Népszava, 1991. június (119. évfolyam, 127–151. sz.)

1991-06-01 / 127. szám

4 Függesszék fel az energiaár-emelést! (Folytatás az 1. oldalról) ni, ez az ország számára vég­zetes lehet. Utalva arra a vitára, amely a munkavállalói érdekkép­viseletek között amiatt ala­kult ki, hogy mely szerve­zet képviselje a hazai mun­kavállalókat a júniusi ILO- kongresszuson, Antall Jó­zsef a következőket mondot­ta: — Szeretném, ha elhinnék, hogy nem érdekünk egymás ellen kijátszani az egyes szervezeteket. Fontos lenne, ha segítenének abban, hogy­ amikor külföldön képvisel­jük az országot, az érdekel­lentétek világossá tétele mel­lett sem felejtse el, sem a­ kormányzati, sem a munka­adói, sem a munkavállalói oldal, hogy valami összeköt bennünket. Az államháztartási tör­vénytervezetről — az állami bevételekről, kiadásokról, az elosztás módjáról — tárgyal­tak az Érdekegyeztető Ta­nács plenáris ülésének részt­vevői. Pető Kálmán a munka­­vállalók képviseletében ki­fogásolta, hogy a törvényter­vezet figyelmen kívül hagy­ja az érdekegyeztetés szabá­lyait, ezért követelte: iktas­sák be a tervezetbe az ér­dek-képviseleti mechaniz­musok rendjét és garanciáit. A vita azzal zárult, hogy a munkaadók és munkavál­lalók állásfoglalásukat el­juttatják az ÉT titkárságára, amely továbbítja azt a kor­mánynak, a kormány pedig a parlamenthez. Nagy vihart kavart az ÉT- ülésen a kormánynak az energiaár-emelés kompenzá­lására tett javaslata. A 2,5 milliárd forintot ugyanis sem a munkavállalók, sem a munkaadók képviselői nem fogadták el. Őry Csaba, a munkaválla­lói oldal szóvivője, a LIGA alelnöke úgy fogalmazott: az áremelés ellentételezésére szánt tervezet a nyomorke­zelés önkényes szelete. Sem az ipari, sem a népjóléti tár­ca javaslataiban nem talál­ható ugyanis egyetlen meg­alapozott számítás arra, hogy az áremelésnek milyen ha­tása lesz a különféle lakos­sági csoportokra. Szilvasán Pál a munka­adók képviseletében el­mondta : az elszegényedés egyik súlyos oka az árak, bérek aránytalansága, és az, hogy a kormánynak nincs megfelelő energiastratégiá­ja. Felvetette: számol-e a kormány azzal, hogy csalá­dok ezrei nem tudják majd kifizetni a megemelt ener­giaszámlákat? A kormánydelegációt ve­zető Jávor András, népjó­léti minisztériumi államtit­kár kijelentette: a piacgaz­dálkodással együtt járó ne­gatív hatásokat nem lehet elkerülni, de a gazdasági le­hetőségek függvényében a legveszélyeztetettebb lakos­sági rétegeken próbál segí­teni a kormány. Az idén 7,5 milliárd forint jut szociális támogatásokra. Kijelentette: a munkaadók 28 milliárd fo­rinttal tartoznak a Társa­dalombiztosítási Főigazga­tóságnak, amelyet, ha leg­alább részben befizetnének, növelni lehetne a nyugdíja­kat, így például az energia­ár-emelés ellentételezésére szánt összeget egészében az aktív rászorulóknak lehetne juttatni. Hamarosan kiderült, hogy a tárgyaló felek nem tudnak megállapodni a kompenzá­lást illetően. Ezért Nagy Sán­dor, a Magyar Szakszerve­zetek Országos Szövetségé­nek elnöke azt javasolta: hozzanak létre operatív bi­zottságot, amely alapos elemzéseket végezve — meg­vizsgálva a keresetszabályo­zást, bérek, árak, megélhe­tés alakulását — döntene a kompenzálásról. Azt­­is ja­vasolta, hogy a várhatóan két hétig tartó tanácskozás idejére a kormány függesz­­sze fel a bejelentett energia­ár-emelést. A javaslatot a munkaadók támogatták. Jávor András azonban kijelentette: a kor­mánydelegációnak nincs fel­hatalmazása arra, hogy fel­függessze az energiaár-eme­lést. Ugyanakkor ígéretet tesz arra, hogy a kormány jövő csütörtöki ülésén a munkavállalók kéréséről tá­jékoztatják a testületet. Megállapodtak