Népszava, 1991. szeptember (119. évfolyam, 205–229. sz.)
1991-09-28 / 228. szám
Új főnök a bajnokképzőben A magyar sport első számú utánpótlás-nevelő fellegvárában, a Központi Sportiskolában, az év első felében kiírt pályázatot követően, új igazgatót nevezett ki Gallov Rezső, az OTSH elnöke. Az öt évre szóló megbízatás ismert sportembert állított a KSI élére, Hazsik Endre (50) személyében, akinek neve versenyzőként és edzőként is a legjobbak közé tartozik. — Bár nyolc pályázat érkezett a meghirdetett igazgatói helyre, végül az összes feltételek birtokában mindösszeketten voltunk — summázta az előzményeket Hazsik Endre. — A szűrést követően részletes beszélgetésen fogadott Gallov úr, s ezt követően döntött mellettem. Anélkül, hogy szobrot emelnénk Hazsik Endrének, a sokoldalúságát nem lehet elhallgatni. Testnevelő tanár, több sportágban is szerzett edzői képesítést, idegen nyelvet beszél, s hogy csak egy pluszt említsünk meg, ami mellette szólhatott: nem is olyan régen, 1987-ben egy évet már dolgozott a KSI-ben, így a „bajnokiképzőben” szerzett már némi tapasztalatot is. — Sok mindenen keresztül mentem, amíg idáig eljutottam — emlékezett a július lejével kinevezett új igazgató. — 1961 és 1971 közöt minden évben kijutottam a világbajnokságra, hogy azután ott párommal, Cseh Ferenccel rendre a döntőben is rajtolhassak. A legtovább 1966- ban, Berlinben jutottunk, ahol a K-2 1000 méteres fináléban a harmadik helyen értünk célba. Sajnos, olimpián nem indulhattam, mert 1964-ben a Szöllösi, Mészáros, míg 1968-ban a Giczy, Tímár duó érdemelte ki a szereplés jogát. Mivel párja 1971-ben az országot elhagyni kényszerült — azóta fényes tudományos karriert futott be —, így Hazsik Endre kényszerűségből lemondta a válogatottságot. Klubjában, a Bp. Honvédban viszont még négy évig lapátolt. Schaffhauserrel párban 1975-ben 500-on bajnoki címmel búcsúzott. — Az utolsó négy évben párhuzamosan már szakosztályvezetőként is dolgoztam, s ebben a munkakörben, maradtam egészen 1985-ig. Nem dicsekvésképpen mondom, de a Honvéd a vezetésemmel a világ legerősebb kajakkenus klubjává nőtte ki magát.— Hazsik Endre 1985-ben fordított egyet az élete menetén, s az olasz válogatotthoz szegődött szaktanácsadónak. — Abban az évben még csak egy számban volt olasz a vb-döntőben, 1990-ben viszont már K-1 500 kivételével valamennyi férfi számban ott voltak Itália képviselői. Ehhez én elsősorban a korábbi szervezetlenség felszámolásával tudtam hozzájárulni. Különböző megfontolások miatt Hazsik 1990 végén lemondta a barcelonai olimpiáig érvényes szerződését. Több klubba is hívták, ő azonban kivárt. Végül elnyerte a KSI igazgatói megbízatását. — A Csanádi Általános Iskola és Gimnázium kivételes lehetőségek között dolgozik, s ennek tudatában a mi felelősségünk is kettőzött — hangsúlyozta az igazgató. — Sehol máshol az országban, csak nálunktanulhat 380 gyerek csökkentett óraszámban,kiscsoportos foglalkoztatásokon, amely módszer előnyeit az edzések hatékonyságában tudjuk kamatoztatni. Az iskola az OTSH keretei között integrálódott, s mint kiemelt utánpótlás nevelési bázis, 50 millió forintos támogatásban is részesülünk a sporthivataltól. Ebből a pénzből sem ifutotta azonban arra, hogy a 30 személyes kollégiumot át tudjuk venni a XIV. kerületi önkormányzattól, így a 14 szakosztályos KSI-nek még egy ideig gyűjtenie kell a pénzt, hogy saját kollégiuma lehessen. — Célunk