Népszava, 1992. október (120. évfolyam, 232–257. sz.)

1992-10-16 / 245. szám

6 Kiállítási kalauz Magasabbra, egyre A hirdetések egyre nagyobbak és színesebbek és zajosabbak és meghökkentőbbek és ... És a felsőfok helyett még felsőbb fokra kell hágniuk, ha észre akarják vetetni magukat. Így van ez, szerte a világon. Már nálunk is. Think big. Gondolkodj nagyban. Monumentálisban. Gigantikusban. És gondolj mindarra, ami eladható, szolgáltatható, szállítható, meglátogatható. Gondolj mindarra, ami a pénzzel kapcsolatos. Csak a pénztelenséget ne említsd, ha a reklámra gondolsz. S ha reklám, akkor persze plakát. A klasszikus. Aminek múzeumai, művészei, folyó-iratai, évkönyvei, nagy nemzetközi kiállításai vannak. A plakátban, az egyszerű utcai falragaszban van még valami embermértékű. Ha eladod a lakásodat vagy a régi lemezeidet, te is fabrikálsz egy kis plakátot, ha elveszett a kutyád, ha Jézus nevét hirdeted, ha az elnökjelölted mellett érvelsz, ha fellépsz a sarki klubban ... A plakát még megőrzött valamit a tisztességes kereskedelemből. S ha plakát és kiállítás, akkor pécsi nemzetközi biennále. Immár a harmadik. Tizenhét országból több mint félszáz művész. Tele a Pécsi Galéria. Mint egy hirdetőoszlop. Persze nem úgy, ez kiállítás. Szépen felfüggesztve, rendesen névcédulával ellátva csendesen lógnak az amúgy harcra kész falragaszok. Most az a dolguk, hogy áttekintést adjanak alkalmazott grafikai tendenciákról, az eszköztár változásairól, a magasabbra nyomtatástechnika érzékcsiklandó finomságairól. Van mit nézni. Felbukkannak az „év témái”: Amerika felfedezése, a Föld lerombolása, a fegyver nélküli lét vágya (ami valahogy nem került közelebb a realitáshoz a Birodalom bukásával). S az örökzöld témák is: színház, mozi, művészet. No meg plakát a plakátról. Különösebb művészeti változásról nem igazán lehet számot adni. Technikailag már mindenki tud mindent. Az új ötletek ritkák. Miközben van jó néhány visszatérő megoldás (tárgyakból összerakott arc, és így tovább), amit lehet jobban és még jobban megoldani. Most jobb. Mi az, ami más tavalyelőtthöz képest? „Mindenki lépik egyet.” Akad német grafikus, aki most olyan szürreálrajzos, mint a lengyelek voltak még nemrég. A lengyel egyszerű és elegáns, mint egy japán. A japán zsúfoltan art decós, mint az amerikai. És így tovább. És így tovább ... (dán) A Kahlua kávélikőr magasabbra tör, mint a Fudzsijama (a japán Kitatani és Takahashi grafikusok egzotikus plakátja a pécsi biennálén) Leláncoltan a purgatóriumban Kortársai szerint olyan akart lenni, mint egy szobor, ezért tetőtől talpig megborotválkozott mindig, nehogy egyetlen szőrszál is a testén maradjon. Az állatiasságnak minden apró nyomát el akarta tüntetni magáról. Aki viszont olvasta Curzio Malaparte magyarul is megjelent Kaputt című nagyregényét, az bizonyára most csodálkozik ezen: a szerző éppen az állatok egy-egy fajtájához hasonlította az emberek különböző csoportjait. Vagyis a lovakhoz, a kutyákhoz, a patkányokhoz. Nem ez volt az egyetlen ellentmondás a világhíres író életében, munkásságában. Bizonyítja a Tiltott Krisztus című film forgatókönyve, amely épp most került elő. (A filmet Malaparte rendezte, 1950-ben.) A mű elég volt ahhoz, hogy Itáliában ismét fellángoljon a Malaparte-vita. A Corriere della Sera című napilapban több irodalomkritikus is megpróbált választ adni arra a kérdésre: kell-e, szabad-e újraértékelni Curzio Malapartét? Olaszországban mostanában ez ugyanolyan nemzettudati kérdésnek számít, mint bizonyos magyar klasszikusok mai megtagadása, illetve rehabilitálása. Az olasz alkotóval szembeni ellenérzést sokan azzal magyarázzák, hogy Malaparte túlságosan fölébe nőtt mindenfajta ideológiának, emberi értékrendnek — ahogy fogalmaztak —, „keresztény volt egy katolikus országban”. Ráadásul az eredeti — Mussolini-féle — fasiszta kultúrából nőtt ki, még ha egyfajta nonkonformista értelmiségi alapállás is jellemezte őt a Duce rendszerével szemben. Túlságosan cinikusnak tartották. Ugyanakkor stílusában provokátornak és avantgárdistának tekintették. Van, aki „szélsőséges fasisztának” minősíti Malapartét, hiszen a Bőr (Pelle) című művében valóságos „esztétikai szadizmus” tombol, amely tipikus fasiszta ízlésvilágról árulkodik. Még azok is, akik éppen a szerző fasizmusellenességét olvassák ki a Kaputt című regényből, úgy érzik, hogy Malaparte írásai megrémisztik az embert. Annyi bizonyos: az irodalomtörténészek nehezen tudják bárhova is besorolni Malapartét. Luigi Baldacci, a Firenzei Egyetem irodalomtanára azt mondta róla: „Nem is tudom, miféle kulcs segítségével lehetne megfejteni az írót. Valószínűleg csak idézőjelben használandó íróról van szó, aki hisz is meg nem is abban, amit leír. Hisz saját alkotóképességében, de azt olyan tartálynak tekinti, amelybe bármifajta tartalom beletölthető.” Valaki „stilisztikai kaméleonnak” is nevezte Malapartét, mivel hol barokk, hol expresszionista, hol szürrealista, hol pedig nagyon is realista kifejezésmódot használ. Tény, hogy Malaparte elszakíthatatlanul az olasz kultúra része. A személye körüli vihar is erről tanúskodik. Az említett olasz napilap úgy fogalmaz: „Malapartét kortársai megpróbálták élve a pokolra taszítani, de nem sikerült. Most leláncoltan várakozik saját purgatóriumában, saját zsenialitásának magányában.” G. F. Kovács Éva-sztori Magyar életképek — franciául Manapság az is hírnek számít, ha a rendező filmforgatásra készülhet. De hogy egyszerre két történet megrendezésére is lehetősége legyen, az bizton jelzi, külföldi tőkés partnert sikerült találni. Zsombolyai János Székelykapu és Kovács Éva-sztori címmel két történetet kíván feldolgozni. Az FR—3 francia televíziós program vezetői fő műsoridőben dokudráma-sorozatot indítottak. Azaz valóban megtörtént események játékfilmes változatát vetítik. Négy rész már elkészült, és most először úgy gondolták, hogy ne csupán francia történeteket lásson a közönség. Egyelőre csak minket, magyarokat kerestek meg, de azt kérték, hogy az egyik történet témája Erdélyhez kapcsolódjon. — Feltehetően nem volt nehéz témát találni. — Sőt éppen az volt a gond, hogy megmaradjunk egy eredeti történet mellett, és a sok hasonló esetből ne vegyünk át epizódokat. Ugyanis tucatszámra ismerek személyesen olyanokat, akiket érint az erdélyi magyarok és anyaországi magyarok közötti névházasság. Valószínűleg egy icipicit csalni fogunk, mert több esetből gyúrjuk össze a mi változatunkat. — A történet meglehetősen emlékeztet az egyik korábbi filmjére, a Vámmentes házasságra. — Ez zavart is. De még a véletlen azonosságot is el akartam kerülni. Ez a film sokkal drámaibb hangvételű, amit az is jelez, hogy a romániai forradalom idején játszódik. A forgatókönyvet egyébként Kertész Ákos és Jeli Ferenc írták. Kertész Ákos a másik egyórás film forgatókönyvének írója is. A Kovács Éva-sztori abszolút napi történet, azt vizsgálja, hogy milyen esélyei, lehetőségei vannak az intézetből kikerült magányos lányoknak. Kovács Éva — természetesen nem ez a neve, de a valóságos személy is vállalta, hogy ilyen módon megjelenik a film végén — rögtön első kapcsolatából gyereket szül, de a férfi eltűnik, és ő a kórházban hagyja a gyermeket. — Mikor láthatják a történeteket a franciák? — Ahhoz előbb el kellene készülni a filmeknek. Még sok minden nem végleges, pedig a partnereink nagyon segítőkészek voltak. Felajánlották a film gyártási költségeinek húsz százalékát, plusz a négy francia fejezet ingyenes vetítési jogát, és a hat történet együttes forgalmazásából származó bevételek egy részét is. De nagyon hiányzik az az egymilliárd forint, amit a televízió költségvetéséből visszatartottak. A 25-ös produceri iroda és Schulze Éva hihetetlen erőfeszítéssel dolgoztak, hogy a hónap végén megindulhasson a forgatás. De közben Szabó Gábor operatőrrel meg próbafelvételeket tartunk, mert az sem végleges, hogy kik játszanak a filmben. Illetve két nevet már mondhatok, Malcsiner Péterét és a főiskolás Varga Kláráét. Szabó Z. Levente Tánc — végkimerülésig Break, mambó, electric boogie-woogie, swing, argentin tangó. íme néhány versenyszám a modern táncok országos bajnokságáról. Ugyanis a Dunaújvárosi Művelődési Központ és a Magyar Divattánc Egyesület ismét megrendezi az országos táncversenyt. Kizárólag amatőrök számára. A november 28-án kezdődő verseny részleteiről a következő címen lehet tájékozódni: 2400 Dunaújváros, Apáczai Csere u. 9—11. 1992. OKTÓBER 16., PÉNTEK NÉPSZAVA A puding próbája... Nemrégiben megjelent az érettségi előtt álló középiskolások számára egy alternatív történelemkönyv, a Magyar Lajos Alapítvány támogatásával. De nem minősült tankönyvnek, a többi között azért sem, mert nincs rajta a minisztérium pecsétje. Ugyanakkor egy hónap alatt elkészült egy másik kötet, amelyet Rubovszky Péter, fiatal tanár írt. (Vázlatok a XX. század történetéről). A 70 oldalas „iránytű” sokakban kételyt támaszt. Egyáltalán tankönyv vagy vázlat, jegyzet, avagy politikai állásfoglalás nélküli, tárgyilagos útmutató? Egyelőre nem tudni. Majd elválik tanítás közben, no meg az érettségin. Mindenesetre a tegnapi sajtótájékoztatón kiderült: ez a mű kapott anyagi támogatást, a másiknak még megjelenése után is szponzorra kell várnia. Mint hallottuk, a Vázlatokhoz jövőre elkészül az Enciklopédia is és a forrást ajánló kiegészítő kötet. Dr. Ábrahám István, a Tankönyvkiadó igazgatójának szavaival élve a „mag könyvnek” nevezett újdonság csak ez évre szól va. SZÖGLETBŐL Szakonyi Károly: Éjfél a szoborkertben Távolról vonatfütty hasított az éjszakába, aztán kongva megszólalt egy közeli torony órája, s mire elütötte a tizenkettőt, a hold is előbújt a felhők mögül, és kékes fénybe vonta a tájat. Csend volt. Különös alakok hevertek szerteszét a fűben; hanyatt fekvő, felemelt karú és széttárt lábú katonák, tömzsiek, szálfatermetűek, rohanásban megdermedtek, fegyvert vagy zászlót szorongatok; volt köztük egy tar koponyájú, felöltős figura is, jobb kezével előre mutatott, baljában sildes sapkáját szorongatta; némelyek pedig, mintha a földbe lennének ásva, csak mellkastól fölfelé látszottak a holdsugárban. Megcsillant bronzos testükön a fény. A térség szélén két termetes alak állt előretekintve a sápadt derengésben. — Ezt sohase hittem volna! — törte meg a mélységes csendet egyikük, nagy hajú, nagy szakállú bronzférfiú. — A büdös életbe! Hogy minden mennyire a visszájára fordul. — Ne dühöngj, Kari! — ásított mellette kevésbé szőrös, de azért tömött bajszú, sálján nagy pamacsszakállt viselő társa. — A dolgok már réges-régen a visszájára fordultak! — Na, ja! — mondta a Kari nevezetű. — De hogy itt végezzük, azt nem hittem volna! — Kedves Kari, én nem csodálkozom ezen. Megmondtam neked már hetvenötben ... — Ezerkilencszázhetvenötben? — Nem, barátom, hanem a gothai kongresszus után, ezernyolcszázhetvenötben. Jaj, ne tégy úgy, mintha nem emlékeznél rá! Amikor a szocdemekből meg a munkásegyletből létrejött a Német Szocialista Munkáspárt! — Miért, Friedrich, te nem örültél annak? — Hogyne örültem volna! Hiszen a mi tanainkra építették ideológiájukat. De azonnal mennyi tévedéssel! Hallod, amit mondok? — Igen, csak gondolkodtam. — Ne gondolkodj, Kari! Nem veszed észre, hogy senki sem kíváncsi a gondolataidra? — Nem azt mondtam, hogy filozofálok, csupán gondolkodom, mint más halandó. Nézem, miféle telepre kerültünk. A minap még ott álltunk a posztamensen, most meg ilyen kétes alakok között... Tudod, mi volt a szép idő? Amikor te visszatértél a délnémet felkelésből, és az apád manchesteri gyárában kezdtél dolgozni! Meg negyvenhét! A Kiáltvány szövegezése! Micsoda nagyszerű korszak volt az! — És micsoda nyomorúságos! Én aztán tudom! — Na ja, de éppen azért volt szükség a Kiáltványra. 1845! Éhínség Írországban! 1847! Az éhező berliniek nekimentek a boltoknak, bezúzták a kirakatokat, hogy némi eleséghez juthassanak! Friedrich! Barátom! Nem akarok érzelegni, ahhoz túlságosan öreg vagyok már, de én azt hittem, jót cselekszünk! Hogy a szenvedő tömegeken segíthetünk! Hogy egy jobb világot teremthetünk!... És tessék! — Voltak eredményeink, Kari, azért csak gondolj bele! Angliában például a nők és a fiatalkorúak munkaidejét tíz órára csökkentették! Na, és negyvennyolc! A felkelések, forradalmak kora! Februárban, emlékezhetsz, útjára bocsájtottuk a Kiáltványt. 1848. február 23-án! — Huszonnegyedikén. — Huszonharmadikán! — Friedrich, velem ne vitatkozz! Legalább te ne! Huszonnegyedikén jelent meg. Hogy végigsöpört a híre Európán! Micsoda hatással volt a forradalmak vezetőire! 1848. március! A pesti március! Annak is mennyire örültünk. És most itt!... — Ne, Kari, ne érzékenykedj! — Leemeltek a talapzatról, idehoztak, ide dugtak! — Kari, légy objektív! Ne csodáld, hogy ide jutottunk! — Hát mi tehetünk róla, hogy amit szépnek hittünk, rettenetes lett? . — Legyünk őszinték. Amikor az elméletet átültetik a gyakorlatba, kezdi megenni a fene! Pláne, ha meg is hamisítják! Ha egyszerre mindenki jobban kezd érteni hozzá, mint a megalkotói! Engem már 1875-ben nagyon aggasztott a sok önérdekű félremagyarázás. De a legnagyobb baj tizenhét után ütött be! — Sőt! Friedrich! Sőt! Már 1903-ban, Oroszországban! Amikor a Munkáspárt két részre szakadt, mensevikekre és bolsevistákra. Na, azok a bolsevisták! Azok betettek nekünk! De hol voltunk mi már akkor? A föld alatt! — Ajaj, Kari, bizony, kifutott a kezünkből ez az egész! És még mi minden történt ebben a században a nevünkben! Materialista vagyok, de azért mondom: Te jóságos Isten! — Micsoda blama! És most ezekkel heverünk itt együtt! Akik elrontottak mindent! Tiltakozni fogok, Friedrich! — Tiltakozhatsz, Kari, de nem hallja meg senki! TISZA CIPŐVÁSÁR! Október 7-november 13-ig utcai, sport-, szabadidőcipők csizmák a bolti árnál 30 %-kal olcsóbban kaphatók a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában. Cím : Budapest XI. Fehérvári út 47. Nyitva : hétfőtől - péntekig 9-18 óráig Szombaton : 9-13 óráig „ Minden időben TISZA cipőben” .