Népszava, 1992. július (120. évfolyam, 154–180. sz.)

1992-07-06 / 158. szám

6 199 2. JÚLIUS 6., HÉTFŐ NÉPSZAVA HETFORDITO Az állam én vagyok 1 T Fegyvertelenül a fegyverműhelyben Ha egyetlen tollvonással MDF-es, bocs’, kormányzati felügyelet alá lehet vonni az állami nyomdaipart... Ha a parlamenti kulturális bizott­ság elnöke konok tekintettel arról szónokol a televízióban, hogy ha kell, erőszakkal is megszerzik a maguk részét a médiából... Ha néhány, kormányzatot dicsőítő cik­kért főszerkesztői széket kap­hat akárki... Ha Jeszensz­ky -karikatúra miatt (s a kö­rötte keringő botrány miatt) az utcára lehet hajítani a Ludas talán legjobb rajzoló­igazán nem vádolhatnak azzal, hogy e rovatocska ke­retében túlságosan sokat fog­lalkoztam volna sajtónk bel- ügyeivel... Már csak azért sem foglalkoztam az ilyen­olyan újságok oda-vissza tá­madásaival, mert undorít a hangnem, mely a „belviszá- lyokat” keretezi. Különben is az a véleményem, hogy csak a jó, a színvonalas cikkekkel érdemes vitázni. A „mocsok­tól” csak bepiszkolódik az ember... Hogy most mégis „bele­mártom a toliam” — ha csak a röpke bevezető erejéig — a sajtóügyekbe, annak az a magyarázata, hogy épp most olvasom Pünkösti Árpád Rá­kosi a hatalomért című köte­tét. Félelmetesek a párhuza­mok és az azonosságok... Példának okáért: már 1946- ban, a reményteli koalíciós idők kezdetekor, az „újszü­lött párt rövid idő alatt átlát­ta az élet szinte minden te­rületét, és rátétté a kezét, amire csak tudta..„Az MKP hagyta jóvá” (mármint A Radnóti Színházban Franz Kafka drámatöredékét, A kriptaőrt próbálják Taub Já­nos irányításával. A rendező minden mondatot elemez, időt szentel a hangsúlyok elhelye­zésére, apró részletességgel analizálja a figurát. Ügy dol­gozik, mintha kőszínházi pre­mierre készülne. Pedig a da­rabot mindössze két alka­lommal mutatják be a civi- dale-i fesztiválon, egy park­ban. — Őszintén szólva nem sze­retem a fesztiválokat — mondja Taub János. — Vala­mi mű eseményt gyanítok mö­götte. Ennek ellenére örülök a meghívásnak. A július 23-i és 24-i produkcióra valóban úgy kell készülnünk, mintha száz előadásra szánnánk, re­pertoárdarabnak. Hogy csak mi képviseljük a magyar szí­neket? Nem, erről szó sincs. Ott lesz a Vígszínház társu­lata is, Koestler Sötétség dél­ben című előadásával. Kafka színműkísérletét a fesztivál alkalmából fordítot­A francia felügyelő, Maigret még mindig hódít, a tévéné­zők újabb és újabb soroza­tokat követelnek. Legutóbb brit filmesek, magyar közre­működéssel készítettek hat­részes sorozatot. A siker ez­úttal sem maradt el, így a magyar TMA cég producere, Helle László már arról szá­molhatott be, hogy az újabb hat rész előkészületeinél tar­tanak, szeptemberben remél­hetőleg megkezdődik a for­gatás is. ját — bizony mondom, nem­csak az ellenzéki lapok, de a kormányzati újságok munka­társai sem érezhetik magu­kat abszolút biztonságban ... Sőt ha én kormányzati új­ságnál dolgoznék (ami persze nem fordulhat elő), százszo­rosán is megfontolnám min­den mondatomat. Mert ugye sohasem lehet tudni... Ahogy az elmúlt hetek, hó­napok ábrái mutatják, a leg- kormámypártibb főszerkesz­tőt, beosztottat is „lekörözhe­ti” a még-még kormánypár­tibb atyafi... az újonnan felállított szerve­zőbizottság) még a vidéki új­ságírók, az óvodák, ilyen­olyan szervezetek vezetőinek kinevezését is. Persze