abban, hogy az operatív bizottság össze­tételére szóló javaslatukat hétfő délig eljuttatják az Érdekegyeztető Tanács tit­kárságára. (n. t. e.) A visszavont fellebbezés nyomában nincs értelme további hadakozásnak Miután a volt állambizton­sági tábornokok perének be­fejezéseképpen a Budapesti Katonai Bíróság megrovás­ban részesítette a vádlotta­kat, Pallagi Ferenc és dr. Horváth József megfellebbez­te az ítéletet. A végső szót te­hát a Legfelsőbb Bíróságnak kellett volna kimondania, de erre már nem kerül sor, mert mindkét vádlott és védője visszavonta az indítványt.­­ Önöknek természetesen jogukban áll eldönteni, hogy egyetértenek-e a bíróság dön­tésével vagy sem. Az viszont kevésbé érthető, hogy az íté­let kihirdetését követő, vi­szonylag hosszú gondolkodási idő után változtattak az állás­pontjukon, és elfogadták a katonai bíróság ítéletét. Ha szabad megkérdeznem, saját elhatározásukból vonták visz­­sza a fellebbezésüket? — ér­deklődtem tegnap dr. Hor­váth József nyugállományú vezérőrnagytól, a Belső Biz­tonsági Szolgálat egykori fő­nökétől. — A döntésünket természe­tesen senki nem befolyásolta. Miért is tette volna? A ma­gam nevében mondhatom, úgy értékelem a helyzete­met, hogy nincs reális értel­me a további hadakozásnak. — Tehát nem arról van szó, hogy utólag igazságosnak találta a bírósági integrávást? — Természetesen nem, de rájöttem, semmi esélyem ar­­­ra, hogy a Legfelsőbb Bíróság részemre igazságot szolgál­tasson. Minden bizonnyal helybenhagyták volna az el­sőfokú ítéletet. Arra gondol­tam, ha tovább húzódik az ügy, egyesekben, csak fokozó­dik a gyűlölet, ami megnyil­vánult például Hack Péter­nek — a velünk foglalkozó — parlamenti felszólalásában is. Ez a gyűlölet, sajnos, nem oldódik, sőt, arra is mód van, hogy tovább mérgesítsék a helyzetet. Mindezeket figye­lembe véve, úgy érzem, hogy annak is ki lettünk volna té­ve, hogy a Legfelsőbb Bíró­ság visszaadja az ügyet újra az elsőfoknak, hogy ismétel­je meg az eljárást. — Feltételezi, hogy esetleg súlyosabb ítéletet szabnának ki? — Nem, mert továbbra is állítom, hogy nem szegtük meg a hatályos jogszabályo­kat, de ki lennénk téve egy újabb, elhúzódó procedúrá­nak. A fellebbezés visszavo­násával szeretném — gondo­lom, Pallagi Ferenc nevében is mondhatom —, ha a rossz emlékű Duna-gate-ügy vég­leg lezárulna. — Megfenyegették önt, ami­óta a nyilvánosság elé lépett? — Előfordult, de nem hi­szem, hogy ennek különösebb jelentőséget kellene tulajdo­nítanom. Bízom abban, hogy most már végre jogállamban élünk. Schmidt Attila Megelőzni az állásvesztéseket Ki a felelőtlen Ózdon? A kormány képviselői előtt egy ózdi munkásküldöttség járt a vasasok szövetségé­ben. Velük miről tárgyal­tak? — tudakoltuk Szőke Károly alelnöktől. — Még egyszer egyeztettük azokat a terveket, amelyeket a kormány képviselőinek és a kohászati üzemek minisz­teri biztos vezérigazgatójá­nak javasoltunk. Nevezete­sen, hogy mihamarabb bein­duljon a mun­kás-kft. a fi­nomhengerműben. Sőt az igények szerint új kft.-ik i­s alakulhassanak. Új foglal­koztatási struktúra kialakí­tását szorgalmazzuk a város­ban és a térségben. Sem a szakszervezet, sem az ózdi munkások nem ragaszkod­nak görcsösen a metallur­giához, ám a tömeges elbo­csátások megelőzésére egy­előre a veszteséges üzemeket is fenn kell tartani. Eközben a kormány alakítson ki át­fogó gazdaságfejlesztési po­litikát, hogy hosszú távon stabilizálni lehessen a tér­ség helyzetét. A kormányt arra kérjük, az európai or­szágok acélközösségének szervezetéhez, a Montana Unióhoz forduljon segítsé­gért, hogy Ózdon támogas­sák a kohászat megújítását. A vállalattól és az önkor­mányzattól