Népszava, 1996. szeptember (124. évfolyam, 204–228. sz.)

1996-09-30 / 228. szám

ÉPSZAVA SZERINTEM... SZERKESZTI AZ OLVASÓ 1996. SZEPTEMBER 30., HÉTFŐ 7 Grófi szerűn Minap olvastam egyik lapunkban, hogy adott helyen megjelent és beszélt, majd interjút adott doktor és gróf Bethlen István. Felidézte bennem a pár éve már futott témát és az akkori vá­laszt: „A grófi cím nevemhez tarto­zik...” - ha jól emlékszem, valahogy így. Szerintem a történelmi nevet vi­selő főnemeseknek - legalábbis több­ségüknek - főszerepük volt két világ­háború kirobbantásában, amely szét­zilálta a magyar nemzetet. Az ilyen nevet-címet inkább szégyellniük kel­lene azoknak is, akiknek apjuk-nagy­­apjuk nem közvetlen részese a sorstra­gédiának. És egyébként is: az 1947. évi IV. törvényt, amely 1947. január 14-én lépett érvénybe, még nem negli­gálták. Ez pedig kimondja, hogy meg­szünteti és viselését tiltja a követke­ző címeknek-rangoknak, a hozzájuk járuló megszólítási módokkal együtt: herceg, őrgróf, gróf, báró, nemes, lófő, de még a vitéz is. Értelemszerűen nincs főherceg, felség, fenség stb. sem. A tör­vény nem ismer kivételt, nem ismer „történelmi neveket”, és azokra is vonatkozik, akik netán más, idegen hatalmaktól kapták címeiket-rang­­jaikat. Ebben az országban ők sem viselhetik. Természetesen tisztában vagyok avval, hogy nézetemmel, bár­ha törvényre is hivatkoztam, hamaro­san végképpen szembekerülök a ha­talmon lévőkkel. Mint „legalul” élő, elárulhatom, kevesen kívánnak király­ságban élni Magyarországon. Hazai Sándor, Pápa Ide a markomba! Olvastam, az illetékesek azt fontolgat­ják, hogy a gyógyszerárakon túl do­boz- vagy receptdíjat szednének. Tisz­telt Uraim! Önöknek még a maradék eszük is elment. Eddig sem tartottam nagyra ténykedésüket, de ez minden­nek a teteje (vagy mégse!?). Több mil­lió rászoruló ember nevében tiltako­zom, s kérem, adják a kezembe - mar­komba - doboz nélkül a tablettákat. A tej is azért van a zacskóban, mert ma­rékból kifolyna. Nincs szükségünk ilyen burkolt áremelésre. Nem kell a doboz, benne az üveg, csak a gyógyító gyógyszer. Félő, hogy még egy-két ilyen őrült ötlet, s fedezni fogják egy újabb „rászorult” bank konszolidá­ciós támogatását. A receptdíjról már nem is beszélve. K. J.-né, Budapest Vannak még kivételek Dr. Józsefné Bakó Gabriella budapesti olvasó-levélíró társam 1996. szeptem­ber 19-én „Jó szomszédság” címmel megjelent cikkéhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Kedves levelező­­társam hiányolja a bérházak „csalá­dias”, összetaró erejét, amely a falusi lakosságra olyan jellemző. Közel húsz éve lakom ugyanabban a panelház­ban. A lakók egy része kicserélődött ugyan, de a többség hosszú-hosszú évek óta itt él. Nem járunk egymás „nyakára” naponta, nem nézünk egy­más fazekába, de azért tudomásunk van egymásról. Ha valaki bajban van, a lépcsőházból - már aki otthon talál­ható - biztos, hogy segít, ahol tud. Át­veszik egymás leveleit, ha úgy adó­dik, kifizetik egymás számláit, s ezek a kisebb „szívességek”. Komorabb, fá­jóbb eseteket említve: nagyon régen. 