Népszava, 1991. március (119. évfolyam, 51–75. sz.)
1991-03-01 / 51. szám
NÉPSZAVA 1991. MÁRCIUS 1. PÉNTEK Budapestre látogat Csien Csi-csen Távoli, de jelentős világhatalmi szerepet betöltő ország képviseletében érkezik hazánkba hétfőn Csien Csi-csen kínai külügyminiszter. A politikus várható programjáról s e látogatás jelentőségéről számolt be a Külügyminisztériumban a magyar sajtó képviselőinek tegnap Südy Zoltán, a térséggel foglalkozó főosztály vezetője. Ehhez a látogatáshoz kölcsönös érdek fűződik — mondta Südy Zoltán —, hiszen számunkra rendkívül fontos, hogy egy ilyen világhatalommal, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, jó kapcsolatokat építsünk ki. Peking ugyanakkor érdeklődéssel tekint a Magyarországon lezajlott rendszerváltásra, melyet már kész tényként kezel, azt magyar belügynek tekinti. Csien Csi-csen budapesti programja remélhetőleg elősegíti a két ország közötti kapcsolatok élénkülését, melyek az elmúlt másfél évben ellanyhultak. A kínai—magyar gazdasági kapcsolatok fejlődése 1985-ben érte el csúcspontját, az árucsere-forgalom értéke akkor elérte az 577 millió svájci fraftkot. Tavaly azonban ez a forgalom kevesebb, mint az említett öszszeg egytizedére, vagyis 54 millió svájci frankra esett vissza. Ez klíring elszámolású forgalom volt, melynek mérlege jelentős magyar Csien Csi-csen — aki szerdán Madridból Varsóba utazott —, a prágai repülőtéren az átszállás során rendelkezésére álló félórát arra használta fel, hogy megbeszélést folytasson Martin Palous csehszlovák külügyminiszterhelyettessel, és Alexander Vondrával, Václav Havel elnök külpolitikai tanácsadójával. A felek kölcsönösen kifejezték reményeiket, hogy hamarosan sor kerülhet a két többlettel zárult. Fontos feladat vár a Magyar—Kínai Kereskedelmi, Tudományos és Műszaki Együttműködési Bizottságra, amely 1990-ben ülésezett utoljára Budapesten. Kína jelentős piacot nyújthat a magyar ipar által gyártott termékeknek, ezen kívüli olcsóbb alternatív nyersanyagforrást is jelenthet Magyarország számára. Ez az ország, ha nem is túl jelentős nagyságrendben, de tőkeexportként is megjelenhet a magyar piacon, bevonhatnánk gazdaságunkba a kínai működőtőkét. ország külügyminiszterének egymás fővárosában teendő hivatalos látogatásra. Európai körútjának második állomásán, Varsóban folytatott megbeszéléseket csütörtökön a kínai külügyminiszter . Tárgyalópartnere Krzysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszter volt, aki megnyugtatta vendégét, hogy kormányának nem áll szándékában diplomáciai kapcsolatok létesítése Tajvannal. .A VSZ katonai szervezetének felszámolása Lusev kiadta a parancsot „Minden szükséges utasítást kiadtam a Varsói Szerződés katonai szervezetének felszámolására” — jelentette ki csütörtökön a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában Pjotr Lusev hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka. Az interjúban a hadseregtábornok közölte, hogy március 31-ig „felszámolják a Védelmi Miniszterek Bizottságát, az Egyesített Fegyveres Erők Parancsnokságát és Törzsét, a Katonai Tanácsot és az EFE Katonai Tudományos-Műszaki Tanácsát”. A főparancsnok hozzátette, hogy hamarosan visszahívják a főparancsnokságnak a nemzeti védelmi minisztériumok mellett működő képviseleti apparátusát is. A VSZ-tagállamoknak a katonai szervezet felszámolására vonatkozó döntése a hadseregtábornok szerint nem jelenti azt, hogy „országaink automatikusan megszűnnének partnerek lenni”. A volt szövetségesek számára továbbra is nyitva áll a lehetőség a — főként kétoldalú — kapcsolatok fejlesztésére, többek között a biztonsági kérdések és a haditechnikai együttműködés terén — mondta