Népszava, 1996. január (124. évfolyam, 1–26. sz.)

1996-01-02 / 1. szám

4 1996. JANUÁR 2., KEDD BELFÖLD Feljövőben az íráselemzés A szakértő szerint a grafológiának nincs alsó és középfoka Magyarországon jelenleg Pécsett, Miskolcon, Szegeden és több bu­dapesti felsőoktatási intézményben oktatják a grafológiát. Hivatal­­os társadalmi elismertségét azonban mindenekelőtt az jelzi, hogy a munkaügyi tárca felvette az oktatható szakmák közé a gra­fológus szakasszisztensképzést. Az íráselemzés helyzetéről be­szélgettünk Barna Erikával, a Grafológiai Kutatások és Tudományok Európai Körének magyarországi képviselőjével. Szabó Iréné NÉPSZAVA - A hatvanas évek kávéházi életé­nek ismert figurái voltak a,tíz forin­tért helyben jellemábrázolásra vál­lalkozó grafológusok. Két kézzel írott mondatból a kíváncsi páciens minden fontos ismérvét felsorolták. Eme kávéházi „látnokságot” senki nem vette komolyan. Ma a tudomá­nyos elismertségért harcol hazánk­ban a grafológia. Milyen ered­ménnyel? - A magyarországi tudományos tábor a grafológiát egyértelműen még nem fogadja el. Hazai képvise­lőinek be kell bizonyítaniuk, hogy a kézíráselemzés olyan eszköz, amely alkalmas a személyiség rejtett ké­pességeinek, belső folyamatainak fel­tárására. Önismereti kultúránk nem­zeti szinten roppant fejletlen. Nincs a népnek önbizalma, nem hisz saját erejében, tehetségében, mert nem elemezte szűkebb és tágabb körben egyetlen tudományterület sem az említett tulajdonságokat. A grafológiának sokat ártottak a kávéházi elemzők, de olyan szem­pontból hasznosak is voltak, hogy népszerűsítették ezt a tudományt. A grafológiával szembeni bizalmatlan­ság akkor fog megszűnni, ha erről a hiszem is, nem is szintről felkerül oda, ahol a humán erőforrásokat, a képességeket, a személyiségben rej­lő tehetség kérdéseit vizsgálják. - Van-e az íráselemzésnek ősha­zája? - Franciaországot, Belgiumot és Svájcot tekinthetjük olyan kultúr­körnek, amelyben a leghamarabb kifejlődött és eredményeit tekintve a legmesszebbre jutott a grafológia. Dinamikus tudományterületté vált Németországban, de elfogadják az angolok, az olaszok és az izraeliek is. Kínában az akadémia égisze alatt működik, ahol orvosok, pszi­chológusok és pszichiáterek mű­ködnek együtt a grafológiai kutatá­sokban. - Úgy tudom, a század elején ko­moly kultusza volt az íráselemzés­nek Magyarországon.­­ Hazánk több jeles grafológust adott akkoriban a világnak. Gon­dolok például Románna Goldzieher Klárára, aki ma is szaktekintélynek számít, s angol nyelven írt köny­veit számos nyelvre lefordították. 1906-tól 1951-ig elismert tudo­mányág volt Magyarországon a grafológia, de a politikai hatalom a pszichológiával együtt száműzte a tudományos életből a kézíráselem­zést. Az előbbinek sikerült újra el­fogadtatnia magát. Az utóbbi a la­tens létből akkor került felszínre, amikor egy-egy vállalkozói enge­dély kiadásához nem volt szükség a grafológiai szakértelem bizonyítá­sára.