Népszava, 1991. július (119. évfolyam, 152–178. sz.)

1991-07-08 / 158. szám

7 Siaksierveieli vagyon — nyugat-európai megoldás Spanyolorsaág Spanyolországban a polgár- háború befejeződése után, 1939. szeptember 23-án elko­bozták a munkásszervezetek vagyonát. A Franco-rezsim betiltotta a korábban műkö­dő szövetségeket, a szocialis­ta UGT-t, az anarchista CNT-t, az ELASTV-t. Verti­kális alapon álló hivatalos szakszervezeti mozgalmat alakítottak ki. Az ibériai demokratikus átmenet egyik alaptétele volt Franco halála után, a hetve­nes évek második felében a szakszervezeti mozgalom au­tonómiájának helyreállítása. Ismét legálisan újjászerve­ződhettek a betiltott szövet­ségek, de a korábbi struktú­ra lényegesen átalakult. Ko­rábban erős szervezetek, mint az anarchistáké, jelen­tősen meggyöngültek, több irányzatra szakadtak, mások, például a Franco-rendszer elleni harcot a vertikális szakszervezeteken belül is felvállaló, legaktívabban el­lenálló Munkásbizottságok megerősödtek. Az átmenetet vezénylő kö­zépjobb kormányzat már foglalkozott a szakszervezeti vagyon kérdésével, intézked­tek a szövetségek korábbi ingatlanai egy részének visz- szaadásáról. A szakszerveze­tek kártalanításának, a va­gyonmegosztásnak a végle­ges rendezése azonban a kö­vetkező, szocialista kormány­ra maradt. A Suárez-kormány és a szakszervezetek megállapo­dása, a mostanában sokat emlegetett Moncloa-paktum nem tárgyalta a szakszerve­zeti vagyon ügyét. A vagyon­megosztást szabták ugyanak­kor a baloldali pártok a meg­egyezés egyik feltételeként. A rendezés végül két részből állt. A diktatúra idején fel­halmozott szakszervezeti va­gyont (a hivatalos szakszer­vezeti struktúra összeomlását követően) a tényleges erővi­szonyok alapján osztották el. A polgárháború után el­kobzott, történelmi vagyon visszaadásáról 1986-ban dön­tött a González-kormány. A szakszervezetek által be­nyújtott tulajdonigazolás alapján visszaadták a még állami kézben lévő ingatla­nokat, az állami kézből ki­került, vagy már nem létező tulajdonért több mint négy- milliárd peseta kárpótlást fi­zettek. Ugyanakkor a polgár- háború előtti legerősebb, anarchista szakszervezetek számára csak 240 millió pe­setát különítettek el. A szakszervezeti vagyon- vitákat több parlamenti dön­tés zárta le. Az éves költség- vetésekben a törvényhozás döntött arról, mekkora ösz- szegeket különít el a szak- szervezeteknek. A vitás kér­déseket bíróság elé vitték. <eé) Olmsaorsaág Nehezen lehetne valódi szak- szervezeteknek nevezni azo­kat a bürokratikus tömeg­gyűjtő szerveket, amelyek Itáliában Mussolini uralma idején működtek. Az 1934-es új korporációs törvény értel­mében az ország egész gaz­daságát huszonkét szektorra osztották, azok a fasiszta szakmai szervezetekre épül­tek. A centralizált és hierar­chikus szervezetben lényegé­ben összemosták a munka­adók és munkavállalók érde­déit, csak egyetlen ügy, a fa­siszta Olaszország ügye lé­tezhetett mesterséges és de­magóg összetartó erőként. A háború még folyt, ami­kor megalakult az Olasz Ál­talános Munkásszövetség (CGIL). Ez a dolgozók széles rétegeit átfogó szervezet lé­nyegében a kommunista, szocialista, keresztényde­mokrata nézeteket tömörí­tetté. Miután beköszöntött a béke, kompromittálódott, végleg letűnt régi fasiszta szakszervezetek vagyonát (lényegében a fennmaradt megannyi ingatlant, főleg irodaépületeket) az átmene­ti kormány a CGIL kezelé­sébe adta. Ezt a vagyont akkor kel­lett felosztani, amikor e nagy szervezetből kivált a többi szövetség, vagyis amikor sza­kadás jött létre az érdekvé­delmi mozgalmon belül. S bár politikai nézeteltérések húzódtak e tömörülések kö­zött, abban