Népszava, 1992. október (120. évfolyam, 232–257. sz.)
1992-10-06 / 236. szám
NÉPSZAVA 1992. OKTÓBER 6., KEDD Éjszakai őrjárat féket enni akások között Este 6-kor érkeztünk a szentendrei rendőrségre. Az egész éjjel tartó razziát megelőző eligazítás után Lovas József városi kapitány fogadta a Pest Megyei Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség ellenőreit. Az ő meghívásukra vehet részt lapunk az akcióban. A közös ellenőrzés célja: kiszúrni az engedély nélkül Magyarországon foglalkoztatott külföldi állampolgárokat. A munkaügyiseknek ez egyedül nem megy. Hivatalos személyként nem léphetnek föl, sőt az is előfordult már, hogy vérebeket eresztettek rájuk. A rendőr jelenléte azonban kordában tartja az eseményeket. — Miért vesznek részt ebben a szentendrei razziában? — kérdezem Kiss Imre munkavédelmi ellenőrt. — Írásos bejelentések érkeztek, s ezeket kell megvizsgálnunk. Sok külföldi állampolgár dolgozik engedély nélkül vállalkozóknál, vendéglőkben, építkezéseken. — Ki kapja a büntetést, ha megfogják a munkavállalót? —• Természetesen a munkaadók ellen indítunk eljárást, de ez számukra nevetséges, maximum tízezer forint bírságot szabhatunk ki. Nagyon megéri tehát nekik a fekete foglalkoztatás. Sem társadalombiztosítást, sem adót nem fizetnek az emberek után. A „KMB”-s, a körzeti megbízott csatlakozik beszélgetésünkhöz: — Én nagyon sajnálom ezeket az embereket, mert mások élősködnek rajtuk, kihasználják a nyomorukat. Szerintem ez a legnagyobb bűn. Életemben nem adtam egyetlen pofont senkinek, de ezekkel a vérszívókkal Isten tudja, mit csinálnék ... — Milyen a helyzet itt a környéken? — Nem jobb, mint máshol. Ebben a világban még a tisztességes ember is bűnözővé válik. Ha valakinek nincs mit ennie, vagy a kölykének nem tud uzsonnát csomagolni, nyilván lopni fog. Nincs már kategóriába erőltethető bűnözés. Cigány, magyar egyaránt kénytelen lopni, csalni. Nekünk meg az a feladatunk, hogy megelőzzük a bűnözést, vagy elfogjuk a tetteseket. Nem is tudja elképzelni, hogy meglepődünk egy-egy köztiszteletben álló ember bűnözővé válásán. De hát ilyen ez a világ. A kapitányságon meglepetés is várja a munkaügyis stábot. — Tegnap bekísértünk két román állampolgárt. Ki akarták fosztani a munkaadójukat. Ha akarják, vegyük föl a jegyzőkönyvet — ajánlja fel a kapitány. Két csontig soványodott cigánygyerek áll meg az ajtóban. Szakadt a ruhájuk, az egyiknek a képe láthatóan valamiféle nevelési szándék nyomait viseli. Nem a rendőröktől származik. Ők inkább sajnálkoznak a fiúk esetén. — Hol dolgoztak? — Pomázon, a Bodó Lajos kisiparosnál. — Mennyit kerestek? — Ketten kaptunk napjára háromszáz forintot. Ebből vettük az ételt. Tejet mag kenyeret. Ajtó nélküli fabódéban laktunk. Pokrócot kellett reá teríteni, hogy éjjel ne fázzunk annyira. — Honnan jöttek ide? — Marosvásárhelyről. Hét napot dolgoztunk, s annyi pénzt sem kaptunk, hogy hazautazzunk. Hát ezért pakoltuk ki a gazembert. — Mit vittek el tőle? — A rendőrök aztal mondják, hogy 12 ezer forintra pakoltunk föl. Hiszem is! — Most mihez kezdenek? — Megvárjuk a törvényt, s hazamegyünk. Van egy busz, amivel Vásárhelyig mehetünk. Avval eljöttünk. — Mondja, miért rabolták ki a gazdájukat? — Otthon gyerekek vannak. Kellett van valamit vinni, soha nem fizetett... Kiegészítésképpen még megtudjuk, hogy Bodó Lajos földmunkás kisiparos folyamatosan végeztetett munkát külföldi állampolgárokkal, napi száz-százötven forint (éh) bérért. Ezek a most átvert fiúk is voltak nála már „alkalmazásban”. A munkaügyi központ eljárást kezdeményez a „rabszolgatartó” Bodó