­­ Ismereteim szerint a két világ­háború között egyetemeken, külön szakon oktatták a grafológiát. A történelmi grafológia három éve el­hunyt ismert szaktekintélye, Ács Klára például az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett szak­diplomát. A képzés azonban napja­inkban megoldatlan, következés­képpen bárki kikiálthatja ma ma­gát hazánkban grafológusnak. - Fontos lépésnek tartom, hogy a munkaügyi tárca a közelmúltban felvette az oktatható szakmák közé a grafológiai szakasszisztenskép­zést, ami feltétele annak, hogy szaktudás nélkül senki ne léphes­sen erre a pályára. A következő lé­pés mindenképpen az egytemi ok­tatás elérése lesz. Meggyőződésem ugyanis, hogy a grafológiának nincs alsó és középfoka. Az ember­hez csak felső fokú ismeretekkel le­het nyúlni, mert a tévedés komoly ve­szélyeket hordoz magában. Ugyan­akkor örvendetes, hogy Pécsett, Mis­kolcon, Szegeden, és a főváros egy­két egyetemén speciális kollégiumi előadások keretében már megjelent a grafológiai oktatás. Eredménynek lá­tom azt is, hogy a témakörben meg­született hazánkban az első doktori disszertáció és néhány fiatal grafo­lógiából írt szakdolgozatot. Ezzel együtt úgy vélem, a háborút még nem nyertük meg.­­ Vannak-e adatok arról, hogy hány ember foglalkozik ma hazánk­ban grafológiával és mennyi ebből a képzett szakember? - Nehezet kérdez. Ismereteim alapján európai szintű tudása 4-5 grafológusnak van, s körülbelül hú­szan lehetnek azok, akik folyamato­san tanulnak, ismereteik átlagon fe­lüliek. Szerintem rajtuk kívül mint­egy 200 személy nevezheti meg ma­gát grafológusnak. A kezdő szinten állók, akik most járnak tanfolya­mokra, 600-700-an lehetnek. A kók­lerek körét 800-1000 ember teszi ki. Az érdeklődés óriási, a grafológia ugyanis olyan kaput tár ki saját magunk és mások megismeréséhez, ami eddig be volt zárva.­­ Az írásból bizonyos betegségek jelenlétét is ki lehet olvasni. Ács Klára történelmi személyiségek le­veleinek elemzése során több eset­ben rámutatott erre. A grafológus diagnosztizálhat? - A válaszom egyértelműen az, hogy nem. A grafológia európai eti­kai kódexe kimondja, csak orvosi diplomával rendelkező szakember utalhat betegség jelenlétére. Nem a grafológia feladata a diagnosztizá­lás, jóllehet az írásban megjelenik az energiacsökkenés, ami jelezheti, valami baj van. Ahol a központi idegrendszer sérül, ott az egyén kézírása észrevehetően megválto­zik. Egyébként Ács Klára tíz éven át különböző klinikákon tanulmá­nyozta a betegek írását. - A grafológiai kutatások az írás­ban kivetítődő betegség kérdésével nem is foglalkoznak? - A legújabb, az úgynevezett vo­nalvizsgálat két fogalmat is hasz­nál, ami erre a kivetítődésre utal. Az úgynevezett egészséges vonal és a betegvonal egyértelműen a bioló­giai állapotot jelzi. A gyógyult em­bernek az írásvonala is „meggyó­gyul”. Hangsúlyozom, ezzel együtt is csak az orvosi végzettségű grafo­lógus vonhat le a betegségre utaló megállapításokat az emberi kéz­írásból. - Az orvosok és a pszichológusok nem tartják rivális tudománynak a grafológiát? - A megítélés vegyes. Egyrészt ugyanis egyre több orvos és pszi­chiáter foglalkozik grafológiával. Többségük azonban ma még hátat fordít az íráselemzésnek. Szerteága­zó viszont az élet különféle terüle­teiről érkező érdeklődés. A rendőr­ség, a vállalkozói kör, mindenek­előtt az oktatás, valamint a humán erőforrásokkal foglalkozó társadal­mi és gazdasági területek igénylik a grafológia segítségét. Eredeti szak­mám szerint pedagógus vagyok. Ha reményeim szerint egyszer majd a pedagógiai munka hatékony eszkö­ze lesz a grafológia, akkor a mainál sokkal több gyerek válik elégedett felnőtté, hiszen képességeit és te­hetségét írásának változásai alap­ján folyamatosan alakítani tudják. A KORMÁNY MEGITÉLÉSENEK VÁLTOZÁSA százfokú skála 50 ’94.10. '94.12. ’95.02. '95.04. '95 06 '95.08. '95.10. '95.12. '94.11. '95.01. '95.03. '95.05. '95.07. '95.09. '95.11. alsó ötöd alsó közép közép felső közép felső ötöd százfokú skála 35 népszava Még nincs nyilvántartás a profi bérgyilkosokról (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt esztendőben december 28-ig 239 gyilkosságot és 88 emberölési kíséretet követtek el - tudtuk meg Fasnik Gyula alezredestől. A szakember szerint a tava­lyi gyilkossági ügyek toplistáját a szászha­­lombattai Balogh Lajos vezeti: sorozat­­gyilkosként négy lány ( köztük egy gyer­mek és egy fiatalkorú) haláláért felelős, valamint édesapja korábbi meggyilkolá­sában is szerepet játszott. A kiemelt ember­ölések között időrendben is ezután követ­kezik a március 23-án meggyilkolt török­bálinti plébános, Pelsőczy István esete. Az alezredes hangsúlyozta: ez a gyilkosság azért került ilyen előkelő helyre, mert az áldozat pontosan ellentéte az elkövetők­nek, jótékonykodása, hivatása gyakorlása okozta halálát. A Pest Megyei Rendőr-fő­kapitányság fogta el a tetteseket, akik a kilencedik kerületben is meggyilkoltak egy öregembert. A harmadik helyre az alezredes szerint a soproni valutázó, Bolo­­dár Zsolt meggyilkolása kerülhet, akit több lövéssel ölt meg M. Zsolt, V. Zoltán és K. Emőke. Fasnik Gyula kiemelte: ez az eset brutális gengsztertámadás, az áldoza­tot megfigyelték, és a nagy pénz reményé­ben lakása előtt lelőtték - az ilyen gyilkos­ságokhoz ez idáig nem szokhattunk hozzá. A listán szinte nem is lehet elhelyezni a közelmúltban, november 27-én lefejezett 12 éves István Zsolt esetét. Gyerekkora sé­relmére elkövetett ilyen jellegű, aberrált bűncselekmény, nagyon ritka, az pedig, hogy maga az elkövető is fiatalkorú (M. László 17 éves), még pédátlanabbá teszi az esetet. A cselekmény súlyát jelzi, hogy a BRFK a tettes elfogásáig szinte csak ezen az ügyön dolgozott. A gyilkosságokban kezdett nyomozások körülbelül negyven százaléka ismeretlen tettes ellen indult. Az emberölések többsé­ge a hagyományos motívumokon alapul. Ilyen a családi veszekedés, féltékenység, ittasság miatti konfliktus. Súlyosabb meg­ítélés alá esnek az előre kitervelt, lőfegy­verrel, különös kegyetlenséggel, anyagi haszonszerzés miatt elkövett esetek. Ezek száma és aránya emelkedik. Ugyanakkor a konfliktustűrő képességünk csökkenését mutatja, hogy számos családi és egyéb ve­szekedés torkollik gyilkosságba. Néhány évvel ezelőtt a rendőrségen még nem illet bérgyilkosságokról beszélni, a hivatalos álláspont szerint ilyesmi nem történt hazánkban. Az ORFK életvédelmi osztályának munkatársai 1993-ban készí­tettek egy tanulmányt, mely 1990 és ’93 közötti gyilkosságokat vizsgál. Kimutat­ták: 1990-ben egy, 91-ben három, 92-ben öt, 93-ban hat bérgyilkosság történt. (Az elmúlt évről még nincsenek ilyen jellegű kimutatások). A vizsgált, összesen tizenöt esetben az indítékok különbözőek voltak: több olyan eset volt, amikor feleséget, fér­jet ölettek meg, valamilyen üzleti érdek fűződött valakinek a halálához, de bűnöző csoportok területszerzési harca vagy a le­bukástól való félelem is vezetett már bér­gyilkossághoz. Fasnik alezredes elmondta: a rendőrségnek nincs tudomása olyan, a krimikből ismert bűnözőről, aki valóban profi bérgyilkos lenne. Több olyan, külföl­dieket érintő gyilkosság is történt azon­ban, amelynél gyanítható, hogy ilyen kül­földi (elsősorban ukrán és orosz) személy követte el a bűncselekményt. A bérgyilko­sokat természetesen nehezebb felderíteni, hiszen a gyilkos semmilyen kapcsolatban nem áll az áldozattal. Ennek ellenére a fel­derítési mutatók jónak mondhatók: az ügyek közül 13 indult ismeretlen tettes el­len, és nyolc alkalommal sikerült megfog­ni a gyilkost. A felbujtók között nyolc ma­gyar és hét külföldi volt, az elkövetők kö­zött ez az arány pont fordított. Az áldoza­tok között tíz magyar és öt külföldi állam­polgár volt. Megfigyelhető, hogy a külföl­diek aránya ezeknél a bűncselekmények­nél lényegesen magasabb, mint a többi gyilkosságnál. A tavalyi 239 gyilkosságban folytatott nyomozások eredményeképpen a nyomo­zók kétszáz esetben elfogták a tettest. A fennmaradó 39 eset között hat csecsemő­gyilkosság is van. A befejezetlen ügyek közül emlékezetes a siófoki valutázó taxi­sofőr, Jáni Ferenc július 7-i meggyilkolá­sa. Keresik még a a pécsi taxis, a december elsején megkéselt Gál Csilla gyilkosát is. A nyomozásról szólva az alezredes elmond­ta: több verzió is felmerül, elképzelhető, hogy személyes leszámolás történt, de az is, hogy a tettes soha nem is állt kapcsolat­ban a hölggyel. (A tavalyi év még egy taxis áldozatot követelt: a siklósi Erlich Jánost a bevételért lőtte fejbe Vujic Josip szerb állampolgár. Az elfogott férfi a zöldhatá­ron át ingázott hazánk és Szerbia között, kiderült hogy ott hét ember meggyilkolá­sával gyanúsítják. A férfi abban is hason­lít Magda Marinkóhoz, hogy menekült stá­tust kapott nálunk. Fasnik Gyula azonban hangsúlyozta: nincs arra lehetőség, hogy a háborús viszonyok között élő országból érkező menekülteket felformáljuk.) A gyilkosságoknál növekvő tendenciát mutatt a kitervelt bűncselekmények szá­ma. Általános tapasztalat, hogy a kábító­szer terjedésével meg fog nőni azoknak az eseteknek a száma, amikor kábítószer ha­tása alatt követnek el gyilkosságot. Fel kell készülni arra is, hogy a kábítószer for­­galmazásával foglalkozó bűnszövetkezet­­ek egymás közötti konfliktusai vezetnek majd leszámoláshoz. A rendőrség általános helyzete pedig ter­mészetesen a gyilkossági csoportok mun­káját is nehezíti. A munkájukban megha­tározó, hogy ezen a területen az igazi meg­szállott rendőrök dolgoznak, akik nem a fizetést és a munkakörülményeket nézik. ­ Javult a megítélése, de rossz évet zárt a Horn-kormány (Folytatás az 1. oldalról) A kormánnyal elsősorban azért elégedetlenek az em­berek, mert szerintük nem tesz kellő erőfeszítéseket az életszínvonal süllyedé­sének megállítására. Ezzel összhangban a kabinet meg­ítélését a válaszadók párt­állásán túl anyagi helyze­tük befolyásolja a legjob­ban. Ez azt jelenti, hogy a társadalom jövedelem sze­rinti felső ötödébe tarto­zók elégedettebbek a Horn­­kormány tevékenységével és jobban bíznak benne, mint a többiek. Ugyanak­kor november és december között éppen a legszegé­nyebb 20 százalék körében javultak legjobban a kabi­net mutatói. A legfelső 10 százalékba tartozók véle­ménye viszont határozot­tan romlott. Ez az utóbbi adat valószínűleg össze­függ a 48 százalékos adó­kulcs bevezetésével. A pártálláson és az anya­gi helyzeten túl, a válasz­adók életkora is befolyá­solja a kormányról alkotott véleményeket. A hatvan év­nél idősebbek minden po­litikai intézményben job­ban bíznak az átlagosnál, így körükben a kormány megítélése is kedvezőbb. Ebből adódóan az aktív dolgozók és a nyugdíjasok között gyakorlatilag nin­csenek különbségek a ka­binet mutatóiban, míg a többi inaktív körében (ház­tartásbeliek, munkanélkü­liek, tanulók stb.) jóval az átlagos alatt van a kor­mány tekintélye. A kormányon kívül a szakszervezetek és az Al­kotmánybíróság bizalomin­dexe javult minimális mér­tékben november óta. Ezzel a változással a legfelsőbb bírói testület most ismét a köztársasági elnökével azo­nos bizalomnak örvend. A szakszervezetek népszerű­ségi mutatója rendszeresen ingadozik 3-4 ponttal. Mos­tani erősödésük nyilván a sztrájkkészülődésekkel ma­gyarázható. A Marketing Centrum Or­szágos Piackutató Intézet Közvélemény-kutató Üz­letágának munkatársai 1995. december 1. és 5. kö­zött 994 véletlenszerűen ki­választott választópolgárt kerestek fel személyesen, az ország 100 pontján. A mintavételi pontok tükrö­zik az ország településszer­kezetét. A véletlen kivá­lasztás miatt a minta ösz­­szetétele a nemek, az élet­kor és az iskolai végzettség szerint kismértékben eltér az 1990-es népszámlálási adatok alapján várhatótól. Ezeket a kisebb eltéréseket matematikai módszerrel, úgynevezett többszempon­­tos súlyozással korrigáltuk. A közölt adatok hibahatá­ra a válaszadók számától és a válaszok szóródásától füg­gően általában 3-5 százalék. A KORMÁNY MEGÍTÉLÉSE ÉLETKOR SZERINT 1995. IV. negyedév összevont adatok A politikai intézmények Iránti bizalom százfokú változás skála Köztársasági elnök 650 Alkotmánybíróság 65 +3 Honvédség 54 -2 Bíróságok 52 -3 Televízió 51 +2 Rádió 51 +2 Rendőrség 50 +1 Újságok 50 +2 Önkormányzatok 440 Szakszervezetek 35 +4 Kormány 29 +1 Parlament 280 Pártok0 bizalom ( ) elégedettség százfokú skála év 30-45 év 46-59 év 60 év fölött A kormány tevékenységének megítélése részterületeken százfokú skála a változás A szabadságjogok tiszteletben tartása 43­ +1 A szomszédos országokban élő magyarok támogatása 41 -1 A szomszédos országokkal való kapcsolatok javítása 41 -3 Az Európához való csatlakozás 39 +1 A hadsereg korszerűsítése 35 +1 A bíróságok munkájának javítása 320 A környezetvédelem 310 A közlekedés fejlesztése 30 -1 A közigazgatás korszerűsítése 30 +1 A társadalmi béke megteremtése 30 +1 A médiaháború megszüntetése 29 +1 A vállalkozások támogatása 23 -3 A közbiztonság javítása 23 +2 Az ipar korszerűsítése 23 +4 A kormány általános megítélése 22 +3 A kultúra támogatása 200 A költségvetési hiány csökkentése 20 +3 A közoktatás fejlesztése 190 A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése 17 +2 A gazdasági helyzet javítása 18 +3 A mezőgazdaság fellendítése 16 +3 Az egészségügyi ellátás javítása 140 A szegények támogatása 130 A munkanélküliség visszaszorítása9 +1 Az életszínvonal-csökkenés megállítása8 +1 Az áremelkedések visszaszorítása8 +2 A KORMÁNY MEGÍTÉLÉSE JÖVEDELEM SZERINT 1995. IV. negyedév összevont adatok

Next