Népszava, 1992. november (120. évfolyam, 258–282. sz.)
1992-11-02 / 258. szám
2 Jussukat követelik az ingusok Tűzszünet jött létre Észak-Oszétiában Azonnali tűzszünetben állapodtak meg az Észak-Oszétiában szemben álló felek. A megállapodás a fegyvernyugvásról Georgij Hizsa orosz miniszterelnök-helyettes közvetítésével jött létre az oszétok és az ingusok között. Becslések szerint már több mint száz halottja van a Vlagyikavkaz környékén péntek este óta tartó észak-oszétiai összecsapásoknak, s a harcokban túszként az ingusok fogságába esett 78 orosz katona is. A csecsen tájékoztatási miniszter — aki az AFP francia hírügynökségnek nyilatkozott — elmondta, hogy 82 ingus halt meg a harcokban és közel 180 sebesült meg. Az Interfax hírügynökség úgy értesült, hogy 21 őszét is életét vesztette, az őszét sebesültek száma pedig 59. Időközben megérkezett a helyszínre az a háromezer fős orosz belügyi erő, amelyet még szombaton indítottak útnak a válságzónába, hogy támogassa az északoszéi vezetést, amely nyilvánvalóan elvesztette az ellenőrzést az események felett. Az orosz katonák egy csoportját — 78 főt — az ingusok egy ötszáz fős egysége rögtön túszul ejtette, és Ingusföld központjába, Nasranba hurcolta. A támadók több páncélozott járművet, géppisztolyt és lőszert is zsákmányoltak — jelentette az ITAR-TASZSZ. A harcok a Vlagyikavkáz környéki, egykoron ingusok lakta területekért folynak. Sztálin ugyanis 1944-ben azzal vádolta meg a körzetben élő kaukázusi népeket — így az ingusokat és csecseneket —, hogy együttműködnek a nácikkal, s ezért Közép- Ázsiába száműzte őket, földjeiket pedig Észak-Oszétiához csatolta. A kitelepített ingusok közül, a Gorbacsovidőszakban történt rehabilitálásuk idején, sokan visszatértek ősi földjeik egy részére — az Észak-Oszétiával szomszédos Ingusföldre —, s most visszakövetelik az elvett területeiket. Az utolsó esély? Funar felhívásban Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke a magyar etnikumhoz tartozó román állampolgárokhoz intézett „felhívásban” közölte: még egy esélyt ad nekik, hogy elhatárolják magukat a Romániai Magyar Demokrata fenyeget Szövetségtől, de ha ezt nem teszik meg, akkor az RNEP „többé nem tehet megkülönböztetést az RMDSZ és a magyar kisebbség között". Funar nem közölte, hogy ez mit jelentene a gyakorlatban. (MTI) Megsemmisítő győzelem! Mturóptt biztonsiírjáról tanúzshaatok Hövsben Az MTI pénteki híre szerint Bécsben a múlt héten nemzetközi tanácskozás foglalkozott térségünk biztonságával. Összefügg-e a tanácskozás Közép-Európa alakuló helyzetével? — kérdeztük Pick Róbert ezredest, a szimpózium egyik előadóját. A bécsi egyetem politikatudományi intézete és a bécsi nemzetvédelmi akadémia már 1990 őszén is tudományos tanácskozáson vitatta meg a demokrácia és biztonság kérdéseit Európában. Az idén az általuk ismét megrendezett négynapos szimpózium témája a „Biztonság és demokrácia Kelet-Közép- és Délkelet-Európában. A várható politikai és etnikai konfliktusok lehetséges megoldásai” voltak. A témaváltozás jól mutatja, hogy az elmúlt két évben előtérbe került térségünk jövője. — Milyen lényegesebb megállapításra jutott a tanácskozás? — Sajnálom, erről nem tudok részletesen beszámolni, mert csak az utolsó napon vettem részt a rendezvényen, mert a szervezők az elmúlt hét keddjén kértek fel a fő témában egy előadás megtartására, amikor is kiderült: a záró előadások