Népszava, 1993. március (121. évfolyam, 50–75. sz.)

1993-03-05 / 54. szám

NÉPSZAVA 199­3. MÁRCIUS 5. PÉNTEK A Délborsodi Állami Gazdaság (Mezőkövesd, Egri út 1.) az ÁVÜ által jóváhagyott decentralizációs program ke­retében nyilvános pályázatot hirdet az alábbi ingatlanai értékesítésére: Az ingatlanok értéke az áfát nem tartalmazza. A pályázatot személyesen vagy meghatalmazott út­ján 3 példányban, zárt, cégjelzés nélküli borítékban kell benyújtani a pályázatra utaló megjelöléssel. A be­nyújtott ajánlatok közül egyértelműen meg kell jelölni, hogy melyik az eredeti példány. A pályázat benyújtásának határideje: 1993. március 23. du. 14 óráig. A pályázat beadásának helye: Délborsodi Állami Gazdaság (Mezőkövesd, Egri út 1.), központi iroda, tit­kárság. A vételi szándék bizonyítására a hirdetésben meg­jelölt bánatpénzt kell letétbe helyezni a pályázat be­nyújtásának határidejéig. A bánatpénz letétbe helyezése: Á. G. központi iro­da, pénztár. A pályázatnak tartalmaznia kell: — a megvásárolni kívánt ingatlanért megajánlott vételárat számmal és betűvel; — a fizetés módját és határidejét, fizetési garan­ciáikat; — a pályázat ajánlati kötöttségének ideje, a pá­lyázat benyújtására nyitva álló határidő lejár­tától számított 60 nap; — a bánatpénz letétbe helyezésének igazolása. A pályázatok bontása 1993. március 25-én 9 órakor történik közjegyző jelenlétében. A bírálóbizottság a pá­lyázatok bontása után szóbeli v, írásbeli­­kiegészítést kérhet. A bírálóbizottság az eredményről a pályázókat 1993. március 31-ig írásban értesíti. Az Á. G. és az ÁVÜ fenntartja magának a jogot, hogy a pályázatot ered­ménytelennek minősíti. Az elfogadott ajánlat alapján megkötött szerződés érvé­nyességének feltétele az ÁVÜ jóváhagyása. A jelen pályázati felhívásban nem szabályozott kérdések­ben az AvO versenyeztetési szabályzatának rendelkezései az irányadók. A pályázati kiírás részletes feltételei az A. G. titkárságán vehetők át (Mezőkövesd, Egri út 1.). A pályázatokkal kapcsolatban felvilágosítást ad: dr. Hegyi Lajos vállalati biztos. Telefon/fax: 40/11-698. Ingatlan helye, megnevezése Hrsz. terület nm Értéke E Ft Bánatpénz E Ft Mezőkövesd Irodaház 516/1 6 770 20 000 500 Mezőnyárád Sertéstelep 039,040 440 000 356 948 1000 Mezőnagymihály Irodaépület 060/B 5 000 1 897 1000 Komlószárító 060 2 134 1 485 100 Vágóhíd 060/B 2 500 600 50 Famegmunkáló 060 2 177 147 20 Üzemi konyha 060 1 015 851 50 Munkásszálló (bőrtárolóval) 060 920 137 20 Munkásszálló 060 919 77 10 Garázs 060 3 000 720 50 Mezőkövesd-Klementina Folyékony­műtrágya-előállító telep 0196 7 168 4 280 200 Tibolddaróc Vendégház és gazd. épület 737/2­2 872 1 250 100 továbbfeldolgozók, viszonteladók! Az IRIS Kötőipari Kft. március 12-ig nagy árengedménnyel vég­ki árusítást tart, készpénzfizetés ellenében. Magas pamuttartalmú, női felsőruházati, illetve szabadidő/sportruházati kelmék széles választékával várjuk kedves leendő vásárlóinkat. Nagyobb tétel vásárlása esetén árengedményt biztosítunk. Érdeklődni az alábbi telefonszámon lehet: (79)-22-944, 216-os, 217-es mellék. Címünk: BAJA, Szentjánosi u. 3, 6500. KEMÉNYFA alapanyaggal dolgozó Su­n­­tor gyár­tó ■izemet keresünk megvételre, esetleg lízingbe. SOPRON, Pf.: 138. l. A HOTEL BENCZÚR gyakorlott szakácsot felvesz Jelentkezni lehet Budapest VI., Benczúr u. 35. Éttermi igazgatónál: 142-8549 vagy a 121-0210 telefonon. SZERKESZTI Ql/ jjiPTH 0­ll ll/r POSTACÍM: AZ OLVASÓ 0£j|liXilX nliwl. 