tehették, hiszen mö­göttük állt az egész Vörös Hadsereg és a SZEB (Szövet­ségesek Ellenőrző Bizottsága). ligy aztán nem csoda, hogy egy-egy bátor hangú újság­cikkre vagy parlamenti fel­szólalásra máris megérkezett a „felszabadító csapatok” vá­lasza: „felmondják a fővá­rosnak nyújtott élelmiszer- kölcsönt”. És így tovább ... Mindenesetre Rákosi Mátyás, a legnagyobb „bozótjátékos” elemében volt. Ahogy Pün- kösiti Árpád írja: „mestere volt a titkos és a széplelkek számára tilos fegyvereknek”. De ami a legsúlyosabb, „nem úgy készült a következő vá­lasztásra, mint a többi párt vezetője”. Ha úgy tetszik: „nem a választókért versen­gett — az annyi bíbelődéssel jár és annyira bizonytalan—, hanem inkább a választási körülményeket akarta egyér­ta magyarra Győrffy Miklós. A játék hatszereplős, jelentős feladat jut Bálint Andrásnak, aki a fejedelmet alakítja. A címszereplő Némethy Ferenc. — Az egész számomra egy nagy kaland. Sohasem voltam még abszurd darab főhőse. Taub János rendezővel elő­ször dolgozom együtt, éppúgy, mint Kibédi Ervinnel. Soha nem vettem még részt euró­pai színházi fesztiválon, ez a játék pedig oda készült. Kibédi Ervinnek nagy ki­ruccanás ez a vendégjáték: — De szerencsémre nem az egyetlen mostanában. Érde­kes, mélyreható szerep jutott nekem. A kamarást alakítom. A hatalom, a politika áll a történet középpontjában, és persze az intrika. A téma örök, úgyhogy a mindenkori közönséghez szól. A másik megméretés színhelye a Fő­városi Operettszínház lesz. Rökk Marika fellép a Mari- ca grófnőben, és én, 1943 óta először, játéklehetőséget kap­tam az operettben. V. A. Még az sem elképzelhetet­len, hogy Maigret kalandjai­val addigra a magyar nézők is megismerkedhessenek, hi­szen az Angliában levetített hart résznek a TMA pénzén elkészült a magyar szinkron­ja. Ha a Televízió 1-es csa­tornája — a .korábbi megál­lapodásnak megfelelően — ezt az összeget kifizeti, már képernyőre is tűzheti a so­rozatot. Sz. Z. L. telműen megváltoztatni”. „Kész helyzetet kívánt te­remteni, hogy a párt céljait Isten mentsen attól, hogy párhuzamot vonjak, mond­juk, Rákosi Mátyás és Antall József személyisége között. Ilyenről szó sincs. Rákosi le­hetett „nagyeszű”, de azért csak piti diktátor volt. Antall viszont talpig úriember. Még sohasem vettem észre, hogy gumival csomózná össze le­csúszó zokniját. (Rákosi kül­lemében is rendetlen volt.) De szerintem miniszterelnö­künk még egy pákosztos macskát se tudna lelőni. (Biz’ Rákosi, a „bozótjátékos” le­lövette a szomszédék bozon­tos macskáját, mivel „meg­kurtította” az ajándékba ka­pott kiscsibék számát.) Csak a módszer, az „állam én vagyok” módszere emlé­keztet az egykori, kísérteties Ami igaz, az igaz, Rákosi majdhogynem könnyedén ál­lamosította hatalmát. És nemcsak a Vörös Hadsereg jelenléte miatt, hanem mert (és most már a Századokból idézek, amely Nagy Ferenc egykori miniszterelnökünk megbuktatását dokumentálja) az Egyesült Államok sem akart ujjat húzni a szovjetek­kel. Mondván: ez úgysem se­gít a magyarokon. Ahogy Vi­da István írja: az USA elle­nezte, hogy a „magyar kér­dés” az ENSZ elé kerüljön, mert ez „tovább rontaná az amerikai—szovjet viszonyt”. A Vándor Pufi-díjat a Ma­dách Színház társulata alapí­totta a névadó pályatárs em­lékére. Idén — titkos szava­zással — a legjobb epizodis- tának Dengyel Iván bizo­nyult. — Nagyon