Népszava, 1991. május (119. évfolyam, 101-126. sz.)
1991-05-24 / 120. szám
6 Kiállítási kalauz Weininger Andor neve jószerivel ismeretlen a hazai közönség előtt. Jóllehet, 1984- ben, 85. születésnapján, egy kicsiny kamaratárlat keretében megemlékezett róla a Nemzeti Galéria, legutóbb pedig két esztendeje, a Petőfi Irodalmi Múzeumban láthattuk néhány grafikáját a 20- as évek Németországában működött magyar művészek kiállításán. Pedig az 1899-ben Karácson született, 1986-ban New Yorkban elhunyt mester a század eleji magyar avantgárd egyik legsokoldalúbb tehetsége volt: festő, grafikus, formatervező, belsőépítész és színházi szakember egy személyben. Amerikai hagyatékából összeállított gyűjteményes kiállítása a düsseldorfi Kunstverein jóvoltából érkezett a Budavári Palotába. A baranyai sváb családból származó Weininger pályája a Dobrovics Péter alapította Pécsi Művészkörből indult, amely mint ismeretes, a Kassáth-féle aktivizmus szellemében tevékenykedett. Az itt megismert konstruktivista eszmék az építészet felé terelték a fiatal festő érdeklődését, s félbeszakítva jogi tanulmányait, 1918—19- ben a Műegyetem hallgatója lesz. 1921-ben Molnár Farkas, a későbbi neves építész tanácsára beiratkozott a weimari Bauhausba, ahol az előkészítő kurzust elvégezve, a falfestészeti műhelyben dolgozott. Tanárai, a német Itten és a holland Doesburg nyomán, színes négyzetekből felépített síkkonstruktivista kompozíciókkal kísérletezett. 1923-ban Hamburgban találjuk, ahol a Jungfrau (Szűz) kabaré szövegírója, díszlettervezője és konferansziéja. Itt dolgozta ki a geometrikus színegységek mobilizálásának, mozgatásának elméletét, amit Mechanikus revünek nevezett el. Elképzelése, melyet utóbb az akkor már Dessauban működő Bauhausba visszatérve továbbfejlesztett, a színpadi játékot „optikai történésekre” szűkíti le, azaz mellőzve a szót, kizárólag a látványokra épít. A színpad és a közönség kapcsolatát erősítendő, a színházat mint építményt is meg kívánta reformálni; ilyen irányú kísérleteiből nőtt ki a gömbszínház terve, ami voltaképpen az antik aréna modernizált változata. A harmincas években Berlinben élt, s bútortervezésből tartotta fenn magát; két puritán megoldású asztalkáját — igaz, utólagos rekonstrukcióként — a kiállítás is bemutatja. Ha formatervezőként nem is, mint festő azonban stílust és szemléletet váltott, ekkoriban születtek a természeti alakzatokra visszamenő, biomorf kompozíciói, amelyek szürrealisztikus kavargása meghasonlásról, korábbi, kollektivista elveinek feladásáról tanúskodik. 1928-ban a náci terjeszkedés elől Hollandiába, majd a háború végeztével Kanadába emigrált, végül 1958-ban New Yorkban telepedett le. Itt a felélénkülő újavantgárdista közegben ismét visszatért kezdeti éveinek geometrikus absztrakciójához; papírból és fából szerkesztett plasztikai kollázsai a minimal art útját készítették elő. Weininger életműve menynyiségileg nem nagy, de rendkívül ötletgazdag. Igazság szerint, tervező-problémalátó alkat volt, a kivitelezésre, a megvalósításra csak ritkán szánt időt. Kicsiny, olykor csak tenyérnyi művei a ma divatos projektműfaj előhírnökei, hisz a lényeget tekintve csak a műalkotás koncepcióját vázolják fel. Tasnádi Attila Pécstől New Yorkig Jelmezterv a 20-as évekből Lázadás Shakespeare városában Stratford-upon-Avon polgárainak elegük van. Fellázadtak a cselszövés ellen, amely jogfosztottságukhoz vezetett. Népszavazáson úgy döntöttek, hogy lerázzák a járási tanács rabigáját. Az Avon folyó mentén 693- ban alapított kolostor körül kialakult kis településből a XII. századra virágzó vásárváros lett, s ezt 1196-ban kelt oklevelével János király is szentesítette. A környék ipari-kereskedelmi központjává terebélyesedett Stratfordnak , amelynek John Shakespeare, a Bárd atyja az 1500- as évek második felében kincstárnoka, illetve polgármestere volt — VI. Edward király adományozott 1553- ban megyei jogot. Amióta ezt a kiváltságot a választókerületek ármányos átszervezése során tizenhét évvel ezelőtt elvették tőlük, Stratford lakói tehetetlenek a mindent elborító kommercializmussal szemben. A járási tanács 55 tagja közül mindössze 12 stratfordi, s így nem tudják megvétózni a város kultúrhistóriai szépségeit már-már a felismerhetetlenségig elcsúfító döntéseket. A járás megengedi, sőt, bátorítja diszkók, bisztrók, butikok működését az évszázadokon át szerető gonddal ápolt fagerendázatos műemlék épületekben. Még Shakespeare szülőháza közelében is. Barbárságnak minősítik a helybeliek és az (újabb statisztikák szerint) egyre fogyatkozó számban ide látogató brit és külföldi turisták azt is, hogy üzleti negyeddé változtatták a hagyományos évi Shakespeare-ünnepség színhelyét. Eladták a Bridge streetet szegélyező XVII— XVIII. századi gyönyörű épületeket. Most a Marks és Spencer áruházhálózat és a Sainsbury szupermarket-lánc kínálja portékáit az egykori polgárházakban, vendégfogadókban. A stratfordi városatyák tiltakozása ellenére legutóbb jóváhagyta a járás egy amerikai típusú bevásárlóközpont építésének tervét. Méghozzá, a Királyi Shakespeare Társulat otthona, a Shakespeare Emlékszínház közvetlen közelében. Ez volt az utolsó csöpp a keserűséggel teli pohárban. Stratford-upon-Avon polgárai nemcsak szavaztak. Cselekedtek is. Múlt héten megkeresték az illetékes londoni kabinetminisztert is. Erélyes hangú beadványban követelik vissza ősi jussukat. Megyei jogú városként ugyanis eltüntethetik a mindenható üzletiesség tárgyi és szellemi rombolásának nyomait, helyreállíthatják a nemzetközi kulturális zarándokhely régi dicsőségét. Azt remélik, hogy Michael Heseltine környezetügyi miniszter — aki maga is gyakori látogatója a Királyi Shakespeare Társulat stratfordi produkcióinak — nem tagadja meg tőlük ezt a lehetőséget. (köves) Megőrizni és gyarapítani Hétfőn megkezdődik Sopronban a Hangarchívumok Nemzetközi Találkozója. Az Állami Biztosító székházában tegnap tartott sajtótájékoztatón megtudtuk, az IASA, a Hangarchívumok Nemzetközi Szövetsége 1969- ben alakult, Magyarország 1972 óta tagja. Cséve Magdolna, a Magyar Rádió dokumentációs osztályának vezetője, a szövetség egyik alelnöke, elmondta, hogy az előző konferencia Ottawában volt, jövőre Canberrában lesz. Rangos eseménynek számít tehát, hogy bemutathatjuk hangarchívumunkat a hozzánk érkező negyven ország küldöttjének. A konferencia résztvevői arra kíváncsiak, hogy negyven-ötven év alatt mit gyűjtöttek és mit tettek hozzáférhetővé a hangarchívumok, így például a tévé, a rádió, a Széchenyi Könyvtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Színháztörténeti Intézet, hogy csak a legfontosabbakat említsük. V. A. Ma este folytatódik a Tv2-n a Feleki Kamill és vendégei című sorozat ismétlése. Kamillkáról (kívánságára ez a név dukál neki a művész úr megszólítás helyett), mostanában keveset hallani. — Csodálod? — kérdi hangjában a régi frissességgel és kedves selypességgel. — Nyolcvanhárom év nyomja a vállamat. Ez annyiból kedvező, hogy rengeteg emlékkel rendelkezem. De már nem szaporítom a számukat. Itthon élek, csendben, viszszavonultan. Várom, hogy kisüssön a nap gyönyörű kertemben. — Jó egészségnek örvendsz? — Nem panaszkodom. Vigyázok magamra. Ez persze kevés lenne. Vigyáz rám a sors is. — Mi az, ami több mint fél évszázad nagy szórakoztatóját ma a legjobban szórakoztatja? — Már nem a színház. Játszhatnék, ha akarnék. Helyette inkább olvasok. Mindent. Újságot, könyvet. Bekapcsolom a tévét. Ha nem tetszik, kikapcsolom. És írogatok. Nem másnak. Csak úgy magamnak. — Titkos iratok? Nekem már van némi praxisom a titkaid kifürkészésében. Kiváltképp amikor életrajzi könyvedet írtam. Lírai mesekönyvnek neveztem el ezt a kötetet. Hiszen legkarikaturisztikusabb alakításodban is becsempésztél valamelyes költészetet. Akik látták Miska főpincéredet a Csárdáskirálynőben, Sir Basiledat a Luxemburg grófjában, vagy Peacockodat a Koldusoperában, azoknak mindezt nem kell bővebben magyarázni. — Én annak örülök, hogy jeles elődeimet sikerült talán megmenteni a feledéstől, azokat a nagy komikusokat, akiktől sok mindent tanulhattam, s akikről ma este mesélek a televízióban a filmkockák segítségével. — Úgy gondolom, sok fiatalnak lehetnél a mestere. Korábban már voltál pedagógus. Nagyon sok kollégádat megtanítottad az elegáns, bravúros és a szerepfigurát híven kifejező színpadi táncok tudományára. — Nincsenek tanári ambícióim, s nem kívánkozom semmilyen mesteri címre. Az igen nagy energiákat és felelősséget igényel. — Amikor a múlt héten az adás első része „lement” a televízióban, többen kérdezősködtek felőled. Kamillka tudnod kell, noha régen nem játszol, nagy a híveid tábora. — Ezt jól esik hallanom. Fél évszázadot dolgoztam azért, hogy az emberek szívében egy kis helyet szorítsak magamnak. Jól esik éreznem, ott vagyok. Ez idős napjaimnak éltető eleme. Mert én sem lehetek meg a közönség felém áradó szeretete nélkül. Sas György Látogatóban Kamillkánál Hely a szívben Van válasza ? Inkognitóban — Kik önök tulajdonképpen? — kérdeztük Ayala és Brindisi párostól, a legutóbbi humorfesztivál sikeres kettősétől. — Két darab, 34 éves fiatalember, akik húsz éve barátok, akik együtt jártak gimnáziumba, majd a katonai főiskolára. Mind a ketten a fegyveres testületnél dolgoztunk korábban, méghozzá a kiadói szakmában. Inkognitónkat nem adjuk fel, mert még a látszatát is el akarjuk kerülni annak, hogy az éppen csak cseperedő, zsenge hatalmat már a saját „államhatalmi" gépezetből „kezdik ki”. — Mellesleg 1974-ben, az akkori vb idején, éppen Tatán voltunk, az építőtáborban. Mi is megrendeztük a magunk kis labdarúgó-bajnokságát. Állítólag mi igencsak hasonlítottunk az argentinok két sztárjára, Ayalára és Brindisire. Azóta is rajtunk maradt a név, egykori cimboráink ma is így szólítanak bennünket. — Hogyan készült a műsorunk? Az elmúlt esztendőben Ayala nosztalgiázni kezdett: — Csináljunk műsort, nézzük meg, mit érünk. Óvatosan megkerestünk néhány szakmabelit, hogy mondjon véleményt. És máris a humorfesztiválon találtuk magunkat. Aztán helyezést értünk el, most pedig már nap mint nap hívnak valahova. — sánta — PÉNTEK, 1991. MÁJUS 24. NÉPSZAVA ÜNNEPI KÖNYVHÉT A füzet Bár az év minden időszakában hozzászokhattunk már az utcai könyvárusokhoz, azért az ünnepi könyvhét mégis más. Az idei rendezvényre május 31—június 4. között kerül sor. Most mégsem az új kiadványokról szeretnék elsősorban szólni, hanem egy kis füzetről. A műveket bemutató kiadványról, amely ugyanúgy évről évre megjelenik, mint az antológiák, és amelynek változásából messzemenő következtetéseket lehet levonni. Ugyanis a füzet zsugorodik. Idén összesen tizenhat oldalas, és csupán hetvennégy kötetről számol be. Lapjain alig találkozhatunk világirodalmi, művészeti, ismeretterjesztő és ifjúsági kötetek címeivel. Ugyanakkor a könyvszakma sajátosságait tükrözi az is, hogy a könyvhéten természetesen szerepelnek majd a füzetben hivatalosan fel nem tüntetett kiadók is. Ahogy a Katalizátor Iroda továbbra is engedély nélküli dedikálásra invitál minket a Nyugati-, illetve az Astoria-aluljáróba, ahol Timothy Garton Ash és Kende Péter vállalkoztak a közönségtalálkozóra. De essék szó az újdonságokról is. Személyes válogatás alapján egyet-egyet említenék minden műfajból. Örömteli dolog, hogy kötettel jelentkezik Petri György. Viszont jelzésértékű, hogy a magyar prózából még mindig Márai Sándor életműsorozata, ezúttal a Vendégjáték Bolzanóban a kiemelendő. Isaac Singer Szerelem és száműzetésére mindenki figyelmét szeretném felhívni, ahogy a politikai írások közül a Püskinél kiadott Szabó Dezső Az egész látóhatár című kétkötetes művére is. Maradtak még az esszék, közülük Peternák Miklós F. I. L. M.-je különösen érdekes. Sz. Z. L. PREMIER: MA Sztriptízbár a Cityben Sztriptíz a színházban. A dolog szó szerint értendő. Akik vetkőznek, profik. Akik énekelnek, szintén. Aki játssza, írta és rendezi a darabot: Harsányi Gábor. — Hogy született ez a könnyed, ám nem tanulságok nélkül való nyári darab? — Éppen a nyár okán. Nem akarjuk zárva tartani a Karinthy Színházat. Vagy három évvel ezelőtt jelent meg a Lassú halál folyosója című krimi. A könyvből született a kétrészes játék, Sztriptízbár a Cityben címmel. A történet egy lokálban játszódik, ahol a transzvesztitáktól a homoszexuálisokig sokféle vendég megfordul. Éppúgy, mint az életben. Egyszer csak megjelenik a pénzes vendégek között a gyilkos. Közülük szedi áldozatait. A nyomozás végül is természetesen eredményre vezet. — Úgy hallottam, a Korda—Balázs házaspár végigénekli ezt a darabot. — A hír igaz. Sok év után, idén nyáron először nem utazik turnéra Balázs Klári és Korda György. Itt éneklik világslágereiket, amelyeket természetesen a történetbe ágyaztam, sőt, új számot is bemutatnak. — Valódi sztriptíz lesz tehát a parányi színpadon? — Igen, Paulina, Marcella és Rengi vállalták a nyíltszíni vetkőzést, illetve az erotikus táncot, pont úgy, mint ahogy az egy bárban történik. — Kik játszanak a nyári nézőknek? — Rák Kati, Dózsa László, Bolba Tamás és jómagam alakítjuk a nagyobb szerepeket. A pénteki premiert követően, a közönség június 7-től kezdve pénteken, szombaton és vasárnap láthatja az előadást. Várhegyi Andrea Prohászka Imre felvétele Vetületek Tegnap este Vetületek címmel kortárs zenés fesztivál kezdődött a Mérték Egyesület és a Budapesti Kamaraopera rendezésében. A június 5-ig tartó kulturális rendezvénysorozaton különböző, ritkán hallható zenés művek szerepelnek. Tegnap este például Sztravinszkij Mavra című egyfelvonásos operáját hallhatta a közönség, az Arany János Színházban, kitűnő énekesek előadásában. A rendező Kerényi Miklós Gábor, a karmester Déri András volt. Közreműködött a miskolci Új Zenei Műhely. Vidovszky László egyfelvonásos operáját szintén az Arany János Színházban láthatja a közönség szombat este. A Nárcisz és Echo fontosabb szólamait Pánti Anna, Tóth János, Bokor Jutta és Pataky Antal énekli. Ma a Katona József Színházban viszont Mártha István új műve, a Kapolcsi Opera csendül fel. Vasárnap este pedig Mauricio Kagel Bemutatás című műve kerül a publikum elé, Fellegi Ádám és Korcsmáros Péter közreműködésével. V. A.