Népszava, 1993. augusztus (121. évfolyam, 178–202. sz.)
1993-08-02 / 178. szám
NÉPSZAVA 1993. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ A Washington Post kényes értesülései Kadhafi és a jéghegy csúcsa Tripoli kiterjedt nemzetközi kampányt folytat a Clinton-kormányzat jóindulatának megnyerése, az afrikai ország elszigeteltségének enyhítése érdekében — írja Líbia próbálkozásaival foglalkozó újabb cikkében Jim Hoagland, a Washington Post főmunkatársa. Hoagland július közepén szellőztette meg azt az értesülését, hogy Kadhafi ezredes megbízottai — líbiai diplomaták és külföldön tevékenykedő líbiai üzletemberek — megkörnyékeztek amerikai jogászokat, politológusokat, hirdetési szakértőket és közéleti személyiségeket. Ahhoz kérték tanácsukat, segítségüket, hogy miként fogjanak hozzá Líbia és személy szerint Kadhafi ezredes imázsának javításához. Tripoli és az ezredes nemzetközi megítélése, enyhén szólva is a lehető legkedvezőtlenebb. Kiváltképpen azóta, hogy bebizonyosodott: a líbiai titkosszolgálat két ügynöke vezető szerepet játszott 1988 decemberében a PanAm amerikai légitársaság 103- as számú járatának felrobbantásában, a gép 259 utasának halálában és a skóciai Lockerbie város egy részének elpusztításában. A két líbiait egy amerikai esküdtszék a bizonyítékok alapján vád alá helyezte. Bill Clinton még választási kampánya idején megígérte, hogy nem nyugszik addig, amíg Líbia el nem nyeri méltó büntetését a Lockerbie-katasztrófa előidézéséért. Kadhafi e kérlelhetetlenség enyhítését szeretné valamilyen módon elérni. Amint Hoagland előző cikkében megírta, félmillió dolláros tiszteletdíj-előleget ajánlottak fel tekintélyes amerikai ügyvédeknek, hogy lobbyzzanak Líbia érdekében. A foglalót, féltucatnyi elutasítás után, Abraham D. Sofaer fogadta el. „Nála alkalmasabb szakembert nehezen találhattak volna — jegyezte meg a hír kapcsán a londoni The Independent —, hiszen ő mind Ronald Reagan, mind pedig George Bush adminisztrációja idején a külügyminisztérium rangidős jogásza volt. Arról nem is beszélve, hogy ő dolgozta ki 1986-ban a Tripoli ellen végrehajtott amerikai légitámadások, és később a Líbiával szemben alkalmazott amerikai gazdasági embargó törvényijogi alátámasztását.” Az ügyvéd a Washington Post kérdésére közölte, hogy csakis azért vállalta el a megbízást, hogy „kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak a PanAm 103-as ügyének lezárására”. Nyilatkozata megjelenésének másnapján visszaadta a megbízást. „A Sofaer-ügy egy nagy kiterjedésű és roppant érdekes jéghegy csúcsa csupán, közölte velem egy olvasó és arra biztatott, hogy kutassak tovább, derítsem fel az izraeli kapcsolatot” — kezdi újabb cikkét Jim Hoagland. Azt írja, hogy a telefonálónak teljesen igaza van, mivel, mint kiderült, izraeli közvetítők aktívan részt vesznek a líbiai —amerikai „megbékélésre” irányuló erőfeszítésekben. Sőt, azt állítja, hogy e közvetítőknek kapcsolatuk van Simon Peresz külügyminiszterhez. „Amerikai hivatalos körökben kezdik gyanítani, hogy a jeruzsálemi diplomácia vezetője ugyanarra játszik, mint 1985-ben. Akkor arra biztatta a Reagan-kormányzatot, hogy tegyen gesztust az iráni mérsékeltek felé azzal, hogy — izraeli közvetítéssel — amerikai rakétákat ad el Teheránnak. Kadhafi érdekében szót emelve, Peresz ismét arra törekszik, mint Irán esetében, semlegesíteni óhajtja Izrael egyik legádázabb ellenségét” — írja Hoagland. Vajon mit szólnak mindehhez izraeli kormánykörökben? És cáfol-e majd a korrupció és maffiakapcsolatok gyanújába keveredett Giulio Andreotti volt olasz miniszterelnök? Róla ugyanis szintén azt állítja Hoagland, hogy részt vállalt a líbiai imázsépítő kampányban. A líbiai ügyhöz ugyan semmi köze sincs annak a ténynek, hogy Andreotti nemrégen amerikai ügyvédet fogadott, de az újságíró megemlíti: az olasz exkormányfő Abraham D. Sofaert bízta meg ártatlansága bizonyításával. kj Nem lehet tudni, ki volt a szőke nő Újabb merényletektől fél Itália Az olasz hatóságok továbbra is a sötétben tapogatóznak a kedd éjféli merénylet tetteseit illetően. Nem sikerült megállapítani annak a 25 év körüli szőke nőnek a személyazonosságát, akit szemtanúk a milánói merénylet és egy korábbi római robbantás helyszínén is láttak. Meg kell akadályozni, hogy „sötét és reakciós erők önkényuralmi megoldások felé tereljék a nép változások iránti vágyát” — jelentette ki Isikcola Mancino belügyminiszter az ország rendőrfőkapitányainak szombati rendkívüli tanácskozásán. Mancino olyan drámai szavakkal ecsetelte az itáliai helyzetet, hogy egyes lapok azt olvasták ki belőle, a miniszter államcsíny lehetőségétől tart. A rendőrkapitányságokon felfüggesztették a nyári szabadságokat. A merényletek legközelebbi célpontja Szardínia lehet — ezt egy, a hatóságokkal együttműködő apuliai maffiafőnök mondta. A bűnbánó maffiózó szerint a robbantások célja az idegenforgalom megzavarása lenne abból a célból, hogy bosszút álljanak a szigeten lévő szuperbörtönért, az Asinaráért, melybe a tavalyi palermói merénylet után számos befolyásos, rendőrkézre került maffiavezért szállítottak át. Salvatore Annacondia, a maffiózó már hónapokkal ezelőtt beszélt Alberto Maritati apuliai bírónak a történelmi emlékek ellen tervezett merényletekről, de szavait akkor nem vették jegyzőkönyvbe a saját kívánságára. Annacondia szerint a „keresztapákat” feldühítette a fogvatartási rendszabályok szigorítása. Félnek a merényletektől szerte Olaszországban. Torinóban körülkerítették a múzeumokat és a jelentősebb műemlékeket. Szicília műemlékvédelmi hatóságai a hadsereg kirendelését kérték a sziget felbecsülhetetlen értékű történelmi emlékeinek védelmére. Umbria egyházi és polgári hatóságai különleges őrjáratokat szerveztek a világhírű történelmi emlékek, köztük az orivetói Dóm, az Assisi Szent Ferenc-bazilika és a Santa Chiara-templom védelmére. (MTI) Demjanjuk még marad Az izraeli legfelsőbb bíróság vasárnap legalább tíz nappal elhalasztotta a 73 éves Demjanjuk kitoloncolását az országból. Ez idő alatt a legfőbb ügyész kivizsgálja azt, hogy lehetséges-e újabb bírósági tárgyalást kezdeményezni a múlt hét csütörtökén felmentett Demjanjuk ellen. Az eredeti terv szerint az ukrán származású Demjanjukot vasárnap délután szállították volna Kijevbe. Időközben azonban a Kach elnevezésű jobboldali párt, valamint hat, az egykori náci táborokat megjárt túlélő keresetet nyújtott be a legfelsőbb bíróságon azt állítva, hogy Demjanjuk a sobibori koncentrációs táborban részt vett zsidók megsemmisítésében. (MTI) RUSZLAN, A FARAGATLAN Az orosz törvényhozás hét végi rendkívüli ülésnapját nem pusztán