Népszava, 1992. október (120. évfolyam, 232–257. sz.)

1992-10-06 / 236. szám

NÉPSZAVA 199­2. OKTÓBER 6., KEDD KÖZLEMÉNY _ mmw m mm A víz-, csatorna-, fürdőszol- Vi mUnk­­áltatás munkavállalóinak érdekképviseletét ellátó Víz­ügyi Közszolgáltatási Dol­gozók Szakszervezete októ­ber 1-2-án országos vá­lasztmányi értekezletet tar­tott. A munkahelyi szakszervezetek képviselőiből álló testület megvitatta a közelgő III. kongresz­­szus dokumentumait, javaslatot tett a szakszer­vezet országos tisztségviselőire. A választmány egyhangúlag megszavazta, hogy 9,5 millió forinttal támogatja a „vizesek" oktatási és szociális alapítványát. A VKDSZ az egészségkárosodást szenvedett munkavállalók rehabilitációját, a munkanélkü­lieket és a szakmai képzést kívánja anyagilag segíteni. A szakszervezeti szövetséget alkotó munka­helyi szakszervezetek képviselői nem értenek egyet a kétkulcsos áfa bevezetésével. A vá­lasztmány felhívja a döntéshozók figyelmét ar­ra, hogy az életfeltételekhez nélkülözhetetlen ivóvíz- és csatornaszolgáltatáshoz való jutás nem lehet árkérdés az állampolgár számára. Ezért javasolja a testület, hogy a szolgáltatás a nullakulcsos adósávban maradjon, vagy el­lentételezzék az adóbevezetés miatti áremel­kedést. VKDSZ ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNYA Az Y. C. I. a sütőipari gépek, komplett pékségek, tartozékok, sütőszerek nemzetközileg ismert szakértője DAGASZTÓGÉPEKET, KELESZTŐKET, FORGÓÁLLVÁNYOS ÉS ETAGE KEMENCÉKET KÍNÁL TARTOZÉKAIVAL 1992. október 15-éig RENDKÍVÜLI ÁRENGEDMÉNNYEL ÉS NAGYON KEDVEZŐ LÍZINGLEHETŐSÉGEKKEL ! St Karessa képviselőinket: YVES CHARPENTERIER, BUDAPEST Kft., Budapest, Kárpát u. 24., IV. em. 16. 1133. Tel.: 140-6718. Fax: 170-2242. Rádiótelefon: 06­(60)-18-224. IÉ A FŐVÁROSI INGATLANKÖZVETÍTŐ rs. ki ALÁBBI CÍMEN MAGAS TÉRÍTÉSI MŰ ELLENÉBEN VÁSÁROL VISSZA ÖNKORMÁNYZATI BÉRLAKÁSOKAT Érdeklődni: Budapest XIX. ker., Városház tér 18. II. em. 79-80-as szoba Polgármesteri Hivatal. Tel.: 127-5639. A HÁROM LEGNAGYOBB OLASZ CSEMPEGYÁR TERMÉKEIBŐL VÁLASZTHAT! \ a *,. Vs »°V* - CSEMPÉK, BURKOLÓLAPOK LAK MINDEN SZÍNBEN ÉS MÉRETBEN. Ezenkívül zuhanyfülkék, csaptelepek, különböző építőanyagok, kazettás ajtók, SOFA nyílászárók, vasanyagok nagy választékban, házhoz szállítva is kaphatók. ÉS MÉG VALAMI! 50 000 Ft feletti vásárlásnál a szállítás Budapest területén INGYENES!­­311Sr Parhidi Bp. XVII., Péceli út 155. Telefon: 158-4275. Nyitva: hétköznap 7—17-ig, szombaton 7—13-ig. ÜZLETEINK: Bp. VI., Szondi u. 40. Telefon: 132-5740. Nyitva: hétköznap 9.18-ig, szombaton zárva. SZERKESZTI glIJ ■ .1 ■ IT^lfl B.1HIT POSTACÍM: AZ OLVASÓ OjLjJClXIIIlI X JLM­­. 1964 Nem pályázok! Ne a nép nevében! Vizet prédikál és bort iszik — tartja a szólás, és milyen igaz. A hatalom urai éppen ezt teszik, amikor azt han­goztatják, hogy a vezetői po­zíciókba kerülésnél a szak­mai tudás az elsődleges, nem úgy, mint a pártállamban, ahol a piros könyv volt a döntő. A jelenlegi pártállam­ban nem a piros könyv a kar­rier kulcsa, hanem az MDF- hez való tartozás. Ezt bizonyítják az eddigi pályázati kiírások komédiái. S most itt a legújabb, a Keszthelyi Kastélymúzeum igazgatói pályázatának ügye. Három pályázat érkezik be, amelyből csak egy fogadható el. Azonban végül ez sem, mert a bírálóbizottság az „egy pályázat nem pályázat” elvet vallja. Véleményem szerint az ilyen bírálóbizottság, amely­nek tagjai számtani tudás­ban sem jeleskednek, alkal­matlan