Népszava, 1997. december (125. évfolyam, 280–304. sz.)
1997-12-20 / 297. szám
NÉPSZAVA KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS, 1997. DECEMBER 20., SZOMBAT 13 A (Folytatás az 1. oldalról) A minta úgynevezett sztenderd hibája ekkora mintanagyságnál legfeljebb ±2,3 százalék. Ez azt jelenti, hogy az általunk közölt adatok a teljes mintára vonatkozóan ■ biztos, hogy csak ennél kisebb mértékben térnek el attól az eredménytől, amit abban az esetben kaptunk volna, ha minden egyes felnőtt magyar állampolgárt megkérdeztünk volna. Az 1993-as és 1994-es kérdőívek kérdéseinek kidolgozásában Kovács András, az ELTE szociológiaprofesszora is részt vett. Magyarországon a legfontosabb politikai választóvonal talán nem is a „jobboldal” és a „baloldal” között húzódik, hanem a „múltból élő generációk” által támogatott politikai erők és a „jövőben élő generációk” által támogatott politikai csoportok között. . A Népszavában megjelent, előző Gallup-tanulmányban a magyar felnőtt társadalmat öt politikai generációra bontottuk. Ezeket a nagyjából 12-13 évet átölelő életkori csoportokat aszerint különítettük el, hogy az egyes csoportoknak azonos meghatározó politikai élményvilága volt ifjú éveikben. Ha megnézzük a lapunk első oldalán közölt ábránkat, láthatjuk, hogy éles választóvonal van az 1956 után született generációk, illetve az ötvenhatos forradalmat megelőzően született generációk pártválasztásai között. Míg a negyvenévesnél fiatalabbak körében kimagaslóan a Fidesz a legnépszerűbb párt, addig a negyven, évnél idősebbek között, de különösen az 1945 előtt születettek körében az MSZP fölénye elsöprőnek mondható. Az MSZP támogatottsága a 65 évnél idősebbek körében a legnagyobb. Őket „„ 1919-es generációnak ” nevezzük, mert többségük az első világháborút követő forradalmak és a nagy világválság közötti években született. A nagy válság és a második világégés között születetteknek az „1933- as generáció” elnevezést adtuk. A háború és az ötvenhatos forradalom között születetteket „1945- ös generációnak” hívjuk, a Kádár-korszak első felében születetteket „1956-os generációnak”, míg a sok szempontból fordulópontnak tekinthető 1968-as év után születetteket (tehát, a harminc évnél fiatalabbakat) „1968-as generációnak” nevezzük. Az egyes generációk eltérő politikai neveltetését, politikai élettapasztalatát, valamint ezekből fakadó, eltérő világszemléletét is mutatja, hogy ahogy egyre idősebb generációkat vizsgálunk, egyre kevesebben vannak az adott generációban a magukat „liberális gondolkodásúnak” vallók, viszont egyre többen a magukat „konzervatív gondolkodásúként” meghatározók. A neveltetésen és az életút tapasztalatain kívül természetesen számba kell vennünk még egy tényezőt: az életkor előrehaladtával szinte mindenkinek egy kicsit „konzervatívabb” lesz a gondolkodásmódja. Semmi meglepő nem lesz abban, ha az „1968-as generáció” mai „liberálisai” 40- 50 év múlva ugyanannyira „konzervatívok” lesznek, mint ma az „1919-es generáció”. (Legfeljebb a „konzervatív” szó fog mást jelenteni akkor, mint ma, ahogy ma is mást jelent, mint ötven évvel ezelőtt.) Az önmagukat inkább „liberálisként” jellemző fiatalabb generációk - ahogy az az ábrán is látható - egyúttal toleránsabbak, türelmesebbek is a mássággal szemben. A mássággal szembeni toleranciát a kérdőívben egy olyan kérdéscsoporttal