Népszava, 1991. szeptember (119. évfolyam, 205–229. sz.)
1991-09-04 / 207. szám
NÉPSZAVA 1991. SZEPTEMBER 4., SZERDA Az MSZOSZ Szövetségi Tanácsának közleménye . Az MSZOSZ Szövetségi Tanácsa szeptember 3-ai ülésén állásfoglalást alakított ki, áttekintve a munkavállalók helyzetét és az érdekvédelem kérdéseit. A Szövetségi Tanács állásfoglalását a szeptember 4-ei Országos Szakszervezeti Tanácskozás elé terjeszti. II. Az MSZOSZ Szövetségi Tanácsa megállapította, hogy az elmúlt hetekben szakszervezetek közötti választás zajlott hazánkban. Az MSZOSZ tagszakszervezeteit a munkavállalók igen nagy számban tisztelték meg bizalmukkal aláírva a nyilatkozatokat arról, hogy melyik szakszervezet számára kívánnak tagdíjat fizetni. Szemben a törvényalkotók szándékával, az MSZOSZ tagszervezeteinek létszáma nem esett vissza számottevően, a szakszervezetek tagsága elszántabb, szervezeteik akcióképesebbek lettek. A Szövetségi Tanács ezúton fejezi ki köszönetét mindazoknak a bizalmiaknak, üzemi, ágazati és szakmai tisztségviselőknek, akik fáradságot nem kímélve, sokszor nyári szabadságukról is lemondva keresték fel a munkavállalókat. Nekik köszönhető, hogy a szakszervezeti tagság több, mint kétharmadát már sikerült elérni és tőle nyilatkozatot kérni. III. Az MSZOSZ Szövetségi Tanácsa egyhangú szavazással felvette a szövetség tagjai közé a Magyar Hajózás Szakszervezetét. IV. A Szövetségi Tanács kialakította álláspontját néhány szakszervezet moratóriumfelhívásáról. Az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalát alkotó érdek-képviseleti szövetségeket olyan új, a szervezet mozgási szabadságát és autonómiáját korlátozó dokumentum aláírására hívták fel, amely bizonyos érdekek alapján kényszerítené a Munka törvénykönyve jóváhagyásáig a szakszervezetek egymás közötti nézet- és álláspontkülönbségeinek elhallgatására. Az MSZOSZ, ahogy ezt egy hónappal ezelőtt együtt a többi szakszervezeti konföderációval — de a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája tüntető távolmaradása mellett — kinyilvánította: a munkavállalók gondjainak megoldása érdekében — mint korábban is bármikor — kész az együttműködésre minden, az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalát alkotó szakszervezettel. Akkor az MSZOSZ más szakszervezetekkel együtt azt is vállalta, hogy az érdekegyeztetést érintő lépéseiről előzetesen tájékoztatást ad a nyilatkozatot aláíró szervezeteknek. A FSZDL-nek lehetősége lett volna e nyilatkozathoz csatlakozni, ám mind a mai napig ezt nem tette meg. Az MSZOSZ Szövetségi Tanácsa úgy véli, nincs oka, hogy bármiféle moratóriumdokumentumot írjon alá, és egyben hangsúlyozza, hogy a hat szakszervezet megállapodása alapján továbbra sem áll szándékában más szervezetek belügyeibe beavatkozni, de fenntartja a jogot ahhoz, hogy tagjainak véleménye alapján érdekvédelmi lépéseiről önállóan döntsön és erről a közvéleményt is tájékoztassa. Előbb a termelést kellene privatizálni Afrikai úton a magyar oktatás? Mint azt nemrégiben hírül adtuk, a Pedagógus Szakszervezet vendégeként két napig hazánkban tartózkodott Marc- Alain Berberat, a Független Nemzetközi Tanárszakszervezet (CMOPE) főtitkárhelyettese. — Berberat úr, az ön véleménye szerint beavatkozik-e a Világbank hazánk oktatásfinanszírozásába, hiszen a szervezet szakértői nálunk jártak, és a kultuszminiszter a PSZ főtitkárának írt levelében elismerte: sokallták az óvodára és a napközire fordított költségvetési támogatást. — Nem tudom, használható-e a beavatkozás kifejezés. Egyetlen országot sem kötelez senki, hogy a Világbankhoz vagy a Nemzetközi Valutaalaphoz forduljon, ugyanakkor az említett szervezetek