Népszava, 1992. október (120. évfolyam, 232–257. sz.)

1992-10-01 / 232. szám

NÉPSZAVA 1992. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK Amerikai képviselők felhívása Most ne kapja meg Románia a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt Amennyiben most megadják a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt Romániának, az Ion Iliescu, a volt kommunista támogatásának tekinthető , pedig Iliescu kormánya súlyosan megsértette a kisebbségek jogait, s a nemzetiségek elleni brutális erőszakot elleplezte, sőt bátorította. Ez olvasható demokrata és republikánus törvényhozók felhívásában, amelyet kedden megküldtek a ház valamennyi tagjának. A felhívásban — amelyet a magyar származású Tom Lantos kezdeményezésére aláírt párttársa, Chester Atkins, valamint 3 republikánus, John Porter, Bill Green és Cass Ballanger — a képviselők rámutatnak: ha most, a román választások két fordulója között megszavazzák a kedvezményt, azt a látszatot keltik, hogy az egyik elnökjelöltet, Iliescut támogatják. Iliescu viszont kommunista, aki a korábbi kommunista diktátor, Ceausescu alatt vezető posztokat töltött be és megválasztása, 1990 óta széles körű antidemokratikus cselekedetek részese volt. A legnagyobb kedvezmény megadása csak arra bátorítaná a román kormányt, hogy továbbra is megsértse az emberi jogokat — olvasható a felhívásban, amelynek aláírói javasolják: tűzzék napirendre a kérdést hat hónap múlva, az újjáválasztott törvényhozásban. Addigra Románia új kormányának lesz módja bizonyítani elkötelezettségét a demokrácia, az emberi jogok mellett. Munkatársunk jelenti Washingtonból A kampány törpe-óriása ismét színre lépett Az amerikai elnökválasztási kampány törpe-óriása ismét színre lépett. Ross Perot, a texasi milliárdos állítólag csütörtökön közli az amerikai néppel végleges elhatározását, hogy mégis indul-e az elnökválasztáson novemberben. Nem lehet azt mondani, hogy idén ne bővelkedne váratlan fordulatokban a választási kampány. A két nagy párt júliusban némi megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy leegyszerűsödtek a dolgok, Perot hívei viszont árulónak kiáltották ki hősüket. Perot esetleges visszatérésével ismét felborul a hagyományos választási stratégia, s a két kampány szakértőinek újra át kell gondolniuk, a hátralévő igencsak rövid időben melyek a legkedvezőbb lépéseik. A hirtelenjében elkészített felmérések azt mutatják, hogy Perot ma már nem olyan elképesztően népszerű, mint nyáron volt. A Time magazin felmérése szerint például a megkérdezetteknek csak negyede őrzött meg kedvező benyomásokat róla, 46 százalékuk azt gondolja, hogy negatív figura, aki kedvezőtlen hatással lehet a kampány végső kimenetelére. Hogy Perot-t ennek ellenére mennyire komolyan veszik, azt mutatja, hogy felkérésére a Bush- és a Clinton-kampány vezetői egyaránt siettek leutazni Houstonba. Megpróbálják meggyőzni a szeszélyes milliárdost, hogy programjaik megfelelőek, képesek lesznek megfékezni az amerikai gazdaság egyik rákfenéjének tartott deficit növekedését. Perot csak vázlatosan kifejtett saját gazdasági programjára esküszik, amely öt év alatt a deficit eltüntetését ígérné. Bush és Clinton ezzel szemben csak arra vállalkozna, hogy — különböző eszközökkel — négy év alatt felére csökkentenék a költségvetési hiányt. A jelenlegi felmérések átlagát véve a szavazatok mintegy 13, de maximum 20 százalékának megszerzésére van esélye a kiszámíthatatlan texasi milliárdosnak. Ez eldöntheti a versenyt! A mostani számítások szerint Perot visszatérése végső soron jól jöhet Bush elnöknek, de annál veszélyesebb lehet Clinton kampányára. Ha ugyanis a változást igénylő szavazatok megoszlanak, a várhatóan nagyon szoros versenyben Clinton előnye olyan minimálisra csökkenhet, amely már nem lesz elég a Fehér Ház bevételéhez. Ross Perot persze, egymást követő televíziós interjúiban sugárzó optimizmussal állítja, hogy ha indul, akkor nyerni is akar. Megállás nélkül ismételget egy ingyen hívható telefonszámot, s arra kéri híveit, hogy így fejezzék ki, akarják indulását. Amikor valaki tiltakozott, hogy a megadott telefonszámon azt nem lehet bemondani, ha valaki nem ért egyet Perot újbóli feltűnésével, a milliárdos igencsak feldühödött. „Kérem, én üzletember vagyok, csak nem gondolják, hogy azért fogok fizetni, hogy valaki bemondja, utál engem!” — jelentette ki méltatlankodva. Elekes Éva Ungvári tudósításunk Két új magyar szövetség Kárpátalján A kárpátaljai magyar sajtó kritikus helyzetbe került. Gyakorlatilag nem rendelkezik olyan sajtóorgánumokkal, amelyek biztosítanák a helyi magyarság korrekt, tárgyszerű, rendszeres tájékoztatását. A kárpáti Igaz Szó az egyetlen olyan lap, amely magyar nyelven napilapszerűen jelenik meg, komoly anyagi gondokkal küzd. Ezért korlátozott terjedelemben, hetente csupán háromszor kerül az olvasóhoz. A Kárpátalja, amely kéthetente jelentkezett, ezután havilap lesz, de csak abban az esetben, ha Miskolcon anyagi helyzete rendeződik. A lapot ugyanis különféle, elsősorban anyagi okok miatt magyarországi szponzorok támogatásával Miskolcon adták ki. A Hatodik Síp jelenleg a legstabilabb kiadvány, színvonalasan reprezentálja a kárpátaljai irodalmat, jellegénél fogva azonban nem pótolja az újságot. A Tárogató című vicclap anyagi helyzete instabil. E problémák fényében, a jelenlegi furcsa helyzet feloldása céljából, Ungváron a Kárpátalja Alapítvány székházában megalakult a Kárpátaljai Magyar Újságírók Független Szövetsége. Az alakuló ülésen 18 kárpátaljai újságíró, publicista vett részt. A jelenlevők öttagú bizottságot hoztak létre, amelynek tagjai: Horváth Sándor, Kulin Zoltán, Dupka György, Kőszeghy Elemér és Táczy Andor. A szövetség fő céljaként a kárpátaljai magyar sajtó fellendítését, lehetőség szerint egy új napilap indítását tűzte ki. Feladatának tekinti továbbá a helyi magyar újságírók, publicisták érdekeinek védelmét is. A szövetség első közgyűlésére, az alapszabály elfogadására november 14-én kerül majd sor. Ungváron megalakult a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja is. A csoportot a Magyar Írószövetség hat kárpátaljai tagja hozta létre. A helyi irodalom fejlesztését, a magyar irodalmi életbe való szorosabb bekapcsolódást kívánják szolgálni. (horn) Dél-afrikai jelentésünk fess a lábad elé! Cseppet sem veszélytelen az élet Afrika déli részén. Vegyük a legegyszerűbbet: a városon kívül sok a kígyó, és veszélyesek, félni kell tőlük. Magam is láttam olyan példánynak a nyomát, amelyik bizony lehetett vagy 12 méter hosszú, áldozatát átöleli, összeroppantja. Akad olyan, amelyik, ha mérgével szembeköp, megvakulsz. Vagy ha megharap egy másik fajta, három percen belül meghalsz. Talán az a legveszélyesebb, amelyik, ha elkap, beléd engedi mérgét, és hatására az ember vére felhígul és folyik, szivárog a szemen, a fülön, orron át. Ismerősöm azt ajánlotta, ha ilyen bántalom ér, a fürdőkádat töltsem fel jéggel, ugyanis a fagyasztás következtében a vér lassabban szivárog. Aztán várjam a mentőexpedíciót. Ha időben érkezik a gyógyszer a több száz kilométerre levő kórházból, 50 százalék esélyem van az életben maradásra. Szép kilátás! Errefelé aztán igazán nem árt, ha az ember a lába elé néz ... Mi ehhez képest a páviánok csínytevése? Ha nyitva marad vidéken az ablak, bemászik, s mindent megeszik, amit csak talál. De befekszik az ágyba, játszik a számítógéppel, és ha rajtakapták, késsel hadonászik, félelmetes sikolyokat hallat. A városlakó persze mástól fél. Az itteniek egyik legújabb kedvtelése: éjjel az autópályákon a kormányok mögül kilövik a vezetőket. Sokan halnak meg így, fehérek, feketék. A néger törzsek vég nélkül csatáznak egymással, csak az idén több mint 200 embert dobtak ki a száguldó vonatokból. Egyre sűrűbbek az áruházi rablások. A minap öten akarták kirabolni az egyiket. Az öt színes bőrű rabló közül kettőt a vásárlók agyonlőttek, kettőt a rendőrök sebesítettek meg, egy pedig meglépett. A csata során olyan bűzbombát dobtak be az üzletbe, hogy még egy hét múlva is csípte a vásárlók szemét. Nemrégiben egy férfi egykori szeretőjét ágyban találta egy férfival. Gyorsan cselekedett: mindkettőt a helyszínen agyonlőtte, majd önmaga fejébe röpített golyót. A szomszédoknak nem tűnt fel semmi. Nem szokatlan arrafelé a fegyverropogás. Meggyilkolták Francesca di Blasit, a világhírű belsőépítészt is. Egy éve települt át Londonból. Többek között John Lennonnak és más világhírességeknek is dolgozott. Itt is tekintélyes bankok, szállodák imázsát alakította ki. Ám a 40 éves hölgy merészet gondolt, és elhagyta milliárdos férjét. Új barátjával éppen vitorlázni indult, ám a jacht kulcsát otthon felejtette. Visszament lakásába, ajtaja előtt röpítettek golyót a fejébe. A fokvárosi Groote Schur kórházba szállították, ott hunyt el. Érdekesség, hogy Christian Barnard professzor éppen húsz éve itt hajtotta végre a világon az első szívátültetést. Riskó Géza Környezetünk szószólója A tárcaközi egyeztetést és a társadalmi vitát megelőzően már szerdán bemutatták a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium vezetői a környezetvédelmi törvény tervezetét az újságíróknak. A javaslat novemberben kerül a kormány elé, így nem biztos, hogy még idén napirendre tűzheti a parlament. A tervezet alapvetően új megoldásokat javasol, így lehetségessé válik, hogy környezetvédelmi szószólóhoz fordulhassanak majd az állampolgárok eljárás kezdeményezését kérve, ha a környezetszennyezés egészségüket veszélyezteti, és másként nem találtak jogorvoslatot. A szószólót az Országgyűlés és a köztársasági elnök jelölné. A tervezet szerint a szószóló nem utasíthat, munkáját a költségvetésből gazdálkodó szakértői testület segíti. A szószóló a lakosság érdekében a kormányzat kivételével minden területet vizsgálhatna, a kormányzati szervezeteket is, beléphetne minden közterületre, betekinthetne valamennyi iratba, azok titkosságától függetlenül. A titoktartás természetesen a szóvivőre is vonatkozna. A tervezet tartalmazza azt a változatot is, hogy a környezetvédelem ügyeit ne külön, független szószóló, hanem az állampolgári jogok biztosa képviselje. Ez a változat viszont, mint sokan állítják, alapvetően nem felel meg a környezetvédelmi elvárásoknak. A környezetvédelmi szószólón kívül országos környezetvédelmi tanács létrehozását is javasolják. (MTI) Elég is a hús, meg nem is (Folytatás az 1. oldalról) a vemheskoca és a tenyészállat. Az összetételből láthatjuk, hogy a jövő évi tenyésztési, hizlalási szándékhoz elegendő-e az „alapanyag”. A hazai ellátáshoz elég a vágóállat, mert 3,5—4 millió sertést eszünk meg egy évben. Biztos vagyok benne, hogy az idén is lesz 2,5 millió magánvágás. Nekünk az exporthoz szükséges a teljes áttekintés. — Akkor most kevés a sertés, vagy elegendő? Netán sok is? — A hazai ellátáshoz elegendő. Az export folyamatosságát kell biztosítani. Én a gondokat három ponton látom. Az első a piaci helyzet megváltozása. A magyar vágóhidak kapacitását a nagy tömegű keleti exporthoz alakították ki, így a hiány most tulajdonképpen ahhoz képest mutatkozik. A likviditás kérdése és a kamat magassága a másik két probléma. A növekvő takarmány- és keverékárak mellett a húsüzemek már most sem tudják megtermeltetni a sertést a gazdákkal úgy, hogy azért fizessenek is. A vágóhidak a kereskedelmi hiteleknél alkalmazott magas kamatra kapják a pénzt. A vidéki ellátást, — a magánvágások mellett — egyébként a regionális üzemek és a magánvágóhidak megoldják. A városok ellátása a gond. A Budapestet, Miskolcot és a többi nagyvárost, ipari központot ellátó és elsősorban az exportra vágó húsüzemek sorra csődbe mennek. Ezek szerint azt a 6 ezer tonna apróhúst, amelyet az USA-ból, Kanadából és a Közös Piac többi országából importálnak, ilyen célokra hozzák? — Nem. Az apróhúst eddig megtermelték a sonkaüzemek, úgynevezett ikertermékként. Nyesedéknek is nevezik, amelyet töltelékárukba, kolbászba használnak fel. A sonkaüzemek termelése viszszaesett, nincs nyesedék, azt kell pótolni. — Miért éppen ezekből az országokból veszik? — Mert ezeken a helyeken az állategészségügyi körülmények a hazai szakhatóságok számára elfogadhatóak, és megfelelnek a közös piaci elvárásoknak is. — Ha már az állategészségügyről beszélünk, térjünk ki a hazai magánvágóhidak helyzetére. Nincs valami jó hírük... — Ma már csaknem ezer vágóhely működik az országban. Ezek közül sok nem felel meg az élelmiszer-higiéniai követelményeknek. Az érdek-képviseleti szervek kezdeményezésével lépéseket tettünk az állategészségügyi hatóságnál, és kértük, hogy tisztiorvosokon keresztül sürgősen vizsgálják felül a vágóhidakat, és hatósági úton követeljék meg az előírások betartását. — Ha úgy döntenek, hogy szükség van sertésimportra, honnan vesznek? — Ez alapvetően vállalati ügy. A helyzetet ismerve nem lesz könnyű, mert a környezetünkben nincsenek olyan üzemek, amelyek az állategészségügyi szabályoknak megfelelnek. Ahol vannak, ott pedig drága az áru, s ez előbb-utóbb meglátszik a hazai árakon is. Megoldást csak a termeltetés és a financiális kérdések rendezésével, a húsipar teljes privatizációjával és likviditásával lehet találni. Akkor a tőke természetrajza szerint kialakul az az egészséges szervezet, amelyben kellő pénzügyi háttérrel a különböző szektorok jól megférnek egymással. (lendvai) 3 NAPRÓL NAPRA vógrádi Jóti Erzsébet its ünnepléshez a világ már kevés Ünnepelni kéne. Hogy a világon hány embert, azt nem tudom, de azt igen, hogy idehaza két és fél millió idős honfitársunkat, ma van az idősek világnapja. Két éve döntött úgy az Egyesült Nemzetek Szervezete, és bizonyára nem azért, hogy szaporítsuk a kötelező ünnepek sorát, hogy október 1-jén köszöntsük öregjeinket. Ünnepelni kéne, de nemigen sikerül. Restelkedünk azok előtt, akik felneveltek, akik a maguk szája elől vonták el a falatot, hogy nekünk több jusson. Akik kétszer kaparták ki az országot a romok alól, és akik most nyomorognak. A mind értéktelenebb nyugdíj lassan kenyérre sem elég. Ezért hát nem igazi az üdvözlés, nincs kurázsi, meg kedv sincs. A világ pedig kevés, mindegy, hogy piros vagy fehér, hogy csak egy napra is feledtesse a szegénységet, az öregkorral járó kiszolgáltatottságot. Valaki a minap arra figyelmeztetett: ne akarjak én többet az öregeknek, mint amenynyit lehet. Vegyem tudomásul, „összement a takaró, nem nyújtózkodhatunk tovább. Az ország parlamentje megtette a tőle telhetőt, az idén törvényt alkotott a nyugdíjak értékállóságáról, mégpedig úgy, hogy a nettó keresetek alakulásával azonos mértékben emeltette fel a nyugdíjakat. Az átlagosan 19,5 százalékos nyugdíjemelés pedig szép teljesítmény, akárhogy is vesszük. S ha még hozzátesszük, hogy a kis összegű nyugdíjak korrigálására 10 milliárdot szavazott meg a T. Ház, megveregethetjük a vállunkat, hiszen ez év derekára már 9 ezer 749 forintra rúgott az átlagos öregségi nyugdíj, ami szép summa” — mondják. És igaz is, hiszen sok százezer fiatal és középkorú, s köztük nem kevés családfenntartó keres 8 ezer forint havi minimális bért, ami már-már elég az éhenhaláshoz. Csak hát a fiatalnak még van sansza a túlélésre, lehet még ideje kivárni az ígért jobb jövőt. De az öregség kegyetlen, nem késik. Mint ahogy nem fog késni a villanyszámlás, a gázdíjat beszedő sem. Ha tetszik, ha nem, augusztus 1-jét követően az áram 24 százalékkal lett drágább, a földgáz ára köbméterenként 7 forint 80 fillérről 9 forintra emelkedett. Vagy talán nem fontos fűteni és világítani? Fontosnak nem fontos, mégsem lehet meg nélküle az ember, még ha öreg is. Tavaly az élelmesebbje már „megszállta” az orvosi rendelők meleg folyosóit, hogy ne kelljen otthon fűteni. Éppenséggel megtehetné az idén is, ha nem tartana attól, hogy ráköszön a jó ismerősként tisztelt körzeti orvos, netán vérnyomásmérésre invitálja őt az ápolónő, és kiderül: gyógyszert kell szednie. Márpedig az végképp lehetetlen, hisz arra már nem jut a nyugdíjból. Még a nagy nyugdíjat élvezőnek sem. Mert hát mennyi is az a nagy? Jól ismert orvosprofesszorunk, aki munkásságával világhírnevet szerzett a magyar egészségügynek, 18 ezer 600 forint öregségi nyugdíjat kap, s ha nem akar végképp kivonulni az orvostudományokból, ha járatni akarja a méregdrága szakfolyóiratokat, valami mellékes keresetre kell szert tennie. Csakhogy mind kevesebb az ilyen jövedelemforrás, sok az érte nyúló kéz, s ha választani lehet, a munkaadók inkább a fiatalabbakat választják. De lehet, hogy a nyugdíjas jobban jár, ha nem néz keresetpótlás után. Tudniillik éves nyugdíjához csapják a mellékes keresetet, és a kettő összegéből keményen adóznia kell, ezért talán jobban jár, ha otthon s tétlen marad. Csakhogy ez esetben lassan-lassan leépül. Minden idős embernek joga van megszokott életvitele folytatásához és az emberi méltóságához, hirdeti az alkotmány és az Európai Szociális Charta, amelyhez egyébiránt csatlakoztunk is. A charta többet is mond: jogot ad az idősnek olyan jövedelemhez, amely megfelel több évtizeden át végzett munkájának, életvitelének. Hogy milyen alapon gondolják ezt a chartát megalkotók? Talán mert úgy hiszik, a nyugdíj munkával szerzett jövedelem, hiszen évek hosszú során munkabérük tetemes részét fizették be a ma nyugdíjasai a biztosítónak. Egyszóval félrerakták öreg éveik megélhetési költségeit. Amit most vissza szeretnének kapni. De mind távolabb tolódik, hogy ez így is lesz. A folyamatosan változó nyugdíjrendszer bizalmatlanságot szül. Nem tetszik a manapság oly gyakran elhangzó kijelentés sem: nem kell félniük a nyugdíjasoknak, az év hátralevő hónapjaiban is megkapják járandóságaikat. Kérdés lehet egyáltalán az ellenkezője? Jogilag és erkölcsileg mindenesetre nem, habár arról kevés szó esik, hogy ki fizeti a járandóságot. Mert a társadalombiztosítás anyagi helyzete megrendült, 71 milliárddal tartoznak neki ügyfelei, ezért kölcsönt kell felvennie. Csakhogy a kölcsönt vissza is kell fizetni. Hogyan lehet hát ünnepelni, amikor ennyi a baj? Pedig de jó is lenne! Mert az öregség, minden egyes ember öregsége egyszeri és megismételhetetlen. Nem függ gazdasági és politikai rendszerektől. Egyszerűen állapot. Ezért tán mégis fontos a szál virág. Mindegy, hogy piros vagy fehér.