Népszava, 1992. május (120. évfolyam, 103–127. sz.)

1992-05-02 / 103. szám

NÉPSZAVA 199­2. MÁJUS 2., SZOMBAT Készül az európai energiacharta Kelet nem lesz a Nyugat hátsó udvara Ökológiai imperializmusnak nevezte Vargha János a Napi Világgazdaságban a most ké­szülő európai energiachartá­nak azon törekvését, hogy Kelet-Európa atomreaktorok bővítése és építése révén új energiaforrása legyen a Nyu­gatnak. Miközben a környe­zeti károk itt maradnak ... — Szó nincs ilyenről! — mondta a Népszava érdeklő­désére dr. Jászay Tamás mű­egyetemi docens, az előkészí­tő munkálatok egyik vezető­je, a téma honi képviselője. Az elképzelhető, hogy az együttműködő országok bizo­nyos prioritásokat határoznak meg az energiaforrások kö­zött, egyes technológiákat előtérbe helyeznek a többihez képest, de ez nem jelenthet kényszert a keleti országok számára. Jászay Tamás elmondta, hogy a politikai szándéknyi­latkozatot 44 ország tavaly december 17-én írta alá, ab­ban a reményben, hogy új alapokra helyezik az energia­­politikát és az együttműkö­dést a megbízható ellátás, az akadálytalan szállítás, a biz­tonság fokozása és az egysé­ges energiapiac érdekében. A szándéknyilatkozat után most az alapegyezmény ki­dolgozása folyik. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy nem könnyű dűlőre jutni, hiszen ez a megállapodás már jogi­lag is kötelezné az aláírókat. Jelenleg három bizottságban a szénhidrogénről, a nukleá­­ris energiáról és a hatékony energiagazdálkodásról dol­goznak ki jegyzőkönyvet. Energiahatékonyság tekinte­tében köztudottan rosszul ál­lunk. Az egy főre jutó fel­­használás a japánokéhoz ha­sonló ugyan, de ők ugyan­ennyiből háromszor annyi értéket állítanak elő. Jászay Tamás nem tagad­ta, hogy vannak olyan törek­vések, amelyek az energiafa­ló, elavult nyugati technoló­giákat szívesen sóznák a ke­let-európai országok nyaká­ba. Ám ehhez két fél kell, olyan partner, aki ebbe bele­megy. Az eredeti kérdésre visszatérve megjegyezte: nem tartja valószínűnek, hogy tíz éven belül atomerőmű építé­se felmerüljön Magyarorszá­gon. (nagy) Büntetők büntetése A csehszlovák legfőbb ügyész­ség, a CSKP Központi Bizott­sága Elnökségének 1971. ja­nuár 8-i üléséről készült jegy­zőkönyv tanulmányozása alapján arra a következtetés­re jutott, hogy az akkori el­nökségi tagok alapos gyanú szerint bűncselekményt kö­vettek el. A szóban forgó ülé­sen irányelveket fogadtak el arról, hogy központi nyilván­tartást kell vezetni a jobbol­dali opportunizmus képvise­lőiről, a pártellenes, szocialis­taellenes és szovjetellenes ak­ciók szervezőiről. Mint Vladimir Nechanicky, a legfőbb ügyészség illetéke­se a csehszlovák televízióban elmondta, az elnökségi hatá­rozat elfogadói — megítélése szerint — kimerítették a bün­tető törvénykönyv 260. parag­rafusának a tényállását, amely a polgári szabadságjo­gok elnyomását célzó moz­galmak támogatását és nép­szerűsítését minősíti bűncse­lekménynek. A paragrafus a kommunis­ta rendszerben voltaképpen a fasiszta propaganda tilalmá­ról szólt, de a rendszerválto­zás után a parlament olyan zárójeles, értelmező kiegészí­tést fogadott el, amely sze­rint a szabadságjogok elnyo­mását célzó mozgalmak közé tartozik a fasizmus mellett a kommunizmus is. — A 260. paragrafus értel­mében elkövetett bűncselek­mény nem évül el, így az ma is üldözhető — érvelt Necha­nicky, hozzátéve, hogy az idő­közben elhunyt elnökségi ta­gok ellen természetesen nem lehet eljárást indítani. Mint mondta, a terhelő anyagot át­adják a cseh főügyészségnek, amely gondoskodni fog a bün­tetőeljárás szabályszerűségé­ről. Azt, hogy a rendszer ellen fellépő személyek két évti­zeddel ezelőtti nyilvántartás­ba