Népszava, 1993. április (121. évfolyam, 76–100. sz.)

1993-04-08 / 82. szám

NÉPSZAVA 1993. ÁPRILIS 8., CSÜTÖRTÖK Ezekben a hetekben a szokottnál is nagyobb figyelmet fordítunk a társadalombiztosítási választásokra. Ezért rendszeresen vendégül látjuk ezen az oldalon a hat nagy szakszervezeti konföderációt, hogy mutatkozzanak be, győzzék meg olvasóinkat arról, hogy lesz mi között és lesz miért választani Magyarországon. Munkástanácsok Országos Szövetsége 1021 Budapest, Tárogató u. 2-4. Telefon: 176-2802, 176-2333/285, 135-4179 Fax: 176-2802 A Munkástanácsok Országos Szövetsége arra törekszik, hogy elmélyítse a demokratikus folyamatokat, beleértve ebbe a szociális piacgazdaságot, amely olyan magántulajdonra épül, amelyet a társadalmi felelősség, a parlamentáris demokrácia, az emberi és kulturális jogok tiszteletben tartása, a gyülekezési szabadság és a szakszervezeti jogok, a pluralizmus és a többnemzetiségű, többkultúrájú társadalmakban tanúsított tolerancia határol be. A munkavállalók jövőjéért A rendszerváltást kísérő eufória viszonylag gyorsan szertefoszlott. Az oly áhított „szép új világ” — amelybe azonnal megérkezni vágytunk — mára mindinkább a ködös távolba kerül. Már a 80-as évek elején is minden eresztékében recsegő tervgazdasági struktúra a szemünk láttára omlik össze, s romjai vágyainkat is maguk alá temetik. Történelmi léptékben az átalakulás nehéz perceit éljük. Nemcsak a régi gazdasági szerkezet lebontásából fakadó kínok gyötörnek, hanem kincsnek hitt értékeink pusztulásának látványa is. A kiürült munkahelyek termelőközösségei atomjaikra estek szét, melyeknek volt tagjai reményvesztetten keresik a helyet, ahol életük új értelmet lelhet. A közösségi szellem, a szolidaritás kiveszőben lévő kategóriák, melyeknek a helyét mindinkább az egyéni érvényesülés foglalja el, egyre inkább eluralkodik a „mit törődöm én a más bajával” és a legváltozatosabb képekben tűnnek fel az egyéni túlélési stratégiák. A korábban mesterségesen egybentartott, és így megjelenített szervezeteken belül megindult erjedés új közösségeket is létrehozott. Így történt ez a szakszervezeti életben is. Míg a s tagok egy része vissza sem nézve mindent hátrahagyott, addig különböző indíttatásból elkezdődött egy sajátos önszerveződés. Ennek termékei a munkástanácsok is. Már 1989-ben a rendszerváltás „előszobájában” lázas gyorsasággal alakultak meg az első csoportok, amelyek az 1956-os munkástanácsok eszmeiségén építkeztek. Felrémlett köreikben a munkásönigazgatás néhány hónapos élménye, és ami akkor nem valósulhatott meg, hirtelen most megvalósíthatónak látszott. Míg az első időszakban létrejött munkástanács szervezetek kizárólag a gazdasági rendszerváltásra koncentráltak és egyre többet konfrontálódtak szűk érdekcsoportokkal, addig megjelentek az új gondolatok is, közöttük olyanok, amelyek az 56-os elveket ugyan megtartva, de egyre inkább a klaszszikus szakszervezeti értékek mentén és tevékenységgel működtek. A szétszórt helyi munkástanácsok egyre inkább érezték, hogy egy országos szövetség életre hívása megkerülhetetlen. A több tucat szervezetből és több áramlatból létrejött szövetség kezdetben nem volt mentes a belső vitáktól, melyeknek történései nemritkán botrányszerűen kerültek a nyilvánosság elé. Természetes az is, hogy ezeket a belső vívódásokat és az ebből származó veszteségeket nem kis kárörömmel szemlélték akkori ellenfeleink. Szerencsére tagságunk józanságának köszönhetően ezt mára a múlté. Jó szándékú kékgallérosaink jobbára kinőtték a serdülés gyermekbetegségeit. Letisztult programmal, elveinkben megerősödve a hat nagy szakszervezet egyikeként jegyezhet bennünket a hazai és a nemzetközi közvélemény. Eközben elcsitulni látszanak a szakszervezetközi konfliktusok, amelyeknek korábbi hangos pengeváltásait nemritkán megbotránkozással követték a a munkavállalók. Kéjes örömmel figyelték viszont azok, akik pontosan tudták, mit veszíthetnek, ha a szakszervezetek egymásra találnak. Főleg a szakszervezeti vagyon megosztása körül csaptak magasra a hullámok, amelyek mögött ott húzódott a jól kivehető sanda szándék. A teljes vagyonvesztés veszélyének felsejlése minden konföderációt gyorsan kijózanított, hiszen az a totális szakszervezetlenítés állapotát hozta volna létre, legalább egy évtizedre. Ma már nincs értelme vitatni, ki hozta a nagyobb áldozatot, ki tett több gesztust a megegyezésre. A szakszervezeti béke és az ebből létrejött, felmutatható erő érték. Erre az erőre ma nagy szükség van. Enélkül nem jöhetett volna létre megegyezés 1992 novemberében a szakszervezeti követelésekben a kormánnyal és a munkaadókkal. Komoly szakszervezeti öszszefogásra sarkallnak azok a jól érzékelhető gazdasági tendenciák is, amelyek mármár elviselhetetlen szintre emelik a munkanélküliséget, miközben a körvonalai sem látszanak a gazdasági kibontakozásnak. Munkahelyek ezrei szűnnek meg naponta, eközben nyomát sem látni, hogy az elavult, szükségszerűen bezárásra ítélt munkahelyek helyett újak teremtődnének. Az érdekegyeztető tárgyalások során a kormány mossa kezeit, mondván: a másik két szociális partner feladata, hogy a piaci feltételeknek megfeleljenek. A másik oldalon viszont szemérmetlenül folyik az állami vagyon kifosztása egy szűk réteg hasznára, amely látványosan, iszonyú gyorsasággal gazdagodik. A növekvő gondok ellenére egyre barátságtalanabb lépésekre szánja el magát a költségvetés, hiszen a munkában lévőkre mind nagyobb terheket ró. A munkában lévőknek más okok miatt sem rózsás a helyzete. Az új Munka Törvénykönyvet megelőző vita során a Munkástanácsok Szövetsége minden lehetséges fórumot felhasználva elmondta, hogy egy törvény értékét az adja meg, ha annak betartására a felek kötelezhetők. Meggyőződésünk, hogy az életbelépés óta eltelt majd egy év tapasztalatait is figyelembe véve fel kell nyitni ezt a törvényt, a szükséges módosításokat el kell végezni és emellé olyan szankciókat kell rendelni, amelyek garantálják a törvényi rendelkezések betartását. Meg kell állítani a privatizációs visszaéléseket is, amelyek különösen ingerük az egész közvéleményt. Csak üdvözölni tudjuk a rendőrség gazdasági osztályainak felállítását, ezek hatásos működését azonban törvényekkel is biztosítani kell. Szükségessé vált a Büntető Törvénykönyv és a Szabálysértési Kódex módosítása is. Két év óta követeljük, hogy ne legyen joghézag, a privatizációs visszaélések és a gazdasági bűncselekmények minden típusa büntethető legyen.. A privatizációt a törvényhozás felügyelete alá kellene helyezni, hiszen ez a megoldás, amely ezt kizárólag egy haszonelvű gazdasági társaság feladatává tette, nem tarthatja szem előtt a nemzeti érdekeket. Márpedig az nemzeti érdeket sért, ha jól prosperáló vállalatokat adnak el sokszor kétes egzisztenciájú külföldi befektetőknek, akikről később kiderül, hogy csupán a versenytársakat vették meg, így kivonva őket a „forgalomból”. A munkavállalói tulajdonhoz jutás lehetőségeivel sem lehetünk elégedettek. Egy nem éppen jól sikerült MRP- törvény mellett — amelynek módosítása kezdeményezésünkre is folyamatban van — más technikák alkalmazására is lehetőséget kell biztosítani. Ezeknek nem csupán az elvi lehetőségét, de pénzügyi-gazdasági feltételeit is meg kell teremteni. Az előzőekben felsoroltak mind olyan alapkérdések, amelyekben a szakszervezetek között látszólag nincs vita. A szakszervezetek viszont most újabb kihívás előtt állnak. Arról a két választásról van szó, amelyekben így vagy úgy, de megmérettetnek. Külön-külön is, egymás között, de egyben a társadalom előtt is. Mindkét választás sikerében érdekelt a Munkástanácsok Országos Szövetsége. Az üzemi tanácsi választások rendkívüli jelentőségét kívántuk népszerűsíteni egy nemrég terjesztett szórólapunkban is, különösen azokon a munkahelyeken, ahol ma már egyetlen szakszervezet sem működik. Kicsit más aspektusa van a társadalombiztosítási önkormányzat választásának. A törvényalkotók a 2500-ban meglehetősen magas részvételi arányhoz kötötték az érvényességet. Talán azt akarják mérni, mekkora támogatottságra számíthatnak a szakszervezetek, milyen értéket mutat társadalmi presztízsük? Lehet. Úgy gondoljuk, közösen meg tudunk felelni ennek a kihívásnak. Ez közös felelősség az egész társadalom érdekében. A társadalombiztosítási önkormányzatok felállításában és működtetésében meg kell jeleníteni azokat az érdekeket, s ehhez joguk van a munkavállalóknak, mert életjövedelmük egy jelentős részét fizetik be azért, hogy szükség esetén magas szintű ellátáshoz jussanak és idős napjaikban gondtalanul élhessenek. Mi arra biztatunk minden választópolgárt, ne sajnálják az időt, menjenek el választani. Szavazataikat az arra legérdemesebb szervezet képviselőire adják le! Hisszük, hogy a szakszervezeti gondolat nem merült ki. A különbözőségek ugyan a szakszervezeti pluralizmusban testet öltenek, de ezek a különbözőségek nem szabad hogy kioltsák egymást, egymást erősítve kell hogy érvényesüljenek a munkavállalók érdekében. Czöndör Gyula ügyvivő Munkásdemonstráció Diósgyőrben 1992 júniusában Néhány gondolat az MRP-ről A Munkástanácsok Országos Szövetsége működése egyik legfontosabb eredményének tartja, hogy megszületett a Munkavállalói Részvénytulajdonosi Programról szóló törvény, amely a privatizációban való részvételt nemcsak a gazdasági vezetésben kivételezett helyzetben levők részére teszi lehetővé, hanem komoly tőkét felhalmozni nem tudó munkavállalók részére is. Bár a megszületett törvény már eddig is számtalan kritikát váltott ki, mégis a gazdaság egyes területein a teljes munkavállalói körnek lehetővé tette, hogy a korábbi állami vagyont ilyen módon a maguk hasznára megszerezzék. Jeffrey R. Gates amerikai szakértő a következőképpen fogalmaz: „Mindenki igényli a piacgazdaságból fakadó szabadságot, hatékonyságot és anyagi hasznot, ugyanakkor kevesek kívánják a munkanélküliséget, otthontalanságot, szegénységet, csak néhányat említve azok közül, amelyeket a nem beavatkozás gazdaságpolitikája eredményez. A munkavállalói résztulajdonosi program finanszírozási technikának és a hozzá hasonló technikáknak célja (mint pl. a kapcsolódó vállalati résztulajdonosi program, a fogyasztói résztulajdonosi program és az általános résztulajdonosi program), hogy a lehető legszélesebb körben érvényesítse a bevételt termelő tőkevagyon tulajdonlásából fakadó politikai, szociális és pszichológiai előnyöket.” A törvényt ismerve egy ilyen program elindítása komoly szakértelmet igényel. A munkavállalók kiszolgáltatottságának megszüntetése érdekében szövetségünk egy irodát foglalkoztat mindazok segítésére, akik fontosnak és megoldásnak tartják a munkavállalói résztulajdonosi programot. Ezúton közöljük ennek az irodának a címét: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 48—52. Tel.: 210-0229, 210-0200/1021. Ezen a címen Lengyel Miklós és dr. Retter Bertalan szakértőket kérjük keresni. Speciális problémájukkal ezentúl a szövetség tisztségviselői is tisztelettel várják érdeklődésüket. MUNKÁSTANÁCSOK A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ÖNKORMÁNYZATBAN Célunk a létbiztonság javítása, a kölcsönös kötelesség- és segítségvállalás alapján A Munkástanácsok Országos Szövetsége segíteni tudja önöket: — a paragrafusok dzsungelében eligazodni; — hogy a betegek, egészségügyiek, nyugdíjasok kiszolgáltatottsága csökkenjen; — hogy a társadalombiztosítástól emberhez méltó körülmények között, időben megkapja ellátását, nyugdíját; — hogy a járulékot valóban az egészsége, gyógyulása érdekében fizesse; — hogy olyan ellátást, gyógyszert kapjon, ami jobban segít, hogy amikor nyugdíjba vonul, az ön által is tervezhető és ellenőrizhető ellátást kapja. Sajnos az ellátások mértéke a gazdaság teljesítményétől és vele összefüggésben az ön bérétől függ, amit a társadalombiztosítási önkormányzat azonnal nem tud kedvezőbb irányba befolyásolni. Ezzel szemben biztonsággal ígérhetjük, hogy: — a társadalombiztosítás irányításánál mindannyiunk érdekében a működés biztonságára törekszünk; — a társadalombiztosítási vagyont szakértelemmel kezeljük, gyümölcsöztetjük; — nem engedjük át a biztosítási piac szétrombolóinak az ön szociális biztonságára kialakított társadalombiztosítási rendszert Mindezeket a nők és férfiak, a fiatalok és öregek, az aktív dolgozók és azellátásra szorultak, a kisebb és a nagyobb járulékot fizetők szolidaritásának, tudatos kockázatközösségének erejével kívánjuk megvalósítani. Tudjuk, hogy ebben a megpróbáltatásokkal és szűkösséggel terhes időszakban — mint legfontosabb és elérhető eszközre — az „emberségesebb” szakértelemre számíthatunk a leginkább. Választási listánkra ezért ebből a szellemi körből kértünk fel képviselőket. TISZTELT VÁLASZTÓPOLGÁR! Ha alapvető célkitűzéseinkkel egyetért, és úgy gondolja, hogy a részletekben még kiegészítésekre szorulnánk, kérjük, keresse szövetségünkkel a kapcsolatot! A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS megújításának PROGRAMJA 1. Érthető és áttekinthető terjedelmű szabályok kialakítása. 2. Működést jobban kiszolgáló, emberbarát, és jobb tájékoztatásra képes ügyvitel kialakítása. 3. A szükségleteken alapuló ellátás nyújtása. 4. A várható megbetegedések, balesetek és foglalkozási betegségek kockázatát csökkenteni képes megelőző szolgáltatások kifejlesztése. 5. Elsődlegesen a gyógyulást és rehabilitáció célját szolgáló gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás kialakítása. 6. A befizetett nyugdíjjárulék és a kifizetett nyugdíj mértéke közötti kapcsolat fokozatos megteremtésére való törek-7. A szociális és egészségügyi közvagyon meghatározása. 1. A társadalombiztosítás működésének összehangolása a kialakulás alatt levő önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakkal, a szociális, egészségügyi célú alapítványokkal, egyesületekkel, pénzalapokkal. 9. Az Európai Gazdasági Közösség egységesítési folyamatához való alkalmazkodás érdekében az ügyvitelek és szabályozási összehangolás elkezdése. 7 Az üzemi tanácsok és a szakszervezetek A fejlett piacgazdaságokban felismerték, hogy a tőke és a termelőeszköz-tulajdon mellett fontos tényező a munkaerő birtokosa, a munkavállaló is. A vállalkozói kockázat nem csak a vállalkozók kockázata, ebben kénytelenek velük osztozni dolgozóik is. A munkabéke biztosítása miatt szükséges a teljes kollektíva képviseletében bekapcsolódni azon vállalati döntésekbe, amelyek közvetve, vagy közvetlenül érintik a munkahelyek biztonságát, a munkakörülményeket, a kereseti viszonyokat. A munkáltató döntéseiben való részvétel jogának gyakorlására az új Munka Törvénykönyv üzemi tanácsok felállítását rendelte el. Az üzemi tanács jogairól: — Együttdöntési jog illeti meg a KSZ-ben meghatározott jóléti-szociális célú pénzeszközök felhasználása, illetve az ilyen jellegű intézmények és ingatlanok hasznosítása tekintetében. — Egyetértése szükséges a munkavédelmi szabályzat kiadásához. — Előzetesen véleményezi a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetét, különösen az átszervezés, átalakulás, leválás, privatizáció, korszerűsítés témakörökben. — Véleményezi a személyügyi nyilvántartás kialakítását, adatainak körét és tartalmát, a személyügyi tervet, a munkavállalók képzésével összefüggő terveket, a korengedményes nyugdíjra vonatkozó elképzeléseket stb. A munkáltató tájékoztatni köteles legalább félévente az üzemi tanácsot a vállalat gazdasági helyzetét érintő alapvető kérdésekről, a bérek, keresetek alakulásáról és a kifizetéssel összefüggő likviditásról. Az üzemi tanács két, nagyon fontos kötelezettsége közül a sztrájkkal kapcsolatos magatartására fentiekben utaltunk, kimondja azonban a törvény, hogy az ÜT tagjai a tudomásukra jutott információkat a titokvédelmi kötelezettség figyelembevételével kötelesek felhasználni. ÜZEMI TANÁCSOK — minden munkavállalót — így a szervezetlen dolgozókat is képviseli; — csak kollektív ügyekben járhat el; — csak véleményezheti a Kollektív Szerződést és a béralkut (amit a munkáltató és a szakszervezetek nem kötelesek figyelembe venni); — nem szervezhet sztrájkot és abban tagjai részt sem vehetnek, nincs kifogásolási (vétó) joga, MERT — 15 napon belüli véleményezési, egyetértési joga nélkül eleve érvénytelen a munkáltatói döntés; — nem szedhet tagdíjat és költségeit a munkáltató fedezi ; — együttműködési (participációs) joga is van; — előzetes egyeztetési, véleményezési joga van; — kikerülhetetlen a tájékoztatási joga. SZAKSZERVEZETEK — tagságukat képviselik; — tagjai megbízásából egyedi ügyekben is eljárhat; — jogosult a KSZ és a béralku lefolytatására, aláírására; — tagsága felhatalmazásával sztrájkot szervezhet, vétójoga van; — a munkáltató nagyobb csoportot érintő jogellenes intézkedését kifogásolhatja, ez a vétó csak az egyeztető tárgyalásig blokkolja a döntést; — tagdíjbevételből finanszírozza a tagságnak nyújtott szolgáltatásait; — utólagos egyetértési jog, ami egyet nem értés esetén vétó; — erős véleményezési jog mellett tájékoztatást kérhet.