Népszava, 1994. március (122. évfolyam, 50–75. sz.)

1994-03-03 / 52. szám

Né­pszava 1994. MÁRCIUS 3., CSÜTÖRTÖK Megint kopogtatnak Fegyelmezetlen pártok, párthívek pedig vannak. Már jön­nek és kopogtatnak. Idő előtt, etikátlanul és jogszabály­sértően. Ezért az Országos Választási Iroda felhívta a vá­lasztópolgárok figyelmét, hogy 1994. március 9-e előtt ne állítsanak ki, ne adjanak át egyetlen ajánlási szelvényt, sem a pártoknak, sem a független jelölteknek. Az idő előtt átadott szelvények ugyanis érvénytelenek. Ajánló szelvé­nyek csak március 9-től április 8-án 16.00 óráig gyűjthe­tők. Ezt írja elő a BM országgyűlési képviselő-választás eljárási rendelete. Hogy a választási iroda miért nem fordul felhívással a pártokhoz is? Talán úgy ítélik meg, hogy ők fegyelmezet­lenebbek, mint a polgárok. Igazuk lehet. Gondoljunk csak a négy évvel ezelőtti korábbi választásra, amikor egyné­mely párt pénzt kínált a kopogtatócédulákért. Persze, sok minden eladható. Talán még annak a független képviselőjelöltnek a szövege is, aki címére az alábbi szöveggel várja a ko­pogtatócédulákat: „Megválasztásom esetén az alant felsorolt pontokat fogom megvalósítani, és még sok egyebet, mert én a tettek embere vagyok, nem ígérek semmit, mert az ígéretekből akinek elege van (itt tettek és bizonyítások kellenek), üres fecsegésekből elég volt az ország népének" - szól a kedves, határozott bemu­tatkozás. Emberünk példának okáért vissza akarja állítani „az ag­rár-mezőgazdaságot”. Kár, hogy a latin-német eredetű ag­rár szó magyarul mezőgazdaságot jelent. Ha tehát a jelölt ilyen szöveg és tartalom után bizalmat kap, akkor nyugod­tak lehetünk, hogy mezőgazdasági mezőgazdaságunk lesz. Ez pedig nem kevés. Ugyancsak figyelmet érdemel az, hogy a jelölt a halál­­büntetés visszaállítását, a „Magyar Királyi rendfokoza­tok és kitüntetések” elismertetését is szorgalmazza. No meg az új magyar csendőrség felállítását. Vajon kinek a pénzéből? Ettől ugyanis nem lesz vastagabb a karéj ke­nyéren a vaj. Persze jobb lenne felelősséggel dönteni. A saját érde­künkben. Határozott képtelenség Mind nagyobb döccenőkkel működik az Országgyű­lés, egyre gyakrabban áll le a gépezet. Gyakorlati­lag mindennapos esemény a határozatképtelen­ség. Az persze korábban is előfordult, hogy a 386 képviselőből nem jelent meg a szükséges 194. A modern parlament nem is kívánja meg az állandó nagyszámú jelenlétet: idővel a törvényhozók spe­cializálódnak, kinek-kinek kialakul a feladatköre. A plénum szakmai vitáiban csak azok vesznek részt, akiknek pártjuk érdekében ott kell ülniük. Megint más a határozathozatal; ilyenkor éppen a témafelelős képviselők segítik az álláspontok ki­munkálását. Most azonban egészen más helyzetben van az Or­szággyűlés. Kampány van. Némiképpen leegyszerű­sítve: aki indul a választásokon, az azért hiányzik a T. Házból, aki pedig visszavonul, azért jár be ritkáb­ban. Világosan látható, hogy a parlament tevékeny­ségének nagy része teljesen alárendelődött a válasz­tási kampánynak. A napirend előtt felszólalók szinte kivétel nélkül összekacsintanak a tévénézővel. Vá­ratlan aktivitást mutatnak kisebb politikai súlyú képviselők, a választók kegyeit kereső javaslatok pattannak ki az elmékből. Megszokottá vált a követe­lés, hogy bizonyos szónoklatok a tévéközvetítés ide­jére essenek. Közben pedig a soros házelnök szinte rimánkodik a határozatképesség megteremtéséért, órákig hiába. Kivéve, amikor ez valamiért nagyon fontos. Mint kedden az úgynevezett III/III-as törvény szavazása­kor. A késői óra ellenére harmadjára meglett a több­ség. A kormánykoalíciónak nagyon fontos ez a tör­vény. Részben ezért is volt hiábavaló