feladata ellátására. Egyébként is ez a pályá­­zósdi arcátlan megcsúfolása a pályázók esélyegyenlőségé­nek, a demokráciának, a csak szaktudás alapján való szabad és független érvénye­sülésnek. Hiszen eddig min­den alkalommal kiderült — emlékezzünk csak, a megyei rendőrfőkapitányok, bírók, iskolaigazgatók pályázati cirkuszaira —, hogy a mi­nisztériumok főisteneinek nem a szakmai tudás a mérv­adó, hanem, hogy ki a vakhű MDF-es, ki a nagyobb sze­kértoló. De egy olyan kormánytól, amelynek minisztériumai hemzsegnek a nagyhangú, ám annál kisebb szakmai tu­dással és hozzáértéssel ren­delkezők siserahadától, nem is várható más. Az a kormány, amelynek uralkodói módszere a nép ki­szipolyozása, az ipar és me­zőgazdaság szétrombolása, az érdek-képviseleti szervek működésének lehetetlenné té­tele, a politikai zsarolás, a társadalmi feszültségek szán­dékos kiélezése: az a kor­mány csak hű alattvalókat nevez ki, hogy teljes bizton­sággal őrizhesse hatalmát az „alsóbb” szinten is. Az eddigi gyakorlat bebi­zonyította, hogy az egész pá­lyázati rendszert a miniszté­rium urai sem veszik komo­lyan, ez csak hamuka, nép­butítás, s arra alkalmas, hogy a hiszékeny pályázók­ból bolondot csináljanak. Az egyedüli feltétel az MDF-hez való totális hűség, az alkalmasság nulladik szempont. S e repertoárban éppen úgy benne van a pro­tekcionizmus, a puszipajtás­ság, a komaság, mint a múlt rendszerben volt. Ezért is nyomorog több millió ember e hazában, ezért létünk a Nyugat kiszol­gáltatottja, és ezért sülyed­­tünk gyarmati sorba. Wambach Béla Szombathely Még mindig az a bizonyos szombati tüntetés foglalkoz­tat. Először nevetségesnek tartottam a figyelemelterelő megmozdulást, aztán felhá­borított, amiért ilyen apró­ságból csinálnak nagy ügyet, hogy ki legyen a médiaelnök. Aztán rájöttem, hogy ez mindennél több, félelmetes, amit csinálnak. Olajat lo­csolnak a pattogó szikrák között. Az a véleményem, hogy tüntessen, akinek ahhoz van kedve, követeljen a saját meggyőződése, vagy egyes emberek-szervezetek kíván­sága szerint. De a magyar nemzetet ne keverje bele senki. A magyar nemzet nevében ne követel­jenek olyasmit, amit a ma­gyar nép nagy többsége nem akar, mert az az utcára vo­nuló pár ezer ember, meg a háttérben megbúvó diktálok még nem a teljes magyar nemzet. Már nemcsak a médiael­nökök leváltását követelik, hanem a köztársasági elnökét is. Göncz Árpádot demokrá­ciaellenesnek, alkotmánysér­tő jogtiprónak nevezik, elnö­ki diktatúráról beszélnek, holott ez a megmozdulás, ez a tüntetés nem más, mint egy látványos kormánydikta­túra kezdete. Csurka István egy monda­tával azonban tökéletesen egyetértek: „itt már nem két emberről van szó, hanem a magyarság sorsáról, a magyar jövőről”. Úgy bizony, mert a magyar népnek békére, mun­kára, kenyérre és nyugodt holnapra van szüksége, amit ez a kormány már nem tud biztosítani. Ezért, szerintem, nem Göncz Árpádot és a média­elnököket kell leváltani, ha­nem ezt az emberséget beis­merni nem akaró kormányt, melynek működése alatt olyan lett az államháztartás, mint egy lyukas zseb. Állan­dóan folyik bele az adófize­tő állampolgárok pénze, még­is csak az adósság nő sok­sok milliárdra. Sürgősen meg kell keresni a lyukat, és ha már nem le­het foltozni, hát új zsebet kell varrni. Busáné Balta Ilona Hajdúhadház Gyalázat A tévé szeptember 27-i A Hét című műsorában — ame­lyet alig tudok végignézni tö­mény kormánypártisága mi­att — részleteket láttunk Tom Lantosnak és képviselő­­társainak a Csurka-ügyben mondott beszédéből. Egy-két kormánypárti kép­viselő nyilatkozott az ügyben, igencsak szemforgató módon. Sopánkodtak, mondván, hogy túldramatizálták a dolgot, sőt még a sunyi oldalvágástól sem riadtak vissza. Azt állí­tották, hogy Tom Lantosék ingyenpropagandát csinálnak maguknak. De egy sem volt hajlandó elmarasztalni Csurkát, Csur­­ka fasisztoid nézeteit. A fa­rizeuskodásban a legnagyobb volt a teljesítménye a kene­tes beszédű kereszténydemok­rata politikusnak. Balás Istvánban — aki társaival együtt ugyanazt a nótát fújta — volt annyi ma­radék tisztesség, hogy elis­merte Tom Lantos határozott kiállását a szomszédos orszá­gokban élő magyarok mellett. Antall Józsefnek volt egy nagy mondása: Románia szá­mára Magyarországon ke­resztül vezet az út Európába. Volt ebben ténymegállapí­tás, óhaj, kemény figyelmez­tetés: Európa nem nézi jó szemmel az ordas eszméket, a kisebbségek elnyomását. Ez ellen akár szankciókat is al­kalmaz. Hogy van ez, uraim? Ha a mieink mellett lépnek fel keményen, azt helyeseljük, de saját ocsmányságunkat le­takarjuk egy kalappal, ahe­lyett, hogy kidobnánk? Lehangoló, hogy jelentős politikai erők — miután el­játszották a többség bizal­mát — az emberi butaságból és az alantas ösztönökből akarnak maguknak politikai tőkét kovácsolni. Fügedi István Budapest Hankiss állja a „sarat** A szeptember 29-i parla­menti ülésen újra téma volt a tévé ügye. Az egyik képvi­selő úgy nyilatkozott, hogy Hankiss Elemér kirúgta Pálfy G. István főszerkesz­tőt. Hát ez így nem igaz. Egy­szerűen fölmentette. Pálfy úr maradhat a tévénél, alacso­nyabb beosztásban, de válto­zatlan fizetéssel. Azt tudja az egész ország — hiszen Pálfy úr nyílt le­vélben közölte főnökével —, hogy még beszélni sem haj­landó vele, ellenségének te­kinti. Azt pedig láthatta az egész ország, hogy Pálfy G. István az általa szerkesztett műsorokban fokozatosan megszegte, egyre jobban fel­rúgta a mértékletesség és tárgyilagosság szabályait. Hankiss a józan eszére hallgatva cselekedett, szerin­tem jól tette. Hiszen A Hét műsorait figyelve a gyakor­lott tévénézők Pálfy úr mes­terkedéseit már régen „ki­szúrták”. Érdekes, hogy Csépe Béla képviselő úr milyen szépen bekonferálta és a demokrá­cia arculcsapásaként értékel­te a felmentést, az előzmé­nyekről azonban, amik ezt kiváltották, hallgatott. A tévé elnökét az utóbbi időben sok igazságtalan tá­madás érte, önmegtartózta­tása, józan ítélőképessége tiszteletre méltó. Egyébként kijelentette a parlamenti bi­zottsági meghallgatáson — ahol szintén remekül állta a „sarat” —, hogy mihelyt megszületik a médiatörvény, s kinevezik az új elnököt, ő átadja a helyét. De addig csak őrködjön to­vább a Magyar Televízió — a demokrácia szempontjából oly fontos intézmény — tár­gyilagossága, semlegessége felett! Nemes Zoltán Budapest 142-2186 Ezen a közvetlen telefonszámon várjuk olvasóink közér­dekű kérdéseit, észrevételeit, javaslatait. Telefonos olva­sószolgálatunk hétköznapokon — szombat kivételével — reggel 9-től délután 4 óráig áll olvasóink rendelkezésére közvetlenül, délután 4-től reggel 9 óráig üzenetrögzítővel. Egyben kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy a Szerintembe szánt leveleikre ne várjanak választ. A magyarázat: olyan bőséggel árasztanak el bennünket írásaikkal (amelynek különben őszintén örülünk), hogy azok többségének köz­lése — nem színvonalbeli, hanem terjedelmi okokból — nem áll módunkban, és válaszunkban sem hivatkozhat­nánk másra. Irodalmi munkásság Országgyűlési képviselő ré­széről nem most hangzott el először egetverő ostobaság. Elég visszagondolni Istóczy Győző öt országgyűlési be­szédére az 1875 és 1883 kö­zötti időszakról. A zsidóság­ról és a zsidókérdésről szó­ló beszédekből nem is idé­zek, eleget foglalkozott vele az 1940-es években a Magyar Tudományos (!) Fajvédő Egyesület. Inkább ismertetném Tre­­fort Ágost vallás- és közok­tatásügyi miniszter reagálá­sát: „...én azt remélem, és nem is kétkedem rajta, hogy ezen egész felszólalás mint irodalmi essay, minden nyom és minden utóhang nélkül a házban örökre el fog hang­zani. (Tetszés.)” Sajnos Trefort úr tévedett, azóta is elhangzanak a ház falai között veszélyes sza­márságok. És időnként most is irodalmi munkásságnak nevezik őket. Juhász Péter Budapest Még mindig vízóra A felháborodás adta kezem­be a tollat, mert nehéz elvi­selni, hogy egyes igazgató urak a saját szavaikat ha­zudtolják meg. Ez év elején az energiaár-emelésről ke­­rekasztal-beszélgetés volt a tévében. Jelen voltak a Táv­fűtő Művek, a Vízművek, az Elektromos Művek stb., stb. igazgatói. Kijelentették, hogy az igazságos számlázás alap­ja az egyedi mérés, azaz a fogyasztás. Amikor a riporter azt fir­tatta, miért nem szereltetnek a „művek” órát, hogy a fo­gyasztó ne legyen becsapva, a válasz az volt, hogy a ha­szon a fogyasztónál jelentke­zik, tehát fizessen az óráért. Most, hogy rengetegen föl­szereltették az órát, kiderült, hogy csupán egyharmada a fogyasztás annak, ami eddig számlázva lett. Bár találjunk ki valamit — gondolhatták —, amiből pénzt lehet csinálni. Kitalál­ták : fizessen a fogyasztó óra­leolvasási díjat. Ilyen úgy sincs az egész világon sehol. Nagyon tudnám javasolni az ilyen rövid emlékezetű igazgatóknak, hogy néha jus­son eszükbe, mit is mondtak korábban a nyilvánosság előtt. Azt például még vé­letlenül sem, hogy nem lesz nyereséges, ha órát szereltet fel a fogyasztó. Szeretném felhívni azok fi­gyelmét, akiket illet, hogy a tévé elé néha felnőttek ül­nek, és rosszul tűrik, ha be akarják mesélni nekik, hogy ne a saját fülüknek higgye­nek. Petkó György Budapest Ez a szerző nem az a szerző A nyomda ördöge a Szerin­tem rovatba is betette a pa­táját, ezzel magyarázható, hogy az október 2-i számban az Ez a TIB nem az a TIB és a Futóverseny a „Magyar úton” című írások szerzői — mire cikküket kinyomtatták — helyet cseréltek egymás­sal. Az érintettek és olvasó­ink szíves elnézését kérjük. K.T. A sorstársak jelentkezzenek! Tisztelt Szerkesztő Úr, egy kéréssel fordulok önhöz. Mivel a férjem ’56-os volt, és hét hónapra le volt csuk­va, azt szeretném tudni, hogy mettől meddig. Ezért szeret­ném, ha az újságban felhí­vást közölnének, hogy jelent­kezzenek azok, akik a fér­jemmel együtt voltak és tud­ják a pontos dátumot. Sajnos a férjem már meg­halt, és én sem vagyok a leg­jobb egészségben. Özv. Dubecz Istvánné 2536 Nyergesújfalu Cső út 15. Köszönetnyilvánítás ? Kedves Szerintem! Nagyon köszönjük, hogy vélemé­­­­nyünk megjelenhetett az újságban. Ha mód adódna rá, kérjük, szintén az újságban közöljék köszönetünket­­ Csurka István úrnak, amiért elérte, hogy Amerikában­­ is szóba kerüljünk, mert eddig ott velünk, cigányokkal­­ nem foglalkozott senki. A demonstráción sajnos nem tudtunk ott lenni,­­ mert drága az utazás, és azt sem tudtuk, hogy rólunk­­ lesz szó. Kolompár Ödön Dunakeszi 9

Next