büszke vagyok erre az elismerésre. Jókor jött a vele járó összeg is, hi­szen egy négygyerekes csa­ládban van mire költeni. Mint a babonás színészek legtöbbje, úgy én sem aka­rom elkiabálni, de szerencsés passzban vagyok. A minap Messziről jött ember sokat tud mesélni, aki a messziről jöttékkel foglalkozik, tán még többet. A bécsi Sacher Szállodáról lesz szó, vagyis a Csokolá­détorta Hotelről, amit cím­zésül írt a borítékra egy amerikai vendég. A bécsi posta a levelet gondolkodás nélkül kikézbesítette. A hotel nem ünnepel sem­miféle kerek évfordulót; 1876-ban alapították, azóta változatlanul ott szállnak meg a koronás és a koro­názatlan királyok. Oda men­nek pezsgős reggelire — mert mostanában, ez a szno­bok divatja — a bécsi pol­gárok. A Sacher két legfontosabb embere az, aki a berregő te­lefon hangjára így felel: „Halló, itt a Hotel Sacher portása!” Egyszer az egyik, máskor a másik. Egymással beszélik meg ugyanis, mikor melyikük van szolgálatban. Munkaidejükbe belebeszélni soha egyetlen igazgatónak se ne kelljen újból kiszolgáltat­ni a tömeg kény ének-kedvé­nek .. időkre. Legalábbis gyakran tapasztalhatjuk, hogy a kor­mányzás, a mostani demok­ratikus időszakban is, „mind határozottabban figyelmen kívül hagyja a demokrácia nem tetsző szabályait”. Egyre keményebben tör a „hatalmi állandóságra”. Lett légyen szó a bank- és médiaelnökök menesztéséről, fontos ipari ágazatok bekebelezéséről avagy a jelentős minisztériu­mi, megyei pozíciók meg­szerzéséről. Pont úgy, mint az MKP a hajdani koalíciós időkben. S ha valaki bírálni merészeli a kormányzatot, rögtön megkapja a vádat, hogy „aljas támadást intéz a demokrácia ellen”. (Rákosi is ekként érvelt egykor.) (Csak akkor vették elő a Nagy Ferenc-ügyet, amikor a hidegháborúban szükség volt rá.) Most megint ég körülöt­tünk a világ. Jugoszlávia, Ro­mánia, Karabah, Grúzia, az „orosz kérdés”, és itt van Cseh és Szlovákia problémá­ja! Kit érdekel ma már Ma­gyarország? Lehet, hogy er­re „játszik” a kormánykoalí­ció? Mintha mostanában már elfelejtenénk a hírhedt Kó- nya-opuszt. Pedig „bejöhet” bármelyik pillanatban. mutattuk be Bemard Slade A férfi, akit szeretek című da­rabját. — Ezt az előadást egész nyáron át játsszák. Pihenésre alig akad idő. — Most nem is bánom, hisz valami új kezdeményezésnek lehetek a részese. Augusztus végén máris új darabot tanu­lok majd. A jövő szezonban bemutatjuk a Téli rege című színművet, Mácsai Pál ren­dezésében, s ebben is jutott nekem egy valóban rám sza­bott szerep. v. a. jutna eszébe. Az igazgatók ugyanis jömnek-mennek, a portásak maradnak. Máskép- pan nem is működne a verk­li. Mindig akad ugyanis olyan kedves vendég, akinek fél órával a kezdés előtt jut eszébe, hogy az opera pre­mierjére mégis el akar men­ni, és van olyan is, akinek ugyan van jegye, csaik a szmokingját nem hozta ma­gával. A több nyelven beszélő fő­portások egyik nyelven, sem ismerik azt a szót, hogy le­hetetlen. A hét végi szabad­napot is úgy osztják el egy­más 'között, ahogy nekik tet­szik. Estémként, amelyikük éppen a pult mögött áll, el­kezdi a „körutat” a Sacher - ben. Végigjárja az éttermet, a márványtermet, a „kék bárt” és a társalgókat. „Ház­hoz megy” a panaszokért, a kérésekért. Nem keli az ilyesmihez más, mint gyors gondolkodás és sok tapintat. No meg persze sok humor, mert, anélkül nem megy B. Müller