Népszava, 1991. augusztus (119. évfolyam, 179–204. sz.)

1991-08-03 / 181. szám

PrfiPSZAVA 199­1. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT 15 Sport Maradona papa „kotyog” A héten a Boca Juniors edzé­seit látogatta Diego Marado­na. Az argentin szurkolókat alig érdekli, hogy­­kedvencük — mert még mindig az! — sötét üzelmeket folytatott. A Boca Juniors edzésein (itt játszott Maradona, mielőtt az FC Barcelonához, majd az SSC Napolihoz szerződött) ezrek vannak jelein napról napra, és éltetik a kondíció­ját javítani igyekvő dédelge­tett csillagot. A foglalkozásokon termé­szetesen rendre megjelenik Diego papája, idősebb Diego Maradona is. Legutóbb „el­kottyantotta magát”. Azt mondta: fia minden vágya az, hogy ott lehessen Alfio Basile szövetségi kapitány váloga­tottjában az 1994-es, az Egyesült Államokban meg­rendezendő világbajnoki döntőben. A kijelentést hallván if­jabb Maradona nem­­kerül­hette el az újságírók roha­mát, s kérdésözönét. " Szó sincs arról, hogy visszatérjek a profi futball­­, — jelentette ki nyomaté­kosain a játékos. — Az argen­tin válogatottban való sze­replésem életem egy lezárt dossziéja. Szép volt, elmúlt! Jöjjenek a fiatalok... A hi­vatásos futballban nem talá­lok már örömöt. Barceloná­ban és Nápolyban is olyan környezetben kellett sportol­nom, amely csakis rossz útra viszi a játékosokat. Leg­alábbis én nem álltam­­ki az ilyen jellegű próbatételt. Ma már azt mondom: az engem Olaszországban körülvevők taszítottak a kábítószer rab­jai közé. — ön nélkül is eredményes lehet-e az 1986-ban vb-n aranyérmet, tavaly pedig má­sodik helyezést kiharcoló ar­gentin válogatott? — Erről inkább Basile ka­pitányt kérdezzék. De — ha arra gondolok, hogy Chilében megnyertük a dél-amerikai válogatottak bajnokságát —, akkor optimista lehetek én is, ahogy mindenki más, az ar­gentin labdarúgósport sike­reiért szurkoló sportbarát. Olyan új csillagok tűntek fel az idei előkészületi mérkőzé­seken és a chilei Copa Ame­rica küzdelmei során váloga­tottunkban, mint Leonardo Rodriguez és Diego Latorre. Utóbbi különösképpen nagy tehetség.­­ 1992. június 30-án lejár 15 hónapos eltiltása. Utána látják-e még önt az olaszok a Napoli színeiben? — Az előzőekből követke­zik, hogy nem. — Mihez kezd futball nél­kül? — A tehetségek felkutatá­sát, felkarolását, képzését he­lyezem előtérbe. Elképzelhe­tő, hogy csakis ezzel foglal­kozom majd. Most úgy terve­zem: egy északi tartomány­ban, Corrientesben alapítok futballiskolát. Az is felötlött bennem, mit lenne, ha Kubá­ban végeznék hasonló mun­kát? — Egyszóval, amolyan sportkollégiumba fekteti majd a pénzét! — Nevezhetjük annak is. Azt szeretném, ha minél több olyan kisgyermek venne kö­rül, akiket semmi más nem vezérelne az életben, csakis a labdarúgás szeretete. Örökös eltiltás Az Angol Atlétikai Szövetség örökre eltiltotta a verseny­zéstől Robert Hamilton- Jones hosszútávfutót, mert nem volt hajlandó eleget ten­ni a doppingvizsgálattal kap­csolatos teendőinek egy jú­lius 7-i, londoni nemzeti via­dalt követően. A Kent Egye­tem sportolója 5000 métert futott, és eddig ismeretlen ok miatt nem jelent meg a tesz­telést végzők előtt. Egyesületének vezetői vé­delmükbe vették a futót, mondván, Hamilton-Jones azelőtt