Népszava, 1993. július (121. évfolyam, 151–177. sz.)

1993-07-20 / 167. szám

NÉPSZAVA 199­3. JÚLIUS 2­0., KEDD Hittel az aszály ellen Aszálybizottság létreho­zását kezdeményezi a Független Kisgazda-, Föld­munkás és Polgári Párt — jelentette be Torgyán Jó­zsef, a párt elnöke hétfőn Budapesten az Agro Szál­lóban rendezett aszályfó­rum szünetében tartott saj­tótáj­ékoztatón. Létrehozásának célja, miként a pártelnök kifej­tette, az, hogy széles tár­sadalmi méretű összefogás bontakozzon ki a mező­­gazdaságot sújtó aszályká­rok enyhítésére. Ennek érdekében hívták össze a hétfői aszályfórumot is. Ezen a különböző agrár­­gazdaságban érdekelt szer­vezetek, valamint a tudo­mányos élet képviselői vi­tatták meg a tennivalókat. A Földművelésügyi Mi­nisztérium, bár ugyancsak kapott meghívót, nem kép­viseltette magát a véle­ménycserén. Ez utóbbi tényt Torgyán József kü­lön is nehezményezte. A konkrét feladatokról szólva elhangzott: a károk enyhítése érdekében komplex társadalmi össze­fogásra van szükség. Visz­­sza kell adni a mezőgaz­daságban dolgozó embe­rek hitét, ám ehhez nél­külözhetetlen a támogatás. Ezek közé sorolták töb­bek között a különféle ka­mattámogatásokat, a víz­i díj eltörlését, valamint a hosszú távú hitelezés rendszerének kidolgozá­sát. Szükségesnek mond­ták továbbá, szárazságtű­rő növényi kultúrák meg­honosítását Magyarorszá­gon. Emellett szorgalmaz­ták a mezőgazdasági gép­gyártás újraindítását is, különös tekintettel az erő­gépekre. Ez utóbbi tevé­kenység munkahelyterem­tő voltát különösen hang­súlyozták a sajtótájékoz­tatón. Felvételi ponthatárok RENDŐRTISZTI FŐISKOLA Felsőoktatási intézmény Nappali tagozat Levelező tagozat előjelvették az 1994-es vinécre felvették az 1­­943-as tanévre Bűnügyi szak 113 97 94 Közlekedési szak 72 86 Közrendvédelmi szak 75 95 Igazgatásrendészeti szak 90 89 Határrendészeti szak 103 71 Büntetés-végrehajtási szak 104 82 Vámigazgatási szak 112 95 79 Vámnyomozói szak 83 its ifiei Balaton még nem a régi T­óparti barangolás Erős visszaesés után gyenge folytatás­­ lehetne össze­gezni az idei balatoni forgalmat. Az elmúlt években a tóparti árak a nyugati turisták pénztárcájához igazod­tak, a magyarok számára megfizethetetlenné vált egy kéthetes balatoni pihenés. Az idei szezonig. Július kö­zepén ugyanis azt tapasztaltuk, hogy — ha még nem is mindenkinek, de — egyre elfogadhatóbbak az árak. Az itthon egyszerűen csak magyar tengerként tisztelt tó a ’70-es, ’80-as években olasz és német szótól volt hangos. Az előbbiek a tüzes és kész­séges magyar lányok, az utóbbiak a kétfelé szakadt családok kedvéért látogat­tak nyaranta ide. Persze voltak hazai vendégek is, főként szakszervezeti be­utalókkal elérhető áron tölthetett el két hetet bár­melyik család. Legfeljebb nem mentek étterembe mulatozni, hiszen azokban már akkor is csak nyuga­ti árakon lehetett sírva vigadni. Az árak felszabadítása és a vállalkozó szellem a kilencvenes­­ évek elejére végképp lehetetlenné tette, hogy Átlag Magyar akár egy hetet is a Balaton partján töltsön. A szak­­szervezeti üdülők jó része szálloda lett, s „üzleti ala­pokra” helyezték működé­süket. Magyar ember szá­mára már tíz évvel ezelőtt is elérhetetlenek voltak a szállodák, sőt a Zimmer frei sem reánk várt. A nyugatnémet márka nevű mai istenhez fohász­kodnak már régen kora tavasszal a tó mentén élő bennszülöttek, ám az utób­bi két éviben lényegesen kevesebbszer talált meg­hallgatásra az ima. Ennek több magyarázata is van. Az egyik: a két Németor­szág egyesítése után feles­­■­leges volt Hamburgból és Berlinből útra kelni, hogy itt találkozzék a rokonság, megtehették ezt az Észa­ki-tenger partján is. A másik ok: az árak jócskán elrugaszkodtak az akkori magyar