyának megfelelő szerepet szeretne betölteni a világpolitikában és ennek megfelelő fontosságú képviseletre tart igényt a nemzetközi szervezetekben is. A Magyar Köztársaság elnöke megerősítette Akihito császárnak és feleségének magyarországi látogatásra szóló meghívását, meghívta Fumihito herceget is, és reményét fejezte ki, hogy a személyes találkozások sorában a jövő évben sor kerülhet Antall József miniszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter látogatására. Kaifu üdvözölte a látogatásokat és mint mondta, azok időpontját diplomáciai csatornákon keresztül fogják egyeztetni. Magyarország elvi megfontolásokból elsőként csatlakozott az Irak elleni embargóhoz, ebből azonban tetemes veszteségek keletkeztek. Az ország szolidáris volt a Nyugattal, és most megértést vár tőle el — ezt a gondolatot fejtette ki Göncz Árpád, az NHK japán állami televíziónak adott interjújában. A nyilatkozatot a köztársasági elnök Kaifu Tosiki miniszterelnökkel folytatott megbeszélések után adta, így már beszámolhatott arról, hogy a japán miniszterelnök ígéretet tett Magyarország támogatására és a működő tőke befektetéseinek ösztönzésére. — Példaértékű lesz az országban a Suzuki vállalkozása, de emellett az ország számít a japán közepes- és kisvállalatok jelentkezésére is — fejtette ki Göncz. Göncz maga is sokra tartja más népek kultúrájának ismeretét, tiszteletét, ezért is kereste föl tegnapi városnézése alkalmából a japán kultúra jellegzetes helyeit. Ezután rövid sétát tett a Ginza üzleti forgatagában, majd újból a japán történelem egy tizenhetedik századi remekével ismerkedett meg. A Zen buddhisták templomában japán szokások szerint fogadták az elnököt és avatták be a meditáció rejtelmeibe. Gorbacsov németországi útja után Kohl ellátogat a szovjet katonákhoz A szovjet államfő és a külügyiminiszter legújabb németországi látogatása nemcsak a német—szovjet alapszerződések aláírása, hanem a látogatás időpontja és a tárgyalások témája miatt is különös jelentőséggel bír — állapította meg a német külügyiminiszter tegna Drezdában egy sajtóreggelin. Hans-Dietrich Genscher, aki az FDP választási kampánya kapcsán tartózkodik a szász fővárosban, úgy fogalmazott, hogy Mihail Gorbacsov és Helmut Kohl egyaránt kifejezésre juttatta szándékát a kétoldalú kapcsolatok további elmélyítésére. Akét politikus által aláírt alapszerződést Genscher az összeurópai bizalmat erősítő intézkedésként méltatta, amelynek jelentősége túlnő a német—szovjet viszony keretein. Tegnap, egy nappal Mihail Gorbacsov szovjet elnök látogatásának befejezése után, bonni kormánykörökből olyan hír szivárgott ki, hogy Helmut Kohl kancellár — ha a december 2-ai választások után is ő lesz még a kancellár — ellátogat majd keletnémetországi szovjet katonai egységekhez. Kohl példát szeretni mutatni, hogy a szovjet csapatok legkésőbb 1994 végéig tartó kivonulását ne kísérje türelmetlenség, szovjetellenes felhang, amirőlMihail Gorbacsov is említést tett Bonnban. A kétnapos látogatás mérlegét megvonó kommentárok egységesek abban, hogy a pénteken aláírt, húsz évre szóló német—szovjet jószomszédsági és együttműködési szerződés a két országon túlmutató jelentőséggel bír, új érakezdetét jelenti Bonn és Moszkva között, de az elégedettségbe némi tanácstalanság is vegyül: a németek "kézzelfogható, márkamilliárdokban is megnyilvánuló támogatásban részesítik a Gorbacsov nevével