Népszava, 1990. november (118. évfolyam, 256–281. sz.)

1990-11-01 / 256. szám

4 A­ temetőben sincs egyenlőség ? Elesett magyar katonák — jeltelenül „A temetőben sincs egyenlő­­ség’’ — mondta dr. Radó De­zső, a Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatója, miközben rövid sétát tettünk a Mező Imre úti temetőben. Egy do­log szemlátomást is kétség­telen : néhány sír felettébb szépen gondozott, más ke­vésbé. S ez nem feltétlenül a rokonság hibája. — Az 1956-os harcokban elhunytak két helyen van­nak eltemetve. Az egyik parcellában azok, akik Ká­dár János oldalán voltak, őket különös figyelemmel kellett gondoznunk — ter­mészetesen közpénzből. A másik, ahol a népfelkelők nyugszanak. — Ki adott pénzt a kom­munista vezetők sírjainak gondozására? — kérdeztem. — A Fővárosi Tanács évente mintegy hárommillió forintot szánt erre. Íme a lista, amely annak a 306 el­hunytnak a nevét tartalmaz­za, akiknek a sírjára ezt az összeget költenünk kellett. Csupa­ ismert, egykori veze­tőről van szó. Különpénzt azonban már nem kapunk, ettől az évtől kezdve a hoz­zátartozóknak maguknak kell gondoskodniuk a sírok­ról. — Rendszerváltozás volt. . . — Értem, mire gondol. Még nem született rendelet a díszsírhelyek ügyében. Az tény, hogy a Fővárosi Te­metkezési Intézetnek jutta­tott pénzből most politikai megkülönböztetés nélkül, egyformán kell költenünk a különféle parcellákra, a ka­tonasírokra, a díszsírhelyek­re. Kossuth Lajos és család­jának mauzóleumára azon­ban eddig nem tellett a köz­pénzből. Az épület repede­zett, sok helyen lepotyogott a vakolat. Más történelmi nagyjaink sírjai is hasonló állapotban vannak. Az 1848—49-es sza­badságharcban elesettek par­cellája is igencsak elhanya­golt. A közéleti személyisé­gek, költők, írók sírjánál szinte azonnal megállapít­ható: kiket kedvelt az utób­bi évtizedek hivatalos poli­tikája, s kiket nem. A köz­ember azonban nem eszerint minősít: Vörösmarty Mihály és Arany János sírkövén például mindig ott a virág. Akárcsak a Kozma utcai új köztemető 301-es parcel­lájában. Az országban azon­ban még jó néhány helyen nyugszanak jeltelenül olya­nok, akik az 1956-os forra­dalom idején vesztették éle­tüket, vagy akiket később kivégeztek. — A Szovjetunióban pél­dául tisztességes fejfát sem kaptak a magyar katonák — mondja az igazgató. — Az orosz hatóságok azt sem engedték meg, hogy a kato­náink nevét feltüntessük. Ezt az utasítást Rákosi Má­tyás és Kádár János tartat­ta be nálunk. De mit lehet várni akkor, ha a Szovjet­unió a saját halottait is meg­különböztette: számukra más volt a cári katona, s más a Vörös Hadseregé. Pedig mindkettő csak parancsot teljesített. Nem rajtuk mú­lott, hogy miként változott a politika, s ki ellen küldték őket meghalni. — Mi lesz a szovjet kato­nák sírjával? — Az ország különféle he­lyeiről felszedik őket és köztemetőben hantolják el újra. Szerintem ez a tisztes­séges. Az új köztemetőben is saját parcellájuk van pél­dául a lengyeleknek, a törö­köknek, az olaszoknak, a né­meteknek. Orosz katonák nyugszanak például Csepe­len, Erzsébeten, románok a XVII. kerületben, angolok Solymáron, amerikaiak Bu­daörsön. De a magyar kato­nákról is gondoskodni kell! A Mező Imre úti temető igazgatói szobájában folytat­tuk a beszélgetést. Az egyik szekrény arról nevezetes, hogy 1971-ben néhány napig benne őrizték Rákosi Má­tyás földi maradványait. Az urnát azért tartották ott, mert az akkori magyar párt­vezetés nem tudta eldönte­ni, hogy hol, miképpen te­messék el Rákosit. Végül ti­tokban, éjszaka vitték el Farkasrétre. Sírját azonban rendszeresen megbecstele­­nítették, festékkel bekenték. Ez is az oka annak, hogy az évek folyamán más és más helyekre szállították az ur­nát, immár a harmadikon található. Most a farkasréti temető főbejáratától nem messze, a főépületből jól rálátható helyen van. Sokan így is összekenik. Bár akad egy ismeretlen, idős néni, aki szorgalmasan hordja oda a virágot. Rákosi Mátyásnak egyéb­ként a temetőkkel kapcso­latban is voltak nagy ter­vei: a ma is használatos, leg­nagyobb történelmi teme­tőnk helyére, a Mező Imre úti területre például hatal­mas lakótelepet álmodott meg. Az elképzelés, szeren­csére, álom maradt. Csarnai Attila Prohászka Imre felvételei HOL A VÉGVESZÉLY? Úgy vélem, a magyarsá­got fenyegető végveszély nem a csirájában megölt életekben — magyarán: az anyaméhből eltávolított magzatokban —, keresendő. Sokkal inkább a bigott em­beri butaságban. Minden meg nem szüle­tett gyerekért fáj a szívem, azonban még sokkal jobban fáj azokért, akik szüleik fe­lelőtlensége ellenére meg­születtek, s nevelőotthonok­ban tengődnek 18 éves ko­rukig, hogy aztán kilépje­nek a munkanélküliségbe, a szeretetlenségbe, s még gon­­dos nevelőik kezét is kény­telenek elengedni. A Herman Ottó Társaság ügyvezető elnöke férfi. Mélységesen tisztelem véle­ményét, s kérem, higgye el nekem, egyetértünk: az abortusz a fogamzásgátlás legdurvább, antihumánus eszköze. Még durvább és antihumánusabb azonban — látszólagos embersége elle­nére —, a szemlélet, mely a szülőket egy nem kívánt gyermek világrajövetelére kényszeríti, s mely megfosz­taná a nőket a döntés lehe­tőségétől, szüljenek-e vagy sem. E durva beavatkozás az emberi jogokba éppoly tűrhetetlen eszköz, mint a nőgyógyász műtéti szerszá­ma. A humanizmus jegyé­ben ne szülessen meg az a gyermek, akit szülei nem tudnak, vagy nem akarnak felnevelni; minden párnak joga van arra is, hogy gyer­mektelen legyen. Arról már nem is szólva, hogy egy esetleges abortusztilalom — ahová a fent említett társa­ Fölhívás A több évtizede folyamatosan elkövetett, tömeges magzatgyil­kolás népünket végveszélybe sodorta. Viszonylag rövid idő alatt az ország lakossága százezrekkel fogyott, erkölcsi szín­vonala lehanyatlott, a magyar élet pusztulásnak indult. Fölkérjük a hazai egyházakat, társadalmi szervezeteket, az egész társadalmat, hogy ebben az évben halottak napján kü­lön emlékezzenek meg a sok millió elpusztított magzatról. A félrevert harangoknak a rádióállomások által is közvetí­tett kongása, szirénák zúgása és egyperces — az egész orszá­got megülő — csönd emlékeztessen a csírájában megölt éle­tekre, és figyelmeztessen a magyarságot fenyegető végve­szélyre. A templomokban, társadalmi szervezetekben, a sajtó­ban, rádióban és tévében hangozzék el intő és a magzatgyil­kosságot elítélő szó. Budapest, 1990. szeptember. HERMAN OTTÓ TARSASAG ság nyilván szívesen eljutna —, a nincstelen, a fogam­zásgátlási lehetőségről szin­te semmilyen ismerettel nem rendelkező társadalmi réte­geket sújtaná, a „jobbak" azontúl Bécsbe nemcsak ká­véért, de küretért is átruc­cannának. Ne szirénazúgással, egy­perces országos csenddel küzdjünk a születendő gyer­mekek számának emelkedé­séért, hanem okos gazda­ságpolitikával, emberséges felvilágosítással, a szabad­ságjogok tiszteletben tartá­sával. — török — CSÜTÖRTÖK, 199­0. NOVEMBER 1. NÉPSZAVA Minden halottnak, gazdagnak és szegénynek, jóbarátnak és ellenségnek kijár a kegyelet. Kijár annak is, aki felszabadító­ként vagy hódítóként esett el otthonától távoli földön, mert a kegyelet nemzetközi. Ezért éreztem enyhén szólva kínosan magam azon a szerdai sajtótájékoztatón, amelyet Mátyásföl­dön, a Szovjet Déli Hadseregcsoport tisztiházában rendeztek a főlaktanya parancsnokságának tagjai, bemutatva a sírgya­­lázások képeit, az összetört kőtáblákat, a lerombolt emlék­műveket. Veszprémben száz szovjet katona sírjából hetvenhetet le­döntöttek, Zircen a 366 halott nevét tartalmazó emlékművet súlyosan megrongálták, Székesfehérváron 12 síremléket ösz­­szetörtek. De Esztergomban, Balatonfüreden, Várpalotán, De­vecserben, Miskolcon, Debrecenben és Nyíregyházán is ha­sonló a vandalizmus. Ajkán a templom melletti emlékművet ismeretlen tettesek teljesen elpusztították. Nagykanizsa köz­pontjában ugyancsak az emlékművet vették ostrom alá a la­kosok, letépve a tetejéről a csillagot. (szabó) Az egy dolog, és az elmondottak alapján tel­jesen jogos, hogy Burlakov vezérezredes levél­ben kérte a köztársaság elnökét, vizsgálattal derítsék ki a kegyeletsértők személyét és ne hagyják büntetlenül őket. De az a másik do­log, amiről szó ugyan nem volt, a barbársá­gunk, a megbékélést hirdető, ám a békétlen­séggel együtt élő polgártársaink kegyeletsértő viselkedésének eltűrése. Szemethunyás affö­­lött, amit nem elég fejcsóválva helyteleníteni. Hiszen ha mi azt mondjuk, jogunk van a Don folyónál elesett magyar katonák kegyeleti em­lékére Voronyezs térségében kopjafát állítani, ezzel nyilván azt is mondjuk, minden katona hős, aki életével fizet a politikának. Aki a leg­többet adja népének vélt vagy valós igazsá­gáért. A halott katonák sírja tanulságtételre való. S az élők magukat is meggyalázzák a sírok gyalázásával. Tényleg lesznek kizárások? Korsaba küld­ött meg hiányaik Kérdőjelek és cáfolatok az MSZDP kongresszusa előtt Nem tudtuk mire vélni azt a telefaxon szerkesztőségünk­be érkező felhívást, amely­ben az áll, hogy­­a Magyar­­országi Szociáldemokrata Párt budapesti frakcióinak, platformjainak és testüle­teinek tagjai szeretettel vár­ják a hétvégi pártkongresz­­szusra a küldötteket. A ti­zennyolc aláíró­k közül Poho­­ránszky Józseftől, az MSZDP etikai és fegyelmi bizottsá­ga elnökétől kértünk ma­gyarázatot a felhívás hátte­réről. — Bármilyen különös, so­kan nem tudják a pártban, hogy november 3-án kezdő­dik a kongresszus — mondta Pohoránszky József. Kedden fővárosi fórum volt, itt ki­derült, hogy például a IX. kerületi, harminctagú alap­szervezet még meg sem vá­­lasztotta a három küldöttet. Bár ígéretet kaptunk a párt­­vezetőségtől, hogy minden­hová elküldik az értesítést, mi ebben nem vagyunk biz­tosak. Úgy látjuk, kivétele­zések vannak a meghívás­ban; akik nem szimpatiku­sak a vezetőségnek, azoknak elfelejtenék szólni. — A kongresszuson hány képviselő lesz? — Körülbelül ötszáz. (Minthogy tíz párttag küld­het egy képviselőt, eszerint az MSZDP taglétszáma öt­ezer körül lehet — a szerk.) De eddig úgy háromszáznál tartunk csak. Félő, ha így megy tovább, nem lesz legi­tim a kongresszus. Azt sze­retnénk elérni, hogy ne csak a Petrasovits-hívek jöjjenek, és kizárólag érvényes­­man­­dátummal rendelkezőik ve­hessenek részt a kongresz­­szuson. — Sajátságos állapotokra utal az, amit mond ... — Van itt más is. Bár a kongresszus joga megválasz­tani a mandátumvizsgáló bi­zottságot, úgy tudom, a párt­­vezetőség már előtte megala­kítja azt, nyilván azért, hogy aki nem tetszik nekik, azt kizárják a­­küldöttek közül. — Akkor írjuk le ponto­san, hogy november 3-án 9 órakor, a Dohány utcai szék­házban kezdődik a kong­resszus. — Igen, bár péntek 9 órá­tól a Mérleg utca 10.-ben már megkezdődik az elő­­kongresszus. — Milyen programmal? — Tizenkilenc embert ki akarnak zárni a pártból. Zömmel az országos pártve­zetőség Petrasovits-ellenes embereit, például Ságh Lász­lót és Hahn Györgyöt, Benyó Pál alelnököt, aztán Gelen­csér Bélát, a volt Veszprém megyei és Figula Béla debre­ceni vezetőt, bár úgy hal­lottam, őt már leváltották. — Azt mondja: ki akarják őket zárni. De hiszen ön a fegyelmi bizottság elnöke. — Én elvből ellenzem, a szociáldemokrata eszmékhez méltatlannak tartom a kizá­rásokat, így nem is veszek részt a pénteki eseményen. Gondolom, a pártvezetőség jelöli majd ki a fegyelmi bi­zottság ülését levezető sze­mélyt, aki nekik megfelel. ★ Az MSZDP Dohény utcai székházában megdöbbenve hallgatták a belső ellenzék legújabb híreit. — Kezdjük a tizenkilenc „kizárandó" emberrel — mondta Varga Tibor, az or­szágos vezetőség tagja. — Ők azok, akiket különféle cselekedetek miatt még a nyáron felfüggesztettünk és nem kizártunk, s a pénteki úgynevezett „előkongresz­­szuson” sem a­­kizárásukról történik döntés. Egy bizott­ság pénteken újra felülvizs­gálja és eldönti, miként mi­nősül az érintettek felfüg­gesztést kiváltó cselekedete, éppen azért, nehogy bárki­ben felmerüljön, hogy anti­demokratikus módon készü­lünk a kongresszusra, s meg akarjuk akadályozni, hogy az érintettek azon­­részt vehes­senek. Ha jogosultak a kép­viseletre, akkor ennek nem lesz semmi akadálya. Azt akarjuk, hogy ne a kongresz­­szusnak kelljen ezzel a té­­má­v­a­l f­ogl­al­k­ozn­ia. — Hogy lehet, hogy több helyen nem is tudnak a kongresszusról, s meg sem választották küldötteiket? — Ez lehetetlen. Minden szervezetünk időben meg­kapta az anyagot, mind­egyiknek módja és lehetősé­ge volt küldöttet választani. Ha valaki mégis úgy dön­tött, hogy nem hívja össze gyűlését és nem választ kül­döttet, az nagyon sajnála­tos... — Valóban már létezik és működik a mandátumvizs­gáló bizottság? — Valamit nem árt leszö­gezni. A kongresszuson nyil­vánvalóan csak legitim kül­döttek vehetnek részt, tehát fantomszervezetek fantom­küldötteinek ott nincs he­lye. Épp a választások ta­pasztalataiból kiindulva, még a kongresszus előtt szeret­nénk tisztázni, legitimek-e a küldöttek. Legitimnek azok az alapszervezetek tekinthe­tők, amelyek fizetik a tag­díjat és amelyek jegyzőköny­vön igazolják a­­küldöttvá­­lasztás hivatalos tényét. A kongresszus-előkészítő bi­zottság keretein belül tehát csakugyan van egy olyan bi­zottság, amelyik vizsgálja a mandátumok hitelességét, a már említett okok miatt. A kongresszuson megválasz­tandó mandátumvizsgáló bi­zottság természetesen elvég­zi majd a maga feladatát. B. I.—H. I. Kányitisztil­akossi is A Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége visszautasítja a Szénbányász Munkástanácsok Egyeztető Fóruma és a Bányaipari Független Érdekvédelmi Tö­mörülés szervezői által a Népszavában megjelentetett közlését, mi­szerint a BDSz október 26-i rendkívüli kongresszusa az apparátus önátmentő stratégiájának ré­sze. A kongresszust megelő­zően ugyanis a szövetségi tanács állást foglalt, majd a kongresszuson ismételten szavazással döntöttek arról, hogy kívánnak-e személyi kérdésekkel foglalkozni. A kongresszus demokratikus keretek között történő dön­tését e szervezeten kívülál­lók nem kérdőjelezhetik meg, mint ahogy a BDSz sem avatkozik más érdek­­védelmi tömörülés belső ügyeibe. Zavartalan a villamosenergia-ellátás Elviselhető mértékűre csökkent a szovjet villamos energia szállítási hiány — mondotta szerdán reggel Pintér Tibor, az Országos Villamos Teherelosztó igaz­gatója. Kedden már csak 300—350 megawattal keve­sebb villamos áram érkezett a szerződésben rögzített mennyiségnél, s a helyzet azóta sem változott. A meg­előző négy napon át 1200— 1200 megawatt volt a hiány. A magyar fél még nem ka­pott választ arra, hogy a szovjet partner mikor lesz ismét képes a teljes szerző­dött mennyiség továbbításá­ra. A magyar villamosener­­gia-rendszer a jugoszláv­ partnertől — korábbi ma­gyar szállítások viszonzása­ként — most 200—250 me­gawatt, Németországtól pe­dig kiegészítésként 100 me­gawatt­­ villamos energiát kap. A hazai ellátás tehát jelenleg zavartalan. (MTI)

Next