az a kísérlet, amelyet néhány párt kezdeményezett: mielőbb fejez­zék be a parlamenti munkát, így április hetedikéig marad a mostani helyzet. Bak Mihály NÉPSZAVA (BeJenetE) Főszerkesztő: KERESZTY ANDRÁS Főszerkesztő-helyettesek: FRANK IVÁN, PALLAGI FERENC Lapszerkesztő: HORVÁTH KÁLMÁN, TÓTH JENŐ, TRIZNA ISTVÁN Rovatvezető: BARABÁS PÉTER (külföld), H. BÍRÓ LÁSZLÓ (belföld), GANTNER ILONA (kultúra), BUZGÓ JÓZSEF (sport), PATAKY ZSOLT (fotó), TAR ANDRÁS (autóvilág) Rovatszerkesztő: KÉRI TAMÁS (érdekvédelem), KOVÁCS ILDIKÓ (levelezés), REHÁK ARANKA (publicisztika), SZIGETI PIROSKA (szolgáltatás) Képszerkesztő: SUGÁR GYÖRGY Technikai szerkesztő: BABAY GÉZA Vezető tervezőszerkesztő: NYILASI GABRIELLA Kiadó: FENYŐ JÁNOS elnök-vezérigazgató Trade Union Kiadó Kft. Lapigazgató: SÜKÖSD GYÖRGY Terjesztési igazgató: DUBÍNYINÉ LÉNÁRD MARGIT Művészeti igazgató: CSÉVE GÁBOR Szerkesztőség és kiadó: 1022 Budapest, Törökvész u. 30/A. Telefon: 202-7788, 202-2988, telefax: 202-7798 Hirdetés: telefon: 202-7788, 202-2988 telefax: 202-2988/71, 115-4039 Terjeszti a Magyar Posta Rt., a HÍRKER Rt., az NH Rt. és az alternatív terjesztők. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodánál (Helir) * 1990 Budapest XIII., Lehel utca 10/A. közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir 219-98636-02102799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 390 Ft, negyedévre 1170 Ft, fél évre 2340 Ft, egy évre 4680 Ft. Ez a lap elfogadta a választási etikai szándéknyilatkozatot. Szedés, tördelés: VICO Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN elnök-vezérigazgató Index: 25005 ISSN 0133-1701 Bp. ISSN 0237-3785 Vidék 1 2 4 8 16 ■ Néha megfeledkezünk a nagy hajtásban arról, hogy tulajdonképpen a munkának köszönheti az ember azt, hogy ember Lehoczki Károly rajza 1 mmmmm­mám Pallagi Ferenc­re az Unióba Belépünk az Európai Unióba - jelentette be bonni látogatásán Boross Péter minisz­terelnök, mintha ez a belépés csak rajtunk múlna. Illetve a szán­dék a miénk, de az a klub, amelybe igyek­szünk, igen szigorú szabályok szerint működik, s nagyon megnehezíti a tagjelölt országok dolgát. Ez a szervezet a tizenkét legfejlet­tebb európai országot tömöríti, ame­lyek arra szövetkeztek, hogy nemzeti függetlenségük egy részének önkéntes feláldozása árán közös törvények, egy­séges pénz, vámhatárok alatt egyesül­jenek. Valahogy úgy, mint az Amerikai Egyesült Államok, amely nem más, mint ötvenegy tagköztársaság uniója. Maga az egységes Európa gondolata is az amerikai kihívásra adott egyik le­hetséges válasz: az önmagukban a ter­melésben és az értékesítésben is ki­csiny európai országok egyesülnek, hogy felvehessék a versenyt a sokszor­ta nagyobb USA-val. Boross Péter nyilatkozata azt tartal­mazza, hogy beadjuk tagfelvételi ké­relmünket, hogy egy arra alkalmas pil­lanatban tagjai lehessünk mi is az egy­séges Európának. Jó esélyünk van arra, hogy a címzet­tek a következő években ki se nyissák a tőlünk kapott borítékot, hiszen ez az „arra alkalmas pillanat” oly távol van, s oly hosszú utat kell addig még bejár­nia Európának és Magyarországnak is, hogy a mostani jelentkezés merő for­malitás. Jól hangzó, sodró lendületű gesztus, de nem több annál. Ahhoz, hogy komolyan szóba jöhes­sen a magyar csatlakozás, legelőbb is el kell dőlnie annak, hogy lesz-e az Egye­sült Európából egyáltalán valami, vagy a történelem szép, de soha meg nem va­lósult gondolatai közé sorol be ez is. A britek évek óta járják a maguk kötéltán­cát, hogy benn is legyenek, meg kinn is, a franciáknak alig valamivel több mint a fele támogatta a belépés gondolatát, a dánok előbb leszavazták, majd később kis többséggel