1964 Egy kormányfői mondat A tévé február 21-i A Hét című műsorában a minisz­terelnök többek között azt mondta: ha kenyeret eszünk, gondoljunk az éhező bosz­niai emberekre! Ez a mélyen keresztény, humanitárius megnyilvánu­lás nagy hatással volt rám. A nem szó szerint idézett javaslaton eltöprengve ju­tott eszembe, hogy vajon An­tall úr evés közben, előtt vagy után gondol-e a Ma­gyarországon élő (élő?) mun­kanélküliekre, valamint a létminimum alatt vegetálók­­ra. Különösen arra lennék kíváncsi, hogy mit gondol róluk? Én mint 80 éve Budapes­ten élő, 48 évet munkában töltött, jelenleg nyugdíjas magyar állampolgár igen meg lennék tisztelve, ha e rovat hasábjain válaszolna kérdésemre. Munkájához egyébként további bölcses­séget és jó egészséget kívá­nok. Magyar László Budapest Még nekünk jusson eszünk­be a volt Jugoszlávia, ha ke­nyeret eszünk? Amikor a nyugdíjunkból a havi rezsi­re is alig futja? A jómódban dúskálva én is könnyen pré­dikálnék. Nem szólva arról, hogy a proli és a paraszt bárkihez is fordul a problé­májával, a legtöbb esetben válaszra sem méltatják. De közben a népre hivat­koznak. Hát a mi nevünkben ne beszéljen senki! Inkább a nyugdíjunkat emeljék fel tisztességesen, úgy, mint az árakat. Keményen megdol­goztunk érte. Szabó Jánosné Budapest havi számlán visszamenőleg újra elszámolt valami külön­­bözetet. Jelenleg 912 forint a víz­díj a 40 négyzetméteres la­kásban. Nem számítom azo­kat a kiadásokat, amelyek­nek legalább tudom az okát. Eddig pontos fizető vagyok, de ha ilyen ütemben fosz­tanak meg az emberi élet­hez való jogomtól, akkor be kell állnom a nem fizetők sorába. Csak két lehetőséget lá­tok: vagy fizetek, vagy élek. Én élni fogok: Magasházi Mihályné Budapest „Igénytelenek*’ a láthatáron A február 22-i Népszavában olvastam a városrészek re­habilitációjáról. A gondolat nem új keletű, már a levál­tott rendszer is azért forszí­rozta elsősorban a szövetke­zeti lakásépítési programo­kat, mert így a tulajdonkö­zösségek nyakába lehetett lő­csölni a karbantartás és fel­újítás összes gondjait. A vízfejjé duzzadt IKV to­vábbra sem tett semmit a lakbérek beszedésén kívül. A magántulajdonost már akkor bírsággal történő fenyegetés­sel lehetett kényszeríteni pél­dául az alig csöpögő eresz­­csatorna rendbehozatalára, de IKV-ház esetében az eső után negyed órával sem volt ta­nácsos az eresz alatt nyitott ernyő nélkül közlekedni. Na, de erre mondhatjuk, hogy ez volt a múlt. Sajnos, érzésem szerint, a jelenlegi privatizáció jegyé­ben, viszonylag olcsó áron el­adott bérlakások új tulajdon­­közösségeit is besétáltatták a 22-es csapdájába, mert elfe­lejtették közölni az új tulaj­donosokkal, hogy léteznek jogszabály által előírt közép- és hosszú távú felújítási prog­ramok, amiket az IKV 10—12 éven keresztül elmulasztott a lakbérek fejében teljesíteni. Ilyen például a központi fűtés csöveinek felülvizsgála­ta, esetleg cseréje, vagy a víz- és­ csatornarendszer, az elektromos rendszer kötelező felújítása. Továbbá az ön­­kormányzat, vagy az új IKV bármikor elrendelheti város­szépészeti szempontból, amit az előd 10—15 éven át el­mulasztott. Nevezetesen a külső vakolat felújítását (ut­cafront, világkiállítás). Ezért balekok a „boldog” új tulajdonosok, mert a la­kás vételárával már amúgy is el vannak adósodva a leg­többen, és a felsorolt felújí­tások mai árai több százezer forint újabb kölcsönbe ker­getik a tulajdonosokat. Ha újsütetű városvezetőink egyszer is a kispénzű embe­rek gondjaival törődnének,— mint ahogy azt a választáso­kon megígérték —, akkor minden olyan eladott bérház­nál, ahol az utolsó 10 évben az IKV jelentős felújítást nem végzett, az erre az idő­re eső lakbérek összegét át­utaltatnák az új tulajdonkö­zösségek felújítási számlájá­ra, mivel a lakók a nemle­ges szolgáltatásért fizettek éveken át. Ez sem lenne igazi megol­dás, tekintettel az infláció okozta pénzromlásra, de leg­alább erkölcsileg alátá­masztaná a későbbi kötelező felújítások végrehajtását. Na, de miért is gondolkod­nának a nyomorgók eszével a város, a kerületek vezetői? Így