Népszava, 1990. december (118. évfolyam, 282–305. sz.)

1990-12-19 / 297. szám

6 SZERDA, 199 0. DECEMBER 19. NÉPSZAVA Az ütőképes új igazgató: Ütő Endre Bár a világon mindenütt a kulturális tárca vezetője ne­vezi ki az állami dalszínhá­zak irányítóit, most először győzött a Magyar Állami Operaház és az Erkel Szín­ház társulatának akarata is. Ugyanis tegnap délelőtt Andrásfalvy Bertalan kultu­rális miniszter átadta Ütő Endrének, az Opera eddigi megbízott igazgatójának a végleges kinevezés okmá­nyát. (Ütő Endre korábban elnyerte a tagok szavazatá­nak többségét. De kinevezé­sével egyetértett az ágazati szakszervezeti testület is.) Ütő Endre nincs irigylésre méltó helyzetben. De ezt ő tudja a legjobban, hiszen fél évig megbízottként alaposan megismerhette az Opera mű­vészeti és gazdasági gondjait. Nemzeti és egyben nemzet­közi intézmény élére állt, ahol óriási felelősség nyomja a vállát. Az új, végleges direktor a kinevezés alkalmából arról szólt, hogy a magyar opera­kultúra és a hazai táncművé­szet már eddig is sikerrel in­tegrálódott az európai művé­szeti életbe. Tette ezt akkor, amikor gazdasági nívónk ázsiai szintre (de nem a négy tigrisként emlegetett Kelet-Ázsiáról van szó — a szerk.) süllyedt. Most már arra van szükség, hogy szer­kezetileg is átalakuljon a két dalszínház, s a bécsi Operá­val éppen olyan jó legyen a kapcsolata, mint például a szegedivel. Az új igazgató arról is be­szélt, hogy terveit csakis a társulattal és a miniszté­riummal közösen valósíthat­ja meg. Fontos máris elmon­dania, hogy a társulat vala­mennyi tagjával együtt úgy gondolja: az Operának min­denképpen állami tulajdon­nak kell maradnia. Es el kell érnie, hogy világsztárjaink ne csak haza- és munkasze­retetből maradjanak a buda­pesti színpadon, hanem anyagilag is becsüljék meg teljesítményeiket. Ütő Endre szerint meg kell teremteni a művészi munka feltételeit, új szervezeti és működési szabályzat kidolgo­zásával együtt. Több elképze­lés mellett arról is hallottunk a direktortól, hogy felajánlja a két épületet a művészek találkozására. Feltehetően rövidesen megnyílik az Ope­ra és az Erkel Galéria. De mód lesz irodalmi estek meg­szervezésére is. (várhegyi) r~ -------­V IDEÓZÓ Henry James születése sze­rint amerikai író, de életének jelentősebb részét az Óceá­non innen, jelesül Párizsban és Londonban töltötte. ' írá­saiban is megjelenik ez a kettősség, az eredet és a vá­lasztott létforma ellentmon­dása. James Ivory, amikor fil­met készített az író A bosto­niak című regényéből, hihe­tetlen pontossággal valósí­totta meg ezt a kettősséget. A történet valósághűen idézi fel a múlt század végi ameri­kai miliőt, mégis a legango­losabb filmek egyike, amit valaha is láttam. A cselekmény társadalmi háttere a vehemensen kibon­takozó nőmozgalom. Ennek egyik apostola, az idősödő, dúsgazdag bostoni hölgy (Va­nessa Redgrave), aki rendkí­vüli képességeket fedez fel egy fiatal lányban (Madeleine Potter) és arra igyekszik rá­venni, hogy életét szentelje kizárólagosan a mozgalom­nak. A lány, aki számára a mozgalom, az önmegvalósítás élménye mellett jólétet, biz­tonságot jelentene, hajlik is erre. De közbelép a szerelem, éppen a hölgy unokaöccse, a Délről jött fiatal író szemé­lyében (Christopher Reeve), s a leány a kétféle vonzás közötti — kompromisszumot nem engedő — választás elé kerül. Ivory — Joseph Losey ha­lála óta alighanem a mai film egyik legnagyobb stílusmü­Példamese a szajhákról A rádió mellett KONTINENSEK, SZÁNTÓFÖLDEK Rézsűt előttem