Népszava, 1993. március (121. évfolyam, 50–75. sz.)
1993-03-13 / 61. szám
NÉPSZAVA 1993. MÁRCIUS 13., SZOMBAT mm A " Gyakran a felnőttek is bajban vannak a tesztekkel. Hazudjanak vagy a színtiszta igazat véssék az adott rubrikába? Elképzelhető, mekkora gond-ban van a kisiskolás, ha tanítói — egy szaklap eredeti ötletétől vezérelve — három fát raknak elébe, három szépen rajzolt fát. Az egyiken egy aparigó üldögél peckesen, a másikon az anyarigó kucorog, a középső pedig üres. Hogy a dolog bonyolultabb legyen, a földön kis rigó gubbaszt. Hová szálljon? — ez itt a kérdés. Egy dunántúli város pedagógusai voltak olyan meré- I szék, hogy megkísérelték a tesztet. Az eredmény döbbenetes volt. Harminckét gyermek tizenha-árom gyermekrigója üres fára szállt. Kettő az apja mellé suhant, a többi az anyjához. Egyetlen gyermek akadt, aki átfirkálta az eredeti ábrát, s valamennyi rigót egy fára ültette. A művelet önmagáért beszél. Vasalózsinóros verések, fülsiketítő kiabálások, üvöltő csöndek vezették a gyerekek ceruzáját. A kis rigók a szülői tudatlanságtól - s vagy még rosszabb —, a szülői kegyetlenségtől menekültek a legbiztonságosabb, üres fára. Magyarországon a szülők évente ezer-ezerháromszázszor követnek el bűncselekményt gyermekeik ellen. Azembernek, a lexikonok szerint körülbelül tizenkét éves koráig húsz tejfoga lehet. A bájos csorbulás az óvodáskor végeztével, az iskoláskor kezdetével következik be. Rita hároméves korában vesztette el tejfogait. Az apja verte ki őket. A kislány a paplan alatt vacogott, remegő szájjal, sápadtan nézte, hogy apja miként veri módszeresen és kérlelhetetlenül és halálra az édesanyját. Rita megszokta, hogy apja savanyú szagú poharakat emelget, s nagyokat büfögve, zavaros szemmel bámul azestékbe. Olyan ez, mint a sadétromos fal, atool-7 hás ágynemű. Hozzá lehet szokni, viselni lehet kínjait. Az anyaverés más. Az anyaverést nem lehet megszokni. Az anyaverés láttán a gyerek szűkölni kezd, s rémületében maga alá vizel. Rita végignézte anyja halálát. Szűkölt és rángatódzott. Apja alkoholtól elborult agya nem érzékelte a tragédiát. Bőszítette a csöpp lány monoton vinnyogása, ezértkegyetlenül képen törölte. Szegény Rita ,elfogai idő előtt kihullottak a lepedőre. És a szűkölést sem tudta abbahagyni. Három hónapig. Az intézet, ahová a családi dráma után vitték, valamképp megnyugtatta, de bevújt egy sarokba és vinylyogott tovább, mint a kölyökek. Nevelőszülőkhöz akarták helyezni, de amikor meglátta az érte igyekvő férfit és nőt, iszony fogta el. Lehunyta a szemét az emberpár láttán, s belekapaszkodott a keze ügyébe eső bútordarabba. Rita számára a férfi és a nő az elkövetkező dőkben az iszonyat párosa. Tejfogaival elvesztette hitének és bizalmának jókora darabját is. Nevelői mondják, a történteket nem fogja elneverni soha. F. Karcsi négyesztendős volt, amikor egy rozzant konyhában, a hokedlira ásított kiskádból leborult aöldre. Megütötte a fejét és lágyon beteg lett. Anyja — mindjárt a zuhanás után tisztességgel elagyabugyálta, mert már neki magának is jege volt mindenből, nem ivánt új terhességéből és a fakiclinál mégkisebb nyiös kislányából. F.