Népszava, 1997. október (125. évfolyam, 229-254. sz.)

1997-10-03 / 231. szám

NÉPSZAVA Kalitka van a fejünkön Tompa Gábor rendezi Mrozek Tangóját a Pesti Színházban Katona Andrea NÉPSZAVA Eugénia nagymama (Tábori Nó­ra), Eugéniusz bácsi (Harkányi Endre) és Edék (Kaszás Attila) elnyújtott mozdulatokkal kár­tyáznak. Aztán megjelenik a szi­gorú elveket valló Artur, és éle­tet lehel a délutáni sziesztába. A kártyázásért büntetésből a rava­talra fekteti nagyanyját, és kalit­kát húz az öregúr fejére, Tange­­r Mrozek tollából. A háromgene­rációs groteszk családi drámát vasárnap mutatják be a Pesti Színházban. A családi idillről percek alatt kiderül, hogy senki sem olyan benne, mint amilyennek látszik. Anya csal apát, menyasszony vő­legényt, barát barátot. Eleonóra (Szegedi Erika) és Storni­ (Blaskó Péter) lázadásra bujtogatják Ar­tur fiukat, hiszen ők is ezt tették hajdanában: attól sem riadtak vissza, hogy tangót táncoljanak. Artúrnak nehezebb dolga van: nehéz lázadni ott, ahol mindent szabad. A fiú mégis megalkotja a maga világmegváltó eszmerend­szerét. Aztán megnősül, majd megcsalatik, s a féltékenységi dráma csúcspontja egy gyilkos­ság... - A Tangót 1985-ben Kolozs­várott mutattam be először. - mondja a darab színreállítója, Tompa Gábor, a Kolozsvári Ma­gyar Színház igazgatója. - Akko­riban ott más volt a színházba já­rás tétje, mindenben az akkori elnyomás csengett vissza. A Tan­gó ma inkább arról szól, hogy csupán az uralkodhat felettünk, ami bennünk van. Bármilyen rendszerről, politikai berendez­kedésről vagy fölöttünk uralkodó zsarnokról beszélünk, önmagun­kat nem hagyhatjuk ki a törté­netből. Felelősek vagyunk az éle­tünkért, a társadalomért, amely­nek tagjai vagyunk. Ma már nem politikai tett műsorra tűzni, a da­rab ma is alkalmat adhat arra, hogy eltűnődjünk, hol tartunk ebben a világban. Tompa Gábor irányítása alatt a Kolozsvári Magyar Színház­­ társulata minden korábbinál ma­gasabbra tette a mércét. A ki­lencvenes évek elején néhány előadásuk bejárta Európát, több mint 25 díjat nyertek. Vezetőjük Európa más, jeles színházai­ban is rendez. A pesti feladat után a párizsi Odeon Színház­ba megy, majd Barcelonában Lorca Vérhászát rendezi a kata­lán Nemzeti Színházban. - A kolozsvári Magyar Szín­házat jelképes intézménnyé sze­retnénk tenni, amely egyetemes művészi értékeket hoz létre, s így bejut a színházi körforgásba. Ez az egyetlen esély, hogy a romá­niai magyar kultúra elfogadtas­sa értékeit ,a világgal. A szakmai mindegre’fek­tetjük a­­hangsúlyt, ere se­minyen műfajt irán’zá­­runk ki. Molnártól Shakespea­­ren és Moliére-en át Bulgakovig, a kortárs magyar drámától a ze­nés-táncos előadásokig mindent játszunk. De az olcsó selejt okoz­ta értékvesztés ellenében az ér­tékteremtés mellett harcolunk. Nem vitatom a kommersz dara­bok létjogosultságát, de a lelkiis­meretünk ellen nem cselekedhe­tünk. A színház feladata és fele­lőssége egyben, hogy az emberi létezés­ alapvető kérdésein gon­­dolkozzék, még ha néha kelle­metlen formában teszi is. Azzal mégis tisztában kell lenni, hogy a színház magasabb rendű intéz­mény, nagyobb felelőssége kell legyen, mint hogy csak kikap-: e­ljön a hétköznapokból Alföldi Róbert és Balázsovits Edit . Szalmás Péter felvétele ­ A MITSUBISHI STÍLUST CSAK AZ ISMERHETI TÖKÉLETESEN, AKI LEGALÁBB 10 ÉVE GYAKOROLJA. A DENZEL AUTÓ HUNGÁRIA ELSŐKÉNT KEZDTE MAGYARORSZÁGON ÉS MA IS AZ ELSŐ. HA MITSUBISHI, AKKOR GONDOLJON ÖN IS ELSŐKÉNT A DENZEL AUTÓ HUNGÁRIÁRA! idenzel! H­B AUTÓ HUNGÁRIA Budapest 1., Alkotás u. 20. Tel.: 202-5162, 202-5180 Fax: 156-3485 MITSUBISHI MOTORS KULTÚRA 1997. OKTÓBER 3., PÉNTEK 9 Ha téma közeledik, ma sem térhetek ki előle (Folytatás az 1. oldalról) - Nem mond ellent derűlátásá­nak, hogy hírhedetten pesszi­mista nemzeti karakterünk mi­att alaposan el is szoktunk kese­redni vereségeink miatt? - De erős, szívós nép vagyunk, hoztunk magunkkal az ősha­zából valami olyan alaperőt és optimizmust, amellyel minden nemzeti és