Népszava, 1995. június (123. évfolyam, 127–151. sz.)
1995-06-03 / 129. szám
KÖRKÉP 1995. JÚNIUS 3., SZOMBAT 9 Az elrabolt kislány nyomában Az egyik gyermekrabló társaságot éppen csak elkapták, és máris újabb borzalmas hír látott napvilágot. Ózd után ezúttal Budapesten léptek akcióba azok, akiknek semmi sem szent. A gyermekrablások sajnos nemcsak a világon, hanem Magyarországon is egyre jobban terjednek. Csak a gazdag országokban lett pokoli módszer a gyermekekért váltságdíjat követelni? Mennyire viselik meg a fogva tartott kicsiket a rémes esetek, mit mond erről a pszichológus? Miért nem mehettünk be az iskolába, ahová az elrabolt kislány járt? Merre tart hazánk a bűnözés talán legborzasztóbb útján? Erről szól alábbi összeállításunk. Népszava-információ Bizalmatlanság és szorongás fogadott bennünket a III. kerületi Czabán Samu Általános Iskolában, ahol az elrabolt kislány tanult. Illetve csak az intézmény kapujában érezhettük a félelmet, hiszen a bejárati ajtót egy fiatal, de határozott pedagógusnő zárta el a kíváncsiskodók elől. Megkértük, hívja ki az igazgatót. Vártunk. Közben megérkezett egy anyuka a gyermekéért, aki értetlenül csóválta a fejét és nem értette, miért kell az ajtón kívül várakoznia. Közben néhány diák elindult hazafelé, megszólítottuk őket, kérdeztük, ismerték-e az elrabolt kislányt. Az egyik már-már megszólalt volna, de a társai lecsendesítették, mondván, nem szólhatnak semmit, hátat fordítottak és elszaladtak. Közben megérkezett Szabóné, az igazgatóhelyettes asszony. Idegesen kérte, menjünk el az iskolából, mert teljes hírzárlatot rendeltek el, semmiféle információt nem adhatnak. Magyaráztuk, hogy mi csak segíteni szeretnénk, de Szabóné hajthatatlan volt: a rendőrségnek már mindent elmondtunk, hozzájuk forduljanak! Eredménytelen alkudozás után, kénytelen-kelletlen kimentünk az iskolából. Bízva a gyerekek bőbeszédűségében, újra megszólítottunk néhány idősebb fiút, akik nem a szüleik kíséretével léptek ki a kapun. Csak annyit mondtak, hogy nézzünk meg néhány napilapot. Majd az iskolakapuban újra feltűnt a kezeit tördelő igazgatóhelyettes, mire a fiúk szétszélledtek. Könyörgött, menjük el, mert csak a tanulóknak és nekik ártunk, ha tovább faggatózunk. Ide jár(t) a kislány iskolába Körmendi Imre felvétele Kommandós akcióban Cseke Csilla felvétele Magyar esetek 1987. december végén Páll Lászlóné a budapesti Halló étterem elől elrabolta Horváth Renátát, akit majd egy év múlva találtak csak meg. 1991. június 27-én ismeretlen tettesek elrabolták Farkas Helgát, akiről a mai napig nincs hír. 1995. január 1-jén D. Anita szüleinek Oláh Lajos Attila bejelenti: Anitát, és két másik lányt tartanak fogva Salgótarjánban. A tettesek 80 ezer forint váltságdíjat követeltek, ám rendőri beavatkozásra a lányokat elengedték. 1995. május 29-én Ózdon négy férfi elrabolta a 9 éves Horogh Tímeát, akit a rendőrség 24 óra múlva kommandósakcióval kiszabadított. A gyermekrablók 16 millió forint váltságdíjat követeltek. Tényleg nincs recept? Gyermekrablás ellen aztán igazán nincs recept. A felnőttnek olykor legalább látszatesélye van arra, hogy kiszabadul támadói karjaiból, ám egy kisgyerek kocsiba tuszkolásához különösebben erős fickók sem kellenek. Magyarországot jó ideig elkerülte ez a legújabbkori iszonyat, ám néhány nap leforgása alatt kétszer is útjára indult az őrület. Mert minek nevezhetjük azt, ha valaki abban a reményben rabol egy gyereket, hogy néhány millióval gazdagabb lesz? A Horogh-ügy után különösen megdöbbentő a második eset. Az elkövetőt vagy az elkövetőket nem izgatta, hogy profi munkával azonnal lecsapott a rendőrség? Azt hitték, hogy ép bőrrel megússzák? Ennyire ostobák lennének? Úgy tűnik, igen. Vagy az bátorította őket, hogy Farkas Helga eltűnési ügyének máig sem járt végére a rendőrség? Pszichológus véleménye a sokkról „Alapvetően az befolyásolja a lélekben kialakuló pszichikai hatásokat, hogy az elrabolt gyerek milyen gyorsan kerül vissza megszokott környezetébe, és hogyan oldódik meg ügye” - mondta lapunknak dr. Vajda Zsuzsanna pszichológus, a szegedi József Attila Tudomány Egyetem tanszékvezetője. Szerinte az elrabolt gyermekben általános félelmet kelthet ami vele történt, ugyanis még él benne a bizalom a felnőttekkel szemben, akik nem tudták megvédeni. Az idősebb gyerek mindenesetre jobban kiborulhat, hiszen pontosan tudja és átérzi, ami vele történik. „De ne gondoljuk, hogy véglegesen egy életre szenved majd az emlékétől” - állítja Vajda Zsuzsanna. A pszichológusnő azonban felhívta a figyelmet egy-két veszélyforrásra: el kellene kerülni, hogy a gyerekből valaki sztárt csináljon, hiszen ez csak felerősíti benne az eseményeket, esetleges lelki sérüléseit. Ugyanakkor, mint mondta, nagy a hatóságok felelőssége is, mert a tapintatos kezelésre, a feldolgozásra kell helyezni a hangsúlyt. Szerinte lehetőséget kell adni, hogy a gyerek a saját egyéniségének megfelelően eméssze meg a történteket. Mindenképpen életkor és a körülmények függvénye, hogyan dolgozza fel magában a gyermek a történteket. Egy zuhanás története... Strauss Éva írása a NÉPSZAVÁNAK Különös lányról szól ez a történet, aki annak idején Ceausescu diktátornak is megírta a véleményét. Bozai Ágota a kolozsvári egyetem volt hallgatója ma itthon él. Hogy milyen körülmények között, azt ítélje meg az olvasó. Kolozsvárott soha nem tudta, ki a barát és ki az ellenség. Nemegyszer provokálták, s éppen az egyik barátnőjét igyekeztek „ráállítani”, aki egyszer arról faggatta, hogy szerinte kik voltak előbb Romániában, a magyarok, vagy románok? Bozai ügyesen elzárkózott a válasz elől, aminek az volt a következménye, hogy másnap a rektor majdnem kidobta az irodájából. Szobája tele volt „poloskákkal”, s a határtól Kolozsvárig többször követték. Egyszer egy román rendőrségi autó úgy leszorította kocsiját az útról, hogy centiken múlt az élete. Mindezek után Doina Cornea asszony súlyos vesebeteg férjének egy időben ő szerezte a gyógyszert Magyarországról, de minisztériumi segítséggel hozott másnak is. A magyar-angol szakon kiválóan végzett tanárnő perzsa férjjel érkezett haza. Született két gyermekük: Áron és Ármin. Bozai Ágota jelenleg Siófokon él és tanít a gimnáziumban. - A televízióban láttam utoljára. Nyilatkozata szerint boldog volt és derűs. Tele tervekkel, elképzelésekkel. - A terveim megvannak - mondta Bozai Ágota -, sőt részben megvalósultak, de a boldogságról annyit, hogy... szép volt, elmúlt, elváltunk. Persze, nem volt ez ilyen könnyű. - Akkor ennek is köze van ahhoz, hogy nem engedte lefényképeztetni a gyermekeit. - A férjem többször hangoztatta, hogy az iszlám jog szerint a gyerekek őt illetik meg. Ezért elővigyázatosságból nem szeretném, ha friss fotók jelennének meg a fiaimról. - Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de legutóbb még nem sántított. - A férjem, illetve a volt férjem miután megfenyegetett, hogy megöl, két lehetőségem volt a menekülésre az első emeleti lakásból. Az egyik: lemászni a csatornán, vagy a konyhaablak alatt végighúzódó tetőn lecsúszni, majd leugrani a fűre. Ez nem jött össze, így nem csúsztam, hanem zuhantam és nem a fűre, hanem a betonra. Ripityára tört a sarokcsontom, azóta sántítok. Sokáig titkoltuk az igazságot, mert megegyeztünk, hogy férjuram botrány nélkül, szép csendben lelép, és elválunk. De nem tartotta be ígéretét. Adósságokat csinált, rossz gazdasági döntéseket hozott. Olyan ügyei voltak, hogy a saját presztízsemet veszélyeztette. És arról még nem is beszéltem, hogy otthon miket művelt velünk. A nagyobbik fiam sajnos átélte, hogy az apja éjjel betörte az ajtót, majd olyan kijelentést tett, hogy amennyiben beadom a válópert, kinyírja a családot. Végül feljelentettem életveszélyt okozó testi sértésért, s néhány hete el is váltunk. - Vagyis az iráni-magyar frigynek vége. - Részben, mert