Népszava, 1996. október (124. évfolyam, 229–254. sz.)

1996-10-10 / 237. szám

6 1996. OKTÓBER 10., CSÜTÖRTÖK Kereszty András,a MÚOSZ elnöke Kereszty András A szerkesztő hétköznapjai A múlt héten tisztázott a MÍÚOSZ etikai bizottsága. A 7. számú eljárótanács megállapította, hogy jogtalan az eljárást kezdeményező Gyárfás Tamás panasza a Népszava ellen és ellenem. Ezt a cikket viszont­­ azért írom, mert a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége eti­kai bizottsága 7. számú eljárótanácsának ülé­sén ezt megígértem. A Népszava az írást azért közli, mert az eljárótanács felkérte a szerkesz­tőséget, hogy ha megírom, tegye közzé. Ha nincs a szakma becsületbíróságának ez a hatá­rozata, nem írnék semmit, elegem van ugyanis abból, ami körülöttem, Gyárfás Tamás, az úszószövetség, a Nap TV, a Napkelte, a VICO körül kavarog, kavargóit, illetve amit kavar­nak. Az etikai bizottság megvizsgálta, hogyan foglalkozott az akkor még általam vezetett Népszava Gyárfás kaposvári ügyével. A Nap TV elnökét egy áfa-csalási ügy egyik gyanúsí­tottjaként hallgatták ki Somogy megyében, majd az eljárás alól felmentették. Az etikai bi­zottság megvizsgálta azt is, hogy miként foglal­kozott a lap azzal a dokumentummal, mely szerint Zemplényi György Gyárfással közös televízió alapításának a gondolatát vetette fel. Gyárfás ezt cáfolta. A bizottság megvizsgálta azt is, milyen módon foglalkozott a Népszava az úszószövetség jegyzőkönyv-hamisítási bot­rányával, a nem létező úszóversennyel. (Ez utóbbit nem sokáig vizsgálgatta, mert Gyárfás rögtön az ülés elején kijelentette: ebben az ügy­ben nincs panasza. Holott éppen ő volt az, aki nyilvános szereplésein, nyilatkozataiban úgy érvelt, hogy a Népszava üldözte őt, és a három ügy összefügg. Szerinte az állítólagos üldözte­tésének csúcspontja az úszószövetség fantom­úszóversenyéről szóló leleplező anyag volt. Gyors lemondását a szövetség elnöki tisztéről is azzal indokolta, hogy ezzel megóvja az úszó­kat, hiszen az őellene folyó kampány a siker­sportágat is elérte a Népszava hasábjain. Az etikai bizottsági ülésre meggondolta magát.) Az etikai bizottság megállapította, hogy nem követtem el etikai vétséget. Elfogadta azt a nyilatkozatomat, hogy nem állt és nem áll szándékomban Gyárfás Tamás, a Nap TV és az úszószövetség elnöke ellen kampányt folytat­ni. Megállapította, hogy a Népszavában Gyár­fás Tamás „kaposvári ügyével”, a „Zemplényi­­dokumentum” ügyével foglalkozó írások tény­szerűek voltak, nem sértették az újságírói eti­kát. (Az úszóbotrányról a bizottság azért nem mondott véleményt, mert azoknak az anyagok­nak a korrektségét Gyárfás is elismerte.) Miért írok hát? Azért, mert az etikai bizottság ülésére készül­ve, a Gyárfással foglalkozó összes cikket átte­kintve bennem is kialakult a kép: egy ponton támadható lehet a Népszava s támadható lehet a személyem. A kaposvári ügy - bár a mai na­pig is folyik - Gyárfás nélkül folytatódik. "Má­jus végén egy munkatársunk hírt hozott arról, a rendőrség megszüntette a Nap TV elnöke ellen az eljárást. Igaz, akkor még nem volt tisztázott, hogy az eljárást bűncselekmény hiányában vagy bizonyítottság hiányában szüntették-e meg. Igaz, hamarosan jött a hír, hogy az ügyészség pótnyomozást rendelt el. Igaz, szá­mos más, ellentmondásos információ jött a szerkesztőségbe. Akkor úgy látszott, hogy kellően át nem te­kinthető helyzetben a legjobb megoldás a csönd. Várni a dolgok kimenetelét. Jó lett volna júniusban vagy júliusban visszatérni az ügyre. Jó lett volna rákérdezni. Ez nem történt meg. Igaz, Gyárfás Tamás maga sem fordult a szer­kesztőséghez. Két hónapon át nem kereste az igazát, nem keresett engem. Szeptember 5-én ő maga is szükségesnek tartotta azt, hogy a So­mogy megyei rendőrkapitánytól levélben kérte: folyik-e ellene eljárás vagy sem, írásban kapta meg a választ, hogy nem. Igaz, a levélben szó szerint az áll, hogy „jelenleg nem”. A Népszava ekkor ügyészségi információk alapján még mindig a pótnyomozásról tudósított, és csak a hét végén írta meg a rendőrkapitány nyilatko­zatát. Miért? Mert az ügyészségi forrás arról beszélt, hogy a rendőrség visszakapta pótnyo­mozásra az ügyet, s arról nem adhat informá­ciót, hogy ez érinti-e Gyárfás személyét. Az etikai bizottság ülésén megígértem, hogy megosztom az olvasókkal azt a véleményemet, hogy felelősnek érzem magam ezért a többhetes csöndért, hiszen a lap akkor is végére járhatott volna a dolognak, ha nem is érkezett panasz, bejelentés, kifogás a főszerkesztőhöz. Ha egy forrás ehhez nem elég, el kell menni a másik forráshoz is. Roppant kényes pályán halad egy napilap. Politikai, gazdasági, tulajdonosi, olva­sói érdekek erőterében szükséges mindennap újra és újra megfelelni a szakma parancsának, a hiteles tájékoztatásnak. Őrizni kell a lap ar­cát és arculatát. A hitelesség az első számú szakmai követelmény! Egy elírt név, egy rosszul idézett mondat, egy látszólag jelenték­telennek tűnő mozzanat, egy elhanyagolt vagy éppen túldimenzionált információ rengeteget árt. A jelenlegi kemény konkurenciaharc kö­rülményei között, a sajtócsatákban a vetélkedő média éppen a másik hitelességét próbálja meg kikezdeni. Lám csak, a tájékozódás egyetlen hézaga, néhány hetes késlekedés a Népszava által fel­tárt sok száz ügy egyikében elegendő volt ah­hoz, hogy érintettek, konkurensek és jószándé­kú újságírók mellékvágányra tereljék az év egyik legnagyobb botrányát, a jegyzőkönyv­hamisítás, a nem létező úszóverseny történetét. (A Tocsik-ügy nélkül ez lett volna „a” botrány.) A vezető orgánumok csak a médiabirodalmak csatáiról elmélkednek. Holott itt eredetileg csupán egyetlen hatalmas hazugsággubanc ki­bontásáról volt szó. Etikai ügy nincs, mondta az etikai bizottság. De a szakmai ügyön velem együtt minden érin­tettnek el kell gondolkodnia. VÉLEMÉNY Mizsei Zsuzsa Tisztújítás Veér-foltok nélkül Ha valaki közírói szerepre vállalkozik, minimum követelményként kell önmaga elé állítania a hite­les és pontos információk megszerzését. Dr. Veér András köztársaság párti (téri) szocia­lista kormánybiztos mindezek hiányában is múl­hatatlanul szükségesnek érezte súlyosan elfogult véleményt formálni a Kereszténydemokrata Nép­pártról. Cikkét, biztosan véletlenül, arra a hétre időzítette, mely péntekjén, biztosan nem véletle­nül, Latorcai János megindította belső elnökvá­lasztási kampányát. Tekintettel arra, hogy a KDNP ügyvezető el­nökségének véleménye és személyes meggyőződésem szerint is ezt a kampányt nem a sajtó hasábjain kell lefolytatni, kizárólag té­nyek és események felsorolásával cáfolom Veér András tárgyi té­vedésein alapuló fikcióit. Dr. Giczy György 1995 januárja óta a KDNP elnöke. Pusztán egyetlen év történései, eseményei következtében 1996 nyarára egy­szerűen alapszabályi változások miatt is az elnök pozíciója jelen­tősen megerősödött. (Lehet, hogy Veér Andrásnak ez az időszak „éveknek” tűnt.) Az események sora: Giczy moderl kereszténydemokrata elvek szerint működtetett párt építését kezdi el. Az első nagy győzelme a ’95-ös politikai viszonyokat tükröző, úgynevezett Polgári Szövet­ség létrehozásának megakadályozása volt. Nehéz küzdelem után egy látszólag pozitívnak tűnő szövetség kivédhetetlen csapdáiról győzte meg egy hihetetlenül erős sajtókampánnyal szemben pártja tagságát és a legfőbb döntéshozó testületet. A következő hetek történései Giczyt igazolták. A KDNP-ben hir­telen mindenki - a Polgári Szövetség korábbi ismert, de hallgatag követei is a teljes önállóság élharcosai lettek. A párt elindult felfelé a népszerűségi listán, elnöke úgyszintén. Viszonylagos nyugalom­ban kezdődhetett a komoly szakmai és­ pártépítési munka. A KDNP szakbizottságaiban tekintélyes egyetemi professzorok, országos hí­rű szakemberek dolgoznak. Közvélemény-kutatási eredmények iga­zolták vissza - Veér András állításával szemben -, hogy különösen az értelmiség körében nőtt­­meg az érdeklődés a KDNP iránt. A szakbizottságok elnökeiből álló Szakértői Tanács a párt orszá­gos elnökségének határozata alapján és közreműködésével elkezdte a párt programjának aktualizálását. Az alapszabályban is rögzített­ Mizsei Zsuzsa üzemgazdász „Nem tévesztettünk szerepet, nem fogyatkozunk, van hitelünk. Ezért vagyunk szétverendő és megsemmisítendő célpont” - vélekedik a KDNP alelnöke, információáramlási rendszer mellett az elnökség és a frakció útjára indította a Kereszténydemokrata Futárt. Rendszeressé váltak a he­lyi párt- és frakció-sajtótájékoztatók. Az elnökség különös figyelmet szentelt a regionális sajtóban va­ló minél gyakoribb megjelenésre. A pártépítésben a demokratikus alapelvek szerint­­ a megyék teljes önállóságot kaptak. Megyei és helyi feladat és felelősség, mert nem lehet központi­­ az önkor­mányzatban dolgozó képviselőink tájékoztatása, munkájuk segítése. S akkor jött 1996. március 2. A komoly, pragmatikus és látható­an hatékony pártszervezési munka mellett 52 ember - élve az alap­szabály adta lehetőséggel - rendkívüli Országos Választmányt hí­vott össze 1996. március 2-ra a párt Nagy Jenő úti központjába. Történetesen ugyanazon a napon, a szomszédos MOM-székházban tartotta Országos Gyűlését az MDF. Technikailag, illetve bürokra­tikus érvekkel magyarázható a két időpont és helyszín kísérteties egybeesése, politikailag azonban nem. Aznap az MDF-ből kivált néhány politikus, akik később Magyar Demokrata Néppárt néven új pártot alapítottak. Ugyanaznap Giczy György megvédte elnök­ségét. A Magyar Demokrata Néppárt neve és a sajtóban használt forma - Néppárt - MDNP kétségtelenül barátságtalan lépés mind az MDF, de még inkább a KDNP felé. A március 2-i rendkívüli Országos Választmány után folytatódott a programalkotási munka. Az elkészült programkoncepcióban, me­lyet az Országos Választmány nyári ülése elfogadott - csupán Veér András igényeinek is megfelelő, de általa nem (el)ismert - feladat van. A program tartalmazza a szociális kérdések kezelését, a de­mokrácia stabilitásának hangsúlyozását, a nemzeti értékek ápolá­sát, jó értelemben vett pragmatizmusával továbbfejlesztve a párt ars poeticája lesz. (Veér András után szabadon.) Ezzel párhuzamosan - az 1995. év őszéhez képest gyökeresen más politikai helyzetben - elkezdődtek az ellenzéki pártok közötti leg­magasabb szintű tárgyalások. Giczy György - a politikai elemzők szerint is - egyedüli pártelnök az ellenzéki oldalon, akit