pedig azt kér­jük, hogy az elkerülhetetlen elbocsátások körültekintően, a szociális feszültségeket enyhítő módon történjenek. — A német főrészvényesek a szakszervezetek ózdi ma­gatartását felelőtlennek mi­nősítették. Erről mi a véle­­nye? — Szerintünk épp fordít­va történt. Még a magyar kormányra is nyomást pró­báltak gyakorolni azt hir­detve, hogy nélkülük nincs kiút Ózdon. Most bebizo­nyosodott, ha átmenetileg is, de megnyugtatóan rende­ződtek a kérdések. Hozzáte­szem, hogy a térség fejlesz­téséhez már most hozzá kell látni, és ebben a szakszerve­zetek partnerei lesznek a kormánynak. (TVc) Alkotmányellenesek az orvosigazgató-választásokra vonatkozó jogszabályok Olvasóink bizonyára emlé­keznek rá, hogy lapunkban több ízben is foglalkoztunk az orvosigazgató-választá­sokra vonatkozó jogszabá­lyok körüli ellentmondások­kal. Most kaptuk a hírt, hogy ebben az ügyben is ha­tározott az Alkotmánybíró­ság. Az Alkotmánybíróság ha­tározatában alkotmánysér­tőnek minősítette az egyes orvosok munkaviszonyával kapcsolatos kérdésekről szó­ló 3/ 1990. (VIII. 21.) kor­mányrendeletet, valamint az egyes gyógyító-megelőző in­tézetek szervezetének és ve­zetésének továbbfejleszté­séről szóló 1/1990. (VIII. 21.) NM—BM együttes rendele­tet, valamint az ezt módosí­tó, 3/1990. (XI. 2.) NM—BM rendeletet. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizs­gált jogszabályok ellentétben állnak az önkormányzati törvénnyel, mert a helyi ön­­kormányzati intézmények vezetőinek kinevezésére az önkormányzati képviselőtes­tület jogosult, és az ne­m történhet meg a rendeletben szabályozott módon. Az Alkotmánybíróság ál­láspontja szerint a képvise­lőtestület kinevezési hatás­körének csorbítása egyben a­ polgárok önkormányzáshoz való jogának alkotmányel­lenes korlátozását is jelen­ti. A vizsgált rendeletek visz­­szamenőleges hatállyal való megsemmisítésére irányuló kérelmeket az Alkotmánybí­róság nem tartotta megala­pozottnak, azaz, nem indo­kolt a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyok megváltoztatása. (MTI) SZOMBAT, 199­1. JÚNIUSI, NÉPSZAVA Tovább sztrájkol a tantestület Korábbi elhatározásával el­lentétben nem függesztette fel tegnap a sztrájkot a töl­téstavi általános iskola 14 tagú tantestülete. Az elmúlt napokban a helyi önkormány­zattal folytatott tárgyalások ugyanis nem vezettek ered­ményre. A hétfő óta tartó sztrájk — mint ismeretes — bérviták miatt robbant ki: a pedagógusok az általánosan 30 százalékos béremelésnek a kétharmadát kapták csak meg. Kedd óta egyébként taní­tanak az iskolában: a meg­bízott igazgatónő — aki nyugdíjas pedagógusként maga vállalkozott társadalmi munkában az intézmény ve­zetésére a Győrből toborzott pedagógusokat. Őket nem­csak a töltéstani pedagógu­sok minősítik sztrájktörők­nek, akciójukat a Pedagógu­sok Demokratikus Szakszer­vezete is elítélte. A Pedagó­gusok Szakszervezetének he­lyi szervezetei kezdettől fog­va támogatják töltéstani kollégáik ügyét. (MTI) ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Antall József miniszter­­elnök táviratban köszön­tötte Csang Von Siket, a Koreai Köztársaság kö­zelmúltban kinevezett új kormányfőjét. KINEVEZÉSEK Az országos tiszti főor­vosi posztra dr. Kertai Pált, a Debreceni Orvos­­tudományi Egyetem köz­egészségügyi és járvány­­tani intézetének eddigi tanszékvezető egyetemi tanárát nevezték ki. Az országos tiszti főgyógy­szerész dr. Paál Tamás, az Országos Gyógyszeré­szeti Intézet főigazgatója lett. MÉGIS LESZ REPÜLŐSNAP Sokáig kérdéses volt, hogy anyagiak hiányában az idén is megrendezik-e a budaörsi repülőtéren az elmúlt években hagyo­mánnyá vált repülésna­pot, amely