vétele bűncselekmény volt, egy nappal azután közölte az ügyészségi illetékes, hogy a jobboldali cseh sajtó közzé­tett egy egészen más nyilván­tartást: a cseh és a szlovák újságíró-szindikátus több száz tagjának a névsorát, akik — a szövetségi biztonsági infor­mációs szolgálat (FBIS) meg­állapításai szerint — a kom­munista állambiztonság ügy­nökei voltak. A szövetségi gyűlés csütörtöki, utolsó ülés­napján egy kommunista kép­viselő bejelentette: feljelen­tést tesz ismeretlen személy ellen a lista közzététele miatt. (MTI) Ügyészségi vezetők kinevezése A legfőbb ügyész május 1-jei hatállyal kinevezte az új leg­főbb ügyészségi főosztályve­zető ügyészeket, valamint a megyei és a fővárosi fő­ügyészhelyetteseiket — kö­zölte az MTI munkatársával a Legfőbb Ügyészség illetéke­se a pályázatok elbírálása alapján. A Legfőbb Ügyészség fő­osztályvezetői : dr. Láng László (nyomozásfelügyeleti főosztály), dr. Gál Attila (büntetőbírósági főosztály), dr. Beck Károly (általános felügyeleti és polgári jogi fő­osztály), dr. Kovács Árpád ezredes (Katonai Főügyészség katonai főosztálya), dr. Stau­ber József (Ügyészségi Szá­mítástechnika-alkalmazási és Információs Központ), dr. Hlavathy Attila (Legfőbb Ügyészség titkársága) és Maizl Józsefné doktor (sze­mélyzeti és tanulmányi fő­osztály). A megyei főügyészségek és a Fővárosi Főügyészség bün­tető, polgári, gazdasági és közigazgatási jogi feladatkö­reiben eljáró főügyészhelyet­tesek, valamint az ügyészségi nyomozó hivatalok vezetői­nek névsora az Ügyészségi Közlöny legközelebbi számá­ban jelenik meg. A vezető ügyészi állások következő — egyben befejező — szakaszában a városi, il­letve fővárosi kerületi vezető ügyészi beosztások pályázta­tására kerül sor. Ezekbe a munkakörökbe május 31-éig lehet pályázatot benyújtani. (MTI) Jó szomszédok egy emberként Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter kulcskérdés­nek tekinti Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelor­szág együttműködését a je­­llanilegi Európában. A brüningi sajtóklubban csü­törtök este elhangzott elő­adásában úgy vélekedett, hogy a Hármak együttmű­ködése alapvetően arra az elvi szintre fejlődik majd, ami a­z Európai Közösségek­ben érvényesül. A miniszter arra az álláspontra helyez­kedett, hogy Csehszlovákiá­nak előbb meg kell kötnie Magyarországgal a már ki­dolgozott jószomszédi és ba­ráti együttműködési szerző­dést, s ennek szellemében kell majd tárgyalni a bősi kérdésről. (MTI) Védelmi politika a szociális konfliktusok ellen is Kormányszóvivői tájékoztató A kormány megtárgyalta, és hamarosan az Országgyűlés elé­­terjeszti a Magyar Köz­társaság évtized végéig szóló biztonságpolitikai koncepció­ját. Ennek legfőbb elve az, hogy hazánk a nemzetközi szervezetekkel — az Európai Közösséggel, az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Értekezlettel, a NATO-val, az ENSZ-szel — együttműköd­ve elsősorban a konfliktus­helyzetek megelőzésére tö­rekszik, nem pedig a már ki­alakult krízishelyzetek keze­lésére — hangzott el a csü­törtöki szóvivői­­tájékozta­­tón, amelyen ismertették a kormányülésen hozott dönté­seket. — Miután térségünk ko­rántsem nevezhető stabilnak, hazánknak is fel kell ké­szülnie az ebből fakadó ve­szélyek elhárítására — indo­kolta a koncepciót Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár. A veszélyforrá­sok egy része, mint mondta, a rendszerváltozások nyomán politikai jellegű. Biztonság­politikai kérdéssé válhat így a nemzeti kisebbségek hely­zete is, hisz nézeteltérések sora robbanhat ki etnikai alapon. Ugyanakkor számol­ni kell gazdasági és szociális konfliktusokkal. Ezen veszé­lyek megelőzésére, elhárítá­sára keres