-ék a kisadás história után néhányappal a rendőrségen voltak enytelenek vallomástternni, mert a szerencsétlen fiúcska öt nappal a lezuhanás után megint csak beverte a fejét állítólag. Előzményként desinált,mertnégyéves kora lenére még nem volt széltiszta, s bűnét tetézte, hogy idobta a vajas kenyerét. Aettős „szabálysértésért” jól verte az apja, mire a szálba zavart és lefektetett termék — bánatában — leírult az ágyról, és az olajiluhába verte a fejét. Délen három órakor, amikor anya — feltámadt lelkinézetétől vezérelve — beratoskodott a szobába, Kari már nem lélegzett. A szakemberek a kisfiú ötén 27 (!) külsérelmi napot találtak, ebből tizenhárat a fején ... Az igazságnyi orvosszakértő szerint :enhárom sérülés nem szárazhatott attól, hogy a gyerek a kádból kiesett, majd később a kályhának bukott. De bizonyíték híján sosem derült fény Karcsi tragédiájának okára. Emberölés helyett csupán súlyos testi sértésbűntettéért felelitek a felettébb gyanús szülők, akik fellebbezted!?) a néhány hónapos börtönbüntetést kiszabó ítélet ellen ... Zsuzsa megúszta. De négyévesen megérintette a halál közelsége. R. Anna, a 23 éves amazon nem tudott anyja lenni élettársa négyéves leánykájának. Az egykori állami gondozott Anna képtelen volt beilleszkedni a normális életbe, naponta a pohár fenekére nézett. Egy este olyan ingerültté vált, hogy párja távollétében kicipelte a kis Zsuzsannát az udvarra, s belehajította a kútba. A kétméter húsz centis víz elnyelte a parányi teremtést, aki sikoltozni, vergődni kezdett. R. Anna — szíve maradék szánalmával — bekukkantott a kútba, s egy vaskampótnyújtott akis fuldoklónak. A kislány elkapta a menekülést jelentő szalmaszálait, Anna anya pedig „kiterítette” a kút mellé a csuromvizes gyermeket. Később tekintélyes rúgásokkal üdvözölte az érte jövő rendőröket. Hat évet kapott a kegyetlen nő. Az se túl jó dolog, ha egy gyerek végignéz egy átakasztást. Gy. Katalin egyfolytában meg van ijedve, mert apja állandóan káromkodik.Előszeretettel fekszik ki a kapuba, tetszhalottnak tettetve magát. Egyszer a nyolcéves lány éppen tésztát gyúrt, tán egy nyugodt vacsora gondolatával, amikor az apja kötelet kötött a nyakára, s úgy tett, mintha felakasztotta volna magát. Kati apró öccse vágta el a kötelet, nagyollóval. Az apa, persze, élt, és élt az anya is, amikor a tökrészeg apa azt kérte gyermekeitől, imádkozzanak anyjuk üdvösségéért, miután az meghalt... Kati ma állami gondozott. Akárcsak az öccse. Csak a nevelőnőjük mellett érzik biztonságban magukat. A házasságról és a korról lesújtó véleménnyel vannak. Szerintük mindkettő maga a rémség, a horrorfilmek valóra vált iszonyata. Egy anya nem vitte el gyerekeit oltásra, mert vegetáriánussá vált, és azzá nevelte picinyeit is. A gyermekorvosnő csodálkozott és szitkozódott. A G. gyerekek — valami csoda folytán — nem kaptak paralízist és diftériát se, így G. anyuka- e különös kegy folytán, nem fogja fel cselekedetének súlyát. B. Jutka sem fogta fel helyzete kétségbeejtő voltát, csak feküdt, teljesen egészségesen, a klinika ágyán, műszerek és kellemetlen vizsgálatok fogságában, ahová anyja taszította. Az anyja, aki azért dugta el utált és elvált férjétől közös gyermeküket, hogy megúszhassa a gyámhatóság által kicsikart láthatást. Amikor az apa mégis besettenkedett a kórházba, a beteg lány egy csapásra meggyógyult. Az orvosok pedig szégyenkeztek, hogy nem találták meg azonnal az anya által emlegetett rejtett kórt... Most karácsony után történt, hogy Miskolcon, a Szent István út 40. szám alatti bérház szeméttárolójában újszülött holttestét találták meg. Hétköznapi hír. Sok újszülött végzi vonatklozetben, trágyadombon vagy kukában. Soha, senki nem volt képes eddig rekonstruálni, mit érezhet az újszülött, amíg az első néhány lélegzetvétel után, másodpercek leforgása alatt