a háború utáni, rövid, átmeneti időszakban nem voltak még olyan kibé- kíthetetlenek az ellentétek, mint esetleg a későbbi — például a hidegháborús — esztendőkben. A vagyonnak ez a megosz­tása bizonyos tényszerű is­mérvek alapján történt (tag­létszám, szavazati eredmé­nye stb.). A gyakorlatban azonban épületeket, kézzel­fogható irodákat, s más in­gatlanokat kellett egymás között felosztani, így egyez­kedni kellett egymással. A CGIL nem is ágált különö­sen ez ellen, hisz eredetileg sem volt övé az említett va­gyon, mint ahogy nem is te­kintette magát a fasiszta szakszervezetek utódjának: sem tagsága, sem vezetése nem azonosult a Mussolini- féle korporációs vízfejjel. Itáliában tehát a háború utáni rendszerváltás a szak- szervezeti mozgalom terén nem vont maga után vagyo­ni vitákat, egy bukott rend­szer kezelésében volt kincset osztották újra új gazdák kö­zött, új elvek szerint, egy olyan érték jegyében, melyet úgy neveznek: szakszerveze­ti demokrácia. (g. f.) Legfőbb Ügyészség kontra LIGA A Legfőbb Ügyészség ország- gyűlési képviselői kezdeménye­zésre ténymegállapító vizsgála­tot végzett a Magyar Szakszer­vezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) 'megalakulásán,alk kö­rülményeivel, és azzal kapcso­latban, hogy ki jogosult ren­delkezni a közös szakszervezeti vagyonnal. Dr. Zsolnay András, az 1'. sz. Jogtanácsosi Munkaközösség tagja1, a Függelten Szakszerve­zetek Demokratikus Ligája (LI­GA) vagyonügyekben illetékes szakértője, a LIGA képviseleté­ben eljárva,, egyáltalán nem tart­ja megnyugtatónak az ügyészi véleményben megfogalmazott következtetéseket. Véleménye szerint: a hivatko­zott szakszervezeti kongresz- szus többségi határozattal dön­tött a SZOT tulajdonában levő vagyon bizonyos — a vagyon visszajuttatására vonatkozó — kérdéseit illetően. Ez a határo­zat nem került végrehajtásra. A szakszervezeti kongresszuson részt vevő szakszervezeték meg­határozott köre létrehozta a Ma­gyar Szakszervezetek Országos Szövetségét, mely egy szakszer­vezeti konföderáció. Az MSZOSZ- hoz nem csatlakozó szakszer­vezetek egyébként létrehozták a maguk szakszervezeti kon­föderációit. Az MSZOSZ a bírósági nyil­vántartásba úgy került bejegy­zésre, mint a már bejegyzett SZOT nevének megváltoztatá­sa. Az ügyészi feljegyzés az aláb­bi következtetésre jutott: „A kongresszusi jegyzőkönyvből azonban az állapítható meg, hogy nem csupán névváltozta­tásról, hanem valójában új szer­vezet létrehozásáról kellett a küldötteknek dönteniük, s a tag- szervezetek saját elhatározá­sukból csatlakoztak a szövet- béghez. A rendelkezésre álló adatok szerint egyébként az MSZOSZ, mint új szervezet, nyilvántartásba vételének sem lett volna törvényes akadálya, ezért a nyilvántartásba vétel nem törvénysértő, ellene ügyé­szi intézkedésre nincs alap.” A következtetés a LIGA véle­ménye szerint nem helytálló. Mivel új szervezet felállításáról van szó, mely egy konföderáció, ahol a tagok csak többségük­ben, de nem teljes körükben azonosak a SZOT-ban, mint konföderációban levő szakszer­vezetekkel, semmiképpen nem lehet az MSZOSZ-t úgy, mint csupán a SZOT nevének meg­változtatását kezelni. Nem kétséges, hogy az MSZOSZ létrehozására vonatko­zó határozat érvényes, és an­nak alapján az MSZOSZ-t nyil­vántartásba lehetett, és kellett is volna venni,, de csakis,, mint új szervezetet. E tekintetben az ügyészi vé­leménynek nem is kell az MSZOSZ-t ,m,eg védenie, mivel létrejöttének jogszerűsége sem a képviselői megkeresésben, sem más által soha nem volt meg­kérdőjelezve. De igenis törvénysértő egy olyan eljárás, ahol egy új tár­sadalmi szervezet anélkül, hogy kifejezetten rendelkeztek