mindenféle anyagi szorítás ellenére az, hogy olyan utánpótlás-nevelőbázist tartsunkenn, amelyből egyre több, nemzetközi szintű ígéret kerülhessen ki. Olyan például, mint a kajakozó Vékási Bálint, aki a váci illetőségű Bártfai Krisztiánnal párban két arany- és egy ezüstérmet nyert az idei ifjúsági világbajnokságon. A kajak-kenu szakosztály egyébként is élenjár, hiszen két arany-, három ezüst- és egy bronzérme, s további helyezéseivel az ifi vb-n a magyar csapat pontjainak több, mint 50 százalékát szállította. A hét elején ünnepélyes keretek között tettük közzé az Olimpiai Reménységek Kereteit, amelyekbe mintegy 180 sportolónk nyert besorolást, ők a lehetőségeken belül is kiemelt bánásmódban részesülnek a következő időszakban. Joha Károly 14 Sport A pillanat A mámorító győzelem pillanata a bajnoknak sosem feledhető. Ez az érzés egyszerű ember számára megmaggyarázhatatlan, ismeretlen. Ha valaki önszántából és önerejéből nem jutott el eddig, beszélhet róla ugyan, de a dolgok lényegét nem érti. Nincs abban semmi különös, ha valakik azonos utat jártak be, s gyorsan jutnak közös nevezőre. Mert a sportolók sorsa sokban hasonló. Csupán a tehetség és az akarat szabja meg a körülményeket és a lehetőségeket. Van, aki könnyebben, van aki nehezebben ér célba. A gyermek többnyire nem önszántából kezdi el a sportolást. A szülők ismerik fel: testmozgás nélkül nem ép és egészséges az élet. Ha valaki kitartó, az izmok vastagodnak, acélosabb lesz az akaraterő, megszűnik a kényeztetés, a kivételezés. Ebben a közegben nem elég azt mondani: az én gyerekem zseni. Hány és hány szülő választja ez a könnyebbik utat, olyankor dicsér, amikor még csak elég lenne észrevenni a fejlődést és nem többet. Természetesen sok a buktató, még a kezdeti sikerek sem jönnek gyorsan. Hosszú évek tapasztalata alapján azt mondom: az alázat a legfontosabb. Amíg a leendő sportoló visszavonhatatlanul rájön: enélkül nem megy. Sosem az edzőre, az ellenfélre kell haragudni, hanem elsősorban önmagunkra. A kudarcot mi érjük el és nekünk kell megemészteni. Hiszen csak akkor juthatunk előbbre, ha hibáinkat felismerjük és van erőnk kijavítani. A vekker hajnalban korán szólal meg, hideg van, de menni kell. Aztán a reggeli edzés után irány az iskola, majd délután újabb gyakorlás következik és este tanulás. Milyen egyszerűnek tűnik így leírva a képlet, s milyen nehéz mindennek eleget tenni! A fejlődés naponta nem érhető tetten. Türelem kell hozzá. Ha belül már úgy érzed, sok mindent meg tudsz csinálni az edzésen, a mérkőzésen mégsem megy, mert nem vagy száz százalékig biztos a dolgodban. Egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor ott belül minden megváltozik. A szülő, az edző nem érti, mi történt. Ami tegnap nyűg volt, az ma élmény. Most már nem csak szidod, dicséred is a sportot, összefüggéseket akarsz megérteni, érdeklődsz, és a legfontosabb: saját magad határoztad el, más leszel, mint, aki voltál! Ez egészen biztos eredményre vezet, hiszen a segítséget a környezettől megkapod. Az öröm váratlanul jelentkezik, ott táncol a labda a hálóban, a te gólod után jelez a bíró: középkezdés. Aztán, viharos gyorsasággal telnek az évek, a játékos elfárad, egyszercsak már nem azt jelenti neki a sport, a játék, mint, amit évtizedeken át érzett. A kívülálló nem érti, miért jött el a visszavonhatatlan búcsú pillanata. Ezt is csak te érted, hiszen önmagad harcát vívod meg. A mozdulat