a politikai témák uralták: Ruszlan Haszbulatov, a parlament elnöke például rögtön a megnyitón a támadások középpontjába került amiatt, mert egy tévényilatkozatban „vénasszonynak” nevezte Margaret Thatcher volt brit kormányfőt. Haszbulatov azt követően ragadtatta magát erre az igen udvariatlan kijelentésre, hogy Thatcher aszszony múlt vasárnap az államközösségi televíziónak nyilatkozva a parlament feloszlatását javasolta az orosz káoszból kivezető út első lépéseként. Haszbulatov tévébeszédében ezt sértőnek minősítette, s kifogásolta, hogy az újságírók nem szálltak vitába Thatcherrel. Az újságírók megszégyeníthetik magukat, de nem szégyeníthetik meg népüket, saját politikusaikat, akik semmivel sem alacsonyabbrendűek, mint a hozzánk látogató különböző vénaszszonyok — mondta. Haszbulatovot a parlamenti nyitóülésen több törvényhozó szavai visszavonására kérte, de ő nem volt erre hajlandó, így azután helyette Borisz Fjodorov orosz pénzügyminiszter kért bocsánatot, faragatlannak minősítve a parlamenti elnököt. (MTI) A kormány ellen szervezkedtek A dél-koreai rendőrség nyolc személyt vett őrizetbe kormányellenes szervezkedés gyanújával. A letartóztatottak szocialista színezetű csoportot akartak szervezni azzal a céllal, hogy megdöntsék a jelenlegi kormányt. Az egyik, ötfős csoport tagjai a rendőrség tájékoztatása szerint megsértették az ország nemzetbiztonsági törvényét, amely tiltja kommunista tevékenység folytatását. A csoport tagjai szombaton kerültek rendőrkézre, vezetőjük egy 32 esztendős, állás nélküli személy, korábban egyetemi alkalmazott. Valamenynyien tagjai az illegális Nemzetközi Kommunista Pártnak, s csoportjukat még tavaly októberben hozták létre. Csendélet a Szomáliai fővárosban: ENSZ-katonák, tevék és tevehajcsárok TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztőség 3 NAPRÓL NAPRA ! Kéri Tantás 4 # - Mindenki Legalábbis az ellenkezőjét — különösen ezekben a feljelentgetős időkben — nincs jogunk föltételezni. Jót akart az újság, amelyik majd’ két hete szenzációként — és ezt-azt félreértve, félremagyarázva — tálalta, amit jó ideje tudni lehet. Mármint hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok tagjai társadalmi munkában fognak dolgozni, tisztségviselői ellenben tiszteletdíjra tarthatnak igényt. Az erről szóló törvény megszületésekor még csak reménykedni lehetett abban, hogy nem hiúsítja meg az állampolgárok részvétlensége az önkormányzati választásokat, és fokozatosan kialakulhat a saját lábán álló nyugdíj- és egészségbiztosítás; ha lassan is, de javulhat a nyugdíjasok helyzete, a betegek állapota. Saját javukat akarták azok a milliók, akik a vártnál sokkal nagyobb arányban vettek részt a májusi tb-választásokon, minimum azt érezhették: a szakszervezet csak jobban csinálhatja annál, ahogy most van. Törvényt azonban hoztak, számolatlanul, ki emlékezhetne valamennyire, így a régi rendelkezésből automatikusan új botrány kerekedett, mert szeretünk ugyan minden szentet, de nem állhatjuk, ha maga felé hajlik a keze. Jót akart Forgács Pali bácsi is, aki a tb-kampány során rokonszenves szerénységgel hajtogatta, hogy az önkormányzati tagságért nem fogadnak el majd fizetséget. Kétségtelenül pontosabb lett volna, ha hozzáteszi: „a törvény nem is ad rá módot”, de jelmondatokon felnőtt nemzedékek