egyikét tartó Saposnyikov marsall, a FÁK egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka lemondta részvételét. Az ő témáját vállaltam át. Egyébként a három záró előadás a kérdést különböző szempontokból közelítette meg. Greindl tábornok, az Undof-, Unikyp-, Unikomerők volt parancsnoka az ENSZ-nek a béketeremtés, békefenntartás és a béke kikényszerítésével kapcsolatos lehetőségeit ismertette és az ezekkel kapcsolatos problémákat, míg von Moltke, a NATO főtitkárhelyettese a NATO szempontjaiból vizsgálta a problémát. — Nem érte váratlanul a felkérés? — De igen, ugyanakkor talán az eddigi legnagyobb tudományos elismerést jelentette számomra. Ha végigfutok az előadók listáján, azok között megtalálható a neve dr. Busek alkancellárnak, van Eekelennek, a WEU főtitkárának, dr. Mocknak, az osztrák külügyminiszternek, dr. Fasslabendnek, az osztrák védelmi miniszternek, Jansának, a szlovén védelmi miniszternek, továbbá a bécsi és más egyetemek neves professzorainak és magas rangú katonai személyiségeknek. — Ön Magyarországot képviselte? — Természetesen nem. Csupán saját magamat, pontosabban kutatási eredményeimet. Az előadásra való felkérés is ez utóbbinak szólt. — Elmondaná előadása lényegét? — Nehéz erről röviden szólni. Abból indultam ki, hogy a két világrendszer közötti gazdasági háború a nyolcvanas évek közepére-végére befejeződött. A vesztesek*• a VSZ-országok — veresége annyira súlyos lett, hogy képtelenek a vereség következményeinek önálló felszámolására. A győztesek — a nyugati világ — pedig megsemmisítették győzelmükkel a világgazdaság egy nem elhanyagolható részét, és így mindinkább recessziós gondokkal kell megküzdeniük, és így nem képesek közreműködni a „romok eltakarításában”. Mindenképpen fel szerettem volna hívni a figyelmet arra, hogy alapvetően meg kell különböztetni Kelet-Közép-Európa és Délkelet-Európa gondjait. A nyugati kutatók hajlamosak ezt együtt kezelni, és ennek napi politikai kivetülései lehetnek, amelyek károkat okozhatnak Magyarországnak. A két térség szétválasztását aszerint képzelem, hogy amíg Kelet- Közép-Európa etnikai problémái kezelhetők, addig a világpolitika folyamataira és biztonságára kisebb a hatásuk. Eközben a délkelet-európai etnikai konfliktusok mindinkább vallási ellentétekbe csapnak át, és ennek kezelési mulasztásai az egész világot veszélyeztető Észak— Dél ellentétté fajulhatnak. — Van a kezelhetőségre javaslata? — Két nagyon sürgős feladat áll azok előtt, akiknek a megoldás a kezükben van. Az egyik az, hogy az ENSZ egyidejűleg éljen a térségben a béketeremtő (konfliktusmegelőző), a békefenntartó és szükség szerint a békekikényszerítő lehetőségével, és lokalizálja a válságot. A másik, hogy a fejlett országoknak sikerüljön megállítani saját, egyre mélyülő recessziós folyamataikat. Ha ezek teljesülnek, a maradékkal már mi is könnyebben elbírunk, és nem kell többé az árral szemben haladnunk. Sz. 1. — Miért sikerült éppen Dél- Koreának? — erről vitatkoztunk Szöulban a helyi újságíró-kollégákkal. Pontosabban szólva a kérdés az volt, hogyan tudott felzárkózni a Nyugathoz és Japánhoz Dél- Korea és három másik „kis tigris” társa — Tajvan, Hongkong és Szingapúr —, miközben a fejlődő világ számtalan más, hasonló adottságú és politikai rendszerű állama messze mögöttük maradt. „Keményen dolgoztunk” — adja meg a magától értetődő választ egy fiatal újságíró, de