már késői, a kaput nem találod el, rossz helyre továbbítod a labdát, elhatározol valamit, de már nem tudod megcsinálni. S hirtelen másra gondolsz, a lányra, a családra, a hivatásra, az országra, a politikára, a megfélemlítésre, a jövőre. Nincs ember, aki pontosan meghatározná azt a pillanatot, amikor a versenyző álljt parancsol önmagának. Ezt csak ő tudja, egyik élete meghal, s ő már nem az, aki volt... Jön viszont az új, vár az élet, ahhoz is tehetség, és tudás kell. S ha valaki még szerencsés is, egészen biztos, megtalálja helyét az új közegben. Persze, ehhez is kitartás kell . . Riskó Géza A királynő még panaszkodik, de nem fáj már a háta Boginszkaja Barcelonában bizonyíthat A torna XX. század végi királynője mostanában kicsit durcás. Különösebben nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen a királynők nem szeretik, ha leverik fejükről a koronát. A harag még nagyobb lehet, ha a királynő úgy érzi, hogy a trónfosztás igazságtalan. Valahogy így érezhetett a 18 éves, minszki Szvetlána Boginszkaja, aki az indianapolisi világbajnokság előtt 12 vb- és EB- arannyal a tarsolyában őrizte azt a bizonyos trónt. Az Egyesült Államokban aztán egy 15 éves lányka fittyet hányt a tekintélytiszteletre és ugrott a korona. Boginszkaja minszki telefonszáma után nyomozva, a szovjet tornászszövetségben csupa csípős véleményt hallok azamerikai vb kritikán aluli bíráskodásáról. Megvallom, többek között engem is ez izgat, amikor végre a minszki sportbizottság székházában Szvetlánát hívják a telefonhoz. Szóljon, hát a vb egyik legnagyobb „kárvallotta”, túltette-e már magát a kudarcon? — Gondolom, Indianapolis a nagy csalódások világbajnokságaként vonul be az életében. Vagy tévedek? — Két héttel a versenyek után már sokkal higgadtabb vagyok, de a véleményem nem változott. — Szóval, csaltak a bírók? — Nem csaltak, én ezt soha nem is állítottam, de azt fenntartom, hogy az amerikai Kim Zmeskal javára pontoztak. Sőt, azt is elmondhatom, hogy az egész amerikai női válogatott javára pontoztak. Persze, most mondhatná, hogy az amerikai lányok olyan jók voltak, hogy bírói támogatás nélkül is sikereken szerepeltek volna. Rendben, ez így is volt, de a bírók nélkül nem jött volna össze ez a nagy siker sem a csapatban, sem az egyéni összetettben. — Most, néhány héttel bölcsebben, nem gondolja, hogy hibát követett el, amikor a szerenkénti döntők előtt ezt a véleményét elmondta a sajtónak? — Azért, mert így ellenem fordult az amerikai közönség? Nem hiszem, hogy hasonló szituációban másként cselekednék. Engem mindig roppant szigorúan neveltek, s egész életemben az igazságszeretetet sulykolták belém. Nem tagadom, hogy utálok veszíteni, de ha tisztességes versenyben maradok alul, akkor könnyebb „túlélni” az egészet. De így • ■ • — A torna azonban, a bírók miatt, mindigis szubjektív sportág marad . .. — Hát, nyilván így van. De én az utóbbi két-három évben vettem észre, hogy egyre fontosabb lesz a hazai pálya előnye. De Amerika minden korábbi versenyen túltett, és ez nem a torna népszerűsítését szolgálta. — Ennyire nehezen teszi túl magát a vereségem? — Igen. Nagyon konok és nagyon elszánt versenyzőtípus vagyok. Sajnos, a szer EXKLUZÍV remkéti döntőben ez már nem derült ki, ott szinte alig tudtam koncentrálni, szinte minden gyakorlat alatt morogtam magamban, hogy, na, ezt most hogyan értékelik a bírók? Igaz, azt ise Vertem nagydobra, hogy az utolsó napokon nagyon ■fájt a hátam. De hát ez a közönséget és a bírókat nem érdekli. — Önről azt mondják, hogy a talaj a legkedvesebb szere, a vb-n mégis gerendán szerezte a szerenkénti döntőben az aranyérmet. — Most így jött ki a lépés.Valóban a talaj a kedvenccem, de a gerendát sem .Utálom annyira, mint sokan. i — Korábban a felemás korlátot tartották a női torma „életveszélyének”. Mára viszont a gerenda lett az igazi kínpad, ön szerint is? i — Nézze, néha előveszek régi filmfelvételeket, s magam is megdöbbenek, hogy a korábbi „sétálgatásokból” mára mi lett. Szerintem lassan a gerendán is a túlzások győzedelmeskednek a művészibb torna helyett. S én nagyon sajnálom, hogy az akrobatika ennyivel többet érdemel, mint az igazi torna. A tornából kicsit cirkusz kezd kialakulni, mind fiatalabbak a versenyzők, egyre nő a sérülésveszély. Nem is tudom, hová vezet mindez. — Nocsak, a királynő panaszkodik? — Kicsiit talán igen, de a jelenlegi szabadságom alatt ezt is megengedhetem magamnak. Október végéig sokat szeretnék olvasni, zenét hallgatni, filmeket nézni, szóval, szükségem van a kikapcsolódásra. Aztán irány Moszkva, s folytatódhat a munka. — Addig nem is néz a tornaterem felé? — Á, ezt biztosan nem állom meg. De, ha sokkal több nem is lesz, azért az otthoni tornázás elengedhetetlen. Meg új lakásba is költöztem, s most a háztartásban is épp elég a „tornáznivaló”. — Ezek szerint nem adja fel,és a barcelonai olimpiáig kitart? — Engem néhányszor már „eltemettek”. Eltemettek az Európa-bajnokság után, most, a vb-t követően, s valószínűleg így lesz Barcelona után. Bár akkor már magam jelentem be a viszszavonulást. De addig csinálom! Idén még egy angliai és egy német bemutatóversenyen szerepelünk, majd februárban következik Cseljabinszkban a hazai bajnokság. S utána jöhet Barcelona, ahol újra a koronáért küzdök majd. Meggyőződésem, hogy az olimpián objektívebb lesz a pontozás, s akkor igazi csatát vívhatok Zmeskallal. — És mi lesz Barcelona után? — Arról még nem érdemes beszélni. De Miniszk a torna egyik fellegvára, s én biztosan nem maradok munka nélkül. — Ezt szívből remélem. Mint ahogy azt is, hogy az Olimpiáig is minden sikerül! Szerdahelyi Csaba Bravó! A Ferencvárostól mindig lehet meglepetést várni. Most is kitalált valami érdekességet az Üllői úti klub: a szokásos „Fradikeddet” hétfőn tartja. S mi lesz a téma: új háziasszonyt mutatnak be! SZOMBAT, 1991. SZEPTEMBER 28. NÉPSZAVA Forma— 1 Sennáék Barcelonában Reméljük, egyetlen Forma— 1-es pilóta sem gondolja komolyan, hogy az idei világbajnokság sorsa réges-rég eldőlt. Mert akikor vasárnap a Spanyol Nagydíj versenye egyet jelentene a benzinbüdös, merő unalommal. Rossz nyelvek szerint azonban a Forma—1 cirkuszigazgatói nagyon is gondosan kezükben tartják a száguldás irányítását, s ezért nem hirdettek már futamokkal korábban végső győztest. Mert ez esetben ugyan kit izgatna a többi állomás? Hogy a Forma—1-ben debütáló barcelonai pályán mi lesz a sorrend, azt ma még nem lehet megtippelni, hacsak nem akarják ismételgetni a Lassan unalmassá váló Senna Mansell párharcot. Egy kicsit mintha belefáradt volna a kontinens a szédületes rohanásba, s éppen ideje, hogy a spanyol verseny után a záróakkordokra Japánban, majd Ausztráliában kerüljön sor. Nagy kérdés azonban, hogy a behajózásra immár behozhatatlan előnnyel indul a brazil (83 pont), vagy lesz még reménye a britnek (59 pont)? Vasárnap délután