Népszava, 1996. szeptember (124. évfolyam, 204–228. sz.)
1996-09-11 / 212. szám
NÉPSZAVA Forgatókönyv-pályázat az HBO-nál NÉPSZAVA-információ „Nagy öröm számunkra, hogy immár második alkalommal hirdethetjük meg országos forgatókönyvírói pályázatunkat. Az HBO, mely a legnagyobb magyar televíziós mozicsatornaként évente több száz filmet tűz műsorára, büszkén és örömmel járul hozzá a kortárs magyar forgatókönyvírók munkájának támogatásához” - jelentette be Steve Smith, az HBO ügyvezető igazgatója a budapesti Ballantines Clubban. A két évvel ezelőtt meghirdetett versenyre 62 pályamunka érkezett. Ez azt jelzi, hogy több mint félszáz forgatókönyv szunynyadt az országban. Kern András Sztracsatella című filmje az HBO első forgatókönyvírói pályázatának nyertese volt. Az HBO most is tekintélyes filmes szakembereket kért fel a pályamunkák elbírálására. A zsűri tagjai között három magyar filmes, a magyarországi HBO vezető munkatársai és Bob Conte, az amerikai HBO forgatókönyv-fejlesztési és elbírálási osztályának elnöke szerepel. A magyar filmesek a könyveket szakmai szempontok alapján értékelve döntenek a pályázatok sorrendjéről. Az általuk legjobbnak ítélt 3 forgatókönyv közül az HBO szakemberei Bob Conte úr vezetésével - megvalósíthatósági szempontokat is figyelembe véve - kiválasztják a nyertes pályázatot. A győztes forgatókönyv írója 300 000 forintos díjat kap. A pályázatra 3 példányban kell eljuttatni a 120 oldalnál nem hosszabb, kézirat-formátumú, írógépen vagy számítógépen készült, magyar nyelven írt, a pályázó nevével ellátott forgatókönyvet, továbbá 3 példányban az 5 oldalas (szintén gépelt) szinopszist és 1 oldalnál nem hoszszabb önéletrajzot. Az önéletrajznak tartalmaznia kell a szerző nevét és elérhetőségét. További részletes információt és a pályázati kiírást az Atlantic Public Relations címén (1126 Budapest, Németvölgyi út 5.) lehet kapni, és a pályázatokat is ide kell eljuttatni. A november 15-nél későbbi postai bélyegzővel ellátott kéziratokat a zsűri nem tudja figyelembe venni. Barokk napok Pápán NÉPSZAVA-információ Barokk világot idéznek szeptember 20-22. között Pápán. A város vigalmainak kezdeteként a barokk kor képzőművészetével és öltözködési kultúrájával ismerkedhetnek meg a látogatók. A korra jellemző világlátást, életérzést ugyanis a rendezők vélekedése szerint leginkább a barokk ember művészetével és a mindennapok hangulatával, öltözékével lehet megidézni. A képzőművészeti anyagot a Szombathelyi Képtár és a Győri Xantus János Múzeum, valamint magángyűjtők bocsátják rendelkezésre, míg a korabeli öltözeteket a Győrben élő iparművész tervezte és készítette. A barokk napok ünnepélyes nyitásakor a hangulatról a hercegi pár és udvartartásának pompázatos felvonultatásával gondoskodnak, majd barokk táncokat mutatnak be szegedi, pápai, győri együttesek közreműködésével. A rendezvénysorozatban természetesen szerepel több hangverseny, orgonakoncert. Lesz táncos-tüzes mulatság tűznyelőkkel ,erőemelőkkel, zsonglőrökkel, vándorkomédiásokkal, s számtalan színtársulat irodalmi művekkel és pajzán históriákkal szórakoztatja a nagyérdeműt. A barokk festők nyomában kétfordulós festőverseny is lesz, majd a háromnapos rendezvény fináléjaként udvari bállal és tűzijátékkal búcsúznak. Egyszer véget ér az őrület? Gyüre Orsolya írása a NÉPSZAVÁNAK A Michael Jackson-sztori az évszázad sikertörténete. Egy tehetséges, színes bőrű kisfiúról szól, meg arról, hogyan lett ebből a gyerekből a világ legismertebb embere, a színpad színtelen bőrű királya. Michael Jackson vitathatatlan tény - a huszadik század legsikeresebb előadóművésze. Nem egy a sok közül, hanem a legsikeresebb. De vajon mitől az? A nyolc testvér mellett felnőtt fekete gyermek - a legenda szerint - még járni sem tudott, amikor már a zene ritmusára mozgatta kezét-lábát. Veleszületett érzéke volt tehát a zenéhez és a tánchoz, ami előre eldöntötte életének további alakulását. Jacksonból nem lehetett volna gyári munkás vagy hosszútávfutó. Ez a csupasz tehetség azonban önmagában kevés ekkora csúcsok megdöntéséhez. Michael Jackson szupersztárrá válásában szerepet játszott saját magán kívül a kor Amerikája is. Az épphogy elkezdődő új évtized - a nyolcvanas évek - kitermelte azokat a feltételeket, amelyek kedveztek az új típusú popsztár kialakulásának. Divattá vált az a feszes ritmusú muzsika, amelynek alapjai a fekete zenében gyökereztek, megvolt az új hangzás, s egyre nagyobb teret hódított a video. Jackson volt olyan okos, hogy észrevette a kínálkozó lehetőséget, és tehetségét ezek segítségével próbálta meg kamatoztatni. Sikeresen. Nem akart nosztalgiázni, megmaradni a régi kedves, körülrajongott fiúcskának, aki aranyos slágereket énekel testvéreivel a Jackson S-Jnvantta(lat. ■'» vl.• in) +r..r Five-ban. Michael Jackson új célokat tűzött ki maga elé. Olyan magasságba akart emelkedni, amilyet akkoriban még el sem lehetett képzelni. Azt kívánta, hogy a világ minden szegletében ismerjék. Ehhez pedig felhasználta az összes lehetséges eszközt, a saját adottságait és a kor újdonságait. A divat hullámait ügyesen meglovagoló, feltörekvő ifjú sztárból így ffrm + f H» Cí 1K&t ft)y. >lp.riv lett a popzene első számú divatdiktátora. A közönség után hamarosan a szakma is behódolt neki. Az egykoron apja által idomított gyerek később maga idomította azt a milliós tömeget, amely valami földöntúli erővel bíró vezért látott benne. Jacksont tehetsége és esze emelte a magasba, s hipnotizált közönsége tartotta még magasabbra. A Michael Jackson „Művek” (merthogy mára ennek az embernek a neve egyet jelent egy hatalmas szórakoztatóipari komplexummal), továbbra is tervszerűen dolgozik. Sőt úgy tűnik, e könyörtelen darálógép saját névadóját is felfalta, s úgy darálta be, hogy a nyersanyagból aztán kedve szerint építse újra. Legyen férfiatlan, őzikeszemű, a legfehérebb amerikai. De tulajdonképpen mindegy is, milyen, csak bámuljuk és beszéljünk róla. Mert bármilyen undorító, a pletyka hasznos: nem hagyja kiesni a köztudatból a Nevet. A gépezet pedig tovább működik. Bizonyos időközönként újabb és újabb szenzációt tálal, felpörgeti önmagát, és beindítja a tömeghisztériát. Ami veszélyes lehet. Michael Jackson először csak rágógumi volt a tizenévesek számára. Ma már sokkal keményebb. Ő és a hozzá hasonlóan bálványozott szuperemberek úgy hatnak, mint a drog. Gyorsak, eksztatikusak és halálosak. Sajnos mindig akadnak néhányan, akik túladagolják. A rajongók őrjöngése néha odáig fajul, hogy mindenre képesek egyetlen, hőn áhított pillanatért. Akár öngyilkosságra is vagy „csak” arra, hogy betörik a lemezboltok kirakatait. Észre sem veszik, s a gépezet őket is bedarálta, könyörtelenül. Jackson hangja és előadásmódja manapság egyre agresszívabbá válik. Meg van sértődve, de nagyon. Talán haragszik a világnak arra a felére, amelyik nem őt imádja. Talán elege van mindenből. Vagy talán érzi, hogy kopik, mállik szét, tudja, hogy hamarosan vége van, és nem tud semmit sem tenni. Innen már nincs kiszállás. Pedig ő még akar valamit. De mi az? Hova törekszik még, ha nincs már feljebb? Nem veszi észre, hogy minél magasabban van, annál hosszabb és fájdalmasabb lesz a zuhanás? Hogy kegyetlenül össze fogja törni magát? Csak az vigasztalhatja, hogy a mítosz már nem törhet darabokra. Az betonkemény és időtálló. Michael Jacksont bedarálta saját gépezete NÉPSZAVA-információ Jó ütemben haladnak a Magyarországon is forgatott Evita című film stúdiómunkálatai Amerikában. A rendező Tom Rice a népszerű zeneszerző, Andrei Lloyd Webber közreműködésével csiszolgatja az anyagot. A szerzőpáros igen nagy igyekezettel dolgozik együtt, úgy belejöttek a munkába, hogy egy teljesen új dalt is írtak kifejezetten a filmváltozat számára. Lehet, hogy ez lesz az Evita új slágere? A szenzációsnak ígérkező filmmusical bemutatóját december 26-ra tervezik, mert a le Evita karácsonykor érkezik KULTÚRA 1996. SZEPTEMBER 11., SZERDA 11 Búcsúajándék új színházi struktúrában A színházi szezonkezdés hírei között feltűnt egy szokatlan gesztusra valló bejelentés: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium eltekint a Budapesti Kamaraszínház fölgyülemlett adósságainak kifizetésétől. Miután valamennyi teátrum finanszírozási gondokkal küszködik, s mindnyájuk számára jól jönne a külső gazdasági segítség, megkérdeztük Szabó Istvánt, a kultuszminisztérium színházi osztályának vezetőjét: miért tettek kivételt a felügyeletük alá tartozó színházak egyikével. Valachi Anna NÉPSZAVA Az osztályvezető tájékoztatása szerint a minisztériumban így akarják megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a jelenleg még állami irányítás alá tartozó Budapesti Kamaraszínház - a Játékszínnel együtt - mielőbb önkormányzati kezelésben működhessen tovább. A fővárosi önkormányzat ugyanis ragaszkodik hozzá - s joggal -, hogy az újonnan rábízott intézményeknek ne legyen adótartozásuk. Ilyenformán a Művelődési Minisztérium gáláns segítsége egyedi és speciális „búcsúajándéknak” tekinthető. A piacgazdaság körülményei között működő művészeti mecenatúra szellemében arra törekszik a kormányzat, hogy az országos hatáskörű, nemzeti jellegű művészeti intézményeken - a Magyar Állami Operaházon és a Nemzeti Színházon - kívül más színházról ne kelljen az államnak gondoskodnia. Az idén január 1-től életbe lépett új színházi finanszírozási rendszer is szemléletváltozásra ösztönözte a vidéki és a fővárosi önkormányzatokat: ne várják el, hogy teljes mértékben az állam gondoskodjék a színházak fenntartásáról, hanem maguk is mind nagyobb mértékben járuljanak hozzá a működési költségek fedezéséhez. A közös teherviselés jegyében dolgozták ki egy évvel ezelőtt a színházak új finanszírozási koncepcióját is, melyet január 1-je óta vizsgáztatnak a gyakorlatban. Az elmúlt nyolc hónap tapasztalatait pozitívnak értékelik a tervezet létrehozói, noha óhatatlanul akadtak technikai nehézségek a megvalósítás során. Az új, „munkamegosztáson” alapuló pénzügyi struktúra szerint az állami költségvetésből származó keretösszeget kizárólag a színházi kiadások legmagasabb és állandó tételére, a színházépületek fenntartási kiadásainak fedezésére szabad fordítani, míg az önkormányzatoknak kell színházaik művészi tevékenységgel kapcsolatos költségeiről gondoskodniuk. A egyes önkormányzatokat a kormány úgy teszi érdekeltté a teherviselésben, hogy a színháztámogatási keretösszeg mellett elkülönített érdekeltségi alapból vállalásuk arányában részesülhetnek. Mindez azonban nem teszi fölöslegessé, hogy a színházcsinálók maguk is saját bevételre törekedjenek. Változatlanul rákényszerülnek, hogy szponzorokat keressenek egyes produkcióik színpadra állításához, már csak azért is, mert a jegyáremelés - a legkézenfekvőbb módszer - nem folytatható a végtelenségig, s a szükséges kiadásoknak csak töredékét lehet így fedezni, ráadásul azon az áron, hogy tovább fogyatkozik a fizetőképes közönség. Amióta az új finanszírozási rendszert bevezették, a minisztérium színházi osztálya folyamatosan szorgalmazza - s úgy tűnik, nemhiába -, hogy a társulatok alakuljanak át közhasznú társasággá, mert napjaink gazdasági viszonyai között anakronisztikussá vált a színházak költségvetési intézményi formája. A közhasznú társaságok önállóan gazdálkodhatnak - miközben továbbra is jogosultak maradnak az állami és önkormányzati támogatásra - , s a művészi tevékenységhez kapcsolódó, jövedelmező külső munkákkal (például a színház bérbeadásával vagy díszletgyártással) saját vagyonra és nyereségre is szert tehetnek. Létfontosságú az ilyen bevételi lehetőség a rendkívül költségigényes színházi „üzemek” számára, mert a tapasztalatok szerint a támogatásként kapható öszszegből egyre nehezebb kijönni egy évadon keresztül. Ráadásul a következő naptári évre szóló költségvetési támogatás összege várhatóan nem emelkedik annyival, amennyit a költségek növekedése, illetve az infláció szükségessé tenne. Az idei költségvetésből összesen 3,2 milliárd forintot fordíthattak az ország mintegy harminc önkormányzati és minisztériumi felügyeletű színházának épületfenntartására. A következő naptári évre szánt költségkeret szeptember végén kerül a kormány elé. Annyit azonban máris tudni lehet, hogy a parlamentáltal megszavazandó költségvetésből a várható igényekhez képest, sajnos, mindinkább csökkenő tendenciájú támogatásra számíthatnak a színházak. S ha ez így lesz, az alig egy éve meghonosított új színházfinanszírozási rendszer jelenlegi formáját is módosítani kell. Egri Kati, Psota Irén és Rudolf Teréz a Budapesti Kamaraszínházban Marton Szilvia felvétele Japán hitelre pályázik a veszprémi színház Gálaműsorral a beázás ellen Andrássy Antal NÉPSZAVA Negyvenmillió forintos kár érte az augusztusi katasztrofális eső idején a veszprémi Petőfi Színházat. Enyhítése érdekében soha nem tapasztalt társadalmi összefogás alakult ki, mondotta a társulat évadnyitóján Vándorfi László, akit a Veszprém Megyei Önkormányzat közgyűlése újabb öt évre bízott meg a direktori tisztséggel. A legkülönbözőbb szervezetek, vállalkozások és magánszemélyek siettek a segítségükre. Az IBUSZ kétmillió forintot ajándékozott, ötmilliót pedig kölcsönadott a színháznak. A művelődési tárca vezetője egymilliós rendkívüli támogatást és kétmilliós kölcsönt utalt át. Jelentős anyagi támogatásban részesült a színház a Csopak csoport és a Bramac vérzéről is. Megpályáztak egyúttal egy 50 millió jenes japán hitelt is a színház hangtechnikai berendezéseinek bővítésére, felújítására. A szerény mértékű biztosítási kártérítést a szeptember 15-én megtartandó gálaműsor bevételével is szeretnék kiegészíteni, amelyre a vállalkozások 10, a magánszemélyek 5 ezer forintos belépőjegyet válthatnak. A társulat valamennyi tagjának fellépésével sorra kerülő gálára a jegyek jó része már elkelt. Az igazgató azt is elmondta, hogy a jelentős mértékű összefogásnak köszönhetően biztosítani tudják azokat a feltételeket, amelyek a tervezett előadások zavartalan bemutatásához szükségesek, így a nagyszínházban hat új bemutatót tartanak. A Latinovits Zoltán nevét viselő Játékszínben a korábbi hárommal szemben öt bérletes produkciót mutatnak be, és egy bérleten kívülit is láthat a nagyközönség. A gyermekszínházban két ősbemutató lesz. Továbbra is műsoron tartják a Csalóka Péter című mesejátékot, amelyet magyarul és németül már csaknem százszor játszottak. A társulattól senki sem köszönt el, s új tagként köszönthették Tordai Terit. A rendezők között változatlanul ott lesz Szilágyi Tibor és Koltai Róbert. A Veszprémi Színházpártoló Alapítvány új elnökévé a kuratórium Pál Béla szocialista országgyűlési képviselőt, a művelődési bizottság tagját választották. Az utolsó katona-költő A brit Geoffrey Dearmer katona-költő volt az első világháborúban. A lövészárokból is igyekezett észrevenni a csillagokat. Részt vett a borzalmas gallipoli csatában, és megjárta a nyugat-európai hadszíntereket. A sok-sok szenvedés megtapasztalása mégsem a többi költőre jellemző keserű cinizmust váltotta ki belőle. A háború után civil foglalkozás után kellett néznie, mert nem tudott a költészetből megélni, így a BBC rádiós szerkesztője lett. 100. születésnapján még kiadták Egy zarándok éneke című versantológiáját. Az I. világháború utolsó költő-veteránja nemrég hunyt el Kentben, 103 éves korában.