Népszava, 1996. szeptember (124. évfolyam, 204–228. sz.)
1996-09-30 / 228. szám
ÉPSZAVA SZERINTEM... SZERKESZTI AZ OLVASÓ 1996. SZEPTEMBER 30., HÉTFŐ 7 Grófi szerűn Minap olvastam egyik lapunkban, hogy adott helyen megjelent és beszélt, majd interjút adott doktor és gróf Bethlen István. Felidézte bennem a pár éve már futott témát és az akkori választ: „A grófi cím nevemhez tartozik...” - ha jól emlékszem, valahogy így. Szerintem a történelmi nevet viselő főnemeseknek - legalábbis többségüknek - főszerepük volt két világháború kirobbantásában, amely szétzilálta a magyar nemzetet. Az ilyen nevet-címet inkább szégyellniük kellene azoknak is, akiknek apjuk-nagyapjuk nem közvetlen részese a sorstragédiának. És egyébként is: az 1947. évi IV. törvényt, amely 1947. január 14-én lépett érvénybe, még nem negligálták. Ez pedig kimondja, hogy megszünteti és viselését tiltja a következő címeknek-rangoknak, a hozzájuk járuló megszólítási módokkal együtt: herceg, őrgróf, gróf, báró, nemes, lófő, de még a vitéz is. Értelemszerűen nincs főherceg, felség, fenség stb. sem. A törvény nem ismer kivételt, nem ismer „történelmi neveket”, és azokra is vonatkozik, akik netán más, idegen hatalmaktól kapták címeiket-rangjaikat. Ebben az országban ők sem viselhetik. Természetesen tisztában vagyok avval, hogy nézetemmel, bárha törvényre is hivatkoztam, hamarosan végképpen szembekerülök a hatalmon lévőkkel. Mint „legalul” élő, elárulhatom, kevesen kívánnak királyságban élni Magyarországon. Hazai Sándor, Pápa Ide a markomba! Olvastam, az illetékesek azt fontolgatják, hogy a gyógyszerárakon túl doboz- vagy receptdíjat szednének. Tisztelt Uraim! Önöknek még a maradék eszük is elment. Eddig sem tartottam nagyra ténykedésüket, de ez mindennek a teteje (vagy mégse!?). Több millió rászoruló ember nevében tiltakozom, s kérem, adják a kezembe - markomba - doboz nélkül a tablettákat. A tej is azért van a zacskóban, mert marékból kifolyna. Nincs szükségünk ilyen burkolt áremelésre. Nem kell a doboz, benne az üveg, csak a gyógyító gyógyszer. Félő, hogy még egy-két ilyen őrült ötlet, s fedezni fogják egy újabb „rászorult” bank konszolidációs támogatását. A receptdíjról már nem is beszélve. K. J.-né, Budapest Vannak még kivételek Dr. Józsefné Bakó Gabriella budapesti olvasó-levélíró társam 1996. szeptember 19-én „Jó szomszédság” címmel megjelent cikkéhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Kedves levelezőtársam hiányolja a bérházak „családias”, összetaró erejét, amely a falusi lakosságra olyan jellemző. Közel húsz éve lakom ugyanabban a panelházban. A lakók egy része kicserélődött ugyan, de a többség hosszú-hosszú évek óta itt él. Nem járunk egymás „nyakára” naponta, nem nézünk egymás fazekába, de azért tudomásunk van egymásról. Ha valaki bajban van, a lépcsőházból - már aki otthon található - biztos, hogy segít, ahol tud. Átveszik egymás leveleit, ha úgy adódik, kifizetik egymás számláit, s ezek a kisebb „szívességek”. Komorabb, fájóbb eseteket említve: nagyon régen. 15 évvel ezelőtt meghalt a lépcsőházunkban egy aranyos bácsi, télen, december 5-én. A lakók összeszaladtak, mindenki próbált segíteni. Jómagam azzal, hogy - lévén mínusz 26 fokos az idő és tükörsima az egész város úttestje - nem engedtem a nénit útnak, hanem magam segítettem neki elintézni a papírdolgokat a bácsi volt munkahelyén. Igaz, nem szilveszterezünk együtt, szalonnasütésekre sem járunk egymáshoz, de a szomszédaim is tanúsíthatják, hogy nekik nem „fájt a fejük”, amikor a férjem elővette a harmonikáját és csak úgy, passzióból húzta a szebbnél szebb nótákat. A szomszédok ilyenkor kiültek a ház előtti padra vagy kikönyököltek az ablakba, és úgy hallgatták. Sőt volt, aki rendelt. Tehát kedves Bakó Gabriella, vannak még kivételek. Pálné Zöldi Ágnes, Kazincbarcika Világos beszéd Jelenlegi kormányunk meghatározó külpolitikai tevékenységét az Európai Unióhoz és az Észak-atlanti Szövetséghez (mint katonai szervezethez) történő mielőbbi csatlakozásunk „kierőszakolása” jellemzi. Ennek igyekszik alárendelni nyíltan vagy burkoltan a leendő alaptörvényünket, a nemzetközi (szomszédi) kapcsolataink alakítását, a belpolitikai stabilitásunkat, honvédségünk fejlesztését, a privatizációt, a gazdasági, a pénzügyi és a kereskedelmi koncepcióink zömét. Arról csak elvétve hallunk, olvasunk, hogy a leendő integrálódásunknak „ára” lesz. S hogy ezek mit érintenek lényegileg, azt az MSZP egyik parlamenti képviselője emigyen hozta nyilvánosságra: „Az európai integráció folyamatában előrehaladva egyébként is csökken az ideológiai értékválasztást tükröző döntések száma. Az Európai Unió mind több olyan döntést hoz, amelyet a nemzeti parlamenteknek változtatás nélkül kell átemelniük törvénykönyveikbe, s amelyet az ellenzéki pártok sem módosíthatnak későbbi kormányra jutásuk esetén. A nyugat-európai nemzeti parlamentek bizony egyre több témában „szavazógépként” működnek, de hát az európai integráció valóban az egyes országok szuverenitásának önkéntes és tudatos korlátozását jelenti.” Igen, ez már világos beszéd leendő nemzeti perspektívánkat tekintve. A befogadásunk „ára” tehát kezd világos körvonalakat adni.Ugyanis ha egy ország (főként, ha az adott térségben kialakított gazdasági és politikai „súlyát” is figyelembe vesszük) szuverenitását önként és tudatosan korlátozza, és ezt a korlátozást mások igényének veti alá, akkor ez nem eredményezhet mást, mint a nemzeti identitás, a nemzeti hagyományok és kultúra feladását, a nemzeti nyelv elsorvadását. Csak idő kérdése az egész. A nemzeti nyelv használatára is van egy frappáns utalás, idézem: „...a fórumokra a magyar parlamenti képviselők nem hurcolhatnak magukkal tolmácsot, a nyilvánosság előtt és a sokszor még fontosabb folyosói háttérbeszélgetéseken angolul kell helytállniuk.” Az EU-ba integrálódásunk a biztos nemzethalált jelentheti (az országhalált a kiadott EU-térkép már jelezte!), míg semlegességünk becsületes talpon maradásunkat eredményezheti. Zámbó B. Endre, Budapest Ebben megyünk tönkre Az egészségügyi önkormányzat gazdálkodik a dolgozóktól beszedett járulékokkal. Hallhattuk, olvashattuk, hogy ez a beteg önkormányzat elég felelőtlenül gazdálkodik. Például olyan egyéneket kezelnek betegként, akik saját rossz szokásaik, könnyelmű életvitelük, tehát saját elhatározásuk okán váltak munkaképtelenné, beteggé. Érthetetlen, hogy ezeket az önpusztítókat - alkoholistákat, kábítószereseket, túlzott dohányosokat, az őrült száguldozás miatt megrokkant autósokat - miért kezelik ingyen, a járulékot hosszú időn át becsületesen fizető állampolgárok terhére. Ugyanakkor az egész életükön keresztül a saját és mások egészségére vigyázó dolgozók ha megöregszenek, nem kaphatják meg a megfelelő kórházi ellátást, és nem tudják kifizetni a gyógyulásukhoz szükséges drága gyógyszereket. Jó lenne, ha a kormány rendet csinálna ebben a dzsungelben. Ezt az egészségbiztosítási önkormányzatot ráncba kellene szednie, de mindenekelőtt a körmére kellene néznie, hogy milyen célokra költik a befizetett járulékot. A közelmúltban valamelyik EB-vezető, amikor a rádióban szemére vetettek egy 50 vagy 100 millió forintos felesleges kiadást, így válaszolt: Ez az 50 millió bagatell összeg, a teljes költségvetésünknek csak néhány ezrelékét teszi ki. Lehet, hogy országos viszonylatban nem nagy összeg, de egy-két ember - akikhez eljutott - akár meg is gazdagodhatott belőle. Ismerjük a közmondást. Sok kicsi sokra megy. Sajnos ebben megyünk tönkre. Madaras Ernő, Budapest Közvélemény Rendkívül sokatmondó közvéleménykutatás jelent meg a Népszavában Hiányos a magyar diákok jövőképe címmel (elismerés a közléséért.) Az írás - mint ahogy a címe is utal rá - a diákokkal készített interjúkat tartalmazza két egyetemen. A diákok véleményét legpregnánsabban az alcím fejezi ki: nem hisznek a demokráciában és kételkednek a piacgazdaságban. Hadd tegyem hozzá személyes tapasztalatomat: egy ismerősöm a következőket mondta: a helyzet rosszabb, mint amit annak idején a szemináriumokon tanultunk a kapitalizmusról. Valójában az egyetemi hallgatók között végzett felmérés tükrözi az ország felnőtt lakosságnak a véleményét. Mostanában az MSZP és az SZDSZ korifeusaitól azt halljuk, hogy a magyar makrogazdaság elindult a felfelé ívelő pályán, halljuk, olvassuk azt a néhány számadatot, amely ezt hivatott igazolni. Nem képesek megérteni, hogy ezek az adatok az állampolgárok nagy többségét nem érdeklik. Inkább az, hogy ne kelljen rettegni a munkanélküliségtől, ki tudják fizetni a lakbért, a közüzemi díjakat, gyermekeiket ne kelljen reggelente éhesen elengedni az iskolába. Nehogy azt gondolják ezek a vezetők, hogy ezek a nagyszerű makrogazdasági számok és az így-úgy működő parlamenti ülések elandalítják az embereket, és ezért bíznak a jobb jövőben. Az uralkodó gazdasági szemlélet azt gondolja, hogy „egy az egyben” le lehet kopírozni a fejlett nyugati világ kapitalizmusát. Nem tanulták meg, hogy nem azonos szinten lévő országoknak alkalmazkodniuk kell a saját fejlettségükhöz. Nem vagyok közgazdász, de meggyőződésem, hogy ennek a gazdaságpolitikának az útja messze nem a Kánaánba vezet. Dr. Gombos Endre, Budapest Haderőreform Engedjenek meg néhány gondolatot a „nyilatkozattükör”-ről. A szakminiszter haderőreformnak álcázva a Magyar Honvédség ötletszerű csonkolását végzi. Hazánk esetleges NATO- tagságától függetlenül a következőkből szükséges kiindulni: - a hagyományos fegyverzetcsökkentési szerződésben engedélyezett eszközök, - az azonnal alkalmazható és a gyors reagálású katonai erő, valamint - a Magyar Honvédség mozgósítási hadrendje. Az engedélyezett fegyverzettel - harci, repülők és helikopterek kivételével - rendelkezünk. Megfelelő számú - 35 évesnél fiatalabb - kiképzett tartalékos is van. Ez a biztonsági garanciája egy kiegyensúlyozott haderőreformnak! Nyilvánvaló, hogy az engedélyezett fegyverzetre építhető a Magyar Honvédség mozgósítási hadrendje. De erre tapasztalati értékek is vannak. 55 évvel ezelőtt 9 könnyűhadosztályt tudott az ország a keleti frontra küldeni. 1952-ben a Néphadsereg létszáma 210 ezer fővel tetőzött. Következésképpen ezzel a katonai erővel a Magyar Köztársaság területi sérthetetlenségét bármelyik szomszédjával szemben képes biztosítani. Azoknak van igazuk, akik a regionálisan szerveződő, milíciarendszerű véderő kialakítását szorgalmazzák. A saját családját és otthonát védő katona morális előnyben van a betolakodóval szemben. Az azonnal alkalmazható és a gyors reagálású katonai erő túl van misztifikálva. Előbbit a honvédség állandó állománya és a sorkatonai szolgálatban lévők képezik. Az utóbbi pedig a katonai tanintézetek hallgatói állományának közvetlen visszabiztosításával megoldható. Holló vezérőrnagy úrnak nem a pályaelhagyók miatt kellene siránkoznia, hanem az utánpótlás reális lehetőségeit feltárni. Pontosan a honvédség lenne képes az anyagilag hátrányos helyzetű, tehetséges fiatalok továbbtanulásában segíteni. A beiskolázási tervszámok ötletszerű csökkentése helyett, az oktatási és elhelyezési kapacitásnak megfelelően kellene folytatni a képzést. Kalocsán István, Ajka EZEN A NAPON A müncheni értekezlet tvennyolc éve, 1938. szept. 30- án hajnali 2 órakor ért véget»« a müncheni értekezlet. A Königsplatzon, az „új Führer-házban” összesen 14 órát tárgyalt Chamberlain és Daladier Hitlerrel és Mussolinival. Csehszlovákia sorsa volt a téma. Három nappal előbb Hitler a berlini Sportpalastban fenyegetőzve mondta: „Csehszlovákiának okt. 1- jén át kell adnia nekünk a német testvérek földjét, szudétanémet testvéreink otthonát. Ha másként nem megy, akkor én mint népem első katonája haladok az élen... ha a szudétanémet probléma megoldódott, Németország számára nincs többé területi probléma Európában...” - kiáltotta Hitler. Schmundt, Hitler egyik adjutánsa még áprilisban feljegyzést készített Hitler és Keitel tábornagy megbeszéléséről Alapelvek a Fals Grünhöz címmel. Ez a szomszéd ország elleni agresszió terve volt. Egy mondata: „Megváltoztathatatlan elhatározásom, hogy Csehszlovákiát belátható időn belül katonailag szétverjük.” Chamberlain brit kormányfő a nyár végén többször is Hitlerhez repült, hogy tárgyalással, engedményekkel kísérelje meg lecsillapítani. Amikor London már elfogadott egyegy követelést, Hitler közölte: késő, új igényei vannak. Az utolsó Chamberlain-út után London és Párizs azt ajánlotta Prágának, mondjon le a Szudéta-vidékről. Prága aug. 21-én jegyzékben felelt: „keserűséggel elfogadja” az indítványt. Augusztus 26-án Hitler kitűzte az akció napját: okt. 1. A megfenyegetett prágai kormány mozgósított. A feldühített Hitler ordítva közölte a kormánya üzenetével nála megjelent Sir Horace Wilsonnal: a csehek már csak két lehetőség közül választhatnak, vagy elfogadják követeléseit, vagy „szétverem Csehszlovákiát”. Mussolini ekkor angol kérésre közvetített az eredmény a müncheni konferencia összehívása volt. Itt 14 óra alatt a nyugatiak minden változtatás nélkül elfogadták Hitler minden követelését. Pár nappal később Churchill így minősítette a Münchenben történteket: „Nagy-Britanniának és Franciaországnak választania kellett a háború és a becstelenség között. A becstelenséget választották, és ezért nem fogják elkerülni a háborút.” Nótárius NÉPSZAVA @ FORNAX.HU Tetszik az ízléses,új „formát” egy dolog kivételével: amikor a cikkeket olvasom, a szürkés betűk a fekete háttérrel gyászjelentés formájára emlékeztenek. Egyébként a tartalom és a „formát” első osztályú és jól néz ki még az itteni „online” újságok mellett is. Minden jót és sok sikert! Mark Az új külső igazán pompás. Habár éreztem, hogy ráfér a Népszavára a változtatás, ilyen remekre még gondolni sem tudhattam volna. Isabelle Brasseur Az új formátum nagyon érdekes, de sokáig tart, amíg lejön, és nehéz olvasni a fekete háttér miatt! Timár Péter, London Azért fordulok Önökhöz, mivel a rendőrség tehetetlen abban az ügyben, hogy reggelente a Bartók Béla úton életveszélyes közlekedni gyalogosan. Rendszeresen 8-8.18 között kísérlem meg a Gárdonyi térnél az átjutást a villamosmegálló járdaszigetéhez, legtöbbször sikeresen. Azonban a villamost akadályozzák az előrejutásában, rendszeresen balról leelőzik, a villamosmegállóban hirtelen és nagy sebességgel a villamossíneken rohannak az autók, szerintem csak szerencse kérdése, hogy még nem szaladtak fel a járdára. Ha a gyerekemnek át kellene kelnie az iskolába jutáshoz, nem engedném. Lehet, hogy valakinek ott kell pusztulnia, hogy észrevegye egy hivatalos közeg, hogy a Petőfi híd forgalmához hiányzik egy sáv, a lámpák rosszul varrnak beállítva stb., valamint az adófizetők, egyelőre csak én, a pokolba kívánják őket. Személy szerint félek a Bartók Béla úton, csak a villamos 20 tonnás kocsijában érzem magam biztonságban, ott is csak nappal. Ha esetleg a Bartók Béla út áldozatainak kijelöléséről hallanak, feljogosítom Önöket, hogy a nevemben tiltakozzanak a részvételem ellen. Korom Mihály Szívesen olvasom internetes kiadásukat mind Magyarországról, mind külföldről. Jónak tartom, hogy valamennyi hírkategóriában közölnek híreket, így magyarul olvashatok hazai és külföldi híreket, hazai időjárást, mozaikot stb. Mivel hírösszeállításukat színesebbnek és sokrétűbbnek tartom, mint a Népszabadságot, ezért javító szándékú javaslatom, hogy próbáljanak meg gyorsítani a rendszerük elérésén, amennyiben ez lehetséges. Aszódi Attila, Németország Kérném, hogy ha lehetne, a jövőben bővebben írjanak a lósportról, illetve a „loviról”, tájékoztassanak az ottani helyzetről, amíg a lósport veszélyben van. Attila Gondok A Szerintemben napok, sőt már hetek óta csak a magyar nóta hiányához, valamint a kutyákhoz szólnak hozzá a kedves olvasótársak. Félreértés ne essék, számomra is felejthetetlen Béres Ferenc rendkívül finom, lágy hangja, valamint Jákó Vera nótázása... Azonban napjainkban itt és most talán nem ez a legfontosabb téma. Fontosabb lenne inkább arról értekezni és valahogy összefogni, mi lesz akkor, ha mi, becsületesen fizetők az egyre magasabbra támnásztatott árakkal szemben tehetetlenek leszünk.Itt a közüzemi díjakra gondolok elsősorban, de arra is, hogy retrográd amnéziában szenvedőknek néznek bennünket, mivel az étolaj már 200 Ft! - a 199-es ár mennyivel alacsonyabb?) A többi alapvető fontosságú élelmiszer ára is egyre magasabb a diszkontokban is. A közüzemi díjak már az idén is egetverők lettek, a szemétdíj ellenére még nagyobb a szemét szinte mindenhol. Kissné Filvig Katalin, Budapest AZ UTCA HANGJA Használ-e ön bankkártyát? Használok bankkártyát, mert a munkahelyemen számlára utalják át a fizetésemet, és így könynyen hozzáférek. Szerintem okosan van kitalálva ez a rendszer. De a bolti hitelkártyákat én a magam részéről nem szeretem, hiszen nem mindenhol lehet velük fizetni. Ahol lehet, ott is ki van írva, hogy csak ezt vagy azt a kártyát fogadják el. Ha mindenhol lehetne vele fizetni, akkor is lennének fenntartásaim. Igen. Szemben lakom a bankkal, így rögtön pénzhez jutok, ha kell. Takarékoskodok vele, és járkálni sem kell sokat. A lényeg az, hogy különben hosszú ideig kell várni, sorban állni, így meg pár perc alatt meg tudja oldani az ember. Viszont nem szimpatikusak azok a hitelkártyák, amelyekkel az üzletekben lehet fizetni. Most voltam Kanadában és láttam, hogy ott mindenki ezt csinálja, de nekem nem hiányzik. Még nincs kártyám, de éppen tevezem, hogy kiváltom. Úgyhogy rövidesen lesz, méghozzá olyan, amivel a boltban tudok fizetni. Ez így sokkal jobb, mert nem kell készpénzt tartani magamnál. Mindenképpen biztonságosabb. Ha elveszítem, akkor is letiltathatom, és semmilyen anyagi kár nem ér. Az automatákkal sincs probléma. Figyelgettem, hogy hol és mennyi van, és elég sokat találtam. Van bankkártyám, de ezzel én nem tudok fizetni, csak pénzt felvenni róla. Állatorvosnak tanulok, és kötelező használnunk, mivel az egyetem a kártyára fizeti az ösztöndíjat, így sokkal egyszerűbb hozzájutni a pénzhez, bár szerintem kevés az automata. És azt hallottam, ha más bank gépéből veszek ki pénzt, akkor rá kell fizetni. Vásárolni csak akkor lenne jó vele, ha mindenhol elfogadnák. Nekem nincsen, de jó dolognak tartom. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért nem használok. Hiszen nekem is van bankszámlám, és sokszor látom, amikor vesznek ki pénzt. Jobb, mint a sorban állás. Azt a fajtát, amivel vásárolhatok a boltban, már nem tartom olyan jónak. Nem érzem biztosítva, hogy nem tudják kivenni a számlámról a pénzem, ha egyszer ellopják a kártyámat. summ Rácz Istvánná (53) Szörényi Károly (75) Zala Gyula (22) Sziebert Gergely (23) Szabó Gyuláné (64) könyvtáros nyugdíjas kiadványszerkesztő egyetemista nyugdíjas 326-8262. Ezen a telefonszámon várjuk olvasóink észrevételeit, hétköznapokon reggel 9-től délután 5-ig.