Népszava, 1995. július (123. évfolyam, 152–177. sz.)

1995-07-05 / 155. szám

Szabó István újra forgat Kecskeméten fejtik meg Offenbach titkát Nagy eseménynek ad ott­hont ezekben a napok­ban Kecskemét, hiszen Oscar-díjas duónk, Sza­bó István filmrendező és Heltai Lajos operatőr az ottani Katona József Színházat választotta új operafilmje helyszínéül. Katona Andrea írása a NÉPSZAVÁNAK Az EuroArts és a ZDF/ arte felkérésére forgatják az Offenbach-egyfelvoná­­sosokból (A két vak és a Crocquefer) álló filmet. A két minioperát a múlt szá­zad közepén mutatták be nagy sikerrel, s több mint száz előadást ért meg a premier után Párizsban. Szabó István azért válasz­totta ezeket, mert sokat mondanak az akkori idők viszonyairól. Az operafil­met Magyarországon ké­szíti angol és magyar művészekkel, magyarul és franciául. Az Offenbach­­titok című film főszerep­lői: Sasvári Sándor, Bubik István, Makrai Pál és Kul­­ka János. A forgatás szünetében a rendezővel beszélgettem. - Az emberek ma keve­sebbet járnak Operába, a rendezők valahogy mégis egyre szívesebben fordul­nak e műfaj felé. Miért? - Azt hiszem, azért sokan szeretik ezt a műfajt, hisz egész Európában sikere­sek az Operaházak. Film­rendezők nemigen szoktak operát rendezni, inkább az operaigazgatók gondolják úgy, hogy mostanában fon­tosabbá vált a látvány az operaszínpadon is. Ezért kérnek fel épp bennünket. - Ön megengedheti ma­gának, hogy egy külföldi operarendezés lehetőségé­re nemet mondjon? - Hogyne. Sokszor úgy gondolom, nem tudok meg­felelni a kihívásnak, vagy nincs meg a kellő zenei mű­veltségem a műhöz. Ellen­ben egy kisebb kaliberű operát szívesen elvállalok. - Tulajdonképp mi vonz­za az operához? - A zenével való közeli kapcsolat. Az igazi élmény a forgatás előtt három hó­nappal kezdődik, amikor el­kezdem tanulni az operát. - Miben ad mást egy ope­ra, mint egy prózai film? - A film az élő emberi arcon kifejeződő, a tekin­tetben megjelenő gondo­latot és érzést mutatja meg, az opera pedig az emberi hang segítségével felsza­baduló érzelmeket közve­títi. A zeneszerző műbe rej­tett energiája az énekkel szabadul fel, a díszlet, a jelmez, a rendezés csak má­sodlagos, a látvány része, a lényeg az énekes. - Alkalmas az opera ar­ra, hogy tévében nézzük? - Igen. A televízió előtt ugyanaz az ember ül, aki színházba jár, csak más­képp találkozik a művel. Otthon nincs meg az a va­rázs, hogy másokkal együtt lélegezzünk, viszont meg­van az „éppen nekem szól”, a személyesség élménye. - Hogyan rendez egy film­rendező tévéjátékot egy színházban? - Én mindig filmet ren­dezek. Méghozzá közel ti­zennyolc éve ugyanazzal a stábbal dolgozom, és nem is akarok soha Koltai La­jos operatőr, Kovács Attila díszlettervező és Szakács Györgyi jelmeztervező nélkül forgatni. Szeretünk együtt lenni, és számomra ez a döntő. Élvezem a mun­kát, boldog vagyok, azt hiszem, a többi nem rám tartozik. Szabó: Sokan szeretik ezt a műfajt.. Tapolcsányi Éva felvétele KULTÚRA Vigyázat, Éles-kanyar következik! A tévéből és a Rádiókabaréból jól ismert humorduó - ezúttal két szólóhangra Szabó Z. Levente NÉPSZAVA Ülünk a teraszon, várjuk Horváth Szilvesztert. Köz­ben a kabaréban megismert páros másik tagja, Éles Ist­ván azon tűnődik, hogy neki most jó kedve van-e, vagy rossz.