Népszava, 1995. június (123. évfolyam, 127–151. sz.)

1995-06-16 / 139. szám

Kivégeztek öt túszt a csecsenek (Folytatás az 1. oldalról) Noha Dzsohar Dudajev csecsen elnök csütörtöki nyilatkozatában elhatárolta magát a terroristák­tól, hangsúlyozva, hogy a hasonló akciók lejáratják a csecsenek har­cát, ennek ellenére több jel is arra utal, hogy az eseményekhez köze van Dudajevnek. Több forrás is azt állította, hogy az egyik leg­ismertebb parancsnok, Samil Ba­­szajev emberei hajtották végre a szerdai vérengzést. Az ITAR­­TASZSZ jelentése szerint a ter­roristák maguk is megerősítet­ték, hogy az akciót közvetlenül Baszajev vezeti és hasonlóan nyilatkozott a Szövetségi Bizton­sági Szolgálat illetékese. A túszok kiszabadítására fel­állított válságtörzs tagja, Mihail Jegorov belügyminiszter-helyet­tes és a sztavropoli kormányzó, Alekszej Korabejnyikov tárgyal a terroristákkal. Mintegy ötven fegyveres több mint ötszáz, egyes jelentések szerint több mint ezer beteget és orvost ejtett túszul Bugyonnovszk kórházában, mi­után előző nap vérfürdőt rendez­tek a város utcáin. A tárgyalásokról Andrej Cser­­nyenko, az orosz nemzetiségügyi miniszter helyettese azt közölte, hogy a fegyveresek szóban el­határolódnak ugyan Dudajevtől, de továbbra is politikai követe­léseket támasztanak, így a cse­­csenföldi harci cselekmények be­szüntetését, az orosz csapatok kivonását, valamint azt követelik, hogy Jelcin elnök és Csernomir­­gyin kormányfő találkozzon Dzsohar Dudajevel. Utóbb a terroristák kérték azt is, hogy találkozhassanak az orosz és a külföldi sajtó képviselőivel, viszont ennek feltételéül a gyer­mekek elengedését támasztották a hatóságok. A terroristák közöl­ték, hogy amennyiben támadás érné őket, minden egyes meggyil­kolt fegyveres után tíz túszt vé­geznek ki, egy sebesültért pedig ötöt. Ezt követően érkezett a hír, hogy a bugyonnovszki kórházban több száz túszt fogva tartó terro­risták kivégezték az első öt túszt. Ugyanakkor ismeretlen a sorsa a többi túsznak, akiket a mene­külő terroristák magukkal vittek. A csecsen fegyvereseknek állító­lag nem sikerült átjutni a sztav­ropoli terület és Csecsenföld ha­tárán, körülzárták őket az orosz belügyi és katonai egységek. A pontosított adatok szerint az előző napi vérengzés következ­tében negyven ember vesztette életét Bugyonnovszkban, a sebe­sültek száma pedig 69 volt. Ugyan­akkor Pavel Gracsov védelmi miniszter szavaiból az derült ki, hogy egyedül a rendőrök, illetve belügyi alakulatok vesztesége 29 halott és 11 sebesült, a had­sereg katonái közül pedig nyolcan vesztették életüket. A korábbi jelentésekkel ellen­tétben a csecsen fegyveresek nem százan, hanem legalább kétszázan voltak, és egy részük már ko­rábban beszivárgott a városba. Csecsenek mellett állítólag vol­tak „arab, illetve szláv külsejű­­ek” is. A Szövetségi Biztonsági Szolgá­lat (FSZB) igazgatóhelyettese, Va­­lentyin Szoboljev az Interfaxnak elmondta, hogy az FSZB-nek vol­tak olyan értesülései, hogy meg­torló akciókra készülnek Dudajev hívei. Azt állította, hogy ezek egy részét sikerült megelőző intézke­désekkel megakadályozni, kivéve a bugyonnovszki támadást. Miközben zajlik a sztavropoli túszdráma, Moszkvában nagy az ijedelem. A felvételen éppen az látható, amikor az orosz biz­tonsági szolgálat tagjai azt gyakorolják, hogyan háríthatnak el egy támadást egy repülőgép fedélzetén MTI-telefotó Orosz nyelvű lap készül Magyarországon Kiss Andrej NÉPSZAVA Magyarországon becslések szerint megközelítően 20 ezer oroszajkú él. Ha ehhez még hozzáadjuk azt a kö­rülbelül 100 ezer turistát és üzletembert, aki minden évben a volt Szovjetunió területéről látogat el ha­zánkba, akkor rögtön ért­hetővé válik, hogy miért je­lent meg Magyarországon egy orosz nyelvű újság. A Rosszijszkij Kurier (Orosz Kurír) három hónapja jut el az olvasókhoz, összesen 10 ezer