Népszava, 1995. június (123. évfolyam, 127–151. sz.)

1995-06-03 / 129. szám

KÖRKÉP 1995. JÚNIUS 3., SZOMBAT 9 Az elrabolt kislány nyomában Az egyik gyermekrabló társaságot éppen csak el­kapták, és máris újabb borzalmas hír látott napvi­lágot. Ózd után ezúttal Budapesten léptek akcióba azok, akiknek semmi sem szent. A gyermekrablá­sok sajnos nemcsak a világon, hanem Magyaror­szágon is egyre jobban terjednek. Csak a gazdag országokban lett pokoli módszer a gyermekekért váltságdíjat követelni? Mennyire viselik meg a fog­va tartott kicsiket a rémes esetek, mit mond erről a pszichológus? Miért nem mehettünk be az iskolá­ba, ahová az elrabolt kislány járt? Merre tart ha­zánk a bűnözés talán legborzasztóbb útján? Erről szól alábbi összeállításunk. Népszava-információ Bizalmatlanság és szoron­gás fogadott bennünket a III. kerületi Czabán Samu Általános Iskolában, ahol az elrabolt kislány tanult. Illetve csak az intézmény kapujában érezhettük a félelmet, hiszen a bejárati ajtót egy fiatal, de határo­zott pedagógusnő zárta el a kíváncsiskodók elől. Meg­kértük, hívja ki az igazga­tót. Vártunk. Közben megérkezett egy anyuka a gyermekéért, aki értetlenül csóválta a fejét és nem értette, miért kell az ajtón kívül várakoznia. Közben néhány diák elin­dult hazafelé, megszólítot­tuk őket, kérdeztük, ismer­ték-e az elrabolt kislányt. Az egyik már-már meg­szólalt volna, de a társai lecsendesítették, mondván, nem szólhatnak semmit, hátat fordítottak és elsza­ladtak. Közben megérke­zett Szabóné, az igazgató­­helyettes asszony. Idege­sen kérte, menjünk el az iskolából, mert teljes hír­zárlatot rendeltek el, sem­miféle információt nem adhatnak. Magyaráztuk, hogy mi csak segíteni szeretnénk, de Szabóné hajthatatlan volt: a rendőrségnek már min­dent elmondtunk, hozzá­juk forduljanak! Ered­ménytelen alkudozás után, kénytelen-kelletlen kimen­tünk az iskolából. Bízva a gyerekek bőbeszédűségé­ben, újra megszólítottunk néhány idősebb fiút, akik nem a szüleik kíséretével léptek ki a kapun. Csak annyit mondtak, hogy néz­zünk meg néhány napila­pot. Majd az iskolakapu­ban újra feltűnt a kezeit tördelő igazgatóhelyettes, mire a fiúk szétszélledtek. Könyörgött, menjük el, mert csak a tanulóknak és nekik ártunk, ha tovább faggatózunk. Ide jár(t) a kislány iskolába Körmendi Imre felvétele Kommandós akcióban Cseke Csilla felvétele Magyar esetek 1987. december végén Páll Lászlóné a budapesti Hal­ló étterem elől elrabolta Horváth Renátát, akit majd egy év múlva találtak csak meg. 1991. június 27-én ismeretlen tettesek elrabolták Farkas Helgát, akiről a mai napig nincs hír. 1995. január 1-jén D. Anita szüleinek Oláh Lajos Attila bejelenti: Anitát, és két másik lányt tartanak fogva Salgótarjánban. A tettesek 80 ezer forint váltságdí­jat követeltek, ám rendőri beavatkozásra a lányokat elengedték. 1995. május 29-én Ózdon négy férfi elrabolta a 9 éves Horogh Tímeát, akit a rendőrség 24 óra múlva kom­mandósakcióval kiszabadított. A gyermekrablók 16 millió forint váltságdíjat követeltek. Tényleg nincs recept? Gyermekrablás ellen aztán igazán nincs recept. A fel­nőttnek olykor legalább lát­szatesélye van arra, hogy ki­szabadul támadói karjaiból, ám egy kisgyerek kocsiba tuszkolásához különösebben erős fickók sem kellenek. Magyarországot jó ideig elkerülte ez a legújabbkori iszonyat, ám néhány nap le­forgása alatt kétszer is út­jára indult az őrület. Mert minek nevezhetjük azt, ha valaki abban a reményben rabol egy gyereket, hogy néhány millióval gazdagabb lesz? A Horogh-ügy után külö­nösen megdöbbentő a má­sodik eset. Az elkövetőt vagy az elkövetőket nem izgat­ta, hogy profi munkával azonnal lecsapott a rend­őrség? Azt hitték, hogy ép bőrrel megússzák? Ennyire osto­bák lennének? Úgy tűnik, igen. Vagy az bátorította őket, hogy Farkas Helga el­tűnési ügyének máig sem járt végére a rendőrség? Pszichológus véleménye a sokkról „Alapvetően az befolyásolja a lélekben kialakuló pszi­chikai hatásokat, hogy