­­ Szponzorkereső tárgya­lásról jövök. Ma már csak így lehet tévéműsort készí­teni, kiadni rég tervezett kazettánkat. És az őszinte, direkt elutasítás csak ke­vesek privilégiuma. Én még csak a bizonytalanságig jutottam el. Közben befut Horváth Szilveszter is. Mentegető­zik, Élessel álmodott, ezért még tovább kellett feküd­nie, hogy valamennyit pi­henjen is. - Ő, amikor idejött, még biztos azt hitte, egy mű­ködő páros tagjaival talál­kozik - fordul felém Éles. - Nos, a mi munkakap­csolatunk véget ért, ha ezt nem is vertük nagydobra. Ha két ember között nincs a magánéletben felhőtlen kapcsolat, az nem baj. De itt nem erről van szó. - Hanem arról­­ vág köz­be Horváth hogy Pista ki­nőtte a duót. Én olyan rossz színész vagyok, hogy egye­dül a Pista engedte meg, hogy fellépjek vele. De mu­száj fellépni, csak írásból ma nem tud egy humoris­ta megélni. A mi párosunk már rég nem működik, csak eddig jól lepleztük. Csak­hogy ma már kevés, ha va­laki bátrakat mond, vagy Torgyán hangján azt emlí­ti: Mi, kisgazdák. Az embe­rek fásultak, és egyre ki­sebb szerepe lesz a politikai humornak." - Én nem vagyok humor­filozófus - említi Éles Ist­ván. - Mindig csak a Hor­váth visz el ebbe az irányba. Egyszerűen arról van szó, hogy szeretnék újra játé­kos lenni. A műsoromban több lesz a hétköznapi té­ma. Nem akarok olyanná válni, mint... Inkább nem mondok nevet. Nem aka­rok senkire sem hasonlíta­ni. Ezért vagyok parodis­­ta. A mostani felállásban mindketten a mikrofont kerestük mint biztonságos támaszpontot. A tévé felé nem is indultunk. - Komolyan mondtam, hogy rossz színész vagyok - állítja Horváth Szilvesz­ter. - Mi a Rádiókabaréba nőttünk bele, a tévében so­ha nem is tudtunk igazán jól szerepelni. Most elsza­kadok ettől a pályától, „ci­vil” foglalkozásom lesz. De ha végre nem abból akar­nának a televíziók megél­ni, hogy lenyúlják a sikeres rádiósokat, hanem indíta­nának valami jó felkészí­tőt, akkor az anyagi ne­hézségeket is vállalnám, hogy azt elvégezzem. - Nekem meg már akad néhány képes ötletem - vallja Éles István. - Stílus- és karakterparódiák. Tab­ló a magyar könnyűzene él­vonaláról. - Találkozunk négyéven­te, a búcsúkoncerten - vág közbe Horváth. - Igen, megszaporodtak a búcsúkoncertek meg a jubileumok. Mostanában valahogy sikk ötvenéves­nek lenni. Éles s Horváth már me­gint egymást ugratják. Előbbi arról beszél, hogy Séró-kéró címmel már ös­­­­sze is állt a Fenyő paródiá­ja. Horváth Szilveszter ta­­máskodik. Aztán megegyez­nek abban, hogy az lesz a paródia, ha Éles jelenik meg mint Fenyő Miklós. Amikor kiderül, hogy még közös könyvet és kazettát is szeretnének kiadni, ak­kor már elbizonytalano­dom, nem ugratás volt-e végig, amit eddig elmondtak. De együttesen megnyug­tatnak. - Harmadik személy előtt mindig vidáman ítélget­­jük egymást. Kettesben ez már nem olyan vidám. A párosunk már rég nem működik, csak jól lepleztük Hévízi Mónika felvétele Kortárs nosztalgia Kortárs művészet? So­kan hideglelést kapnak e két szó hallatán. A nem igazán kellemes borzon­gásért valószínűleg a pár­­os első tagja - illetve az ahhoz társult emlékek a felelősek. Aki azonban a közelmúltban elment a Budapest Kongresszu­si Központba, más meg­világításba helyezhette önmagában e kifejezést. Gyüre Orsolya írása a NÉPSZAVÁNAK Csepelen, a Rákosi Endre utcai iskolában 1979 és 1991 között működött egy igen magas színvonalú mű­veket bemutató galéria. Nem volt hivalkodó emblé­mája, hangzatos neve, egy­szerűen Iskola Galériának hívták. Volt azonban vala­ki, aki egyedülállóvá tette a csepeli galériát. Molnár Jó­zsef tanár úr, egy igazi meg­szállott művészetbarát, aki körültekintő munkával és szeretettel rendezte tizen­három éven keresztül a ki­válóbbnál kiválóbb tárla­tokat. Molnár József - Fe­­ledy Balázs művészeti író szavaival - sikeres vállal­kozónak tekinthető. Igen, vállalkozó, de nem a szó oly divatos értelmében. Szelle­mi tőkéje, befektetett mun­kája mostanra sokszorosan megtérült. A galéria a kor­társ magyar képzőművé­szet legnagyobb alkotóit tudhatja neveltjei között, és működése alatt igazi ér­tékeket mutathatott be. A látogatók között Mol­nár László, a Pegasus Art Galéria tulajdonosa is meg­ismerkedett az Iskola Ga­léria kiállító művészeinek anyagával, s nagyon meg­tetszett neki. Elvállalta egy nagyszabású közös kiállí­tás anyagi támogatását. A Kongresszusi Központban nemrég megrendezett tár­laton közel ötven művész több mint száz különböző stílusú művét állították ki. Olyan műveket, amelyek al­kotói nem dőltek be sem­milyen divatnak, viszont legalább ennyire távol áll tőlük a maradiság, erőtel­jes saját világot teremtet­tek. Bazsonyi Arany, Plei­­dell János, Pituk József Vik­tórián, Gulyás Dénes, Z. Szabó Zoltán, Berki Vio­la, Patay László és a többi művész képei jelzik, hogy a magyar képzőművészet több figyelmet érdemel. Molnár József szerint a galéria ezzel a kiállítással missziót vállalt, hisz az a korosztály és stílus, ami itt képviseltetett, nincs az őt megillető helyén. A rend­szerváltás után elöntötte az országot az avantgárd mű­vészet Nyugatról, s ezzel a szenny is bejött. Pedig fon­tos, hogy az emberek újra élményt találjanak a szép képzőművészetben, s hogy a legjobb magyar alkotások ne merüljenek feledésbe. Megint ragyog az Aranykagyló NÉPSZAVA-információ A Balaton déli partján már hagyo­mánnyá vált nemzetközi folklórfesz­tiválra a hazai együttesek mellett az idén belga, görög, török, szenegáli, olasz, román és észt művészeti cso­portok érkeznek: megint ragyog az Aranykagyló. Akik most nyaralnak arrafelé, gaz­dag élményekkel térhetnek haza, akár séta közben is láthatnak kultu­rális műsorokat, hiszen ma, a feszti­vál nyitónapján 11.45-től táncbemu­tatók lesznek a siófoki Fesztivál utcá­ban, délután pedig menettáncot lát­hatnak az Európa Szállótól a Kultu­rális Központig, ahol a megnyitóün­nepség zajlik majd. Este pedig ugyan­itt nemzetközi táncház. Éjfélkor tűzi­játék hirdeti majd a Rózsa­kertnél, hogy a nagy kavalkád elkezdődött. Holnap, vagyis csütörtökön 10.30- tól ismét táncbemutatók a Fesztivál utcában, majd 16.30-tól Balatonföld­­váron is menettánc, gálaprogram a szabadtéri színpadon. Este aztán megint Siófokon folytatódik a műsor, nemzeti esteket rendeznek: 20.30-tól a Siófoki néptáncegyüttes műsora a Park étteremben, a decsi néptánco­sok bemutatója a Vértes Hotelben, 20.40-től a román együttes mutat­kozik be a Páter étteremben, 21 órá­tól a szenegáli együttes műsora a Twin Peaks étteremben. Ugyancsak 21 órakor kezdődik a török művé­szeti csoport bemutatója a Borhara­pó étteremben és az észt együttes műsora a Hotel Prostiban. Pénteken Fonyódot is átszövi a fesz­tiválhangulat, menettánc és egyéb önálló kulturális műsorok lesznek a hajállomáson. Miközben Siófokon folytatódnak a táncbemutatók a Fesztivál utcában, délután pedig a Tóth Lovascentrum­ban. Este 8-kor népek bálja az Ezüst­part Hotelben, 21.30-kor néptáncosok páros versenye, 22.30-kor szépség­­királynő-választás, éjfélkor tombola­sorsolás. S mindezt a Center együttes muzsikája kíséri. Szombaton 21 órakor a fesztivál gálaműsorával zárul a Balaton-parti rangos kulturális verseny. Jegyeket és további részletes fel­világosítást az alábbi címeken kap­hatnak az érdeklődők: Kulturális Központ pénztára (naponta 10-től 20 óráig), Fő tér 2. Telefon: 84-311-855, fax: 310-556 és Tourinform Infor­mációs Iroda a víztoronynál. Telefon: 84-310-117. 