Népszava, 1994. március (122. évfolyam, 50–75. sz.)
1994-03-03 / 52. szám
Népszava 1994. MÁRCIUS 3., CSÜTÖRTÖK Megint kopogtatnak Fegyelmezetlen pártok, párthívek pedig vannak. Már jönnek és kopogtatnak. Idő előtt, etikátlanul és jogszabálysértően. Ezért az Országos Választási Iroda felhívta a választópolgárok figyelmét, hogy 1994. március 9-e előtt ne állítsanak ki, ne adjanak át egyetlen ajánlási szelvényt, sem a pártoknak, sem a független jelölteknek. Az idő előtt átadott szelvények ugyanis érvénytelenek. Ajánló szelvények csak március 9-től április 8-án 16.00 óráig gyűjthetők. Ezt írja elő a BM országgyűlési képviselő-választás eljárási rendelete. Hogy a választási iroda miért nem fordul felhívással a pártokhoz is? Talán úgy ítélik meg, hogy ők fegyelmezetlenebbek, mint a polgárok. Igazuk lehet. Gondoljunk csak a négy évvel ezelőtti korábbi választásra, amikor egynémely párt pénzt kínált a kopogtatócédulákért. Persze, sok minden eladható. Talán még annak a független képviselőjelöltnek a szövege is, aki címére az alábbi szöveggel várja a kopogtatócédulákat: „Megválasztásom esetén az alant felsorolt pontokat fogom megvalósítani, és még sok egyebet, mert én a tettek embere vagyok, nem ígérek semmit, mert az ígéretekből akinek elege van (itt tettek és bizonyítások kellenek), üres fecsegésekből elég volt az ország népének" - szól a kedves, határozott bemutatkozás. Emberünk példának okáért vissza akarja állítani „az agrár-mezőgazdaságot”. Kár, hogy a latin-német eredetű agrár szó magyarul mezőgazdaságot jelent. Ha tehát a jelölt ilyen szöveg és tartalom után bizalmat kap, akkor nyugodtak lehetünk, hogy mezőgazdasági mezőgazdaságunk lesz. Ez pedig nem kevés. Ugyancsak figyelmet érdemel az, hogy a jelölt a halálbüntetés visszaállítását, a „Magyar Királyi rendfokozatok és kitüntetések” elismertetését is szorgalmazza. No meg az új magyar csendőrség felállítását. Vajon kinek a pénzéből? Ettől ugyanis nem lesz vastagabb a karéj kenyéren a vaj. Persze jobb lenne felelősséggel dönteni. A saját érdekünkben. Határozott képtelenség Mind nagyobb döccenőkkel működik az Országgyűlés, egyre gyakrabban áll le a gépezet. Gyakorlatilag mindennapos esemény a határozatképtelenség. Az persze korábban is előfordult, hogy a 386 képviselőből nem jelent meg a szükséges 194. A modern parlament nem is kívánja meg az állandó nagyszámú jelenlétet: idővel a törvényhozók specializálódnak, kinek-kinek kialakul a feladatköre. A plénum szakmai vitáiban csak azok vesznek részt, akiknek pártjuk érdekében ott kell ülniük. Megint más a határozathozatal; ilyenkor éppen a témafelelős képviselők segítik az álláspontok kimunkálását. Most azonban egészen más helyzetben van az Országgyűlés. Kampány van. Némiképpen leegyszerűsítve: aki indul a választásokon, az azért hiányzik a T. Házból, aki pedig visszavonul, azért jár be ritkábban. Világosan látható, hogy a parlament tevékenységének nagy része teljesen alárendelődött a választási kampánynak. A napirend előtt felszólalók szinte kivétel nélkül összekacsintanak a tévénézővel. Váratlan aktivitást mutatnak kisebb politikai súlyú képviselők, a választók kegyeit kereső javaslatok pattannak ki az elmékből. Megszokottá vált a követelés, hogy bizonyos szónoklatok a tévéközvetítés idejére essenek. Közben pedig a soros házelnök szinte rimánkodik a határozatképesség megteremtéséért, órákig hiába. Kivéve, amikor ez valamiért nagyon fontos. Mint kedden az úgynevezett III/III-as törvény szavazásakor. A késői óra ellenére harmadjára meglett a többség. A kormánykoalíciónak nagyon fontos ez a törvény. Részben ezért is volt hiábavaló az a kísérlet, amelyet néhány párt kezdeményezett: mielőbb fejezzék be a parlamenti munkát, így április hetedikéig marad a mostani helyzet. Bak Mihály NÉPSZAVA (BeJenetE) Főszerkesztő: KERESZTY ANDRÁS Főszerkesztő-helyettesek: FRANK IVÁN, PALLAGI FERENC Lapszerkesztő: HORVÁTH KÁLMÁN, TÓTH JENŐ, TRIZNA ISTVÁN Rovatvezető: BARABÁS PÉTER (külföld), H. BÍRÓ LÁSZLÓ (belföld), GANTNER ILONA (kultúra), BUZGÓ JÓZSEF (sport), PATAKY ZSOLT (fotó), TAR ANDRÁS (autóvilág) Rovatszerkesztő: KÉRI TAMÁS (érdekvédelem), KOVÁCS ILDIKÓ (levelezés), REHÁK ARANKA (publicisztika), SZIGETI PIROSKA (szolgáltatás) Képszerkesztő: SUGÁR GYÖRGY Technikai szerkesztő: BABAY GÉZA Vezető tervezőszerkesztő: NYILASI GABRIELLA Kiadó: FENYŐ JÁNOS elnök-vezérigazgató Trade Union Kiadó Kft. Lapigazgató: SÜKÖSD GYÖRGY Terjesztési igazgató: DUBÍNYINÉ LÉNÁRD MARGIT Művészeti igazgató: CSÉVE GÁBOR Szerkesztőség és kiadó: 1022 Budapest, Törökvész u. 30/A. Telefon: 202-7788, 202-2988, telefax: 202-7798 Hirdetés: telefon: 202-7788, 202-2988 telefax: 202-2988/71, 115-4039 Terjeszti a Magyar Posta Rt., a HÍRKER Rt., az NH Rt. és az alternatív terjesztők. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodánál (Helir) * 1990 Budapest XIII., Lehel utca 10/A. közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir 219-98636-02102799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 390 Ft, negyedévre 1170 Ft, fél évre 2340 Ft, egy évre 4680 Ft. Ez a lap elfogadta a választási etikai szándéknyilatkozatot. Szedés, tördelés: VICO Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN elnök-vezérigazgató Index: 25005 ISSN 0133-1701 Bp. ISSN 0237-3785 Vidék 1 2 4 8 16 ■ Néha megfeledkezünk a nagy hajtásban arról, hogy tulajdonképpen a munkának köszönheti az ember azt, hogy ember Lehoczki Károly rajza 1 mmmmmmám Pallagi Ferencre az Unióba Belépünk az Európai Unióba - jelentette be bonni látogatásán Boross Péter miniszterelnök, mintha ez a belépés csak rajtunk múlna. Illetve a szándék a miénk, de az a klub, amelybe igyekszünk, igen szigorú szabályok szerint működik, s nagyon megnehezíti a tagjelölt országok dolgát. Ez a szervezet a tizenkét legfejlettebb európai országot tömöríti, amelyek arra szövetkeztek, hogy nemzeti függetlenségük egy részének önkéntes feláldozása árán közös törvények, egységes pénz, vámhatárok alatt egyesüljenek. Valahogy úgy, mint az Amerikai Egyesült Államok, amely nem más, mint ötvenegy tagköztársaság uniója. Maga az egységes Európa gondolata is az amerikai kihívásra adott egyik lehetséges válasz: az önmagukban a termelésben és az értékesítésben is kicsiny európai országok egyesülnek, hogy felvehessék a versenyt a sokszorta nagyobb USA-val. Boross Péter nyilatkozata azt tartalmazza, hogy beadjuk tagfelvételi kérelmünket, hogy egy arra alkalmas pillanatban tagjai lehessünk mi is az egységes Európának. Jó esélyünk van arra, hogy a címzettek a következő években ki se nyissák a tőlünk kapott borítékot, hiszen ez az „arra alkalmas pillanat” oly távol van, s oly hosszú utat kell addig még bejárnia Európának és Magyarországnak is, hogy a mostani jelentkezés merő formalitás. Jól hangzó, sodró lendületű gesztus, de nem több annál. Ahhoz, hogy komolyan szóba jöhessen a magyar csatlakozás, legelőbb is el kell dőlnie annak, hogy lesz-e az Egyesült Európából egyáltalán valami, vagy a történelem szép, de soha meg nem valósult gondolatai közé sorol be ez is. A britek évek óta járják a maguk kötéltáncát, hogy benn is legyenek, meg kinn is, a franciáknak alig valamivel több mint a fele támogatta a belépés gondolatát, a dánok előbb leszavazták, majd később kis többséggel mégis megszavazták. Az olaszok magatartása kiszámíthatatlan a választásokig, s a németek sem akarják már az egészet oly hevesen, mint az egyesülésük előtt. A többi tagország pedig nem szeretné egy gyors integrációban magára vállalni a német egység költségeinek egy részét. Szóval, van baj ott is elég! Ahhoz, hogy valaki komolyan gondolhasson az Unióba való belépésre, legalább az alábbi feltételeknek kellene megfelelnie: teljes jogú tagság a gazdasági együttműködésben, konvertibilis valuta, a közösség felé nyitott tőke, áru- és munkaerőpiac, egységes pénzügyi és banki szabályozás bevezetése, felkészülés a közös biztonsági és védelmi rendszerre (fegyverzet, fegyverrendszerek egységesítése, csereszabatos légierő és légvédelem, a hadsereg szervezetének és irányításának integrálása stb.) a nyugat-európai szabványok átvétele, oktatási együttműködés, és még ki tudja, mi minden más. Ezeket a feltételeket természetesen némi türelmi idővel, fokozatosan kell megteremteni. De akárhogyan is, mindez rengeteg pénzbe kerül majd, s ezt a pénz nem fogják a gazdag nyugati tagországok kifizetni. Boross Péter párizsi látogatásakor Mitterrand elnök világosan megmondta: az európai közösség ma is olyan országokból áll, akik képesek másoknak adni, s olyanokból, akik rászorulnak a támogatásra. A gazdag országok nem szándékoznak bővíteni azok körét, akik a pénzt csak vinni akarják, s nem hozni. Belépési szándékokról, a távoli közös jövőről lehet persze beszélni, sőt még biztatnak is bennünket erre, de mindennek nincs semmiféle konkrét fedezete, így volt ez Bonnban is, s így lesz még néhány évig. Nem jelenti ez természetesen azt, hogy a magyar gazdasági és külpolitikai diplomáciának ne lenne fontos célja a csatlakozás előkészítése. Olyan reményeket kelteni viszont, hogy a belépés csak a mi elhatározásunk kérdése, hogy a tagfelvételi kérelmünkkel bárki is komolyan foglalkozik mostanában, nem vall túl nagy politikai bölcsességre. Nem is hihető persze, hogy maguk a jelenlegi koalíció vezetői túl nagy reményeket táplálnának az ügy iránt. Ez az egész magakelletés sokkal inkább belpolitikai, még közelebbről választási kampánycélokat szolgál. Ha Boross Péter aláírja és elküldi a csatlakozási kérelmet, majd egyszer, talán már tíz év múlva, az akkori MDF politikusai elmondhatják, hogy ezt is ők kezdeményezték. Most aktuálisan pedig jól szolgálja ez az akciósorozat az Európával tárgyaló, a világ nagy összefüggéseiben a magyar jövőről gondolkodó, külföldi nagyságokkal parolázó Boross- és MDF-kép kialakítását. E szerint a logika szerint az a választók szemében is feltétlenül komoly ember kell hogy legyen, aki olyan világnagyságokkal találkozik, mint a német vagy a francia elnök, aki arról tárgyal, hogy mikor, hogy lépjünk be az Európai Unióba, miközben az egyszerű polgár jó, ha ellát fizetéstől fizetésig. Benne van ebben a történelembe igyekvő, magamutogató kivagyiságban persze az a sok kisebbrendűségi érzés, az az „országos vidékiség” is, amivel még ma is kezeljük Európához fűződő kapcsolatainkat. Ahogyan folyton bizonygatjuk, hogy mi is vagyunk olyan jók, hogy mi is odatartozunk, csak a történelem igazságtalanul megfosztott bennünket eddig a közösség előnyeitől, mind-mind azt bizonyítják, hogy sokszor magunk is csak szeretnénk hinni, amit mondunk. Mint a gátlásos férfi, aki unos-untalan a hódításairól beszél. Tudomásul kell vennünk, hogy az európai integráció, s benne a mi szerepünk, nem elhatározások kérdése. Racionális döntések, érdekek vezérelte cselekvések, gazdasági, kulturális harcok vihetnek csak el oda bennünket is, meg a többi kelet-közép-európai államot is. Nem csak a hiányzó gazdasági törvények, a nem létező konvertibilis valuta és a radarrendszerek különbözősége választ el bennünket Európa azon felétől, amelyhez ily nagy igyekezettel csatlakozni szeretnénk. Eltérő a kultúránk, mások a tőkeviszonyaink, a gazdasági hagyományaink, mások az életstratégiáink, ám mindez nem jelenti azt, hogy nem tartozunk Európához. Az ugyanis olyan földrajzi, politikai, kulturális és gazdasági egység, amelynek számos, egymástól különböző alkotóeleme van. Mind a maga összes meghatározottsága szerint része az egésznek, s mindnek megvan benne a maga helye. Az utak persze összetartanak, de hogy elérjük a célt, meg kell tenni minden előttünk álló lépést. Előre kiabálni, hadonászni, kiugrálni a történelem formálta sorból illetlen, egyszersmind célszerűtlen magatartás. TYizna István Modern dalnokverseny A címet Pető Ivántól, a szabad demokraták elnökétől kölcsönöztem. Ő nevezte így a múlt héten Kaposvárott megrendezett pártok fórumát. Tizenöt párt kapott lehetőséget a megyei önkormányzattól arra, hogy egy helyen, egymást követően kápráztassa el közönségét választási programbeszédeivel. Pártelnökök, frontemberek daloltak, elemeztek, ígérgettek a változó számú publikum előtt. Megnyugtató volt, hogy kevés politikus vájkált a múltban, s inkább a jövővel foglalkoztak. Hol kristálytiszta logikával, szimpatikus programok bemutatásával, hol csak ígérgetéssel. Ha... Ha bekerülnek a parlamentbe, ha őket választják - szólt a refrén. A politikusok zöme megtanult beszélni, előadni. A hallgatóság hálás is volt egy-egy neki tetsző retorikai fordulatért. Sok tanulsággal szolgált a fórum kérdezz-felelek része is. Tetszett az a Somogy megyei vállalkozó, aki minden párt bemutatkozását végighallgatta és ugyanazt a kérdést szegezte neki minden politikusnak. Aztán jegyzetelte a válaszokat. Sokan megmosolyogták, pedig csak komolyan vette a szerepét, s az alkalom kínálta lehetőséget. Ám kellemetlen intermezzo kavart kisebb vihart a fórumon. Nemcsak az írott sajtó, az elektronikus média is rajta volt a pártok versenyén. Született is mindhárom napon tévétudósítás a pártatlan Híradó számára. Kár, hogy a fővárosban „véletlenül” fölcserélték a különböző pártok közönségét. A legnagyobb érdeklődés a szocialisták bemutatkozását kísérte. Este aztán a publikum egy másik politikus előadásán látta viszont magát a képernyőn. Sokan tiltakoztak is. Pedig nem biztos, hogy rosszindulatú szándékosság volt az ügy hátterében. Lehet, hogy csak egyszerű szakmai baki történt. Az igaz, hogy szakmai hiba után elmarasztalás járna és bocsánatkérés, de ez ma nem divat a Magyar Televízióban. A helyes életmód kialakításához követhető minták kellenek. Ennek jegyében A sajtó és a választási kampány címmel rendezett szemináriumot az Alapítvány az Európai Magyarországért és az Amerikai Újságíró Budapesten. Tanulságos fejtágító volt. Neves amerikai és magyar médiaszakemberek, politológusok, újságírók beszéltek a választások alatt követendő tudósítói magatartásról, etikai kérdésekről. Amit le lehetett szűrni az egészből, az egy vágy: jó lene olyan társadalomban élni, ahol egy vezető lap újságírójáról harmincévi tudósítói munka után, nyugdíjba menetelekor derül ki, hogy konzervatív vagy demokrata szimpatizáns volt-e. Mert addig csak egyszerűen objektív volt. Remélhetőleg objektív és bölcs lesz a választópolgár is. A saját, jól felfogott érdekében kell annak lennie. A választási kampány, a modern dalnokverseny már javában tart. Lehet, hogy túl bőséges a politikai étlap kínálata, de választani akkor is kell. Kinek-kinek étvágya, gusztusa szerint.