Népszava, 1993. március (121. évfolyam, 50–75. sz.)
1993-03-05 / 54. szám
NÉPSZAVA 1993. MÁRCIUS 5. PÉNTEK A Délborsodi Állami Gazdaság (Mezőkövesd, Egri út 1.) az ÁVÜ által jóváhagyott decentralizációs program keretében nyilvános pályázatot hirdet az alábbi ingatlanai értékesítésére: Az ingatlanok értéke az áfát nem tartalmazza. A pályázatot személyesen vagy meghatalmazott útján 3 példányban, zárt, cégjelzés nélküli borítékban kell benyújtani a pályázatra utaló megjelöléssel. A benyújtott ajánlatok közül egyértelműen meg kell jelölni, hogy melyik az eredeti példány. A pályázat benyújtásának határideje: 1993. március 23. du. 14 óráig. A pályázat beadásának helye: Délborsodi Állami Gazdaság (Mezőkövesd, Egri út 1.), központi iroda, titkárság. A vételi szándék bizonyítására a hirdetésben megjelölt bánatpénzt kell letétbe helyezni a pályázat benyújtásának határidejéig. A bánatpénz letétbe helyezése: Á. G. központi iroda, pénztár. A pályázatnak tartalmaznia kell: — a megvásárolni kívánt ingatlanért megajánlott vételárat számmal és betűvel; — a fizetés módját és határidejét, fizetési garanciáikat; — a pályázat ajánlati kötöttségének ideje, a pályázat benyújtására nyitva álló határidő lejártától számított 60 nap; — a bánatpénz letétbe helyezésének igazolása. A pályázatok bontása 1993. március 25-én 9 órakor történik közjegyző jelenlétében. A bírálóbizottság a pályázatok bontása után szóbeli v, írásbelikiegészítést kérhet. A bírálóbizottság az eredményről a pályázókat 1993. március 31-ig írásban értesíti. Az Á. G. és az ÁVÜ fenntartja magának a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek minősíti. Az elfogadott ajánlat alapján megkötött szerződés érvényességének feltétele az ÁVÜ jóváhagyása. A jelen pályázati felhívásban nem szabályozott kérdésekben az AvO versenyeztetési szabályzatának rendelkezései az irányadók. A pályázati kiírás részletes feltételei az A. G. titkárságán vehetők át (Mezőkövesd, Egri út 1.). A pályázatokkal kapcsolatban felvilágosítást ad: dr. Hegyi Lajos vállalati biztos. Telefon/fax: 40/11-698. Ingatlan helye, megnevezése Hrsz. terület nm Értéke E Ft Bánatpénz E Ft Mezőkövesd Irodaház 516/1 6 770 20 000 500 Mezőnyárád Sertéstelep 039,040 440 000 356 948 1000 Mezőnagymihály Irodaépület 060/B 5 000 1 897 1000 Komlószárító 060 2 134 1 485 100 Vágóhíd 060/B 2 500 600 50 Famegmunkáló 060 2 177 147 20 Üzemi konyha 060 1 015 851 50 Munkásszálló (bőrtárolóval) 060 920 137 20 Munkásszálló 060 919 77 10 Garázs 060 3 000 720 50 Mezőkövesd-Klementina Folyékonyműtrágya-előállító telep 0196 7 168 4 280 200 Tibolddaróc Vendégház és gazd. épület 737/22 872 1 250 100 továbbfeldolgozók, viszonteladók! Az IRIS Kötőipari Kft. március 12-ig nagy árengedménnyel végki árusítást tart, készpénzfizetés ellenében. Magas pamuttartalmú, női felsőruházati, illetve szabadidő/sportruházati kelmék széles választékával várjuk kedves leendő vásárlóinkat. Nagyobb tétel vásárlása esetén árengedményt biztosítunk. Érdeklődni az alábbi telefonszámon lehet: (79)-22-944, 216-os, 217-es mellék. Címünk: BAJA, Szentjánosi u. 3, 6500. KEMÉNYFA alapanyaggal dolgozó Suntor gyártó ■izemet keresünk megvételre, esetleg lízingbe. SOPRON, Pf.: 138. l. A HOTEL BENCZÚR gyakorlott szakácsot felvesz Jelentkezni lehet Budapest VI., Benczúr u. 35. Éttermi igazgatónál: 142-8549 vagy a 121-0210 telefonon. SZERKESZTI Ql/ jjiPTH 0ll ll/r POSTACÍM: AZ OLVASÓ 0£j|liXilX nliwl. 