Magdának leg­utóbb akkor mondták, hogy meg van őrülve, amikor fü­vet ültetett a filmgyár udva­rában, a fotólabor előtt. Pá­zsitot nevel a leendő tulaj­nak? — kérdezték tőle azok is, akik tudták, ő sem csak a pázsitját veszítheti el. Hogy meg van-e őrülve, azt három éve kérdezgetik tőle. Azóta, hogy 60 játékfilmfor­gatás végigfotózása után ab­bahagyta a pályáját, ahol neve már fogalom volt. Hoz­zálátott, hogy a filmgyári pincében és garázsban tárolt, kölcsönben, meg ki tudja milyen fiókokban rejtezke- dő magyar filmfotókat össze­szedje, múzeumi gyűjte­ménnyé szervezze. Kézdi Kovács Zsolt rendezőben, a filmgyár akkori igazgatójá­ban támogatóra talált, de pénz már akkor is inkább csak cseppent, mint csur- ramt, vagy még azt sem. Ké- rincsélés, kilincselés, több kilóra rúgó levelezés tette ki attól fogva a gyűjtemény ki­találójának életét. De B. Müller Magdának kötélből voltak az idegei. Megbántott néhány film­rendezőt, amikor nem vállalt újabb filmfotózást, de meg­nyert az ügynek néhány ma­gas hivatali támogatót. A filmgyár egykori fegyvermű­helye helyén, ahol bokáig to­csogott az olaj, ma takaros és célszerű otthonában áll, működik a Magyar Filmtör­téneti Fotó gyűjtemény. Otthonában? A Lumumba utcát azóta Róna utcának hívják, de et­től a Mafilm helyzete csep­pet sem lett rózsásabb. Az eladósodott filmgyár banki felügyelet alá került, sorsá­ról mindenféle hírek keltek szárnyra, biztosat a bizony­talan helyzetben még az ott dolgozóknak is nehéz tudná. Jövője, tulajdonlása, eladá­sa (?), elárverezése (?) a kö­vetkező napokban, hetekben, dől el. Akkor dől el az ép­pen csak hogy működni kez­dett fotógyűjtemény sorsa is. Az, hogy kinek a tulajdona lesz a tető a fejük felett. Otthona marad-e a kicsinosí­tott néhány helyiség a most egy éve múzeumi közgyűj­temény rangjára emelt és a háború utáni teljes magyar semmi. Mindezek mellett minden újságot el kell olvas­ni, és azt is tudni kell, amit még ki sem nyomtattak. Pél­dának okáért nemcsak fej­ből kell tudni minden törzs­vendég szobaszámát, kedvenc ételeit és italait, hanem ha délben 12-kor díszdoktornak vagy valamilyen tanácsosnak nevezték ki, az ünnepségről a szállóba visszatértekor már az új címmel kell köszönteni. A főportás minden vendég­re egyformáin mosolyog és minden beosztottal egyfor­mán szigorú. A szálló 300 dolgozójának az emberi le­hetőségek határáig hibátla­nul kell a dolgát ellátnia, ám ez annál is könnyebb, müvei a Sacherben „belterjes, gaz­dálkodás” folyik. Csak saját nevelésű alkalmazottat fog­lalkoztatnak. A főszakács kuktaként, a főportás lif- tesfiúkónt kezdte. Az újságíró természetesen kíváncsiskodik. Kérte a két főportást, meséljenek ismert vendégekről anekdotákat. mentáló kultúrkincsnek? És hogy mi lesz az újonnan be­rendezett fotólaborral, amely­nek szolgáltatásaiból a gyűj­temény fenntartását lehetne majd megkönnyíteni. A mu­zeális szakgyűjteményt védi a törvény, körülötte a falakat jelenleg egy ígéret védi: amíg Peller Károly a filmgyár igazgatója, a gyűjtemény a helyén marad. Kis ügy, mondták még azok is, akik segítettek. Mert mi ez az egész magyar film­gyártás széthullásához, a filmgyár csődjéhez képest? Amikor már alig forog hazai film, amit fotózni lehetne...? — Hányszor hallottam ezt a kilincseléseim során — mondja B. Müller Magda —, de nem hagyom magam le- kisügyezéssel