1995. JÚLIUS 5., SZERDA 11 Batman újra tarol Az egykori legendás képregényhős, a de­nevérember immár a mozi történetébe is beírta a nevét: a mostanra már trilógiává bővült Batman-sorozat legújabb darabja, a Batman Forever mindössze tíz nap le­forgása alatt minden eddigi bevételi re­kordot megdöntött Amerikában. A több mint 106 millió dolláros nyereség azt je­lenti, hogy a Mindörökké Batman mos­tantól minden idők legsikeresebb filmje. Kérdés azonban, hogy meddig tart még e királyság, ugyanis a szintén nemrég be­mutatott legújabb Disney-szuperproduk­­ció, a Pocahontas is igen erősen ostromol­ja a csúcsot. A denevérember legújabb kalandjait augusztus 31-től, a Pocahontast pedig no­vember 30-ától vetítik a hazai mozik. A Rolling Stones világcsúcsa Köves Judit írása a NÉPSZAVÁNAK Minden eddigi rockrekor­dot megdönt az egyéves vi­lág körüli út, melynek euró­pai zárószakaszában, au­gusztus 8-án a Népstadi­onban lép­­ először - ma­gyar közönség elé a Rol­ling Stones együttes. „Ez a rock történetének leghosz­­szabb turnéja és egyúttal a legsikeresebb is” - nyilat­kozta a Virgin kiadó szó­vivője. Tavaly augusztusban kez­dődött a maraton az Egye­sült Államokban és Kana­dában. Ott összesen 57 elő­adáson 2 millió 650 ezer rajongó látta-hallotta az együttes Voodoo Lounge albumára alapozott látvá­nyos show-t. Négy latin­amerikai országban - Me­xikóban, Brazíliában, Ar­gentínában, Chilében - és Dél-Afrikában ezúttal elő­ször koncertezett az együt­tes. Japán után Ausztrália és Új-Zéland következett, ahol legutóbb húsz évvel ezelőtt jártak. S végül Euró­pa: tizenöt országban har­minchárom show. Mire augusztus 22-én Mannheimben sor kerül az utolsó fellépésre, becslé­sek szerint így fest majd a turné mérlege: a Rolling Stones 12 hónap alatt 5 kontinensen 125 koncer­tet adott, ezekre csaknem 7 millió jegyet adtak el, és 25 font sterlinges átlagos belépti díja alapján szá­molva az összbevétel eléri a 175 millió fontot. „Ilyen teljesítményre so­hasem volt még példa a rock, általában a populáris könnyűzene történetében” - állapítja meg a londoni The Times. Összehasonlí­tásul: Michael Jackson ha­sonló nemzetközi turnéján 4,5-5 millió jegy kelt el, a Rolling Stones korcsoport­jába tartozó - és vele azo­nos „ligában játszó” - Pink Floyd viszont nem vállal­kozott ilyen hosszú köruta­zásra. A Rolling Stones együt­test 1962 óta szinte meg­szakítás nélkül a sikerlis­ták élén áll. Ha elgondol­juk, hogy 33 évvel ezelőtt léptek először a nagy nyil­vánosság elé, hihetetlennek tűnik, hogy még most is ennyire népszerűek. Vete­ránok mind a négyen: Mick Jagger és Keith Richard 51 éves, Ron Wood 48, Charlie Watts pedig 54. Vonzerejük egyik titka alighanem az, hogy koruk­ról csak az arcukon meg­jelent barázdák árulkod­nak. Mozgásuk, dinamiz­musuk a régi, mintha még mindig huszonévesek len­nének. Változatlan sikerük másik titka az, hogy rajon­góik köre nem korlátozó­dik nosztalgiázó kortár­saikra. Az új nemzedéke­ket is megérinti, lelkesíti a zenéjük. Magyarországon valaha általános volt az a véle­mény, hogy nemzetközi hírű nagy művészek rend­szerint már csak pályájuk leszálló ágában jutnak el hozzánk, így volt ez pél­dául a legendás koloratúr szoprán, Galli Curci és az utolérhetetlen orosz basz­­szus énekes, Saljapin ese­tében. A Rolling Stones bi­zonyosan rácáfol erre a hiedelemre, anigha fog csa­lódást okozni a Voodoo Lounge-show a Népstadi­on közönségének. Az örökifjú Mick Jagger Tapolcsányi Éva felvétele

Next