1964 Egy kormányfői mondat A tévé február 21-i A Hét című műsorában a miniszterelnök többek között azt mondta: ha kenyeret eszünk, gondoljunk az éhező boszniai emberekre! Ez a mélyen keresztény, humanitárius megnyilvánulás nagy hatással volt rám. A nem szó szerint idézett javaslaton eltöprengve jutott eszembe, hogy vajon Antall úr evés közben, előtt vagy után gondol-e a Magyarországon élő (élő?) munkanélküliekre, valamint a létminimum alatt vegetálókra. Különösen arra lennék kíváncsi, hogy mit gondol róluk? Én mint 80 éve Budapesten élő, 48 évet munkában töltött, jelenleg nyugdíjas magyar állampolgár igen meg lennék tisztelve, ha e rovat hasábjain válaszolna kérdésemre. Munkájához egyébként további bölcsességet és jó egészséget kívánok. Magyar László Budapest Még nekünk jusson eszünkbe a volt Jugoszlávia, ha kenyeret eszünk? Amikor a nyugdíjunkból a havi rezsire is alig futja? A jómódban dúskálva én is könnyen prédikálnék. Nem szólva arról, hogy a proli és a paraszt bárkihez is fordul a problémájával, a legtöbb esetben válaszra sem méltatják. De közben a népre hivatkoznak. Hát a mi nevünkben ne beszéljen senki! Inkább a nyugdíjunkat emeljék fel tisztességesen, úgy, mint az árakat. Keményen megdolgoztunk érte. Szabó Jánosné Budapest havi számlán visszamenőleg újra elszámolt valami különbözetet. Jelenleg 912 forint a vízdíj a 40 négyzetméteres lakásban. Nem számítom azokat a kiadásokat, amelyeknek legalább tudom az okát. Eddig pontos fizető vagyok, de ha ilyen ütemben fosztanak meg az emberi élethez való jogomtól, akkor be kell állnom a nem fizetők sorába. Csak két lehetőséget látok: vagy fizetek, vagy élek. Én élni fogok: Magasházi Mihályné Budapest „Igénytelenek*’ a láthatáron A február 22-i Népszavában olvastam a városrészek rehabilitációjáról. A gondolat nem új keletű, már a leváltott rendszer is azért forszírozta elsősorban a szövetkezeti lakásépítési programokat, mert így a tulajdonközösségek nyakába lehetett lőcsölni a karbantartás és felújítás összes gondjait. A vízfejjé duzzadt IKV továbbra sem tett semmit a lakbérek beszedésén kívül. A magántulajdonost már akkor bírsággal történő fenyegetéssel lehetett kényszeríteni például az alig csöpögő ereszcsatorna rendbehozatalára, de IKV-ház esetében az eső után negyed órával sem volt tanácsos az eresz alatt nyitott ernyő nélkül közlekedni. Na, de erre mondhatjuk, hogy ez volt a múlt. Sajnos, érzésem szerint, a jelenlegi privatizáció jegyében, viszonylag olcsó áron eladott bérlakások új tulajdonközösségeit is besétáltatták a 22-es csapdájába, mert elfelejtették közölni az új tulajdonosokkal, hogy léteznek jogszabály által előírt közép- és hosszú távú felújítási programok, amiket az IKV 10—12 éven keresztül elmulasztott a lakbérek fejében teljesíteni. Ilyen például a központi fűtés csöveinek felülvizsgálata, esetleg cseréje, vagy a víz- és csatornarendszer, az elektromos rendszer kötelező felújítása. Továbbá az önkormányzat, vagy az új IKV bármikor elrendelheti városszépészeti szempontból, amit az előd 10—15 éven át elmulasztott. Nevezetesen a külső vakolat felújítását (utcafront, világkiállítás). Ezért balekok a „boldog” új tulajdonosok, mert a lakás vételárával már amúgy is el vannak adósodva a legtöbben, és a felsorolt felújítások mai árai több százezer forint újabb kölcsönbe kergetik a tulajdonosokat. Ha újsütetű városvezetőink egyszer is a kispénzű emberek gondjaival törődnének,— mint ahogy azt a választásokon megígérték —, akkor minden olyan eladott bérháznál, ahol az utolsó 10 évben az IKV jelentős felújítást nem végzett, az erre az időre eső lakbérek összegét átutaltatnák az új tulajdonközösségek felújítási számlájára, mivel a lakók a nemleges szolgáltatásért fizettek éveken át. Ez sem lenne igazi megoldás, tekintettel az infláció okozta pénzromlásra, de legalább erkölcsileg alátámasztaná a későbbi kötelező felújítások végrehajtását. Na, de miért is gondolkodnának a nyomorgók eszével a város, a kerületek