volna jogutódlásáról, nevét egy koráb­ban létező,, meglévő társadalmi szervezet nevének megváltozta­tásaként jegyezteti be. Ebből ugyanis minden külső szemlélő számára egyenesen egy jogutó,d- ilásra lehet következtetni, és ennek alapján az állami szer­vek, hatóságok — ideértve a földhivatalokat is —, és egyéb szervezetek, nem fogják két­ségbe vonni az MSZOSZ-nak a korábbi vagyont érintő intézke­déseinek jogosságát. Pedig az ügyészi feljegyzés megállapítá­saiból egyáltalán nem lehet kö­vetkeztetni arra, hogy sziüler tett volna jogutódlást 'kimondó határozat, sőt, ellenkezőleg. A SZOT tulajdonában levő szak­szervezeti közös vagyon meg­szüntetéséből csak a SZOT meg­szüntetésének szándékára lehet következtetni, nem pedig a SZOT-nak MSZOSZ-szá alakítá­sára. Egészen bizonyosnak te­kinthető, hogy az MSZOSZ-t al­kotó tagszervezetek köre nem azonos a .SZOT kereteibe tarto­zó szakszervezetekkel1, tehát még a SZOT-nak MSZOSZ-szá törté­nő átalakítására vonatkozó szándék esetén sem lett volna meg az átalakításnak az a jogi alapja, hogy a részt vevő ér­dekeltek, a tagok azonosak len­nének. Mindezekből viszont követke­zik, hogy az MSZOSZ-nak a SZOT jogutódjaként történő el­járása nem csupán formailag pontatlan, de tartalmilag is hi­bás intézkedéseiken alapul, A LIGA véleménye szerint tehát az MSZOSZ nem jogosult a SZOT- vaigyonként nyilvántartott in­gatlanok és egyéb eszközök fe­lett rendelkezni, és azokat csu­pán tényleges helyzet alapján tartja birtokában. Ami az ily módon az MSZOSZ birtokában levő, és közösnek te­kintett (szakszervezeti vagyon további sorsát illeti, mivel az annak visszajuttatására vonat­kozó határozatról az eltelt más­fél év alatt folytatott viták bi­zonyították. hogy nem hajtható végre, és időközben a SZOT- ként bejegyzett szervezet is meg­szűnt, egy olyan helyzet ala­kult ki, amikor a LIGA véle­ménye szerint csak és kizárólag törvényi úton, az Országgyűlés döntése alapján lehet rendezni a tulajdonjogi helyzetet. Válasz Forgács Pálnak, a LIGA elnökének Kedves Forgács Páll Megértem leveled szenvedélyes hangnemét, hiszen a „Palko- vics-féle” törvényjavaslat na­pirendre tűzésével a dolgozói érdekképviseletek és vele de­mokráciánk jövőjét fenyegető fordulóponthoz érkeztünk. £n Téged olyan harcos szakszerve­zeti vezetőnek ismertelek meg, aki párttaktlkáktól és bürokra­tikus külön érdekektől mente­sen kezelte a munkavállalói ér­dekvédelem ügyét. Régebbi és közelmúltbeli tárgyalásainkat felidézve viszont érthetetlen szá­momra indulataid iránya. Senki sem állíthatja, hogy a Szocialista Párt akadályozta vol­na akár a szakszervezetek meg­újulását, akár a versengő érdek- képviseletek párbeszédét. Szá­munkra fájdalmas, hogy mosta­ni, nehéz döntésünkben egyedül maradhatunk a parlamenti pár­tok között. A lényegről szólva képtelen­ség (parlamentáris és kormány­zati beavatkozással, szakszerve­zeti 'vagyonok zárolásával szak- szervezetek közötti, vitát elren­dezni. Eddig is síkraszálltunk a szakszervezeti esélyegyenlősé­gért. Ennek azonban előfeltéte­le, hogy érvényesüljön a mun­kavállalói szerveződés szabad­sága és lehetősége. Számunk­ra ma ,az az alapvető kérdés, hogy a gazdasági átalakulás, a privatizáció sorsdöntő éveiben az elbizonytalanított és egzisz­tenciálisan fenyegetett munka- vállalók ne maradjanak érdek- védelem nélkül. Nem vonjuk kétségbe szán­dékaitok tisztességét, vélemé­nyünket azonban nem alapoz­hatjuk másra, mint a beterjesz­tett törvénytervezetre. Ez pedig > elf og a dh alatt an beavatkozás, nemcsak a szakszervezeti köz­pontok. hanem az alapszerve­zetek életébe is. Mi kezdettől fogva támogattuk minden szak- szervezet, így a LIGA