példányban. Alexandr Popov, a Ros­­­szijszkij Kurier főszerkesz­tője lapunk érdeklődésére elmondta, hogy az újságot nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában is ter­jesztik, mivel ott még a 40 ezret is meghaladja az oroszajkúak száma. Az orosz tőkével alapított Rosszijszkij Kurier eddig kéthetente jelenik meg 69 forintos, vagy 10 schillin­ges áron. Az érdeklődést tükrözi, hogy az eddigi hat megjelenéskor elkelt az ösz­­szes kinyomtatott lap, sőt, még emelni is kellett a ter­vezett példányszámot. A sikert az újság nem­csak könnyed, politikamen­tes, ugyanakkor informa­tív hangvételének köszön­heti. A terjesztést úgy szer­vezték meg, hogy például a budapesti szállodákban lakó minden oroszajkú ven­dég ingyen megkapja a Rosszijszkij Kuriert. A szerkesztőséget - a technikai dolgozók mellett - négy orosz újságíró al­kotja. Közülük hárman Bu­dapesten, egy pedig Bécs­­ben dolgozik. A 8-12 olda­las újságban természetesen nemcsak ők publikálnak. A cikkek, információk egy részét magyar és osztrák szerzők jegyzik. Hosszabb távon az oroszországi ter­jesztés mellett kontinen­sünk nyugati felén is szeret­ne megjelenni a lap a piacon. Megindulnak a buszok a Csalagútban Megindulhat az autóbuszok forgalma a Franciaország és Nagy-Britannia között húzódó csatorna-alagúton: a létesítményt üzemeltető társaság, az Eurotunnel csütörtökön jelentette be, hogy megkapta az ehhez szükséges engedélyt a brit és a francia kormány kép­viselőiből álló közös bi­zottságtól. Az első buszok június 26-án haladnak majd át az alagúton, méghozzá spe­ciális vonatok fedélzetén: a társaság eleinte óránként egy-egy ilyen szerelvényt indít, július 10-től azonban növelni akarja számukat. A buszközlekedéssel gya­korlatilag teljessé vált az alagút forgalma: a tavaly májusi átadás után először a teherszállítmányok, az év vége felé pedig az autós turisták, illetve a személy­­vonatok kaptak „zöld utat” a csatorna-alagút bizton­sági feltételeit szigorúan ellenőrző testületektől. REFLEKTOR Chirac, az erőfitogtató Párizs meglepte a világot. Alig egy hó­napja új elnöke van Franciaországnak, ezzel együtt senki sem gondolta Jacques Chirac államfőről, hogy ennyire gyorsan botrányt kavar. Márpedig azzal a be­jelentésével, hogy Franciaország szep­tembertől jövő év májusáig összesen nyolc földalatti kísérleti atomrobbantás erejéig felújítja nukleáris programját, általános felháborodást keltett. A pá­rizsi kormánypárti politikusokon és az atomkísérleteket makacsul folytató Kí­nán kívül senki sem bizonyult megér­tőnek. Chirac belpolitikai ellenfelei most elégedetten mutatnak az elnökre - íme az igazi Chirac. Hogy miért döntött a robbantások foly­tatása mellett az Elysée Palota lakója? A hivatalos indok az, hogy Franciaor­szágnak nincs meg a technológiája az atomrobbantások szimulálására labo­ratóriumi körülmények között. Állítólag a nyolcas sorozat végére az amerikaiak és az oroszok mellett már ők is képesek lesznek a szimulációs kísérletekre. Ez áll Chirac határozottsága mögött. Az ér­velés logikus, mégis sántít. Az elvi kérdéseken túl a legtöbb gond az időzítéssel van. Nagyon úgy tűnik, hogy Chirac sajátosan összekapcsolt né­hány belpolitikai történést a világpo­litikai sakkjátszmával. Franciaországban most éppen a hely­­hatósági választások két fordulója kö­zötti őrlődés zajlik. A hatalomból nem­rég kiszorult szocialisták az első for­duló eredményei alapján összeszedték magukat és szorongatják a jobbközép jelöltjeit. Az összesített százalékok sze­rint fej-fej mellett haladnak az ellen­felek. Ebben a hajrában jutott eszébe Chiracnak, hogy közli a robbantásokról hozott döntését. Biztosan vannak franciák, akiknek tetszik ez a hangos erőfitogtatás. Chi­rac minden jel szerint be akarja bizo­nyítani az atomhatalmaknak, az euró­pai szomszédoknak, a franciáknak és saját magának is, hogy