látványossága-Ezúttal június 8-án és 9- én, a jövő hét végén ren­dezik meg a légi parádét. ELHUNYT SZABÓ IMRE AKADÉMIKUS Életének 79. évében el­hunyt Szabó Imre akadé­mikus, s az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet nyugalmazott igazgatója, tudományos tanácsadója. Temetéséről később in­tézkednek. HORGÁSZVERSENY A rendőrség szombaton 5 és 14 óra között lezárja a forgalmat a budai alsó rakpartnak a Halász ut­cai lejáró és­ a Déli vas­úti összekötő híd közötti szakaszát. Itt kerül sor ugyanis 8 és 11 óra között az Atari Budapest Kupa horgászversenyre.­ Reggel 5.30 és 7 óra között lehet benevezni a Szabadság híd budai oldalán, a rak­parton. „Tisztasági bizonyítvány” kisgazdavezetőknek (Folytatás az 1. oldalról) Jóságnak — magyarul mond­va hazudtam —, sújtson en­gem pártunk tagságának megvetése és az ebből adódó következmények vállalása.” E nyilatkozatot április 29-én írták alá a kisgazdapárt el­nökségi tagjai és a parla­menti frakció képviselői. Má­jus 9-én tizenhárom kisgaz­dapárti politikus (Bartal Fe­renc, ifj. Bélafi Antal, Cseh Sándor, Dragon Pál, Kiss Gyula, Kocsenda Antal, Nagy Ferenc József, Németh Béla, Oláh Sándor, Omolnár Mik­lós, Pásztor Gyula, Torgyán József és Zsíros Géza), Antall József miniszterelnöktől kér­te, hogy minden eddigi tevé­kenységük kerüljön erkölcsi­politikai átvilágításra. A kormányfő tegnap reg­gel kilenc óra tíz perckor ér­kezett, Kiss Gyula munka­ügyi miniszter kíséretében, a parlamenti találkozóra, s átnyújtotta a lezárt boríté­kokat, amelyek a kért vizs­gálat eredményét tartalmaz­ták. A miniszterelnök egy óra múlva magukra hagyta a kisgazdákat, mert más hi­vatalos programjára sietett. Tizenegy óra húszkor tért vissza, s tizenkét óra tizen­öt perckor Torgyán József „kíséretében” elhagyta a zárt ajtók mögött folyó ta­nácskozás színhelyét. A levéllel a zsebükben tá­vozó politikusokat kérdeztük a vizsgálat eredményéről. Volt, aki elzárkózott a nyi­latkozattól, Zsíros Géza és Ómolnár Miklós azonban ahhoz is hozzájárult, hogy az ő „bizonyítványukat” akár közölhetjük is. Nagy Ferenc József párt­elnök csak annyit mondott: a miniszterelnök mind a tizenegy jelenlévőnek átadta a borítékot. Bartal Ferencét és Pásztor Gyuláét azért nem, mert ők más elfoglalt­ságuk miatt nem voltak je­len. Torgyán József azt állí­totta: „semmit sem mondha­tok még, a feddhetetlenségi vizsgálat még nem fejeződött be, és nem mindenki, így én sem kaptam borítékot. De azt mondhatom, egyértelműen: ügynök nincs közöttünk.” — sámán —★ — Nem volt tudomásom arról, hogy folyamatban vannak ezek a vizsgálatok — mondta dr. Kövér László (Fidesz), a parlament nem­zetbiztonsági bizottságának elnöke, amikor arról kérdez­tük, miként vélekedik a 13 kisgazdavezető „bizonyít­vány-ügyéről”. Dr. Kövér László hirtelen meglepetésé­ben a fenti egy mondaton kívül nem is tudott egyebet a dologhoz hozzáfűzni. D.­ Bártfay Pál, a Független Jogászfórum elnöke: Jogilag megfoghatatlan volt számom­ra már a felkérés is, teljesí­tése pedig hihetetlen! Egy párt belügye került a párt által jónak ítélt fórumhoz. Érthetetlen, miért éppen a miniszterelnök elé. Vélemé­nyem szerint, a párt bárkit felkérhet, de ez politikai szegénységi bizonyítvány, a felkért bíró pedig politikai­lag túltisztelt. Ismét szemé­lyes véleményemet mondom: ilyen intézkedésre az alkot­mány nem ad lehetőséget, azaz arra, hogy a végrehajtó hatalom legitimáljon bármi­lyen pártot, vagy annak ve­zetőit. Sem a magyar jog­szokások, sem az írott jog nem ismer ilyet. Matrózremények, figyelmeztetés után Mint arról lapunkban be­számoltunk, csütörtökön két­órás figyelmeztető sztrájkot tartottak a Pest Megyei Rév­hajózási és Hajóépítő Válla­lat dolgozói. Dr. Temesvári László, a cég gazdasági igazgatója el­ismerte, valóban alacsony a dolgozók fizetése. A matró­zok bruttó 7, a hajóvezetők 10—15 ezer forintot keres­nek. S az is igaz, hogy a vállalat eddig mintegy 30 ezer túlórát nem fizetett ki. Fő ok a cég leromlott anya­gi helyzete, amelyben — a gazdasági igazgató szerint — lényeges szempont, hogy a hajóvezetők és a matrózok a cég bevételének egy részét sajátjuknak tekintik. Lakos­sági bejelentések alapján ké­szült jegyzőkönyvek szerint az utasok nem mindig kap­nak jegyet... A lehetetlen anyagi hely­zetet az is előidézte, hogy miközben megszűnt 1990- ben az állami támogatás, (15 millió forint), az ésszerű át­szervezéshez nem kapták meg a lehetőséget. Még a megyei tanács illetékeseinek asztalára tették le az első átalakítási koncepciót, álla­mi támogatás nélkül is biz­tosították volna a működést. A felettes államigazgatási szerv azonban kifejezetten azt akarta: ne mondjanak le a hajósok a központi pénz­ről. Sokkal előrébb nem ju­tott a vállalat az önkor­mányzattal sem. A lényeg: a dolgozók a privatizáció után sem kerül­nének az utcára. A kf­t.-vé alakult nagymarosi üzem példája mutatja: sokkal gaz­daságosabban működnek, mint a régiek. Dr. Temesvári László ígé­ri, egy hónapon belül olyan helyzetbe kerül a vállalat, hogy rendezni tudja tartozá­sát dolgozóival szemben. H. K. J. Egyházfórum a Bibó Szakkollégiumban Modellértékű helyen, a Bibó Szakkollégiumban — melyet köztudottan az Isteni Meg­váltóról Elnevezett Nővérek Kongregációja szeretne visz­­szakapni — rendezett teg­nap délután beszélgetést az Egyházfórum című független katolikus folyóirat a rend­szerváltás után, az egyházi ingatlanok körül kialakult feszültségekről. Abban a megjelentek — például Tomka Miklós és Kamarás István szociológus — egyetértettek, hogy az egy­házi tulajdonról szóló tör­vényt, valamint annak konkrét helyi következmé­nyeit a lehető legkevesebb emberi sérelemmel kell meg­oldani. (Hogy lesznek sérel­mek, illetve áldozatok, a vi­ta minden résztvevője szá­mára nyilvánvaló volt.) Ta­lálóan mondta Máthé-Tóth András teológus, az Egyház­fórum című folyóirat felelős szerkesztője, szemben az el­múlt negyven év sokkjával, most a pluralizmus „kultúr­­sokkja” éri az egyházakat és mindannyiunkat. Az embe­rek, elsősorban érzelmi ala­pon egymásnak ugranak — fejtegette. Szegeden egyéb­ként elkészült az „Ajánlás az egyházi ingatlanrendezés emberi szempontjaihoz”, cí­mű dokumentum, s ezt az újszegedi plébános és a város SZDSZ-es alpolgármestere is aláírta. Magyar Bálint, aki az SZDSZ képviseletében je­lent meg, elmondta: a sza­bad demokraták úgy vélik, az egyházaknak a hitélet gyakorlásához feltétlenül meg kell kapniuk a szük­séges javakat, ugyanakkor nem szabadna közjogilag ki­emelt szerephez jutniuk köz­funkcióik gyakorlásánál. Olyan mechanizmusokat kel­lene kialakítani, hogy az egyház leválasztódjon az ál­lami költségvetésről és köz­funkciói ellátásáért ugyan­úgy versenyezhessen, mint bármely világi szervezet. Hogy létezik, létezhet em­beri megoldás, arra a hófe­hér hajú, Vadas Éva nővér mutatott rá a vitában, aki a TV-Híradó riporterének harcias hozzászólására így reagált: Ő mint szerzetes nővér, az 1­908-ban alakult Szociális Misszió Társulat tagja, úgy véli, annak ide­jén fiatal szerzetes nővérek összeálltak, és a társadalom­ban egy, még ellátatlan szo­ciális feladatra vállalkoztak,­­ például a börtönökben ülő rabok látogatására. Nem reá­lis, szögezte le a nővér, hogy most idős néniknek adjanak oda épületeket, akik azt sem tudják, mit csináljanak vele. (török)

Next