bűzös ürülékbe fulladva vagy huzatos vonat WC-öblítőjében fejezi be rövidre szabott életét, de igenis tudni lehet, milyen salak marad az életben maradt, de kegyetlen szülők által tönkretett gyermekek lelkében. Tringel Judit, a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet mellett működő átmeneti leányotthon vezetője rengeteg sarokba bújt, elnémult gyermeket látott már. A tavaly hozzájuk került 319 gyermek közül 200 volt olyan, akinek sorsa szinte azonnali intézkedést követelt. Ők ideiglenes elhelyezést nyertek a volt Kállai Éva, ma Alföldi utcai intézet falai között. — Három gyermek szülője öngyilkos lett, szülői deviancia miatt 98-an kerültek hozzánk, gyermeki deviancia miatt 79-en, 17 gyermek szülője kórházba került, s válás miatt hárman érkeztek az intézetbe — mondja az otthonvezető. — A szülői deviancia alatt a brutalitást, az alkoholizálást és a letartóztatásba kerülést értjük. A brutális szülők nemcsak vernek, de például cigarettacsikkeket nyomnak el gyermekeik arcán, popsiján, falhoz vagdossák gyermekeiket, mert „rosszak” voltak. Mások ólban, állati módon tartják szülötteiket, láncot kötve rájuk. Ezeket a nyomorult gyerekeket sokszor a szomszédok táplálják. Az otthonvezető elképesztő példaként említi, hogy egyes anyukák babakocsival mennek a kocsmába, de a delirium állapotában elfelejtik hazatolni a gyereket, egyszerűen elvesztik a kicsit. Gyakoriak a szexuális bűncselekmények — folytatja Tringel Judit. — A tavaly hozzánk került 20 általános iskolás korú kislány közül négy szexuális bűncselekmény áldozata. Saját apjuk erőszakolta meg őket. Lecsúszott férfiakról van szó, akik, amíg dolgoztak, s nem váltak munkanélkülivé, amíg valamiféle segélyt kaptak a gyámhatóságtól, még tartották magukat. Ha a kétségbeesés alkohollal párosul, ide vezethet... Hihetetlen, de ma, 1993-ban tetves, koszos gyerekek kerülnek be hozzánk, olyanok, akiken megrothad a ruha. S hiába vakarják le testükről a több rétegnyi koszt, lelkük továbbra is ótvaros, sebes marad. Olyannyira, hogy nevelőszülőkhöz kiadni őket roppant nehéz. — Évi, aki égési nyomokat hordott arcán, fenekén, teljesen elzárkózott, nagyon rossz idegállapotban jött hozzánk. Három hónap múlva aztán örülni kezettünk. A csöpp lány megszólalt, kedves, cserfes gyerek lett. Azt hittük, megérett a helyzet, hogy nevelőszülőkhöz helyezzük Évit. A falatnyi ember azonban megcövekelte magát. Kijelentette: nem! A szülőikegyetlenség növekvő tendenciát mutat. Az apa ver, mert őt is verték. Ez ismerős képlet. De van itt valami más is ... A családok jó része lehetetlen helyzetbe került a munkanélküliség által. A segélyek mit sem használnak a másfajta segítségre szoruló családoknak. Volt itt nemrégiben olyan házaspár, amely azért „adta le” hároméves gyermekét, mert már ott ült az anya karjában az egy hónapos, s a kicsiért a nagyot fel kellett áldozni. mmmmmmmmwmmm Gonosz erkölccsel senki sem született, mondta Rousseau. Az ember azt hinné, gonosz szülő sem születik, ha nem lesz, azzá alakul. Miért, hogyan? Tóth Judit, klinikai gyermekpszichológus úgy véli, a bajok valahol ott kezdődnek, hogy a szülők nem tudnak a gyerekükkel beszélni. Talán mert velük sem beszéltek. Talán más miatt. — Ne kérdezz, hagyjál! Sok családban erre szorítkozik a szókincs. A szülőnek vagy sok a munkája, vagy egyáltalán nincs. A másodállásba loholó apával, anyával éppoly nehéz a gyermeknek kapcsolatot teremtenie, mint az olyan szülővel, aki kilátástalan helyzete miatt