kollégái lehurrogják. „Minden nép keményen dolgozik, ha érdemesnek érzi.” „Pénzt fektettünk az oktatásba” — hangzik a másik érv, de ez csak újabb kérdést szül: — Miért az oktatásra, s miért nem a szerencsejátékokra vagy katonai parádékra költöttük, mint más országok? Hosszú vita után végül két „végső oknál” állapodunk meg. Az egyik a kommunista vagy nacionalista veszély. Dél-Korea esetében Phenjan és szövetségesei részéről, Tajvan és Hongkong esetében Peking részéről, a kínai többségű Szingapúr esetében pedig a maláj-muzulmán környezet részéről. E veszély elsősorban a hatalmon és birtokon belül levőket fenyegette, s ezért ezek nemcsak az intenzívebb gazdaságfejlesztésre kényszerültek rá, hanem arra is, hogy annak gyümölcseiből a lakosságot is részeltessék. Olyan helyzet alakult hát ki, melyben érdemes lett „komolyan dolgozni”. A másik tényezőt talán a kelet-ázsiai vallások, a buddhizmus és a sintoizmus jelentik, melyek igénytelen, szorgalmas munkásokká nevelték híveiket. Akik munkájuk hozadékát inkább befektették, vagy gyermekeik taníttatására fordították, mintsem hogy azt felélve az élet örömeit élvezzék. De nézzük mindezt a helyszínen. Dél-koreai vendéglátóink több ipariüzembe is elvittek bennünket, így például a világhíres Hyundai cég ulszani gyáraiba. Csang Dzsu Jang, a Hyundai legendás hírű alapítója, aki azóta politikai pályára lépett, és jelöltként indul a decemberi elnökválasztáson, 1947-ben még varrótűgyártással kezdte. Ma Vlszanban található a világ legnagyobb egybefüggő gépkocsigyártó telepe, ahol percenként 2,7 személyautó gördül le az automata gyártósorokról. A gépkocsik kerekeken gördülve jutnak el a cég saját kikötőjébe, ahonnan a cég saját hajói szállítják őket öt földrész számtalan országába. Ugyanott Ulszanban található a Hyundai 1972-ben alapított hatalmas hajógyára, melynek oroszlánrésze volt abban, hogy sok, ugyanebben a szakmában működő német, skandináv és brit cég azóta tönkrement vagy más termékre tért át. De a Hyundai immár e termékeknek is konkurenciát támaszt: gyárt gépeket, motorokat, szivattyúkat, vízi- és atomerőműveket és tengeri olajkitermelő berendezéseket. Vagy nézzük a dél-koreai ipar másik csillagát, a Gold Start. Az 1958-ban alapított s tevékenységét rádiógyártással kezdő cég ma a videókészülékektől és -kameráktól a színes televíziókig, a fényképezőgépektől a számítógépekig, és az irodai berendezésektől a telefaxkészülékekig mindennel foglalkozik. A magyar újságíróra különösen nagy hatást tett az a gyártósor, melyen csinos fiatal lányok nyomtatott áramkörökből, fémlemezekből, huzalokból és csavarokból korszerű videókészülékeket állítottak össze. Más miatt volt tanulságos a gyár bemutatóterme. Ahogy sóhajtva megállapítottuk, az ott kiállított 1960-as telefonkészüléket vagy az 1966-ban készített rádiót még nálunk is gyárthatták volna. De annak színvonalát, ami a kiállítósorban utánuk következett, már nem értük el. Addigra szétváltak útjaink. Hogy a koreai cégek még ma sem akarják „megenni az aranytojást tojó tyúkot”, vagyis felélni azt, amit megtermeltek, azt jól mutatják a cégek által folyósított fizetések. Mint megtudtuk, a Gold Star videógyártó sorainál dolgozó kezdő munkáslány bruttó havi jövedelme körülbelül 60 ezer forintnak, s a bennünket kísérő menedzseré is csak 135 ezer forintnak felel meg. Ami — bármennyire rendben lenne is magyar szemmel — elmarad a fejlett