a Magyar Televízió közvetítése után biztosan okosabbak leszünk. S talán Barcelona és Suzuka között már azért izgulhatunk, hogy Bernie Ecclestone beváltja-e ígéretét, hogy a jövő évi futamműsor elkészítésekor támogatja a hungaroringes rendezést. Sz. Cs. 4 Teleki József az úszásról Az izraeli úszók vezető edzője, 1960-tól, hivatalos minőségben, hét olimpián, hat világbajnokságon és tíz Európa-bajnokságon vett részt. Tanúja volt az úszósport látványos fejlődésének, és számos sportember sorolható szűkebb baráti köréhez. Úszásmódszertani, edzői és sportvezetői vonatkozásban egyaránt nemzetközi szaktekintélynek számít. — Hogyan kerültél kapcsolatba az úszással? — kérdezem a professzoros megjelenésű, szimpatikus sportembert. — Szülővárosomban, Nagyszombaton, az 1930-as években kezdtem versenyezni. Mellúszóként Pozsonyban, Zsolnán, Eperjesen, versenyeket is nyertem, de kiemelkedő eredményeim nem voltak. Annyira megszerettem azonban az úszást, hogy még napjainkban is úszom naponta ezer métert. — Hol voltál a harmincas évek kritikus esztendeiben? — Szerencsém volt, és már 1940-ben Izraelbe települtem. Néhány év múlva az egyik kibucban edzőként kapcsolódtam be a helyi úszóéletbe. Úszóim szépen fejlődtek, és egyre jobb eredményeket értek el, ezért 1956-ban kineveztek a válogatott úszócsapat vezető edzőjének. — Úgy tudom, ezután mozgalmas és változatos éveid voltak. — Rendkívül nehéz és hasznos időszak következett számomra. Tanulni és fejlődni akartam, s ezért 1962 és 1969 között több periódusban, ösztöndíjasként, hónapokig az Egyesült Államok különböző egyetemein tanultam és gyakoroltam. Közben a tanultak alkalmazásával otthon változatlanul keményen edzettünk. — Lényegesen javultak az eredmények? — Észrevehetően, ugyanis a világversenyeken néhány férfi és női úszónk eredményesen helytállt, és felfigyeltek az izraeli úszósportra. — Megkérdezhetem, milyen élményed van a müncheni olimpiával kapcsolatosan? — Kimondhatatlanul borzalmas volt, ami ott történt. Valamennyire szerencsésnek mondhatom magam, mert talán annak köszönhetem az életem, hogy 1972-ben otthon „megfúrtak”, és rtragánszemélyként vettem részt az olimpián. Ezért, nem az olimpiai faluban laktam, ahol a támadás történt, hanem a városban, és így elkerültem a vérengzést. — Ekkor abbahagytad az edzősködést? — Ezután kezdőkkel foglalkoztam, de most már egyéb tevékenységre is maradt időm. A Testnevelési Főiskola előadójaként népszerűsítettem az úszósportot, és szakcikkeket is írtam. A volt NSZK felkérésére 1972-től világversenyeken szakmai megfigyelői munkakört láttam el. A legutóbbi, athéni EB-n pedig a tel-avavi televízió szakkommentátoraként működtem. — Mi a véleményed a legutóbbi EB színvonaláról? — Az európai úszósportban őrségváltás van. Egyes nemzetek visszaestek, mások látványosan előretörtek. A férfieredmények színvonalasabbak, de a nők, sajnos, megtorpantak. — Kik tetszettek legjobban? — Az EB sztárja vitathatatlanul Egerszegi Krisztina volt. Ritkaságszámba menő, élményszerű úszása és utolérhetetlen állóképessége csodálatos volt. Egy kivételtől eltekintve „utcahosszal” halad a mezőny előtt. Egyedül Szabó Tünde tudta őt megszorítani — egyelőre csak 100 méteren. Úszása tetszetős, és még jelentős a tartaléka. A férfiak mezőnyében a fiatal Rózsa lendületes úszása és fergeteges finise tetszett leginkább. A jövő sprintere, a közel kétméteres szentpétervári Popov, Bakó Jenő