pénzügyi segítségüket feltételekhez kötik. Főleg az IMF várja el, hogy az állami költségvetést csökkentsék az adott országban, arról viszont a kormány dönt, melyik minisztérium vállaljon áldozatot. Tapasztalataim szerint számos kormánynak a legkönnyebb, ha ilyenkor az oktatás- és egészségügyre szánt költségeket csökkenti. Gyakran látni olyat — például Bolíviában —, hogy a kormány csökkenti az oktatásra szánt összeget, de növeli a honvédelem kiadásait. Ha egy kormány az oktatás finanszírozásán kíván takarékoskodni, az IMF szakemberei javaslatot tesznek, hogyan valósíthatják meg ezt. Például lehet növelni az osztályok létszámát, így csökkentve a pedagógusszámot és béreket, vagy hatásosabb tankönyvcsomagot állítanak össze, így is redukálva a pedagógus szerepét. Az afrikai fejlődő országoknak tett világbanki javaslat — erről dokumentumokat is magammal hoztam — például egyetemi szintű helyett középfokú tanítóképzést javasol, ez is a takarékosság egyik módja. — Magyarország azonban mégsem fejlődő afrikai ország ... — Nem ismerem a Világbank javaslatát Magyarország részére, a jövő hónapban teszek látogatást a szervezetnél e célból, és tapasztalataimról informálni fogom a PSZ-t. — Ön nem először jár hazánkban. Milyen véleményt alakított ki a Pedagógus Szakszervezetről, képes lesz-e a rendszerváltás utáni, gyökeresen megváltozott feladatának eleget tenni? — Úgy vélem, olyan fontos ügyben, amely a közoktatás alapelvét érinti — például, ha a szülőknek valahol tandíjat kell fizetniük —, egyedül sem a kormány, de még a parlament sem dönthet. Minden, a közoktatás lényegét érintő tervről informálni kell a társadalmat, és ha az érintettek, a pedagógusok és a szülők úgy látják, valamely terv „lepusztítaná’ az oktatásügyet, reagáljanak! Ha a Világbank és egy ország kormánya között tárgyalások folynak, azt a szakszervezetnek ismernie, elemeznie kell, állást foglalnia, úgy, hogy ezt minden alapszervezetben megvitatják. Nem elég állandóan tagadni, ellenjavaslatot is ki kell dolgozni. A folyamatokat láthatóvá, a titkokat nyílttá kell tenni. Ami már megvan az oktatásügyben, és jó, azt pedig meg kell védeni. 1989 novembere óta ismerem Madame Szőllősit, és úgy vélem, ez a szakszervezet nagyon gyorsan tanult. Ott voltam az 1990. december 10-ei tüntetésükön is, ez vizsga volt arra nézve, hogy tagságuk valós és mozgósítható. — Tapasztalatai szerint tipikusak-e a magyar oktatásfinanszírozási gondok a közép-kelet-európai ízérségben? — A piacgazdaságba való átmenet során divattá vált a privatizálás, de elsősorban a termelést kell privatizálni. Abban a svájci kantonban, ahol élek, a hatalmon levő jobboldali radikális párt az állami közoktatási rendszer legerősebb védelmezője. Benyomásom szerint az új kormányok a közép-kelet-európai térségben túl sokat merítenek abból, ami az USA- ban történik, szerintem a példát inkább Európában kellene keresni. Egyébként, úgy gondolom, nem csak a térség kormányai a felelősek, hanem a nyugat-európaiak is, passzívak és nem adnak elég segítséget. Török Katalin FM-formula A Földművelésügyi Minisztériumban végéhez közeledik az az átszervezés, melyet a hatékonyabb működés érdekében kezdtek meg a főhatóságnál — mondta az MTI kérdésére Raskó György, a tárca államtitkára. Az átszervezés során néhány nehézséggel is szembetalálták magukat. A jól képzett, makrogazdaságban és államigazgatásban jártas szakembereket például igen nehezen lehetett a minisztériumba csábítani. Ez főként azzal magyarázható, hogy államigazgatásban dolgozók fizetése lényegesen elmarad a gazdaság más, a privatizációban már részt vevő ágazataitól, így az élelmiszer-ipari és mezőgazdasági