Népszava, 1991. augusztus (119. évfolyam, 179–204. sz.)
1991-08-24 / 198. szám
NÉPSZAVA 1991. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT Kis híján pórul járt 5000 vasutas Bérelhárító szakszervezet Pécsett? Különös hír nyomára bukkant szerkesztőségünk. A MÁV pécsi igazgatósága területén a Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezete területi szakági választmányának vezetője csaknem meghiúsította az augusztus havi fizetések kiosztását. Történt mindez akkor, amikor a vasutasok fizetésemeléssel kiegészített bérre számíthiattak. Pécsre érkezve kiderült, hogy az ügy jó néhány meglepő fordulattal is szolgál. Informátorom például nem volt hajlandó fölfedni kilétét, mondván: az igazgatóságon nem csinálnak ügyet a dologból, hivatalos nyilatkozathoz pedig az igazgatóság vezetőjének engedélyére lenne szükség. Állásával játszik tehát az, aki megszegi az előírást. A történet úgy kezdődött, hogy Pécsett, a bértartalékok egy részének felhasználásával ki lehetett szorítani némi pénzt évközi bérfejlesztésre. Ennek csekély volta miatt a helyiek inkább „bérarányosításról’’ beszélnek. A több mint 5000 dolgozónak 10 millió forintot lehetett kiporciózni július 1-től. A pénzek elosztásának részleteit a gazdasági vezetés annak rendje szerint megbeszélte a területén működő két szakszervezet, illetve két munkástanács illetékeseivel. Az erről szóló dokumentumot valamennyi jelenlévő fél aláírásával látta el. Időközben azonban megjelent a Magyar Közlöny 78. száma, benne az Alkotmánybíróság állásfoglalásával, amely a Munka Törvénykönyve 2. paragrafusát hatályon kívül helyezte, így a továbbiakban nem szükséges a bizalmiak egyetértése például a béremeléshez, a jutalmazáshoz, a döntés joga egyszemélyben a munkahelyi vezetőt — esetünkben — az állomásfőnököket illeti. A területi igazgatóság kiküldte az állomásokra az Alkotmánybíróság állásfoglalását. Ennek ellenére azonban a mintegy 150 vasútállomás csaknem mindegyikében a régi rend szerint, a szakszervezetekkel konzultálva osztották ki a pénzt. Néhány helyen az állomásfőnökök éltek megnövelt jogkörükkel. A fizetéseket augusztus 9-én kezdték volna osztani, ám két nappal korábban megérkezett a Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezetének kifogása, melyben hangsúlyozzák: a szakszervezet megkérdezése nélkül jártak el az ügyben, amely törvénysértő. S hivatkoztak a Munka Törvénykönyve 13. paragrafusa kettes bekezdésére, mely szerint igenis szükséges a szakszervezeti egyetértés a béremeléshez. Az eset pikantériája, hogy a kifogást ugyanaz a szakszervezeti vezető írta alá, aki korábban már egyetértett a pénzfelosztás módjával. Nehéz helyzetbe került az igazgatóság, mert amennyiben helyt ad a kifogásnak, fel kell függesztenie a fizetések folyósítását, ez esetben az előírt határnap helyett csak egy héttel később kaphatták volna kézhez bérüket a dolgozók. Ha viszont nem függesztik fel, felmerülhet velük szemben esetleg a törvénysértés vádja. Alapos megfontolás után azonban úgy döntöttek, nem állítanak le semmit, a vasutasoknak kiosztják a pénzt. Részben formai, részben tartalmi okok miatt. A kifogást ugyanis oda kell eljuttatni, ahol a vélt jogsértést elkövették, itt tehát az állomásfőnökökhöz. Továbbá a Munka Törvénykönyve 13. paragrafusa azt mondja ki, hogy általános kérdésekben kell a szakszervezet egyetértését megszerezni a döntés előtt, például munkavédelmi, szervezeti szabályzattal összefüggő kérdésekben. A MÁV pécsi igazgatósága vállalta az esetleges jogsértéséből származó következményeket, s úgy határozott, inkább felel „tettéért” a munkaügyi bíróságon, minthogy megrövidítse dolgozóit az augusztusi bér későbbi kifizetésével. Telefonon sikerült elérnünk Somogyszobon a kifogás aláíróját, Torma Zoltánt, aki megerősítette, azért küldte el a dokumentumot, mert a korábban aláírt megállapodás nem tartalmazta az egy főre lebontott összegeket. — Nem tudtuk, hogy ezzel a kifogással meghiúsíthattuk volna a fizetések kiosztását — magyarázta Torma. — Azt hittük, a béremelés csak a szeptemberi kifizetéseket érinti. Levonjuk az eset tanulságait, hiszen, ha előbb rákérdezünk, tájékozódunk, elkerülhettük volna ezt a kínos helyzetet. Némelyek egyszerű propaganda-fogást sejtenek a VDSZSZ területi szervének akciója mögött. Nem tisztünk a nyomozás, viszont a dolgozók érdekeinek védelme igen. Nagyon furcsa lenne, ha a dolgozóik jogai éppen azért csorbulnának, mert tagtoborzás idején konkurens szervezetek minden lehetőséget megragadnak azért, hogy felhívják magukra a figyelmet, hogy ily módon igyekezzenek vonzóbbá tenni szervezetüket a dolgozók előtt... Horváth K. József Csaknemtmilliót kér az Állami Számvevőszék ■Negyedik negyedéves költségvetéséhez 6,6 millió forintos plusz támogatást kér a költségvetéstől az Állami Számvevőszék, hogy a szakszervezeti vagyonnal kapcsolatos új feladatainak is eleget tehessen. Sándor István, az Állami Számvevőszék alelnöke elmondta: a szakszervezeti vagyon rendezését célzó törvény az Állami Számvevőszék feladatává tette a szakszervezetek által benyújtandó vagyonelszámolások ellenőrzését és hitelesítését. Ez a munka az intézmény számára többletfeladatot jelent, hiszen 800 szervezetre vonatkozik az elszámolási kötelezettség, s feltehetően pótlólagos adatszolgáltatásokra is szükség lesz. Az Állami Számvevőszék zsúfolt programja ellenére felvállalja a szakszervezeti vagyonnal kapcsolatos feladatokat, de ezt külső szakértők bevonásával tudja csak megoldani. Ezért jelentette be igényét 6,6 millió forintos pótköltségvetésre. (MTI) Szakszervezeti hírszolgálat NYILATKOZAT A Magyar Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége kezdeményezésére 1991. augusztus21-én és 22-én, Budapesten, a szovjet, a cseh és szlovák, a lengyel és a román bányászszakszervezetek vezetői, valamint a Szovjet Geológiai, Geodéziai, Kartográfiai Szakszervezeti Szövetség képviselője találkozott. A bulgáriai bányászszakszervezet elnöke az országukban tartó sztrájk miatt maradt távol a tanácskozástól, de képviselettel megbízta a szovjet delegációt. A tanácskozáson megjelent Peter Michalzik, a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Bányász Szövetség (IBU) főtitkára, aki részletes tájékoztatást adott a szövetség céljairól, tagszakszer- vezeteket segítő munkájukról. Vázolta a nemzetközi szövetségen belül egy regionális európai bányász-szakszervezeti szervezet létrehozásának szükségességét, amely a bányász munkavállalók érdekeit határozottan tudná megjeleníteni az Európa Parlament és a Közös Piac illetékes szervezetei előtt. A konferencia — az egy évvel ezelőtti budapesti, majd ez évben Prágában megtartott tanácskozás folytatásaként — a Közép- és Kelet-Európai országokban kialakult bánya- és energiapolitikai kormányzati törekvések