ül Nino Man- fredi. Közvetlen közelről ol­vashatom le arcának minden rezdülését. Mohó figyelem­mel követi a színpadon tör­ténteket. Olaszos nyíltsággal, hevességgel reagál az ötle­tekre. Nem csoda, hisz da­rabjának Radnóti színházi bemutatóján ül. Mellette szerzőtársa, Nino Marino, akivel közösen írta ezt a ko­médiát. A színpadon, két, kipróbált komikus, Schütz és Haumann. Ismerjük fogásaikat, tudjuk kicsodák. És mégis ... Nem a gegekre játszanak, holott nem mulasztják el a darab kínálta poénokat. A komédia fátyla mögött .földereng — egy kis életbölcsesség, sze­mérmes érzelmesség. Mert, mitagadás, érzelmes történe­tet kanyarított könnyű víg­játékká a két Nino. A tisztaszívű prostituált és ,a napi kompromisszumok­ba kényszerülő író közt szö­vődő — bulvánművekben koptatott — romantika ke­sernyés erkölcsi intelemmel párosul. Természetesen, a komédia nyelvén. Kimonda- tik, hogy a mai Olaszhonban (is) tisztességesebbnek ítél­hető egy derék prostituált, mint a feddhetetlenségbe burkolózó, álszent, korrupt elit (Boccacciótól Hugón át Sartre-ig, többen tettek rá kísérletet.) Az sem irodalmi újdonság, hogy erkölcsi dia­dalban részesítik a szűzi lel­kű szajhát, a megalkuvások tengerében lubickoló entel- lektüelek rovására, akik nap mint nap adják el jobb sorsra érdemes gondolatai­kat, anyagi javadalmazásért, talmi sikerért, karrierért, — de a komikus szituációk új fénytörésben csillantják meg a témát. Honi viszonylatban leg­Karácsonyi Tv Franóo Zeffirelli, a méltán világhírű olasz filmrendező hatalmas filmeposza, A Ná­záreti Jézus lesz a televízió 1-es csatornájának ünnepi eseménye. Zeffirelli az 1970-es évek második felében kezdett fog­lalkozni a Jézus-történet megfilmesítésének gondola­tával. Három évig tartottak az előkészületek. A rendező és munkatársai abból indul­tak ki, hogy a Biblia Űjtesta- mentum részének evangéliu­mai — Máté, Márk, Lukács, János könyvei — hiteles és valóságos leírásokat tartal­maznak valóban élt és léte­zett személyekről, valóban megtörtént eseményekről. A bostoniak vésze, a megformálás míves- ségének kiváló mestere. Igaz, a fiimi ábrázolás e módsze­rének óhatatlan velejárója a tempó bizonyos visszatartá­sa, a néhol talán túlságosan részletezőnek tűnő finomság, ám úgy gondolom, hogy azok számára, akik egy filmben nem csupán a történet köz­vetlen érdekességét, mozgal­masságát keresik — bőséges kárpótlást nyújt a megfor­málás e páratlan szépsége. Walter Lasally — az ope­ratőr — képi megfogalmazá­sában hibátlanul valósul meg a tökéletes harmóniára való törekvés. Minden beállítás egy-egy remekmívű kompo­zíció. Hibátlanul érvényesül a rendezői szándék a színészek játékában is. Elsősorban Va­nessa Redgravet kell említe­nünk, aki utolérhetetlen fi­nomsággal villantja fel a szuggerált mozgalmi elköte­lezettség mögött meghúzódó frusztráltságot, az elfojtott leszbikus vágyakat, amelyek oly szorosan kötik a fiatal lányhoz. őszinte szívvel ajánlom hát ezt a filmet mindazok­nak, akik a szépséget kere­sik, akik el tudnak gyönyör­ködni a németalföldi „kis­mesterek” egy-egy képén, vagy — máshonnan vett pél­daként — Mándy Iván egy novellájának finom lebegésé­ben. (Mokép-Video) Bán Róbert fönnebb az a kérdés merül föl: hol van itt egy tisztalel­kű céda? Kelet-európai nyo­morúságunk teszi, hogy eb­ben a „szakmában” is a va­luta csábereje ront meg, amúgy tiszta’ lelket, eladó testet? Ami pedig, a Man- fredi ócsárolta üzleti, politi­kai, művészi elit eladhatósá­gát illeti — hát nem kell ha­zai aktualitását különöseb­ben cáfolnunk. Haumann Péter, aki ren­dezőként is jegyzi a Máté Judit fordította darab elő­adását, könnyű kézzel állítot­ta színre a rutinosan bonyo­lított, komikus cselekményt. Csipetnyi mélabúval. Megle­pő mértéktartással karikíroz- za Manfredi író-alteregóját, Armandót. A szeplőtlen lel­kű utcalány szerepében pe­dig Schütz Ha komédiázó kedve arat tapsokat, nem­csak a közkedvelt komika játékkedvét honorálandó, ha­nem, mert a darab kívánta lelki szeplőtlenséget is sike­rül sugallania. A két Nino kesernyés bo­hózata, a Könnyű erkölcsök, nem kíván a műfaj szokvá­nyos igényei fölé emelkedni. Szatirikus látásmódjuk tar­Mindemellett, A Názáreti Jézus nem az evangéliumok Jézus-történetének egyszerű reprodukálása, hanem a leg­magasabb művészi igények­kel elkészített játékfilm. Ezt hangsúlyozza egyebek között az is, hogy Zeffirelli mintegy negyven világsztárt szerepel­tetett a filmben, Anthony Quinntől Peter Ustinovig, Laurence Oliviertől Michael Yorkig, Fernando Reytől Christopher Plummerig. Má­riát pedig a saját Rómeó és Júlia-filmjének Júliájára, Olivia Husseyra bízta. Jézust a rockénekesből filmszínész- szé lett Robert Powell játsz- sza. Vendégek a Marsról A Marsról jött vendégek ér­keztek tegnap a XI. kerületi Menyecske utcai és az Aga utcai nevelőotthonba, ma pedig a Fóti Gyermekvárost és még két fővárosi, hasonló intézményt keresnek fel. Az amerikai édesipari óriásvállalat (a Mars M and Ms, a Bounty gyártója) ugyanis karácsonyi ajándék­kal lepi meg a szülőktől tá­vol felnövő gyerekeket. Nem­zetközi akciójuk keretében jutottak el hozzánk, és ne­mes gesztusukhoz sikerült megnyerniük a gyerekek kedvencét is, Halász Juditot és a Bojtorján együttes tag­jait. A Marsról (Mars-tói) jött jelmezes figurák a műsor után átadták ajándékcso­magjaikat, ezzel szó szerint megédesítve az elkövetke­zendő ünnepnapokat. A cég képviselői még arra is gon­doltak, hogy a gyermekintéz­ményeknek nem kevés pén­zükbe kerül a karácsonyfa és a díszek. Ezért az ajándéko­záson kívül ehhez is segítsé­get nyújtottak az otthonok­nak. A Marsról jött vendégek összesen 1100 gyereknek te­szik emlékezetessé 1990 amúgy szerény karácsonyát. A Vígszínház közkedvelt mű­vésznője, Halász Judit éne­kes és a Bojtorján együttes zenéje bizonyára még sokak fülében visszacseng majd az elkövetkezendő napokban (v. a.) Gy. Balázs Béla felvételei talmassá teszi a derűs pilla­natokat. ’ Ami bennünket elgondol­koztathat: az olasz szellemi közerkölcsök tetemre hívása után, ugyan miért is iparko­dunk olyan lendülettel az áhított Európa keblére bo­rulni? Mert ezt a „morális stációt” — már magunk is régen utolértük. Metz Katalin A film első részét 23-án 20.15-től vetítik, 93 perces időtartammal. 24-én 20.05-től a 2. részt (94 perc), 25-én 20.05-től a 3. részt (93 perc), 26-án pedig a befejező részt — 20.25-től, 103 perc időtar­tammal. A vetítési időket azért közöljük, mert úgy vél­jük, a kivételes művészi él­ményt nyújtó alkotást sokan szívesen vennék fel videóra is. A teljes alkotás ráfér két 195 perces kazettára. A műnek egyébként egy körülbelül a felére rövidített moziváltozatát már játszot­ták nálunk ez év áprilisában. (t. i.) Amikor Dustin Hoffman angol színpadon eljátszotta Shakespeare A velencei kalmár című színművében Shylock szerepét, a kritiku­sok szenzációsnak találták alakítását, de bizonyos hiányt is felfedeztek benne. Ekkor Sir Peter Hall, a ren­dező figyelemre méltó meg­jegyzést tett. „Ha Dustin Hoffman csak egy hétköz­napi