Lajos ellen, s átadja az ügyet az APEH-nek, valamint a Társadalombiztosítási Igazgatóságnak is. — Ezeket sajnálom, pedig loptak is — mondja Kiss Imre. — De elmúltak azok az idők, amikor elnéztünk bizonyos kihágások fölött. — Lát-e valamilyen megoldást? — Erre nincs megoldás. Akit ma kiutasítanak, az holnap a zöldhatáron visszajön — veszi át a szót Kellner László, az akció vezetője. — A maszek meg miért ne rizikózna? Neki még büntetéssel is megéri. — Hány esetben intézkednek évente? — fordulok viszsza Kiss Imréhez. — Csak Pest megyei adatot mondhatok: ezerötszáz eset jut ránk fejenként. Sziszifuszi munka ez, de szükség van rá. Néhány munkavédelmi ellenőrzést tartanak még, s elindulnak hazafelé. A kocsiban mindenki a munkavállalók és a modern rabszolgatartók ügyéről beszél, egymás szavába vágva. Az ellenőrök magatartása — nemcsak az újságíró jelenléte miatt — mélyen emberi, segítőkész. Hiszen nekik kell megoldaniuk azokat a problémákat is, amelyeket a törvények figyelmen kívül hagytak. Az emberek problémáit, Csatári Mihályné, Pénzes Ferenc és Kiss Imre ellenőrök szerint mindezt csak lélekkel, szeretettel és következetesen lehet csinálni. Ők ezt bizonyították is. Stoffán György A kiszolgáltatottság a Moszkva téren kezdődik Gy. Balázs Béla felvétele Ellenőrzési akció az építőiparban Ma kétnapos munkavédelmi ellenőrzési akció kezdődik az építőiparban. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőséghez tartozó mintegy 200 felügyelő sorra járja majd az építkezéseket, és igyekszik érvényt szerezni a munkavédelmi szabályoknak. Az építőiparban kirívóan rossz a baleseti arány. Az országos átlaghoz képest itt hatszoros a halálos foglalkozási baleset veszélye. Ma gyakran a munkavállalók a megengedettnél nagyobb kockázat esetén sem tagadják meg a munkát, illetve önként lemondanak a védőeszközökről. Halálosan titkos dokumentumok a koncepciós perek irányításáról (4.) Péter Gábor vallomása a Az 1945-től 1953-ig terjedő időszakban az ország egyik leghírhedtebb figurája, Rákosi Mátyás kommunista pártvezér „bosszúelméletének” végrehajtója volt Péter Gábor. Az 1906-ban született, szabósegédből lett ávéhás tábornok élet-halál uraként szolgálta a „vezért”. Péter Gábor 1945 januárjában került a Budapesti Rendőr-főkapitányság politikarendészeti osztályának élére, majd az átszervezéseket követve vezette a Budapesti Államvédelmi Osztályt, illetve a BM ÁVH-t, és végül a közvetlen pártirányítás alá került Államvédelmi Hatóságot, altábornagyi rangban. Az ÁVH-főnököt 1953. január 3-án letartóztatták, majd ugyanabban az évben december 24-én első fokon, illetve 1954. január 15-én jogerősen életfogytiglani börtönre ítélte a katonai bíróság. Perújrafelvételét követően, 1957. június 15-én a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiuma 14 évi börtönbüntetést szabott ki Péter Gábor ellen, aki 1959. január 10-én egyéni kegyelemmel szabadult. Péter Gábor elítéltet 1957. február 13-án az 1949-ben kivégzett volt belügyminiszter, Rajk László és társai ügyének hátteréről hallgatták ki. Ekkor készült a következő jegyzőkönyv: „Kérdés: Mondja el részletesen, hogy hogyan keletkezett a Rajk László és társai ügye. Volt-e abban Belkin tábornoknak valamilyen szerepe? Felelet: A Magyar Dolgozók Pártjában a kétkedés és bizalmatlanság úgy Rákosi Mátyás mint Farkas Mihály részéről Rajk László őrizetbevétele előtt — kb. 1947-től már megvolt. Kb. ettől az időtől tapasztaltam. Azért 1947-től, mert a Nagy Ferencféle összeesküvéssel kapcsolatban Rajk népszerűsége növekedőben volt, az ellenséges sajtó is foglalkozott a párton belüli Rákosi—Rajk ellentéttel. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Rajk László sem Rákosi Mátyástól, sem Farkas Mihálytól nem kapott megfelelő segítséget. Rajk Lászlóval a párt titkársági ülésein előfordult, hogy a napirendhez egyáltalán hozzá sem szólt. Ezt Rákosi Mátyás mondotta el nekem. Rajk László nekem ugyan ezt nem mondta, de látható volt a magatartásán, hogy idegenül érzi magát a pártban. Előfordult, hogy Rákosi Mátyás az én jelenlétemben beszélt Rajkkal telefonon és hívta be magához a pártba, de Rajk nem ment, arra való hivatkozással, hogy dolga van, bár nem volt nálam semmi dolga. Rajk őrizetbevétele előtt 1947 és ’49 között Rákosi Mátyás több ízbentett megjegyzést Rajk Lászlóra vonatkozóan. Például a következőt: »Miért nem akarja magát ez a Rajk előléptetni? ... Na majd én előléptetem altábornaggyá. Én magával már közlöm, de maga Rajk előtt tegyen úgy, mintha nem tudna róla. Rajk majd magával közli, mégis ő a belügyminiszter.« Rákosi tette a következő megjegyzéseket is nekem: »Miről tud ez a Rajk magánál 2-3 órát beszélni, amikor itt a titkársági ülésen meg sem szólal?" Hozzátette még Rákosi: »Persze, itt nála sokkal képzettebb emberek vannak.« Rákosi 1949-ben, de még Rajk őrizetbevétele előtt azt mondotta Rajkról, hogy »az ilyen hosszú, sovány emberek gonoszak, rosszindulatúak, megírta már ezt egy régi görög bölcs is, Aristoteles.« Farkas Mihály ugyancsak 1947 és ’49 között, különösen Rajk belügyminisztersége idején ilyen megjegyzéseket tett előttem Rajkra: »Nem ért ez a Rajk a belügy vezetéséhez. Idegen ez a Rajk a pártban.« stb. Ezek a megjegyzések hozzájárultak ahhoz, hogy Rajk őrizetbevételére 1949. május 30-án sor került. 1949. május 16-án őrizetbe került Szőnyi Tibor, az MDP Központi Vezetősége káderosztályának vezetője és Csereszi Sándor, a Belügyminisztérium sajtóosztályának vezetője május 24-én. Rajk László őrizetbevételéről eddig még nem esett szó. 1949. május 25. és 29. között volt Prágában a pártkongresszus. Az MDP részéről ezen Farkas Mihály volt a küldött. Prágában tartózkodott ebben az időben Belkin is. Én repülőgéppel Farkas Mihály elé mentem, és magammal vittem Szőnyi, valamint Cseresznyés jegyzőkönyvét. Prágában Farkas jelenlétében beszéltem Belkinnel. Elmondtam neki Szőnyi és Cseresznyés vallomását. Belkin megjegyezte: »valakinek kell feljebb is lenni«. Rajk nevét nekem Belkin nem említette. Farkas külön beszélt Belkinnel, de beszélgetésük tartalmát nem ismerem. Azon a napon, tehát 1949. május 29-én, délután, Farkas Mihállyal elmentem Rákosi Mátyáshoz Balatonaligára. Farkas előbb a prágai kongresszusról beszélt, majd Rajkról kezdett beszélni, és valami olyan kifejezést használt, hogy »rá is előbb utóbb sor fog kerülni«. Rákosi megjegyzés nélkül hallgatta Farkas megjegyzését Rajkról, majd újra a kongresszusról kezdett beszélni. A következő napon, május 30-án, Rákosi Mátyás dolgozószobájában államvédelmi bizottsági ülés volt a délelőtti órákban. Az ülésen részt vettek: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Kádár János és én. Rákosi Mátyás javasolta Rajk László őrizetbevételét, melyet a bizottság minden tagja elfogadott. Rajk Lászlót aznap este őrizetbe vettük. A vizsgálat folytatására a szempontokat Rákosi Mátyás adta meg és Szűcs Ernő ezredest jelölte ki, hogy az ügygyel foglalkozzon, azzal, hogy nekem van más dolgom. Kérdés: Hogy állt Rajk László ügyének vizsgálata, amikor Belkin és az általa vezetett szovjet kihallgatásokból álló csoport megérkezett? Felelet: Belkin megérkezése előtt már fellelhetők voltak a vallomásokban bizonyos szálak, amelyek hihetetleneknek látszottak, amelyekre Rákosi Mátyás figyelmét fel is hívtam, amire az ő megjegyzése az volt, hogy »az kell, hogy még maga is kételkedjék, majd tisztázódik.« Ebben az időben érkezett meg Belkin. Belkint 3 órán keresztül tájékoztattam a Rajk-ügy vizsgálatának állásáról, kihangsúlyozva, mit nem hiszek el. Belkin mindezt felírta egy nagy kemény fedelű füzetbe. Ez a beszélgetés Makarov ezredes jelenlétében, emlékezetem szerint Szűcs ezredes tolmácsolásában zajlott le. Még azon a napon Szűcs több órát beszélt Belkinnel a Rajk-ügyről. Ettől a naptól kezdve Belkin hetenként kétszer-háromszor átjárt Rákosi Mátyáshoz, aki megadta a szempontokat, utasításokat Rajk és a többi őrizetes kihallgatásához. Belkin több esetben Makarov ezredessel együtt volt Rákosi Mátyásnál. Belkin több esetben hozzám jött a Rákosi Mátyással folytatott megbeszéléséről. Többször előfordult, hogy kifakadt Rákosi utasításai ellen. Volt eset, hogy Belkin egy ilyen alkalommal lecsapta könyvét , amelybe Rákosi utasításait írta — az asztalra, és azt mondotta: »Rákosinak soha semmi sem elég, mindig többet és többet akar, most már azt akarja, hogy Rajk vallja azt, hogy őt, Rákosit meg akarta ölni.« Egy más alkalommal Belkin újra dühösen jött Rákositól és azt mondta: »Rákosi arra akarta rávenni, hogy Brankov vallja azt, hogy utasításra állt át«. Belkin nem vállalta, hogy Brankovtól ilyen vallomást kivegyen. Meggyőződtem arról, hogy Belkin igazat mondott, mert még Belkin a szobámban volt, amikor Rákosi felhívott telefonon és szinte panaszkodva Belkinre azt mondotta: »nem értem miért nem akarja Belkin Brankovtól ezt kivenni« (...)” Kérdés: Belkin megérkezése után mennyiben változtak a vizsgálat korábban alkalmazott módszerei? Felelet: Meg kell mondanom, hogy a Rajk-ügyben Belkin megérkezése előtt voltak verések. Ugyanígy be kell vallanom, hogy Belkin megérkezése után tudomásom szerint nem történt verés. Kérdés: Minek tulajdonítható az, hogy ennek ellenére Rajk és társai továbbra is kiagyalt vallomásokat tettek? . Felelet: Ennek okát konkrétan nem tudom, mert nem voltam bent a kihallgatásokon. Most visszagondolva, az a véleményem, hogy a hamis vallomások rábeszélésekre születtek, vagy az egyes őrizetesekben olyan érzés lehetett, hogy ezzel a pártnak tesznek szolgálatot (...) Kérdés: Milyen módon történt Rajk László bírósági tárgyalásának előkészítése. Milyen szerepe volt abban Belkinnek? Felelet: A bírósági tárgyalást megelőzően, néhány nappal, Belkin Rákosi Mátyással megbeszélte azokat a kérdéseket, amelyeket a bíró a vádlottaknak feltesz a tárgyaláson. Ennek a megbeszélésnek az alapján Belkin elkészítette azokat a kérdéseket, amelyeket a bírónak kellett feltenni. Minden vádlottnál 8—10 ilyen kérdés volt. Belkin a kérdéseket elküldte Rákosi Mátyásnak átnézésre és jóváhagyásra. Ezeket a kérdéseket tette fel a bíróság elnöke a tárgyaláson. Belkin a tárgyalást végighallgatta, de a részletekbe nem folyt be, mert azokra Rákosi adott telefonutasításokat menet közben. Kérdés: A Rajk-ügyben szereplő személyeknek tettek-e valamilyen ígéretet? Felelet: Nincs róla konkrét tudomásom, hogy tettek-e ígéretet, a vádlottaknak, de el tudom képzelni, hogy történt ilyen. Kérdés: A feltett kérdésekkel kapcsolatban kíván-e még egyebet előadni? Felelet: Egyebet előadni nem kívánok. A jegyzőkönyvet elolvastam, vallomásomat helyesen tartalmazza, melyet aláírásommal megerősítek. Péter Gábor A kihallgatást vezette: Farkas Szilárd r. ny. szds. (Fjodor Belkin szovjet altábornagy a Baden bei Wien központtal és sopronkőhidai fegyházzal rendelkező kelet-európai elhárítóparancsnokság élén állt. Belkin tábornok állásfoglalása meghatározó szerepet játszott Rajk László letartóztatásában, 1949. július első napjaiban Rákosi kérésének eleget téve érkezett Budapestre államvédelmi „tanácsadó” társaival. Azért sürgette Sztálinnál Rákosi a jövetelüket, mert a BM ÁVH munkatársait a saját elképzelésének megvalósítására alkalmatlannak találta. A pártvezér álláspontján az sem változtatott, hogy Péter Gábor biztosította: minden esetben megfelelő fizikai „kezelésben” részesítik a fogvatartottakat. Belkint állítólag 1952. novemberében több társával együtt őrizetbe vették. Erről Rákosit is értesítették. A tábornok további sorsa ismeretlen.) Schmidt Attila (Folytatjuk) Luxusbuszok helyett: „fakarusz” Fogyasztóvédők vizsgálják az utazási irodákat Az utazási irodákat vette górcső alá a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség. Tíz megyében és a fővárosban 283 irodát ellenőriztek, elsősorban abból a szempontból, hogy a jogszabályokban meghatározott feltételeket betartják-e. Problémamentes irodát a felügyelőségek alig találtak, talán csak néhány nagy múltú cég, s az újabbak közül egy-kettő dolgozott előírásszerűen. A legfontosabb megállapítások közé tartozik, hogy hiányzik az alkalmazottak minősítő vizsgája. A pultnál ülők között igen sok a szakképzetlen, aki érdemi felvilágosítást adni alkalmatlan. Sok helyen hiányzik a vagyoni biztosíték is, amelynek letételére kötelezték az irodákat. A vizsgálat során huszonhat olyan utaztatóval találkoztak, akik nem is törekedtek tevékenységük törvényesítésére. Új jelenségként új utaztatási formák jelentek meg. Előfordul, hogy a külföldi partner más jellegű exporttevékenységéből származó követelésének kiegyenlítésére apartmanokat, csereüdüléseket ajánlanak fel. De van olyan is, hogy külső személyek számára is hozzáférhető az iskolák által szervezett külföldi nyelvtanulás, az egyházközösségek által indított vallási túra. Több iroda megsértette az utazási szerződésekre vonatkozó jogszabályt: nem volt írásos megállapodás, hiányzott a megfelelő tájékoztatás, hátrányos kikötéseket fogalmaztak meg az utasokra nézve. A költségmentes lemondás előírt határidejét igen sokan önkényesen és alá nem támasztható módon meghosszabbították. Előfordult, hogy bevásárlótúrán a többletcsomagokat a szálláson hagyták, és az utas csak úgy juthatott hozzá, ha egy újabb túrára befizetett. Máshol a benzinköltséget a részvételi díjba nem számolták be, és külön kérték. A vizsgálatban feltárt panaszok száma ugyan nem jelentős, ez nem jelenti azonban azt, hogy rendben megy minden. Az utasok nincsenek tisztában jogaikkal, a vitás kérdések csak peres úton rendezhetők. Leggyakoribb panasz az, hogy irodák luxusbuszokat ígérnek, mégis többéves Ikarusokkal viszik az utasokat. (n. a.) 7 Zemplényi-ügy Az ORFK átvette a nyomozást Az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Főigazgatósága október 2-án saját hatáskörébe vonta a több százmillió forintos csalással alaposan gyanúsítható Zemplényi György ügyét. Rendőrségi források szerint az ORFK többek között azért vette kézbe az ügyet, mert október 1-jén, csütörtök reggel Bodrácska János budapesti rendőrfőkapitány elhamarkodottan nyilatkozott a NAP-tévében arról: Zemplényi New Yorkban már „megfelelő helyen” van ahhoz, hogy a kiadatásét kérni lehessen. A bejelentést követően, október 2-án Bodrácska hírzárlatot rendelt el, de ennek már nyilván az volt az oka, hogy az ügyet az ORFK saját hatáskörébe vonta. (MTI)