az elrabolt gyerek milyen gyorsan kerül vissza meg­szokott környezetébe, és hogyan oldódik meg ügye” - mondta lapunknak dr. Vajda Zsuzsanna pszicho­lógus, a szegedi József Attila Tudomány Egyetem tan­székvezetője. Szerinte az elrabolt gyermekben álta­lános félelmet kelthet ami vele történt, ugyanis még él benne a bizalom a felnőt­tekkel szemben, akik nem tudták megvédeni. Az idősebb gyerek min­denesetre jobban kiborul­hat, hiszen pontosan tudja és átérzi, ami vele történik. „De ne gondoljuk, hogy véglegesen egy életre szen­ved majd az emlékétől” - állítja Vajda Zsuzsanna. A­ pszichológusnő azonban felhívta a figyelmet egy-két veszélyforrásra: el kellene kerülni, hogy a gyerekből valaki sztárt csináljon, hi­szen ez csak felerősíti ben­ne az eseményeket, esetle­ges lelki sérüléseit. Ugyan­akkor, mint mondta, nagy a hatóságok felelőssége is, mert a tapintatos kezelésre, a feldolgozásra kell helyez­ni a hangsúlyt. Szerinte le­hetőséget kell adni, hogy a gyerek a saját egyéniségé­nek megfelelően eméssze meg a történteket. Mindenképpen életkor és a körülmények függvénye, hogyan dolgozza fel ma­gában a gyermek a tör­ténteket. Egy zuhanás története... Strauss Éva írása a NÉPSZAVÁNAK Különös lányról szól ez a törté­net, aki annak idején Ceausescu diktátornak is megírta a véle­ményét. Bozai Ágota a kolozs­vári egyetem volt hallgatója ma itthon él. Hogy milyen körül­mények között, azt ítélje meg az olvasó. Kolozsvárott soha nem tudta, ki a barát és ki az ellenség. Nemegyszer provokálták, s ép­pen az egyik barátnőjét igye­keztek „ráállítani”, aki egyszer arról faggatta, hogy szerinte kik voltak előbb Romániában, a magyarok, vagy románok? Bozai ügyesen elzárkózott a válasz elől, aminek az volt a kö­vetkezménye, hogy másnap a rektor majdnem kidobta az iro­dájából. Szobája tele volt „polos­kákkal”, s a határtól Kolozsvá­rig többször követték. Egyszer egy román rendőrségi autó úgy leszorította kocsiját az útról, hogy centiken múlt az élete. Mindezek után Doina Cornea asszony sú­lyos vesebeteg férjének egy idő­ben ő szerezte a gyógyszert Ma­gyarországról, de minisztériu­mi segítséggel hozott másnak is. A magyar-angol szakon ki­válóan végzett tanárnő perzsa férjjel érkezett haza. Született két gyermekük: Áron és Ármin. Bozai Ágota jelenleg Siófokon él és tanít a gimnáziumban. - A televízióban láttam utol­jára. Nyilatkozata szerint bol­dog volt és derűs. Tele tervekkel, elképzelésekkel. - A terveim megvannak - mondta Bozai Ágota -, sőt részben megvalósultak, de a boldogságról annyit, hogy... szép volt, elmúlt, elváltunk. Persze, nem volt ez ilyen könnyű. - Akkor ennek is köze van ahhoz, hogy nem engedte lefény­­képeztetni a gyermekeit. - A férjem többször hangoztat­ta, hogy az iszlám jog szerint a gyerekek őt illetik meg. Ezért elővigyázatosságból nem sze­retném, ha friss fotók jelenné­nek meg a fiaimról. - Ne haragudjon, hogy meg­kérdezem, de legutóbb még nem sántított. - A férjem, illetve a volt férjem miután megfenyegetett, hogy megöl, két lehetőségem volt a menekülésre az első emeleti la­kásból. Az egyik: lemászni a csatornán, vagy a konyhaablak alatt végighúzódó tetőn lecsúsz­ni, majd leugrani a fűre. Ez nem jött össze, így nem csúsztam, ha­nem zuhantam és nem a fűre, hanem a betonra. Ripityára tört a sarokcsontom, azóta sántítok. Sokáig titkoltuk az igazságot, mert megegyeztünk, hogy férj­uram botrány nélkül, szép csend­ben lelép, és elválunk. De nem tartotta be ígéretét. Adósságo­kat csinált, rossz gazdasági dön­téseket hozott. Olyan ügyei vol­tak, hogy a saját presztízsemet veszélyeztette. És arról még nem is beszéltem, hogy otthon miket művelt velünk. A nagyobbik fiam sajnos átélte, hogy az apja éjjel betörte az ajtót, majd olyan kijelentést tett, hogy amennyi­ben beadom a válópert, kinyírja a családot. Végül feljelentettem életveszélyt okozó testi sértésért, s néhány hete el is váltunk. - Vagyis az iráni-magyar frigynek vége. - Részben, mert ettől én még nem ábrándultam ki az iráni kultúrából, sőt a sztoicizmus az egyik legnagyobb érték, amit azóta is őrzök és ápolok. A bölcs belátáson alapuló intelligens életfelfogás nagyon közel áll hozzám. - Úgy látom, nincsenek kisírva a szemei, nem, iszik, és nem szed nyugtatót. Mégis mi a gyógyír a válás után? - Teszem a dolgomat, írok, tanítok, tolmácsolok a három nyelv (angol, román, perzsa) bár­melyikén, tele vagyok ötletekkel, tervekkel. Régóta foglalkoztat Zarahustra. Most végre meg fo­gom írni az én változatomat. - És mi lett azzal a gimnazista lánnyal, aki annak idején bele­­üvöltötte az iskolarádió mikro­fonjába, hogy: „Meghótt Brezs­­nyev!”?­­ Rendszeresen indul a válasz­tásokon, mint független jelölt. Kréta Június 5. repülővi 1 hét apartman 2 hét apartman ** szálloda, félpanzió 1 hét ' szálloda, félpanzió 2 hét Korfu Június 7 retipül apartman 1 hét szálloda reggelivel 1 hét Rodosz május 31 repülővel ** szálloda, reggeli 1 hét Június 7., replővel * szálloda, reggeli 1 hét Olympic Beach Görög tengerpart, luxusbusz június 2. apartman 10 nap Bibione Olasz tengerpart,egyéni utazással június 3 apartman 8 nap Loire volt stélya ip luxusb­uás iúnii így kastélyai 7 nap luxusbusz ^w indulás június 25. f­ YS-V*1^ WEST TRAVEL Budapestül., Szépvölgyiit3/A (Kolosy térnél) Tel/fo*! ! 68 60S 1,188-8340 Budapest IX., Ráday u. 7. Telefax: 217-9613 Budapest IX., Üllői út 121.TeL/fan: 213-7611 Külföldön néhol tabu Úgy látszik, a nagyobb or­szágok sajátossága, hogy emberrablásban is az élen járnak. Az Egyesült Álla­mokban például évente 850-900 esetet tartanak nyilván, ám az igazán faj­súlyos ügyek száma a két tucatot sem érte el 1994- ben. Gyermekrablással pe­dig szinte egyáltalán nem foglalkoznak a dörzsöltebb bűnözők. Oroszországban különö­sen az utóbbi három évben figyelhető meg, hogy egyre több emberrablási ügyet vizsgál a rendőrség, az ese­tek 90 százalékában siker­rel. Ez főleg gazdasági okokra vezethető vissza, az újmilliomos bankvezérek és magánvállalkozások első emberei a potenciális cél­pontok. A gyerekek egyelőre itt is tabunak számítanak, bár 1993-ban egy moszkvai gyáros 16 esztendős lánya több hétig a rablók fogsá­gában szenvedett. Végül, ha lelkileg nem is, de legalább testileg sértetlenül úszta meg a hátborzongató esetet. Ahogy Moszkvából meg­tudtuk, a rendőrség speciá­lis kommandós osztagát külön nem is képezték ki gyermekrablási esetekre, a ritkán előforduló akciókat ugyanúgy hajtják végre, mintha felnőttet kellene ki­szabadítani. Más kérdés, hogy a gyermekrablóval az elfogása után a kommandó­sok már nem bánnak olyan kesztyűs kézzel. A furcsaságok közé tarto­zik, hogy Indiában és Thai­­földön, évente több tízezer gyermek sorsa ismeretlen - legalábbis a hatóságok előtt -, igaz, nagyrészt azért, mert a gyermekeket a szülők bérmunkásként egy­szerűen eladják. S ha egy idő után nincs pénzük a visszavásárlásra, a gyermek az új gazdánál marad - ter­mészetesen teljesen tör­vénytelenül. De talán ez is a gyermekrablás egyfajta, „civilizált” változata. Csak 28 napig JÚNIUSI SZENZÁCIÓ! MINDEN ÁRBÓL 30% ► Kleider Bauer Crm­)[ Férfi-, női és gyermekruházati szaküzletek: Budapest II., ker.: Margit krt. 4., 36. • III. ker.: Flórián tér 6­ 9. ÁS Víziorgona u. 6. • IV. ker.: Árpád út 64. • V. ker.: Szervita tér 4., • Szt. István krt. 9. • Petőfi S. u. 9. • Nádor u. 5. • Váci u. 9. • 17 • Régiposta u. 19. • Ferenciek tere 11. • Belgrád rkp. 6-8. • Károly krt. 12. • VI. ker.: Andrássy út 4. • 7. • Teréz krt. 6. • 8. • 10. • VII.—VIli. ker.: Erzsé­bet krt. 30. • 34. • 40. • Thököly út 24. • Rákóczi út 7. • 10. • 13. • 16. • 57/b • 62. • 63. • IX. ker.: Vámház krt. 7. • X. kér.: Körösi Cs. út 4. • XI. kér.: Móricz Zs. körtér 15. • Bartók Béla út 60. • XII. kér.: Alkotás u. 11. • XIII. kér.: Váci út 4. • Gyöngyösi sétány 6. • XIX. kér.: Eötvös utcai bevásárlóközpont • XX. kér.: Kossuth L. u. 21. • XXI. kér.: Kossuth L u. 82. • XXII. kér.: Városház tér 14.

Next