színész lenne, kétség­telenül remekmű született volna. De mivel éppen Dus­tin Hoffman a színész, nem történhetett így” — mond­ta. Sir Peter Hall kijelenté­sében az a figyelemre mél­tó, hogy voltaképpen a te­hetség természetét jellemzi. Hogy a tehetség rendszerint egy irányban hat teljes ere­jével, s éppen ezért kizár bizonyos tartományokat. Szükségképpen szenvedély is, megszállottság is, ke­mény következetességgel halad a maga kijelölt útján, ezért társadalmi szempont­ból sohasem könnyű eset. A nagy átlag nehezen viseli el, súlyos esetekben magányra ítéli, kibírhatatlan, deviáns alak — jelenti ki, teljes jog­gal, hiszen nincs az a szor­galom, áldozatkészség, amely a tehetségtelenséget fölsegítené a zsenialitás csúcsaira. Természetesen nem csak a színészekre, a művészek­re lehet érvényes Sir Peter Hall megállapítása, nem csak a tudósokra, feltalá­lókra, a mániákus kísérle­Meglehetősen kevés mező- gazdasági műsor közepette üdítően hat a Kontinensek, szántóföldek című program. A szerkesztők még frissíteni is tudtak: több játékos ötle­tet építettek a műsorba, s a közeledő szilveszter ürügyén még malacot is lehetett nyer­ni. Ez a derűs epizód fellendí­tette kedvünket, amit egy másik riport kissé lehangolt. Nevezetesen, amelyik a ma­gyar borok amerikai fogad­tatásáról szólt. Szomorúan hallottuk, hogy hazai boraink az olcsó közepes kategóriába tartoznak Amerikában. Mi­közben idehaza szinte na­ponta emelkednek az áraik .. . Meg a pezsgőé, amelyből egy-két palack A nagyszabású Humor­fesztivál 2. középdöntője is lezajlott már. Nem tudom, mi okból, azért-e, mert a részt­vevők erre az alkalomra tar­togatták jobb műveiket, vagy azért, mert időközben sokat fejlődtek, ez a mostani pro­dukció jobban sikerült az előzőknél. A humorista későn érő gyümölcs, mondta bölcsen a zsűri tagja, Szilágyi György. Ami bizonyos: nem sokat nyom a latban, ha a résztve­vők elárulják, melyik lapnak a munkatársai, ez a pontszá­mok osztogatásakor aligha lehet előny. De hát nyilván­való, hivatásos újságíró is pályázhat az amatőrök kö­zött — legfeljebb szigorúb­ban ítéli meg a kritika. A kukában talált diploma­taképző tananyagán való tré­fálkozást inkább a saját lap­jukba illett volna leadniuk a szerzőknek. A humor terüle­tén jártasak számára kísérte­tiesen hasonlított ez a jelenet a régi-régi Osztályfőnöki óra sorozatára. A szuper gyors­Nem az első feldolgozásban hallottuk Franz Xaver Kroetz drámáját, a Vadá­szatot. A Pinceszínház mű­vészeinek előadását Magács László rendezte. Nevét, azt hiszem, meg kell jegyeznünk. Profi módon végezte el a fel­adatot, noha még csak vég­zős rádiórendező. A szerep­lők többsége is, hasonlóan a rendezőhöz, végzős hallgató. Munkájuk, mint csapatmun­ka, értékelhető a legjobban: nem illene kiemelni a kis Esőcsináló esőemberek tezőkre, hiszen Sziszüphosz örök példája a végérvényes elszántság lehetőségében rejlik. Én azonban azt hi­szem, hogy éhhez is tehet­ség kell. Michael Freedland köny­ve szerint Dustin Hoffman munka közben kibírhatat­lan alak, durva, erőszakos, idegbeteg, csak úgy spric­celnek el mellőle a munka­társai, Meryll Streeppel, aki a Kramer kontra Kramer című filmben a feleségét játszotta, egyszerűen csak undorító állatnak nevezte. Ám éppen emiatt a viszony miatt vált oly hitelessé a két színész alakítása. De kellett hozzá a rendező, Ro­bert Benton intuíciója, be­látása, vagy felismerése, hogy ezt a párost nem en­gedi szétugrani, hanem ép­pen ellenkezőleg, a villám­ló ellentéteket, gyűlöleteket kell filmre vinnie. Robert Benton két dolgot tudott — és bizony ez is példa érté­kű —, ki Dustin Hoffman és Meryll Streeppel, s hogy a zsenialitásnak önálló útja van. E két tényező figye­lembe vétele nélkül nincs! eredmény, nincs Oscar-dí- jas film. Ha most arra gondolok — és óhatatlanul arra kell gondolnom —, hogyan men­tek tönkre, égtek ki, haltak meg nálunk idő előtt zse­szintén a műsor játékának nyerteseit illette. A műsor két vezetője Ta­kács András és Veress Tibor volt, őszinte lelkesedéssel és főleg szaktudással látták el feladatukat. Ha már a mezőgazdasági műsorról beszéltünk, nem mehetünk el szó nélkül az egyik hétfői riport mellett, melyben egy falusi gazdaem­ber nyilatkozott arról, ho­gyan foglalta vissza önké­nyesen földjét. Remélhetőleg, mindazokra hatott példája, akik éppen a jogi tisztázat­lanságok miatt késlekednek a föld megművelésével, az őszi munkák elvégzésével. Még most is döntést és ta­vaszt várva. talpaló diplomataképző pedig a szuper-humbrista-gyorstal- paló képző rémképét vetítet­te elénk ... Ezúttal jobban sikerült az állandóan pályázó Körmendi Imre jelenete a természet- gyógyászat nagy divatjának kicsúfolásáról, amelybe a paratudományok kigúnyolá­sa is belefért. Tetszett Hor­váth Tibor vidám viccelődé­se, például arról, hogyan ta­lálta meg Petőfi Sándor a nagy kazánkifály csontvázát. Jó volt a Balázsolás is. ör- dögh Ottó nyelvi leleményei szintén sikeresek voltak, szó­játékai emlékezetesek ma­radnak. A zenés humor is jobban sikerült most, mint koráb­ban: a Sóder-duó aktuális politikai témákat zenésített meg, a csasztuska-szint fö­lött, magasan. A szerkesztők. Farkasházy Tivadar, Kaposy Miklós'és Sinkó Péter nyil­ván erre az alkalomra tarto­gatta a jobb számokat. Az ígéretes középdöntő után iz­gatottan és reménykedve várjuk a döntőt. együttesből bárkit is, egyfor­mán jól szerepeltek. A dráma kegyetlen, mor­bid, ténydráma. A fiatalok igyekeztek szenvtelen bele­éléssel ábrázolni a hasonlóan fiatal figurákat, nyers, őszin­te naturalizmusuk szinte sok­koló hatású volt. Remélhető­leg találkozunk még e tehet­séges társasággal — új. mai magyar drámák bemutatása alkalmából is. Háry Márta niális művészek, akkor ar­ra a keserű megállapításra jutok, hogy nálunk nem is a tehetségekben van hiány, hanem a Benton-féle okos emberek vannak kevesen. Ezért az egyetlen Szent- Györgyi Albert a számos magyar származású Nobel- díjas tudós közül, aki kor­szakos eredményét hazájá­ban érte el (de neki is csak I egy zöldpaprika kellett va- csorára, hogy előállítsa a C-vitamint), ezért csodál­kozunk egy-egy karrieren: ki hitte volna, hogy ilyen tehetséges, amíg itt élt kő- | zöttünk! Te jó^ég! — gondolom —, | hányán haltak bele, amibe | Dustin Hoffman meggazda- 1 godott? Latinovits Zoltán, Soós Imre, Sarkadi Imre, | Kondor Béla, Nagy László, Kovács Ádám, Rubik Ernő | és a kisebb körben ismert | küzdők mennyivel szeli- 1 debb fiúk Dustin Hoffman- | hoz képest! Véleményem szerint a te­hetség első látására felis- | merhető. Semmi mást nem kell tennünk vele, csak | megadni neki a küzdelem | jogát. Gyűlölhessék elegen, de ne tehessék tönkre. Ne az életéért, hanem az ered­ményért harcolja meg a maga harcát. Dustin Hoffmant az „frusztrálta”, hogy kicsire nőtt, túlságosan nagy az or- J ra és zsidó. Nálunk ez más- ként van. Az igazi frusztrá­ció maga a tehetség. Kovács Júlia 383 perc Jézus életéből HUMORFESZTIVÁL - KÖZÉPDÖNTŐ VÉGZŐS HALLGATÓK BEMUTATKOZÁSA

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék