Népszava, 1994. június (122. évfolyam, 126–151. sz.)

1994-06-20 / 142. szám

1994. JÚNIUS 20., HÉTFŐ SPORT Vb munkaidőben Bergkamp töretlenül bizakodik A világbajnokság várha­tó szupersztárjait meg­szólaltató sorozatunk­ban szombaton a brazil Romaira nyilatkozatát közöltük. Ezúttal a hol­landok 25 éves klasszi­sa, Dennis Bergkamp vá­laszol szinte kísértetie­sen ugyanazokra a kér­désekre, amelyekre Ro­maria tegnapelőtt. - Mit jelent önnek a holland nemzeti himnusz? -Felidézi azokat a régi idő­ket, amikor még magam is a televízió képernyője előtt gubbasztottam, néztem a be­melegítést, a csapatot, a sta­diont, majd hallgattam a himnuszt. Még ma is libabő­rös leszek, és ez már sohasem lesz másként. Amikor első válogatottságom alkalmával álltam a pálya közepén, ar­ra gondoltam: megvalósult egy gyermekkori álmom. - Milyen a jó szövetségi kapi­tány? - A szövetségi kapitánynak objektívnek kell lennie, a megfelelő posztokra a leg­megfelelőbb embereket kell kiválasztania. Advocaat ilyen ember, mindenkit egyenlő­ként kezel. A hollandok Eu­rópa különböző bajnokságai­ban egészen más taktikai rendszerekben játszanak, ezért edzőnk elsőrendű fel­adata, hogy összehangolja a stílusunkat. Advocaat ennek a követelménynek is megfelel. - Mennyire fontos az ön sze­repe a csapaton belül? - Feladatom, hogy valami különlegeset tegyek hozzá a csapatjátékhoz. Gólt lőjek, váratlanul indítsak, helyzet­be hozzam társaimat a kapu előtt. - Nagyra értékeli, hogy öné a 10-es számú mez? - Több játékos valóban misztifikálja ezt a trikót, ne­kem a 10-es nem több egy számnál. Semmi köze a minő­séghez. Hollandiában nem­csak a góllövést értékelik, hanem a csapatjátékot is, az olaszok erről másképp véle­kednek, náluk nehezebb tel­jesíteni a 10-es mez viselő­jével szembeni elvárásokat. - Hova helyezné magát a vi­lág legjobb labdarúgóinak a sorában? - Nagyon nehéz kérdés. Néha úgy érzem, a legjobb tíz közé tartozom, máskor nem. Azt hiszem, erről min­den játékos hasonló­képpen vélekedik. Szórakozásnak vagy harcnak tekinti a labdarúgó-világbaj­nokságot? - Egyiknek sem. Ha az ember el szeretne valamit érni, azért dol­goznia kell, így a vb számomra munkaidő. Most csak a mérkőzé­sekre koncentrálok, aztán jöhet a valódi szórakozás, a nyaralás. - Az amerikai lesz minden idők legpompá­sabb vb-je? - Nem tudom, de arra emlékszem, hogy az Ajax csapatával játszottam már Wa­shingtonban. A szurko­lók nagyon hálásak voltak egy, a félpályá­nál bemutatott trük­kért, de a gyors, kombináci­ós futballt nem igazán hono­rálták. A játékon kívüli show azonban bizonyára tökéletes lesz, ehhez az amerikaiak egyedülállóan értenek. - Ki vívja a vb döntőjét? - Megvan az esélyünk a vi­lágbajnoki címre. Erős a csa­patunk, kiforrott a taktikánk, ráadásul néhány játékost kü­lönösen doppingolhat, hogy pályafutásának utolsó világ­­bajnokságához érkezett. Dennis Bergkamp * Bánat itt, öröm ott Helmut Kohl német kancel­lár végigszurkolta a nyitómér­kőzést, majd haza utazott. A chicagói Soldier Fields-sta­­dionban Kohl Bill Clinton amerikai elnökkel a dísztri­bünön közösen tekintette meg a vb első összecsapását. A vezető politikusok mögött foglalt helyet Egidius Braun, a német szövetség elnöke, akit lenyűgözött a kancellár szurkolása. - A játék idején nem kan­cellár volt, hanem egy közü­lünk, olyan, mint minden más egyszerű drukker - mondta Braun. Búcsúzáskor Helmut Kohl elmondta a német játékosok­nak, hogy szeretne július 17- én visszatérni az Egyesült Államokba és megtekinteni a döntőt. E kellemes epizódon és a győzelem tényén túl a német futballküldöttség valóságos panaszáradatot zúdított a rendezőkre. Sammer azt ne­hezményezte, hogy az ünne­pélyes megnyitó miatt a já­­tékosalagútban kellett beme­legíteni, Klinsmann a fűre panaszkodott. Mint elmond­ta, száraz gyepszőnyegre ké­szültek, ehelyett a játék kez­detekor kiderült, hogy ned­ves és mély a talaj. Möller szónoki kérdést tett fel: - Azt hittem, mert mond­ták, a chicagói a legjobb füvű stadion. Ha ez ilyen, akkor milyen gyepszőnyeg vár ben­nünket a későbbi mérkőzé­sek során? * Gyászba borult Olaszország, miután a lehető legrosszabb rajtot vette a válogatott a vb-döntőn. Írország sport­­történetében először győzte le Olaszországot, az eddigi hat találkozót az azzurrik nyer­ték. Itáliában az 1966-ban, a KNDK-tól elszenvedett ve­reség okozott utoljára talán ekkora kiábrándultságot. A kudarc egyben felerősí­tette a szövetségi kapitány, Arrigo Sacchi elleni kam­pányt, amely azóta van napi­renden, amióta a szakvezető a kapkodás jeleit mutatva lecserélte segítőit, megvál­toztatta a vb-re készülő ke­ret harcmodorát. A Gazzetta dello Sport például így kom­mentálta az írek elleni mér­kőzést: „Micsoda Sacchi-tra­­gédia! A meccs előestéjén megálmodott felállás látvá­nyosan összeomlott az első félidőben.” * Írország valószínűleg egy csa­tárral szerepel majd a világ­­bajnoki mérkőzések többsé­gén. A posztra hárman pá­lyáznak: John Aldridge, Tony Cascarino és Tommy Coyne. Utóbbi, a 31 éves csatár a padlóról felállva lett Charlton szövetségi kapitány kedven­ce. Felesége ugyanis harma­dik gyermekük megszületé­se után depresszióba esett és öngyilkos lett. - Életem legnehezebb idő­szaka volt - emlékezik az esetre Coyne. Kapitánya, a Zsiráfnak becézett Charlton viszont nem a múltat, hanem Coyne képességeit elemzi. - Tommy tűnik számomra legalkalmasabbnak az egy­­csatáros játékra. Ösztönös te­hetség, mindig megérzi, hol a labda - vélekedik a kapitány. A Koreai Köztársaság főváro­sában, Szöulban és az egész országban hangosan ünne­pelték a spanyolok elleni szenzációs 2-2-es döntetlent. Az időeltolódás miatt a ko­reaiak épp reggeliztek ottho­nukban, mikor a két váloga­tott Amerikában kifutott a pályára. Az 1988-as olimpia városában minden irodában, trafikban, még a fodrászüzle­tekben is hangosan szólt a te­levízió, a végeredményt Szö­ul utcáin hatalmas tapsvihar, örömujjongás köszöntötte. * A világbajnoki döntő 24 já­tékvezetője és 22 partjelző­je a továbbiakban nem ad­hat interjút. A Nemzetközi Labdaúgó Szövetség (FIFA) bíróbizottsága a skót David Will elnökletével ülést tar­tott Dallasban, s úgy dön­tött, hogy a hátra lévő időben a „feketeruhások” nem áll­hatnak az újságírók rendel­kezésére. A határozatot az­zal indokolták, hogy a játék­vezetőknek pihenésre van szükségük a mérkőzések kö­zött, a vb-re koncentrálás sok­kal fontosabb az interjúnál. A nyitómérkőzés előtt Jo­seph Blatter, a FIFA főtitká­ra még úgy nyilatkozott, hogy a játékvezetők szabadidejük­ben a sajtó képviselőinek rendelkezésére állhatnak, s korlátozás nélkül mondhat­ják el véleményüket. Időköz­ben azonban olyan kapósak lettek a bírók, hogy a beje­lentett interjúigény teljesí­tése már megzavarta volna a nyugodt munkát. Pagliuca olasz kapus bánata az írektől kapott gól után Közel a hétesztendős rekordhoz Horváth Attila a diszkoszvetés idei világranglista vezetője Főként két sportágban létezik a „világ idei leg­jobb eredménye” kitétel. Úszóink eleddig elké­nyeztettek bennünket, így ha magyar versenyző a vízben éri el, legfeljebb bólintunk rá. Igen, ezt vártuk. Szombaton viszont a „szárazon”, szüle­tett a - valljuk be - szenzáció: a szombathelyiek vb-bronzérmes, olimpiai 5. helyezett diszkosz­vetője, Horváth Attila ért el kiváló eredményt. Fábik Tibor NÉPSZAVA - A Haladás rendezte a ver­senyt, amelyen végül heten, mind magyarok indultunk el kezdte Horváth. - Három do­básom szállt 66 méter fölé, a győztes 66,88 méter mellett 66,36 és 66,56 szerepelt az eredménylistámon. - Közel került Tégla Ferenc immár hét éve fennálló, 67,38 méteres országos csúcsához. - Remélem, idén végre meg is tudom dönteni! Ez a hó­nap már szép eredményeket hozott számomra. Budapes­ten 65,46-tal nyertem június 3-án, majd másnap már a hollandiai Hengelóban győz­tem. Itt esős időben csak 60,76-ot dobtam, de a világ­csúcstartó német Schulz vagy a holland de Bruin így is mö­gém szorult. Aztán Valenciá­ban, az Eb döntőjében 62,50- nel lettem első, majd Cott­­busban 63,38-cal negyedik. - Nem túl megterhelő ez a hosszú sorozat? - Más sportágakkal ellen­tétben mi az évből 6 hónapot kemény alapozással töltünk, napi két kemény edzéssel, ezután inkább „ki vagyunk éhezve”a versenyekre. - Jelent valami pluszt, hogy a mostani dobásánál idén senki emberfia nem tudott még többet produkálni? - Annyit feltétlenül, hogy jó formában vagyok. Egyéb­ként 1991-ben, amikor Sao Paulóban 67,02-vel győztem, rövid ideig enyém volt a vi­lág „idei legjobbja”. Az ame­rikai bajnokságon szárnyal­ták túl, ami viszont ezúttal nem következhet be. Most olvastam az újságban, hogy 61,38-cal nyerték a számot. - Tavaly sérülés miatt nem in­dulhatott a stuttgarti vb-n. Mi a helyzet most az egészségével? - Sajnos a világbajnoksá­gon az üres táskámat sem tudtam volna eldobni, nem­hogy a diszkoszt. Utolért a sportág szakmai betegsége, a porckorongsérv. Nálam ugyan nem olyan súlyos a probléma, hogy abba kellene hagynom a sportot, de meg kellett tanulnom együttélni vele. Jelenleg nem „rendet­lenkedik”. - Mi a következő erőpróba? - Jövő pénteken a MASZ meghívásos versenye, július­ban az ob, és a szentpétervá­ri Jóakarat Játékok. Végül augusztusban az Eb Helsin­kiben, ahol ha minden össze­jön, dobogón végezhetek. Horváth Attila, a világ idei legjobbja Baleset és merénylet A mérkőzésekkel egyidőben íródik a világbajnokság fe­kete krónikája is, egyelőre két színhelyen. Tizenkét áldozata volt an­nak a légikatasztrófának, amely a washingtoni repü­lőtér közelében történt. Egy kisrepülő­gép mexikói uta­sokat szállított az amerikai fővárosba, a Norvégia-Me­­xikó mérkőzésre, a rossz lá­tási viszonyok és a köd mi­att azonban baleset érte. Az áldozatok között volt a me­xikói hírközlési és közleke­dési minisztérium sajtófőnö­ke, Alejandro Garcia Velasco, aki társaival egyetemben ma­gánemberként utazott volna a mérkőzésre. A sors iróniá­ja, hogy a roncsok között a kutatómentők sértetlenül megtalálták a mérkőzésre szóló, ám most már örökre felhasználatlanul maradt fo­cibelépőket. Távol az Egyesült Államok­tól, egy kis észak-írországi faluban, Loughinislandben nem a vak véletlen, hanem gyilkos szándék követelt hat áldozatot. Protestáns terror­isták vasárnap éjjel megöl­tek hat embert, akik a helyi kocsmában tévén nézték az ír válogatott Olaszország el­leni világbajnoki nyitómér­kőzését. A magát koronahűnek val­ló protestáns terrorszerve­zet, az Ulsteri Önkéntes Erők (UVF) autón érkezett két fegyverese géppisztolyból tüzet nyitott a kocsma kö­zönségére, a hat halotton kí­vül öt sebesült is volt. Az Ulsteri Önkéntes Erők később kiadott közleménye azt állította, hogy a kocsmá­ban tartózkodók köztársasá­gi gyűlést tartottak, azon­ban a rendőrség ezt cáfolta, mondván, hogy békés katoli­kus polgárok nézték a mér­kőzést, semmi sem menti a vérbosszút, amely összesen már tíz áldozatot követelt. Mai műsor B-csoport: Brazília-Oroszország, 22.00 F-csoport: Hollandia-Szaúd Arábia, 01.30 Tévéközvetítések: Kamerun-Svédország, TV1 16.42, felvétel: Brazília-Oroszország, TV2 21.55, élő. Egy lépés Siófokon, kettő Sopronban Horog László tudósítása a NÉPSZAVÁNAK „Megmondom őszintén, két­gólos győzelem nem keserí­tene el...” - mondta a Sió­fok—ZTE labdarúgó NB I-es osztályozó mérkőzés előtt a házigazdák trénere, Pusztai László. A másik oldalon Ma­dár Gábor azt hangsúlyozta, ha szoros, döntetlen körüli eredményt sikerül elérniük, úgy hazai pályán, egy hét múlva valószínűleg kivívják az élvonalba jutást. Erre öt­ven százalék esélyt adott fi­ainak. Siófoki helyzetekkel kez­dődött a meccs, aztán az első negyedóra végén Fischer meg is szerezte a vezetést, tizen­hat méterről bombázott a hosszú sarokba (1-0). Öt per­cig tartott a boldogság, ekkor egyenlítettek a vendégek, a Bíróról kipattanó labda Meksz lábáról a saját kapu­jába vánszorgott (1-1). Érez­hették a vészt a siófokiak, nekidarálták magukat, s ijed­tükben rúgtak is két gólt: előbb Földes fejjel (2-1), majd Szabó lábbal volt közel­ről eredményes (3-1). A nyu­galom mindössze két percig tartott, ugyanis a félidő zárá­sa előtt Bíró hibáját kihasz­nálva Szabó II. Zsolt bólin­tott közelről a hálóba (3-2). Fordulás után megint Sza­bó II. Zsolt érkezett menet­rendszerűen, s fejesgólja már a döntetlent jelentette (3-3). Aztán vétett egy hibát is, ugyanis „felballagott” a ke­rítésre, s a nézőkkel együtt örömködött, amely a két gó­lon túl egy sárga kártyát is eredményezett. A következő percekben a hibáját helyre­hozni kívánó Bíró jóvoltá­ból siófoki kapusparádénak örvendhettünk, szinte félel­metes, hogy ezen időszakban ő volt a házigazdák legjobb­ja. Aki műkedvelőként top­pant a pályára, aligha hitte, hogy pillanatnyilag a Siófok az élvonalbeli, és a ZTE a másodosztályú. Frissítendő célzattal Pusztai mester cserélt, Király lépett pályá­ra, s rögtön adott is egy gól­­paszt: megint Földes érke­zett és fejelt a hálóba (4-3). A végeredmény tehát szo­lid hazai siker, amelynek ter­mészetesen a vendégek örül­tek jobban. Egy biztos: a Sió­foknak egy hét múlva sokkal többet kell mutatnia, ha ki­lenc év után nem kíván bú­csúzni az élvonaltól. A másik ágon a Sopron ha­zai pályán 1-0-ás félidő után 2-0-ra verte a Hatvant, így megnyugtató előnnyel várja a hétvégi, idegenbeli vissza­vágót.

Next