elbátortalaníta­ni. Házalok tovább, ahogy eddig. Most a megmaradá­sért. A gyűjtemény csak itt tud létezni, a műtermek, a stúdiók testmelegében. Ha kis ügy, legyen. Végül is csak a nemzeti filmgyár­tás fotódokumentációjáról van szó. Amely a maga ne­mében szinte egyedülálló a világban. Magában foglal filmenként 250 negatívot és egy-egy albumot, fotókkal. A fotókon színészekkel, rende­zőkkel, operatőrökkel, teljes stábokkal. Művészpályákkal és filmtörténeti pillanatok­kal. A sort a Valahol Euró­pában nyitja, a tárlóban még üvegnegatívok. Az utolsó sorszám a 777., a legfrissebb fotódokumentáció, Sőth Sán­dor még be nem mutatott játékfilmjéé, A nagy vonat­rablásé. Mindez rendezői, színészi portrékönyvek, film- történeti kiállítások lehetsé­ges nyersanyaga. Persze hogy kis ügy: csipetnyi a nemzeti kultúrából. Fekete Györgynek köszön­hetően a Magyar Filmtörté­neti Fotógyűjteménynek van fenntartó alapítványa. Az alapítványnak kuratóriuma, annak elnöke, Sára Sándor. B. Müller Magda ügyvezető­vel együtt sem tudják pil­lanatnyilag, ki és hogyan tudná a kis ügyet biztos rév­be juttatni. A filmgyár udvarán, a fo­tólabor előtt egyébként har­sányan kizöldellt a fű. Né­hány vidám virág is virít közte. Bársony Éva Erre csak hahota volt a vá­lasz. Mi lett volna belőlük, ha nem tartották volna meg az első parancsolatot, a diszk­réciót! Lassanként azonban mégis beszélni kezdenek. A sok kedves történetből csak egyet ragadok ki. Az egyik dél-amerikai millio­mos remek hangulatban köl­tötte el vacsoráját egy hölgy­gyei, akit előző nap a Sacher étteremben, társaságban is­mert meg, és akit fel is akart vinni a szobájába. A főpor­tás, akihez a hölgy véde­lemért fordult, úgy mesélte, hogy ez volt élete legnehe­zebb esete. El kellett magya­ráznia a nem teljesen józan vendégnek, hogy végzetes té­vedés forog fenn, mert. ez a hölgy nem megy föl a szo­bájába. A kapatos milliomos erősködött, pénzt ígért, majd­hogynem tettlegességre ke­rült sor. Másnap reggel azon­ban bocsánatot kért, és azóta is hűségesen visszatér a Sa­cher be. A hírhedt bozótjátékos Gantner Ilona A kriptaőr Cividale-ben Babona és szerencse Már magyarul — még dobozban A pákosztos macska esete Kit érdekel Magyarország? BÚCSÚ Kollégájuktól búcsúznak ma a filmgyáriak. Török Antal fő­világosítót ma délelőtt fél 10-kor temetik a Farkasréti teme­tőben. Szabó Istvánnal évek óta együtt dolgozott. — A Redl ezredestől fogva Török Antal volt filmjeim­ben Koltai Lajos operatőr fővilágosítója — mondja a rende­ző. — Együtt forgattuk a Hanussent, a Vénuszt, az Emmát is. Kivételesen szeretette méltó ember volt. Csendes és nyu­godt a filmforgatás őrületében is. Kiválóan értette a szak­máját, de emberi tulajdonságai révén is a stáb egyik legfon­tosabb tagjának ismerte el mindenki. Igazi alkotótársa volt operatőrnek, rendezőnek. Szeretet és béke áradt belőle, ami­kor munka közben az idegek a pattanásig feszültek, az em­ber csak ránézett, és érezte, hogy a dolgok meruni fognak. Mindenkit lesújtott a gyorsan pusztító betegsége, halála. Az Édes Emmát még teljes erőbedobással dolgozta végig, csak a forgatás befejeztével mondta, nincs rendben valami, orvos­hoz kell mennie. Mindössze 46 éves volt. jatekfilmgyártást fotódoku­Bécsi tudósítónk, Vándor Györgyi jelenti: Csokoládétorta Hotel

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék