Népszava, 1992. augusztus (120. évfolyam, 181–205. sz.)

1992-08-01 / 181. szám

2 Az RMDSZ elhalasztotta a tiltakozást A csíkszéki és a kovásznai RMDSZ-szervezet a minisz­terelnökkel esedékes újabb találkozó utáni időre halasz­totta a két magyar nemzeti­ségű prefektus leváltása el­leni tiltakozó akciót: a sárga csillag, illetve egy újabb ja­vaslat szerint a fehér kokár­da kitűzését. A július 23-i Csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi népgyű­lés határozata értelmében a két megye magyar lakossága, önkéntes alapon, augusztus 1-jétől a sárga csillag feltű­zésével tiltakozik a kormány diszkriminatív döntése ellen, amennyiben addig nem szü­letik érdemi megoldás. Theodor Stolojan minisz­terelnök július 28-án Buka­restben fogadta a két megye küldöttségét s hétfőre újabb találkozót irányoztak elő, amelynek helyszíne a leg­újabb értesülések szerint Sepsiszentgyörgy lesz. A két megye RMDSZ-szervezetei így a hétfői találkozó fényé­ben döntenek arról, hogy a tiltakozásra sor kerül-e. A helyi szervezetek egyébként még nem döntöttek arról, hogy a tiltakozás jelképéül a sárga csillagot vagy a fehér kokárdát választják-e. Szé­­kedi Ferenc, a csíkszéki RMDSZ-szervezet elnöke az MTI tudósítójának úgy nyi­latkozott, hogy a választást valószínűleg a tiltakozásban részt vevők döntésére bízzák. Bukaresti értesülések sze­rint elképzelhető hogy olyan megoldás születik, amely szerint az egyik megyében, éspedig Kovásznán, vissza­helyezik tisztségébe a fel­mentett prefektust, vagy pe­dig esetleg más erdélyi me­gyében neveznek ki erre a tisztségre magyar nemzetisé­gűt. Lassítani kell a szétesést Duray Miklós Csehszlovákiáról Reálisan szemlélve a dolgo­kat számolni kell Csehszlo­vákia megszűnésével. Ám ta­lán reményre ad okot egy körülmény: minden olyan politikai párt, amely szélső­séges módon, a nemzetállam eszméje vagy a nemzeti ki­zárólagosság függvényében próbálja „rendezni” az állam politikáját, ilyen koncepció­val valószínűleg rövid távon bukásra van ítélve. Egyebek­ben ezt hangsúlyozta az MTI tudósítójának Duray Miklós, az Együttélés Politikai Moz­galom elnöke Prágában. Szerinte a Szövetségi Gyű­lés feltehetően még tesz egy kísérletet arra, hogy talán megőrizheti Csehszlovákia egységét. Erre az egy hét múlva megtartandó újabb el­nökválasztási forduló alkal­mával kerülhet sor, mégpe­dig oly módon, hogy némely pártok a képviselőik nagy számára elfogadható jelöltet keresnek. Érzése szerint azok a poli­tikai pártok, amelyek min­denáron az ország egyben maradásának lehetőségét ke­resik, már Don Quijote-i szélmalomharcot vívnak, mert a parlament többsége már eljutott arra a meggyő­ződésre: nem választ köztár­sasági elnököt. — Mi úgy véljük, hogy nem kellene megmásítanunk eddigi döntésünket, nem kel­lene támogatnunk — Havel után — más jelöltet. Ám tar­tunk az ország viszonylag gyors szétesésétől. Ezért meg kellene keresni azokat a le­hetőségeket, amelyek leg­alább lassítják a szétesést — mondotta. Úgy vélte: az Európai Kö­zösség mostani — Csehszlo­vákiával szembeni — fenn­tartásai akár segíthetnek is abb­an, hogy a többségi és a kormányzat körüli politikai erőik hamarább jussanak ar­ra a belátásra, hogy rendez­ni kell a belpolitikai viszo­nyokat. Gazdasági katasztrófa vár Jugoszláviára (Folytatás az 1. oldalról) harminc méternyire. Arra a kérdésre, hogy a boszniai erők nyugati intervenció re­ményében esetleg tudatosan provokálnak támadásokat az ENSZ-katonák ellen hasonló módszerekkel, a tudósító ki­jelentette, hogy „forgalom­ban vannak ilyen elméletek is”. Mint mondotta, az ENSZ- egységek nem tudnak érdem­ben beleszólni abba, hogy a szemben álló erők hova tele­pítsék fegyverzetüket, mivel nincs felhatalmazásuk erő­szakos fellépésre. Ausztria segít a boszniai menekülteknek, de nem vi­heti túlzásba a jó cselekede­teket, mert ezzel egyrészt to­vább növelné a menekült­­áradatot, másrészt akadá­lyozná, hogy a nyugati or­szágok is bekapcsolódhassa­nak a segítésbe — állította az osztrák belügyminiszter egy pénteki interjúban. Az osztrák hatóságok azért is tartanak a boszniai mene­kültektől, mert minden má­sodik tartósan Ausztriában szeretne maradni. A horvát­országi menekültek esetében könnyebb volt a helyzet: né­mi pénzügyi támogatás és enyhe nyomás eredménye­ként a 30 ezerből 24 ezer már hazatért. Löschnak sze­rint az osztrák kormánynak az idegengyűlölet és a vágy­álmok között kell egyensú­lyoznia. Kozirevet nem menesztik Politikai fantáziálgatásnak nevezte pénteken az Andrej Kozirev lemondásáról lábra kapott moszkvai híreket az orosz elnöki szóvivő. Vja­­cseszlav Kosztyikov főnöké­re, Borisz Jelcinre hivatkoz­va határozottan cáfolta, hogy az elnök meneszteni készül­ne a diplomácia irányítóját. Korábban több lap is fel­röppentette a hírt, miszerint Kozirevnek a Kuril-szigetek­kel kapcsolatos túl engedé­keny álláspontja miatt tá­voznia kell posztjáról. A Nyezaviszomaja Gazeta című újság pénteken már azt is tudni vélte, hogy még Jel­cin szeptemberi japáni útja előtt elhagyja hivatalát. Kosztyikov nyilatkozatában ennek ellenére hangoztatta: a távozás kérdését egyetlen il­letékes fórumon sem vetet­ték fel és nem vitatták meg. Fatális félreértés? (Folytatás az 1. oldalról) kiújulásához az ENSZ-szö­­vetségesek és Irak között. A The Guardian wa­shingtoni tudósítója — az egyik névtelenségbe burko­lózó ENSZ-szakértő nyilat­kozatát idézve — azt írja, hogy a bagdadi ENSZ-cso­­port bizalmas értesülés alap­ján jelentette be igényét a mezőgazdasági minisztérium épületének átkutatására, de közvetlen bizonyítéka nem volt arra, hogy az intézmény valóban a keresett katonai dokumentumokat rejtené. A megfigyelők állítólag nem is tudták, hogy az épület, amely előtt strázsálna­k, a mezőgaz­dasági minisztériumé, erre csak a belépés megtagadása után jöttek rá. Ha erről ko­rábban tudomást szereznek, valószínűleg nem vesződtek volna a bejutással — mond­ta az ENSZ-illetékes. Az idézett megfigyelő sze­rint a konfliktus éleződésével az ügy mindinkább elvi kér­déssé vált, s amikor a súlyos nemzetközi bonyodalmak árán kicsikart házkutatási engedély után semmit sem leltek a szakértők, mindenki úgy vélte, hogy az irakiak a huzavona idején elvitték on­nan a terhelő dokumentu­mokat, amelyek azonban „valószínűleg soha nem is voltak ott". A konfliktus tetőzésével az amerikai elnök lemondta szabadságát s katonai ta­nácsadóival konzultált a ki­alakult helyzetre adandó vá­laszról. A térségben tevé­kenykedő amerikai haditen­gerészeti erőket készültség­be helyezték, s megerősítet­ték, brit illetékesek pedig a héten már valószínű lehető­ségként emlegették az újabb fegyveres beavatkozást az in­cidens nyomán. Rolf Ekeus, az iraki tö­megpusztító fegyverek feltá­rását végző ENSZ-csoport vezetője sikerként könyvelte el, hogy a szakértők átvizs­gálhatták a bagdadi mező­­gazdasági minisztérium épü­letét. Ekeus sajtóértekezletén beszélt erről New Yorkban, miután előzetes tájékoztatást adott vizsgálódásainak ered­ményeiről a Biztonsági Ta­nács tagjainak. A szakértői csoport vezetője azt is közöl­te a testülettel, majd az új­ságírókkal, hogy egyelőre nem találtak semmilyen til­tott fegyvert az épületben. A svéd diplomata szerint a vizsgálat ténye még akkor is sikerként könyvelhető el, ha a mezőgazdasági minisztéri­umba bebocsátást kapott de­legáció tagjai közül kizárták az amerikaiakat, a briteket és a franciákat. Egy per kérdőjelei Sikerül-e elítélni Honeckert? — Bocsáss meg nekünk, Erich! — e szavakkal kom­mentálta a Pravda az egyko­ri NDK első emberének kény­szerű hazatérését. A szelle­mében szovjetnek megmaradt lap szerint Erich Honeckert, „a beteg kommunistát egy­kori elvtársainak, Gorbacsov­­nak és Jelcinnek az erkölcs­telensége” juttatta a német bírák kezére. Természetesen másként fo­galmazott az orosz külügy­minisztérium. Szóvivője ki­jelentette: Honecker, aki an­nak idején illegálisan érke­zett Moszkvába, „nem kívá­natos vendéggé” vált. A Hamburgban megjelenő Die Welt szerint Honecker sorsa véglegesen július 12-én, a riói környezetvédelmi csú­cson dőlt el. Helmut Kohl német kancellár és Patricio Aylwin chilei elnök ezen a napon állapodott meg az ügy megoldásában. E megállapo­dás értelmében utasították ki az egykori pártvezetőt Chile moszkvai nagykövetsé­géről és adták át az orosz hatóságoknak, melyek aztán „továbbadták” Németország­nak. Erőszakra — úgy tűnik — nem volt szükség, elég volt azt kilátásba helyezni. Szó sincs tehát arról, hogy a volt NDK vezető saját akara­tából jött volna el a nagykö­vetségről, ahogy azt az idő­közben Chilébe távozott Ho­necker asszony állította. Klaus Kinkel német külügy­miniszter — aki még igaz­ságügy-miniszterként kezdett foglalkozni a kérdéssel —, mindenesetre hivatalosan is köszönetet mondott Chilének és Oroszországnak az ügy zökkenőmentes lebonyolítá­sáért. Hazaérkezése után Honec­kert a híres-hírhedt berlin­­moabiti börtönbe szállítot­ták, mellyel a kommunista vezető több mint fél évszá­zaddal ezelőtt, a nácik fog­lyaként egyszer már megis­merkedhetett. A rabkórház­ban orvosi kivizsgálásnak vetették alá és megállapítot­ták, hogy egészségi állapota lehetővé teszi a börtönben való fogva tartást. Másnap felolvasták előtte az ellene — két ügyben is — kiadott letartóztatási parancsot és annak indoklását. Eszerint Honeckert 74 rendbeli em­berölésben, illetve annak kí­sérletében való bűnrészes­séggel, továbbá hűtlen keze­léssel és a bizalommal való visszaéléssel vádolják. Sabine Leutheuser-Schnar­­renberger asszony, német igazságügy-miniszter külön is hangsúlyozta: a volt pártve­zetőt nem politikai, hanem köztörvényes bűnök miatt fogják perbe. Úgy bánnak vele, mint bármely más gya­núsítottal, amit az is jelez, hogy egy „szokványos” bű­nözővel került egy kórházi börtöncellába. Leutheuser- Schnarrenberger asszony sze­rint Honecker pere semmi­képpen sem kezdődhet meg ősz előtt, és — tekintettel a terjedelmes vádiratra — fel­tehetően igen hosszú lesz. A Honecker elleni kétféle vád közül nyilvánvalóan az a súlyosabb, amelyet ember­ölésben, illetve annak kísér­letében való közreműködés miatt emeltek ellene. Azokról a halottakról és sebesültek­ről van szó, akiket a berlini falnál, illetve a két német állam határán menekülés közben ért találat. A berlini államügyészség szerint 74 esetben közvetlen oksági kapcsolat mutatható ki a ha­táron eldördült lövések és az NDK Nemzetvédelmi Taná­csának a határőrizetre vo­natkozó rendelkezései között. A tanács elnöke pedig nem volt más, mint Erich Honec­ker. A vádemelés egyébként csak azután vált lehetséges­sé, hogy kimutatták: nem volt olyan NDK-törvény, amely az illegális határátlé­pést halállal büntette volna. (Az NDK-ban egyáltalán nem volt halálbüntetés.) Ha valakit mégis menekülés köz­ben lőttek agyon, úgy annak az akkor érvényes jogi elvek szerint is emberölésnek kel­lett volna minősülnie. Ennek megállapítása azért volt fon­tos, mert Honeckert és tár­sait csak olyan bűnök miatt ítélhetik el, amelyek az egy­kori keletnémet törvények szerint is törvényellenesnek számítottak. Nem állíthatják őket bíróság elé tulajdonkép­peni bűneik, az NDK gazda­sági-társadalmi tönkretétele, a lakosság elemi emberi és politikai jogainak sárba tip­­rása miatt. Sok jogi szakértő van olyan véleményen, hogy a volt NDK-vezetőket a jogállam eszközeivel nem lehetséges elítélni. Egyebek közt arra hivatkoznak, hogy az illegális határátlépést minden állam, így az NSZK is bünteti, s a határőrizeti szervek azt másutt is minden eszközzel — bizonyos esetekben akár halálos lövésekkel is — aka­dályozni próbálják. Míg azonban normális állam nor­mális polgárainak nincs szükségük arra, hogy a ha­tárt illegálisan lépjék át, ad­dig az NDK-ból nyugat felé igyekvőknek sok esetben ez volt az egyetlen lehetőségük. Az igazi bűnös tehát a jog­szerű kiutazást lehetetlenné tevő keletnémet politika volt, ám — hangoztatják a szó­ban forgó jogi szakértők — politikát csak erkölcsileg le­het a vádlottak padjára ül­tetni, valóságosan nem. S persze ugyanez vonatkozik szerintük a politika formálói­ra is. Kérdésesnek tűnik továb­bá, hogy csakugyan sikerül-e bizonyítani a közvetlen ok­sági összefüggést a határ menti emberölés és a Nem­zetbiztonsági Tanács utasítá­sai között. Kétségtelen, hogy ezeket az utasításokat csak úgy lehetett végrehajtani, ha halálossá válható lövéseket adtak le a menekülőkre. A különböző szintű szóbeli pa­rancsok is úgy hangzottak, hogy a határsértőket minden­áron — akár haláluk árán is — meg kell állítani. Ám a Nemzetbiztonsági Tanács — és Honecker — írásos utasí­tásaiban kimondottan ember­ölést parancsoló vagy meg­engedő kitétel nincsen. Igaz, fennmaradtak olyan iratok, amelyekben Honecker a me­nekülőket agyonlövő határ­őrök megjutalmazásáról in­tézkedett. Akárhogy is ala­kul a per, a német igazság­szolgáltatásnak még fogas kérdésekkel kell megbirkóz­nia. Kepecs Ferenc Honecker még Moszkvában, orvosi kezelés előtt Az Ogonyok felvétele 199­2. AUGUSZTUS 1. SZOMBAT NÉPSZAVA Ki lőtt Benderiben? Kézifegyverekkel és rakétalö­vedékkel lőtték ismeretlen személyek csütörtök este Benderi város rendőrőrsét: a támadás következtében két ember meghalt, tizenhatan pedig megsebesültek — je­lentette az AP. Egyelőre nem ismeretes, hogy kik követték el a támadást. „A moldovai és Dnyeszter menti erők között állandó te­lefonkapcsolat van, s így megállapíthattuk: egyik fél sem kezdett támadást csü­törtök este” — idézte a hír­­ügynökség a moldovai vé­delmi minisztérium szóvivő­jét. Lobby Már Németországban is van lobby, holott 10 évvel ez­előtt még csak amerikai jelenségnek tartották a parla­menti „kijárás" szokását. Németországban állítólag 16 ezer lobbysta működik, húsz jut egy-egy képviselőre. A mögöttük levő cégek, szervezetek száma 1500. Van­nak pompásan beépült lobbyzók. Egyesek szerint a Mercedes embere például évente kétszáz meghívást kap különböző rendezvényekre, fogadásokra. A cseve­gést könnyű megindítania, hiszen a honatyák nagyobb része Mercedesen közlekedik, amelyhez kedvezménye­sen jut... (k—f) RENDŐRFŐNÖKI TÁRGYALÁS A kábítószer-keres­kede­­lem, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harcról, valamint a gaz­dasági menekültekkel kapcsolatos közös felada­tokról tárgyalt pénteken Budapesten a magyar és a török rendőrfőnök. SVÉDORSZÁG KÖVETKEZIK Az Európai Közösségek (EK) Bizottsága pénteken zöld utat nyitott a Svéd­ország EK-felvételére irá­nyuló hivatalos tárgyalá­sok előtt. EURÓPAI ŰRLABORATÓRIUM Különleges európai űrla­­boratóriumot bocsátanak Föld körüli pályára az amerikai Atlantis űrrepü­lőgépről: az Eureca elne­vezésű laboratóriumot a tervek szerint 1993 tava­szán egy másik űrutazás során befogják és vissza­hozzák a Földre. Árultak szahalint A bolsevik vezetés 1923- ban el akarta adni a Sza­­halin-szigetet a japánok­nak — közölte egy erede­ti pártdokumentum alap­ján a pénteki Izvesztyija. A nyilvánosság előtt ed­dig ismeretlen, politikai bizottsági jegyzőkönyv szerint legkevesebb egy­milliárd jenért kellett vol­na áruba bocsátani a te­rületet. KÁRPÓTLÁS Az albán kormány be­jelentette, hogy szombat­tól dolgozónként három dollárral emeli a fizeté­seket, kárpótlásul a meg­élhetési költségek emel­kedéséért. GRÚZIÁT felvették Az ENSZ közgyűlése pén­teken szavazás nélkül, közfelkiáltással felvette Grúziát a szervezet tagjai közé. A hajdani szovjet köztársaság csatlakozásá­val 179-re nőtt a világ­­szervezet tagjainak szá­ma. KÖZLEKEDÉSI KÁOSZ A kormány döntésére Athén utcáin pénteken reggel katonai teherautók bonyolították a tömegköz­lekedés egy részét, mivel a tervezett elbocsátások mi­att a görög főváros álla­mi buszvezetői pénteken sem vették fel a munkát. HIDEG TÉL VÁRHATÓ Az észt főváros lakosai már jelenleg is 12 millió koronával adósai a köz­ponti fűtést szolgáltató vállalatnak, s minden esély megvan rá, hogy a tallinni lakásokban ezen a télen is többnyire hide­gek maradnak a fűtőtes­tek. 908,5 millió dollár adósság Súlyos pénzügyi helyzetben van az ENSZ: július közepéig a tagállamok 908,3 millió dollár befizetéssel maradtak adósak — derül ki abból a jelentésből, amelyet közzétet­tek a világszervezetben. Az ENSZ-főtitkár jelentése a világszervezet pénzügyi helyzetéről — amelyet az ITAR—TASZSZ hírügynökség ismertetett — hangsúlyozza, hogy a tagállamok jó része nem teljesíti kötelezettségeit A legnagyobb adós az Egye­sült Államok 555 millió dollárral, őt követi Oroszország 138 millióval. A nagyobb tartozást felhalmozók között van még Dél-Afrika 47, Brazília 33, Ukrajna 17 és Irán 11 millióval. A 163 tagállamból, amelyek számára megszabták a befizetési kvótákat (a volt Szovjetunió függetlenné vált, s az ENSZ-be felvételt nyert köztársaságainak még nem állapították meg a befizetések arányát) mindössze 52 or­szág teljesítette maradéktalanul befizetési kötelezettségét erre az esztendőre. Pénzügyi gondok vannak a békefenntartó erők finan­szírozásának terén is, az adósság ebben a külön fejezetben eléri az egymilliárd 752 millió dollárt. Az Egyesült Álla­mok Itt is a legnagyobb adós, 757,4 millió dollárral.

Next