távozott a verseny színhelyéről, mielőtt megtud­­hatta volna, hogy úgyneve­zett rajtaütésszerű dopping­­vizsgálatra kötelezték. Nem tudni, ez a bejelentés segít-e az angol hosszútávfutón, az viszont biztos, hogy az atléta fellebbezést nyújthat be a szövetség fegyelmi bizottsá­­gához. Siófoki telefonjelentés a Szerencsejáték Kupáról Ferencváros—Gent 0—0 Nem hozott szerencsét a Szerencsejáték Kupa első napja. Pénteken alaposan beborult az égbolt, s a Balaton partján vigaszta­lanul esett az eső. Bizony, gyakran kémlelgettük az eget, és abban remény­kedtünk: legalább a mér­kőzések idején nem esik majd. A csapatok rendben megérkeztek Siófokra, és jó néhány szurkoló is jött a fővárosból. Ezen a tornán a nyitó­­mérkőzést a zöld-fehérek játszották a belga Genttel. Nyilasi Tibor kezdő csapata: Balogh — Páling, Telek, Lipcsei, Keller — Patkós, Koch, Rácz — Schneider, Dzurják, Deszatnik. A bel­gák csapata: Petry — Ver­­kuyl, Herboto, de Roover, de Groote — Waseige, Jan­ssens, Medved, Van den Bergh, Cooreman. Szinte telt ház már az el­ső mérkőzésen. A 15. perc­ben az első valamirevaló helyzet Rácz előtt adódott, a tíz méterről középre tartó lövését a visszafelé futó Petry Zsolt védte. A 25. percben az FTC kapuja előtt a belgáknak adódott gólhely­zet, de Van den Bergh lövé­sét Balogh védte. A 30. perc­ben a mezőny legjobbja, Lipcsei megindult a félpá­lyáról, ragyogóan tálalt Dzurják elé, a csatár lövé­sét megintcsak védte Petry. A 40. percben Lipcsei a változatosság kedvéért Schneidert ugratta ki, de a Gent kapuvédője, Petry jól jött ki. Három perccel később a belga Van den Bergh szinte a gólvonalról hibázott, szerencsére érin­tetlen maradt a Fradi kapu­ja. A félidő utolsó mozzana­ta: a belga de Roover sárga lapot kapott. Szünet után mindkét csa­pat cserélt. Dzurják helyett Albert jött, a belgáknál két válogatott is pályára lépett: Dauwen és Viscaal. A 60. percben Koch és Schneider ment, jött Vanicsek és Wu­­kovics. A 63. percben Albert sárga lapos figyelmeztetést kapott, a 75. percben a bel­gáknál beállt Balenga. A 77. percben Wukovics óriási lö­vését Petry bravúrral védte. S néhány szó a Ferencváros újoncairól. Deszatnik: sem­mi különös, Schneider: ügyes, Koch: erőtlen, Rácz: profi, forma nélküli. A vég­eredmény 0—0. (A második mérkőzés lap­zárta után végződött.) Riskó Géza Petry Zsolt, a Lent kapusa: labdára éhesen ... Toroc­scay Csaba felvétele Nagymester-futballválogatott A sakkozók igen nagy figyel­met fordítanak kiegészítő sportágaik megválasztására. Van aki kocog, mások úsz­nak, teniszeznek, és így to­vább. Ha­­meglepő is, de a 24 éves norvég nemzetközi nagymester, Simen Agdestein képtelen eldönteni, hogy a sakk mellett a futball, vagy a labdarúgás társaságában a sakksport- e a kiegészítő sportága? Mert mindkettőben egy­aránt járatos. Már 18 évesen kiérdemelte a nagymesteri címet, játszott az idők során páros mérkőzéseket a két szovjet klasszissal, Anatolij Karpovval és Garri Kaszpa­­rovval is. (Igaz, nem túlzot­tan nagy sikerekkel.) Agdes­tein emellett hatszoros fut­ballválogatott is. Az I. osz­tályban szereplő Lyn szer­ződtetett labdarúgója. Hogy mennyire számítanak fut­­balltudására, arra mi sem jellemzőbb: külön engedélyt kellett kérnie a