bizony Francia­­ország erős bástya. Az elnök eltökélte, hogy nem hagy senkinek sem beleszó­lást hazája ügyeibe. Chirac, minden jel szerint, csak arról feledkezett meg, hogy már nem a hetvenes években járunk. Akkoriban egy-két robbantás valóban elrettentő hatású lehetett, mivel a szö­vetségesek mellett ott volt az ellenség is. Ma, ellenség híján, az egész cirkusz csakis a szövetségeseknek szólhat. Egy másik szemszögből közelítve a problémát, felvetődik, hogy mit profi­tálhat Párizs az ügyből. Biztonságpo­litikai haszna a kísérleteknek aligha lesz számottevő. Ezzel szemben nagyot zuhanhat Franciaország tekintélye. Egy kiszámítható, megfontolt, felelős nagyhatalom helyett már egy önnön erejében sem bízó ország képe kezd összeállni. Chiracnak rosszul súgtak a tanácsadói: a bombák a mai világban már nem helyettesíthetik a prosperáló gazdaságot, a befektethető tőkét és a biztató jövőt. Kiss Andrej VILÁG 1995. JÚNIUS 16., PÉNTEK 9 Duray bírálja Budapestet ...de a szlovák alapszerződést jobbnak tartja az ukránnál A tény, hogy a budapesti parlament már ratifikálta a magyar-szlovák alap­­szerződést - méghozzá nem is akár­milyen többséggel - meggyorsítja-e a pozsonyi jóváhagyást? - kérdeztük Duray Miklóstól, a szlovákiai Együtt­élés mozgalom elnökétől. Kepecs Ferenc NÉPSZAVA - Szerintem a két dolognak nincsen köze egymáshoz, hiszen az igen szavazatok aránya attól függ, mekkora a kormány­­párti többség a parlamentben. Ha az ellen­zék nem ért egyet valamely szerződéssel, akkor nemmel szavaz. Ebben nincsen sem­mi különös, és én nem is látok benne olyat, ami hatással lehetne a szlovákiai ratifi­kálásra. - A budapesti jóváhagyás hírét megvéve Meciar azt mondta: reméli, hogy a pozso­nyi parlament hasonló arányban szavaz igennel. - Ez igen furcsa kijelentés a szlovák miniszterelnök részéről, hiszen az alap­­szerződést még nem is terjesztették be. Ha szlovák részről olyan fontos lenne a ratifi­kálás, akkor már rég ott szerepelne a tör­vényhozás napirendjén.­­ Szent-Iványi István külügyi államtit­kár a magyar parlamentben azzal érvelt az elfogadás mellett, hogy az összes, hazánk által aláírt ilyen jellegű okmány közül ez rendezi legteljesebb körűen a kisebbségi problémát. Igazat ad neki? - Mivel nem ismerem a Magyarország által aláírt valamennyi alapszerződést, nem tudom megítélni Szent-Iványi István vé­leményét. Azt azonban tudom, hogy ez az okmány tartalmilag sokrétűbb és kö­rültekintőbb, mint a magyar-ukrán alap­­szerződés. De hogy hatásában milyen lesz, azt csak a jövő mutatja meg.­­ Nem tart-e attól, hogy a ratifikálás előtt olyan törvényeket hajszolnak keresz­tül a pozsonyi parlamentben, melyek aztán legyengítik a szerződés hatását? - Sajnos tartanunk kell tőle, és erre a veszélyre már többször fel is hívtuk a fi­gyelmet. Ezért én elég logikusnak tartot­tam volna, ha a magyar parlament még a ratifikálás előtt megbízta volna a kormányt, intézzen jegyzéket Pozsonyhoz azoknak a készülő szlovákiai törvényeknek az ügyé­ben, melyek ellentétben állnak az alap­­szerződés szellemével. Erre az 1969-es bé­csi konvenció jogot adott a magyar kor­mánynak, sőt, tulajdonképpen kötelezte is erre. Kár, hogy Budapesten sem a parla­ment, sem a kormány nem lépett az ügyben. - Kíván véleményt mondani arról, hogy egyes magyar képviselők a ratifiká­lás ellen szavaztak, illetve tartózkodtak? - Természetesen nem; minden parlamen­ti képviselőnek alkotmányos joga, hogy eldöntse, hogyan szavaz. Azt azonban tu­datosítani kell, hogy valamennyi képvise­lőnek - és magának az Országgyűlésnek is - vállalnia kell az alapszerződés minden pozitív és negatív következményét. Az egyes képviselők szavazatát majd utólag, ennek függvényében lehet értékelni. RÖVIDEN Időpont a palesztin választásokra Októberben sor kerülhet a palesztin választá­sokra - közölte csütör­tökön Gázában Joszi Szárid izraeli környe­zetvédelmi miniszter Jasszer Arafat PFSZ- vezetővel tartott talál­kozója után. A palesz­tinokkal tárgyaló izrae­li politikusok csoport­jához tartozó Szárid az októberi vagy novem­beri választásokra ak­kor lát lehetőséget, ha a következő hetekben sikerül tető alá hozni a megállapodást az au­tonómia ciszjordániai kiterjesztéséről, így a választásokról is. Iraki lázadás Az iraki kormányerők csütörtökön reggel Bag­dadtól 20 kilométerre nyugatra körülzárták azt a fellázadt páncélos hadosztályt, amely szer­dán támadást intézett az iraki rádió több adó­állomása ellen iraki elit­egységek már le is ver­ték a lázadást, s az ak­ció vezetője - a páncélos egység parancsnoka -, Turki Izmail el Dulai­­mi tábornok öngyil­kosságot követett el. Nő a világ olajétvágya Az amerikai energia­ügyi minisztérium tanul­mánya szerint napi 88,7 millió hordóra (több mint 12 millió tonna) nő a világ kőolajszükség­lete tizenöt éven belül, ez egyharmadával több, mint amennyit az 1992- ben felhasználtak. Az energiahordozó ára vár­hatóan a hordónkénti 25 dollár alatt (175 dol­lár tonnánként) marad. A minisztérium a 2010-ig szóló prognózis elkészítéséhez az 1992- es esztendőt vette re­­feren­ciaévnek, akkor a Föld országaiban napi 66,7 millió hordó (keve­sebb mint 10 millió ton­na) olajfogyasztás volt. Piszkos európai vizek Egy környezeti felmérés tanúsága szerint az Európai Unió tó- és fo­lyópartjainak egyhar­­mada tisztátlan és nem alkalmas fürdőzésre, viszont a tengerparti fürdőhelyek 90 száza­léka megfelel az elemi követelményeknek számolt be az AFP az Európai Bizottság leg­frissebb jelentéséről. A tanulmányban a tava­lyi állapotot vették fi­gyelembe, összesen 17172 fürdőhelyen. Megmozdult a görög föld (Folytatás az 1. oldalról) A földrengés következtében mintegy 100 ember meg­sérült, közülük 34 állapota súlyos. Egion sok épülete súlyosan megrongálódott, helyszíni beszámolók sze­rint több ház teljesen rom­ba dőlt, megszűnt az áram- és telefonösszeköt­tetés. Egion mellett a föld­rengés leginkább Eratini, Itéa, Galaxidi és Delphoi városokat érintette; itt többen megsérültek, és sok ház megrongálódott. Az Eratinitől csupán 50 kilo­méterre fekvő Delphoi romvárosban ugyanakkor az első információk szerint nem keletkeztek károk. A mentést végző görög szakemberek szerint azon­ban kevés a remény arra, hogy a romok alatt még életben találják a beteme­tett embereket. A görög televízió és a rádió folyamatosan, hely­színi tudósításokban számol be a mentési munkálatok­ról. Az athéni és szaloniki földrengéstani intézet kö­zölte, hogy a korábbi ada­tokkal ellentétben a föld­mozgás a Richter-skála szerinti 6,1 erősségű volt az Egion és Nafpaktosz város közötti területen, míg a patraszi egyetem 6,2 erős­ségű földlökéseket mért. Az athéni földrengéstani intézet jelentése szerint a térséget negyedórával ké­sőbb 5,4 erősségű utórez­gés rázta meg. Mindkét földmozgást a Peloponné­­szosz-félsziget több részén is érezni lehetett. A föld­rengést Athénban is érzé­kelték: megmozdultak a bú­torok, sokan felébredtek, de anyagi károk nem ke­letkeztek. A földlökések következ­tében régi építésű, 4-5 eme­letes házak dőltek össze. Mivel Görögországban nem szokatlan a földmozgás, ezért a 60-80-as években készült házakat már vas­beton szerkezettel építették. Nem egészen egy hónap alatt már másodszor rázta meg pusztító erejű föld­rengés Görögországot. Májusban csaknem ötezer épület megsemmisült és hétezer ház megrongáló­dott Kozáni és Grevena vá­rosokban, amikor a Rich­ter-skála szerinti 6,2 erős­ségű földrengés volt az or­szág északnyugati részén. Az akkori földmozgás következtében több ezer ember vált hajléktalanná és a kormány katasztrófa­sújtotta területté nyilvá­nította a hegyvidéki kör­zetet. A földrengés epicentruma Athéntól északnyugatra, a Korintoszi­­öböl partján volt

Next