üzemek bérszínvonalától is. Kiderült továbbá, hogy szükség van az egyes főosztályok hatásköreinek tisztázására is. A gondok megoldására végül is külső szakértőket kértek fel, köztük a FAO szakértőit is. A minisztérium már nem a régi módon kíván dolgozni, hanem piacszabályozás eszközeivel kíván élni. (MTI) Idén vagy jövőre? A Népszava tegnapi számában „Mikor lesz új munkatörvénykönyv?” cím alatt, N. T. E. és V. Zs. csinos véleménycsokrot gyűjtött öszsze ama hír (?) kapcsán, hogy „a kormánynak az Országgyűlés őszi ülésszakára tervezett” jogalkotási programjában „többek között ”az új Munka törvénykönyve sem szerepel". Ezúton szeretném tájékoztatni az érdekelteket: a hír olyannyira nem felel meg a valóságnak, hogy még a hírforrásra, a laptárs Népszabadságra való hivatkozás is félrevezető. A Népszabadság múlt hét szombati száma ugyanis pontosan közli, hogy a Munka törvénykönyve a nagy fontosságú, az Országgyűlés munkaterhétől függően megtárgyalandó törvényjavaslatok között szerepel a kormány 1991. II. félévi törvényalkotási programjavaslatában. Ezek után meg kell kérdeznem: Mi a magyarázata a valótlan hír közlésének? Kajdi József, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára ismeretes, a benyújtott és az előterjesztésre váró parlamenti törvényjavaslatok száma meghaladja a kilencvenet. A kormányzat preferenciasorrendet állított fel, hogy biztosítsa a legfontosabbnak tartott indítványok megtárgyalását. Ebben a rangsorban meglehetősen hátul, és feltételesen szerepel az új Munka törvénykönyve, melynek megtárgyalását az Országgyűlés munkaterhétől — s ez, látjuk, elég súlyos — teszik függővé. Ezért bátorkodtunk aggodalmaskodni. Velünk együtt nem látja megnyugtatónak e fontos törvényjavaslat idei megvitatásának esélyeit több, jelentős szakszervezeti tömörülés sem. 0 A kisebbség védelmére Mondhatni, hogy elkészült a nemzeti és etnikai kisebbségek jogaira vonatkozó törvénytervezet, hiszen paragrafusainak zömét már kialakította a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, valamint a hazai kisebbségeket képviselő kerekasztal közösen, egymással egyetértve — jelentette be Wolfart János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke a kedden tartott sajtótájékoztatón. A törvénytervezet kidolgozásával a kisebbségek aktív védelmét, önrendelkezését, önkormányzatiságának és kulturális autonómiájának megteremtését kívánták elősegíteni. Nehezítette az előkészítést, hogy az egyes kisebbségek helyzete különböző, és nincs európai minta. Ennek ellenére a tervezet mintegy 80 paragrafusa közül 70 a hazai kisebbségek képviselőivel létrejött konszenzus eredménye — hangsúlyozta az elnök. A munka neheze csak most kezdődik, hiszen a törvénytervezet egyelőre norma, megvalósítása hosszú folyamat — hangsúlyozta. (MTI) Verseny az iskolai étkeztetésrt Éhes marad a gyerek? Ki gondolta volna néhány éve, hogy a gyermekélelmezésért versengeni fognak a vendéglátó-vállalatok? E szolgáltatás mindig is ráfizetésesnek számított, s az e tevékenységre központilag kijelölt, állami támogatásból tengődő cégeket csak sajnálni illett. Most viszont fordulni látszik a kocka. Míg a kereskedelmi vendéglátás halódik, az éttermek konganak az ürességtől, a gyermekélelmezés biztos piacnak számít. A fővárosban korábban a gyermekélelmezésben egyeduralkodó Junior Vendéglátó Vállalat is hirtelen számos versenytárssal találta szembe magát. Ezek elsősorban olcsóbb áraikkal igyekeznek megnyerni maguknak a kerületi önkormányzatokat. Az idén ugyanis ők döntenek abban, ki és mennyiért látja el az iskolákat, óvodákat a kerületben. A Junior Vendéglátó Vállalat tegnapi sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a