Pjotr Lusev. KGST-csúcs elhalasztása Nem voltak konkrétak a tervek Jeszenszky Géza bécsi nyilatkozata A KGST feloszlatására tervezett, február 27-re meghirdetett budapesti csúcsértekezlet előkészítése nem volt elég jó, ezért a magyar kormány kérte elhalasztását. A Die Presse című bécsi napilap csütörtöki tudósítása szerint ezt Jeszenszky Géza külügyminiszter jelentette ki abban a beszélgetésben, amelyet előző nap tett munkalátogatása és Alois Mock osztrák külügyminiszterrel tartott megbeszélése után folytatott osztrák és német újságírók egy csoportjával. Mint a lap írja a beszélgetést ismertetve, a magyar politikus különösen a KGST utódszervezetéről kidolgozott terveket minősítette nem kellően konkrétaknak, mert feltétlenül tisztázandónak tartja, hogy a keleti gazdasági közösségből milyen kötelékeket kell megőrizni. A miniszter hozzáfűzte: Magyarország kétoldalú alapokra akarja helyezni az eddigi KGST- partnerekkel való gazdasági kapcsolatait. Jeszenszky Géza a horvát rendőrségnek történt magyar fegyvereladást üzleti műveletként jelölte meg, amelyről ő ugyan tudott, de nem voltak iránta kételyei. Hangoztatta, hogy nem lehet szó — mint Belgrádban állítják — valamiféle „Budapest—Zágráb tengelyről”, mert a magyar kormány nem részesíti előnyben egyik vagy másik délszláv nemzetet. Egy másik bécsi újság, a Der Standard munkatársa a beszélgetésnek a magyar—horvát fegyverüzlettel kapcsolatos részéből a külügyminiszter által mondottakat úgy ismerteti, hogy Jeszenszky Géza annak idején nem foglalkozott ezzel az üzleti tranzakcióval, mert létrejötte idején, tavaly szeptemberben éppen külföldön tartózkodott, de egyébként Horvátország világszerte vásárolt fegyvereket, s ehhez joga is van. Ugyanez a tudósítás kiemeli a miniszternek azokat a szavait, amelyek szerint ha Szlovénia vagy Horvátország hivatalosan kiválnának a jugoszláv államból, akkor Magyarország ennek folyományairól, önálló országokként való elismerésükről konzultálna a szomszédos államokkal. Éheznek Bulgáriában? Dmitar Popov bolgár kormányfő bírálta, hogy a Nyugat nem adja meg a szükséges segítséget a „túlélésért” küszködő Bulgáriának. Szakszervezeti vezetőik szerint az ország gazdasági helyzete olyan súlyos, hogy sok bolgár éhezik. Történetének legsúlyosabb gazdasági válságát éli át Bulgária. A február 1-jén életbe lépett árliberalizálás következményeként számos termék ára a többszörösére, esetenként 7-szeresére emelkedett, ami súlyosan érinti a nyugdíjból és más fix jövedelemből élőket. A drasztikus intézkedések ellenére a gazdasági helyzet alig javult. Egyes élelmiszerekből továbbra is hiány van. NATO A Szovjetunió beléphet A német Szociáldemokrata Párt katonapolitikai szakértője, Andreas von Bülow szerint a Varsói Szerződés feloszlatását követően újszerű „európai ellenőrző és felügyeleti szervezetre” lenne szükség. „Nagyon rossz jelzés lenne, ha a NATO a lengyel— szovjet határig nyomulna előre, s (egykori) VSZ-tagállamok felvételével még erősebbé válna” — közölte von Bülow, majd hozzátette: végül is a Szovjetunió az európai változásokat abban a tudatban tette lehetővé, hogy „a kontinens megbékélése határainak veszélybe kerülése nélkül lehetséges". Másrészt Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország biztonsági rendszerbe szeretne beágyazódni. Éppen ezért a NATO mellett meg kell teremteni „az új, átfogó válságkezelési mechanizmust”, amely aztán felváltaná az észak-atlanti szövetséget. Von Bülow nem tárta fel teljesen annak lehetőségét, hogy a Szovjetuniót felveszik a nyugati védelmi szervezetbe. Gorbacsov az unióról Mihail Gorbacsov szerint a szovjet nép az unió jövőjéről tartandó március 17-i népszavazáson megsemmisítő vereséget mér majd a szeparatista irányzatokra. Gorbacsov belorussziai látogatásának során szerdán Gomelben pártfunkcionáriusok és üzemigazgatók előtt beszélt, s magabiztosan szólt a népszavazás esélyeiről. — Azt gondolom, népünk szilárdan támogatni fogja az unió megőrzését, szuverén köztársaságokból álló szövetséggé változtatását — mondta. Európa Tanács — Romániai emberi jogok kérdése nem belügy Románia szuverén, egységes, független és oszthatatlan nemzetállam — ezt a megfogalmazást fogadták el a román képviselőház és a szenátus tagjai alkotmányozó nemzetgyűlésként tartott szerdai együttes ülésükön. A két ház ebben a minőségben két hete ült össze először, ez volt második munkanapja. A parlament két háza előtt mondott beszédet szerdán Anders Björck, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének svéd elnöke, aki a román törvényhozás meghívására érkezett az országba. Látogatását új szakasz kezdetének nevezte a két parlament közeledésében. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke Bukarestben találkozott Ion Iliescu államfővel és Petre Roman miniszterelnökkel, valamint a parlament két háza állandó irodáinak tagjaival. Ez utóbbi találkozón kijelentette: az Európa Tanács nem szándékozik beavatkozni Románia belügyeibe, az országnak magának kell döntenie tennivalóiról, egyetlen kivétellel, ezek az emberi jogok, amelyek Európában nem képezhetnek belügyet. (MTI) A béke (kezdődő) háborúja A diktátorok emlékezete rövid. Közhely, hogy századunkban mindig rajtavesztett az, aki — anakronisztikus erőfeszítéssel — területi hódítások révén próbálta hatalmát növelni. A katonailag vesztett csaták győztesei azok lettek — lásd második világháború —, akik a tudomány, a technológia és a kereskedés hadállásainak kiépítésével váltak legyűrhetetlen nagyhatalmakká. Voltaképp ezt a tanulságot hordozza az Öböl-háború is. (Sok egyéb megszívlelendő felismerés mellett.) A sivatagi ütközetekben nem a kevés harctéri tapasztalattal bíró, a helyi ismeretek szempontjából hátrányos helyzetű szövetséges katonák győzedelmeskedtek látványosan, hanem a már-már tudományos-fantasztikus fiilmekbe illő, a jövő századot idéző haditechnika. A magasrendű technológiai fölény révén voltak képesek a szövetséges erők demoralizálni és fizikailag is tönkreverni a diktátor fanatizált, s harcedzett katonáit, miközben a legoptimistább jóslatoknál is csekélyebb volt saját veszteségük. Úgy is mondhatnánk: a gazdasági túlerő győzött. A gazdaságnak amúgy is döntő szerepe volt ebben a küzdelemben, hiszen — a térség politikai stabilitásának biztosítása, az arcátlan agresszió megfékezése mellett — nyilvánvaló volt az olajkincs jelentősége. Kérdés, hogy a háború után a Világgazdaság folyamataiban milyen átrendeződések várhatók, miféle új jelenségekkel kell szembenéznünk? Több jel mutatja, hogy percek alatt megkezdődik a háborús pusztítások következményeinek eltakarítása az Öböl térségében, az újjáépítés. A nagy nyugati cégek már készülnek azokra a tenderekre, amelyek megnyerésével szabad utat kapnak a kínálkozó óriási üzletben, az elpusztított városok, közlekedési útvonalak, olajlétesítmények helyreállításában. Ugyanakkor a fejlett tőkés országokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legújabb elemzésében számunkra is figyelemreméltó következtetésre jutott. Mint megállapítják: az amúgy is szűkülő nemzetközi hitelkínálatban a keleteurópai országoknak új vetélytársa lép a színre, a náluk sokkal biztosabb megtérüléssel kecsegtető Közel- Kelet. Az OECD szerint a volt szocialista országok a KGST-kapcsolatok felszámolása és a nemzetközi gazdasági folyamatok miatt egyébként is romló fizetésimérleghelyzetben egyre kevésbé számíthatnak az óvatossá váló magánbankokra. Míg Kelet- Európa 1988-ban még előnyös feltételekkel juthatott tetemes magánhitelhez a tőkepiacon, tavaly már igencsak megcsappant a bankok hajlandósága, sőt, kimértebbé váltak a kormányzati hitelgarancia-szervezetek is. Bár a térség országai közül viszonylag előnyös megítélés alá esik Csehszlovákia, Lengyelország és hazánk, a tendencia korántsem kedvező. Némi vigaszt meríthetünk Bush elnök minapi kijelentéséből, mely szerint az öbölkonfliktus ellenére Amerika nem vesztette el érdeklődését Közép-Kelet-Európa iránt, és továbbra is támogatja a gazdasági és politikai átalakulást. Tapasztalatból tudjuk, persze, hogy egy dolog a barátságos biztató kormánynyilatkozat, és más a ridegen fontolgató bankok „kulcsárainak” önző logikája. Vélhető, hogy a századvég — remélhetően — leghatalmasabb technológiai csatája után újabb technikai háborúskodás kezdődik. A legfejlettebb műszaki felkészültségű, legtőkeerősebb világcégek között, learatni mindazt a győzelmet, melyet az Öböl országainak újjáépítése kiaínál. A kérdések kérdése, hogy szerény felkészültségünkkel, közismert rugalmatlanságunk fékjével, de a szükség kegyetlen nyomásával a hátunk mögött, lesz-e győzelmi esélyünk ebben a csatában. (vajda) Ég, ég, de nem ad elég hőt (Folytatás az 1. oldalról) Mai Felügyelet rendszeresen eleget tesz ellenőrzési kötelezettségének. Regőczi István főosztályvezető szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gáz minősége általában megfelel a szabványban leírtaknak. Az országban egyébként körzetenként változnak az előírások, eltérő a fűtőérték és a hálózatban uralkodó nyomás. Természetesen a tarifát is ez alapján szabják meg. A főosztályvezető úgy látja, a gázfűtés körüli gondok egyik forrása, hogy a lakások jelentős részében elöregedett, rosszul karbantartott gázkészülékek vannak. Az embereknek sem pénzük, sem idejük nincs arra, hogy — a nyugati gyakorlatnak megfelelően — évente ellenőriztessék a berendezéseket. Pedig megérné pénzt költeni erre, mert csökkenthető lenne az energiafelhasználás, s a szerelőnek kifizetett összeg már egy fűtési szezonban is megtérülhetne. Azok, akik úgy gondolják, a gáz fűtőértéke nem felel meg a szerződésben előírtaknak, elsőként magát a szolgáltatót kereshetik fel. Ha nem sikerül kölcsönösen elfogadható megoldást találni a panaszra, akkor az energiafelügyelet lehet a következő állomás. Tavaly száznál kevesebben éltek ezzel a lehetőséggel — tudtuk meg Regőczi Istvántól. A fogyasztó persze aligha tudja bizonyítani, hogy nem azt kapja a pénzéért, amit ígértek neki. De miért is vallaná be a szolgáltató, hogy esetleg mulasztást követett el — vagy ha nem is rajta múlik a gáz fűtőértéke —, azt, hogy bizonyos időszakokban akaratlanul is becsapja az embereket? Az esztendők óta vissza-visszatérő panaszok figyelmeztetnek: valami nincs rendben. Az OKGT átszervezése után valószínűleg gyökeresen megváltozik a helyzet, mert a gázszolgáltatók önálló cégekké alakulnak, s a tervek szerint az ellenőrzés is szigorúbb lesz. Lehet is, mert akkor már nem az egyik állami szervezet kötelessége lesz a másik tevékenységét minősíteni. (furner) 3 | Miért álltak meg félúton? Miért álltak meg a szövetségesek félúton? | Miért nem vonulnak tovább Bagdadba, és szabadítják meg a világot — s benne az irakiakat — a háborút kirobbantó zsarnoktől, ha egyszer — mint maguk is állítják — katonaiakig képesek lennének rá? Kézenfekvő kérdés, amely nyilván sokakat foglalkoztat. Az ugyancsak kézenfekvő válasz, hogy tudniillik a háború az ENSZ-határozatok végrehajtásáért folyt, s ha egyszer Irak vállalta, hogy ezeket teljesíti, akkor nincs jogi alapja a folytatásnak, szóval a hivatalos válasz talán nem tűnik igazán meggyőzőnek. Pedig nyilvánvalóan fontos szempontot tartalmaz. Az Öböl-háborúnak a legtöbb más konfliktussal szembeni megkülönböztető vonása, mi több, egyik legfontosabb tényezője ugyanis éppen a jogszerűség, a legalitás volt. Ennek éppen ezért fajsúlyos szempontnak kellett lennie a befejezésénél is. Anatolij Lukjanov szovjet parlamenti elnök Gorbacsov külpolitikai kezdeményezésének tulajdonította a Bush által tegnap hajnalban elrendelt tűzszünetet, így is lehet fogalmazni, de másként is. Úgy, hogy a Nyugat tudja: ha a Szovjetunió minden más tekintetben másodrendű tényezővé vált is, egy szempontból, vagyis katonailag, azért továbbra is szuperhatalom. Hogy mi köze ennek a tűzszünethez? Elég ráis nézni a térképre, hogy szembetűnjön, millyen közel fekszik a hadszíntér a Szovjetig unióhoz. Igaz, Törökország még közelebb fekszik, s ott is állomásoznak NATO-erők. De azért nyilván nem közömbös Moszkva számára az a tengernyi amerikai, brit és francia katona, aki benyomult Irakba, amnanak az országnak a területére, amellyel a Szovjetuniónak mind a mai napig érvényes barátsági és együttműködési szerződése van. Az a tétel, amely szerint a világ csakis a Kuvait elleni iraki agresszió miatt foladta el azt, hogy a szövetségesek katonai erővel benyomuljanak Irak területére, fokozott erővel érvényes az arab orszá Igokra, ők — érthető módon — sokkal érzékenyebbek. A további előrenyomulással a szövetségesek csak megerősítenék a szélsőséges arab nacionalistáknak s az iszlám fundamentalistáknak azt a vádját, hogy a nyugatiak s arab szövetségeseik az arab ország megsemmisítésére törnek. Mert az arabok számára az irakiak — még ha vezzetőjüktől kényszerítve „rossz útra tértek is” — elsősorban arabok. További, immár indokolatlan szorongatásuk az ammamni vagy rabati utca embere számára az egész arab nemzet elleni támadással lenne egyenlő. E sorok írójának még élénken él az emlékezetében az iraki—iráni háború — most már nevezhetjük akár Első Öböl-háborúnak is — egyik fordulópontja. Ez akkor volt, amikor az irániak kiűzték országuk-ból az irakiakat, s egy pillanatra úgy tűnt, hogy megállnak a határon. A bagdadi ku-lisszák mögött ekkor történt valami. Szaddám Huszein nem vett részt az országot irányító Forradalmi Tanács soron következő, s minden tekintetben létfontosságú ülésén, s olyan hírek terjedtek el, hogy balul sikerült katonai kalandja miatt hatalma megrendült. De ez csak egy pillanatig tartott. Az iráni erők ugyanis nem álltak meg, hanem — immár iráni területen — folytatták az előrenyomulást. Ez pedig gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. A honvédelem szükséglete Szaddám Huszein mögé sorakoztatta fel az irakiakat, s terrorrendszere segítségével az elnök azután végleg megszilárdította uralmát. A hadihelyzet most persze teljesen más — Szaddám Huszein hadserege kiütéses vereséget szenvedett. De azért hiba lett volna megismételni Khomeini hibáját, s ezzel ismét felkelteni az irakiak honvédő ösztöneit. A szövetségesek persze csakugyan képesek lennének Bagdad meghódítására, de ezzel elviselhetetlen dilemma elé állítanák a diktátor hazai ellenfeleit. Reménykedjünk hát, hogy a továbbiakban már nem lesz szükség a szövetségesek haderejére, s az iraki népnek meglesz az ereje ahhoz, hogy önmagát szabadítsa | meg a „gonosztól”. Ez legalábbis megne- | hezítené az arab szélsőségesek számára | azt, hogy hősükből mártírt faragjanak, s így némiképpen elejét venné annak a ve- | szélynek is, hogy egy napon újabb Szád- | dám Húszeinak bukkanjanak fel a térség | ben. KEPECS FERENC gép , ' ' '