Népszava, 1991. november (119. évfolyam, 256–281. sz.)
1991-11-01 / 256. szám
2 Mindenki maradt a közel-keleti tárgyalóasztalnál (Folytatás az 1. oldalról) szerinte az 1989-es izraeli elképzeléseken, végső soron pedig a Camp David-i megállapodásokon alapulnak. Megerősítette, hogy csak a közvetlen kétoldalú tárgyalások vezethetnek el a békéhez. A kétoldalú megállapodásoknak az a célja, hogy békeszerződéseket írjunk alá Izrael és szomszédai között, illetve, hogy megállapodásra jussunk a Palesztinai arabokkal az átmeneti önkormányzati rendelkezésekről. Feltűnő volt, hogy Samir nem beszélt palesztinokról, csupán palesztinai arabokat említett, s nem autonómiát, hanem átmeneti önkormányzati intézkedéseket helyezett kilátásba. Az izraeli kormányfő beszédében egyáltalán nem említette a két BT-határozatot, amelyeket az összes többi fél a rendezés alapjának tekint. Némi fenyegetést véltek kiolvasni az arab delegátusok Samirnak abból a kijelentéséből, hogy ha csak és kizárólag a területi kérdésekkel akarnak foglalkozni a megbeszéléseken, az könnyen a tárgyalások félbeszakadásához vezethet. Nem váltott ki kedvező visszhangot az az ajánlat sem, hogy a kétoldalú tárgyalásokra szívesen vendégül látja szomszédait, de akár ő maga is kész elmenni Libanonba, Jordániába, vagy Szíriába. A második felszólaló, a jordániai külügyminiszter, utóbb sajtóértekezletén elutasította ezt a meghívást , mondván, Izrael csak a madridi kedvező légkör és a konferencia lendületének megtörésére törekszik. Az ugyancsak angolul elhangzott jordániai felszólalás nemigen tartalmazott új elemeket. Kamel Abu Dzsaber a területet békéért formulához és a 242-es és a 338-as BT-határozat érvényesítéséhez ragaszkodott. Vitatta, hogy a nagyobb terület nagyobb biztonságot jelentene Izraelnek. Követelte, hogy állítsák helyre Jeruzsálem arab része felett az arab szuverenitást, állítsák le az illegális telepítéseket a megszállt területeken. A másik nagy kérdőjel az volt, hogyan foglalnak állást a palesztinok, akik számára a puszta jelenlét, és a többi delegációval azonos idejű felszólalás joga már önmagában diplomáciai sikert jelentett. A palesztin küldöttség szóvivője Hanan Asravi aszszony, aki az izraeli vétó miatt nem tagja, de Fejszal Al Husszeinivel együtt mégis csak szellemi irányítója a palesztin delegációnak, már a hivatalos felszólalás előtti sajtóértekezleten kemény szavakkal utasította vissza Samir beszédét, amely szerinte semmiféle engedményt nem tartalmazott, inkább visszalépést jelentett az izraeliek korábbi állásfoglalásaihoz képest. „Nem hisszük, hogy Samir úrnak kellene megmondania, hogy mindenki más mit csináljon” — mondta a palesztin szóvivő. Az érzelmeket megcélzó palesztin felszólalás egyszersmind érzékeltette, hogy a palesztinok nem kívánnak lemondani az önrendelkezés, az államalapítás jogáról, noha jelenleg készek elfogdni azt a javaslatot, hogy legyen egy átmeneti időszak. De csak azzal a feltétellel, hogy az ideiglenes intézkedéseket ne állandósítsák. A palesztin állam többszöri felemlítése mellett a konferencia nagy távollevőjének, Arafatnak a nevét is megidézte beszédében Hajdar Abdel Safi, a hivatalos palesztin delegáció vezetője. Utolsóként Faresz Bueiz libanoni és Faruk as-Saraa Szíriai külügyminiszter kapott szót. Előbbi a Dél-Libanonban állomásozó izraeli csapatok kivonását sürgette, Szíria pedig követelte Izrael kivonulását minden megszállt területről, mindenekelőtt a Golán-fennsíkról. A Szíriai diplomácia vezetője a legkeményebb álláspontot fogalmazta meg, élesen támadta Izraelt, azt állítván, hogy az izraeli gyarmatosító politika fosztja meg a térséget a béke lehetőségétől. Ugyanakkor a szír politikus most először ismerte el