világpolitikai válság­ból - nem mondom, hogy köny­­nyek, csonkulások, csalódások nélkül, de - előbb-utóbb életre galvanizáltuk magunkat. Azt hi­szem, amikor már semmiben sem bízunk, saját magunkból még akkor is tudunk erőt merí­teni, különben nem szakadnánk pártokra. Csak a türelmet kell megtanulnunk, mert nálunk semmi nem megy gyorsan. - Nemrégiben jelent meg a Belvárosi Könyvkiadó gondozá­sában Az Újhold-kör költészete című antológia, amelyben a líri­kusként indult Szabó Magda há­rom verse is olvasható. Az egyik­ben a messze hangzó hallgatás fegyverét ajánlotta barátainak. . - A halálra ítélt folyóiratot egykoron létrehozó baráti kör, melynek magam is tagja voltam, súlyos szellemi és biológiai hatá­rozatot hozott. Megfogadtuk: akárcsak József Attila, mi sem szolgálunk nyomorító hatalma­kat - tehát annak a rendszernek, amely elnémított bennünket, nem akarunk többé énekelni. Ez a fogadalom volt az oka annak, hogy az újholdas nemzedék tag­jai közül senkinek sem született gyermeke. Tudatosan akartuk, vállaltuk, hogy így legyen. Mert nem akartuk kitenni magunkat a kísértésnek, hogy ha a gyere­künk éhes, rá való tekintettel megalkudjunk és feledjük a fo­gadalmunkat. - Pedig nagy lehetett a kísér­tés, hiszen valóban a sírig tartó házasságban élt férjével, Szobot­­ka Tibor íróval... - Valóban, rettenetesen nehéz volt beletörődni, hogy utódok nélkül kell leélnünk az életün­ket, hiszen nagyon szeretem a gyerekeket - különben nem akartam volna tanár lenni -, hát még hogy vágytam az övére, a sajátunkra! De az én nemzedé­kem számára fontos volt az iro­dalom becsülete. A Babits-örök­­séget tovább kellett vinni, s ezt nem lehetett másképp, csak úgy, ha mindenki meghozza érte a maga legnagyobb áldozatát.­­ Szobotka Tibort harminc­négy évi házasság után vesztette el, s halála után egy évvel, 1983- ban ugyanúgy könyvbe örökítet­te alakját, mint valamennyi fon­tos családtagját regényeiben. Ho­gyan viseli azóta a hiányát? - A mi házasságunk nem ért véget, a halállal sem váltunk szét, legfeljebb a másikról, a házigaz­dáról azt hiszed, hogy elment a közértbe bevásárolni, a kabátját, a kalapját most is kinn találod az előszobában az esernyőjével együtt. Velem van ma is. - Hogyan tudott ezen a hagyo­mányosan férfipályán nő létére boldogulni? - Anyám miatt: ő volt a vilá­gon a legerősebb ember. Olyan volt, mint egy szál írisz, zöld sze­mű, szőke, a legszebb nő a vilá­gon. Aki ránézett, azt hitte, egy durva szótól elájul, pedig olyan volt, mint a pajzs. Ná­lunk az asszonyok világéletük­ben férfimunkát végeztek, és nem szoktak összeesni. És ne­kem a világon minden sikerült. De mert Isten igazságos, úgy gondolta, kell valami disszonan­cia is az életemben, különben az alkotás nem kapja meg azt a ko­moly­­ fényét, amire szüksége van. Én mint a kutya, hazaho­zom a sikert a számban, és lete­szem az üres asztalra. Akinek fontos vagyok, mind halott. - Hogyan lehet, ezt a tudatot derűs lélekkel elviselni? - Nem rossz élettárs a munka. Remélem, elmenni is úgy fogok, mint a katonák a vártán, munka közben. A Szabók gyorsan hal­nak meg, előtte nem betegek, hirtelen, elegánsan távoznak. Sajnos, mostanában éppen a munkára nem jut időm. Egyelőre megpróbálom túlélni saját szüle­tésnapomat, mert az egész nap­tári évben kénytelen vagyok ün­nepeltetni magam. Kiszámol­tam, hogy az utóbbi időben na­pi tizenegy órát nyilatkoztam. Azonkívül összeállítottam a sa­ját irodalmi hagyatékomat, ren­deztem a teljes levelezésemet, hogy ha egyszer nem leszek, ez­zel ne kelljen bajlódni senkinek. Emiatt minden megkezdett mun­kámat félre kellett tennem: egy­­harmad novelláskötetemen, egy­­harmad esszékötetemen kívül Für Elise címen a meg nem írt if­júság regényét is be kellene fe­jeznem. És akkor még ott van a magam vállalása: hálás lennék, ha megérhetném az ezredfordu­lót, mert akkor lesz Vörösmarty Mihály születésének bicentená­­riuma, s akkor én is le tudnám tenni a magam koszorúját em­lékművére egy színdarab