15 évvel ezelőtt meghalt a lépcsőhá­zunkban egy aranyos bácsi, télen, de­cember 5-én. A lakók összeszaladtak, mindenki próbált segíteni. Jómagam azzal, hogy - lévén mínusz 26 fokos az idő és tükörsima az egész város út­testje - nem engedtem a nénit útnak, hanem magam segítettem neki elintéz­ni a papírdolgokat a bácsi volt mun­kahelyén. Igaz, nem szilveszterezünk együtt, szalonnasütésekre sem járunk egymáshoz, de a szomszédaim is ta­núsíthatják, hogy nekik nem „fájt a fejük”, amikor a férjem elővette a harmonikáját és csak úgy, passzió­ból húzta a szebbnél szebb nótákat. A szomszédok ilyenkor kiültek a ház előtti padra vagy kikönyököltek az ablakba, és úgy hallgatták. Sőt volt, aki rendelt. Tehát kedves Bakó Gab­riella, vannak még kivételek. Pálné Zöldi Ágnes, Kazincbarcika Világos beszéd Jelenlegi kormányunk meghatározó külpolitikai tevékenységét az Euró­pai Unióhoz és az Észak-atlanti Szövetséghez (mint katonai szerve­zethez) történő mielőbbi csatlakozá­sunk „kierőszakolása” jellemzi. En­nek igyekszik alárendelni nyíltan vagy burkoltan a leendő alaptörvé­nyünket, a nemzetközi (szomszédi) kapcsolataink alakítását, a belpoliti­kai stabilitásunkat, honvédségünk fej­lesztését, a privatizációt, a gazdasági, a pénzügyi és a kereskedelmi koncep­cióink zömét. Arról csak elvétve hal­lunk, olvasunk, hogy a leendő integrá­lódásunknak „ára” lesz. S hogy ezek mit érintenek lényegileg, azt az MSZP egyik parlamenti képviselője emigyen hozta nyilvánosságra: „Az európai integráció folyamatában előrehalad­va egyébként is csökken az ideológiai értékválasztást tükröző döntések szá­ma. Az Európai Unió mind több olyan döntést hoz, amelyet a nemzeti par­lamenteknek változtatás nélkül kell átemelniük törvénykönyveikbe, s ame­lyet az ellenzéki pártok sem módo­síthatnak későbbi kormányra jutásuk esetén. A nyugat-európai nemzeti parlamentek bizony egyre több témá­ban „szavazógépként” működnek, de hát az európai integráció valóban az egyes országok szuverenitásának ön­kéntes és tudatos korlátozását jelenti.” Igen, ez már világos beszéd leendő nemzeti perspektívánkat tekintve. A befogadásunk „ára” tehát kezd világos körvonalakat adni.­Ugyanis ha egy ország (főként, ha az adott térségben kialakított gazdasági és politikai „sú­lyát” is figyelembe vesszük) szuvere­nitását önként és tudatosan korlá­tozza, és ezt a korlátozást mások igé­nyének veti alá, akkor ez nem eredmé­nyezhet mást, mint a nemzeti identitás, a nemzeti hagyományok és kultúra fel­adását, a nemzeti nyelv elsorvadását. Csak idő kérdése az egész. A nemze­ti nyelv használatára is van egy frap­páns utalás, idézem: „...a fórumokra a magyar parlamenti képviselők nem hurcolhatnak magukkal tolmácsot, a nyilvánosság előtt és a sokszor még fontosabb folyosói háttérbeszélgeté­seken angolul kell helytállniuk.” Az EU-ba integrálódásunk a biztos nem­zethalált jelentheti (az országhalált a kiadott EU-térkép már jelezte!), míg semlegességünk becsületes talpon ma­radásunkat eredményezheti. Zámbó B. Endre, Budapest Ebben megyünk tönkre Az egészségügyi önkormányzat gaz­dálkodik a dolgozóktól beszedett já­rulékokkal. Hallhattuk, olvashattuk, hogy ez a beteg önkormányzat elég felelőtlenül gazdálkodik. Például olyan egyéneket kezelnek betegként, akik saját rossz szokásaik, könnyel­mű életvitelük, tehát saját elhatáro­zásuk okán váltak munkaképtelenné, beteggé. Érthetetlen, hogy ezeket az önpusztítókat - alkoholistákat, kábí­tószereseket, túlzott dohányosokat, az őrült száguldozás miatt megrokkant autósokat - miért kezelik ingyen, a já­rulékot hosszú időn át becsületesen fi­zető állampolgárok terhére. Ugyanak­kor az egész életükön keresztül a sa­ját és mások egészségére vigyázó dol­gozók ha megöregszenek, nem kaphat­ják meg a megfelelő kórházi ellátást, és nem tudják kifizetni a gyógyulá­sukhoz szükséges drága gyógyszere­ket. Jó lenne, ha a kormány rendet csi­nálna ebben a dzsungelben. Ezt az egészségbiztosítási önkormányzatot ráncba kellene szednie, de mindenek­előtt a körmére kellene néznie, hogy milyen célokra költik a befizetett já­rulékot. A közelmúltban valamelyik EB-vezető, amikor a rádióban sze­mére vetettek egy 50 vagy 100 millió forintos felesleges kiadást, így vála­szolt: Ez az 50 millió bagatell összeg, a teljes költségvetésünknek csak né­hány ezrelékét teszi ki. Lehet, hogy or­szágos viszonylatban nem nagy összeg, de egy-két ember - akikhez eljutott - akár meg is gazdagodhatott belőle. Is­merjük a közmondást. Sok kicsi sokra megy. Sajnos ebben megyünk tönkre. Madaras Ernő, Budapest Közvélemény Rendkívül sokatmondó közvélemény­kutatás jelent meg a Népszavában Hiányos a magyar diákok jövőképe címmel (elismerés a közléséért.) Az írás - mint ahogy a címe is utal rá - a diákokkal készített interjúkat tartal­mazza­­ két egyetemen. A diákok vé­leményét legpregnánsabban az alcím fejezi ki: nem hisznek a demokráciában és kételkednek a piacgazdaságban. Hadd tegyem hozzá személyes tapasz­talatomat: egy ismerősöm a követke­zőket mondta: a helyzet rosszabb, mint amit annak idején a szemináriumo­kon tanultunk a kapitalizmusról. Va­lójában az egyetemi hallgatók között végzett felmérés tükrözi az ország fel­nőtt lakosságnak­ a véleményét. Mos­tanában az MSZP és az SZDSZ kori­feusaitól azt halljuk, hogy a magyar makrogazdaság elindult a felfelé ívelő pályán, halljuk, olvassuk azt a néhány számadatot, amely ezt hivatott iga­zolni. Nem képesek megérteni, hogy ezek az adatok az állampolgárok nagy többségét nem érdeklik. Inkább az, hogy ne kelljen rettegni a munkanél­küliségtől, ki tudják fizetni a lakbért, a közüzemi díjakat, gyermekeiket ne kelljen reggelente éhesen elengedni az iskolába. Nehogy azt gondolják ezek a vezetők, hogy ezek a nagyszerű mak­rogazdasági számok és az így-úgy mű­ködő parlamenti ülések elandalítják az embereket, és ezért bíznak a jobb jövőben. Az uralkodó gazdasági szem­lélet azt gondolja, hogy „egy az egy­ben” le lehet kopírozni a fejlett nyuga­ti világ kapitalizmusát. Nem tanulták meg, hogy nem azonos szinten lévő or­szágoknak alkalmazkodniuk kell a sa­ját fejlettségükhöz. Nem vagyok köz­gazdász, de meggyőződésem, hogy en­nek a gazdaságpolitikának az útja messze nem a Kánaánba vezet. Dr. Gombos Endre, Budapest Haderőreform Engedjenek meg néhány gondolatot a „nyilatkozattükör”-ről. A szakmi­niszter haderőreformnak álcázva a Magyar Honvédség ötletszerű csonko­lását végzi. Hazánk esetleges NATO- tagságától függetlenül a következők­ből szükséges kiindulni: - a hagyomá­nyos fegyverzetcsökkentési szerző­désben engedélyezett eszközök, - az azonnal alkalmazható és a gyors rea­gálású katonai erő, valamint - a Ma­gyar Honvédség mozgósítási hadrendje. Az engedélyezett fegyverzettel - harci, repülők és helikopterek kivételével - rendelkezünk. Megfelelő számú - 35 évesnél fiatalabb - kiképzett tarta­lékos is van. Ez a biztonsági garanciája egy kiegyensúlyozott haderőreform­nak! Nyilvánvaló, hogy az engedé­lyezett fegyverzetre építhető a Ma­gyar Honvédség mozgósítási hadrend­je. De erre tapasztalati értékek is van­nak. 55 évvel ezelőtt 9 könnyűhadosz­tályt tudott az ország a keleti frontra küldeni. 1952-ben a Néphadsereg lét­száma 210 ezer fővel tetőzött. Követ­kezésképpen ezzel a katonai erővel a Magyar Köztársaság területi sérthe­tetlenségét bármelyik szomszédjával szemben képes biztosítani. Azoknak van igazuk, akik a regionálisan szer­veződő, milíciarendszerű véderő ki­alakítását szorgalmazzák. A saját csa­ládját és otthonát védő katona morá­lis előnyben van a betolakodóval szem­ben. Az azonnal alkalmazható és a gyors reagálású katonai erő túl van misztifikálva. Előbbit a honvédség ál­landó állománya és a sorkatonai szol­gálatban lévők képezik. Az utóbbi pe­dig a katonai tanintézetek hallgatói állományának közvetlen visszabiz­­tosításával megoldható. Holló vezér­őrnagy úrnak nem a pályaelhagyók mi­att kellene siránkoznia, hanem az után­pótlás reális lehetőségeit feltárni. Pon­tosan a honvédség lenne képes az anyagilag hátrányos helyzetű, tehet­séges fiatalok továbbtanulásában se­gíteni. A beiskolázási tervszámok öt­letszerű csökkentése helyett, az okta­tási és elhelyezési kapacitásnak meg­felelően kellene folytatni a képzést. Kalocsán István, Ajka EZEN A NAPON A müncheni értekezlet tvennyolc éve, 1938. szept. 30-­­­­ án hajnali 2 órakor ért véget­­»«­ a müncheni értekezlet. A Kö­­nigsplatzon, az „új Führer-házban” összesen 14 órát tárgyalt Chamber­lain és Daladier Hitlerrel és Musso­linival. Csehszlovákia sorsa volt a téma. Három nappal előbb Hitler a berlini Sportpalastban fenyegetőzve mondta: „Csehszlovákiának okt. 1- jén át kell adnia nekünk a német test­vérek földjét, szudétanémet testvé­reink otthonát. Ha másként nem megy, akkor én mint népem első katonája haladok az élen... ha a szudétané­met probléma megoldódott, Német­ország számára nincs többé területi probléma Európában...” - kiáltotta Hitler. Schmundt, Hitler egyik adju­tánsa még áprilisban feljegyzést ké­szített Hitler és Keitel tábornagy megbeszéléséről Alapelvek a Fals Grünhöz címmel. Ez a szomszéd or­szág elleni agresszió terve volt. Egy mondata: „Megváltoztathatatlan el­határozásom, hogy Csehszlovákiát belátható időn belül katonailag szét­verjük.” Chamberlain brit kormány­fő a nyár végén többször is Hitlerhez repült, hogy tárgyalással, engedmé­nyekkel kísérelje meg lecsillapítani. Amikor London már elfogadott egy­­egy követelést, Hitler közölte: késő, új igényei vannak. Az utolsó Cham­­berlain-út után London és Párizs azt ajánlotta Prágának, mondjon le a Szudéta-vidékről. Prága aug. 21-én jegyzékben felelt: „keserűséggel el­fogadja” az indítványt. Augusztus 26-án Hitler kitűzte az akció napját: okt. 1. A megfenyegetett prágai kor­mány mozgósított. A feldühített Hitler ordítva közölte a kormánya üzeneté­vel nála megjelent Sir Horace Wil­­sonnal: a csehek már csak két lehető­ség közül választhatnak, vagy elfo­gadják követeléseit, vagy „szétverem Cseh­szlovákiát”. Mussolini ekkor angol kérésre közvetített­­ az ered­mény a müncheni konferencia összehí­vása volt. Itt 14 óra alatt a nyugatiak minden változtatás nélkül elfogad­ták Hitler minden követelését. Pár nappal később Churchill így minősí­tette a Münchenben történteket: „Nagy-Britanniának és Franciaor­szágnak választania kellett a háború és a becstelenség között. A becstelen­séget választották, és ezért nem fog­ják elkerülni a háborút.” Nótárius NÉPSZAVA @ FORNAX.HU Tetszik az ízléses,új „formát” egy dolog kivételével: amikor a cikke­ket olvasom, a szürkés betűk a feke­te háttérrel gyászjelentés formájára emlékeztenek. Egyébként a tarta­lom és a „formát” első osztályú és jól néz ki még az itteni „online” újságok mellett is. Minden jót és sok sikert! Mark Az új külső igazán pompás. Habár éreztem, hogy ráfér a Népszavára a változtatás, ilyen remekre még gon­dolni sem tudhattam volna. Isabelle Brasseur Az új formátum nagyon érdekes, de sokáig tart, amíg lejön, és nehéz olvasni a fekete háttér miatt! Timár Péter, London Azért fordulok Önökhöz, mivel a rendőrség tehetetlen abban az ügy­ben, hogy reggelente a Bartók Béla úton életveszélyes közlekedni gya­logosan. Rendszeresen 8-8.18 között kísérlem meg a Gárdonyi térnél az át­jutást a villamosmegálló járda­szigetéhez, legtöbbször sikeresen. Azonban a villamost akadályozzák az előrejutásában, rendszeresen bal­ról leelőzik, a villamosmegállóban hirtelen és nagy sebességgel a vil­lamossíneken rohannak az autók, szerintem csak szerencse kérdése, hogy még nem szaladtak fel a jár­dára. Ha a gyerekemnek át kellene kelnie az iskolába jutáshoz, nem engedném. Lehet, hogy valakinek ott kell pusztulnia, hogy észrevegye egy hivatalos közeg, hogy a Petőfi híd forgalmához hiányzik egy sáv, a lámpák rosszul varrnak beállítva stb., valamint az adófizetők, egyelő­re csak én, a pokolba kívánják őket. Személy szerint félek a Bartók Béla úton, csak a villamos 20 tonnás ko­csijában érzem magam biztonság­ban, ott is csak nappal. Ha esetleg a Bartók Béla út áldozatainak kijelö­léséről hallanak, feljogosítom Önö­ket, hogy a nevemben tiltakozzanak a részvételem ellen. Korom Mihály Szívesen olvasom internetes kiadá­sukat mind Magyarországról, mind külföldről. Jónak tartom, hogy va­lamennyi hírkategóriában közöl­nek híreket, így magyarul olvas­hatok hazai és külföldi híreket, ha­zai időjárást, mozaikot stb. Mivel hírösszeállításukat színesebbnek és sokrétűbbnek tartom, mint a Népszabadságot, ezért javító szán­dékú javaslatom, hogy próbáljanak meg gyorsítani a rendszerük eléré­sén, amennyiben ez lehetséges. Aszódi Attila, Németország Kérném, hogy ha lehetne, a jövőben bővebben írjanak a lósportról, illet­ve a „loviról”, tájékoztassanak az ottani helyzetről, amíg a lósport veszélyben van. Attila Gondok A Szerintemben napok, sőt már hetek óta csak a magyar nóta hiányához, va­lamint a kutyákhoz szólnak hozzá a kedves olvasótársak. Félreértés ne es­sék, számomra is felejthetetlen Béres Ferenc rendkívül finom, lágy hangja, valamint Jákó Vera nótázása... Azon­ban napjainkban itt és most talán nem ez a legfontosabb téma. Fontosabb lenne inkább arról értekezni és vala­hogy összefogni, mi lesz akkor, ha mi, becsületesen fizetők az egyre maga­sabbra támnásztatott árakkal szem­ben tehetetlenek leszünk.­­Itt a köz­üzemi díjakra gondolok elsősorban, de arra is, hogy retrográd amnéziában szenvedőknek néznek bennünket, mi­vel az étolaj már 200 Ft! - a 199-es ár mennyivel alacsonyabb?) A többi alap­vető fontosságú élelmiszer ára is egyre magasabb a diszkontokban is. A köz­üzemi díjak már az idén is egetverők lettek, a szemétdíj ellenére még na­gyobb a szemét szinte mindenhol. Kissné Filvig Katalin, Budapest AZ UTCA HANGJA Használ-e ön bankkártyát? Használok bankkártyát, mert a munkahelyemen számlára utalják át a fizetésemet, és így köny­­nyen hozzáférek. Sze­rintem okosan van kita­lálva ez a rendszer. De a bolti hitelkártyákat én a magam részéről nem szeretem, hiszen nem mindenhol lehet velük fizetni. Ahol le­het, ott is ki van írva, hogy csak ezt vagy azt a kártyát fogadják el. Ha mindenhol lehetne vele fizetni, akkor is len­nének fenntartásaim. Igen. Szemben lakom a bankkal, így rögtön pénzhez jutok, ha kell. Takarékoskodok vele, és járkálni sem kell so­kat. A lényeg az, hogy különben hosszú ideig kell várni, sorban állni, így meg pár perc alatt meg tudja oldani az em­ber. Viszont nem szim­patikusak azok a hitel­kártyák, amelyekkel az üzletekben lehet fizetni. Most voltam Kanadá­ban és láttam, hogy ott mindenki ezt csinálja, de nekem nem hiányzik. Még nincs kártyám, de éppen tevezem, hogy kiváltom. Úgyhogy rö­videsen lesz, méghozzá olyan, amivel a boltban tudok fizetni. Ez így sokkal jobb, mert nem kell készpénzt tartani magamnál. Minden­képpen biztonságo­sabb. Ha elveszítem, akkor is letiltathatom, és semmilyen anyagi kár nem ér. Az automa­tákkal sincs probléma. Figyelgettem, hogy hol és mennyi van, és elég sokat találtam. Van bankkártyám, de ezzel én nem tudok fi­zetni, csak pénzt fel­venni róla. Állatorvos­nak tanulok, és kötele­ző használnunk, mivel az egyetem a kártyára fizeti az ösztöndíjat, így sokkal egyszerűbb hozzájutni a pénzhez, bár szerintem kevés az automata. És azt hal­lottam, ha más bank gé­péből veszek ki pénzt, akkor rá kell fizetni. Vásárolni csak akkor lenne jó vele, ha min­denhol elfogadnák. Nekem nincsen, de jó dolognak tartom. Tu­lajdonképpen nem is tudom, hogy miért nem használok. Hiszen ne­kem is van bankszám­lám, és sokszor látom, amikor vesznek ki pénzt. Jobb, mint a sor­ban állás. Azt a fajtát, amivel vásárolhatok a boltban, már nem tar­tom olyan jónak. Nem érzem biztosítva, hogy nem tudják kivenni a számlámról a pénzem, ha egyszer ellopják a kártyámat. su­mm Rácz Istvánná (53) Szörényi Károly (75) Zala Gyula (22) Sziebert Gergely (23) Szabó Gyuláné (64) könyvtáros nyugdíjas kiadványszerkesztő egyetemista nyugdíjas 326-8262. Ezen a telefonszámon várjuk olvasóink észrevételeit, hétköznapokon reggel 9-től délután 5-ig.

Next