nyilvánosan Izrael állam létét. A szíriaiak ellene vannak annak, hogy ha a kétoldalú tárgyalásokon nincs haladás, belekezdjenek a regionális tárgyalásokba. Ahogyan várható volt, minden érdekelt fél magasra emelte a tétet, maximális követeléseit fogalmazta meg, ahonnan megkezdődhet a kétoldalú alkudozás. A legizgalmasabb tárgyalások már most is a színfalak mögött zajlanak. A békekonferencia máris elért egy nagy eredményt, a második napon mindenki ott maradt a tárgyalóasztalnál, s ma rövid záróbeszédben reflektálnak a küldöttségvezetők egymás felvetéseire. A folyosói találkozókon a jeges hallgatás is oldódott: egy-egy palesztin és arab képviselő, ha indulatosan vitatkozva is, de szóba állt egymással. Elekes Éva A palota A konferenciának méltó színteret adó királyi palota, amelyet a madridiak keleti palotának neveznek, tulajdonképpen nem olyan régi épület. Az 1734-es nagy - karácsonyi tűzvész után arab erődítmények és egy előző palota romjain emelték. III. Károly király volt az első lakója. A mostani spanyol uralkodót, I. János Károlyt sokáig kérték, hogy lakjon a palotában, az uralkodó családja azonban a városszéli, emberszabá-súbb Zarzuela-palotát választotta. Jeges, hideg márványfalai kétségkívül nem barátságosak, de az itt lévő múzeumokkal ez Madrid legszebb műemlékegyüttese. A király nagyapja, XIII. Alfonz egyébként még itt lakott. De nagyon utálta a palotát, mert mindig elhűlt a reggelije, mire a konyokából a hálószobába ért a személyzet. A békekonferenciának otthont adó oszlopcsarnok 1975-ben Franco felravatalozásának volt a színhelye. Tíz évvel később itt írták alá Spanyolroszág és a Közös Piac csatlakozási okmányait. A fagyoskodó meg is figyelők szerint, ha meleg hangulat teremtésére nem is, de hűvös, világosfejű tárgyalásokra mégiscsak jó környezetet kínál a madridi királyi palota. Migrációs eszmecsere Korlátozott szabadság Európai államok nagy csoportja első ízben állapodott meg abban, hogy együttes erőfeszítésekkel megpróbálják korlátok közé szorítani a szegények és nincstelenek áramlását Kelet- és Közép- Európából Nyugat-Európába. 28 ország képviselői Berlinben, főleg bel- és igazságügy-miniszterek, magyar részről Gálszécsy András tárca nélküli miniszter, megállapodtak abban, hogy egységesítik és szigorítják az ellenőrzést a határokon, javítják a belügyi, idegenrendészeti információcserét, s közelítik egymáshoz a vízummegadási gyakorlatot. (MTI) NATO—Kelet-Európa Kell a fórum, de nincs még neve A NATO-tagállamok képviselői általában egyetértenek a Baker—Genscher javaslatban foglalt, az egykori Varsói Szerződéshez tartozott országokkal való rendszeres konzultációkra szolgáló fórum megteremtésében, amire a november 7-én összeülő NATO-csúcsértekezlet hivatott — de még vita folyik az elnevezésről — mondotta az MTI tudósítójának tegnap egy magas rangú NATO- tisztviselő. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miben különbözik majd az együttműködési tanács feladatköre az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletétől, a NATO- diplomata kifejtette: az EBEÉ a válságkezelésre, a konfliktusok megelőzésére, az emberi jogokra, a gazdasági szabadságjogokra összpontosíthat, míg az együttműködési tanács a katonaibiztonsági együttműködéssel, például a hadiipar polgári célokra való átállításával, a katonai struktúrák polgári ellenőrzésének módszereivel kapcsolatos kooperációt valósíthatja meg. Az együttműködési tanácsnak Kelet-Európából tagja lehetne a három balti állam is, így összesen 25 résztvevője lehetne. Ugyanakkor a NATO nem tervezi a Szovjetunióból a 12 köztársaság meghívását, ugyanis nem akarja semmilyen irányban sem kívülről befolyásolni a szovjet belső fejlődést — mondotta a