szótlanságba, keserűségbe, vagy közönybe süppedt. Kár a tönkrement kapcsolatokért. Amelyek ráadásul sokszor ki sem alakulnak. De nem biztos, hogy ebből a szótlanságból lesz később a brutalitás. A pszichológusnő szerint az okok mindig összetettek. Tanulatlanság, elmaradottság, elkeseredettség, alkoholizmus, szadizmus váltja ki a gyermekgyötrő, durva cselekedeteket. — Amikor egy szülőnek nincsenek érvei, akaratát a gyermekkel szemben nem tudja érvényesíteni, akkor marad számára az agresszió. Egy fenékreverésnél, egy-egy pofonnál még valahogy feltételezhető a szülői jószándék. De mit szóljon az ember, ha egy apa sörösüveget vág az anyját védelmező gyermeke fejéhez. Úgy, hogy az üveg el is törik. Itt már elszabadultak az indulatok, megszűnt a gátlás, nincsenek sem érzelmi, sem értelmi fékek. A ragályként terjedő nyomor is sötét érzelmi zsákutcákba visz, de Tóth Judit szerint például az elszegényedés önmagában nem vezet szülői brutalitáshoz. A társadalmi, gazdasági problémák és az agresszió között nincs nyílt összefüggés. — A nyomor és a kilátástalanság inkább bezárja az embereket. Szótlanok lesznek. Ők azok, akik nem szólnak gyermekeikhez, s ha igen, idegességükben szidalmazzák a kicsiket, vagy csak elutasításokra képesek. Az egyre tragikusabb méreteket öltő alkoholizmusban keresendő az effajta bajok gyökere. Más kérdés, miért menekülnek alkoholizmusba az emberek. És sajnálatos módon egyre inkább a nők is. Ismerek olyan masszív alkoholista anyákat, akik arra a rövid időre sem képesek kijózanodni, amíg nagy ritkán meglátogatják a tőlük elvett gyermeküket. Az elvett gyermeknél álljunk meg egy percre. A magyar jogi és gyámügyi rendszer e pillanatban ezt tudja: a méltatlan vagy gyermekét veszélyeztető szülőtől elveszi és biztonságba helyezi a gyereket. Svédországban például nem formális kifejezés a családgondozás. Az alkalmatlan anyát, szülőket ott megtanítják a szülői szerepre. Egy jól működő szervezet révén kiemelik őket a kátyúból, ahol megfeneklettek; mindehhez orvos, pszichológus is segít. A felnőttek nevelhetőségéről máig vitatkoznak a szakemberek. Mennyit ér a jó szó, a börtön, a pénzbírság? Mennyit ér az elvett gyerek révén visszaadott „szabadság”? Válasz nincs. A kínt és gyötrelmet okozó szülői magatartás burjánzik, mint a gyom. A kegyetlenné lett szülők karmaiból kimentett gyerekek külsérelmi nyomai belső stigmákká válnak. A kivert fogak helye begyógyul, elhalványul a kötéllel szántott barázda a háton, de ezzel szinte egy időben sebek fakadnak a lélekben. Alig gyógyuló sebek, viselői félelmeikben, szorongásaikban élik tovább régebben volt szörnyű tapasztalataikat. Vagy maguk is kis agresszorokká válnak a rájuk zúdult agressziótól, s kínjukban magukat harapják véresre. A szakemberek „preöngyilkosságnak” hívják az apró gyermekek effajta reakcióját. Tóth Judit szerint szülők iskoláját kellene nyitni, ahol megtanítanák a zárt arccal, szótlanul baktató apákat, hogy szólhatnak is valamit „kenguruban” kuporgó csöppségeikhez, s megtanítanák az anyákat az anya szerepére. Ma nincs iskola, nincs terápia, nincs megnyugtató megoldás. . Csokoládé néha van. Egy anya mindig csokoládét hoz az Alföldi utcai intézetbe, ha látogatás van. Némán nézi, miként majszolja el lánya az édességet. De képtelen szólni a gyerek is. Amikor vége a szertartásnak, az apró lány megtörli a száját, és köszönés nélkül visszaiszkol a szobájába. Ő is üres fára röptetné rigóját. Irta: Horváth Ildikó Fotó: Tapolcsányi Éva törékeny Agon 9