aztán inkább van remé­nyünk új Mária-Valéria tele­pekre, vagy a dél-amerikai bádogvárosok adaptációjára, ahová a cikk szerinti „igény­teleneket” kellene kiszoríta­ni. Nem tagadom, hogy léte­zik egy lumpen réteg, amely tényleg tönkreteszi a lakáso­kat, de azért fölmerülhetne az illetékesekben, hogy az elmúlt 40 év alatt a népes­ség nagy részének igenis vál­tozott az igénye. Kíváncsi lennék, hogy eme gondola­tok kiagyalói hol éltek az el­múlt évtizedekben? Sajnos, a jelen átalaku­lás „áldásos” következménye­ként nem a népesség vált igénytelenné, hanem a lehe­tőségei csökkentek a válasz­tásra. Dr. Herendi Károly Budapest Uralkodó párt! Olvasom a Népszava már­cius 1-jei számában, hogy Horn Gyula Izraelbe utazik, mégpedig a Munkapárt meg­hívására. (Itt már összerez­zentem ...) Tovább olvasva a hírt, Horn elsősorban a kormány­zó Munkapárt vezetőivel, köztük Rabin kormányfővel és Joszi Beilin külügymi­niszter-helyettessel folytat majd eszmecserét, de talál­kozik a bethlehemi főpol­gármesterrel, valamint az iz­raeli szakszervezetek elnöké­vel is. Te jó ég! Nálunk, aki so­kat emlegeti a munkát, azt nemes egyszerűséggel lekom­­munistázzák. Izraelben meg — ahová szinte tolakodnak a koalíciós politikusaink — a Munkapárt uralkodik. Én ezt tényleg elfelejtet­tem. Nahát?! De mit szól ehhez Orbán Viktor? Mécs László Esztergom Két lehetőség A lapban két ízben jelent forintos vízdíjat az 1992. meg­írás a kőbányai szegé- szeptemberi számlán július­nyékről és a kiegyenlítetlen ra visszamenőleg emelte, számlákról. Arról hallgat az 1993 januárjában rátette a­z önkormányzat, hogy a 266 százalék áfát, és a február 142-2180 Ezen a közvetlen telefonszámon várjuk olvasóink közér­dekű kérdéseit, észrevételeit, javaslatait. Telefonos olva­sószolgálatunk hétköznapokon — szombat kivételével — reggel 9-től délután 4 óráig áll olvasóink rendelkezésére közvetlenül, délután 4-től reggel 9 óráig üzenetrögzítővel. Egyben kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy a Szerintembe szánt leveleikre ne várjanak választ. A magyarázat: olyan bőséggel árasztanak el bennünket írásaikkal (aminek különben őszintén örülünk), hogy azok többségének köz­lése nem áll módunkban, és válaszunkban sem hivatkoz­hatnánk másra. Parlamenti képviselet nélkül Az Országgyűlés nyugdíjak­ról szóló vitája során ismé­telten kiderült, hogy a 2,8 millió idős embernek nincs igazi parlamenti képviselete. A koalíciós pártok még a saját maguk által hozott törvényt sem tartják be, és a kétkulcsos áfa miatt be­ígért kompenzálás is elma­radt. Az optimista megítélés szerint várható 18 százalé­kos inflációval szemben át­lagosan csak 9,6 százalékkal emelték a nyugellátásokat, így a nyugdíjak értékveszté­se tovább folytatódik. Sajnálatos, hogy a koalí­ciós pártokon kívül még az ellenzéki Fidesz is a nyug­díjasok ellen szavazott, egye­dül az MSZP-sek — Csehák Judit és Kovács Pál — kép­viselték hatékonyan az idős emberek érdekeit. A felszólalásokból az is kiderült, hogy a tb közel 44 milliárd forint olyan szo­ciális kiadást finanszíroz, ami után járulékbevétele nincs, és az a költségvetésre tartozna! Ha a kormány végrehaj­totta volna az államháztar­tási reformot, akkor az ab­ból keletkező megtakarítások forrásul szolgálhatnának az értékálló nyugdíjak fedeze­tére. Ehelyett tétlenül nézte, hogy százmilliárdos tb-járu­lékhiány keletkezzen, holott azt adók módjára be lehetett volna hajtani. Toll Iván Pécs Fogalmuk sínes róla Gratulálok mindazoknak a képviselő hölgyeknek és uraknak, akik arra szavaz­tak, hogy a nők nyugdíjkor­határát felemeljék. Az urakon nem is csodál­kozom annyira, annál inkább a képviselőnőkön. Dönté­seikből kiindulva azt kell feltételeznem, hogy halvány fogalmuk sincs arról, milyen az, amikor