magas rangú NATO-tisztviselő. Érlelődnek a szankciók Belgrád ellen (Folytatás az 1. oldalról) Ják A magyar katonai megállapodás közös gyorshadtest felállításáról rendelkezik. A szóvivő az APA osztrák hírügynökségnek nyilatkozva légből kapott állításoknak nevezte a Borba vádjait, és hangsúlyozta, hogy a megállapodás nem irányul harmadik ország ellen. Tegnap súlyosbodtak a harcok Vukovárnál — jelentette B. Walkó György, az MTI belgrádi tudósítója. A hadsereg ágyúkkal lövi a várost. A harcok a város környékén lévő településeken is rendkívül hevesek. Az öszszecsapásokba bekapcsolódtak Vojislav Seselj csetnikvajda önkéntesei is. Ezzel úgy tűnik, létrejött a kibékülés a helyi katonai vezetők és a Seselj-féle fegyveresek között. A csetnikek Eszék környékén a közelmúltban összetűztek a katonai alakulatokkal is, mivel nem értettek egyet bizonyos parancsokkal. Az APA jelentése szerint letartóztatták a jugoszláv hadsereg egyik páncélosegységének parancsnokát, aki a Szlovénia elleni, nyár közepi katonai akció idején a ljubjanai Brnik repülőterét megszállva tartó egység élén állt. A katonatisztet két osztrák fotóriporter meggyilkolásával vádolják. A riporterek gépkocsijukkal a repülőtér lezárt leszállópályáján haladtak a közelben álló harckocsik felé, hogy felvételeket készítsenek, amikor tüzet nyitottak a katonák az autóra. Egy akna eltalálta a gépkocsit, amely kigyulladt és bennégett a két újságíró. Stipe Mesic jugoszláv szövetségi elnök tegnap reggel végre partra léphetett a Slavija hajó fedélzetéről, miután csaknem egy teljes napon át várakozott a hadsereg végső engedélyére. Az elnök kíséretében van számos kiemelkedő horvát személyiség, köztük Franjo Greguric kormányfő, a parlament sok képviselője, színészek és művészek. A több száz fős delegáció Dubrovnik megmentésének szándékával érkezett hajókaravánnal a dalmát városba, egyúttal élelmiszert és gyógyszereket is hoztak a város lakóinak. Raffay Ernő, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára tegnap délelőtt hivatalában fogadta Rudi Sovát, Jugoszlávia budapesti nagykövetét. A találkozóra a jugoszláv diplomata kérésére került sor - tájékoztatta az MTI munkatársát Keleti György ezredes, a HM szóvivője. A nagykövet az állítólagos közös osztrák—magyar gyorsalakulat felállításával kapcsolatosan kért információt az államtitkártól. Raffay Ernő a leghatározottabban cáfolta ilyen elképzelés, illetve terv létezését, hangsúlyozva, hogy a magyar és az osztrák honvédelmi miniszterek között ilyenről még csak szó sem esett. Ismételten nyomatékosan kijelentette, hogy a magyar és az osztrák honvédelmi miniszterek által a közelmúltban aláírt együttműködési megállapodás nem irányul harmadik ország ellen, az kizárólag a két ország közötti bizalom erősítését szolgálja, s az európai biztonság növekedését hivatott elősegíteni. A belgrádi tömegtájékoztatás eddig még nem említette, hogy a budapesti jugoszláv nagykövet elismerte: valóban jugoszláv repülőgép hatolt be Barcsnál. A Tanjug ugyan erről kiadott egy rövid jelentést, ám ezt az újságok nem vették át. A Politika ellenben, amely semmit nem közölt a barcsi incidensről, csütörtökön csaknem teljes újságoldalon közli dr. Rastislav Petrovic cikkét a magyarok második világháborús bácskai gyilkosságairól. (MTI) Intő Vavrouseknek A pozsonyi Národna Obroda tegnapi száma terjedelmes írásban foglalkozik Vavrousek csehszlovák szövetségi környezetvédelmi miniszter budapesti missziójának kérdéseivel. Mint ismeretes, Vavrousek a magyar parlamenti bizottságokkal tárgyalt a közelmúltban — azzal a céllal, hogy kivezető utat próbáljon találni a bősnagymarosi kérdés útvesztőiből. A lap enyhén szólva is vitathatónak minősíti, hogy Vavrouseknek