Népszava, 1995. április (123. évfolyam, 77–100. sz.)
1995-04-28 / 99. szám
De jó nekik... Húsz évet dolgoztam kamionsofőrként - Helsinkitől Tunézián, Kuvaiton át Tengizig, Jekatyeringburgig- de soha eszünkbe nem jutott és ma sem gondolkodunk sztrájkon, még annak ellenére sem, hogy mi, sofőrök 350 órát is dolgoztunk, és 165, azaz százhatvanöt órát fizetnek ki, és 30 ezer forint a bruttónk. A pihenőidőnket a határon töltjük, és a lerakodási, várakozási időre minden esetben három órát állapítottak meg. A mozdonyvezetők mondjuk a Záhonyban eltöltött éjszakára fizetést, fűtött szobát kapnak, ezzel szemben mi a zajos parkolókban alszunk, ha tudunk. Szerintem amit a vasutasok csinálnak, az közönséges bujtogatás, mivel a mozdonyvezetők az igen magasan fizetettek közé tartoznak. Miért nem azért bujtogatnak, hogy a sarusok, a pályaépítő munkások kapjanak jóval magasabb fizetést? Az ellenzék viselkedése véleményem szerint szégyenteljes. Bujtogatás helyett nézzenek a tükörbe. Sok ezer munkatársam véleménye, hogy ők az értelmiség azon részei, amit Hofi így fogalmazott meg: kerékpárversenyzők. Gaskó, Bozsik és Márkus úr jól értik egymást, hárman döntik romba az országot, napi 750 milliós kárt okoztak. A legbutább ember is tudja, csak azért, mert a kollektív szerződés némely pontja nem tisztázott, ezért nem törvényszerűen kell következnie ennek az országbomlasztó sztrájknak. Szégyelljék magukat! A szakszervezeteknek nem így kell a hatalmat gyakorolniuk. Presztízs-, tekintélyalapon. Nekem az a véleményem, Borsik úr az ellenzéket és a jobboldalt képviseli és támogatja. Név és cím a szerkesztőségben ság adózásból kivont 600 milliárdját hasznosítaná a költségvetési hiány megszüntetése érdekében. Erdősné bátorsága azonban odáig már nem terjedt, hogy a fent felsorolt személyiségeket is elmarasztalná, ő megelégszik csak személyem nyilvános rágalmazásával. Hál’ istennek már elmúltak azok a régi szép, pártállami idők, amikor csak ütemes vastapssal lehetett hozsannázni a diktatúra minden ballépését, a demokrácia lényege pont abban rejlik, hogy még az egyébként baloldali és szociális érzékenységű emberek is nyilvános bírálattal élhetnek a szociálliberális kormánnyal szemben, ha úgy ítélik meg, hogy helytelen döntéseik kárt okoznak a szegényeknek! Erdősné jobban tenné, ha a jövőben nagyobb toleranciát tanúsítana a más véleményen lévőkkel szemben, és tartózkodna minden sértő személyeskedéstől. Toll Iván, Pécs A pénz hatalom Néhány héttel ezelőtt a Szerintemben megjelent egy olvasói levél, melynek címe Az IMF bábjai vagyunk volt. Nagyon egyetértettem vele. Igaza volt. A pénz- és bankvilágot irányítják, felügyelik. Az ő szavuk parancs. Az én véleményem is, hogy mint a polip az áldozatát, úgy szorítják ők is és tartják markukban az egész világot. Meghatározzák a pénzvilág, a tőzsdék, a kereskedelem hogyanját-mikéntjét. A pénz az istenük, és ezen keresztül a hatalom. Ez teszi lehetővé, hogy ezeknek a céloknak vetnek alá mindent. Gazdasági hatalmuk óriási, uralkodni tudnak országok felett. Sajnos, rajtunk is. Név és cím a szerkesztőségben Szemellenző nélkül Erdős Lászlóné budapesti olvasó nemes egyszerűséggel uszítónak titulál csak azért, mert - több neves MSZP-s képviselőhöz hasonlóan - nem értek egyet a kormány néhány intézkedésével. A március 12-i - puccsszerűen meghozott - szigorító döntéseket nemcsak én, hanem többek között Nagy Sándor, Csehák Judit, Kovács Pál, Katona Béla, nagy népszerűségnek örvendő személyiségek is bírálattal illették pont azért, mert a kormány előzetes egyeztetés nélkül, a könynyebb ellenállást választva, a bérből és fizetésből élőkre, a nyomorgó