valóságtól. Elma­radtak hát a vendégek, a németek otthon örültek egymásnak, mi meg saját otthonunkban, a fürdőszo­ba zuhanya alatt sopán­kodtunk a megfizethetet­len nyaralás miatt. Sokáig a vízminőség is gond volt, de a Balatoni Intézőbizottságnál állítják, hogy ma már a tó köze­pén inni is lehet a vízből, olyan tiszta. Az angolna­­pusztulás híre sem vonzot­ta a vendégeket, s infor­mátorunk szerint sokan — köztük ő maga is — is­mét szorgalmazzák a mo­torcsónakok használatának engedélyezését. Ez ugyan zajjal jár, és balesetveszé­lyes, de jótékonyan hatna a víz oxigén cseréj­ére, meg vonzaná a pénzesebb vízi embereket. Amíg erre nem kerül sor, addig viszont jó a magyar vendég is. — Bármikor jöhetnek, akár a teljes famíliával, sőt hozza a barátait is — mondja Káptalanfüreden egy háziúr. — Egyszerre akár húszan is elférnek, van hely bőven. Fejenként nyolcszáz forintot fizetnek, meg az üdülőhelyi díjat. Ha enni akarnak, az asz­­szonnyal azt is megbeszél­hetik, olcsón megszámít­ják. De főzhetnek is, ha az jobban tetszik. Takaros a ház, látszik, hogy az idegenforgalom kedvéért bővítették annak idején. Tiszta a kert, mint ahogy a szobák is, bár a heverők nem ígérkeznek túl kényelmesnek. Amúgy csendes a falu, de messze a tó, hegyről le reggelen­te, hegyinek fel délután, keresztül az élénk forgal­mat , lebonyolító főúton. — Ha akarják, lefoglal­juk a szobát — reagál el­gondolkodó ábrázatomra a gazda —, még előleget sem kérek. A tavat szegélyező or­szágúton élénk a for­galom, nincs kifejezett strandidő, ezért sokan in­kább a kirándulás mellett döntöttek. Akad jó néhány látnivaló mindkét parton, de aki kedvet érez hozzá —i­s főként bírja a pénz­tárcája —, az akár a ma­gasból is körültekinthet. Szinte tíz kilométerenként található egy-egy minire­pülőtér, ahonnan sétarepü­lésre indulhatnak bátor jelentkezők. A merészség­re több ok miatt is szük­ség van. A repülőalkalmatosságok között a sárkányrepülőtől az egykori permetező he­likopteren át, az igencsak kivénhedt AN—2-ig min­den megtalálható. A „légikikötőből” alig száz méterre tizennyolc ló közül lehet válogatni, póniktól az angol telivére­kig — kinek-kinek igénye, tudása, mérete szerint. Tiszta az istálló, mellette a büfé is megüti a mérté­ket, még asztalok is van­nak kényelmes székekkel, s az árak is elfogadhatók. Az egyórányi tereplovag­lásért fizetendő hatszáz forint is méltányos. Hasonló szinten van né­hány kilométerrel arrébb a szántódi komp felé ve­zető út mentén az a büfé is, ahol korgó gyomrunk megállásra késztet. Le le­het ülni az út melletti pa­dok egyikére, vagy bel­jebb a kerti asztalokhoz. Családi vállalkozásban működik. Van hamburger hetvenért és Cordon Blue száznegyvenért, palacsinta tizennyolcért és sör nyolc­vanért, üdítő decinként tizenötért, meg nyugta ké­rés nélkül. A korábbinál alacso­nyabb forgalmat jelzi, hogy az országút szélén álldogáló személyautókon is hirdetik: Zimmer frei. Magyar felirattal egyetlen táblát találtunk Szántó­don: szoba kiadó. A vala­mikori vállalati üdülőt vette bérbe egy fiatal pár. A kilenc szobából ötöt a cég dolgozóinak kell fenn­tartani, a többit kiadhat­ják. Szabad szoba még van, noha a telek közvet­lenül a vízparton fekszik. A szobák itt is tiszták, csendesek. Az ár? Egy kétágyas, pótágyazható szoba 1500 forint + áfa, meg az üdülőhelyi díj. „Jó sorsunk” elvetett bennünket drágább helyre is. Ha Siófokról igaz, hogy a Balaton fővárosa, akkor az ottani árakat belváro­sinak minősíthetjük. En­nek ellenére az éttermek zsúfoltak, főként, hogy esőre áll az idő, s még az edzett németek sem kíván­koznak az éppen tizenhat fokos tóba. Pedig főként az egykori törzsvendégek töltik meg a várost. — Lényegesen kevesebb a külföldi vendég, feltűn­tek a franciák, hollandok, belgák, de azért még jön­nek a németek is. Főként hitelkártya- és csekkügy­ben fordulnak hozzánk — mondja Sasvári Leonóra, a Tourinform referense. " Sokan indulnak el úgy, hogy nem tudják, milyen kártyákat fogadnak el Ma­gyarországon, s csak itt éri meglepetés őket. A ta­pasztalat szerint főleg az egykori keleti országból járnak még vissza, mert megszokták a Balatont, s az árak ebben a szezon­ban már alacsonyabbak, mint tavaly. Az egyszerűség ked­véért márkában ismertetik a szállodai árakat is. A leghíresebb hotelben, az Európában egy kétágyas szoba 140 márka, a nem­rég nyitott Janusban en­nek éppen a fele, a ma­gánházaknál fejenként tíz-húsz márkáért kínál­nak szállást. Örömöt is lehet vásárol­ni Siófokon, szintén in­kább csak márkáért, bár lényegesen drágábban. A helyi kocsisoron bangkoki hangulat uralkodik, a kí­nálat a barna bőrűtől a világos szőkéig terjed. A szállodai ágytól a tóparti padokig találni szerelmi nyoszályát, de az autó is egyre népszerűbb. Mi is ezt választjuk, vagyis ko­csiba ülünk, s búcsút in­tünk a Balatonnak. Ez a nyár azért még nem a miénk. Rákos József NYÍLT LEVÉL Közlekedési Főfelügyelet, Tóth István főigazgató úri Tisztelt Tóth úr! Figyelmébe ajánljuk, az alábbi közleményt! Közlemény Az Amerikai Autótulajdonosok és Forgalmazók Érdekképviselete, az alábbiakban bemutatott, a Közleke­dési Főfelügyelet általt írt hasonló, megfélemlítő célú levelek ellensúlyozására a következőket hozza az érdekeltek tudomására: 1 Az érdekképviselet díjmentesen vállalja minden egyes magyar állam­polgár amerikai gépjárművének szabványosítási munkáit. (Az alkatrészárak kivételével.) 2. Az érdekképviselet vállalja az alkatrészköltségek behajtásának megkísérlését a Közlekedési Főfelügye­lettől. 3. Ismételten közöljük, hogy díjmentesen vállaljuk minden egyes magyar állampolgár jogi képviseletét, aki a diszkriminációra utaló tevékenység ellen fellépni kíván. 4. Azok az állampolgárok, akik véleményüket közvetlenül kívánják­­ a Közlekedési Főfelügyelet tudomásá­ra hozni, ezt a következő névre és címre tehetik meg: Közlekedési Főfelügyelet, Tóth István főigazgató Budapest VI., Teréz krt. 38. 1066. 5. Továbbra is követeljük a következőket: — Az elavult 1957-es törvény módosítását. — A fenti törvényen alapuló rendelkezés módosítását. - Az amerikai rendszerű, magasabb szintű világítótestek bevizsgálását a Közlekedési Főfelügyelet által, biztonságtechnikai szempontból. - Fentiek alapján követeljük a diszkrimináció teljes megszüntetését. Véleményüket, leveleiket az alábbi címre várjuk: Amerikai Autótulajdonosok és Forgalmazók Érdekképviselete, Budapest VI., Liszt F. tér. 1061 KÖZLEKEDÉSI FŐFELÜGYELET, BUDAPEST, VI., Teréz körút 38. Telefon: 112-4290, 112-2800 Levélcím: Budapest, 62. Postafiók: 102. 1389 Közúti Jármű Szakág lg. II/42./1993. Ungár Mária úrhölgy részére Tisztelt Hölgyem!­ Az UNIQUE — Transtrade Kft.-hez címzett levelét a Közlekedési Főfelügyelethez továbbították. Tekintettel arra, hogy levélben nyilatkozik arról, hogy a hazai előírásokat nem kielégítő gépkocsit üze­meltet, ezzel a közlekedési hatóságot intézkedési kényszerhelyzetbe hozta. Ezúton értesítem, hogy a területileg illetékes közlekedési felügyeletet az eljárás megindítására felszó­lítottam és kértem a gépkocsival együtt történő idézés foganatosítására. Az idézés során jegyzőkönyv kerül felvételre a vizsgáztatás körülményeivel kapcsolatosan. Ennek során 60 napot tudunk adni a hazai előírásoknak megfelelő állapot megteremtésére, elenkező eset­ben ugyanis kénytelenek leszünk — a jogellenes helyzet megszüntetése érdekében - a rendőrhatóságnál a hatósági jelzések visszavonása ügyében intézkedni. Budapest, 1993. június 15.

Next