van-e joga beavatkozni az erőmű ügyében illetékes szlovák kormány kompetenciájába. A lap szerint, ha valóban a segítő szándék vezérelte volna a minisztert, akkor mindenképpen megmagyarázza a magyar parlament képviselőinek azt, hogy az erőmű csehszlovák területen történő ideiglenes üzembe helyezéséről szóló csehszlovák kormánydöntésre a magyar fél korántsem konstruktív hozzáállása miatt került sor. „Ha a magyar fél meg akarja változtatni a szerződést, melynek érvényességét nem is tagadja, akkor a csehszlovák partner számára elfogadható, megalapozott műszaki-gazdasági javaslatokkal lenne köteles előállni” — írja a lap. (MTI) Közlekedés Szállítási kódex Tizenhárom európai ország, köztük Magyarország írta alá csütörtökön, Prágában az új nemzetközi szállítási feltételekről szóló általános egyezményt, amely előkészíti az európai közlekedési rendszer egységesítését — jelentette az AFP. Az egyezmény szabályozza a legfőbb európai vasúti és közúti közlekedési vonalak használatát, s az ezzel öszszefüggő környezetvédelmi kérdéseket. Az egyezményt az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ECE) dolgozta ki, s a korábban aláíró Németországon és Franciaországon kívül Ausztria, Belgium, Bulgária, Dánia, Finnország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Románia, Svájc és Csehszlovákia is aláírta. (MTI) 1991. NOVEMBER 1., PÉNTEK NÉPSZAVA .GABONÁNKAT ! OROSZOKNAK ! A szovjet kormány úgy döntött, hogy félmilió tonna takarmánygabonát váll sávol Magyarországtól — jelentette az Interfax ,nem hivatalos hírügynökségre hivatkozva az AFP. A minisztertanács tagjai szerint az importra azért van szükség, hogy elkerülhessék az állatok etetésében februártól várható nehéz- s ségeket. ÖKO-KÖTVÉNY | Állítsanak föl olyan nemzetközi környezetvédelmi | alapot, amely kötvények | kibocsátásával fedezné a globális környezetvédelmi | költségeket — javasolja a japán vállalatvezetők szö vetsége (JACE). Az ötlet értelmében harminc évre szóló kötvényeket bocsátanának ki a nemzetközi pénzügyi szervezetek, a Világbank és a tehetősebb országok kormányai. PÉNZ-SZTORI ! A Francia Kommunista Párt az utóbbi tíz esztendőben összesen 24 millió dollárt kapott a Szovjet- I uniótól — derült ki az SZKP Politikai Bizottságának archívumában legutóbb fellelt dokumentumokból. Az okmányokat egy szovjet politológus mutatta be a moszkvai tv 2 nézőinek. ÉSZ(T)BONTÓ | ÁREMELÉS ! Észtországban mától mintegy kétszeresére emelik az üzemanyagok árát. Az intézkedést azzal indokolták, hogy a balti orrszágban krónikus benzinhiány keletkezett, és a heti nap közepe óta gyakorlatilag lehetetlen üzemanyag- És hoz jutni rubelért, csupán a valutáért álsító kutak-nál kapható üzemanyag. VÍZUMTERV Szentpéterváron és kör gnyékén, ahol szabadke-reskedelmi övezetet szeretnének létrehozni, az illetékesek azt fontolgatják, hogy a jövő évtől kezdődően vízumkötelezettséget vezetnek be a térségbe utazók számára. SZEGÉNY AMERIKAIAK! Az amerikai mezőgazdasá-gi minisztérium felmérése szerint minden tizedik amerikai kénytelen élelmiszersegélyért folyamodni a kormányhoz — közölte az AFP. Ez összesen 23,6 millió szegényt jelent az irigyelten gazdag Újvilágban. ÚJDONSÜLT VOKSOK Tizennyolc év óta először rendeztek tegnap több- pártrendszerű elnök- és parlamenti választásokat Zambiában — jelentették Lusakából a hírügynökségek. BOTHA VARÓBAN Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy Roelof Pik Botha november elején magánlátogatást tesz a Szovjetunióban. Botha személyében az eddigi legmagasabb rangú dél-afrikai vezető tesz látogatást Moszkvában. TŐKEVÉDELEM A tőke szabad mozgásáról és a német beruházásoknak az esetleges albán államosítással szembeni védelméről írt alá