sokéves tapasztalat és a táplálkozástudományi, valamint élettani kísérletek alapján a mai árakon egy általános iskolás gyereknek naponta tízórait, ebédet és uzsonnát legkevesebb 49 forintból lehet előállítani. Ezek a Junior árai, ennek kevesebből — állítják a vállalat vezetői — aligha képzelhető el a gyerekek fejlődő szervezetének elegendő táplálékot nyújtani. (A napközis ellátásnak a magyarországi normák szerint az élettani szükségletek 60—70 százalékát kell naponta biztosítania.) Néhány fővárosi kerület önkormányzata — mint megtudtuk a sajtótájékoztatón, a IX. és a XIX. kerületi — úgy döntött, nyilvánvalóan a szűkre szabott büdzsére tekintettel, hogy az ennél alacsonyabb nyersanyagértékű kosztot ígérő vendéglátócégeket bízzák meg az óvodák és napközik ellátásával. Az önkormányzatokon kívül azonban egyelőre sem a szülőknek, sem az iskoláknak nincs beleszólásuk abba, hogy ki és milyen áron szolgáltassa a napközis étkezést. Félő, hogy az idén megint szaporodik a rosszul táplált, éhségtől szédelgő, ezért koncentrálni nem képes gyerekek száma ... (osváth) Pusztulásra ítélte a Yugo-kooperáció*? Lehet-e hallani nap nap után a jövőben is, hogy óriási dörrenéssel összecsap a Diósgyőri Gépgyár üzemében a medve és az üllő, amelynek ma három kilométerre is hallani a hangját, hogy a 40 ezer méter kilópond erővel egymásnak rontó két pofa, megfelelő formájúra kovácsolja a Yugo kocsikhoz déli szomszédunknak szállítandó első tengelyeket? Ha a helyzet nem változik, a környék lakóinak nemkell többé elviselni a zajt, szükségtelen a jugoszláv export miatti kalapálástól a fülükhöz kapkodni. Történetünk egyik főszereplője a Borsodi Gépkocsi Részvénytársaság, amelynek tulajdonosai között találjuk a Digépet, egyebek mellett a Dímag Rt., a Magyar Gördülő Csapágy Művek, a Borsodi Vegyi Kombinát, s a Budapest Bank társaságában. A konfliktus tárgya pedig az az üzlet, amelyet a Borsodi Gépkocsi Rt. ütött nyélbe a kragujeváci Zastava gyárral. Golyóscsapágyak, tengelyek, műanyag cikkeik fejében Yugo Korai 55-ös kocsikat kaptunk cserébe. Az együttműködés tavaly októberben kezdődött, s idén február végéig 200 kocsi talált gazdára, darabonként 350 ezer forintért. Viszont június végéig mindössze csak további tíz darabot adott el a miskolci részvénytársaság. Visszapillantó tükör Ez az a vállalkozás, amely indulásakor, a nyolcvanas évek utolsó esztendeiben megpróbálkozott a hazai gépkocsigyártás felélesztésével. Először a Skodával akarták kialakítani az együttműködést. A Marjai József nevével fémjelzett elképzelést, miszerint a régebbi gyártósorokat próbálják meg Csehszlovákiából — akkor még így hívták — Magyarországra telepíteni, s azokon keresztül fokozatosan beletanulni a rendkívül fejlett szervezést, munkakultúrát igénylő autógyártásba, északi szomszédunkkal nem sikerült megvalósítani. Aztán a Tavria-kooperáción kezdett dolgozni a stáb, amely egy bolgár—szovjetmagyar együttműködést jelentett volna. Itt a borsodiakra sebességváltó-gyártás várt. A hatékonyság fokozása, a korszerű berendezések kihasználása céljából még a Citroennel való együttműködés is felvetődött. A saját felhasználású 150 ezer váltó mellé további 100 ezret gyártottak volna a franciáknak. Az üzlet azonban kútba esett, mert a Citroien — referencia híján — nem mutatott komoly érdeklődést. A magyar vállalatok pedig állami támogatás nélkül nem voltak képesek beruházni, a bankóik viszont csak értékesítési garancia fejében nyújtottak volna hitelt. A kör tehát bezárult. Nem valósult meg a cég Dacia-terve sem. Ott alkatrészeket kaptunk volna, szerelésrekészeket, vagy kész kocsikat, ám a nyomott