megoldást a kon­cepció, jóllehet — mint az ál­lamtitkár aláhúzta — a kor­mányzat évről évre kedve­zőbb helyzetre számít a tér­ségben. A kabinet megvitatta a szociális törvény leendő kon­cepcióját, s felhatalmazást adott a normaszöveg elkészí­tésére. Ennek eredménye­ként várhatóan még ebben a törvényhozó ciklusban a par­lament elé kerül a tervezet — jelentette be ezután Sur­ján László népjóléti minisz­ter. Ugyanakkor hozzátette: a hatályba lépésre nem­ lát 1993. január elseje előtt le­hetőséget, mivel véleménye szerint költségvetési év kez­detéhez kell kötni a jogsza­bály bevezetését. A koncep­ció alapelveit részletezve ki­emelte, hogy felülvizsgálják a szociális juttatásokra vo­natkozó jelenlegi állampolgá­ri jogokat. Javasolja a kon­cepció a jelenlegi úgyneve­zett inaktív normatíva — a településen élő gyermekek és nyugdíjasok száma alapján meghatározott juttatás — olyan reformálását, amely a létszám mellett az érintettek életkörülményeivel is szá­mol. Az illetékről szóló törvényt szintén módosította a kabi­net. A változtatás értelmé­ben eltörlik a 10 ezer forin­tos illetékfizetési kötelezett­séget az állampolgársági ügyek intézésénél, tehát a visszahonosításnál és a kite­lepülésnél. Az ülés napirendjén szere­pelt a nemzetiségi és etnikai kisebbségekről szóló törvény tervezete, amellyel már több alkalommal foglalkozott a­­kabinet. A legutóbbi, április eleji megvitatás óta eltelt időszakban újabb tárgyalá­sokat folytattak a Kisebbsé­gi Kerekasztallal, ám a ki­sebbségi szervezetek — mint Nagy Ferenc József illetékes tárca nélküli miniszter arról tájékoztatta a kormányt , nem fogalmaztak meg konk­rét szövegmódosításokat, ha­nem általánosabb észrevéte­leket tettek. Erre való tekin­tettel a kabinet május 18-ig kész további tárgyalásokon egyeztetni a javaslatot, má­jus 28-i ülésén viszont vég­leg dönt a tervezetről. Az állam tulajdonából ki nem adható műemlékekről rendeletet alkotott a kor­mány. A műemlékekre vo­natkozó törvény megszületé­séig hatályos, átmeneti in­tézkedés felsorolja az el nem idegeníthető ingatlanokat. Az új benzinárak A fogyasztási adó emelke­dése és a környezetvédelmi díj bevezetése miatt a 92-es oktánszámú motorbenzin új ára­ 64,60 forint, a 98-as ok­tánszámú pedig 67,60 forintba kerül a Magyar Olaj- és Gáz­ipari Részvénytársaság töltő­­állomásainál. Az ólommentes benzin 4,40 forinttal lesz drá­gább, így a­z új ár 65,40 fo­rint. A motorikus gázolajok ára 38 forintról 40 forintra emel­kedik. A háztartási tüzelőolaj változatlanul 18 forint lite­renként. (MTI) Terroristalista Washingtonban nyilvános­ságra hozták az Egyesült Államok által a terrorizmus pártolásával vádolt országok­­listáját. Az évenként össze­állított jelentés Szíriát, Ku­bát, Iránt, Irakot, Líbiát és Észak-Koreát vádolja a ter­­roristaszervezetek támoga­tásával. (MTI) Célba ért a kisgazda-petíció Szabad György sajtókonferenciája A június végén kezdődő nyá­ri szünetig meglehetősen fe­szített törvénykezési munka vár a Házra. A jövő heti ülésnapokon, majd az azt kö­vető héten is előreláthatólag az estéket is a Parlamentben töltik a honatyák. Elképzel­hető az is, hogy a zsúfolt na­pirend miatt május közepén esetleg pótnappal kell bőví­teni a plenáris ülést. A tör­vényhozás menetrendjéről Szabad György házelnök adott tájékoztatást a pénteki munkaszüneti nap miatt csü­törtökre előrehozott sajtó­konferenciáján. Hétfőn tartja meg a parla­ment a közalkalmazottakról szóló törvényjavaslat végsza­vazását, majd folytatódik az útalapról, illetve a kárpótlási jegyek életjáradékra váltá­sáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A tervek szerint hétfőn a Ház lezárja az életüktől