valamennyi ellenzéki párt elfogad tárgyalópartneréül. Ehhez semmiféle kétség­­beesett kísérletezésre nem volt szüksége. Ez az általa képviselt és gyakorolt modern kereszténydemokrata irányvonal sikere. Hivata­losan tárgyal mind a Fidesz-MPP-vel, mind az MDF-fel. A három párt közös munkabizottságokat szervez. Vajon ők kép­viselik azokat a szélsőségeket, akikkel Veér András szerint az elnök azonosul? Giczy lépései pontosan követhetők - hiszen egy ellenzé­ki együttműködési stratégia megvalósításának részei, mely ered­ményeként 1998-ban cél az MSZP-SZDSZ kormány leváltása. Veér András persze nem tudja - s nem is akarja - követni az el­nök gondolatait, lépéseit. Hiszen a céljai messze nem azonosak a KDNP-vel. Veér András elemzésében annyi tárgyi tévedés van, hogy feltehe­tően összekeveri a KDNP-t más ellenzéki párttal. Egyelőre ugyanis a közvélemény nem a Kereszténydemokrata Néppártot radírozta le az ellenzéki politikai térképről. Mi ott vagyunk, jól láthatóan és jól érzékelhetően. Nem tévesztettünk szerepet, nem fogyatkozunk, van hitelünk. Ezért vagyunk szétverendő és megsemmisítendő célpont. Ma a KDNP az egyetlen párt, amely erkölcsi alapon politizálva megpróbálja visszaadni az emberek politikába, demokráciába ve­tett hitét. Mindazoknak, akik önös érdekből, a minél nagyobb konc megszerzéséért teszik ezt, persze hogy nem tetszik a párt politikája. Ha pedig Veér András figyelmesen megnézi a pártvezetők népsze­rűségi listáját, láthatja, hogy dr. Giczy György a konzervatív jobb­oldali pártok vezetői közül hosszú hónapok óta a legjobb helyen áll, valamennyiüket megelőzve. Kizárólag politológiai követelményként értelmezhető, hogy egy pártnak csak az lehet hiteles és markáns vezetője, aki nem változ­tatja háromnaponta meghatározó politikai kérdésekben - mint pél­dául a szövetségi rendszer - nézeteit. A KDNP egyébként nem kongresszusra, hanem tisztújító orszá­gos választmányi ülésre készül. Történelmi küldetését rég felismer­ve már 1995-ben olyan vezetőt választott magának, aki - Veér And­rás igényei szerint is - az előbbiekben felsorolt tények alapján a modern európai kereszténydemokráciát mint lehetséges kormány­zati alternatíva politikáját alakítja következetes, a történelmi hely­zetből fakadóan valamennyi komoly ellenzéki párttal egyetemben radikális módon. A kárpitrepesztő harsogást meghagyjuk dr. Veér Andrásnak és barátainak. NÉPSZAVA Seres László Lánchíd light Nem jó dolog mostanában magyar­nak lenni. Jön egyik csapás a má­sik után ebben a kis magyar szap­panoperában: újraválasztják Ta­mást a botrányos úszószövetség élére, ami miatt nem is ő, hanem András veszi a kalapját; a másik Tamás aláírását odahamisítják egy papírra, amit nem is ő jelent be, hanem barátja, Gyula­ Márta fel­veszi az egymilliárd forintot, és nem fizeti vissza (pedig az nekem példáid többhavi rezsim), és mivel szerencsére minden és mindenki megvásárolható, Raab Karcher lett az NB I., és egy kólacég kideko­rálja nekünk a Lánchidat, ami sok nagymagyar sze­rint belegázolás nemzeti érzületünkbe, pedig csak úgynevezett goodwill marketing, a cég irántunk va­ló jóindulatának jele, és ahogy a napilapok egész ol­dalas hirdetéseiből látható, szép lesz a főváros télen, a honfoglalás 1100. évében lesz magyar feltámadás. A jéghideg piacgazdaság az igazi. Ha most eltekintünk attól, hogy milyen korrupt mocsárban élünk, és hogy nem tudom, nem kéne-e nagyon gyorsan kivándorolni Jamaicába, úgy gon­dolom, megérdemeljük, hogy karácsonyra cukor­mentes koffeinre emlékeztessen a Széchenyi Lánc­híd. Ha igazán korrektek akarnánk lenni, és minden külföldinek be akarnánk mutatni, hogy nincs olyan, amit ne lehetne nálunk megvenni, akkor a másik nagy kólacégnek felajánlanánk az Erzsébet hidat, a Red Bull megkaphatná a Hősök terét, a Traubisoda pedig kibérelhetné a Szabadság-szobrot, a nőalakra rá lehetne festeni, hogy a természet ajándéka. Lí­zingelhető lenne az Országgyűlés épülete, amelyen hatalmas neonfelirat hirdethetné, hogy mindennap új varázslat; a bolgár Christo időnként becsoma­golná, mint a Reichstagot; kormányőrök Szobi szörp feliratú pólóban vigyáznák a rendet; az ülésterem­ben pedig, Gál Zoltán háta mögött, hatalmas Tomi Sztár-reklám lenne látható a parlamenti közvetítés során, sokáig emlékeztetve Suchman miniszterre. Esetleg Horn Gyula alá is be lehetne vágni: ez a mi­niszterelnök nem jöhetett volna létre, ha nincs a Kordax. Szóval mázlink van, hogy valószínűleg tényleg szép lesz a Lánchíd, de a goodwill ennél töb­bet jelent. Seres László újságíró, a Magyar Narancs munkatársa Ha jól értem, e legújabb PR-trend lényege, hogy most még adunk, aztán majd ha le vagytok kötelez­ve, veszünk. Pontosabban: ti vesztek tőlünk. Ez nem korrupció, csak annak a jele, hogy szabad piacgaz­daságban minden megvehető, ami eladó. Korrupció az, ha az eladó vagy vevő hatalomközeli, illetve ki­fejezetten monopolhelyzetbe kerül, mint Márta vagy tárgyalópartnere, a két Vektor közül valamelyik. A kólagyár esetében erről szó nincs. Kaptak egy lehető­séget, lecsaptak rá, igazuk van, nem kell azt a fajtát venni, van másik. Ha nem akarok kupakolni meg ré­pát kirakni, akkor városnevekre hajtok, duóhisztéri­­ázom, lottózom, leversenyezem, ’98-ban választani megyek vagy más szerencsejátéknak hódolok. A dön­tés rajtam áll. Ha azonban gyakorlatilag pályáztatás nélkül egy amnesztiát kapott külső jogász sikerdíjat (közpénzt, a mi pénzünket) kap azért, hogy megká­rosítsa a jogos igényeket támasztó önkormányzato­kat (és így persze minket), az nélkülem, felettem tör­ténik, ráadásul ellenem. Ez nem piacgazdaság, mint a kóla esete a Lánc­híddal: a Tocsik-ügy etatista-korporatív hadüzenet a szabadság és a demokrácia ellen. A korrupció le­küzdéséhez a versenyt kell kiépítenünk, nem az ál­lamot erősítenünk. A kólacég helyében én elegáns módon megeléged­nék a goodwill eredeti jelentésével, jóakaratomat mutatnám ki, nem nyomulnék pár hét múlva ag­resszív reklámkampánnyal. Márta helyében sem szórnám a pénzt, ha egyáltalán megtarthatja: egy­milliárd forintért már minisztereket lehet venni, a harmadik világban pedig egész kormányokat. Kér­dés, kibe érdemes hosszú távon invesztálni. Népek jönnek-mennek, kormányok maradnak. Viszont egyik sem éri meg. Esetleg szponzorálhat sportklu­bot, bár nem adnék sok esélyt egy FC Tocsiknak. Vá­sárolhat új Jaguárt, csak aztán izgulhat, hogy hol­nap még meglesz-e. Támogathat tévéműsort, amely például leleplezi államhatalom és magángazdaság személyi összefonódásait, tényfeltáró riportokat kö­zöl a magyar korrupciós hálóról. Hirdethet óriáspla­káton, hogy fektessen belém. Ha viszont Márta jóakaratban úgy dönt, hogy ala­pítványt hoz létre a magyarországi cigánygyerekek oktatásának támogatására vagy Soros helyett be­száll az iskolatejprogramba (valami miatt ezt sem tartom túl valószínűnek), akkor tőlem cserébe meg­kaphatja a Lánchidat húsvéti kidekorálásra.

Next