Népszava, 1997. július(125. évfolyam, 151–177. sz.)

1997-07-09 / 158. szám

/ SZIRMAY ÁGNES FOLYÓI IRATSZEMLÉJE S.O.S. Lap a vízben! Egy nagy felkiáltójel van az 1997/2-es Nappali ház bo­rítóján, König Frigyes Jel című festménye. Gyanúm szerint azonban nem pusz­tán esztétikai értékhordo­zóként vagyis véletlenül került éppen ez a színes fel­kiáltójel a borítóra. A Nap­pali ház ugyanis felkiált, sőt sajnos segélykiált. A bo­rítón egy felkiáltójel, a bel­ső borítón pedig, ami egyébként mindig is a szer­kesztői beszélyeknek volt fenntartva, a szerkesztőség artikulálja a felkiáltójelet: „De mi van akkor, ha pa­pírra sincs pénz? Akkor a lap átköltözik a fantázia gazdagabb vidékeire. El­veszti anyagi dimenzióit, szublimálódik. Ezentúl a képzeletre hagyatkozik. A képzeletre, melyet szer­kesztőinek, szerzőinek és olvasóinak emlékezete táp­lál. Kedves olvasóink! A Nappali ház kénytelen-kel­letlen megkezdte saját vir­tuális kiadásának előkészí­tését.” Egyszóval, ha vala­mi­ csoda nem történik, megszűnik a Nappali ház, amelynek pedig nem volna szabad megszűnnie. Néhány hete ezeken a ha­sábokon arról fanyalogtam, hogy a Nappali ház elitista, steril és humortalan. De bármilyen is, még mindig mind közül a legjobb. Ha megszűnne, nemcsak egy elitista, steril és humorta­lan irodalmi és művészeti folyóirattal lenne kevesebb, hanem a harmincas író­nemzedék „kánona” szűn­ne meg, az a lap, amely ér­tékmérőként és viszonyítási alapként funkcionál már nyolc éve. Nehéz dolga len­ne a maradó lapoknak, ha át akarnák venni a szere­pét, ha pedig nem akarná senki, akkor a harmincas írónemzedéknek. Sőt a har­mincas képzőművész-nem­zedéknek is, akiknek pedig valószínűleg ez még tragi­­kusabb, hiszen nekik még kevesebb publikálási lehe­tőségük van. Kétségbeesett lapszám, jól felépített közönségcsa­logatás, hátha olyanokkal is fel lehet ismertetni ennek a lapnak a súlyát, akiken múlik az, hogy ki kap leg­alább jövőre annyi pénzt, hogy még néhány szót ki tudjon nyomni. Mi van tehát ebben a Nappali házban, és kinek szól? Szó van például Ré­vész Sándor Aczél-köny­­véről, olyan szólókkal, mint Nádas Péter, Radnóti Sán­dor és Agárdi Péter. Ha csak azok akarnák elolvas­ni ezt a harmincoldalnyi to­vábbgondolást, akik meg­vették Révész Sándor könyvét, már elég is lenne egy újabb számnyi Nappali házhoz a lapeladásból szár­mazó bevétel. A másik ol­vasócsalogató téma Bojár Iván András interjúja fiatal építészekkel. Az építészet­ről való fecsegés a sznobok sportrovata, ez az a téma, amihez mindenki ért, és épp ezért mindenkit érde­kel. Hát még ha fiatal, de sikeres építészek beszélnek nem is túl gőzösen. A többi azoknak szól, akiknek a Nappali ház ed­dig is, vagyis mindenkinek, aki mai magyar és világiro­dalmat hajlandó olvasni. Sőt időnként, ha csak azzal is, hogy egy-egy lapszámot megvesznek, hajlandók szponzorálni is. Kulturális támogatások Kihirdették a Nemzeti Kul­turális Alap (NKA) és az IKM által közösen kiírt „Magyar művészet” pályá­zat eredményeit. A 165 pá­lyázó közül 94 részesült tá­mogatásban, köztük osz­tották el a 200 millió forin­tot. 67 millió forinttal segí­tették a pályázók külföldi fesztiválokon való részvé­telét, 26 milliót osztottak ki hazai intézmények között rendezvények szervezésére, 83 milliót ítéltek a hazai összművészeti fesztiválokat megrendező cégeknek, 1­5 milliót szántak reprezenta­tív kiadványok elkészítésé­re, 5 milliót Interneten el­érhető angol és magyar nyelvű adatbázis kiépítésé­re. Az NKA. zenei pályáza­tának eredményeként 137 pályázó osztozik 69 millió forinton. 11 milliót kapott a Hungaroton Classic le­mezkiadó, illetve jelentős támogatást kaptak azok a zenekarok, melyek kortárs szerzőket kértek fel zene­művek alkotására. Gyüre Orsolya írása a NÉPSZAVÁNAK Három női zenekar szinte egyszerre tűnt fel a magyar poppiacon: a Bestiák, a Fresh és a Baby Sisters. Mindegyik háromtagú, megjelenésükben s zenei világukban pedig mind­annyian hasonlítanak a nemrég világhírűvé vált Spice Girlsre. Úgy tűnik, ez annak hatása, hogy egy­re gyorsabban sikerül rea­gálnunk az angolszász köz­pontú popvilág divatváltá­saira. A befutás előtt álló lányegyüttesek közül most a Bestiákat mutatjuk be. A Bestiák popegyüttes, Honey, Bee és Bedy, a há­rom vonzó ifjú hölgy cél­egyenesbe érkezett: néhány hete szinte már a csapból is ők folynak. A lányoknak szerencséjük volt: az őket felkaroló Record Express Kiadó jelentős reklámkam­pányt szervezett első leme­zük megjelenéséhez. Sok­kal inkább szem előtt van­nak, mint a másik két új magyar lányegyüttes. A há­rom, húszas éveinek elején járó lány arca ma már egy­re többeknek ismerős. A tizenegy, zömében dancefloor stílusú felvétel már február óta készen állt, az azóta eltelt három hónap az imázs felépítésének idő­szaka volt. Az „alapanyag” három, tökéletes alakú leányzó: Honey, Bee és Bedy egy edzőteremben ismerkedett meg egymással. A lányok, állításuk szerint, mindany­­nyian határozott egyénisé­gek. Ezek az adottságok -mondták el a Népszavának - kihívó szerelést kívántak. A hangjukkal egy percig sem volt gond, kisiskolás koruk óta tanultak énekel­ni, bár hangszeren - mint kiderült - egyikük sem ját­szik. De a popviág hatás­­mechanizmusaihoz nyil­vánvalóan értenek, hisz ze­néjüket és szövegeiket a le­mezen egy titokzatos an­golszász névvel jelölt vala­ki, Sam Ray jegyzi. A nagyobb súlyt a szín­padi látványra,, a táncgya­korlásra helyezték. A köte­lezően félig romantikus, fé­lig „dögös” zene és a bestiá­lis külső tehát három hó­nap alatt csiszolódott össze. Az első perctől a rajongók rendelkezésére áll a Bestiák klubja, ahol minden fontos és lényegtelen adat meg­tudható a hölgyekről, a ci­pőméretüktől a fogyókúra­­receptükig. De a megismer­tetéshez tartozik a lemez­hez adott kísérőfüzet is, amely tartalmazza a három lány teljes életrajzát, az együttes megalakulásának romantikusra fogalmazott történetét - a nagy találko­zástól a garázsbéli próbá­kon keresztül a hőn áhított lemezszerződésig.­­ A smink és a frizura azért olyan fontosak, hogy legyen valami, amiben a ra­jongóink azonosulni tud­nak velünk - állítják a lá­nyok. Az előadó számára a külsőségek másolása, köve­tése effajta visszajelzés, egy bólintás arra, hogy tet­szik, amit csinál. A női együttesek között egyelőre a Bestiák vezet, de a ver­senynek még nincs vége. Szép lányok trióban ők a Bestiák KULTÚRA A jóindulatú szkepszis embere Popper Péter szerint a nyugati civilizáció szétrágja a keleti kultúrát Popper Péter pszichológus 1979-ben a Színes pokol című könyvével egy csapásra ismertté vált. Azóta főképpen vallásfilozófiai munkáira, az Iste­nek órája című televíziós sorozatára és rezignált, töprengő pszichológusi megnyilvánulásaira figyelt a közvélemény. Nemrég jelent meg Peloni avagy Pilátus testamentuma című könyve a Türelem Háza Kiadó gondozá­sában. Arról kérdeztük, valójában hogyan nézi a világot. Lőrinc Katalin írása a NÉPSZAVÁNAK - Mi, televíziónézők, az ön hallgatói, olvasói, tanítványai úgy tapasztal­juk, ön igen nagy tudás birtokában végül eljutott odáig, hogy nem hirdet semmiféle összefüggő gondolatmene­tet vagy hangzatos elméleteket, egy­szerűen csak „jókat mond”. Sértés­nek tartja, ha ezt állítom? ■­­ Inkább dicséretnek hangzik, de mégsem fogadom el. Bár az összefüg­gő elméletek számomra ma már tény­leg nem jelentenek sokat, mert csőlá­táshoz vezetnek, mint a lovak fején a szemellenző. „Minden, ami tételbe sze­dett, az halott” - fogalmazott Krish­­namurti a húszas-harmincas évek­ben... Az ember mégis kizárólag struktúrákban képes gondolkodni. Ha én most megkérdem önt: milyen a máj, ugye nem tud mit mondani? De, ha azt kérdem: mi a máj funkciója, vagy milyen a színe - akkor már tud­na válaszolni, mert a kérdést be tudja illeszteni valamilyen rendszerbe. - Ön pszichológiával, filozófiával, vallás- és szellemtörténettel is foglal­kozik, ezeken keresztül mutatja meg az embert, az emberi gondolkodást. Megnevezné azt a szemléletet, amely­­lyel mindehhez közelít? - Jóindulatú szkepszisnek monda­nám, amely mindent lehetségesnek tart. Mérei Ferenc szerint az életünk­ből kell a pszichológiát csinálni, nem tankönyvből. Másik nagy példám, a ma nem túl népszerű Lukács György, aki gyermekként megállapította, hogy a felnőttek kizárólag hülyesége­ket beszélnek. Jött azután egy új ne­velőnő, akitől Gyurika megkérdezte, hol a kisvonatom? Mire a nevelőnő válasza: Ahova tetted, Gyurika. No, ennek végre volt értelme! Saját állí­tása szerint ettől a perctől kezdve lett filozófus. Az életben is minden, (tárgy, eszme, meggyőződés) ott van, ahova tettük. S ez nem csak a pszi­chológia felől nézve van így. - Ön gyakran olyan „életrecepte­ket” ajánl a hallgatóságának, mely­hez temérdek időre és óriási türelem­re van szükség. Van remény arra, hogy mi itt Európában elérjük a kele­ti kultúrák nyugalmát? - Először is: ez a kultúra keleten is tönkremenőben van. A nyugati civili­záció erősebb és szétrágja. Másod­szor: nincs remény. De hát minek is? Az európai embernek nem kellene el­idegenednie a saját kultúrájától. Egy­­egy gondolatot, elemeket át lehet emelni, de nem látom értelmét annak, hogy Budapest közepén valaki távolkelet-imitátor legyen.­­ Önt egyszer fiatalok „A Bizonyta­lanság Gurujának” keresztelték el, mert gondolkodását a létezéssel kap­csolatban teljes nyitottság, befogadás­ra való készség jellemzi. Csakhogy, amikor egy beteg önhöz fordul, lehet­­ kezelni őt úgy, hogy az ön részéről ne érezzen valamiféle bizonyosságot? - Azt kell éreznie, hogy nem fogom cserbenhagyni. Tudnia kell, hogy pszichológusnál a legsúlyosabb gon­dolatokat, vágyakat is vállalni kell. Azt, hogy egy ember miért olyan, amilyen, a múltjából lehet megtud­ni. Az önismeret azonban még nem gyógyít. Újra kell élni mindazt, ami megtörtént, csak másképp. Ez a ka­tarzis és a korrekció lehetősége. - Az istenhit az ön gondolataiban nagy szerepet kapott, de megjelenik a hit kinn a vállalkozáscentrikus világ­ban is: az elméletek a vállalkozó egyik alaptulajdonságaként jelölik meg a saját teljesítőképességébe ve­tett hitet. Felválthatja-e valami más­nak az istenítése a vallásokat? --,-Hit és hitetlenség, hit és kétely mindig együtt kell, hogy éljen. Minden vallás a világi értékektől a szellemi ér­tékek felé való elfordulást jelenti. A vallások mindig három dologtól fél­tették híveiket: a hatalomtól, a pénz­től és a kritikátlan szextől. De pulzál minden, ami él, és amíg él, változik apály-dagály. Most éppen a pénz kul­tuszát éljük. Majd alábbhagy. Popper Péter Szandelszky Béla felvétele Zenetörténeti pályázat A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia pá­lyázatot hirdet Kortárs ma­gyar zene (1945-95) cím­mel e művészeti ág t­örténe­­tének átfogó igényű feldol­gozására. Pályázni lehet továbbá jelentős kortárs magyar zeneszerzők művé­szeti pályafutásával és munkásságával foglalkozó monográfiákkal is. A maximum húsz szerzői ív terjedelmű pályaműve­ket 1998. december 1-jéig lehet beküldeni a követke­ző címre: 1245 Budapest, Pf. 1000. 1997. JÚLIUS 9., SZERDA 11 RÖVIDEN Búcsú Benkő Gyulától A Vígszínház és a gyászo­ló család tudatja: a 79 éves korában június 30- án elhunyt Benkő Gyula Jászai Mari-díjas, kiváló színművész hamvasztás utáni búcsúztatása július 16-án, szerdán délután 3 órakor lesz a Farkasréti temető ravatalozójában. Művésztelep Lukács Gábor debreceni festőművész kiállításával megnyílt a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep 34. nyári időszaka. A há­romhetes alkotótábor munkájában húsz mű­vész hazai és erdélyi, kár­pátaljai, vajdasági, szlo­vákiai alkotó vesz részt. A július 25-i zárókiállí­táson egy művészt Káplár Miklós emlékéremmel dí­jaz a zsűri. Horrormusical Nyári színházi előadáso­kat rendeznek július 6- 15. között a nyíregyházi szabadtéri színpadon. A helyi színészekből Nap­folt Társulás néven ver­buválódott alkalmi tár­sulat a Howard Asham- Peter Menken szerzőpá­ros Rémségek kicsiny boltja című horrormusi­caljét mutatja be estén­ként, 9 órai kezdettel. Szász Endre látványjárműve Fákkal és éneklő mada­rakkal ékesített egy ki­öregedett rendőrségi helyszínelő buszt - a Ka­posvári Rendőrkapitány­ság kérésére - Szász End­re festőművész, aki a So­mogy megyei Várdán él és a Kaposvár Város Köz­­biztonságért Alapítvány tagja. A rendőrök a közle­kedési oktatást szolgáló kisautókat szállítanak a látványjárművön az is­kolákhoz és óvodákhoz. Vadászó macska a Karlovy Vary Fesztiválon Bársony Éva (Karlovy Vary) NÉPSZAVA A két magyar versenyfilm közül az egyik már lement itt, a Karlovy Vary Nemzet­közi Filmfesztiválon. Almási Tamás Szív­ügyem című dokumentumfilmjéhez dugig telt a terem, a nézők megrendülten fogad­ták az életért folyó drámai harcnak, egy szívátültetés történetének felemelő stáció­it. A játékfilmek versenyében Janisch At­tila Hosszú alkonyát a fesztivál utolsó harmadában mutatják be, és a Csinibaba versenyen kívüli vetítésére is csak ezután kerül sor. De egy szekcióban bemutatták Szabó István Mephistóját, és eljött az Os­­car-díjas magyar film főszereplője is, Klaus Maria Brandauer. Sok köszönet nem volt benne, a Redl ezredes és a Hanussen címszereplője mára puffadt arc­ból és hatalmas pocakból áll, emellett pe­dig fennhéjázó és semmitmondó válaszok­kal tért ki a munkájáról érdeklődő újság­írók kérdései elől. A pórul járt macska jegyében zajlik idén a 32. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesz­tivál. Ő az esemény emblematikus állata, és mindenekelőtt a főszereplője annak a fesztiválclipnek, amelyet a Kolja című filmjével idén Oscar-díjassá lett fiatal cseh rendező, Jan Sverák talált ki és for­gatott le. Az egyperces fekete-fehér sztori színhelye egy filmforgatás, a harmincas évek hollywoodi stílusában. Gyönyörű nő alszik, kését előreszegezve gyilkos közelít, valahol a díszletek magasában macska nyújtózik lustán, a közeli dróthuzalra kis­madár ereszkedik le. A gyilkos lecsapni készül, a macska puha léptekkel megindul a nyitott csőrrel pihegő áldozat felé. A ké­sen baljós fény villan, a fiatal nő felpillant, velőtrázó sikollyal ül fel a habos párnák közül. Ez az a pillanat, amikor az erekben megfagy a vér. De nem az történik, amit várunk. A jelenet megszakad, a gyilkos kése megáll a levegőben, a rendező leállít­ja a forgatást. A sikoltás hatott. A kisma­dár felröppen, fent a macska kárvallottan nyalogatja üres tappancsát, lent meg­könnyebbült mosoly az arcokon. És elége­dett mosoly a nézőtéren is itt a fesztiválon. Miután minden filmet ez a kis egyperces remek vezet be, ezen a fesztiválon nincs olyan vetítés, amelyen a közönségnek ne jutna legalább egypercnyi zavartalanul kellemes filmélmény. A csattanót persze mindenki a maga módján értelmezheti, például úgy, hogy nincs az a mesteri hatás a művészetben, amit ne lenne érdemes elrontani a valósá­gért, még ha az a valóság mindössze csak egy ostoba kismadár élete is. Már kilépve a csipvilágból, a kettő együtt lenne jó, a hi­teles valóság és az erős művészi hatás, de ilyen találkozásról egyelőre nem számol­hatok be a fesztivál kínálatából. Karlovy Vary az idén ismét A kategóriás nemzetközi fesztiválnak számít, véget ért tehát a néhány éven át tartó értelmetlen rivalizálás a prágai filmfesztivállal (amely végül befuccsolt, egyebek mellett a filme­sek Karlovy Vary iránti szolidaritása mi­att is). A programokban a kiemelkedő já­tékfilmek híján azonban csak erős közép­mezőny pereg. Viszont ízelítőt kapunk nemzeti filmgyártások teljesítményéből. A lengyel, szerb, bolgár, orosz és persze a cseh meg a szlovák mozgóképeken mai történetek peregnek, bárha nem is átütő művészi erővel. Az orosz film például a szentpétervári maffia alvilági játékait és a lecsúszott emberek nyomorúságát szemel­te ki témául; a szerb elsőfilmes, a nemzeti­ségi gyűlölködés irracionális természetraj­zát próbálja feltárni, míg egy cseh család életében az 1968 utáni évtizedek lenyoma­tát mutatja alkotója. Idén hiányzik a tavalyi vidám hangulat, megszűnt a hátizsákos fiatalok csapatai­nak megszállása. Vannak viszont neveze­tes vendégei a fesztiválnak. Eljött az egy­kori jugoszláv partizánfilmek nálunk is is­mert hőse, Ljubisa Samardzsics. Ameriká­ból Ellen Burstyn és Robert Wise, akik a zsűriben vesznek részt, itt volt az orosz Alekszandr Szokurov az Anya és fia című gyönyörű filmkölteményének kíséretében, megmutatta magát a Desperado-szépség, Salma Hayek, és a hírek szerint itt lesz Törőcsik Mari is, meg Eszenyi Enikő. A fesztivál nagy érdeklődéssel kísért programja Milos Forman filmjeinek ret­rospektív sorozata. A mester a hírek sze­rint csak a fesztivál legvégére érkezik, hogy átvegye az Életmű-díjat, de a cseh és amerikai filmjeivel szerencsére a fesztivál kezdete óta jelen van. Éjszaka 11 óra körül az ember beül a Fekete Péterhez, meg a Szöszihez, a harminc-harmincöt éve ké­szült cseh Forman-filmekhez: felüdülni és reményt meríteni, hogy ennek a gyorsan öregedő, elkurvult műfajnak, ami a film, vannak örökké fiatal, tiszta szép csodái.

Next