anyagi;, jogi működési feltételeinek megteremtését, sürgettük a munkajogi és szociális törvé­nyek megalkotását, az üzemi ta­nácsok létrehozását. Ezért saj­náljuk, hogy a hat szakszerve­zeti szövetség képviselője által aláirt előzetes vagyonmegosztás­ra vonatkozó megállapodás vé­gül is nem vált a megegyezés kiindulópontjává. Kedves Forgács Pál! A súlyos helyzetre való tekin­tettel felajánlom a Szocialista Párt közreműködését ann,ak ér­dekében, hogy még a parla­menti döntés edőtt megegyezés jöjjön létre a szakszervezetek között. Budapest, 1991, július 6. üdvözlettel: Horn Gyula I Természetes állapotban a természetért Meztelenül — fesztelenül Gy. Balázs Béla felvételei — Szervusz — üdvözöl Si­pos Jenő, a Magyar Naturis­ták Egyesületének délegy- házi telepvezetője a nudista strand bejáratánál, mire te- geződve válaszolok, mert a naturistáknál ez így szokás. Az emberek kortól és nem­től függetlenül láthatóan barátságosan és közvetlenül viselkednek egymással. Természetesen mindenki meztelen, kivéve a hivatalos személyeket és a különféle kereskedőket. A csupaszsá­gon azonban szinte senki nem botránkozik meg, külö­nösen ezen a helyen, ahol a lakott területtől távol, kerí­téssel övezett környezetben napozhatnak a természet­imádók. — Jó tíz évvel ezelőtt még rendszeres volt az összetű­zés a rendőrséggel — ma­gyarázza a telepvezető. — A sátrakat összetúrták, a ven­dégeket megkergették. Most viszont mindenkivel jól ki­jövünk, a helyi önkormány­zat is elfogadott minket. — Hát az egyház? — ök most nem foglal­koznak velünk. De szerintem az egyház különben sem a testi szépség, a természetes életmód ellen van, hanem azért háborodhat fel, ha a meztelenséget szexuális cél­ra használnák fel. Ennek azonban a gondolata is tá­vol áll tőlünk. A meztelen­ség már nem újdonság: ter­mészetes állapot, s mi a ter­mészetért vagyunk. Ennek bizonyítéka az is, hogy té­len szintén akadnak vendé­geink, akik korcsolyáznak, szánkóznak, kirándulnak. Persze, ruhában, de a lényeg a természet szeretete. — Mennyien járnak ma­napság Délegyházára? — Jó időben és hétvége­ken mindig több ezren van­nak. Taglétszámunk azon­ban csökkent az utóbbi évek­ben, jelenleg mintegy 3 ez­ren vagyunk. Valószínűleg azért, mert romlott az élet- színvonal, s az emberek a belépőn spórolják meg a pénzüket. Kicsit borult most az idő, kevesebb is a vendég. A ma­gyarok mellett főleg hollan­dok, osztrákok és németek sátoroznak, heverésznek a tavak mentén. Sokan az egész nyarukat itt töltik csa­ládostul, s esetenként innen járnak be dolgozni is. Estén­ként olykor diszkót rendez­nek, ahol az időjárástól és a kedvtől függően, ki-ki csu­paszon, vagy ruhában jele­nik meg. Napközben is fo­lyik a szokásos élet — csak úgy, teljesen fesztelenül — meztelenül. — Már nem bámulnak meg annyira, mint korábban — mondja egy fiatál holland nő, aki évek óta jár Délegy­házára. — Nálunk régóta lé­tezik a nudizmus, itt viszont a legutóbbi időkig sokan el­ítéltek minket. — Csak az a baj, hogy drá­ga a belépő — bosszankodik odébb egy magyar házaspár. — Naponta 300 forintot kér­nek! Ha a tó túloldalán na­pozunk, semmit sem kell fi­zetni. Az a rész valóban ingye­nes, de nincs vécé, tisztál­kodási helyiség, büfé, s ár­nyék sem, ahol hűsölni le­hetne. Mégis egyre többen választják. — Engem nem érdekel más véleménye, én sosem vet­kőznék le — mondja egy gyümölcsöt áruló fiatalasz- szony. — Az egészet vissza­taszítónak tartom. De a fér­jemnek sem engedem meg, hogy lehúzza a gatyáját, s mutogassa magát. Nem elég, ha én látom? A faluban egyébként min­denki készségesen igazít út­ba, hogy merre vannak még nudisták. Lényegében bár­merre mennék, mindenhol