munkavállalókra történő hatását, a szakszervezetek működési tapasztalatait, együttműködési lehetőségeit elemezte. A résztvevők határozottan, követelik, hogy az illetékes kormányok nagyobb felelősséget és figyelmet fordítsanak a bányászati és energetikai szerkezetátalakítási folyamatokra. Megállapítják, hogy az egyes országok gazdasági átalakulási folyamata lassúbb a tervezettnél, az árutermelő piacgazdaság és a tulajdonviszonyok még ellentmondásosan működnek. Ezért igen nagy szükség van a kormányzati energiaellátási felelősség fenntartására, központi szerkezetátalakítási programok kidolgozására a munkaerő védelme érdekében. A piacgazdaság kialakításának, működésének semmilyen szakaszában sem működhet az energetika, s ezen belül a szénbányászat az állami felelősségvállalás, az állami beavatkozás nélkül. Mindez természetesen nem a termelés közvetlen támogatását kell, hogy jelentse, hanem egy jól átgondolt, a társadalmi összérdekeknek megfelelő közgazdasági szabályozó rendszerbert kell, hogy megjelenjen. A résztvevők kinyilvánították további együttműködési szándékukat, hogy Közép- és Kelet- Európa bányászainak érdekvédelmét, érdekképviseletét hatékonyan tudják ellátni, élet- és munkakörülményeiket javítani. Ennek érdekében a résztvevők vállalják, hogy: — Figyelemmel kísérik a nemzetközi szakszervezeti szövetségek regionális politikáját, különös tekintettel az európai szervezetekre. — Az aláírók részt kívánnak venni az európai szén- és energiaiprogram kidolgozásában, az egységes nemzetközi bányászati-munkavédelmi szabályzat elkészítésében, különös tekintettel a munkavállalók érdekeire. Az egybegyűlt szakszervezetek a szakszervezeti egység mellett szólnak Európában és a világban. Ezért intézkedéseket tesznek a nemzetközi szervezeteken belül, hogy ezt az eszmét megvalósítsák. A következő témakörökben rendszeresen tapasztalatot cserélnek, egyeztetik véleményüket a piacgazdaságban működő szakszervezetekkel: 1. Az ágazati és munkahelyi kollektív szerződések, tarifamegállapodások az árutermelő piacgazdaság keretei között. 2. A dolgozói beleszólás, szakszervezeti jogok érvényesülése, üzemi tanácsok helyzete, szakszervezeti működés törvényes garanciái. 3. Állami, ágazati, vállalati, szociálpolitikai és társadalombiztosítási sajátosságai, kockázati elvű biztosítási ellátások működése, az állam szociális felelőssége. 4. A bányászati szerkezetváltást elősegítő foglalkoztatáspolitikai megoldások, átképzés, képzés, humánpolitikai megoldások. 5. A pártok és szakszervezetek viszonya, a baloldaliság megjelenítése. 6. Szakszervezeti alapszabályok, működési feltételek, ezen belül a tagdíjfizetés rendje. A közép- és kelet-európai bányászszakszervezetek következő konferenciájára 1991. október 22- én és 23-án, Lengyelországban, Katowice városában kerül sor. Ez év őszén Katowicében, az IBV Európai Szervezetének alakuló ülésén történő részvételben az aláírók kifejezik érdekeltségüket. A résztvevők örömmel konstatálták, hogy a Szovjetunióban a rendszer megváltoztatására irányuló törekvés összeomlott, és az alkotmányos rend helyreállt. Úgy vélik, hogy szükség van a puccs tanulságainak levonására, hisz’ azt bizonyos mértékben az erők megosztottsága, egyesek személyes ambíciói provokálták ki. Pozitív történelmi tapasztalatok tanúsítják, hogy abban az esetben, ha egyik politikai erő sem tud többségre szert tenni, koalícióra