Népszava, 1990. december (118. évfolyam, 282–305. sz.)

1990-12-18 / 296. szám

4 PARLAMENTI KRÓNIKA (Folytatás az 1. oldalról) tebbség, egyéni és kollektív jogai érvényesítésének in­tézményes biztosítását, az ehhez szükséges feltételek megteremtését. Ugyancsak szükségesnek ítéli a főkon­zulátusok működésének lehe­tővé tételét, valamint a Ro­mániából Magyarországra menekültek ügyének rende­zését. Horn Gyula szavait köve­tően Mizsei Béla, a Függet­len Kisgazdapárt képviselő­je a Parlamentből üzent azoknak, akik a Rákoske­resztúri új köztemető 301-es parcellájában vandál pusz­títást végeztek. Követelte a tettesek kézrekerítését, és szigorú megbüntetését, vala­mint a temető gondosabb őr­­­zését. Ugyancsak napirend előtt kért szót Hagelmayer István, az Állami Számvevőszék el­nöke, aki nyilvánosan elné­zést kért Soós Károly Attilá­tól, a költségvetési bizottság elnökétől. Hangoztatta: va­lóban félreérthető szavaival nem kívánta őt az előző ple­náris ülésen megsérteni. A napirend előtti felszóla­lásokat követően a plénum döntött arról, hogy sürgős­séggel megvitatja a fővárosi és a fővárosi kerületi ön­­kormányzatokról szóló tör­vényjavaslatot. Gyorsított menetben tárgyalják a tár­sadalombiztosítási törvény módosításáról szóló előter­jesztést is, amelyet a kor­mány új változatban nyúj­tott be. A tárgysorozat elfogadá­sát követően a képviselők folytatták a jövő évi állami költségvetés tervezetének, valamint az álla­mháztartási törvényjavaslatnak az álta­lános vitáját. Valamennyi felszólaló egyetértett abban, hogy a költségvetés kidolgo­zatlan, hevernyészett, tükrözi a kapkodó kormányzati munkát. Függetlenül attól, hogy a képviselők a kor­mánypártokhoz, vagy az el­lenzékhez tartoztak, alap­vetően bírálták a benyújtott törvényjavaslatokat. A plénum előtt — idő hiá­nyában — tegnap nem tudta mind a 28 képviselő elmon­dani előre bejelentett hozzá­szólását. A vitában még 13-an kívántak felszólalni, ezért úgy döntött: kedden, az interpellációkat követően folytatják és zárják le az ál­talános vitát. Ez egyben azt is jelenti, hogy ma délutánig lehet módosító indítványokat benyújtani. Az Országgyűlés — a mó­dosító javaslatok benyújtásá­ra adott egy hét haladék után — tegnap este lezárta a he­lyi adókról szóló törvényja­vaslat általános vitáját. A részletes vitát a következő ülésen tartják meg. Fodor István kérdez , a kormányfő válaszol? Miniszterek - tárca nélkül­ Fodor István, a parlament független képviselőcsoportjá­nak vezetője már összegyűj­tötte azt a 77 támogató alá­írást, ami a rendkívüli ülés­szak alatt ahhoz kell, hogy a képviselő kérdezzen. Hogy ma a kormányfőtől kérjen választ­ arra: Milyen indok­kal növelte a tárca nélküli miniszterek számát? — Én úgy gondolom — mondta tegnap Fodor István —, hogy a miniszterelnök be­jelentésében igazán az je­lentette a meglepetést, hogy az eddigi négy tárca nélküli miniszteri kinevezés mellé újabb három hasonló státust javasol. A nem politizáló közvélemény is felkapja erre a fejét, de a profi politiku­sok, az országgyűlési képvi­selők is kissé tanácstalanok. Nem látni világosan, hogy a kormányzati feladatok közül melyeket akarja így megol­dani, a kormányzati struktú­rába illeszteni a miniszterel­nök. Nem személyeskedni akarok, de úgy vélem, olyan feladat, mint például a mű­szaki fejlesztés, nem igényel ilyen szintű kormányzati irá­nyítást. Ez inkább vállalati kategória. De a további ki­nevezéseket illetően is élnek bennem kételyek. A közvéle­ményben pedig az is megfo­galmazódott, hogy ez annak a rossz gyakorlatnak az öröklődése, amit már úgy gondoltunk, magunk mögött hagytunk. Hogy aki egyik helyen alkalmatlannak bizo­nyult, az most másik helyen kap magas beosztást.