országokban szokásostól. Miért van hát, hogy a szöuli kormányintézményeket látogatva mindegyre csak azt hallottuk: a magas bérek tönkreteszik a dél-koreai ipar versenyképességét? A minisztériumi tisztviselők arra emlékeztettek bennünket, hogy a dél-koreai gazdasági csoda egyik motorját évtizedeken át éppen a munkavállalói önmérséklet, vagyis az alacsony bérek jelentették. Ám a szakszervezetek — az elmúlt öt év demokratizálódását kihasználva — lényegében üzemen kívül helyezték ezt a motort. Az 1989-es „rekordévben” például átlagosan 25 százalékos béremelést harcoltak ki! A következmény az lett, hogy a nyolcvanas években már két számjegyű gazdasági növekedés mostanra nyolc százalék alá süllyedt, meglódult viszont az infláció, és hiány keletkezett a költségvetésben. „Hogyan reagál minderre az állam?" — kérdeztem Kim Szung Mut, a munkaügyi minisztérium főigazgatóját. — „Úgy, hogy beavatkozik a béralkuba" — válaszolta a tisztviselő. Mint szavaiból kiderült, a kormányzat kiválasztott néhány száz, az átlagosnál magasabb bérszínvonalú céget, s ezeknél — egyfajta „modellmegoldásként” — elérte, hogy a béremeléseket 5 százalékban maximálják. Ennek hatása azután „átgyűrűzött” a többi munkahelyre, és ott is csökkentette a bérkiáramlást. — „És mit szóltak a dologhoz a szakszervezetek?” — kérdeztem, arra emlékeztetve Kim Szung Mut, hogy a hattíz százalékos infláció mellett az 5 százalékos béremelés valójában bércsökkenést jelent. — „Először berzenkedtek az állami beavatkozás miatt, de aztán belátták, hogy az tagjaik érdekeit is szolgálja” — hangzott a magabiztos felelet. Szívesen megkérdeztem volna a munkásokat vagy a szakszervezetek képviselőit is a dologról, de sajnos, nem volt lehetőség rá ... Kepecs Ferenc (Folytatjuk) A csoda titka A Gold Star egyik gyártósora Clinton a favorit A The New York Times felmérése szerint Clinton a szavazók 43 százalékára számíthat, Bush 34 százalékra. Más felmérések alacsonyabb különbséget jeleznek, de a közvélemény-kutatások egybevágnak abban, hogy Clinton győzelme igencsak valószínű. (MTI) Kismarton Fasiszta sírgyalázós Nagy felháborodást váltott ki Ausztriában a kismartoni zsidó temetőben elkövetett sírgyalázás. A burgenlandi főváros új zsidó temetőjébe bejutott, eddig ismeretlen tettesek nyolcvan sírt mázoltak össze horogkeresztekkel, náci jelekkel, Dávid-csillagokkal, „Sieg Heil”, „Sieg Haider", „Ki a külföldiekkel", „Hitler, nem feledünk" és más feliratokkal. Az ügyben kínosan érintett Szabadságpárt — Jörg Haider szélsőjobboldali pártja — vasárnap főtitkára, Walter Meischberger útján nyilatkozatot juttatott el a sajtóhoz. Ebben saját és pártja nevében a legélesebben elítéli a zsidó sírok meggyalázását, egyúttal pedig azt a feltételezését adja közre, hogy szélsőbaloldali provokátorok állnak az ügy hátterében, akik Haider nevének lejáratásával a Szabadságpártot akarják diszkreditálni. (MTI) 1992. NOVEMBER 2., HÉTFŐ NÉPSZAVA Halottak napja a Vajdaságban (Folytatás az 1. oldalról) az ártatlan emberek megmentésére" — hangzott Lord Owen és Cyrus Vance rövid felhívása. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már elítélte a menekültek elleni szerb akciókat. Szarajevó központjában a napközbeni viszonylagos nyugalom után vasárnap délután már ismétt dörögtek a fegyverek, s ezzel pár óra alatt véget is ért az ENSZ gyermekalapja kezdeményezte „békesség hete”. Ugyanakkor sikerült a városba jutnia az UNICEF első segélyszállítmányának — jelentette a Reuter és az AP. A szombati súlyos harcokra az ENSZ-erők boszniai parancsnoka magyarázatot követelt a szerb vezetőktől, és a további erőszakcselekmények beszüntetését sürgette. Közös állam megalakításáról döntöttek a boszniai, illetőleg a horvátországi szerbek önhatalmúlag létrehozott parlamentijei. Az erről szóló nyilatkozatot — az SRNA szerb hírügynökség jelentése szerint — a boszniai Prijedorban fogadták el. Mindent meg kell tenni, hogy Koszovóban ne törjön ki háború — jelentette ki Alija Izetbegovics bosnyák elnök, miután szombaton Tiranában tárgyalt Sali Berisha albán elnökkel. A halottak napja alkalmából a Vajdaságban számos városban megemlékeztek az ártatlan áldozatokról, a jugoszláviai háború, a világháború és az 1848—49-es szabadságharc halottairól. Újvidéken vasárnap most első ízben tartottak közös magyar—osztrák koszorúzást a Futaki úti hősi temetőben. Simics Sándor, a belgrádi magyar nagykövetség ügyvivője és Molthé Szabolcs ezredes, katonai attasé,, valamint Markus Wuketich osztrák ügyvivő és Josef Klamminger dandártábornok, katonai attasé helyezett el koszorút a katonasíroknál és a világháborús emlékmű maradványánál, valamint az 1944-es megtorlás áldozatainak emlékére idén ismét felállított fakeresztnél. ■■Ml Mint a vadnyugaton Amerika nagyvárosainak egyes negyedeibe érve az autóvezetők reflexszerű mozdulattal kattintják be kocsijukon a központi zárat, amely lehetetlenné teszi, hogy kívülről kinyissák az ajtókat. Életbe lép az „elgázolni szabály", vagyis, ha valaki a jármű elé ugrik, tilos megállni. Ez a kegyetlennek hangzó íratlan törvény jóformán az egyetlen védekezés az autórablók ellen. A volt kocsitolvajokból előlépett fegyveres bűnözők módszere ugyanis az, hogy valamilyen módon megállítják a kiszemelt autót, majd a vezetőt pisztollyal kényszerítik kiszállásra. Az ilyen akciók néha emberöléssel végződnek. Éppen ezért a leendő elnök egyik első teendője az lesz, hogy aláírjon egy törvényszigorítást arról, hogy az autórablók különleges esetekben akár halálra is ítélhetők. Pont, mint a vadnyugaton, de ott már egyetlen ló ellopásáért is kötél járt. Egy autó motorjában pedig egész ménes lakozik... L. A. RABIN MOSZKVÁBA MEGY Jichak Rabin izraeli miniszterelnök hamarosan Moszkvába látogat — jelentette az AFP a RIA hírügynökségre hivatkozva. INTERKULTURÁLIS MEGÉRTÉS Marosvásárhelyen vasárnap délben véget ért az interkulturális megértés és együttélés előmozdítására rendezett nemzetközi szeminárium, amely a maga nemében az első volt Romániában. MSZDP-SOROZAT Nemzetközi és magyar szakértők közreműködésével a hét végén megkezdte programalkotó szemináriumsorozatát az MSZDP. Szakszervezeti, társadalombiztosítási és szociálpolitikai kérdések kerültek terítékre. Az előadók között volt Forgács Pál, a LIGA volt elnöke, Őry Csaba, a LIGA alel- nöke, Henk Vos, a holland parlament gazdasági albizottságának elnöke és Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke. JAJ A KURDOKNAK! A török hadsereg egységei harckocsik és repülőgépek segítségével Irak északi részén elfoglalták az ankarai kormány ellen küzdő Kurd Munkapárt (PKK) egyik jelentős tá-maszpontját, s legalább ezer gerillát megöltek. NAZARBAJEV rafszandzsaninAl Nurszultan Nazarbajev kazahsztáni elnök Teherránban tárgyalt Ali Akbar I Hasemi Rafszandzsani iráni államfővel.