megállapodást tegnap Bonnban , Németország és Albánia — jelentette a Reuter. Walesa király lesz? Szétforgácsolódás Lengyelországban Lengyelország benne van a slamasztikában. A négy kommunista évtized utáni első, immár teljesen szabad választások nemhogy nem öntöttek tiszta vizet a politika poharába, de még zavarosabbá is tették a helyzetet. Az előzetes számítások szerint — mert hogy e sorok leírásának időpontjában hivatalos végeredmény még nincs — a múlt vasárnapi megmérettetés nyomán 18 — erősen eltérő színezetű és egymással keményen vetélkedő — párt jut be a szejmbe. A következmény igen könnyen az lehet, mint volt a hajdani lengyel nemesi köztársaság hasonnevű hatalmi szervének esetében: az ország kormányozhatatlansága. De nézzük a számadatokat! A legtöbb szavazatot, vagyis 13,4 százalékot Mazowieczki volt miniszterelnök liberális irányzatú Demokratikus Uniója kapta, minek révén a szejmben 62 mandátumra számíthat. Meglepetésre a választások legfőbb nyertese az egykori állampárt maradékait tömörítő Demokratikus Baloldali Szövetség lett, amely a maga 12,9 százalékával 60 képviselői helyre jogosult. Az egyházi támogatást élvező Katolikus Választási Akció 9,4 százalékot ért el — 49 mandátum. A Lengyel Parasztpárt 9,3 százalékot, ami a szejmben 48 helyet jelent, ötödikként a Független Lengyelország Konföderációja elnevezésű radikálisan jobboldali szervezet végzett 9,1 százalékkal. Ez 45 mandátumot ér. Az ugyancsak egyházi támogatásban részesülő Állampolgári Egyetértés Centrum 8,8 százalékot kapott — 44 képviselői hely. A csak hetedik helyen befutott Liberális Demokrata Kongresszus — Bielecki miniszterelnök pártja — 7,9 százalékot ért el, ami 37 mandátumot biztosít számára. Nem szükséges felsorolnunk, a többi 11 — a szejmbe feltehetőleg ugyancsak bejutó — párt eredményeit ahhoz, hogy világos legyen: a lengyel parlamenti erők szélsőségesen szétforgácsolódtak. Egy jobb helyzetben lévő ország esetében ez még nem is lenne akkora nagy baj, ám Lengyelország számára valóságos csapás. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy olyan ország, ahol a gazdasági teljesítmény idén 15 százalékkal, az amúgy is rendkívül alacsony reáljövedelem pedig 3 százalékkal csökkent, ahol a munkanélküliek száma a kétmilliót, az infláció pedig a 80 százalékot haladja meg, szóval az ilyen országnak erős, a nyeregben biztosan ülő kormányra van szüksége. Ehhez azonban az kellene, hogy a pártok legalább a követendő politika — elsősorban a legnagyobb gondot jelentő gazdaságpolitika — alapkérdéseiben megegyezzenek. Lengyelországban azonban ez nehéz lesz. A Demokratikus Unió és a Liberális Demokrata Kongresszus folytatni szeretné az eddigi — a külföld felé nyitó, az állam szerepét pedig háttérbe szorító — szabadelvű gazdaságpolitikát. Ezt azonban a többi párt elutasítja. Az egyházi támogatást élvező Katolikus Választási Akció és az Állampolgári Egyetértési Centrum erősebb állami beavatkozást, a nacionalista pártok blokkja fokozottabb protekcionizmust, a Demokratikus Baloldali Szövetség pedig nagyobb munkavállalói érdekvédelmet akar. Régi igazság, hogy az anarchia a diktatúra szülőanyja. Ha Lengyelországban egyelőre nincs is szó igazi anarchiáról, vagy diktatoriális veszélyről, az nyilvánvaló, hogy ez a helyzet a pártokon — állítólag — felülálló központi hatalmat erősíti. Ennek legfőbb letéteményese, Lech Walesa már jelezte is: elképzelhetőnek tartja, hogy államelnöki címe mellé fölveszi a kormányfőit is. Az adott körülmények között talán ez jelenti majd — ha nem is a legjobb — de talán a legkevésbé rossz megoldást. Még, ha nem is tudni, milyen lesz Walesa — királynak ... Kepecs Ferenc Lengyelország első embere A Der Spiegel felvétele