sora tanúsíthatja, egy szlogen ne annyira pontos, mint inkább rövid és csattanós legyen. Jót akart akkor is a LIGA alapító elnöke, amikor — megtudván, hogy a sajnos, nem ligásokkal teli elnökség tagjai meg akarják szavazni, ami jár nekik , kilátásba helyezte a tb-önkormányzati tagságról történő lemondását. És ki vonhatná kétségbe a LIGA Tanács jó szándékát? Ők a pénteki közgyűlést megelőző csütörtökön, tehát még idejében nyitották fel a munkavállalók szemét, méltatlanokra pazarolták bizalmukat. Le a kalappal a tb-önkormányzatok elnökségeinek a tb-alapok pénzügyeinek rendezésére tett eddigi erőfeszítései előtt! — jelentették ki, majd föltették a kalapjukat, és leszedték a keresztvizet nagy testvérükről, az MSZOSZ-ről. Gondosan ügyelve arra, hogy csak önkormányzati tisztségük hangozzék el, akkor is, amikor pártpolitikai törekvésekkel gyanúsították, és lényegében a tisztségükről történő lemondásra szólították fel őket.Hát persze hogy jót akart az a nem MSZOSZ-es szakszervezeti ügyvivő, aki ezek után részletesen ismertette a rádióban a közalkalmazottitanács-választások összesített eredményeit. Mintegy mellékesen jegyezve meg, hogy a LIGA-hoz tartozó szakszervezetek a művelődés területén nem érték el az országos érdekegyeztetésben való részvételhez szükséges 10 százalékos alsó határt. Az MSZOSZ és a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának választási sikere — kicsit a ligás feltételezésekkel szemben — azt jelzi: nem kell egy szakszervezetnek okvetlenül pártpolitizálnia, elég, ha igyekszik jól képviselni a hozzá tartozó munkavállalók érdekeit. Természetesen az sem mindegy, mennyien tartoznak hozzá. És vajon nem jót akart-e ugyanaz az ügyvivő, aki nemrég azon félelmének adott hangot, hogy — ha nem vigyázunk — kiújulhatnak a szakszervezetek közötti nem kívánatos háborúskodások? Miután a volt SZOT-vagyont — a korábban kialakult hamis erőviszonyok alapján — a szövetségek gyorsan elosztották egymás között... E nyilatkozat ugyanakkor látott napvilágot, mint a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség jó szándékú állásfoglalása. Ez — ha ugyan nem értem félre — abból a pártállami megközelítésből ítéli el a kormány és „egyes szakszervezeti lobbyk” béralkutárgyalásait, hogy tagadják az értéktermelő munka elsődlegességét, többnek képzelik magukat a munkásoknál. A közalkalmazotti, köztisztviselői és egészségügyi „lobbyról” lenne szó, az állásfoglalás pedig, amelynek összeállítói jót akartak, akár a szakszervezetek közötti újabb rosszízű háborúskodás nyitányaként is felfogható. Különösen, ha onnan nézzük, hogy a közalkalmazottak bérkövetelése, a kormány által is elismerten, teljesen jogos. Teljesítése pedig, járulékvonzatai révén, a legszorosabban összefügg a nyugdíj-biztosítási önkormányzat beígérte kiegészítő — vagyis a parlament tavaszi ülésszakán már elfogadott, 14 százalékos emelésen felüli — nyugdíjemelés nagyságával. De hát mindenki jót akart. Ezért még a nyugdíjasok egy részét sem az izgatja elsősorban, menynyi emelés, hány hónapra visszamenőleg jut, és hogy sikerül-e jövőre a nyugdíjak folyamatos értékcsökkenését mérsékelni. Most az az össznépinek feltüntetett kérdés, mennyit vágnak zsebre a tb- önkormányzatok elnökei. Mert aki bennünket képvisel, az nyomorogjon, mint mi! Ha egyszer jót akar.