Népszava, 1994. február (122. évfolyam, 26–49. sz.)

1994-02-22 / 44. szám

NÉPSZAVA Oszthatják már a keveset NÉPSZAVA-információ Nem szállok be a nyilatko­zatháborúba, nem tartok saj­tótájékoztatót, és elzárkó­zom minden kérdés elől, mondta Fekete Görgy lapunknak arról, várható-e, hogy sajtótájékoztatón hozza nyilvánosságra a frekvencia­elosztás részleteit. A bizott­ság véleményezte a kérelme­ket, tette hozzá, a döntést azonban a Művelődési Mi­nisztérium frekvenciaelosz­tási főosztálya hozza, a bu­dapesti kérelmekről döntés még nem született. A Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnöki tiszté­ben tartott egyébként teg­nap Fekete György sajtótá­jékoztatót, bejelentve, hogy mostanra felállt a kulturá­lis élet különböző területei­nek támogatásáról döntő ti­zenhárom szakkuratórium. A tizennegyedik, a színházi, némi késéssel alakul meg, mert a tagokat ajánló szak­mai szervezetek közül ki­maradt a Nemzeti Színház­ban létrejött Magyar Színi Társaság. A színházi szak­mát mégsem éri hátrány, mondta Fekete György, mert az intervenciós összegből húszmilliót bizto­sítottak a Tavaszi Fesztivál megrendezésére, s ebből jelentős összeg a színházak­nak jut. Hogy a Magyar Szí­ni Társaság mikor alakult, s miért nem jutott időben az illetékesek tudomására, ar­ra a jelenlévők nem tudtak lapunknak választ adni. A Kulturális Alap mintegy 440 milliót oszthat szét kuratóriumai révén, reál­értékben tehát kevesebbet a tavalyinál. KULTÚRA 1994. FEBRUÁR 22., KEDD 11 Jutocsa Tours Miskolcon Szegény közértesek krónikája és hamleti áldozat A Miskolci Nemzeti Színház jó hozzánk, újságírókhoz. Hegyi Árpád Jutocsa igazgató úgy kéthavonta mikrobu­­szos, kis túrákat tervez a fő­városból Miskolcra, hogy a sajtó képviselői részt vehes­senek az esedékes színházi bemutatókon s találkozhas­sanak az alkotókkal. A törzs­utasok folyamatosan figye­lemmel kísérhetik az ország második legnagyobb városá­nak színházi életét. A múlt hét végi expedíció most is vadonatúj produk­ciók megtekintésére irá­nyult. A színház magyar ős­bemutatót tartott: Horváth Péter ABC című művének premierjét. A szerzőről annyit kell tudni, hogy azo­nos azzal a Horváth Péterrel, akit úgy két évtizede színész­ként ismertünk meg színpad­ról és filmből (Ballagás), to­vábbá a novellista és regény­író Horváth Péterrel (Az egéridőtől a Színház a ma­­gasbanig), valamint a Szere­lem első vérig társ- és né­hány tévéjáték egész rende­zőjével, meg a Csaó Bambi­no! és A padlás írójával, ezenkívül a tavalyi székes­­fehérvári Macskajáték-elő­­adás rendezőjével. Legújabb színpadi műve az ABC-ben - úgy is mint közért - játszó­dik, s a helyszín igazán ideá­lisnak látszik. Egyrészt mert munkahely, ahol különböző korú, nemű, indíttatású és hátterű emberek alkotnak ad hoc közösséget, másrészt mert a megjelenítése kézen­fekvő szponzorálási lehető­ségeket kínál. A terep isme­rős: gondolák, felvágot­tas pult, pénztár s a többi, a termékek és a reklámok iga­ziak. Életből ellesettek a hő­sök is, a gondjaikkal, a sze­rencsétlenségükkel, az egy­más iránti figyelmetlensé­gükkel, a kommunikációs ne­hézségeikkel, a nyelvezetük­kel. (Horváth elharapott, fél­bemaradt közhelyekből sző ironikus dialógusokat.) Az egyik eladónő a beteg anyjá­val küszködik otthon, a másik az iszákos férjével, kell-e to­vább mondanom? Mindegyi­kük a maga haját fújja. (A mű szellemi elődeinek sora Cse­­hovtól Simon Grayen át Korni­­sig terjed.) Mindennapos konfliktusaik kedves, szo­morkás, fanyarul szellemes életképeket alkotnak. Ügyes, jóféle darab ez, s néha több is: olykor váratlanul, frap­pánsan kiszakad a könnyes­bús kellemességből. A rendező - ne lepődje­nek meg! - Horváth Péter. Az előadás igazi kunsztja, fő mozgatórugója a forgószín­pad mozgatórugója (ha van ilyenje). Ezúttal ugyanis nem a díszlet forog, hanem a publikum. A Csarnok nevű színihelyiség négy falára épült rá Bozóky Mara díszle­te, s a középütt elhelyezke­dő nézőszéksorok ringlispi­leznek a soron következő helyszín felé. Szeretnivaló­­ak a színészi alakítások, fő­ként Matus György joviális üzletvezetője, Seres Ildikó belevaló Icája, Turóczi Éva egyen-Ágija, Kuna Károly lazára gerjesztett Sanyija, Máhr Ági és Dézsy Szabó Gá­bor illegális szerelmespárja. A miskolciak másik új­donsága Shakespeare Ham­­letje, Nagy Viktor mű. rende­zői elképzelése híján. A saj­nálatos mulasztás első szá­mú áldozataként Szervét Tibor erőfeszít heroikusat a címszerepben.­ ­ Stuber Andrea Péva Ibolya és Posta Lajos az ABC-ben Strassburger Alexandra felvétele Holocaust A magyarországi Holocaust 50. évfordulójának emlékére vasárnap este díszbemutatón vetítették a Schindler listája című Steven Spielberg-filmet. Alig néhány nappal a bécsi díszbemutató után, amelyen, a tudósítások szerint, részt vett az egész osztrák kormány, a teljes politikai elit. Jól kö­rülnéztem a magyar Honvédség Művelődési Házában, de ott bizony a politikai elitnek akár kormánypárti, akár ellen­zéki tagjaiból elég kevesen jelentek meg. Zilk bécsi főpol­gármester a vetítés után azt javasolta, hogy ez a film le­gyen kötelező tananyag. Kíváncsi vagyok, indítványoz-e valaki valami hasonlót itt is? Mindenesetre eredmény, hogy Spielberg filmjét nálunk is bemutatják. Ellentétben a hetvenes évek világszenzációt és világmegrendülést keltő (kiváltképp a német nézők tö­megeire volt nagy hatással) Holocaust című 13 (vagy 26?) részes amerikai televíziós sorozattal. Emlékszem, bent volt már az országban, néhány epizódját le is vetítették a sajtó­nak, de a Tv akkori filmfőosztály-vezetője megmondta ne­künk őszintén: egyedül nem meri átvenni, mert baj lehet belőle. Összedugják a fejüket a többi népi demokratikus ál­lam tévéseivel, s ha akad köztük egy is, amelyik vállalja, akkor mi is sugározni fogjuk. Hát nem akadt... Ezek a szempontok eltűntek, ez a politika ma már nem létezik. Még nem késő: jó lenne, ha a Magyar Televízió most megvásárolná és a magyar Holocaust emlékévében sugározná a Holocaust című amerikai sorozatot. Barabás Tamás Alex pezseg Szabó Z. Levente NÉPSZAVA Gimnazistaként éltem át a Piramis első nagy korszakát. Most nehezen tudom eldön­teni, hogy a hazai könnyűze­nei élet szűkölködik tehetsé­ges előadókban, vagy Alex, azaz Révész Sándor képes új­ra és újra megnyerni a tini­ket. Az bizonyos, hogy hosszabb­­ részben kénysze­rű, részben önként vállalt - szünet után nemrégiben is­mét szólóalbummal jelent­kezett. És a mostani fiatalok is rajonganak érte. Sőt, már­cius 19-én ebből a zenei anyagból koncertje lesz a Budapest Körcsarnokban. Ezzel olyan világsztárok nyomába lép, mint Tina Tur­ner, Michael Jackson vagy Ray Charles. Félreértés ne essék, csupán arról van szó, hogy nevezettekkel a Pepsi szponzori szerződést kötött, miként most idehaza Ré­vész Sándorral is. KAPARÓS JÁTÉK forintos nyereményalap I Kérjük, hogy _________________ Y—fc /—^ munkanapokon 1 Z-1 I W m 9-16 óra között \ * l T | I érdeklődjenek \ J t 0 156-2533 \ — . . . K \M telefonszámon! \ J A 1 J Figyelje hetente a Színes RTV újságban a „híres arcokat’3 és kaparjon! színes! RÖVIDEN Öbölből vödörbe Guy Foissy kétszemélyes vígjátékára készül a tata­bányai Jászai Mari Szín­ház. Az Öbölből vödörbe című zenés változat két fő­szerepére a népszerű szí­nész házaspár, Sára Ber­nadette és Cseke Péter szerződött. Zeneszerző: Laár András. A produkciót Éless Béla rendezi. Sokkoló aktok Robert Mapplethorpe vi­lághírű fotográfus elegáns és néha sokkoló aktjait, fe­kete-fehér portréit, külön­leges virágcsendéleteit, szado-mazochista képeit mától megnézhetjük az 56 Galériában. (Budapest V., Fálk Miksa u. 7.) A Hamu és Sátántangó díja Cakó Ferenc Hamu című homokanimációja Arany Medvét kapott a berlini film­­fesztiválon. A németországi Kommunális Mozik Szövet­ségének zsűrije pedig Tarr Béla Sátántangójának ítélt oda különdíjat. Ami azt je­lenti, hogy valamennyi német önkormányzati mo­ziban vetítik a filmet. Rémségek kicsi boltja A Rock Színház társulata a Rémségek kicsi boltjára ké­szül. Pontosabban: a darab musicalváltozatának buda­pesti premierjét vasárnap a Művész Színházban tart­ják. A játék szerepeit Udva­rias Anna, Oláh Tibor, Föl­des Tamás, Ullman Zsuzsa játssza-énekli-táncolja. A Rémségeket Méhes László állította színpadra. Liv Ullmann nem áll többé kamera elé, de rendez Bársony Éva NÉPSZAVA Liv Ullmann szinte csak órákra ugrott át Berlinbe, a filmfesztiválra. Ingmar Berg­man híres színésznője nem filmmel érkezett, de film­­szenzációval szolgált. A hí­res norvég színésznő - aki ma, „élő­, egyenes adásban” is olyan természetes és meg­nyerően finom jelenség, mint egykor volt jó érzék­kel kihasználva a nemzetkö­zi publicityt, itt jelentette be, hogy május végén elkez­di forgatni második saját rendezésű filmjét. Két évvel ezelőtt debü­tált rendezőként, a Sofie című filmjével azóta egy sor díjat gyűjtött be, példá­ul Montrealban és Chicagó­ban. Ezúttal a klasszikus norvég irodalom legkedvel­tebb regényét, a Kristin Lavransdattert készül meg­filmesíteni. A norvég Anna Kareninaként emlegetett regényért az írónő, Sigrid Undset 1928-ban Nobel-dí­­jat kapott. - Ha valaki, akkor én va­gyok az, aki hitelesen film­re tudja vinni a regényt, és nemcsak azért, mert nor­vég vagyok - mondta Ull­mann, arra utalva, hogy 19 évesen már Kristin volt a színpadon, Norvégiában. - Emlékszem, amikor Holly­woodba mentem, ezt a sze­repet mindenki szíveden eljátszotta volna. Ingrid Bergmannal meg is álla­podtunk, hogy én játsza­nám Kristint, a fiatal lányt, ő pedig az érett nőt. De ak­koriban a filmjogoknak még a közelébe jutni is el­képzelhetetlen volt. Most egy álmom válik valóra. Izgalmas előzmények után, mint kiderült. Az ajánlatot akkor kapta, ami­kor éppen Gunnar Hellst­­röm svéd rendezővel forga­tott. Nem mellékes apró­ság: elhatározása szerint Liv Ullmann azzal a szere­pével, egy festőművész fe­leségének alakjával vesz búcsút filmszínészi pályá­jától. Valaminek a végén valaminek a kezdetéhez kapott lehetőséget. Át kel­lett vennie a norvég-svéd produkciót egy svéd rende­zőtől, akinek a nagyszabá­sú feladatba beletört a bicskája. - Újraírtam a forgató­­könyvet, olyannak, amilyen­nek én képzelem a filmet. Roppant nehéz volt, hatal­mas regényfolyamot kellett áttennem képekbe, párbe­szédekbe. Ráment az egész őszöm, meg a terem is. Har­minc éve még én is játszot­tam volna a filmben... Most viszont két szép, fia­tal színészt, filmje leendő szerelmespárját is magával hozta Berlinbe. Úgy mutatta be őket, mint a skandináv színpadok fényes csillagait. A jóvágású fiatalemberről még hozzátette, hazájában ő a női közönség rajongott álomlovagja. - Svent 25 éves korom óta ismerem - mondta magyará­zatul arra, miért Sven Nykvistet, Ingmar Bergman filmjeinek mára világhírű operatőrét kérte fel a fény­képezésre, akinek kamerája elé maga is oly sokszor állt, éveken át. - Nála pedig sen­ki nem ismeri jobban azt a tájat, ahol májustól forga­tunk, miután Hellström egyik filmjét épp ott fényké­pezte. Az utolsó kérdésen azért kicsit elborongott Ullmann. - Filmszerep? - tűnődött. - Most csak a rendezés fog­lalkoztat. Minden idegszá­lammal arra összpontosítok, hogy felelős vagyok egy hat­millió dolláros produkció­ért. Bár ki tudja? Talán, egyszer majd, mint valami mulatságos vénasszony, mégiscsak visszatérek a mozikba. Hát? Megvárjuk.

Next