mégis megszavazták. Az olaszok magatartása kiszámíthatatlan a választásokig, s a németek sem akarják már az egészet oly hevesen, mint az egyesülésük előtt. A többi tagország pe­dig nem szeretné egy gyors integráció­ban magára vállalni a német egység költségeinek egy részét. Szóval, van baj ott is elég! Ahhoz, hogy valaki komolyan gon­dolhasson az Unióba való belépésre, legalább az alábbi feltételeknek kel­lene megfelelnie: teljes jogú tagság a gazdasági együttműködésben, konver­tibilis valuta, a közösség felé nyitott tőke, áru- és munkaerőpiac, egységes pénzügyi és banki szabályozás beve­zetése, felkészülés a közös biztonsági és védelmi rendszerre (fegyverzet, fegyverrendszerek egységesítése, cse­reszabatos légierő és légvédelem, a hadsereg szervezetének és irányí­tásának integrálása stb.) a nyugat-eu­rópai szabványok átvétele, oktatási együttműködés, és még ki tudja, mi minden más. Ezeket a feltételeket természetesen némi türelmi idővel, fokozatosan kell megteremteni. De akárhogyan is, mindez rengeteg pénzbe kerül majd, s ezt a pénz nem fogják a gazdag nyugati tagországok kifizetni. Boross Péter pá­rizsi­ látogatásakor Mitterrand elnök világosan megmondta: az európai kö­zösség ma is olyan országokból áll, akik képesek másoknak adni, s olya­nokból, akik rászorulnak a támogatás­ra. A gazdag országok nem szándékoz­nak bővíteni azok körét, akik a pénzt csak vinni akarják, s nem hozni. Belépési szándékokról, a távoli kö­zös jövőről lehet persze beszélni, sőt még biztatnak is bennünket erre, de mindennek nincs semmiféle konkrét fedezete, így volt ez Bonnban is, s így lesz még néhány évig. Nem jelenti ez természetesen azt, hogy a magyar gazdasági és külpolitikai diplomáciának ne lenne fontos célja a csatlakozás előkészítése. Olyan remé­nyeket kelteni viszont, hogy a belépés csak a mi elhatározásunk kérdése, hogy a tagfelvételi kérelmünkkel bárki is ko­molyan foglalkozik mostanában, nem vall túl nagy politikai bölcsességre. Nem is hihető persze, hogy maguk a jelenlegi koalíció vezetői túl nagy re­ményeket táplálnának az ügy iránt. Ez az egész magakelletés sokkal inkább belpolitikai, még közelebbről válasz­tási kampánycélokat szolgál. Ha Boross Péter aláírja és elküldi a csatlakozási kérelmet, majd egyszer, talán már tíz év múlva, az akkori MDF politikusai elmondhatják, hogy ezt is ők kezdeményezték. Most aktuálisan pedig jól szolgálja ez az akciósorozat az Európával tárgyaló, a világ nagy össze­függéseiben a magyar jövőről gondol­kodó, külföldi nagyságokkal parolázó Boross- és MDF-kép kialakítását. E sze­rint a logika szerint az a választók sze­mében is feltétlenül komoly ember kell hogy legyen, aki olyan világnagysá­gokkal találkozik, mint a német vagy a francia elnök, aki arról tárgyal, hogy mikor, hogy lépjünk be az Európai Unióba, miközben az egyszerű polgár jó, ha ellát fizetéstől fizetésig. Benne van ebben a történelembe igyekvő, magamutogató kivagyiságban persze az a sok kisebbrendűségi érzés, az az „országos vidékiség” is, amivel még ma is kezeljük Európához fűződő kapcsolatainkat. Ahogyan folyton bi­zonygatjuk, hogy mi is vagyunk olyan jók, hogy mi is odatartozunk, csak a tör­ténelem igazságtalanul megfosztott bennünket eddig a közösség előnyeitől, mind-mind azt bizonyítják, hogy sok­szor magunk is csak szeretnénk hinni, amit mondunk. Mint a gátlásos férfi, aki unos-untalan a hódításairól beszél. Tudomásul kell vennünk, hogy az európai integráció, s benne a mi szere­pünk, nem elhatározások kérdése. Ra­cionális döntések, érdekek vezérelte cse­lekvések, gazdasági, kulturális harcok vihetnek csak el oda bennünket is, meg a többi kelet-közép-európai államot is. Nem csak a hiányzó gazdasági törvé­nyek, a nem létező konvertibilis valuta és a radarrendszerek különbözősége vá­laszt el bennünket Európa azon felétől, amelyhez ily nagy igyekezettel csatla­kozni szeretnénk. Eltérő a kultúránk, mások a tőkeviszonyaink, a gazdasági ha­gyományaink, mások az életstratégiáink, ám mindez nem jelenti azt, hogy nem tartozunk Európához. Az ugyanis olyan földrajzi, politikai, kulturális és gazda­sági egység, amelynek számos, egymástól különböző alkotóeleme van. Mind a ma­ga összes meghatározottsága szerint ré­sze az egésznek, s mindnek megvan ben­ne a maga helye. Az utak persze össz­etartanak, de hogy elérjük a célt, meg kell tenni minden előttünk álló lépést. Előre kiabálni, hadonászni, kiugrálni a történelem formálta sorból illetlen, egy­szersmind célszerűtlen magatartás. TYizna István Modern dalnokverseny A címet Pető Ivántól, a szabad demok­raták elnökétől kölcsönöztem. Ő ne­vezte így a múlt héten Kaposvárott megrendezett pártok fórumát. Tizenöt párt kapott lehetőséget a megyei önkor­mányzattól arra, hogy egy helyen, egy­mást követően kápráztassa el közönsé­gét választási programbeszédeivel. Pártelnökök, frontemberek daloltak, elemeztek, ígérgettek a változó számú publikum előtt. Megnyugtató volt, hogy kevés politikus vájkált a múltban, s in­kább a jövővel foglalkoztak. Hol kris­tálytiszta logikával, szimpatikus prog­ramok bemutatásával, hol csak ígérge­téssel. Ha... Ha bekerülnek a parlament­be, ha őket választják - szólt a refrén. A politikusok zöme megtanult beszél­ni, előadni. A hallgatóság hálás is volt egy-egy neki tetsző retorikai fordula­tért. Sok tanulsággal szolgált a fórum kérdezz-felelek része is. Tetszett az a Somogy megyei vállalkozó, aki minden párt bemutatkozását végighallgatta és ugyanazt a kérdést szegezte neki min­den politikusnak. Aztán jegyzetelte a válaszokat. Sokan megmosolyogták, pe­dig csak komolyan vette a szerepét, s az alkalom kínálta lehetőséget. Ám kellemetlen intermezzo kavart kisebb vihart a fórumon. Nemcsak az írott sajtó, az elektronikus média is rajta volt a pártok versenyén. Született is mindhárom napon tévétudósítás a pártatlan Híradó számára. Kár, hogy a fővárosban „véletlenül” fölcserélték a különböző pártok közönségét. A legna­gyobb érdeklődés a szocialisták bemu­tatkozását kísérte. Este aztán a publi­kum egy másik politikus előadásán lát­ta viszont magát a képernyőn. Sokan tiltakoztak is. Pedig nem biztos, hogy rosszindulatú szándékosság volt az ügy hátterében. Lehet, hogy csak egyszerű szakmai baki történt. Az igaz, hogy szakmai hiba után elmarasztalás járna és bocsánatkérés, de ez ma nem divat a Magyar Televízióban. A helyes életmód kialakításához kö­vethető minták kellenek. Ennek jegyé­ben A sajtó és a választási kampány címmel rendezett szemináriumot az Alapítvány az Európai Magyarorszá­gért és az Amerikai Újságíró Budapes­ten. Tanulságos fejtágító volt. Neves amerikai és magyar médiaszakembe­rek, politológusok, újságírók beszél­tek a választások alatt követendő tudó­sítói magatartásról, etikai kérdések­ről. Amit le lehetett szűrni az egész­ből, az egy vágy: jó lene olyan társada­lomban élni, ahol egy vezető lap újság­írójáról harmincévi tudósítói munka után, nyugdíjba menetelekor derül ki, hogy konzervatív vagy demokrata szimpatizáns volt-e. Mert addig csak egyszerűen objektív volt. Remélhetőleg objektív és bölcs lesz a választópolgár is. A saját, jól felfo­gott érdekében kell annak lennie. A választási kampány, a modern dalnok­verseny már javában tart. Lehet, hogy túl bőséges a politikai étlap kínálata, de választani akkor is kell. Kinek-ki­nek étvágya, gusztusa szerint.

Next