Lyn klubve­zetőitől arra, hogy ha külön­féle nemzetközi sakkviadalo­kon asztalhoz ül. Most balszerencsés volt, mert térdszalagsérülése miatt hónapokra harcképtelenné vált a zöld gyepen. Orvosai véleménye szerint — a műté­tet követően — csak 1992- ben kezdheti el újra az óva­tos mozgást. Az egyik szeme sírt a másik nevet. Jelenleg nincs lehetősége a kerek lab­dát kergetni, viszont elmé­lyítheti tudományát a sakk­elméletekben. Agdestein labdarúgótudá­sát a jelenlegi norvég szövet­ségi kapitány, Egil Olsen is elismeri. — Nemrégiben a terveim között szerepelt, hogy az ola­szok elleni EB-selejtezőre be­válogatom — nyilatkozta Ol­sen. — Sajnos, közbejött a sérülése. Nagyszerű támadó. Szélvészgyors, és kiválóan megold bizonyos helyzeteket a játékban. Remélem, 1992 tavaszára újra jó formába lendül. Olsen nem beszélt arról, hogy esetleg éppen az 1992 nyarán sorra kerülő svédor­szági Európa-bajnoki döntő­ben számít Agdestein szolgá­lataira. Norvégiának ugyan­is van még reménye arra, hogy finalista legyen. t 33 kilométeres úszás egy szuszra... Holtpont előtt, énekelj! Capri és Nápoly között, a csodaszép tengeri öböl­ben 33 kilométer a távol­ság. Hajóval alig negyven perc alatt kellemesen le­tudható, de akadnak olyan emberek, akiknek a hajókázáshoz nem fűlik a foguk. Ezért aztán úszva teszik meg azt a bizonyos 33 kilométert... így a me­netidő némileg megnö­vekedik ... Közel negyven éve minden esztendőben megrendezésre kerül a Capri—Nápoly át­úszóverseny, amit a világ legrangosabb hosszú távú úszóversenyének tartanak. A dunaújvárosi Molnár At­tila már két alkalommal is áttempózott Capriról Ná­polyba. A hétköznapi ember számára fölfoghatatlan, hogy néhány társa ilyen kínokat vállal önként, mint 33 kilo­méter leúszása, így aztán, gondolom, sokakat érdekel, egyáltalán miként zajlik le egy ilyen verseny. Ezt kér­deztük Molnár Attilától.­­ Reggel fél kilenckor gyülekezik a mezőny, a ver­senybíróság névsort olvas legelőször, ellenőrzik, hogy mindenki jelen van-e a be­nevezettek közül, majd ezek után következik a szertar­tásos kenceficélés, azaz kü­lönböző testvédő kenőcsök felvitele a testre. Ez nagyon érdekes, mert jeltelen tége­lyekből veszik elő az úszók a „ csodaszereket", aminek összetételét a világ minden kincséért sem árulnák el. Szerintem mindenki majd­nem ugyanazt használja, de amolyan doppingszerként mégis úgy gondolja, övé a legjobb. Mindez körülbelül fél órán keresztül tart, a mű­veletet egyébként a kísérők végzik. A rajtpisztoly min­dig fél tízkor dörren el, a ravaszt rendszerint egy ma­gas rangú közéleti személyi­ség húzza meg. A magyarok hosszú évek óta rendszeres résztvevői a Capri—Nápoly­­nak, eddig egyetlen úszónk­nak sikerült nyernie, 1956- ban, Kovács Lászlónak. — Szóval, elindultatok ... Mi történik az elején? — Hát az első két órában (Jó, mi,? Első két óra. Víz­ben, úszva, brrr!) semmi kü­lönös nem történik, általá­ban együtt halad a mezőny. 30-40 perces úszás után csat­lakoznak hozzánk csónak­ban ülő kísérőink, aki nekem idén az édesapám volt. Ek­kor szoktunk először inni. Ettől kezdve minden órá­ban legalább egyszer kérek folyadékot. Bár most „hü­lye” voltam, mert mindösz­­sze háromszor ittam az egész verseny alatt, szerencsére ezúttal nem volt különösebb probléma belőle. — A holtpont mikor szo­kott elkapni? — Rendszerint a negye­dik-ötödik órában... — És hogyan gyűröd le? — Eddig még mindig sike­rült, tudom, hogy eljön az a pillanat, hiszen régóta ver­­senyzem már. Koncentrá­lok, különböző apró felada­tokat tűzök magam elé, el­lenőrzöm a technikámat. Ilyenkor óriási szerepe van a kísérőmnek. Apu például észrevette, mi a helyzet, el­kezdett éktelenül sípolni, miközben jó hangosan ver­te a csónak szélét. Az ember ilyenkor bosszankodik, és mire lerendezi magában a dolgokat, már el is szállt a bánata. Ha viszont semmi nem segít, akkor kell éne­­kelni! Én például AC/DC-t dúdolgatok ilyenkor magam­ban. — Félni nem szoktál a vízben ? — Cápától? — mert min­denki ezt szokta kérdezni. Amikor tavaly először úsz­tam, dolgozott a fantáziám, hiszen én is láttam a „Cápa" című filmet, de mostanában ez már nem foglalkoztat. — Kaptok valamilyen vé­delmet? — Semmi különöset. A verseny előtt mindenkivel aláíratnak egy papírt, ame­lyen kijelenti, saját felelős­ségére versenyzik. — Lassan már a verseny vége felé tartunk ... — Az utolsó órákban már csak egyetlen cél lebeg­­min­den úszó szeme előtt — el­érni a partot! — Milyen a fogadtatás a célban? — Idén öt-hatezer ember gyűlt össze, hogy láthassa a célba érkezést. Minden ver­senyző tiszteletére dübörgött a vastaps, nem túlzás, mind­nyájunkat hősként ünnepel­ték. A végső győztes az ar­gentin Diego Degano lett, aki után alig két perccel én is célba értem. Remélem, jö­vőre már előtte leszek. Buzgó József Czigány dicsérete Szokatlan belháborúba tor­kollott a világbajnokságra készülő női kajak négyes ki­alakítása. Az eset minden valamirevaló sportkedvelő előtt ismert, így csak a lé­nyeget ismétlem. Adottnak tűnt egy idén nemzetközi mezőnyben is eredményesen lapátolt négyes fogat, még­pedig Kőbán, Dónusz, Mé­száros, Czigány összetétel­ben. Azután előkerültek a válogatási elvek, amelyek értelmében a vb-re utazó négyes a két, abszolút érte­lemben legeredményesebb egyes kajakozónőből, vala­mint a legeredményesebb párosból fog állni, illetve összeülni. A rideg tények szerint egyesben Kőbán és Dónusz, párosban pedig a Mészáros, Dónusz egység volt a leg­jobb, így a duplázás miatt csak három ember helye vált véglegessé. Jött tehát a mindent eldöntő válogató, méghozzá a még tizenéves, igen tehetséges Czigány Kin­ga és a tapasztalt, huszon­éves Gyulay Katalin között. Az eredmény ismert: Gyu­lay másfél méterrel előbb haladt át a célvonalon, így attól a perctől ő a negyedik ember. A gondok ekkor kezdőd­tek, ugyanis Kőbán Rita — amolyan vezérképviselőként — hosszú és meglehetősen elutasító nyilatkozatban tá­madta Gyulay Kati tagságát. Hivatkozott Ő sok mindenre, ám legalább két alapvető­en fontos információt elhall­gatott. Nevezetesen azt, hogy nem kimondottan szívleli Gyulayt, másrészt pedig ar­ról sem szólt, hogy a váloga­tási elveket még 1990 de­cemberében írásba fektette a szövetségi kapitány, Vajda Vilmos. Aki azt olvasta, amit a Csepel kitűnősége el­mondott a sajtónak, az egé­szen másként értékelhette a rendelkezésére álló részin­formációkat. A gyanútlan kívülállók ugyanis azt hi­hették, itt egy hosszú ideje „összebetonozott” egységről van szó, amelynek megbon­tását még gondolatban fel­vetni is halálos bűn. Hogy mennyire nem így van, arra legjobb példa a Szöulban aranyérmes, sokáig verhetelen férfi kajak né­gyes esete. Kinek jutott volna vebeb. Kinek jutott volna eszébe a Gyulay, Csipes, Hó­­dosi, Ábrahám kvartett megbontása? És mégis be­következett ez a csoda is: Hódosi válogatón elvesztette a helyét Fidellel szemben! Az ember azt hinné, hogy Vajda Vilmos egyértelmű döntését a legnehezebben a kárvallott, Czigány Kinga viselte el. Nem így történt! A fiatal tehetség ugyanis rendkívül szimpatikus, visz­­szafogott rádiónyilatkozat­ban győzött meg minden ér­deklődőt arról, hogy tényleg tüske nélkül ismeri el a ví­zen született döntést. Czi­gány Kinga sportemberi megnyilatkozása bizonyára mérséklőleg hatott Kőbánra is, így azt is megkockáztat­hatjuk: a hétfőn kezdődő négyesedzések nyugodt alap­hangulatához jócskán hozzá­járult. Ha sikeresen szere­pel a négyes Párizsban, úgy az áttételesen Czigány Kin­ga érdeme is lesz! (foc­a) A tornász-csb 3. fordulója Donáth döntés előtt Még öten versenyben vannak Szombaton és vasárnap a férfi tornászcsapat-bajnok­ság harmadik fordulóját ren­dezik meg a budapesti Tor­nacsarnokban, amelynek az ad különleges rangot, hogy ez a kétnapos erőpróba az utol­só világbajnoki válogató. — Eddig nyolc lehetőséget kaptak az indianapolisi vb­­re pályázók, és ezek után Supola Zoltán, a Dunaferr, illetve Csollány Szilveszter, az UTE tornásza már, min­den kétséget kizáróan csa­pattag — tájékoztatta az MTI munkatársát Donáth Ferenc szövetségi kapitány, akinek együttese az elmúlt hét vé­gén Barcelonában vizsgázott, jónak mondható eredmény­nyel.­­ A versenyzők és szakemberek körében jól is­mert pontrendszer alapján, rajtuk kívül tulajdonképpen már csak öten jöhetnek szá­mításba, mégpedig Boda László, Fajkusz Csaba, Mra­­vecz Béla, Élő Róbert és Pán­­czél Miklós. Kíváncsian vá­rom utóbbiak csapatbajnoki teljesítményét, főleg azt, hogy miként is állnak biz­tonság dolgában. Donáth a vasárnap záruló csapatbajnoki forduló után összegezi a válogatókon kiér­demelt pontokat, ezt köve­tően edzői értekezletet tart, s kedden vb-csapatot hirdet. Rövid hírek # Terry Venables, a Tot­tenham Hotspur menedzsere megerősítette, hogy a csapat középpályása, Paul Gas­coigne az 1992/93-as idény­től az olasz Lazióban foly­tatja pályafutását. # Könnyen lehet, hogy ősszel új fejezetet írnak a sakksport történetében. A női egyéni világbajnoki dön­tőben ugyanis a trónját 1978 óta őrző, szovjet Maja Csi­­burdanidze kihívója a kínai Xie Jun lesz. Márpedig a sportág fennállása óta nem fordult elő, hogy ázsiai hölgy mérkőzhetett a világbajnoki címért, ám még ennél is na­gyobb szenzáció lenne a 21 éves Xie végső sikere.­­ Augusztus 11-én Brüsz­­szelben kezdődik a férfi egyéni világbajnoki negyed­döntő, amelyen a következő párosításban mérkőznek a sakkvilágbajnok-jelöltek: Anand (indiai)—Karpov (szovjet), Gelfand (szovjet)— Short (angol), Ivancsuk (szovjet)—Juszupov (szov­jet), Korcsnoj (svájci)—Tim­­man (holland). A győzelem­hez 8 játszmából 4,5 pont szükséges, döntetlennél két­napos rájátszásban döntik el a továbbjutás sorsát. ­ MAGYAR OLIMPIAI CSAPAT HIVATALOS BIZTOSÍTÓJA, ÉS ARANY FOKOZATÚ TÁMOGATÓJA

Next