és szabadságuk­tól politikai okokból jogtala­nul megfosztottak kárpótlá­sáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját. Kedd délelőtt a nemzeti gondozásról szóló törvényja­vaslat általános vitája nyitja meg az ülésnapot. Ezzel kap­csolatban Szabad György hangsúlyozta: a Ház elé ke­rülő jogszabályjavaslat egy­szerre kapcsolódik a kárpót­lás és a szociálpolitika kér­désköréhez. Az új törvény támaszt kíván nyújtani azok­nak a különféle súlyos sé­relmeket elszenvedett embe­reknek, akik mindeddig ellá­tatlanul maradtak. A­­május 11-12-i ülésna­pokon kezdődik meg a rádió­ról és a televízióról szóló tör­vényjavaslat általános vitá­ja, s a tervek szerint a Ház ekkor fogadja el a köztársa­sági elnök tiszteletdíjáról szóló törvényt is. Ez utóbbi­val kapcsolatban a házelnök megjegyezte: a külön­tör­vény megalkotását az indo­kolja, hogy az államfő díja­zásáról nem rendelkezik a köztisztviselőkről szóló tör­vény. Kérdésekre válaszolva a házelnök közölte: kézhez vette annak a petíciónak a másolatát, amelyet a múlt szombati kisgazda-demonst­ráció intézett a miniszterel­nökhöz. A dokumentumot Szabad György továbbította az illetékes parlamenti bi­zottságokhoz azzal, hogy fog­laljanak állást a petíció tar­talmi vonatkozásait illetően. A törvénykezési munka mellett élénk nemzetközi párbeszéd színtere is lesz a Ház. A többi között a házel­nök vendége lesz a szlovén parlament elnöke, az egyip­tomi törvényhozás vezetője, illetve a kínai parlament al­­elnöke. (MTI) A Világbank továbbra is hitelez Az adósságválságban lévő or­szágaikat továbbra is támo­gatja a Világbank, azoknak, amelyek pontosan fizetnek, kedvezményes hiteleket is­­nyújt — mondotta Kupa Mi­hály pénteken, a Ferihegyi repülőtéren tartott sajtótájé­koztatóján. A pénzügymi­niszter Washingtonból érke­zett haza. A Nemzetközi Va­lutaalap (IMF) és a Világ­bank vezető testületeinek ta­nácskozásán vett részt. Az előbbiekhez hozzátette azt is: a Valutaalap és a Világbank azokat a gazdasági fejleszté­seket részesíti előnyben, ame­­lyek fokozottan figyelembe veszik a környezetvédelmi szempontokat. A Világbank készen áll a magyarországi infrastruktur­állis beruházá­sok finanszírozására, viszont ehhez megfelelően kidolgo­zott tervek szükségesek. (MTI) 3 NAPRÓL NAPRA Mátrai Tibor is életnek tanulunk ? Azt mondja otthon az a büdös kölök, hogy ő bizony az életnek akar tanulni. Kellő föl­­háborodással és atyai szigorral dorongoltam le. Mégis mit képzel? Én becsületes embert akarok faragni belőle... Mert hová is jut­nánk, ha nem volnának jó szakmunkásaink, okos, diplomás mérnökeink, orvosaink, ta­nítóink. Azért mégis elgondolkodtam, hogy is van ez? Mondjam a gyereknek, hogy le­gyen szakmunkás, ugyan miféle szakmát ajánlhatnék neki? Mire végezne, az ipari­­nagyvállalatok is megvívják lassú haláltusá­jukat, sorra bezárnak. Kohásznak n­em ad­nám a gyereket, mert azok közül már most is sokan munka nélkül vannak, de vajon kell-e esztergályos, villanyszerelő, lakatos, asztalos évek múlva? Már most foszladozóban van a magyar munkás nimbusza , pedig hosszú évtize­dekig azt sulykolták az emberekbe, hogy mi, magyarok, különleges lények vagyonuk. Saj­nos, időközben kiderült, hogy például a ja­pánok még különlegesebbek, mert zokszó nélkül vállalták azokat a munkafeltételeket, amelyek miatt a kint tanuló magyarok lá­zongtak. Azonkívül nem szeretném, ha a cse­metém „olcsó magyar munkaerő” lenne, aki­vel be lehet csalogatni az országba a működő­tőkét, és ez jó az országnak, csak nem biz­tos, hogy az „olcsó magyar munkaerőnek” is annyira jó volna. Tanuljon csak tovább az a gyerek ... No igen, de milyen gimnáziumban, esetleg