formá­jában. Ehhez is olvasok most, gyűjtöm az anyagot. Olyan va­gyok, mint egy nem mindennapi termékenységű anya, aki már nagyon régen van férjnél, s elég hamar világra hozta gyermekeit, de még jóval a reális koron túl sem vált meddővé. Kicsit szé­­gyenli magát első gyerekei előtt, hiszen azért már illetlenség eb­ben a korban teherbe esni - de nincs mit tenni: ha érzem, hogy a téma közeleg, nem térhetek ki az útjából. - Milyen a kapcsolata szülővá­rosával? - Debrecen nélkül nem tudok lélegezni. Ott tartom a tartalék­­tüdőmet. Valahányszor valami miatt szükség van rám a város­ban, mindig ott vagyok. És ter­mészetesen Debrecennek szá­nom irodalmi hagyatékomat. Szobotka Tibor írói életművét is én gondozom, annak sorsáról azonban még nem döntöttünk, hiszen ő budapesti író volt, és nagyon szerette a szülővárosát, ő és Mándy Iván voltak azok, akik leginkább érezték Budapest ér­lökését. A házasságban és az örök életben - amelyben hiszek - mi ketten összetartozunk, de hogy nekem van-e jogom a Szobotka-hagyatékot csak úgy elajándékozni, azt meg kell be­szélnem másokkal. - Hogyan ünnepli meg a szülő­város hűséges íróját és díszpol­gárát, aki egyúttal a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktora? - Azt titkolják előlem a „ga­zok”. Annyit tudok, hogy a Szé­chenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián köszönt valaki, majd hazautazom Debrecenbe, És ha mégis, Uram? című drá­mám ősbemutatójára. A kollégi­um dísztermében lesz a hivata­los köszöntő: a város és az egy­házak - ha jól értettem a sutto­gásokból, nemcsak a református egyházak - is üdvözölnek. Én szeretnék vasárnap úgy zárni egy időszakot, hogy délelőtt a nagytemplomban református módon, délután pedig a Szent Anna-templomban katolikus módon megköszönhessem Isten­nek azt, hogy ebben a gyümöl­csöskertben - amelyikben, ő lát­ta leginkább, sohasem tettem le a kapát - öntötte és élni­ engedte a fáimat. Ezen a napon hálát szeretnék adni neki ezért. Szabó Magda: Hadikórházban születtem a világháború alatt Szalmás Péter felvétele Ferencvárosi Búcsú Gazdag program várja a hét végén a hatodik Ferencvárosi Búcsú ven­dégeit. Október 3-5. között Fe­rencváros mind a négy testvérvá­rosának - az ukrajnai Beregszász­nak, a vajdasági Kanizsának, a felvidéki Királyhelmecnek és az erdélyi Sepsiszentgyörgynek - a küldöttséget, élükön a városok polgármestereivel részt vesznek a Bakáts téren és környékén zajló kulturális rendezvényeken. Gegesy Ferenc, a Ferencvárosi Önkormányzat polgármestere és a szervezők nemcsak a kerület, ha­nem a főváros minden lakóját vár­ják a hagyományos szórakoztató rendezvénysorozatra, melyet 1992- ben, Ferencváros 200. születés­napján rendeztek meg először. Ízelítő a gazdag programból: Benkó Sándor, a Carpe Diem és az Ámokfutók együttesének koncert­jén kívül lesz Strauss-hangverseny, musical, fellép Szandi, Kovács Ka­ti, a My Cream, a Soho Party zenél, az operettgálán, pedig Leblanc Győ­ző és Maros Gábor énekel. Gyermekműsorok és sportren­dezvények követik egymást, köztük a kerületi labdarúgótorna, melyen az önkormányzat csapata is indul. Kipakolják portékájukat a kézmű­vesek, vásárosok is. A vidámpark­ban és az elektronikus modellautók bemutatóján kicsik és nagyok egy­aránt jól szórakozhatnak. A prog­ramok ingyenesek. Vasárnap az ünnepi misét dr. Várszegi Asztrik püspök, pannon­halmi főapát celebrálja a Bakáts téri templomban. A rendezvényt tűzijáték és lézershow zárja. ­ Posztumusz könyvpremier A magyar avantgárd filo­zófia úttörőjének, Szabó Lajosnak 1946-1949 között tartott előadásait adja köz­re a Typotex Kiadó. Az első kötetet a Buda­pesti Őszi Fesztivál kereté­ben ma délután 6 órakor mutatják be a Merlin Szín­házban. A kötetbe foglalt előadásokat lejegyző és azokat közreadó Kotányi Attila és Kunszt György közös beszélgetésre invitá­ló gondolatai mellett el­hangzik Tábor Béla írása Szabó Lajosról, s egy hang­­felvétel segítségével élő­vé varázsolják a könyvben megidézett tudóst.

Next