nyugdíjasokra hárít ismételten minden terhet ahelyett, hogy a feketegazda A hivatal packázásai A Népszava 1995. április 20-án megjelent számában olvastam a személyi számról Dr. Univ. Opál Sándor budapesti levélíró sorait Több mint veszélyes címmel. Nagy igazságot mondott ki a doktor úr. Az unokahúgommal az történt, hogy egy elírás folytán ráanyakönyveztek egy csecsemőt! Pécsen, 1994. április 19-én született egy kislány, akinek édesanyja, az utolsó két szám kivételével, ugyanolyan személyi számmal rendelkezik, mint az unokahúgom. Valamelyik „okos” fölcserélte a számokat, és mivel a nyilvántartási lapot a személyi szám alapján állítják ki a csecsemőkről, a kisbaba az unokahúgomé lett - természetesen tudtán kívül. A baba már csaknem egyéves volt, amikor kiderült, hogy az unokahúgomnak van egy „eltitkolt” gyermeke, ezáltal egy elhallgatott terhessége is volt. Majdnem elájult, amikor a védőnő megjelent náluk, az iránt érdeklődve, hogy miért nem járt tanácsadásra, és miért nem jelentette be a gyermeke születését? Első megdöbbenés után megkezdték kibogozni a történetet. A személyi adatnyilvántartó lapot elővéve, a kisbaba édesanyjaként az unokahúgom neve szerepelt, teljesen egyértelműen és olvashatóan. Még most sem szerzett volna tudomást a nem létező gyermekéről az unokahúgom, ha a település, ahol alig 200-300-an élnek, közigazgatásilag nem válik le a nagyközségről, és a kisbaba személyi lapja nem kerül át újszékhelyére. Ezután megkezdődött a szóbeszéd, a húgom személyiségi jogainak a megsértése, az új hivatal dolgozóinak a hivatali titokra vonatkozó jogszabályok be nem tartása, hiszen a kis lélekszámú településen széltében-hosszában az „eltitkolt és ki tudja, hová tett” kisbabáról diskuráltak. Végül a húgom ügyvédhez fordult, aki a szükséges lépéseket megtette; a hivatalok közötti levelezgetések, utasítások, ide vonatkozó iratok megkezdték vándordíjukat. A húgom azt reméli, hogy a hibát elkövető egyént jól megbüntetik, tőle pedig nyilvánosan elnézést kérnek az igazi édesanya és a kisbaba nevében is, akik közül az édesanya talán nem is sejtette, hogy kislányát nem reá anyakönyvezték, vagy nem ő szerepel a személyi nyilvántartó lapon, a babától pedig azért, hogy - ha rövid ideig is, de - mások figyelmetlensége folytán más „édesanyát” jelöltek ki neki. Mindez úgy történt, hogy az unokahúgom soha nem járt Pécsnek a környékén sem, a települést, ahol él, két hétnél hosszabb időre nem hagyta el, ráadásul most gyűrűs menyasszony. Elképesztő, nem? Pálné Zöldi Ágnes, Kazincbarcika Egy állampolgár szemével Magyarország a trianoni szerződés rákényszerítése óta nem került ilyen veszélybe, mint amilyenbe a MSZP elődpártja 1982-ben sodorta. Az MSZMP akkori vezetése a Nemzetközi Valutaalappal megkötött szerződéssel hozzájárult az ország modern gyarmatosításához. A Nemzetközi Valutaalap magyarországi terjeszkedésével tudatosan keverte adósságba az országot, hogy beleszólhasson annak életébe, gazdaságának és politikájának irányításába. Ezzel Magyarország minden idők legnagyobb függőségét és gyarmatosításának diktátumait éli át. Tények igazolják, hogy a felvett hitelek nem az ország érdekét, hanem bizonyos körök gazdagodását szolgálják. E körülmény mind a Kádár-kormány, mind az azt követő kormányok nagyfokú dilettantizmusát, szociális érzéketlenségét és az állam polgárai iránti felelőtlenségét jellemzik. Amíg a felvett külföldi hiteleket nem a célnak megfelelően hasznosítják, illetve azokat nem ütemezik át, addig az ország mélyebben sodródik bele az eladósodásba. Az eladósodás következményei jelentősen éreztetik hatásukat mindennapi életünkben. Ennek egyik formája a munkanélküliség és a létbizonytalanság, ami megalázóan kiszolgáltatott helyzetben tartja az állampolgárok jelentős részét. A jövedelmek egyenlőtlensége jogosan irritálja a kiszolgáltatott és méltánytalanul hátrányos helyzetbe kerülteket azokkal szemben, akik indokolatlanul és igazságtalanul magas jövedelemben részesülnek. Az ilyen elvtelen és hazardírozó politika már többször is igazolta, hogy ott, ahol az állam polgárai elszegényednek, ott elszegényedik maga az állam is. Boznár Ernő, Budapest SZERINTEM... SZERKESZTI AZ OLVASÓ 1995. ÁPRILIS 28., PÉNTEK 7 ___________EZEN A NAPON___________ Mindenható cenzúraH etvennégy éve, 1921. április 28- án, a Minisztertanács ülésén (a miniszterelnök már két hete gróf Bethlen István volt) a honvédelmi miniszter, Belitska Sándor beszámolt arról, hogy a táviratokat a főpostán cenzúrázzák, a telefoncenzúra lehallgatásból áll, a levélcenzúrát tisztek végzik. Véleménye szerint a levélcenzúránál „hozzá nem értő és nem eléggé tapintatos emberek” vannak, mindenesetre szükségesnek tartja: a levélcenzorok számát Budapesten 148-ról 270-re emeljék fel. Bod János, a Pénzügyminisztériumot vezető tárca nélküli miniszter a cenzúra csökkentését kívánta, és elmondta: „Fiatal cenzortisztek a bankoknak és számcsoportok útján továbbított táviratait mint gyanúsakat visszatartják, amivel a gazdasági életnek mérhetetlen károkat okoznak.” A miniszterelnök is reagált: „A cenzúrát úgy kell alkalmazni, hogy az a „kereskedelmi életet ne hátráltassa”, majd utalt arra, hogy Belitska miniszter bemutatott egy kommunista röpiratot. A cenzúrának úgy kell működnie, mondta Bethlen, hogy ilyen röpiratok a postán „ne továbbíttassanak”. Néhány héttel később Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter ugyancsak Minisztertanácson tette szóvá a cenzúrát. Ekkor úgy határoztak: a belföldi táviratok cenzúráját megszüntetik. „A telefoncenzúra, amely lehallgatásból áll, az eddigi állapotban fenntartatik” - döntött a Minisztertanács május 27-én. Júliusban „a posta- és a távíróforgalom bizalmas ellenőrzését” minisztertanácsi döntés alapján a Belügyminisztérium vette át a Honvédelmi Minisztériumtól. A megszervezni rendelt „ellenőrző bizottságok” (a legtöbb posta-, távíró- és telefonhivatalnál működött ilyen, irányításukat a kerületi hivatalok intézték, ezek vezetője mindig egy rendőrkapitány vagy főszolgabíró) legfelső ellenőrzésére a Belügyminisztérium közbiztonsági főosztálya kebelében Központi Cenzúrahivatalt létesítettek. Mindez azután történt, hogy az V./9575/1920. miniszterelnöki rendelet alapján bizalmas levélben figyelmeztették a főszerkesztőket, hogy „a kormány a kötelező sajtócenzúrát formálisan megszüntette, helyette Sajtótájékoztató Bizottságot hozott létre”, ez irányította a cenzúrát. Nótárius Olykor botrányos Svájci nevelőintézetbe kellene küldeni Für Lajost, Torgyán Józsefet, Lezsák Sándort, Orbán Viktort, Giczy Györgyöt, továbbá Szöllőssiné asszonyt és Surján Lászlót, mert szerintem ott társadalmi rangjukhoz méltó korrekt magaviseletet és beszédet sajátíthatnának el. Szerintem ugyanis nevezettek magatartása, vitastílusa országvilág előtt felháborító, olykor megbotránkoztató, tűrhetetlen és megengedhetetlen. Szünet nélkül marják és sértegetik a kormányt és minden jó szándékú kényszerintézkedését! Nem értenek a magyar szóból, hogy - pénz hiányában - a megszorító intézkedések elkerülhetetlenek! Jelenleg karöltve összefogásra és a társadalmi béke felborítására készülnek! És ehhez még statisztál a Kereszténydemokrata Néppárt, ahelyett, hogy Krisztus Urunk tanításainak szellemében tevékenykedne! A kormánynak jó egészséget és vaskötél idegeket kívánok, hogy kibírja ezt a kemény küzdelmet, amit az ellenzék (valóságban ellenség) csak még jobban nehezít! Név és cím a szerkesztőségben SZÁMLÁLÓ Az idei esztendő első negyedévében 312-en haltak meg közúti balesetben Megközelítőleg a tavalyival azonos adatok születtek az idei első negyedév baleseti statisztikáiban - tudtuk meg Molnár Miklóstól, az Országos Rendőr-főkapitányság baleset-megelőzési osztályvezető-helyettesétől. A balesetek száma növekedett, csökkent viszont a súlyosság foka. Az év első három hónapjában 283 halálos kimenetelű baleset történt, ezek során 312-en vesztették életüket. A tavalyi adatokhoz képest így 2,4 százalékkal (7 esettel) kevesebb halálos baleset volt, így értelemszerűen 24-gyel kevesebb ember halt meg az utakon. Figyelmeztető azonban, hogy a korábbi évektől eltérően a súlyos, és nem a kisebb balesetek száma emelkedett erőteljesen. Az előbbiek száma 1594, az utóbbiaké 2126 volt. A növekedés mértéke 7,6, illetve 1,2 százalék. A balesetek következtében összesen 5424-en haltak meg vagy sérültek meg valamilyen mértékben. Ez a szám az elmúlt évhez képest 0,8 százalékkal emelkedett. Az első negyedéves statisztikákban azonban az 1993- ban bekövetkezett látványos javulás óta emelkedik az összes balesetek száma, idén újból meghaladta a négyezret (4003). Az első negyedéves balesetek száma így sem éri el azonban az évi 20 százalékos részesedési arányt. A balesetek legnagyobb része, 30 százaléka a harmadik negyedévben történik. Figyelmezető, hogy több mint 10 százalékkal nőtt az ittas állapotban okozott balesetek száma. A rendőrség kezdeményezte közúti ellenőrzések azt is bizonyítják, hogy növekedett a jogszabályokat súlyosan megsértő vezetők száma. Egyetértenék, ha... A vagyonadó fölvetett ötlete engem a mai napig foglalkoztat. Mivel tisztában vagyok az ország nehéz helyzetével, teljes mértékben egyetértenék a megszorító intézkedésekkel, beleértve az ingatlanadót is, ha... Nyugdíjas pedagógus vagyok. Közel negyven éven át tanítottam. Egy 50 négyzetméteres lakótelepi lakásban lakom, melyet néhány éve megvettem. A ’60-as évek végén a Velencei-tónál vettem egy telket, körülbelül fél órára a tótól s rá egy 32 négyzetméteres Erdért-faházat. Közben kocsit is tartottam. Ladát, Daciát. Amikor a nyaralóm épült, 3,60 volt egy kiló kenyér, a hús 30, a benzin 3 forint, és azért az 50 négyzetméterért 110 forint lakbért fizettem havonta. Mai szemmel ez nem tűnik soknak. Csakhogy 3-400 forint volt egy pár cipő, 1300-1400 egy télikabát, 2-3000 egy hűtőszekrény, 4-5000 egy fekete-fehér tévé (színes akkor még nem volt), 20 000 egy Pannónia motorkerékpár és 50-70 000 egy autó. Mindehhez 1600 forint volt a havi fizetésem, a feleségemé még kevesebb. Ez az akkori 48 órás munkahetet számítva 8 forintos órabérnek felel meg. Érdemes utánaszámolni, hogy miért mennyit kellett dolgozni. Amit „állam bácsi” egyik kezével adott, a másikkal visszavette. Mindezt figyelembe véve, ugye, már nem is olyan olcsó az a lakbér? A faházamat úgy tudtam megépíteni és autót is tartani, hogy az iskolában állandóan túlóráztam. Szabadidőmben másodállásban tanítottam szakmunkásképzőben, dolgozók iskolájában, mikor mi adódott. Több mint egy évtizedig esténként és hétvégeken mellékállásban pénzbeszedő voltam. Szabadságom ideje alatt kőműves mellett dolgoztam, felügyeletet vállaltam gyermeküdülőben, felkészítettem a tanulókat pótvizsgára. Mivel szerettem a pályámat, ott is helytálltam. Becsülettel készültem az óráimra, a családlátogatásokat sem hanyagoltam el, vittem a tanítványaimat kirándulni, színházba, nyáron táborozni. Utóbbiakat társadalmi munkában. Feleségem