egy nőnek a ház­tartás, a gyermeknevelés, a családi élet mindennapi gondjai mellett még el kell járni három műszakba dol­gozni. Nemhogy könnyítenének a nők helyzetén, még nehezí­tik. Jutalmul még dolgozha­tunk plusz öt évet. Persze a kényelmes székekből könnyű a gombokat nyomkodni a mi kárunkra. Busáné Balba Ilona Hajdúhadház Be vagyunk leplezve... Régmúlt időktől módomban állt, áll a Népszavát ol­dalról oldalra végigolvasni. Szerettem mind az „át­­kos”, mind az „új” időben. Természetesen hűséges ol­vasója vagyok a Szerintem rovatnak is. A Hétről hét­re, Napról napra felcímű írásokat soha ki nem hagy­nám. A lap olvasása közeli ismeretségbe hozott az állan­dó újságírógárdájával. Egyiküknek ez, másikuknak az a stílusa, gondolatszerkesztése; egyiknek nagyobb, má­siknak kisebb „a jól odamondok!” bátorsága. Miért is írom le mindezeket? Aki mindig és kö­vetkezetesen olvassa a lapban megjelenő írásokat, bennük felismeri a hang, a szidás, a stílus, a szórend, sőt egyes szavakhoz fűződő szeretetét. Aki ír a napi­lap 3. oldalán, vagy ír hátrább a Szerintem-oldalon, bármilyen álnevet vesz is fel, mindig ugyanaz az új­ságíró marad. így jöttem rá, hogy Kéri Tamás azonos Toll Iván­nal; Szerdahelyi azonos Wambach Bélával; Gantner Ilona azonos Németh Zsuzsával és így tovább. Kedves Szerintem! A felszabadulástól átgyúrni akartuk mindnyájunkat, most újból menne az átgyú­rás. Mindhiába, és legyen okulásukra két élményem az „átkosból” (végig párttag voltam). Zemplén egyik falujában pártküldetésben jártam a helybeli párttitkárral a falut. Déli 12-kor megkondult a katolikus templom harangja. A párttitkár levette a kalapját, s csak a harangszó megszűnte után tette a fejére. A másik: A megyei első titkár feleségének gyerme­ke született. Egy általános iskola énekkara (kis lét­számmal) elment a titkár barátom lakására, ünnepel­ni. Köztük volt leányom is. A lakásban előre rendez­kedtek, hogy elférjenek. A fiatal kismama (a párttit­kár felesége!) szól leányomnak: kérlek, az állványt vidd hátrébb a szekrény mellé. (Úgy tevén!) Jön leányzóm haza, és mondja: apu, amikor a szek­rény mellé raktam az állványt, láttam, hogy vagy 3 nagy szentkép van a szekrény mögé eldugva. Nyilván, amikor eljöttünk, visszakerültek a helyükre. Talán jó lenne mindnyájunknak az eszünkre hall­gatni! Egy a 800 000 közül (Tisztelt „Egy”! Tanulságos történetei valóban oku­lásunkul szolgálhatnak, az a biztonság pedig, amely­­lyel hármunkat is „beazonosított", egyenesen lenyű­göző. Kár, hogy saját magát nem tudta azonosítani. Én itt most nem fogok tiltakozni az ön kajta fel­­tételezése ellen, kapóra jött. Több olvasónknak sze­met szúrt ugyanis, hogy a Szerintem rovatban az át­lagosnál jóval gyakrabban jelennek meg egyes leve­lezők — így például a pécsi Toll Iván — írásai. Na már most, ha az illető úr tényleg azonos velem, aki a Szerintemet gondozom, azt hiszem, a dolgot nem kell tovább magyarázni... Legfeljebb komolyan. Ehhez, hadd hívjam segítségül az Élet és Irodalmat, amelynek szintén nívós Szerin­tem rovatában” — ők Páratlan oldalnak hívják — már hosszabb ideje glosszaverseny folyik, s erre a résztvevők tavaly másfél ezer írást küldtek be. Ugye azt nem kell mondanom, hogy közölni csak néhány százat lehetett. Az élettel teli irodalmi lap nem asze­rint válogat, hogy ki mennyi ideje fizet elő az „ÉS”-re, illetve levelében milyen sűrűn hivatkozik a sajtósza­badságra; azokat a glosszákat részesítik előnyben, amelyek témaválasztásuknál, frissességüknél és szín­vonaluknál fogva a legjobban megnyerik a tetszésü­ket. Annak ódiumát is vállalva, hogy az ízlések kü­lönbözőek. De aki a „tárgyidőszakban” nem publikál legalább három írást a Páratlan oldalon, eleve nem nyerheti meg a glosszaversenyt... K. T.) 9

Next