Népszava, 1995. április (123. évfolyam, 77–100. sz.)

1995-04-28 / 99. szám

De jó nekik... Húsz évet dolgoztam kamionsofőrként - Helsinkitől Tunézián, Kuvaiton át Tengizig, Jekatyeringburgig- de soha eszünkbe nem jutott és ma sem gon­dolkodunk sztrájkon, még annak el­lenére sem, hogy mi, sofőrök 350 órát is dolgoztunk, és 165, azaz százhat­vanöt órát fizetnek ki, és 30 ezer forint a bruttónk. A pihenőidőnket a hatá­ron töltjük, és a lerakodási, várako­zási időre minden esetben három órát állapítottak meg. A mozdonyvezetők mondjuk a Záhonyban eltöltött éj­szakára fizetést, fűtött szobát kapnak, ezzel szemben mi a zajos parkolók­ban alszunk, ha tudunk. Szerintem amit a vasutasok csinálnak, az közön­séges bujtogatás, mivel a mozdony­­vezetők az igen magasan fizetettek közé tartoznak. Miért nem azért buj­­togatnak, hogy a sarusok, a pályaépí­tő munkások kapjanak jóval maga­sabb fizetést? Az ellenzék viselkedése véleményem szerint szégyenteljes. Bujtogatás helyett nézzenek a tükör­be. Sok ezer munkatársam véleménye, hogy ők az értelmiség azon részei, amit Hofi így fogalmazott meg: ke­rékpárversenyzők. Gaskó, Bozsik és Márkus úr jól értik egymást, hárman döntik romba az országot, napi 750 milliós kárt okoztak. A legbutább em­ber is tudja, csak azért, mert a kol­lektív szerződés némely pontja nem tisztázott, ezért nem törvényszerűen kell következnie ennek az országbom­lasztó sztrájknak. Szégyelljék magu­kat! A szakszervezeteknek nem így kell a hatalmat gyakorolniuk. Presz­tízs-, tekintélyalapon. Nekem az a vé­leményem, Borsik úr az ellenzéket és a jobboldalt képviseli és támogatja. Név és cím a szerkesztőségben ság adózásból kivont 600 milliárdját hasznosítaná a költségvetési hiány megszüntetése érdekében. Erdősné bátorsága azonban odáig már nem terjedt, hogy a fent felsorolt személyi­ségeket is elmarasztalná, ő megelég­szik csak személyem nyilvános rá­galmazásával. Hál’ istennek már el­múltak azok a régi szép, pártállami idők, amikor csak ütemes vastapssal lehetett hozsannázni a diktatúra min­den ballépését, a demokrácia lénye­ge pont abban rejlik, hogy még az egyébként baloldali és szociális ér­zékenységű emberek is nyilvános bí­rálattal élhetnek a szociálliberális kormánnyal szemben, ha úgy ítélik meg, hogy helytelen döntéseik kárt okoznak a szegényeknek! Erdősné jobban tenné, ha a jövőben nagyobb toleranciát tanúsítana a más vélemé­nyen lévőkkel szemben, és tartózkod­na minden sértő személyeskedéstől. Toll Iván, Pécs A pénz hatalom Néhány héttel ezelőtt a Szerintemben megjelent egy olvasói levél, melynek címe Az IMF bábjai vagyunk volt. Na­gyon egyetértettem vele. Igaza volt. A pénz- és bankvilágot irányítják, felügyelik. Az ő szavuk parancs. Az én véleményem is, hogy mint a polip az áldozatát, úgy szorítják ők is és tartják markukban az egész világot. Meghatározzák a pénzvilág, a tőzs­dék, a kereskedelem hogyanját-mi­­kéntjét. A pénz az istenük, és ezen keresztül a hatalom. Ez teszi lehetővé, hogy ezeknek a céloknak vetnek alá mindent. Gazdasági hatalmuk óriá­si, uralkodni tudnak országok felett. Sajnos, rajtunk is. Név és cím a szerkesztőségben Szemellenző nélkül Erdős Lászlóné budapesti olvasó ne­mes egyszerűséggel uszítónak titulál csak azért, mert - több neves MSZP-s képviselőhöz hasonlóan - nem értek egyet a kormány néhány intézkedé­sével. A március 12-i - puccsszerűen meghozott - szigorító döntéseket nem­csak én, hanem többek között Nagy Sándor, Csehák Judit, Kovács Pál, Katona Béla, nagy népszerűségnek örvendő személyiségek is bírálattal illették pont azért, mert a kormány előzetes egyeztetés nélkül, a köny­­nyebb ellenállást választva, a bérből és fizetésből élőkre, a nyomorgó nyug­díjasokra hárít ismételten minden terhet ahelyett, hogy a feketegazda­ A hivatal packázásai A Népszava 1995. április 20-án meg­jelent számában olvastam a személyi számról Dr. Univ. Opál Sándor buda­pesti levélíró sorait Több mint veszé­lyes címmel. Nagy igazságot mondott ki a doktor úr. Az unokahúgommal az történt, hogy egy elírás folytán rá­anyakönyveztek egy csecsemőt! Pé­csen, 1994. április 19-én született egy kislány, akinek édesanyja, az utolsó két szám kivételével, ugyanolyan sze­mélyi számmal rendelkezik, mint az unokahúgom. Valamelyik „okos” föl­cserélte a számokat, és mivel a nyil­vántartási lapot a személyi szám alap­ján állítják ki a csecsemőkről, a kis­baba az unokahúgomé lett - természe­tesen tudtán kívül. A baba már csak­nem egyéves volt, amikor kiderült, hogy az unokahúgomnak van egy „el­titkolt” gyermeke, ezáltal egy elhall­gatott terhessége is volt. Majdnem elájult, amikor a védőnő megjelent náluk, az iránt érdeklődve, hogy miért nem járt tanácsadásra, és miért nem jelentette be a gyermeke születését? Első megdöbbenés után megkezdték kibogozni a történetet. A személyi adatnyilvántartó lapot elővéve, a kis­baba édesanyjaként az unokahúgom neve szerepelt, teljesen egyértelműen és olvashatóan. Még most sem szer­zett volna tudomást a nem létező gyer­mekéről az unokahúgom, ha a telepü­lés, ahol alig 200-300-an élnek, köz­igazgatásilag nem válik le a nagy­községről, és a kisbaba személyi lapja nem kerül át új­­székhelyére. Ezután megkezdődött a szóbeszéd, a húgom személyiségi jogainak a megsértése, az új hivatal dolgozóinak a hivatali titokra vonatkozó jogszabályok be nem tartása, hiszen a kis lélekszámú településen széltében-hosszában az „eltitkolt és ki tudja, hová tett” kis­babáról diskuráltak. Végül a húgom ügyvédhez fordult, aki a szükséges lé­péseket megtette; a hivatalok közötti levelezgetések, utasítások, ide vonat­kozó iratok megkezdték vándordíju­kat. A húgom azt reméli, hogy a hibát elkövető egyént jól megbüntetik, tőle pedig nyilvánosan elnézést kérnek az igazi édesanya és a kisbaba nevé­ben is, akik közül az édesanya talán nem is sejtette, hogy kislányát nem reá anyakönyvezték, vagy nem ő szerepel a személyi nyilvántartó la­pon, a babától pedig azért, hogy - ha rövid ideig is, de - mások figyelmet­lensége folytán más „édesanyát” je­löltek ki neki. Mindez úgy történt, hogy az unokahúgom soha nem járt Pécsnek a környékén sem, a telepü­lést, ahol él, két hétnél hosszabb idő­re nem hagyta el, ráadásul most gyű­rűs menyasszony. Elképesztő, nem? Pálné Zöldi Ágnes, Kazincbarcika Egy állampolgár szemével Magyarország a trianoni szerződés rákényszerítése óta nem került ilyen veszélybe, mint amilyenbe a MSZP elődpártja 1982-ben sodorta. Az MSZMP akkori vezetése a Nemzetkö­zi Valutaalappal megkötött szerződés­sel hozzájárult az ország modern gyar­matosításához. A Nemzetközi Valu­taalap magyarországi terjeszkedé­sével tudatosan keverte adósságba az országot, hogy beleszólhasson annak életébe, gazdaságának és politikájá­nak irányításába. Ezzel Magyarország minden idők legnagyobb függőségét és gyarmatosításának diktátumait éli át. Tények igazolják, hogy a fel­vett hitelek nem az ország érdekét, hanem bizonyos körök gazdagodását szolgálják. E körülmény mind a Ká­dár-kormány, mind az azt követő kor­mányok nagyfokú dilettantizmusát, szociális érzéketlenségét és az állam polgárai iránti felelőtlenségét jel­lemzik. Amíg a felvett külföldi hitele­ket nem a célnak megfelelően hasz­nosítják, illetve azokat nem ütemezik át, addig az ország mélyebben sod­ródik bele az eladósodásba. Az eladó­sodás következményei jelentősen érez­tetik hatásukat mindennapi életünk­ben. Ennek egyik formája a munka­­nélküliség és a létbizonytalanság, ami megalázóan kiszolgáltatott helyzet­ben tartja az állampolgárok jelentős részét. A jövedelmek egyenlőtlensége jogosan irritálja a kiszolgáltatott és méltánytalanul hátrányos helyzetbe kerülteket azokkal szemben, akik in­dokolatlanul és igazságtalanul magas jövedelemben részesülnek. Az ilyen elvtelen és hazardírozó politika már többször is igazolta, hogy ott, ahol az állam polgárai elszegényednek, ott el­szegényedik maga az állam is. Boznár Ernő, Budapest SZERINTEM... SZERKESZTI AZ OLVASÓ 1995. ÁPRILIS 28., PÉNTEK 7 ___________EZEN A NAPON___________ Mindenható cenzúraH­ etvennégy éve, 1921. április 28- án, a Minisztertanács ülésén (a miniszterelnök már két he­te gróf Bethlen István volt) a honvé­delmi miniszter, Belitska Sándor be­számolt arról, hogy a táviratokat a fő­postán cenzúrázzák, a telefoncenzúra lehallgatásból áll, a levélcenzúrát tisztek végzik. Véleménye szerint a le­vélcenzúránál „hozzá nem értő és nem eléggé tapintatos emberek” van­nak, mindenesetre szükségesnek tart­ja: a levélcenzorok számát Budapesten 148-ról 270-re emeljék fel. Bod János, a Pénzügyminisztériumot vezető tár­ca nélküli miniszter a cenzúra csök­kentését kívánta, és elmondta: „Fia­tal cenzortisztek a bankoknak és számcsoportok útján továbbított táv­iratait mint gyanúsakat visszatartják, amivel a gazdasági életnek mérhe­tetlen károkat okoznak.” A miniszter­­elnök is reagált: „A cenzúrát úgy kell alkalmazni, hogy az a „kereskedelmi életet ne hátráltassa”, majd utalt ar­ra, hogy Belitska miniszter bemuta­tott egy kommunista röpiratot. A cen­zúrának úgy kell működnie, mondta Bethlen, hogy ilyen röpiratok a pos­tán „ne továbbíttassanak”. Néhány hét­tel később Hegyeshalmy Lajos keres­kedelemügyi miniszter ugyancsak Mi­nisztertanácson tette szóvá a cenzú­rát. Ekkor úgy határoztak: a belföldi táviratok cenzúráját megszüntetik. „A telefoncenzúra, amely lehallgatásból áll, az eddigi állapotban fenntartatik” - döntött a Minisztertanács május 27-én. Júliusban „a posta- és a távíró­forgalom bizalmas ellenőrzését” mi­nisztertanácsi döntés alapján a Belügy­minisztérium vette át a Honvédelmi Minisztériumtól. A megszervezni ren­delt „ellenőrző bizottságok” (a legtöbb posta-, távíró- és telefonhivatalnál működött ilyen, irányításukat a kerü­leti hivatalok intézték, ezek vezetője mindig egy rendőrkapitány vagy fő­szolgabíró) legfelső ellenőrzésére a Belügyminisztérium közbiztonsági fő­osztálya kebelében Központi Cenzú­rahivatalt létesítettek. Mindez az­után történt, hogy az V./9575/1920. miniszterelnöki rendelet alapján bi­zalmas levélben figyelmeztették a fő­­szerkesztőket, hogy „a kormány a kötelező sajtócenzúrát formálisan megszüntette, helyette Sajtótájékoz­tató Bizottságot hozott létre”, ez irá­nyította a cenzúrát. Nótárius Olykor botrányos Svájci nevelőintézetbe kellene külde­ni Für Lajost, Torgyán Józsefet, Lezsák Sándort, Orbán Viktort, Giczy Györ­gyöt, továbbá Szöllőssiné asszonyt és Surján Lászlót, mert szerintem ott társadalmi rangjukhoz méltó korrekt magaviseletet és beszédet sajátíthat­nának el. Szerintem ugyanis nevezet­tek magatartása, vitastílusa ország­világ előtt felháborító, olykor meg­botránkoztató, tűrhetetlen és megen­gedhetetlen. Szünet nélkül marják és sértegetik a kormányt és minden jó szándékú kényszerintézkedését! Nem értenek a magyar szóból, hogy - pénz hiányában - a megszorító intézkedé­sek elkerülhetetlenek! Jelenleg kar­öltve összefogásra és a társadalmi bé­ke felborítására készülnek! És ehhez még statisztál a Kereszténydemok­rata Néppárt, ahelyett, hogy Krisztus Urunk tanításainak szellemében tevé­kenykedne! A kormánynak jó egész­séget és vaskötél idegeket kívánok, hogy kibírja ezt a kemény küzdelmet, amit az ellenzék (valóságban ellen­ség) csak még jobban nehezít! Név és cím a szerkesztőségben SZÁMLÁLÓ Az idei esztendő első negyedévében 312-en haltak meg közúti balesetben Megközelítőleg a tavalyival azonos adatok születtek az idei első negyedév baleseti statisztikáiban - tud­tuk meg Molnár Miklóstól, az Országos Rendőr-fő­kapitányság baleset-megelőzési osztályvezető-helyet­tesétől. A balesetek száma növekedett, csökkent vi­szont a súlyosság foka. Az év első három hónapjában 283 halálos kimenetelű baleset történt, ezek során 312-en vesztették életüket. A tavalyi adatokhoz ké­pest így 2,4 százalékkal (7 esettel) kevesebb halálos baleset volt, így értelemszerűen 24-gyel kevesebb ember halt meg az utakon. Figyelmeztető azonban, hogy a korábbi évektől eltérően a súlyos, és nem a kisebb balesetek száma emelkedett erőteljesen. Az előbbiek száma 1594, az utóbbiaké 2126 volt. A növekedés mértéke 7,6, illetve 1,2 százalék. A balesetek következtében összesen 5424-en haltak meg vagy sérültek meg valamilyen mértékben. Ez a szám az elmúlt évhez képest 0,8 száza­lékkal emelkedett. Az első negyedéves statisztikákban azonban az 1993- ban bekövetkezett látványos javulás óta emelkedik az összes balesetek száma, idén újból meghaladta a négyezret (4003). Az első negyedéves balesetek száma így sem éri el azonban az évi 20 százalékos részesedési arányt. A balesetek legnagyobb része, 30 százaléka a harmadik negyed­évben történik. Figyelmezető, hogy több mint 10 százalékkal nőtt az ittas állapotban okozott balesetek száma. A rendőrség kezdeményezte köz­úti ellenőrzések azt is bizonyítják, hogy növekedett a jogszabályokat súlyosan megsértő vezetők száma. Egyetértenék, ha... A vagyonadó fölvetett ötlete engem a mai napig foglalkoztat. Mivel tisztá­ban vagyok az ország nehéz helyze­tével, teljes mértékben egyetértenék a megszorító intézkedésekkel, bele­értve az ingatlanadót is, ha... Nyugdí­jas pedagógus vagyok. Közel negy­ven éven át tanítottam. Egy 50 négy­zetméteres lakótelepi lakásban la­kom, melyet néhány éve megvettem. A ’60-as évek végén a Velencei-tónál vettem egy telket, körülbelül fél órá­ra a tótól s rá egy 32 négyzetméteres Erdért-faházat. Közben kocsit is tar­tottam. Ladát, Daciát. Amikor a nya­ralóm épült, 3,60 volt egy kiló kenyér, a hús 30, a benzin 3 forint, és azért az 50 négyzetméterért 110 forint lak­bért fizettem havonta. Mai szemmel ez nem tűnik soknak. Csakhogy 3-400 fo­rint volt egy pár cipő, 1300-1400 egy télikabát, 2-3000 egy hűtőszekrény, 4-5000 egy fekete-fehér tévé (színes akkor még nem volt), 20 000 egy Pan­nónia motorkerékpár és 50-70 000 egy autó. Mindehhez 1600 forint volt a havi fizetésem, a feleségemé még ke­vesebb. Ez az akkori 48 órás mun­kahetet számítva 8 forintos órabérnek felel meg. Érdemes utánaszámolni, hogy miért mennyit kellett dolgoz­ni. Amit „állam bácsi” egyik kezével adott, a másikkal visszavette. Mind­ezt figyelembe véve, ugye, már nem is olyan olcsó az a lakbér? A faházamat úgy tudtam megépíteni és autót is tartani, hogy az iskolában állandóan túlóráztam. Szabadidőmben másod­állásban tanítottam szakmunkáskép­zőben, dolgozók iskolájában, mikor mi adódott. Több mint egy évtizedig esténként és hétvégeken mellékál­lásban pénzbeszedő voltam. Szabad­ságom ideje alatt kőműves mellett dol­goztam, felügyeletet vállaltam gyer­meküdülőben, felkészítettem a tanu­lókat pótvizsgára. Mivel szerettem a pályámat, ott is helytálltam. Becsü­lettel készültem az óráimra, a család­látogatásokat sem hanyagoltam el, vittem a tanítványaimat kirándulni, színházba, nyáron táborozni. Utóbbia­kat társadalmi munkában. Feleségem állandóan két műszakban dolgozott és állandóan túlórázott. Csak így tud­tuk a gyerekeinket felnevelni, és egy magasnak igazán nem mondható élet­­színvonalat tartani. A nyaralóm hét­végeken épült családom és barátaim közreműködésével. Amikor az övék készült, én mentem hozzájuk betont keverni. Meggyőződésem, Magyaror­szág lakosságának nagyobb része ha­sonló módon jutott hozzá ahhoz, ami­je van. Ezt akarja a pénzügyminiszter úr megadóztatni? Azt, hogy nem ló­versenyre és kocsmába jártunk, ha­nem látástól vakulásig dolgoztunk? Ha azok fizetik az adót, akik hatalmas vagyont harácsoltak össze, nem tud­ni, miből­­ egyetértek bevezetésével. Kis Pál, Székesfehérvár Volna néhány ötletem A parlamentben mindig a szegénység­re hivatkoznak, ha a népről van szó, de továbbra is nyugodt lelkiismeret­tel osztják egymás között a kitünte­téseket. Keserű Katalint három na­pig siratta a tv-újság, ha egy gyár be­zár, azt a 300-400 dolgozót nem reklá­mozzák annyit. Az ember nyugodtan elmehetett előnyugdíjba, volt he­lyette 100 fiatal. Sokkal gazdaságo­sabban működne a parlament, ha több olyan fiatal miniszter meg kép­viselő lenne, mint Fodor Gábor, akkor nem kellene pénzt költeni az átvilá­gításra. Az új pénzügyminiszter meg ne a népet akarja nyúzni, szedje össze azt, amit széthordott az elit, és gazdálkodjon abból. Zsíros Géza pár milliója, no meg a sok végkielégítés. De erre rögtön az a válasz, nincs rá törvény. Amit a nép ellen követnek el, arra bezzeg tudnak törvényt gyár­tani, akár éjszaka is. E. Sándorné, Mezőtúr __________________________AZ UTCA HANGJA_________________________ Hogy érzi magát ebben az esős időben? Igazából nem zavar ez az esős idő. Rengeteg gyógyszert szedek, és ezeknek mind megvan a maga erős mellékha­tása. Érzem a hatásukat, de nem hiszem, hogy ez az esős idő miatt len­ne. Frontérzékeny nem igazán vagyok, de ezt a nagy meleget, ami a múlt héten volt, nem jól bírtam. Feküdnöm is kel­lett két napig. Persze inkább nem jó, ha ilyen szomorúan esik az eső. Szerintem jó ez az esős idő, hiszen jót tesz a ve­tésnek és a növényzet­nek. Az pedig nem na­gyon zavar, hogyha meg­ázom. A hideg- és me­legfrontra egyáltalán nem vagyok érzékeny, ezért nem zavart az idő­járás sokféle, szeszé­lyes áprilisi változása ezen a héten. A legjob­ban azért a nyarat sze­retem, mert napimádó vagyok, mint a legtöbb ember. Az eső csak néha zavar, néha viszont szeretem, attól függően, hogy mi­lyen kedvem van. Most éppen jól érzem magam. Igaz, egy kicsit fáj a fe­jem, de nem hiszem, hogy ez az eső miatt lenne. A legjobb évsza­kom a tavasz, mivel ak­kor nincs se túl meleg, se túl hideg. Igaz, hogy néha esik az eső, mint például ma is, de vala­hogy mégis bizakodás­sal van teli a levegő. Az, hogy esik az eső, egy­általán nem érdekel. Éppenséggel van eser­nyőm, és mindig úgy öltözöm, hogy ne érjen váratlanul, ha egyszer csak esni kezd. Legfel­jebb annyiban, hogy ilyenkor az üzletben, ahol dolgozom, érezhe­tően rosszabb a forga­lom. Sokat sportolok és egészségesen élek, ezért aztán az időjárás-vál­­tozásra egyáltalán nem vagyok érzékeny. Engem nagyon lehan­gol, nyomaszt, ha esik az eső. Ilyenkor sokkal ál­mosabbnak, roggyan­­tabbnak érzem magam, mint máskor. Frontér­zékeny ugyan nem va­gyok, de ezt az időt elég nehezen bírom ki. És áp­rilisban már szebb idő­nek kellene lennie. A nyarat persze jobban kedvelem, mert szere­tem, hogy meleg van és azt, hogy kiszabadulok a hétköznapokból. Fónai Páter elé (74) nyugdíjas Hajdu Gábor (58) raktárkezelő Kétl Jani (18) gimnazista Juhász Szilvia (23) vállalkozó Damján Gyula (27) testnevelő tanár 202-6011. Ezen a telefonszámon várjuk olvasóink észrevételeit, hétköznapokon reggel 9-től délután 5-ig.

Next