állandóan két műszakban dolgozott és állandóan túlórázott. Csak így tudtuk a gyerekeinket felnevelni, és egy magasnak igazán nem mondható életszínvonalat tartani. A nyaralóm hétvégeken épült családom és barátaim közreműködésével. Amikor az övék készült, én mentem hozzájuk betont keverni. Meggyőződésem, Magyarország lakosságának nagyobb része hasonló módon jutott hozzá ahhoz, amije van. Ezt akarja a pénzügyminiszter úr megadóztatni? Azt, hogy nem lóversenyre és kocsmába jártunk, hanem látástól vakulásig dolgoztunk? Ha azok fizetik az adót, akik hatalmas vagyont harácsoltak össze, nem tudni, miből egyetértek bevezetésével. Kis Pál, Székesfehérvár Volna néhány ötletem A parlamentben mindig a szegénységre hivatkoznak, ha a népről van szó, de továbbra is nyugodt lelkiismerettel osztják egymás között a kitüntetéseket. Keserű Katalint három napig siratta a tv-újság, ha egy gyár bezár, azt a 300-400 dolgozót nem reklámozzák annyit. Az ember nyugodtan elmehetett előnyugdíjba, volt helyette 100 fiatal. Sokkal gazdaságosabban működne a parlament, ha több olyan fiatal miniszter meg képviselő lenne, mint Fodor Gábor, akkor nem kellene pénzt költeni az átvilágításra. Az új pénzügyminiszter meg ne a népet akarja nyúzni, szedje össze azt, amit széthordott az elit, és gazdálkodjon abból. Zsíros Géza pár milliója, no meg a sok végkielégítés. De erre rögtön az a válasz, nincs rá törvény. Amit a nép ellen követnek el, arra bezzeg tudnak törvényt gyártani, akár éjszaka is. E. Sándorné, Mezőtúr __________________________AZ UTCA HANGJA_________________________ Hogy érzi magát ebben az esős időben? Igazából nem zavar ez az esős idő. Rengeteg gyógyszert szedek, és ezeknek mind megvan a maga erős mellékhatása. Érzem a hatásukat, de nem hiszem, hogy ez az esős idő miatt lenne. Frontérzékeny nem igazán vagyok, de ezt a nagy meleget, ami a múlt héten volt, nem jól bírtam. Feküdnöm is kellett két napig. Persze inkább nem jó, ha ilyen szomorúan esik az eső. Szerintem jó ez az esős idő, hiszen jót tesz a vetésnek és a növényzetnek. Az pedig nem nagyon zavar, hogyha megázom. A hideg- és melegfrontra egyáltalán nem vagyok érzékeny, ezért nem zavart az időjárás sokféle, szeszélyes áprilisi változása ezen a héten. A legjobban azért a nyarat szeretem, mert napimádó vagyok, mint a legtöbb ember. Az eső csak néha zavar, néha viszont szeretem, attól függően, hogy milyen kedvem van. Most éppen jól érzem magam. Igaz, egy kicsit fáj a fejem, de nem hiszem, hogy ez az eső miatt lenne. A legjobb évszakom a tavasz, mivel akkor nincs se túl meleg, se túl hideg. Igaz, hogy néha esik az eső, mint például ma is, de valahogy mégis bizakodással van teli a levegő. Az, hogy esik az eső, egyáltalán nem érdekel. Éppenséggel van esernyőm, és mindig úgy öltözöm, hogy ne érjen váratlanul, ha egyszer csak esni kezd. Legfeljebb annyiban, hogy ilyenkor az üzletben, ahol dolgozom, érezhetően rosszabb a forgalom. Sokat sportolok és egészségesen élek, ezért aztán az időjárás-változásra egyáltalán nem vagyok érzékeny. Engem nagyon lehangol, nyomaszt, ha esik az eső. Ilyenkor sokkal álmosabbnak, roggyantabbnak érzem magam, mint máskor. Frontérzékeny ugyan nem vagyok, de ezt az időt elég nehezen bírom ki. És áprilisban már szebb időnek kellene lennie. A nyarat persze jobban kedvelem, mert szeretem, hogy meleg van és azt, hogy kiszabadulok a hétköznapokból. Fónai Páter elé (74) nyugdíjas Hajdu Gábor (58) raktárkezelő Kétl Jani (18) gimnazista Juhász Szilvia (23) vállalkozó Damján Gyula (27) testnevelő tanár 202-6011. Ezen a telefonszámon várjuk olvasóink észrevételeit, hétköznapokon reggel 9-től délután 5-ig.