­­ A koalíciós pártok, avagy csupán az MDF mi­nisztereinek tekintendők az új, tárca nélküli politikusok? — Úgy gondolom, kettőjük esetében az MDF-hez való szoros tartozás nem kétséges, hiszen a pártnak tagjai. A májusi kormányalakítás fi­lozófiája alapján pedig a másik két személynél is erre kell következtetni. — De mit fog csinálni Lu­­káts Miklós politikai állam­titkár, akinek a parlamenttel való kapcsolattartás a leg­főbb feladata? Tehát épp az, amire most Horváth Balázs is megbízást kapott. — A többi között erre is várom a választ, ha nem is azonnal. De eggyel több ok arra, hogy a kormányátalakí­tás filozófiájáról a közvéle­mény alaposabb és meggyő­zőbb magyarázatot kapjon. Kinevezés előtt meghallgatják­ a jelölteket A már megkezdett és a kü­szöbönálló további kormány­­átalakítással kapcsolatban a parlamentnek is lesznek na­pokon belül feladatai. Me­lyek ezek? — kérdeztük teg­nap az Országgyűlés főtitká­rát, Soltész Istvánt. — A minisztereket a köz­­társasági elnök nevezi ki, a miniszterelnök javaslatára. A házszabály szerint azonban a miniszterjelölteket az ille­tékes bizottságoknak is meg kell hallgatniuk, és vélemé­nyezniük kell. Azt, hogy me­lyik bizottságra hárul ez a feladat, attól függ, hogy me­lyik bizottság profiljába tar­tozó feladatot lát el az új miniszter. Erre nézve a kor­mány alakulása idején is ki­alakult egy, ha úgy tetszik, hagyomány. Némi gondot okozhat a tárca nélküli mi­niszterek sajátos helyzete, de ha feladatkörük egyértel­műen meghatározható, akkor az illetékes bizottságot is meg lehet találni. Adott eset­ben tehát ez azt jelentheti, hogy a miniszterjelölt két bi­zottság előtt is beszámol el­képzeléseiről. Ilyen lehet például Horváth Balázs, aki­nek meghallgatása tartozhat az alkotmányügyi, illetőleg az emberi jogi bizottság elé.­­ Annak ellenére, hogy korábban is a kormány tagja volt? — Ez a kérdés valóban fel­merült, végül igenlő válasz született. A házszabály ugyanis a meghallgatás kér­désénél az illetékes bizott­ságról beszél. Ebből a szem­pontból tehát az a tény, hogy a nemzetbiztonsági bizottság már meghallgatta a szóban forgó minisztert, nem menti fel az alól a kötelezettség alól az önkormányzati bizott­ságot, hogy az újabb meg­hallgatást megejtse, ha az új belügyminiszterről van szó. — Hol tartanak az előké­születek? Megvan-e már a meghallgatások időpontja? — Kedden a bizottsági el­nökök szokásos értekezletére kerül sor, s ha a miniszter­­elnök átirata megérkezik a parlament elnökéhez — ami nagyon valószínű —, akkor a bizottsági elnökök előké­szítik a miniszteri meghall­gatásokat. A parlamentnek még egy kötelezettsége van: a kinevezett minisztereknek ünnepélyes esküt kell tenni a parlament plénumán. A bi­zottsági meghallgatásokat úgy kell időzíteni, hogy a kö­vetkező plenáris ülésen már sor kerülhessen az új mi­niszterek ünnepélyes eskü­tételére. ORBÁN VIKTOR: A kormán­y vizet gereblyéz Orbán Viktor átmeneti tá­volléte alatt is olajozott volt a fiatal demokraták parla­menti frakciójának munká­ja. Legutóbb a párt vezér­szónoka a költségvetési vita kezdetén a semmitmondás kormányaként jellemezte az Antall-kabinetet. Azóta nyil­vánosságra hozták a kor­mányon belüli személyi vál­tozásokat, s erre a hétre ígé­rik a folytatást. A két át­alakítás között Orbán Vik­tort arról kérdeztük tegnap: Érez-e valamilyen koncep­cionális változást? — Ha van is ilyen válto­zás, én nem érzem, nekem nagyon rossz kedvem van ettől a kormányátalakítás­tól. Mert azt gondoltam, hogy nagyobb mérvű lesz, úgy gondoltam, bátrabban fog­ynak hozzányúlni néhány mi­niszterhez, s nem ez történt. Abban reménykedtem, hogy előáll a kormányfő valami­lyen koncepcióval, a tekin­tetben is, hogy miként ala­kítja át a kormány munká­ját. Mert nemcsak szemé­lyekről, hanem kormányza­ti filozófiáról is szó van. És rossz kedvvel tölt el az is, hogy nő a tárca nélküli mi­niszterek száma. Hogy mi­ért van rájuk szükség, azt nem sikerült még senkinek világosan elmagyarázni. Én semmiféle átalakulásra uta­ló jelet nem tapasztaltam. Minden megy tovább, ahogy eddig. Kis fény van csupán ebben az eléggé komor kép­ben, az, hogy olyan személy került a Pénzügyminisztéri­um élére, aki a szakmai kö­rök megítélése szerint is ki­váló fölkészültségű. Bár sok embernek negatív emléke van Kupa Mihályról, mivel „ő adta el” a televízióba­n annak idején az adóreform bevezetését, s ez valóban je­lentős terheket rakott a polgárok vállára. De mo­dern adórendszer nélkül bennünket soha semmilyen európai integrációba, gazda­sági együttműködési keret­be nem fogadnának. — Stílusváltást jelez-e Horváth Balázs miniszteri szintű megbízatása a parla­menti kapcsolattartással? — Nem kell feltétlenül tárca nélküli miniszternek lenni ahhoz, hogy a kormány és a parlament közötti kap­csolattartással foglalkozzon. Mi több, talán szív sem kell hozzá. Állandóan azt hall­juk, hogy a kormány mindig ülésezik, ilyen, vagy olyan intézetet hoz létre, de nem kell fölülni ezeknek a ren­geteget dolgozunk címszó alatt elhangzó elemzéseknek. Hisz abban is bőven el tud fáradni az ember, ha egész nap vizet gereblyézik. — Orbán Viktor a házbi­zottságnak hivatalból tagja. Ezért jogosult a kérdés: ha a házbizottság csütörtöki ülése és a kormányülés idő­pontja egybeesik, hol lesz Horváth Balázs, aki a kap­csolatokat tartja? — Ezt én nem tudom, ezt alighanem tőle kellene meg­kérdezni ...★ A Fidesz parlamenti frak­ciója Orbán Viktor frakció­­vezetői beosztásának meg­tartása mellett Deutsch Ta­máson kívül — a képviselő­­csoporton belüli munkameg­osztás szétterítése érdekében — új frakcióvezető-helyet­teseket választott, Szájer Jó­zsef és Áder János szemé­lyében. A Parlamentből tudósí­tott: Bodnár Lajos és az MTI. Lakásügyi ÉT alakult A kamatadóról, a lakbér­­emelésről még nem, csupán az új konzultációs fórum létrehozásának technikai feltételeiről tanácskoztak a Lakásügyi Érdekegyeztető Tanács hétfői alakuló ülé­sén. A Népjóléti Miniszté­rium osztályvezetője a kor­mány képviseletében kifej­tette : nincs felhatalmazása arra, hogy konkrét kérdések­ről tárgyaljon. Lényegesnek nevezte viszont az új érdek­egyeztető fórum adta konzul­tációs lehetőségeket. Az egybegyűltek — a la­kástulajdonosok, a lakásbér­lők és az önkormányzatok képviselői — végül rögzítet­ték a Lakásügyi Érdekegyez­tető Tanács céljait. A tanácskozáson nyilatko­zatot fogadtak el. Ebben fel­kérik a kormányt, hogy — el­ismerve a lakásügyi ÉT meg­alakításának tényét — ké­szítse elő a működését bizto­sító kormányhatározatot. (MTI) KEDD, 199­0. DECEMBER 18. NÉPSZAVA MAGYAR—UKRÁN TÁRSASÁG Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta a Magyar—Ukrán Társa­ság elnökségének képvi­selőit. ANTALL—BALLADUR TALÁLKOZÓ Antall József miniszterel­nök tegnap fogadta Edouard Balladur francia nemzetgyűlési képviselőt, hazája egyik legnagyobb tekintélyű ellenzéki gaz­daságpolitikusát. Reich Károly barátainak és tisztelőinek jelenlétében nyi­tották meg a Tasnádi utcai Reich-emlékszobát, amely a kö­zelmúltban elhunyt kiváló grafikus hagyatékát teszi köz­szemlére. A megnyitón Supka Magdolna idézte fel Reich Károly emberi alakját és mélyen humanista művészetét Ruska Judit felvételei *Áremelési előrejelzés (Folytatás az 1. oldalról) Azt azonban tudni kell, hogy valamennyien nagy présben vagyunk. A közelmúltban csökkentettük a felvásárlási árakat kilónként 2 forint 50- el, mert a költségeket az ipar már nem viselte el. Tamás Imre, a Szabolcs Megyei Húsipari Vállalat igazgatója: — Szó sincs arról, hogy a közeljövőben fogyasztói árat emelnénk. Rendkívül alapo­san végig kell gondolnunk, hogy mit és mikor hárítunk a fogyasztókra. Számításaink azt bizonyítják, ha például 30 százalékkal emelnénk az ára­kat, legalább annyi forgal­mat veszítenénk, amennyit a drágításból nyernénk. Ha bármikor elkerülhetetlen az emelés, az csak mérsékelt le­gyen, az olcsóbb tömegáruk­nál. A párizsi, virsli és más hasonló, széles körben fo­gyasztott cikk ára legalábbis, nem emelhető ilyen mérték­ben. Vannak a húsiparnak is úgynevezett luxuscikkei, amelyeket a tehetősebb réte­gek vesznek, a külföldiek, s a szállodák is igényt tartanak­­ rájuk. Ezeknél kell behozni a különbözetet, nem pedig a hazai lakosságon. — A magyar vendéglátást ellehetetlenítik ezek a magas árak — véli Rédei Alajosné, a Vendéglátó és Idegenfor­galmi Szakszervezet ügyve­zető titkára. — Az éttermek kiürülnek ,a forgalom drasz­tikusan vissza fog esni. Las­san már a középrétegek sem engedhetik meg maguknak a vendéglőt, azok sem, akik egy-egy ünnepi alkalomkor még beültek vacsorázni. Tar­tok tőle, hogy az üzletek kö­zül jó néhányat be kell majd zárni. De azzal mindenkép­pen számolni kell, hogy a lét­számot — ha nem lesz ven­dég — erőteljesen csökkente­ni fogják, mind a magán, mind az állami vendéglők­ben. Éppen ezért a szakszer­vezetünk alapítványt hoz lét­re, amely — többek között — a várhatóan szaporodó mun­kanélkülieknek is segítségére lesz. A vendéglátásban dolgo­zókat az élelmiszerár-emelés hatványozottan érinti. Egy­részt úgy, mint minden más, piacról élő embert, akinek szintén többe kerül a napi megélhetés. Ugyanakkor a vendéglátósok jövedelme — mivel a forgalom utáni juta­lékon alapul — lényegesen csökken. — Mi lesz a közétkeztetés­sel, a gyermekélelmezéssel? — A munkahelyek egy ré­sze már most inkább pénz­beli hozzájárulást ad a dol­gozóknak, s ez­­ nyilvánva­lóan nem követi a nagy­mértékű áremelkedést. A gyerekeket pedig egyszerűen be sem fizetik a napközibe, menzára. Még mielőtt ezek­ről az újabb élelmiszerár­emelésekről értesültünk vol­na, már elkészítettünk egy javaslatot: a családi pótlék a nagycsaládokban elvész a kö­zös kalapban. Az áremelés 100—200 forintos kompenzá­cióját akár a családi pótlék­ban, akár más kiegészítés­ként — észre sem lehet ven­­ni. Szerintünk célravezetőbb lenne, ha a gyerekeknek, az erre fordítandó központi ösz­­szegből a Népjóléti Miniszté­rium naponta egyszer leg­alább, szervezett formában, meleg étkezést biztosítana. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a piacgazdálkodásra va­ló áttérésnek a felnövekvő nemzedék tömegeinek egész­sége lássa kárát. Szakszervesetek : hál a csomag többi . Akinek módjában volt kö­vetni az elmúlt hetek orszá­gos szintű érdekegyeztető ta­nácskozásait, tudja: a mun­kaadók és munkavállalók ér­dek-képviseleti szervei és a kormány között megállapo­dás történt arról, hogy az Érdekegyeztető Tanács e heti ülésére a kormány csomag­tervet készít elő. Ennek az a lényege, hogy érdemben árakról, bérekről, szociális kérdésekről, gazdálkodásról csak együtt, azok egymásra gyakorolt hatásában lehet tárgyalni. Ezért is meglepő az MTI-hír, amely szerint a földművelésügyi tárca jövő­re 