Népszava, 1991. május (119. évfolyam, 101-126. sz.)

1991-05-02 / 101. szám

NÉPSZAVA 1991. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK Japán vállalatvezetők Kelet-Európáról Magyarországról jó a vélemény, de... Japán vállalatvezetők a kelet-európai térség országainak politikai és gazdasági helyzete miatt tartózkodnak az ottani befektetésektől — ez derül ki a japán vállalatvezetők szövetsége, a Keiza Dojukan felméréséből. A szövetség illetékese elmondta : az MTI tudósítójának: a megkérdezett vállalatvezetők szerint Magyarországon és Lengyelországban zajlott le egészében vagy elégséges mértékben a piacgazdaságra való átállás, illetve a politikai liberalizáció. A befolyásos japán gazdasági szervezet, amely mintegy 500 japán tagvállalatot tömörít, 350 céget kérdezett ki kelet-európai vállalkozási elképzeléseiről. Viszonylag szerény volt a válaszadók aránya, az adatokat mindössze 147 japán cég válaszai alapján értékelték ki a szövetség szakemberei — hangsúlyozták. A megkérdezettek 69,9 százaléka válaszolt úgy, hogy Kelet-Európát nem tekinti potenciális beruházási célpontjának. A vállalatok felerészben rendelkeztek már helyi ismeretekkel, üzleti kapcsolatban álltak korábban is kelet-európai vállalatokkal, a cégek másik fele viszont még nem létesített üzleti kapcsolatokat, ez utóbbiak a környező, nyugati országokban lévő részlegeik tapasztalatai alapján formáltak véleményt a kelet-európai országokról. Ami az egyes országokat illeti, Magyarországról vélekedett úgy a megkérdezett vállalatok 2, illetve 20 százaléka, hogy ott a gazdasági liberalizálást tökéletesen, illetve a kellő mértékben már végrehajtották, és ezzel Magyarországról alakították ki a legkedvezőbb képet. Lengyelországot illetően ugyanis e két kérdésre kedvező választ adók aránya 14 százalékot, Csehszlovákiát illetően 8 százalékot tett ki, a jugoszláviai adat 10, a bulgáriai 1, a romániai 1 százalék alatti. A válaszadók közel fele — 47 százaléka — viszont még Magyarország esetében is úgy látja, hogy nem kellő mértékű a gazdasági liberalizáció, illetve 2,7 százalék vélekedett úgy, hogy az „egyáltalán nem ment végbe”. Ennél sokkal kedvezőtlenebbek a többi említett országra vonatkozó vélemények, a válaszadók 10—30 százaléka szerint másutt egyáltalán nem ment végbe a piacgazdasági átállás. A politikai demokratizálódás fokát illetően egyébként Lengyelországot tették a japán vállalatok az első helyre, azután Csehszlovákia, majd Magyarország következik, utána pedig a sorrend: Jugoszlávia, Románia és Bulgária. Feltűnő egyébként, hogy a japán vállalatoknak mennyire hiányosak az országismereteik: a megkérdezettek negyede, harmada nem tudott ítéletet alkotni az egyes kelet-európai országokban végbement liberalizáció fokáról. (MTI) Bush jövőre is indul az elnökválasztáson George Bush elnök jövő januárban jelenti be, hogy indul az 1992-es elnökválasztáson, és alelnökjelöltje ismét Don Quayle lesz — közölte John Summ, Bush kabinetfőnöke a The Washington Timesban szerdán megjelent nyilatkozatában. Senki sem vonta kétségbe Bush újrainduláséit a jövő novemberi választáson, de voltak republikánusok, akik javasolták, hogy a fiatal, kevéssé népszerű Quayle helyett indítsanak ezúttal vonzóbb alelnökjelöltet. Emlegették többek között Colin Powellt, a vezérkari főnökök tanácsának — fekete — elnökét, aki az öböl-háború idején közismert és népszerű lett, de az ügy hamarosan lekerült a napirendről. Sununn elismerte, hogy ha a gazdasági visszaesés még 1992-ben is tartana, ez nagyon megnehezítené a republikánusok választási esélyeit. Az előrejelzések szerint azonban az amerikai gazdaság már az év második felében ismét fellendül. George Bush újjáválasztását ez idő szerint senki nem vonja kétségbe. (MTI) Bolgár—szovjet szerződés Szófia nem követi Bukarestet Bulgária nem ír alá olyan kétoldalú biztonsági szerződést a Szovjetunióval, amely kitételként tartalmazná, hogy a Varsói Szerződés volt tagállamai nem csatlakozhatnak a Szovjetunió biztonságát veszélyeztető szövetségekhez — jelentette ki Ivailo Trifonov, a bolgár köztársasági elnök hivatalának vezetője. Bulgária a Szovjetunióval kötendő kétoldalú szerződés kérdésében ugyanazt az álláspontot képviseli, mint Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország — mondta Trifonov. Az említett három állam már leszögezte, hogy egy ilyen kötelezettségvállalást szuverenitása megsértésének tekinti. Trifonov ezzel a nyilatkozatával cáfolta a bolgár televíziónak azt a hírét, hogy Szófia kész lenne olyan szerződést aláírni Moszkvával, mint amilyet Románia kötött a Szovjetunióval. A szovjetromán szerződésben szerepel a nevezetes kitétel. A bolgár—szovjet szerződést várhatóan május végén vitatják meg, amikor Alekszandr Besszmertnih szovjet külügyminiszter Bulgáriába látogat. ★ Közben Szófiában teljes a bizonytalanság, hogy mikor és hogyan folytatódik a Todor Zsivkov elleni bírósági eljárás. Meglepő nyilatkozatot tett az ügyben Sztefanka Sztojanova, a Zsivkov-perben eljáró bíróság elnöke. Közölte, hogy a bíróság még azt sem tudja, megkapták-e a testület határozatát azok az orvosok, akiket felkértek Todor Zsivkov egészségi állapotának kivizsgálására. Hétfőn járt le az a határidő, amelyet a bíróság engedélyezett az egykori első számú bolgár párt- és állami vezető gyógykezelésére. Közben Szófiában hivatalosan cáfolták, hogy Todor Zsivkov a Szovjetunióba szeretne utazni gyógykezelésre, illetve, hogy a vádlott kómába esett volna. (AFP, MTI) lentős a politikai befolyásuk is. Nagyrészt a lengyel emigrációnak köszönhető számos segély, illetve az adósság egy részének az elengedése is az anyaország számára. A szlovákoknak és a horvátoknak ugyancsak megvannak a nyugati szórványai, ők is segítik az anyaországbelieket. Néhány környező országban a magyar—magyar kapcsolattartásnak még az ártatlanabb, nyelvi-kulturáns formája is — jobb esetben — „gyanús” volt. Nem nézik-e ennél is rosszabb szemmel majd az egyes fővárosokban a konkrét formákban megnyilvánuló gazdasági összefogást? P. Sz. J.: A piacgazdaság megteremtésének célját szinte valamennyi szomszédos országban jogszabályban fogalmazták meg. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy minden állampolgár nemzetiségétől függetlenül vállalkozhat, vegyes vállalatot hozhat létre, kartellkereskedelmet folytathat. Kölcsönös érdekekre építünk, nem feltétlenül emberbaráti szempontokról, vagy karitatív célokról van szó. Más kérdés, ha valahol a kisebbség beolvasztását, gyengítését, vagy akár megsemmisítését tűzik ki célul, ott elképzelhető, hogy ingerülten reagálnak az effajta kezdeményezésekre. Hallottuk, hogy Csehszlovákiában az államosított földek visszaadásával foglalkozó törvény diszkriminációt tartalmaz. A magyar állam milyen formában támogatja ezt a tervezett vállalkozói együttműködést? Sz. A. B.: Az állam nem kíván e téren minden lépést ellenőrzése alatt tartani, befolyásolni sem akarja a folyamatot. Inkább katalizátorként, kovászként akar benne részt venni. Most fórumot teremtettünk, a következőkben is ilyen értelemben szeretnénk közreműködni. A vállalkozókat a későbbiekben összehozó adatbank megszervezését a Független Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, illetve egy kft. vállalta. A konferencia költségeit egyébként nem költségvetési forrásból, hanem szponzori támogatásból fedeztük. A hazai vállalkozót, aki a határon túli magyarokkal működik együtt, csupán üzleti szempontok vezérlik, avagy a magyar ügy szolgálata számára a cél? P. Sz. J.: A két szempont elválaszthatatlan egymástól. De a piaci elvek, a valós kereslet alapján, már látjuk, hogy objektív érdekeltség és érdeklődés van a hazai vállalkozók iránt, főleg Szlovéniában és Horvátországban. Sz. A. B.: Ehhez csak anynyit szeretnék hozzátenni: egyrészt teljesen azonos feltételek esetén — már csak a közös nyelv és mentalitás miatt is — a magyar ajkú partnerrel könnyebben kommunikálunk, akinek kiszámíthatóbbak a reakciói. Másrészt — bár a gazdaság és az erkölcs igencsak különböző szférák — úgy gondolom, a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást, következésképp, az anyanemzeti felelősségtudat nem lehet teljesen idegen a vállalkozások világától sem. Garzó Ferenc Prága Havel a fegyverexportról Csehszlovákia a jövőben is exportál fegyvereket — jelentette ki újságírók előtt Václav Havel csehszlovák elnök. A fegyverexport teljes leállítását sohasem tervezte a kormány, és most is csak a hadiipar radikális átalakításáról van szó. A prágai kormány alapelve, hogy nem szállít fegyvereket háború sújtotta területekre, sem pedig diktatúrák számára — hangoztatta az államfő. Közölte, hogy gondos politikai mérlegelést követően eladják a kiöregedett harckocsikat, és a bevételeket a katonai célú termelést folytató üzemek átállítására fogják fordítani. (MTI) Románia Szakad a Front Kivált egy csoport a hatalmon lévő román Nemzeti Megmentési Frontból, és Szociáldemokrata Nemzeti Megmentési Front néven új szervezetet hozott létre. Az új pártot bejegyezték a bíróságon. A bejegyzést Vlaicu Radina, a front propagandaosztályának volt vezetője kérte — jelentette a Rompres hírügynökség. Egyelőre nem világos, hogy az új szervezetnek hány tagja van. Új politikai párt bírósági bejegyzéséhez az szükséges, hogy a szervezetnek legalább 200 tagja legyen. A Nemzeti Megmentési Fronton belüli ellentétek már március közepén, a szervezet országos tanácskozásán napvilágra kerültek, amikor többen bírálták Petre Roman miniszterelnököt és Ion Iliescu államfőt, a Front vezetőit. A Magyar Köztársaság elnöke öngyilkos vitának minősítette a szakszervezetek közötti csetepatét, melynek tárgya: kinek mennyi jusson a vagyonból, illetve ki legitim és ki nem. Miközben felborult a szakszervezeti kerekasztal, miközben vádaskodó, olykor egymást pocskondiázó nyilatkozatok fogalmazódnak a szervezetek tanácskozóasztalainál, miközben a mozgalmi vezérek presztízsháborút irányítanak íróasztaluk fedezékéből, úgy tűnik, másodrendűvé degradálódott a kérdés, hogy jut-e a kenyér és mekkora darab a bérből, fizetésből élők, a munkanélküli-segélyből vegetálók asztalára. A kormány és a koalíció pártjai — bár formálisan a munkavállalói érdekképviselet szükségességéről szónokolnak — úgy érzik, az ő malmukra hajtja a vizet ez az áldatlan megosztottság. A jobbközép pártoknak jól jönne, ha döntőbíráskodás ürügyén befolyásra tehetnének szert a szakszervezetek háza táján. Ha ők mondhatnák meg, melyik szervezet az igazi, a hiteles, melyiket illeti a (dolgozók által felhalmozott) szervezeti vagyon nagyobbik része. Jól tudják, hogy sűrűsödnek a szociális viharfelhők a társadalom egén. Ugyanakkor nincs erejük és egyre fogyatkozik a tömegbefolyásuk az elmérgesedő társadalmi problémák megoldására. A Fidesz népszerű vezetője a minap pontosan elemezte a jelenlegi politikai helyzetet. Adva van egy válságos körülmények között működő kormány, amely nem képes kezelni a társadalom fő problémáit. Megpróbálja tehát elterelni a figyelmet. Hangulatot kelt a társadalom egyes csoportjai ellen, s mások kárára támogatja a neki szimpatikusakat. Rátereli a figyelmet olyan gondokra — lásd szakszervezeti vita —, melynek megoldása nem az ő felelőssége, nem az ő kompetenciája. Ugyanakkor „bedob” olyan érzelmi töltésű kérdéseket — mint mondjuk a vallás —, melyek alkalmasak arra, hogy az emberek nagy tömegeiben bizalmat keltsenek, s elfeledtessék az alapvető bajokat. Morális állapotaink különösen időszerűsítik: az egyházak küldetése is nélkülözhetetlen az ifjúság nevelésében. Csakhogy meglehetősen ellentmond a krisztusi alázatnak és szeretetnek az a vehemencia, amivel megindult a koncentrált támadás az egyházak dominanciájáért az iskolák ügyében. A miniszterelnök a tévé képernyőjéről biztosította az országot, hogy egyházi — és semmiféle más — reprivatizációról szó sem lehet. Ezenközben az egyház kipenderítette a fiatalokat az Egyetemi Színpadról, s kiterjesztette igényét egyebek között a Bibó-kollégiumra. Vannak persze olyan súlyos jelenségek, amelyek túlmutatnak az eddig felsoroltakon. Csak úgy kapásból néhány az elmúlt napok politikai történéseiből. A nyílt manipulációtól vissza nem riadó, botrányos„választás” egy parlamenti párt vezérkarában. A Turul Szövetség fajvédő tetszhalottal feltámadván, denevérszárnyakon csapongva igyekeznek befészkelődni a politikai küzdőtér homály fedte sarkaiba. A pofozkodást programba iktató Pofosz-elnök nyíltan parlamentidemokrácia-ellenes fellépésre uszít, elvbarátai lelkes tapsától kísérve. A történelem — szerencsére — sohasem ismétli önmagát. Ezért a történelmi hasonlatok szükségszerűen mindig kissé túloznak, sántítanak. Mégis elgondolkoztató, a weimari köztársaság példája. Mi is történt ott a század harmincas éveinek elején? A nyomasztó munkanélküliség, az emelkedő infláció terhei mellett egyre kilátástalanabbá vált a széles tömegek helyzete. A kormány képtelen volt biztató perspektívát felvázolni, a belső piac összezsugorodása és az exportlehetőségek beszűkülése földre terítette az amúgy is versenyképtelen ipart. S miközben a baloldal pártjai, szervezetei egymás ellen vívtak háborút, szállást csináltak a legszélsőbb, legdrasztikusabb jobbnak. Ma még talán nálunk nincs — közvetlen — ok félreverni a harangokat. Ám sokasodó jelek mutatják a szélsőségek beszivárgását a hatalom ingatag sáncai mögé és fokozatos térnyerését a társadalom perifériáin. Miközben hiteles, egyensúlyozó erőt képviselő baloldal sehol, a munkavállalók millióinak jóformán nincs politikai képviseletük sem az ország házában, sem másutt a hazában. Szakszervezeti szövetségek, munkástanácsok, az érdekvédelem bárminemű szervezetei, aligha mutatkozik ésszerűbb megoldás, mint megfogadni Göncz Árpád tanácsát, s félretéve sértődéseket és kicsinyes vitákat, megállapodni egymás között azok nevében, akikről ma a legkevesebb szó esik! Amíg nem késő. VAJDA JÁNOS IMMISM ÖNGYILKOS VITATKOZOK Él jen május másodikal Vége hát a május elsejék kötelező megünneplésének, és ez jó, nagyon jó! Az még ennél is jobb, hogy a korábbi álcsillogások helyett ma a belső tartalomra igyekeznek áthelyezni a hangsúlyt. Az már csak korunk tragédiája, hogy most a kettő közötti átmeneti állapotban majáliskodunk: a külsőségek valóban megszűnőben vannak, ám a belső tartalom sem tölt még meg egyetlen rózsaszín lufit. Szép, csendes május elseje volt a tegnapi, politikamentességgel meghirdetett, de azért pluralistán külön ünneplő és melldöngető. Az érdeklődésen is jól lemérhettük: az emberek többsége kizárólag annak örült, hogy nem kellett munkába vonulnia, ha egyáltalán lett volna még hová ballagnia. Az otthon maradott milliók békésen szusszanhattak egy nagyot, s talán eltűnődhettek, milyen is volt az annak idején, amikor a gyár szakszervezeti bizalmija listájáról pipálgatta ki a gulyáslevesjegyekért sorakozókat. Ki tudja, talán nemcsak a kényszer hajtotta a népet országszerte a tribünök elé, hanem a vonulást követő mulatságok is? Mert, ha sokszor sírva is, de vigadni, azt mindig tudtunk! Így múlt időben, hiszen ma semmi okunk a ingadozásra. Szóval, egyszerű munkaszüneti nappá silányult a május elseje, lassan már nem is létező munkásosztályunknak piros betűs ünnepe. Tegnap a lakótelepek reggeli csendjét csupán egy-két helyen verte fel rezesbandák pattogó muzsikája. Tegnap már nem kellett lázas igyekezettel szép ruhába bújni és mosolyogva buszozni a nagy parádéra. S persze, tegnap már amiatt sem kellett félni, hogy mit szólnak hozzá, ha nem jelenünk meg, pedig két kezünket is belekalkulálták a zászlók (naná, hogy vörös meg kék színen fehér békegalambos lobogó!) és transzparensek osztásába, így aztán nem kellett a gyereket sem nyakunkban cipelni, aki állandóan eleresztette a protokoll-léggömböt, és természetesen nem kellett munkásőrök bakancsos sorfala között rekedtre ordítani magunkat hangosbeszélőből röpködő,szívből fakadó lózungokat ismételgetve. És mindezek előtt nem kellett kora reggel bekapcsolni a televíziót, hogy megnézzük: a testvéri Moszkvában hogyan hömpölyög az emberfolyam a vöröslő Vörös téren. Sőt, tegnap egyáltalán nem kellett május 1-je ürügyén életet lehelni a betegeskedő készülékbe, mert a Magyar Televízió — amúgy nagyon helyesen — az egész hacacárét elintézte 20 percben. Nem kapcsolgatott egyik helyszínről a másikra, nem hallóztak bele a vonalba a kollégák más testvéri városokból, és nem fanyalogtak a nyugati városok képeit látva, gyorsan megmagyarázva a láthatatlant: arrafelé nem is olyan felhőtlen az ünnep, nem is lehet az, hiszen szegény munkásokat ott kizsákmányolják, így a televízió pluralista nem közvetítésével az utóbbi hónapok legsikeresebb műsorát hozta össze. De ne feledjük, azért jó néhányan voltunk annyira lelkesek, hogy nemcsak a száraz perecért és a méregdrága import sörért sétáltunk ki gyerekestül a zöldbe. Valamit mutatni akartunk a jövő generációjának, ám rövid időn belül hümmögve állapíthattuk meg: itt már semmi sem a régi. Aztán, amikor tizedszer is ugyanolyan elcsépelt frázisok röpködtek érthetetlenül fejünk fölött, mint negyed évszázada, akkorszépen összetereltük a családot, és hazáig meg sem álltunk. Fülünkben még ott csengett a hangszóró harsogása: május elseje régen a munkaadók ünnepe volt, ma már a munkavállalóké! Valóban? Aztán azon kaptuk magunkat, hogy immár saját konyhánkban kanalazzuk szótlanul a nem porciózott gulyáslevest — és valahogy nem tudjuk megemészteni az egészet. S talán eszünkbe ötlött a régen viccnek szánt rikkantás is: Éljen május másodika is! Pedig nem tréfált a politikai bohóc, nagy igazságát kimondva. Hiszen ma már csak a május másodikakban bízhatunk. Hogy örülhetünk is nekik? Az már nem olyan biztos. Szerdahelyi Csaba Hatpárti tárgyalások: folytatás két hét múllva A sajtó továbbra is az ajtókon kívül marad Kedden este megkezdődtek a hatpárti egyeztető tárgyalások. Módon Mártont, aki a Fidesz országos választmánya részéről ült a tárgyalóasztalnál, a részletekről kérdeztük. A következő tárgyalások körülbelül két hét múlva esedékesek, de az nem a második fordulót jelenti majd, hanem az első forduló második részét. Ugyanis kedden megszakítottuk a megbeszéléseket, mert a tárgyalandó kérdések körét illetően a pártok véleménye annyira eltérő, hogy a rendelkezésre álló, rövid időn belül nem lehetett megegyezni. — Milyen témák kerültek szóba ? — Az eljárásjogi kérdéseken túl beszéltünk arról, hogy részt vegyenek-e más pártok, illetve a szakszervezetek megfigyelőként a későbbiekben a tárgyalásokon. A Fidesz szerint más pártok még megfigyelőként se vegyenek részt, a szakszervezetek pedig csak akkor, ha olyan kérdés kerül szóba, ami közvetlenül őket érinti. Ezenkívül a sajtó részvételéről is szó esett. A Fidesz az eredeti álláspontjához tartja magát a sajtót illetően, tehát hogy közvetlen, részvételük zavaró lenne. Tárgyaltunk még arról is, hogy kétszintűek legyenek a tárgyalások. A politikai megbeszélésekkel párhuzamosan gazdasági egyeztetések is folynának. D. D. 3