vezetői? Így aztán inkább van reményünk új Mária-Valéria telepekre, vagy a dél-amerikai bádogvárosok adaptációjára, ahová a cikk szerinti „igényteleneket” kellene kiszorítani. Nem tagadom, hogy létezik egy lumpen réteg, amely tényleg tönkreteszi a lakásokat, de azért fölmerülhetne az illetékesekben, hogy az elmúlt 40 év alatt a népesség nagy részének igenis változott az igénye. Kíváncsi lennék, hogy eme gondolatok kiagyalói hol éltek az elmúlt évtizedekben? Sajnos, a jelen átalakulás „áldásos” következményeként nem a népesség vált igénytelenné, hanem a lehetőségei csökkentek a választásra. Dr. Herendi Károly Budapest Uralkodó párt! Olvasom a Népszava március 1-jei számában, hogy Horn Gyula Izraelbe utazik, mégpedig a Munkapárt meghívására. (Itt már összerezzentem ...) Tovább olvasva a hírt, Horn elsősorban a kormányzó Munkapárt vezetőivel, köztük Rabin kormányfővel és Joszi Beilin külügyminiszter-helyettessel folytat majd eszmecserét, de találkozik a bethlehemi főpolgármesterrel, valamint az izraeli szakszervezetek elnökével is. Te jó ég! Nálunk, aki sokat emlegeti a munkát, azt nemes egyszerűséggel lekommunistázzák. Izraelben meg — ahová szinte tolakodnak a koalíciós politikusaink — a Munkapárt uralkodik. Én ezt tényleg elfelejtettem. Nahát?! De mit szól ehhez Orbán Viktor? Mécs László Esztergom Két lehetőség A lapban két ízben jelent forintos vízdíjat az 1992. megírás a kőbányai szegé- szeptemberi számlán júliusnyékről és a kiegyenlítetlen ra visszamenőleg emelte, számlákról. Arról hallgat az 1993 januárjában rátette az önkormányzat, hogy a 266 százalék áfát, és a február 142-2180 Ezen a közvetlen telefonszámon várjuk olvasóink közérdekű kérdéseit, észrevételeit, javaslatait. Telefonos olvasószolgálatunk hétköznapokon — szombat kivételével — reggel 9-től délután 4 óráig áll olvasóink rendelkezésére közvetlenül, délután 4-től reggel 9 óráig üzenetrögzítővel. Egyben kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy a Szerintembe szánt leveleikre ne várjanak választ. A magyarázat: olyan bőséggel árasztanak el bennünket írásaikkal (aminek különben őszintén örülünk), hogy azok többségének közlése nem áll módunkban, és válaszunkban sem hivatkozhatnánk másra. Parlamenti képviselet nélkül Az Országgyűlés nyugdíjakról szóló vitája során ismételten kiderült, hogy a 2,8 millió idős embernek nincs igazi parlamenti képviselete. A koalíciós pártok még a saját maguk által hozott törvényt sem tartják be, és a kétkulcsos áfa miatt beígért kompenzálás is elmaradt. Az optimista megítélés szerint várható 18 százalékos inflációval szemben átlagosan csak 9,6 százalékkal emelték a nyugellátásokat, így a nyugdíjak értékvesztése tovább folytatódik. Sajnálatos, hogy a koalíciós pártokon kívül még az ellenzéki Fidesz is a nyugdíjasok ellen szavazott, egyedül az MSZP-sek — Csehák Judit és Kovács Pál — képviselték hatékonyan az idős emberek érdekeit. A felszólalásokból az is kiderült, hogy a tb közel 44 milliárd forint olyan szociális kiadást finanszíroz, ami után járulékbevétele nincs, és az a költségvetésre tartozna! Ha a kormány végrehajtotta volna az államháztartási reformot, akkor az abból keletkező megtakarítások forrásul szolgálhatnának az értékálló nyugdíjak fedezetére. Ehelyett tétlenül nézte, hogy százmilliárdos tb-járulékhiány keletkezzen, holott azt adók módjára be lehetett volna hajtani. Toll Iván Pécs Fogalmuk sínes róla Gratulálok mindazoknak a képviselő hölgyeknek és uraknak, akik arra szavaztak, hogy a nők nyugdíjkorhatárát felemeljék. Az urakon nem is csodálkozom annyira, annál inkább a képviselőnőkön. Döntéseikből kiindulva azt kell feltételeznem, hogy halvány fogalmuk sincs arról, milyen az, amikor