jelzett reformkurzust, a többi nyugati államot is felszólítva hasonlóra. Mindazonáltal — teszik fel a kérdést— kit tudja, meddig lesz még hatalmon maga Gorbacsov? Európa új feladata Meddig marad a NATO? A NATO-t a kelet-európai országok bevonásával létrehozandó európai biztonsági rendszer megalkotása után fel lehet oszlatni. Mivel a Varsói Szerződés a feloszlás állapotában van, a leszerelést európai feladattá kell tenni — közölte Egon Bahr, a Német SzociáldemokrataPárt leszerelési szakértője a hét végén Pforzheimben, a Friedrich Ebertalapítvány szimpóziumán. Arról, hogy kelet-európai államok sora igyekszik bejutni az Európai Közösségbe, Bahr úgy vélekedett, hogy a fenntartott hely politikáját kell megvalósítani az EK-n belül ezen országok felvételével. A leszereléspolitikai szakértő úgy vélte, hogy az egységes Németország a teljes szuverenitás visszanyerése ellenére is a nyugati szövetséges csapatok ellenőrzése alatt marad. Mit lehet kérdezni manapság egy berlini politikustól? Természetesen azt, reméli-e, hogy egyszer majd ismét Berlinből fogják igazgatni Németországot. — Természetesen remélem — felelte Andreas Wehr, a város kormányzó polgármesterének irodafőnöke. — De ne tulajdonítsanak ennek a dolognak túlzott jelentőséget. Hiszen nemcsak Németország egyesül, hanem Európa is, és Németország ennek az egyesült Európának lesz a része, így aztán egyre kevésbé számít, Berlin lesz-e a kormányzat székhelye, vagy Bonn. Az igazán fontos döntéseket egy idő után ugyanis Brüsszelben, az Európai Közösség székhelyén fogják meghozni. Következő kérdésünk az volt, hogyan éli meg Nyugat- Berlin — amely eddig egyfajta sziget volt a szárazföldön — azt, hogy a keletnémet területek részévé válik. Wehr úr aggodalmas arccal válaszolt: — A dolog nehéz, és egyre nehezebbé válik. Gondolják csak meg! Egy nyugatberlini buszvezető havi 3000 márkát keres, kelet-berlini kollégája pontosan fele anynyit, vagyis 1500-at. És így van ez minden vonalon, ami persze hallatlan feszültséget kelt. A MSZP, az NDK egykori állampártjának utódja pedig van annyira demagóg, hogy még rá is játsszon erre. Egyenlő munkáért egyenlő bért követel, anélkül persze, hogy megmondaná, honnan vegyük hozzá a pénzt. — Milyen a nyugat-berliniek közérzete? — Kinek hogy. Vannak olyanok, akik elsősorban azt veszik észre, hogy vége a fenyegetettségnek, és bezártságnak, és hogy ha kedvük szottyan, kocsiba ülhetnek, és Potsdamba vagy a Berlin környéki tavakhoz autózhatnak. Kár lenne lebecsülni az új helyzet lélektani előnyeit. De az igazság az, hogy a lakosság nagyobbik fele egyelőre inkább csak a hátrányokat látja: a munkát kereső és bevásárlásra átözönlő keletiek tömegeit. Ennek következményeit különösen a szegényebb negyedekben élők sínylik meg, hiszen nő a munkanélküliség, és emelkednek az árak. A villanegyedek lakói viszont amiatt mozognak, hogy eddig csendes és tiszta levegőjű utcáikat Trabant-hűz árasztja el, az ugyancsak tömegével érkező lengyelek, románok, oroszok és cigányok pedig a parkokban, játszótereken táboroznak. Egy szó mint száz, az emberek attól félnek, hogy mielőtt a volt NDK az NSZK szintjére emelkedne, azelőtt a maga szintjére süllyeszti vissza Nyugat-Berlint. — Milyen politikai következményei lehetnek ennek? — Nem tudom, látták-e az embereken azokat a jelvényeket, melyek szövege így hangzik: „Vissza akarom kapni a Falat!” Félő, hogy ez a hangulat a decemberi össznémet választásokon a mérsékelt középpártok ellen hangolja a nyugat-berlini választókat, és egyfelől a szélsőjobboldali Republikánusokat, másfelől pedig a Zöldeket segíti. (Wehr úr szociáldemokrata.) — Mi lesz a fal maradványaival? — Mint bizonyosan önök is látták, a falat nagyrészt már lebontottuk, tehát valóban csak a maradványokról van szó. Ezeket azonban — két szakaszon — történelmi mementóként megőrizzük. Az erről szóló határozatot a nyugat-berlini szenátus és a kelet-berlini magisztrátus együttes ülésen hozta, mégpedig a műemlékvédők javaslatára. A baj csak az, hogy rengetegen vannak, akik ezeket a megmaradt szakaszokat is szét szeretnék verni, hogy darabjait azután jó pénzért kiárusítsák. Így aztán a maradványokat rendőrrel kell őriztetni, sőt, olyan javaslat is volt, hogy a Falat fallal, vagy legalábbis kerítéssel védjék meg a falharkályoktól. (A berlini népnyelv így nevezi az építmény kalapáccsal és vésővel dolgozói „kitermelőit”.) Kelet-európai újságírócsoportunk másnap rövid kirándulást tett Forstban, ebben a — lengyel határ mentén fekvő — kisvárosban. Első élményünket itt a Neisse adta, méghozzá azzal, hogy az ismereteinkben létező komor történelmi-politikai fogalom egyik tagjából, az Odera—Neisse-határból egy csapásra zöld partoktól övezett barátságos folyócskává változott. A Neisse partján fonsti beszélgetőpartnerünkkel, Günter Nookéval sétálgattunk, aki a Szövetség ’90 elnevezésű polgárjogi mozgalom listavezetője volt a kirándulásunk utáni napon megrendezett brandenburgi tartományi választásokon. — Hát igen, szép folyó ez a Neisse — erősítette meg elismerő szavainkat Nooke úr. — De nagyon csúnya hely vált volna belőle, ha nem jön a tavaly őszi fordulat. Akkor, szeptember végén, miután a magyarok nyugatra engedték a menekültjeinket, mi itteniek egyszer csak azt láttuk, hogy hatalmas póznákat kezdenek felállítani a folyóparton. Nem tudtuk mire vélni a dolgot egészen addig, amíg elő nem került a szögesdrótból való kerítésanyag is. Akkor megértettük: szögesdrótkerítéssel akarják lezárni a lengyel határt. Közben olyan hírek futottak be a csehszlovák határról, hogy ott is elkezdték a póznaállítást. Vagyis, ahogy korábban Nyugat-Berlin és az NSZK felé, úgy most keleti irányban is le akarták zárni az országot. Ha nem buktatjuk ki őket idejekorán a hatalomból, egyetlen hatalmas koncentrációs táborrá változtatták volna az NDK-t! A beszélgetést városi irodájában folytatva megkérdeztem Nooke urat, mivel magyarázza, hogy pártja, amely a tavaly őszi fordulat legvakmerőbb előharcosait tömöríti, rendre igen kevés — öt százalék körüli — szavazatot kap az NDK területén rendezett választásokon. (Szemben a többi sikeresebb politikai szervezettel, melyek — tagjainak a régi rendszerben tanúsított magatartása alapján — joggal nevezhetnek a „lapulók pártjainak".) — A fő okot bizonyosan tudja — válaszolta beszélgetőpartnerünk — a többieknek kiépített szervezetük, pénzük vagy legalábbis gazdag nyugati támogatójuk volt, míg nekünk a jó nevünkön kívül nem volt — és ma sincs — semmink. Azonkívül ha kisebb mértékben is, de szerepet játszik egy lélektani tényező is. Az emberek a korábbi NDK-ban is élni és boldogulni akartak, és ehhez mindennap megkötötték a maguk kis kompromisszumait. Nos, a polgárjogi harcosok nem kötöttek ilyen kompromisszumokat, hanem előbb egyházi keretek közt szervezkedtek, majd kimentek az utcára. Őket gumibotozta meg és zárta börtönbe a Stasi. Az átlagos választópolgár ezért csodálja őket, de azonosulni nem tud velük. Azonosulni a kereszténydemokratákkal, a liberálisokkal, esetleg a szocdemekkel tud, vagyis azokkal, akik korábban „okosan” viselkedtek. És ezekre is szavaz . . . Kelet-európai újságírócsoportunk tagjai sűrűn bólogatni kezdtek. Ismerős volt a dolog, mindannyiunk számára. Kepecs Ferenc XÉVIETORKZÁM KOKTÉL V Issza a Futat? Kalap a ringben Thatcher vár Bizonytalan hét vár Margaret Thatcher brit miniszterelnökre: legkésőbb a csütörtöki határidőig eldől, hogy ezúttal lesz-e más jelentkező is a kormányzó Konzervatív Párt vezérségére, először a „Vaslady” 15 éves pártvezéri és 11 éves, e században páratlanul tartós kormányfői pályafutása során. Az első jelentkező versenytárs az 57 éves Michael Heseltine lehet, aki 1986- ban összekülönbözött a kormányfővel és lemondott hadügyminiszteri tisztéről. A múlt héten ismét bírálta a 65 éves miniszterelnököt, de azóta is tagadja, hogy be akarná dobni kalapját a ringbe. Hívei azonban erre ösztökélik. Moszkvában a„hármak” Feszült légkörben folytatódtak tegnap a balti köztársaságok miniszterelnökei, illetve a szovjet szövetségi kormány vezetői, köztük Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök között szombaton kezdődött megbeszélések. Baltikumi sajtójelentések szerint Észtország, Lettország és Litvánia kormánya nem tartja elfogadhatónak azt a gazdasági együttműködési csomagtervet, amelyet a szövetségi kormány ajánlott a három köztársaságnak. Magyar—litván eszmecsere Kelet-Európa és a Baltikum országainak parlamenti együttműködéséről volt szó azon a hét végi vilniusi tanácskozáson, amelyet a litván törvényhozás kezdeményezett. Az eszmecserén, amelyen magyar részről Szentiványi István és Pap András országgyűlési képviselőik vettek részt. (MTI) Szükséghelyzetben keserű az albán pirula Albánia a jelek szerint immár határozottan szakítanikíván amúlt sikerpropagandájával és az önellátás politikájával. Tirana a vezetők által is elismert gazdasági nehézségek miatt mezőgazdasági és ipari termékek importjával szeretné enyhíteni az akadozó ellátást, jóllehet a néhai Enver Hodzsa párt- és állami vezető még azt hangoztatta, hogy az albánok inkább füvet esznek, mintsem térdet hajtsanak a kapitalizmus előtt. Akeserű pirulát Adil Carcani miniszterelnök adta be az ország hárommilliós lakosságának. Az albán televízióban sugárzott interjújában eddig példa nélkül álló nyíltsággal beszélt az élelmiszerellátás, az energiaszolgáltatás és az ipari termelés „szűk keresztmetszetéről”. A termeléskiesés miatt sok helyen a béreknek csak nyolcvan százalékát fizették ki a dolgozóknak. HÉTFŐ, 1990. NOVEMBER 12. NÉPSZAVA Ion és János Már-már melegség önti el a szívemet a legutóbbi Panorámában megszólaltatott román férfi szavai hallatán. Bukarestben az ismét kommunistamentes övezetté nyilvánított, legendás hírű Egyetem téren az esti tüntetésen ez a középkorú férfi azt mondja: a románok nem akarnak ellenségeskedést a szomszédokkal. Hogyan is nézne ki, ha ő, Iön, haragosa lenne a szomszédjának, Jánosnak, csak azért, mert az magyar. Meg azt is mondja a férfi, hogy a tüntetőket pusztán a saját megélhetésük érdekli, azért tiltakoznak, mert a kormány árdrágítása az utolsó falatot is kivette a szájukból. De örülnék, ha így gondolkodna a „nép” Romániában! De örülnék, ha ilyen nézetei lennének a kormánynak a szomszédokkal kapcsolatos politizálással kapcsolatban! Ám alig kell néhány száz métert menni Bukarestben, hogy más kép fogadja az embert. A napokban a szovjet nagykövetséget is blokád alá vették a Moldávia visszacsatolását követelő tüntetők, az Ady Endre líceumban pedig a román diákok elbarikádozták a bejáratot magyar nemzetiségű sorstársaik elől. És a mosoly máris legörbül a szájszögletből, mert a permanens tiltakozások mintha megint más irányba vinnék az országot. S akkor itt van még Iliescu elnök tokiói bejelentése: Románia immár hivatalosan támogatja Moldávia függetlenné válását, s aztán talán szó lehet a két ország egyesüléséről. Gyanítom, hamarosan fennhangon hirdetik: Moldávia ugyanolyan ősi román föld, mint Erdély. Ráadásul a nyilatkozatot tevő Iliescut is Ionnak hívják ... (szerdahelyi) IRA-HALOTTAK Az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) terrorszervezet magára vállalta azt a merényletet, amelyet szombaton hajtottak végre az észak-írországi Lurgan közelében két rendőr és két polgári személy ellen. marsall-tábornok Dmitrij Jazov marsall, szovjet védelmi miniszter meghívására tegnap hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett John Galvin tábornok, a NATO európai egyesített erőinek főparancsnoka. Ez az első alkalom, hogy ilyen magas rangú NATO-vezető a szovjet fővárosba utazott. HEVES HARCOK Heves összecsapások robbantak ki tegnap Nicaraguában a rendőrség és volt kontrák egy csoportja között, miután az utóbbiak barikádot emeltek és elfoglaltak egy rendőrőrsöt a Managuától délkeletre fekvő Nueva Guinea városban. Hatan meghaltak, harmincöten megsebesültek. Arab csúcs az Öbölről (Folytatás az 1. oldalról) na Kuvaitból, kártérítést fizetne a most megszállva tartott szomszéd országnak. — A világközvélemény nem támogatja ezt ,az elgondolást (amelyet az utóbbi időben Margaret Thatcher brit miniszterelnök többször emlegetett) — mondta az iraki államfő. Hamarosan szaúdi—szíriai —egyiptomi csúcstalálkozó lesz Kairóban, ahol az Öböl menti válság várható alakulását és a lezárása utáni időszakban kialakítandó regionális biztonsági rendszer kérdéseit fogják megvitatni — ez vált ismeretessé az egyiptomi fővárosban a hét végén. A hármas csúcsot követi egy már korábban beharangozott, eltérő összetételű csúcs: Hoszni Mubarak egyiptomi, Háfez Asszad Szíriai elnök és Moamer Kadhafi líbiai vezető északegyiptomi találkozója. A csúcsszintű egyeztetésre — emlékeztetnek rá megfigyelők — James Baker közel-keleti—európai körútja után kerül sor, amelyen az amerikai külügyminiszter az Irakkal szemben létrejött koalíció eltökéltségének szilárdságát mérte fel, s amelynek moszkvai állomása után Bush elnök újabb amerikai hadosztályok Szaúd-Arábiába küldését jelentette be, lerakva ezzel egy Irak elleni offenzíva haderőbeli alapjait. A hármas arab csúcs kiemelt témája lesz az idézett forrás elmondása szerint az Öböl-menti Országok Együttműködési Tanácsa és más arab országok együttműködése egy olyan regionális biztonsági rendszer létrehozásában, amely képes elejét venni a Kuvait elleni iraki agresszióhoz hasonló eset megismétlődésének. A The Washington Post megerősítette azokat a korábbi értesüléseket, hogy az amerikai kormány a héten új, Irak-ellenes javaslatokat terjeszt elő az ENSZ- ben, feltehetően az emberi jogok megsértésével kapcsolatban.