szakközépiskolában? Tudom, hogy az érett­ségi ma már elengedhetetlen az általános műveltséghez, de hát etetni is kell azt a gye­reket, amíg tanul. A tankönyvek pedig sza­badárasak lettek, s kell toll, füzet, tornafel­szerelés, meg nem árt ha különórákra is jár a gyerek, ha azt akarom, vigye valamire ... És végül megszerzi a papírt, ami önmagában értéktelen, mindössze beutalót jelent a to­vábbtanuláshoz. És akkor évek múlva megint fájhatna a fejem, mit tanuljon az a büdös kölök. Lehet, hogy akkor is azt mondaná, hogy az életnek akar tanulni. Vajon akkor válaszolhatnám-e neki, hogy jó, akkor le­gyél tanár? Alig hiszem. Jelenleg ezerötszáz tanár munkanélküli, s a nevezetes „tanári fizetésből” nem tehettek annyit félre, hogy most vállalkozók lehessenek. Nem „szívód­nak fel”, a tengődve várakozók sora nem csökken, sőt talán inkább nőni fog, az ő szá­­rtjukat szaporítsa eggyel a gyermekem is? Előre rettegek attól is, hogy a gyermekem a gimnázium után esetleg a fejébe veszi: or­vos akar lenni. Az emberek gyógyítása, az életmentés magasztos, szép hivatás, csak azt az utolsó mozzanatot lehetne feledni... Azt a zavarba ejtő, feszengő mozdulatot, ahogy a gyógyult ember az orvos zsebébe gyűri a bo­rítékot. Vajon évek múltán az orvosok meg­tagadhatják-e a hálapénzt, lesz-e akkora a fizetésük? Vajon a beteg a lelke mélyén biz­tos lehet-e abban, hogy az orvosok, ápolók mindent megtesznek a kényelméért, s miha­marabbi gyógyulásáért hálapénz nélkül is, egyszerűen, mert azért kapják a fizetésü­ket és annyit? Szerezhetne sokféle más diplomát is a gye­rek, de melyik passzus nem jelent útlevelet a munkaközvetítőhöz? Melyik magyar köny­vecske előtt hajtanak fejet külföldön, s bó­logatnak elismerően: „magyar diplom”? Le­het, hogy a magyar diplomások „nimbusza” is a szakmunkásokéhoz hasonlatos és csak pár tucatnyi „kitántorgott” kiváló magyar szakember élesztgeti? S nem általános érvé­nyű igazság a magyarok találékonyságáról, szaktudásáról, kreativitásáról keringő véle­kedés. Megingott a hitem, mert a múltkor azt olvastam, az osztrákok tetőfedő szakmun­kásokat képeznek nálunk, s „azt” a bizonyít­ványt náluk is elfogadják. Az életnek akar tanulni a gyerek, legyen talán vállalkozó? Nincsenek millióim, amivel elindíthatnám. Nem lehet butikos sem, mert ott is „telt ház” van, s amúgy sem hiszem, hogy az újabb és újabb árusok évek múlva is megélhetnek a „kínálatból”, ha nem lesz „kereslet”, ha nem hoznak létre új értéke­ket. A mai vállalkozók legtöbbje ugyanis el­adni akar, kevesen vannak akik itthon és külföldön is eladható termékek készítésére vállalkoznak. , Mi legyen tehát a gyerekből? Csak a gond van vele. Kínomban föllapoztam néhány új­ság hirdetési rovatát, de nem lettem sokkal okosabb. Három-, négy-, öt-, tíznapos tanfo­lyamokat hirdetnék harminc-, negyvenezer forintért. Állítólag „manager” lehet a gyerek­ből vagy más olyan szuperember, akikből a világ „nyugati” féltekéjén rengeteg van — de meg is lehet nézni, működik a gazdasá­guk. Engedtessék meg nekem a csöppnyi ké­telkedés, nem hiszem, hogy tíznapi intenzív tanulással lennénk lemaradva. Nem kétlem, hogy a tanfolyamok hasznosak lehetnek, fő­leg a szervezőknek. Tisztelet a kivételnek. Egyre inkább érzem, erőtlenek az érveim, nem tudom meggyőzni a gyereket. A büdös kölök meg­áll, nézi vívódásomat, és egyre csak azt hajtogatja, hogy az életnek akar tanulni. Végső kínomban eszembe jut a ma­napság népszerűségi listavezető kifejezés, ami állítólag minden gondunkra-bajunkra gyógyír. Megoldja a munkanélküliséget, a foglalkoztatási nehézségeket, megélhetést biz­tosít bányásznak, kohásznak egyaránt. És ki­nyögöm: legjobb, ha átképzed magad.

Next