egy nőnek a háztartás, a gyermeknevelés, a családi élet mindennapi gondjai mellett még el kell járni három műszakba dolgozni. Nemhogy könnyítenének a nők helyzetén, még nehezítik. Jutalmul még dolgozhatunk plusz öt évet. Persze a kényelmes székekből könnyű a gombokat nyomkodni a mi kárunkra. Busáné Balba Ilona Hajdúhadház Be vagyunk leplezve... Régmúlt időktől módomban állt, áll a Népszavát oldalról oldalra végigolvasni. Szerettem mind az „átkos”, mind az „új” időben. Természetesen hűséges olvasója vagyok a Szerintem rovatnak is. A Hétről hétre, Napról napra felcímű írásokat soha ki nem hagynám. A lap olvasása közeli ismeretségbe hozott az állandó újságírógárdájával. Egyiküknek ez, másikuknak az a stílusa, gondolatszerkesztése; egyiknek nagyobb, másiknak kisebb „a jól odamondok!” bátorsága. Miért is írom le mindezeket? Aki mindig és következetesen olvassa a lapban megjelenő írásokat, bennük felismeri a hang, a szidás, a stílus, a szórend, sőt egyes szavakhoz fűződő szeretetét. Aki ír a napilap 3. oldalán, vagy ír hátrább a Szerintem-oldalon, bármilyen álnevet vesz is fel, mindig ugyanaz az újságíró marad. így jöttem rá, hogy Kéri Tamás azonos Toll Ivánnal; Szerdahelyi azonos Wambach Bélával; Gantner Ilona azonos Németh Zsuzsával és így tovább. Kedves Szerintem! A felszabadulástól átgyúrni akartuk mindnyájunkat, most újból menne az átgyúrás. Mindhiába, és legyen okulásukra két élményem az „átkosból” (végig párttag voltam). Zemplén egyik falujában pártküldetésben jártam a helybeli párttitkárral a falut. Déli 12-kor megkondult a katolikus templom harangja. A párttitkár levette a kalapját, s csak a harangszó megszűnte után tette a fejére. A másik: A megyei első titkár feleségének gyermeke született. Egy általános iskola énekkara (kis létszámmal) elment a titkár barátom lakására, ünnepelni. Köztük volt leányom is. A lakásban előre rendezkedtek, hogy elférjenek. A fiatal kismama (a párttitkár felesége!) szól leányomnak: kérlek, az állványt vidd hátrébb a szekrény mellé. (Úgy tevén!) Jön leányzóm haza, és mondja: apu, amikor a szekrény mellé raktam az állványt, láttam, hogy vagy 3 nagy szentkép van a szekrény mögé eldugva. Nyilván, amikor eljöttünk, visszakerültek a helyükre. Talán jó lenne mindnyájunknak az eszünkre hallgatni! Egy a 800 000 közül (Tisztelt „Egy”! Tanulságos történetei valóban okulásunkul szolgálhatnak, az a biztonság pedig, amelylyel hármunkat is „beazonosított", egyenesen lenyűgöző. Kár, hogy saját magát nem tudta azonosítani. Én itt most nem fogok tiltakozni az ön kajta feltételezése ellen, kapóra jött. Több olvasónknak szemet szúrt ugyanis, hogy a Szerintem rovatban az átlagosnál jóval gyakrabban jelennek meg egyes levelezők — így például a pécsi Toll Iván — írásai. Na már most, ha az illető úr tényleg azonos velem, aki a Szerintemet gondozom, azt hiszem, a dolgot nem kell tovább magyarázni... Legfeljebb komolyan. Ehhez, hadd hívjam segítségül az Élet és Irodalmat, amelynek szintén nívós Szerintem rovatában” — ők Páratlan oldalnak hívják — már hosszabb ideje glosszaverseny folyik, s erre a résztvevők tavaly másfél ezer írást küldtek be. Ugye azt nem kell mondanom, hogy közölni csak néhány százat lehetett. Az élettel teli irodalmi lap nem aszerint válogat, hogy ki mennyi ideje fizet elő az „ÉS”-re, illetve levelében milyen sűrűn hivatkozik a sajtószabadságra; azokat a glosszákat részesítik előnyben, amelyek témaválasztásuknál, frissességüknél és színvonaluknál fogva a legjobban megnyerik a tetszésüket. Annak ódiumát is vállalva, hogy az ízlések különbözőek. De aki a „tárgyidőszakban” nem publikál legalább három írást a Páratlan oldalon, eleve nem nyerheti meg a glosszaversenyt... K. T.) 9