Dacia-áraik miatt az itthon előállított alkatrészek értéke túlságosan magasnak bizonyult. Sokkal magasabbnak, mint amennyi a kész kocsi árából visszaszámolva arányos lehetett volna. Füves a vámmentességnek A rt. vezetői időközben azt a tanácsot kapták, nézzenek olyan kooperációs partner után, amely szabadáras termékeket gyárt. A kacskaringós út végén így érkeztek el a miskolciak Jugoszláviába, Kragujevácba. Dr. Pázsit János, a rt. ügyvezető igazgatója megemlíti, hogy a Medgyessy Péter által aláírt egyezményre alapozták az üzletet, amely a Zastava-kooperációt vámmentessé tette, így kerülhettek exportcikként Jugoszláviába a magyar csapágyak, tengelyek, rugók, s helyettük importálhattunk rugókat. Az elszámolás világpiaci áron, dollárban történt, a tényleges pénzmozgás kikapcsolásával. S bár az autóknak nem volt alacsony a tavalyi ára sem, a keleti kocsik ugrásszerű drágulása versenyképessé tette a Németországba, Hollandiába és az Egyesült Államokba is exportált típust. Kiegészítő berendezéssel ellátott változata mozgássérültek által is vezethető, kuplungrobot beépítése esetén nincs szükség az egyik láb használatára. A dugók kétéves, kilométermegkötöttség nélküli garanciával kerülnek piacra. A jó minőséget egyebek mellett az is biztosítja, hogy alkatrészeinek meg kell felelniük a FIAT-teszt követelményeinek. Az idei vámintézkedés azonban kihúzta a talajt az erősödő kooperáció alól. A kezelési költségekkel és illetékekkel együtt 25 százalékos vám, s a különböző adók miatt a tavaszon már 129 ezer forinttal drágábban, 479 ezer forintért árusíthatták a dugókat, s így „sikerült" tizet eladni belőlük március és júniusközött. Az állami szervek különféle indokokkal elzárkóztak a miskolciak kérelme elől. Többek között azért, mert a vám valamennyi importőr üzletét terheli, a versenysemleges környezetben senkit nem lehet előnyben, ez esetben vámkedvezményben részesíteni. A rt. vezetői tudomásul veszik az illetékes minisztériumok elutasító álláspontját, de nem értik, hogy lehet egy kalap alá vonni a kooperációt és az egyszerű importügyletet. Július óta 80 ezer forinttal mérsékelték a rugók árát, hogy veszteség árán is élénküljön a kereslet, így a havi eladás 10—12 darabra nőtt. A miskolci szakember azt tartja a legaggasztóbbnak, hogy végre kialakult egy olyan kooperáció, amely sikeresen működött, s a kapcsolatra mindkét félnek továbbra is szüksége volna. A rt. azonban nem tudja kívánt ütemben kifizetni a honi gyártókat, így a jugoszlávok sem juthatnak hozzá a magyar termékekhez. A legfrissebb hírek szerint az akadozó szállítás miatt mellső tengelyeket most már maguk a jugoszlávok is gyártanak. Ha netán folytatódhatnak is a diósgyőri szállítások, akkor sem a régi, stabil pozícióból. A kovácsüzem 150 dolgozója közül tehát nem nézhet mindenki nyugodtan a jövőbe. Igaz, ki nem félti ma a munkahelyét Borsod-Abaúj- Zemplén megyében, ahol a legtöbben, vagy majdnem a legtöbben vesztették el munkahelyüket? Kitörési pontokat Pázsit János egyetért a szigorú pénzpolitikával, de hiányolja bizonyos kitörési irányok kijelölését, támogatását. A pénzügyi nyomásnak nyilvánvaló célja, hogy az életképes megmaradjon, a gyenge elhulljon. Az igazgató azonban azt kérdezi, a gazdasági átmeneti időszakban szabad-e megfojtani azokat a kezdeményezéseket is, amelyek fenntartása célszerű, a termékváltás irányába hat. A jugoszláv partner azt mondja, ne számolják föl teljesen a nehézségekkel küzdő kooperációt, mert sokkal nehezebb újraindítani, mint alacsonyabb szinten megtartani. Egy darabig tehát még megmaradhat a kovácsüzem jelenlegi termelési szintje, de hogy meddig, az nagy kérdés. Horváth K. József