találnék naturistákat. De nincs csodálkozás, elképe­dés: mintha teljesen meg­szokottá és elfogadottá vált volna az, amit néhány éve még szokatlannak és felhá­borítónak tartottak. Nudisták pedig nemcsak errefelé, hanem szerte az országban akadnak. Tavak és folyók mentén, erdők szegletében, s a főváros bel­ső részein is — végig a Du- na-parton. Meg a Margitszi­geten, és a strandokon is. — A hatóság már nem ül­döz bennünket — mondja Tóth Albert, a Budapesti Természetbarátok Szövetsé­gének az elnöke. — A lé­nyeg az, hogy a meztelenül napozó ne olyan közterüle­ten telepedjék le, ahol sze­méremsértést követhet el. Egyébként bárki bárhol zavartalanul imádhatja a természetet. Számos stran­don vegyesen találhatók a „textilesek” és a nudisták, de ez nem számít már fur­csaságnak. Tudomásom sze­rint pedig az egyháznak csak az a kérése, hogy templo­maik környékén ne legyenek meztelenkedők: ezt az igényt pedig természetesen tiszte­letben tartjuk. Csarnai Attila Háromcsillagos fejlesztés Üjabb munkahelyeket te­remt, s hazai cégeknek kínál együttműködési lehetőséget a Samsung Magyarország Rt. Jelenleg Dél-Koreából 4—5 elemet szállítanak Jászfény- szarura, s ezekből állítják össze a televíziókat. A vál­tozás után: az összes alkat­részt külön szállítják a Tá­vol-Keletről, s azokból az itt létesítendő új gyártósoron szerelik össze a készülékeket. A napokban tizenöt magyar Samsung-dolgozó utazik Dél- Koreába, s az ottani Suwon városban 15 napig tanulmá- nyozaz az új gyártási eljárást. A gyártósort szeptemberben indítják el Jászfényszarun. A Samsung Magyarország Rt. arra törekszik, hogy a dél-koreai alkatrészek helyett fokozatosan magyar termé­keket építsen be a televíziók­ba, ezáltal hazai beszállítók­nak teremtene munkaalkal­mat és fejlődési lehetőséget. M. P. Slumberger-iizem Gödöllőn Világszínvonalú „villanykapcsolás” Hangfrekvenciás vevőkészü­lék gyártására új üzemet ho­zott létre Gödöllőn a Slum- berger Industries. A három­negyed részben francia tulaj­donban lévő vegyes vállala­tánál, a Ganz Mérőgyár Kft.- nél, hárommillió dollárt ru­házott be, jelentették be az üzem ünnepélyes átadása al­kalmából rendezett pénteki sajtótájékoztatón. E készülé­kek segítségével a háztartá­sokban eddig alkalmazott, általában éjszakai árammal működő hőtárolós eszközöket — bojlereket, kályhákat — ki- és bekapcsoló órákat le­het felváltani, A központi fogyasztássza­bályozás révén jól jár a fo­gyasztó, mert a lakásában felszerelt készülék nem szük­ségszerűen az éjszakai órák­ban működnek, hanem nap­pal akkor is, amikor kisebb a villamos áram iránti igény. Az úgynevezett körvezérlé­ses rendszer révén sem csök­ken ugyanis az az időtartam, ameddig az előírás szerint 24 óra alatt árammal kell ellát­ni a hőtárolós kályhákat, boj­lereket. Jól jár' továbbá az állam, mert a gazdaságosabb energiafelhasználás révén kevesebb energiát kell im­portálni, nincs szükség annyi új erőműre, mint e nélkül, következésképpen kevesebb távvezetéket kell építeni. Az energiaellátási rendszer sza- bályozhatósága fontos felté­tele a nyugat-európai ener­giarendszerhez való csatlako­zásunknak is. A vezérlőrendszerből egy­előre a vevőberendezést gyártjuk itthon, az adót a Slumberger külföldi gyárá­ból hozzuk be. De mint Oláh Tamás, a francia—magyar vegyes vállalat vezérigazga­tója hangsúlyozta, megkezdő­dik az adóberendezések gyár­tásának hazai előkészítése is. A hangfrekvenciás vezér­lést világszerte alkalmazzák. Magyarországon eddig Buda­pesten terjedt el, a követke­ző években azonban e mód­szert az egész országban be akarják vezetni. (h. k. j.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék