Népszava, 1994. július (122. évfolyam, 152–177. sz.)
1994-07-16 / 165. szám
A NÉPSZAVA KÉRDÉSE Miért váltották le a fő kormányőrt? Válaszol: Sabjanics István Felröppent a hír: péntektől nem Sabjanics István dandártábornok a Köztársasági Őrezred parancsnoka. Székét eddigi helyettese, Fodor György ezredes, az objektumvédelmi szolgálat vezetője foglalja el. Megkérdeztük a meglepően fiatal korú - harminckilenc esztendős - tábornokot, igaz-e leváltásának híre, s ha igen, miért lett kegyvesztett? - A hír annyiban igaz, hogy valóban nem én leszek a Köztársasági Őrezred parancsnoka. - A kegyvesztettség, vagy ahogy a híresztelések szólnak, „lapátra kerülés” tehát nem fedi a valóságot.? - Én legalábbis nem tudok erről. Tudomásom szerint a vezetőim az eddigi munkámmal maximálisan meg voltak elégedve. De talán erről tessék megkérdezni Pintér Sándor altábornagyot. - Mindaz, ami nemrégiben a Parlament XIX-es kapujánál történt, nem tett jót az ön hírnevének. Vajon nincs-e összefüggés a kapu berobbantása és az ön távozása között? - A két dolog között nincs összefüggés. A robbantás ügyében a fegyelmi vizsgálatot én magam rendeltem el. A vizsgálat épp most fejeződött be, ennek eredményéről a napokban tájékoztatni fogjuk a nyilvánosságot. - Ha az ön személye ellen nem merült fel kifogás, akkor nyilván más, fontos beosztást kap. Igaz, hogy a katonai biztonsági szolgálatban fog tevékenykedni? - Erről én nem tudok. Annyi biztos csak, hogy más feladatot kapok. Horváth Ildikó Nyugdíjemelés: nyolc százalék (Folytatás az 1. oldalról) Havi 300 forinttal egészítik ki a házastársi pótlékokat. Indulatokkal fűtött vita előzte meg a nyugdíjemelést. A volt kormánykoalíció hozzászólói szinte egyszer sem mulasztották el megfricskázni az új kormány érvelését, miszerint addig nem kívánnak pénzt osztani, míg nem tudják, van-e mit osztani. Az ellenzék ragaszkodott volna az önkormányzat közgyűlésének június 24-i határozatához, miszerint a szeptemberi 8 százalékos emelésből és a januárra visszamenőleg járó 8 százalék kifizetéséről most döntsenek. Nagy Sándor (MSZP), a javaslat előterjesztője elmondta, hogy nyugdíjemelésről szóló indítványa az érvényes nyugdíjemelést szabályozó törvényeken alapul, a nyugdíj-biztosítási önkormányzat eredeti határozatában is novemberi fizetésre javasolta a visszamenőleges emelést. Ez pedig az előterjesztésben vállalt garanciával meg is valósítható. Felhívta a képviselők figyelmét, hogy a nyugdíjak rendszeres emeléséről az elmúlt ciklusban az önkormányzat már benyújtott egy javaslatot, amely egyszerűbbé, az előző évi nettó bérkiáramlásra alapozta volna a nyugdíjak emelését, és mindössze az önkormányzat és a kormány közötti megállapodásra hagyta volna a rendszeres emeléseket. Ám ezt elmulasztotta az akkori parlament megtárgyalni. Ugyanakkor belátásra biztatta képviselőtársait, miszerint most nem lehet vállalni a 32 milliárdos költséggel járó nyugdíjemelést. A tb pedig nem tudja finanszírozni ennek fedezetét. A várható több mint húszmilliárdos hiánya is annak köszönhető, hogy elmaradt a vagyonátadás, a tb hiányára fedezetül szolgáló kötvénykibocsátás. Az előző kormány nem töltötte fel a likviditási alapot és nem történt lépés a kintlevőségek behajtására sem. Csehák Judit (MSZP) a parlament szociális bizottságának elnöke ismertette a képviselőkkel az indítvány történetét. Megfogalmazta: ha a parlament nem akarja bizonytalanságban hagyni a nyugdíjasokat, döntenie kell a nyugdíjemelésről. Elmondta: a bizottság kétszer is megtárgyalta az emelést, támogatta Nagy Sándor és Kovács Pál indítványát. Kis Gyula (MDF) állította: az önálló indítvány tartalma nem egyezik meg a tb-önkormányzat által javasolt megoldással. SZEZON VÉGI VÁSÁR A HUMANIC nál IIL, Heltai Jenő tér 1-3., V., Váci u. 26., VII., Thököly u. 2., XI., Bartók B. u. 36., XVI., Örs vezér tér (Sugár), XVII., Pesti u. 172., XXII., Mária Terézia u. 1-3. BELFÖLD 1994. JÚLIUS 16., SZOMBAT Bős-Nagymaros: gátra arc! A műszakiak szerint sürgős politikai döntés kell Az új kormánypártok már a választások előtt hangsúlyozták: Bős kérdésében sokkal rugalmasabb politikát kívánnak folytatni a távozó koalíciónál. Ám konkrétan még csak annyi hangzott el az illetékes tárcák - a vízügy és a környezetvédelem - új vezetőinek részéről, hogy a lehetséges kompromisszumok ügyében nem politikusokra, hanem a szakemberekre bízzák a döntést. Pethő Lajos NÉPSZAVA Ez nem szakmai kérdés szögezi le határozottan Farkas Mihály, az OVIBER főmérnöke. Bős-Nagymaros ügyét a politikusok rontották el szlovák és magyar részről egyaránt, nekik kell most a kompromisszum lehetőségét is megteremteniük. Csak a politikai feltételek megszületése után eshet szó a szakmai lehetőségekről. Szigetköznél már-már katasztrofális a helyzet. A dunakiliti duzzasztó már csaknem kész - de eddig senki nem tudott mit kezdeni vele. A szigetközi vízpótlás ügyében pedig nem csak a szlovákok vizet visszatartó magatartása nehezíti a megoldást, hanem az a körülmény is, hogy a magyar illetékesek önmagukkal sem tudtak egységes álláspontra, jutni. A vízügyi szakma egy része a fenékküszöbös megoldás mellett tört lándzsát - végül mégis szivattyúkkal próbálják megoldani az ártér és a mellékágak vízpótlását. A jövő hét elején vagy 30 dízelszivattyú működik majd, de a környzetszennyező berendezéseket november végére villanyüzemű szivattyúkkal kellene lecserélni. Ezzel a tervvel nem csak az a baj, hogy mintegy 400-500 milliós beruházást s további jelentős összegeket igényel folyamatosan az üzemeltetés, hanem az is, hogy a versenytárgyalásra eddig pályázó cégek szerint eléggé irreálisnak tűnik a határidő. Hiszen a szükséges 15-25 villanyszivattyút a tendert elnyerő cégnek ezután kell majd valahol legyártatni. Nyilvánvaló, hogy hosszú távon megnyugtató megoldást csak a Duna visszaterelése hozhat. Abba már az eredeti Bős-Nagymaros kettős vízlépcsőt feltételező - terv ellenzői is belenyugodnának, hogy a dunakiliti vízlépcsőt mégisszembe kellene helyezni. - Műszaki szempontból ennek semmi akadálya - mondja Farkas Mihály. - Azt persze figyelembe kell venni, hogy a duzzasztó megépítése óta eltelt mintegy öt esztendő. El kellene takarítani a növényzetet, átnézni a töltéseket, s befejezni a duzzasztó hídjának szigetelését. - Mibe kerülne mindez? S mennyi időt venne igénybe? - Körülbelül 500 millió forintba, és legfeljebb hat hónapba. A gond csak az, hogy - ha hinni lehet a szlovák lapoknak - Binderék nem érik be a Dunáért, a C-változat feláldozásáért cserealapnak Dunakilitivel. Ha nem is az eredeti nagymarosi duzzasztót, de Kilitinél „többet” kérnek cserébe. - Milyen lehetőségeket lát Nagymaros újjáélesztésére? - Ha a politikusok ma döntenének, a megvalósítás akkor sem történhetne meg sokkal hamarabb az ezredforduló előtt. Hiszen a műszaki tervek manapság már 2 év alatt elavulnak. Nyilvánvaló tehát, hogy először is egy új versenytárgyalást kellene kiírni. De előtte a politikusoknak el kellene tudni dönteniük, hogy mit akarnak. Műszakilag többféle megoldás is elképzelhető. Más terv kell, ha csak a kinti duzzasztó önmagában lépne üzembe, s megint más, ha Nagymaros is szerepet kapna. Ez utóbbi esetben is szóba jöhet több lehetőség: ha például erőművi egység nélkül épülne meg a Dunakanyarban a gát, úgy egyszerűbb olcsóbb lehetne a létesítmény. Annak idején, 1986-ben az osztrákok 5,8 milliárd schillingért vállalták volna a munkát. De akkor ugye 2 forint 36 fillér volt egy schilling, most meg 9. Úgy vélem, ötven-hatvan milliárd forintba kerülne ma is egy műtárgy Nagymarosnál. - Mi lehetne a sorsa egy esetleges kompromisszum után a C-variáns létesítményeinek? - A beruházás első ütemével végeztek, most kezdték a második ütem munkálatait. Az elkészült létesítmények nagy részét a szlovákok megőrizhetnék, hiszen ha kinyitják a 20 kapus árapasztót, akkor - kis túlzással - a Duna úgy folyhatna tovább, mintha a műtárgyak ott sem lennének. Több létesítményt, például a Pozsonyt az elzárt három csallóközi falucskával összekötő hidat továbbra is lehetne hasznosítani. A baloldali töltést persze, amellyel gyakorlatilag elterelték a Dunát mindenképpen meg kellene bontani. És a folyót a II-es ütem helyén átvezetni. Nyomatékosan ismétlem persze, hogy én csupán a műszaki esélyekről beszélek, amelyekről kérdeztek - a Duna sorsa azonban valójában a politikai tárgyalóasztaloknál dőlhet csak el. Dráguló gyógyszerek Hétfőtől 515 külföldi gyógyszerért többet kell fizetnünk a patikában. Az áremelés oka: sem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, sem a nagykereskedők, sem a gyártók nem hajlandók átvállalni a 4,6 százalékos forintleértékelés hatását. Előfordulhat, hogy a gyógyszerárak nem lesznek minden patikában azonosak: a Pharmafontana ugyanis csak 404 készítmény árát emeli fel, mivel a többiből még megfelelő mennyiségű, régi áron beszerzett raktárkészlettel rendelkezik. Továbbra sem kell fizetniük a gyógyszerekért azoknak, akik eddig ingyen kapták. Pénteken 55 Mitsubishi terepjáró mentőautót vett át az Országos Mentőszolgálat. A gépkocsipark cseréje 1 milliárd 434 millió forintba került Demecs Zsolt bevétele Jóhiszemű gyanúsított Pethő Lajos NÉPSZAVA Szabadlábra helyezte a múlt héten a bíróság Bartha Csabát, a Győrött kipattant vöröskeresztes cukorbotrány egyik korábban letartóztatott szereplőjét, a Nemzetközi Karitatív Alapítvány Abdán tevékenykedő főtitkárát. Bartha Csabát a nyomozati anyag továbbra is gyanúsítottként említi, ám a gyanúsított úgy véli, kihallgatásai során bebizonyosodott, hogy ő és a Karitatív Alapítvány jóhiszeműen, anyagi haszon nélkül vett részt az ügyletben. Bartha elmondása szerint szervezete, személyes ismeretsége révén gyanútlanul keveredett az ügybe. Herczeg Károlyt - akinek a botrány kipattanása óta nem lelik nyomát - az alapítvány alkalmi aktivistájaként ismerte. Ő kérte, hogy segítsen egy Erdélybe juttatandó segélyszállítmány ügyében. Egy bizonyos Czigány Zoltán Daliásból 130 vagon cukrot küldene Magyarországra, s azt kellene olyan árucikkekre váltani, amilyet az erdélyiek kérnek. Bartha úgy vélte, egy, az övénél nagyobb, s állami garanciákat is élvező szervezet lehet csak képes a tervezett tranzakcióra, így küldte ismerősét a Vöröskereszt Győr-Moson-Sopron megyei titkárához. A Vöröskereszttől a budapesti Spot Kft. vette át a cukrot azzal, hogy az árut eladják és a bevételből szerzik be az erdélyiek által kért árucikkeket. A két szervezet között a Karitatív Alapítvány csak papíron közvetített - s Bartha szerint ezt azért vállalta, hogy szervezete 10 vagononként 200 ezer forint segélyalaphoz jusson. Valójában csak az első szállítmány megérkezésekor volt jelen, de a vámolásnál nem vett részt. A cukor további sorsáról sem tud. Pontosabban csak annyit, hogy ragaszkodott hozzá: a Spot fillérre számoljon el arról, valóban a beérkezett cukorral azonos értékű áru jutott el Erdélybe. Éppen az elszámolások tisztázatlan jellege miatt jelezte partnereinek ötvennyolc vagon beérkezése után: az általa vezetett alapítvány a továbbiakban nem adja a nevét az ügylethez. Az mindenesetre cáfolhatatlan - állítja Bartha -, hogy az ő kezéhez a cukor árából egy fillér sem tapadt, s az alapítvány sem kapott pénzt, jóllehet a közvetítésért járt volna a 10 vagononkénti 200 ezer forint. Vesztegetéssel ők semmiképpen sem gyanúsíthatók. A többi gyanúsított ügyében viszont nem kívánt állást foglalni. Bartha határozottan cáfolja azt is, hogy anyagi érdekek motiválták volna a cukorbotránytól szerinte teljesen független győri Európa-Japán Fesztivál, illetve az annak árnyékában - s nem kis részben a fesztivál kitalálóival az élen szerveződő győri tőzsde létrehozásában. Mint mondta, tőlünk hall először róla, hogy a még meg sem született intézmény révén nem szabályszerűen kerültek kibocsátásra a leendő győri tőzsde CET elnevezésű, s Magyarországon tiltott típusú, lényegében a pilótajáték elvén működő úgynevezett „osztódó” részvények. Jóllehet 30 ezer forintot ő is befizetett egy értékpapírra, de csak annyit tudva róla, hogy a tőzsde alapításához kell a pénz. A fesztivált csak családi gyökerű, kulturális megszállottságtól vezérelve támogatta, a tőzsde szorgalmazásában valóban érdekelt volt, hogy ígéretet kapott: érdekes, szakmai végzettségének megfelelő munkát kapna a leendő intézményben. Pénzt ebben az ügyben végzett fáradozásáért sem fogadott el. Lebuktatott kábítósok A BM kábítószerosztályán megerősítették tegnapi hírünket, miszerint újabb kábítószeralapanyag-lerakatot talált a rendőrség Vác környékén. Elmondták, hogy a marihuána alapanyagaként ismert indiai vadkendert nagyobb mennyiségben eddig főként Észak-Afrikában, Mexikóban és Indiában állították elő illegális telepeken, ám a nemzetközi csoportok most nálunk is próbálkoznak berendezkedni, innen ugyanis kisebb a távolság a nagy felvevőpiacok, Anglia, Hollandia, Németország eléréséhez. A vadkender termesztése munkaigényes, pontos technológiát igénylő termesztési eljárás. A hazai éghajlat nyáron kedvez a vadkendernek, ám a terepadottságok miatt nincs lehetőség sokáig lopva nagy menynyiségben termeszteni ezt a növényt. A rendőrség helikopterrel is rendszeresen pásztázza az ilyen szempontból szóba jöhető vidékeket. A Népszavában is közölt, Monor és Vác közelében leleplezett termesztőhelyeket is fentről jó előre feltérképezték, mielőtt lecsaptak volna a bűnbandára.