van szükség. Más megoldás csak polgárháborúhoz vezethet, melynek a határára kerültek a Szovjetunió népei. összefogásra, egységre, higgadtságra, felelősségre és konstruktív együttműködésre szólítjuk fel valamennyi nép haladó erőit, bányásztestvéreinket. Budapest, 1991. augusztus 22. Viktor Nyikolajevics Miacsin, nemzetközi osztályvezető, Szovjet Bányászok Szakszervezeti Szövetsége elnöke felhatalmazásával Stanislav Hesek, a Cseh és Szlovák Köztársaság Bánya-, Geológiai és Kőolajipari Szakszervezeti Szövetség elnöke Tamás Eugén, a Román Bányászok Szakszervezeti Szövetsége elnöke Mihail Zaharovics Kolos, a Szovjet Geológiai, Geodéziai, Kartográfiai Szakszervezeti Szövetség képviseletében, a Lett Geológus Szakszervezet elnöke Rajmund Móric, a Lengyel Bányász Szakszervezeti Szövetség elnöke Schalkhammer Antal, a Magyar Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke Tanévkezdés előtt Bőrfestősök Először is rendet kell teremteni „Az érdeklődést nem mutató, közönyös gyerekek is kiváncsiak. De nem arra, amire mi szeretnénk.” Káposztásmegyeren, a Bőrfestő utcában, három éve működik általános iskola, de a nyár elejétől ismét építők munikálódnak rajta a hétvégeken. Nem annyira azért, mert a 760 tanulóra méretezett épületet hamar „patinássá” lakta az oda járó több mint ezer gyerek; hét új tantermet ragasztanak hozzá, hogy szeptember 1-jétől már 1250-en látogathassák. Borosné Kézy Zsuzsa igazgató, aki úgy került a neméppen jó hírű intézmény élére, mint ama bizonyos Pilátus a Krédóba, boldogan magyarázza, milyen zseniálisan döntött az önkormányzat, igaz, csak a huszonnegyedik órában. Tavaly hét osztályt kellett naponta utaztatni a Homoktövis utcai iskolába, ahol a gyerekeink is, a pedagógusaink is afféle albérlők voltak. Az idén aztán az újpesti önkormányzat tartalékalapjából került ötmillió forint a bővítésre. Oktatási berkekben ez hatalmas öszszegnek számít, de hát, gondolja meg, annak a kétszáz tanulónak a kényszerű „társasutazása” hárommillió forintot emésztett fel az elmúlt tanévben. Amit a székesfehérvári aldások produkálnak, az meg egyenesen szenzáció. Azt mondták, hogy augusztus 31-én a vizesblokkokkal együtt átadják az új tantermeket , és állják a szavukat. Azért, hogy Kézy Zsuzsi ma iskolaigazgató, alighanem régi iskolája igazgatónőjét, Paár Pálnét kell dicsérni (vagy átkozni, ezt a jövő dönti el), ő ismerte fel a fiatal magyar—orosz szakos tanár és kerületi osztályfőnöki-munkaközösségvezető következetességét, ő látta meg a benne szunnyadó rengeteg energiát, amely alapos elméleti felkészültséggel párosulva jó vezetővé teheti. Ő küldte el egyéves vezetőképzőre is. Kézy Zsuzsa egy lehetséges iskolakoncepcióról, a kreatív iskoláról készítette szakdolgozatát, és annyira elmélyült a témában, hogy kicsit bele is szeretett. Először a Szigeti utcai iskola vezetésére nyújtotta be pályázatát, ő kapta a legtöbb szavazatot az öt pályázó közül, de mégis keveset ahhoz, hogy az önkormányzat kinevezze. A Bőrfestő utcai iskola igazgatói székére „csak” négyen pályáztak, és Kézy Zsuzsa már az első menetben megszerezte a tantestület nyolcvan százalékának szavazatát. Augusztus elsején nevezték ki ennek az iskolának az élére, ezért — ha rajta múlik —, a Bőrfestő utcai iskola kreatív iskola lesz. — Nyomtatásban ez majd biztosan viccesen hangzik, mert a Bőrfestő eddigi három éve nem bővelkedik sikerekben, sok rosszat vélnek tudni róla a szülők, a diákok és a szakmabeliek. Nem is mindig alaptalanul, mert tény, hogy a pedagógusok nem egy irányban húznak, súlyos adminisztrációs és munkafegyelmi hiányosságok jellemezték a tantestületet, a nem megfelelő légkörben szinte csak az dolgozott lelkiismeretesen, aki másként, ha akar, sem lett volna képes. Mindezt a kollégáktól tudom. De ugyanezeknek a kollégáknak a négyötöde szavazott a nagyralátó elképzeléseimre, mert évek óta várják, hogy végre történjék valami, mert ők is érzik, hogy a pedagógus, ha nem menedzselik, ha nem gondoskodnak róla, ha nem számítanak az önálló alkotómunkájára, akkor tehetetlenségre van kárhoztatva. Kézy Zsuzsa viszont azt érzi — és így látja a 90 tagú tantestület is —, hogy ebben az iskolában mindenekelőtt rendet (persze, kreatív rendet) kell teremteni. Fokozatosan meg kell szüntetni a tanulók igazolatlan hiányzásait, és valamit kezdeni kell, de sürgősen, azokkal a gyerekekkel, akik nem megfelelő stílusban beszélnek, sőt bojkottálnak bizonyos tanárokat, akik bandákba szerveződve akadályozzák a normális munkát. Legjobb, ha mélyebben nem megyünk bele. „A kisgyereknek a világ dolgai iránti kíváncsisága az óvodából az iskolába érkezve nem csökken. Csakhogy, a jelen iskolarendszer ezt a kíváncsiságot, megismerési vágyat nem tolerálja, ellenkezőleg! A kisgyerekre általában jellemző aktivitás, könynyedség, manuális és pszichomotoros készség az általános iskolába lépve fokozatosan elkopik, a gyerekek személyisége beleszürkül a „nagy magyar” átlagba.” Itt is így lesz? Kézy Zsuzsa hallani sem akar erről, és megállíthatatlanul sorolja a tantestülettel együtt kialakított, immár konkrét terveit. A hat tanárból, és a diák-önkormányzatból öszszeálló bőrfestős csapatot, amely megformálja a még mindig új iskola arculatát, hogy egyszer majd rang legyen bőrfestőnek lenni. (Az ötlet a Fidesztől származik.) A mesterségek műhelyeit, amely nemcsak a népi mesterségekkel ismerteti meg az érdeklődőket, hanem a legkülönbözőbb mai szakmákhoz is kedvet csinál. (A házi statisztika szerint az itt végzettek 20—30 százaléka készül gimnáziumba, szakközépiskolába, de a többieket is meg kell nyerni, azokat, akiknek a tanulás esetleg nem megy túl jól, de szintén ügyesek — és kreatívak — tudnak lenni — másban.) Az egyik kolléga szívesen működtetne fotószakkört, még az eszközeit is az iskola rendelkezésére bocsátja, csak meg kell engedni neki. Van nagy tudású sakkszakemberük, könyvet is írt, bábszakkör vezetésére is akad vállalkozó, és már szerveződik a nehézfiúk csoportja ... Különben sem a nulláról indulnak, jól működő diákszínpadjuk, menő kézilabdacsapatuk, gyönyörűen éneklő kórusuk, sőt még amerikaiugrókötél-csoportjuk is van. Ja, és a Mesterségek Iskolája Alapítvány, erről külön riportot lehetne írni. Harmincezer forintos induló tőkéjét az elmúlt évek farsangjainak takarékba tett bevételeiből hozták össze, most augusztusban jegyeztették be a Fővárosi Bíróságon, és Oláh Tibor gondnok máris 19 ezer forintot fizetett be a csekkszámlaszámukra ... Hát ennyit az indulásról, az országosan fenyegető krétagondok, fűtési anomáliák és a meszelési problémák helyett. Káposztásmegyeren kreativitásban utaznak. Kéri Tamás Csak kreatívan! Együtt a tantestület Tapalcsányi Éva felvételei Kézy Zsuzsa: A könyvekből anynyira egyszerű A csíktól lefelé, társadalmi munkában 11