ettől én még nem ábrándultam ki az iráni kultúrából, sőt a sztoicizmus az egyik legnagyobb érték, amit azóta is őrzök és ápolok. A bölcs belátáson alapuló intelligens életfelfogás nagyon közel áll hozzám. - Úgy látom, nincsenek kisírva a szemei, nem, iszik, és nem szed nyugtatót. Mégis mi a gyógyír a válás után? - Teszem a dolgomat, írok, tanítok, tolmácsolok a három nyelv (angol, román, perzsa) bármelyikén, tele vagyok ötletekkel, tervekkel. Régóta foglalkoztat Zarahustra. Most végre meg fogom írni az én változatomat. - És mi lett azzal a gimnazista lánnyal, aki annak idején beleüvöltötte az iskolarádió mikrofonjába, hogy: „Meghótt Brezsnyev!”? Rendszeresen indul a választásokon, mint független jelölt. Kréta Június 5. repülővi 1 hét apartman 2 hét apartman ** szálloda, félpanzió 1 hét ' szálloda, félpanzió 2 hét Korfu Június 7 retipül apartman 1 hét szálloda reggelivel 1 hét Rodosz május 31 repülővel ** szálloda, reggeli 1 hét Június 7., replővel * szálloda, reggeli 1 hét Olympic Beach Görög tengerpart, luxusbusz június 2. apartman 10 nap Bibione Olasz tengerpart,egyéni utazással június 3 apartman 8 nap Loire volt stélya ip luxusbuás iúnii így kastélyai 7 nap luxusbusz ^w indulás június 25. f YS-V*1^ WEST TRAVEL Budapestül., Szépvölgyiit3/A (Kolosy térnél) Tel/fo*! ! 68 60S 1,188-8340 Budapest IX., Ráday u. 7. Telefax: 217-9613 Budapest IX., Üllői út 121.TeL/fan: 213-7611 Külföldön néhol tabu Úgy látszik, a nagyobb országok sajátossága, hogy emberrablásban is az élen járnak. Az Egyesült Államokban például évente 850-900 esetet tartanak nyilván, ám az igazán fajsúlyos ügyek száma a két tucatot sem érte el 1994- ben. Gyermekrablással pedig szinte egyáltalán nem foglalkoznak a dörzsöltebb bűnözők. Oroszországban különösen az utóbbi három évben figyelhető meg, hogy egyre több emberrablási ügyet vizsgál a rendőrség, az esetek 90 százalékában sikerrel. Ez főleg gazdasági okokra vezethető vissza, az újmilliomos bankvezérek és magánvállalkozások első emberei a potenciális célpontok. A gyerekek egyelőre itt is tabunak számítanak, bár 1993-ban egy moszkvai gyáros 16 esztendős lánya több hétig a rablók fogságában szenvedett. Végül, ha lelkileg nem is, de legalább testileg sértetlenül úszta meg a hátborzongató esetet. Ahogy Moszkvából megtudtuk, a rendőrség speciális kommandós osztagát külön nem is képezték ki gyermekrablási esetekre, a ritkán előforduló akciókat ugyanúgy hajtják végre, mintha felnőttet kellene kiszabadítani. Más kérdés, hogy a gyermekrablóval az elfogása után a kommandósok már nem bánnak olyan kesztyűs kézzel. A furcsaságok közé tartozik, hogy Indiában és Thaiföldön, évente több tízezer gyermek sorsa ismeretlen - legalábbis a hatóságok előtt -, igaz, nagyrészt azért, mert a gyermekeket a szülők bérmunkásként egyszerűen eladják. S ha egy idő után nincs pénzük a visszavásárlásra, a gyermek az új gazdánál marad - természetesen teljesen törvénytelenül. De talán ez is a gyermekrablás egyfajta, „civilizált” változata. Csak 28 napig JÚNIUSI SZENZÁCIÓ! MINDEN ÁRBÓL 30% ► Kleider Bauer Crm)[ Férfi-, női és gyermekruházati szaküzletek: Budapest II., ker.: Margit krt. 4., 36. • III. ker.: Flórián tér 6 9. ÁS Víziorgona u. 6. • IV. ker.: Árpád út 64. • V. ker.: Szervita tér 4., • Szt. István krt. 9. • Petőfi S. u. 9. • Nádor u. 5. • Váci u. 9. • 17 • Régiposta u. 19. • Ferenciek tere 11. • Belgrád rkp. 6-8. • Károly krt. 12. • VI. ker.: Andrássy út 4. • 7. • Teréz krt. 6. • 8. • 10. • VII.—VIli. ker.: Erzsébet krt. 30. • 34. • 40. • Thököly út 24. • Rákóczi út 7. • 10. • 13. • 16. • 57/b • 62. • 63. • IX. ker.: Vámház krt. 7. • X. kér.: Körösi Cs. út 4. • XI. kér.: Móricz Zs. körtér 15. • Bartók Béla út 60. • XII. kér.: Alkotás u. 11. • XIII. kér.: Váci út 4. • Gyöngyösi sétány 6. • XIX. kér.: Eötvös utcai bevásárlóközpont • XX. kér.: Kossuth L. u. 21. • XXI. kér.: Kossuth L u. 82. • XXII. kér.: Városház tér 14.