30—35 százalékkal akarja felemelni az alapvető élel­miszerek árát. Mi erről a szakszervezetek véleménye? Van-e kidolgo­zott bérstratégiájuk a félel­metes áremelés kezelésére? Őry Csaba, a Független Szakszervezetek Demokra­tikus Ligájának ügyvezetője: — Az MTI-nek egyetlen tárca mondta el áremelési szándékát, tehát úgy gondo­lom, hogy az nem a kormány terve. A liga körülbelül egy éve kéri és javasolja, hogy sürgősen ki kell dolgozni egy átfogó s­zociális-gazdasági paktumot, amelyben a mun­kavállalókat érintő vala­mennyi kérdésről rendelkez­nének. Ahhoz, hogy a szak­­szervezetnek megfelelő bér­­struktúrára vonatkozó ter­vük legyen, szükség lenne legalább egy minimálisan működő gazdaságra. Ezen­kívül tudnunk kellene, hogy ,a kormányzat az alapvető élelmiszerek áremelését mi­lyen ellentételezéssel akarja követni. Az a véleményünk tehát, hogy a terhek vállalá­sáról, a szociális ellensúlyo­zásokról foglalkoztatási kér­désekről, a szakszervezeti jogok biztosításáról mielőbb átfogó megállapodást kell kötni. Az árak alakulását összefüggéseikből kiragadva nem lehet vizsgálni. Sándor László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alelnöke: — Az Érdekegyeztető Ta­­ réss T­a­ nács múlt heti ülésén megállapodtunk abban, hogy tárgyalni csakis akkor lehet, ha a kormány kész csomag­terve a rendelkezésünkre áll. Az­ árak ügyét olyannak tar­tom, amelynek ebben a cso­magtervben van a helye. Azt gondolom, hogy a munkavál­lalókat, a nyugdíjasokat érin­tő átalakulásról a kormány­nak kötelessége tárgyalni az Érdekegyeztető Tanács ülé­sén. Ennélfogva az MTI konkrét hírét nem tudom ér­telmezni. Vagy ha mégis azt teszem, azt kell mondanom, hogy ismételten egy össze ne­m hangolt kormányzati lé­pés­ről van szó, amit­ a kor­mány utólag kíván legitimál­ni az érdekegyeztetés rend­szerében. Ha ez így van, mi nem óhajtunk partnerek len­ni hozzá, és tiltakozunk a részkérdésekben meghozandó döntések ellen. Egyébként a szakszervezet bérstruktú­rájáról a kormányzati cso­magterv ismeretében tudunk beszélni, amelyre remélhe­tőleg pénteken sor kerülhet. (BE)FEÍRÖSZTÉS - TEJBEN, VAJBAN Szerkesztőségünket felkereste dr. Demján Mihály, a szociáldemokrata agráregyesület elnöke, aki kicsiny magángazdaságában te­heneket tart. Elmondta: a Tejipari Tröszt olyannyira felsorolta a fogyasztói­ árakat, hogy az emberek egyre kevésbé képesek meg­venni a bolti tejet. Ám hiába van túlkínálat, a monopolhelyzet nemhogy az árcsökkentést akadályozná, de további emeléssel kalkulál. Tudomására hoztam a teheneimnek, hogy csökkentsék tejtermelésüket, azaz megvon­tam tőlük az ablakot — mondja Demján úr. — Kikötöttem őket a legelőre, ahol fű már nincs, csak nádas. Sajnos, a nádból is több tejet adnak, mint ami a saját háztartásom­ban elfogy. Vevőimhez nem érek rá kihor­dani a fejet, azoknak pedig nincs idejük, hogy házhoz jöjjenek érte, pedig csaknem ingyen adom. Ugyanakkor az iskolás gyermekek nem jutnak tejhez. Nos, bevezettem volna a szociális tejpiacot, féláron adva az iskola szá­mára az egészséges italt. Csakhogy nem szá­mítottam rá, az én tejem nem csökkentett zsírtartalmú, mint az egalizált tejipari. A tejföl feljön a tetejére. Ez gyanús. A pedagó­gusok óvatosak. Tiszta-e a tej? Van-e enge­dély a Köjáltól? Biztos oka van, hogy olcsón adom! Mi más megoldás maradt? Megfürdöm a tejben — akár az ókori Cleopátra —, legalább táncos bőröm kisimul, s rugalmassá válik, mint ifjú koromban. Ha marad, azt felitatom a sertésekkel. Ezt megtehetem, ez szabad, ezt biztosítja — a demokratikus magyar szabad­piac. '­­ (lend­vai—nógrád­i— osváth—vajda)

Next