mértük, amelynek keretében arra kértük az embereket, hogy »mondják meg: inkább beletartoznak bizonyos gondolkodásmóddal jelle Hnezhető Emberek csoportjába, vagy inkább nem tartoznak bele. Tehát például azok közé tartozik,, vagy nem tartozik azok közé, akik szerint jobb lenne korlátozni az országban tartózkodó színes bőrűek számát - akik idegenkednek a cigányoktól - akik nem kedvelik a zsidókat. Az ezen kérdésekre adott válaszok mögött meghúzódó beállítódást, azaz az egyedi kérdésekre adott válaszok „közös részét” matematikai módszerrel (úgynevezett főkomponens-analízissel) lehet feltárni. Ezzel a módszerrel képeztünk egy úgynevezett toleranciaindexet. Ábránkon jól látszik, hogy az 1945 előtt született generációk toleranciája a mássággal szemben kisebb, mint a teljes lakosság átlaga, ellenben a fiatalabb generációk toleránsabbak,mint a lakosság egészének átlaga. Érdekes képet kapunk, ha a pártok szavazótáborai szerint is megvizsgáljuk a mássággal szembeni toleranciát. (1. táblázat) Atáblázatból egyértelműen látszik, hogy három olyan párt van, amelynek szavazótábora kevésbé toleráns, mint a lakosság átlaga és három másik, amely az átlagot meghaladó mértékben toleráns. A korábbiak fényében nem meglepő, hogy a legidősebb korösszetételű pártok szavazói bizonyultak átlag alatti mértékben toleránsnak. (A Gallup-Népszava-sorozat következő darabjában még visszatérünk a mássággal szembeni tolerancia kérdéskörére.) A mássággal szembeni tolerancia méréséhez hasonló módszerrel vizsgáltuk a piacgazdasággal kapcsolatos beállítódásokat és a gazdaságba, való állami beavatkozással kapcsolatos vélekedéseket is. A piacgazdasággal kapcsolatos beállítódásokban a generációs választóvonal ugyanott húzódik, mint a mássággal szembeni tolerancia esetében: az 1945 előtt született generációk a lakosság egészének átlagánál kevésbé hívei a piacgazdaságnak. Ezzel szemben az :̋ 1945-ös generacív ” fe a defitnél !§ fiatalabb generációk a lakosság átlagánál is nagyobb mértékben támogatják a gazdaság piaci elvek alapján történő megszervezését. A gazdaságba való állami beavatkozást és az állami újraelosztást szintén az „1919-es generáció” és az „1933-as generáció” (tehát az 53 évnél idősebbek) szorgalmazzák elsősorban. Ők azok, akik a lakossági átlagnál nagyobb arányban értenek egyet még 1997 végén is azzal, hogy nem kellene hagyni a veszteséges vállalatokat, üzemeket tönkremenni (ezt a kérdést 1991- ben tettük fel először, amikor még sokkal több állami tulajdonú, nehéz helyzetben lévő vállalat volt). Ők gondolják az átlagosnál nagyobb arányban azt, hogy a jövedelemkülönbségeket csökkenteni kellene, továbbá, hogy nem csak a legrászorultabbaknak kellene állami támogatást nyújtani.Figyelemre méltó fejlemény, hogy az állami újraelosztást messze a legkevésbé az „1945-ös generáció” szorgalmazza, tehát azok, akik ma negyvenesek és gyermekkoruk a Rákosikorszakra esett. Ez az a generáció, amely többé-kevésbé joggal úgy érzi, hogy a lezajlott változásoknak leginkább ő a győztese. Ezért nem kérnek az állami beavatkozásból és az állam újraelosztó szerepéből. Nem akarják, hogy a jövedelemkülönbségeket csökkentsék, hiszen az összes generációk közül ők, a negyvenesek keresnek viszonylag a legjobban. Azt akarják, hogy az állam csak a legrászorultabbakat támogassa, hiszen az esetleges többlettámogatás az általuk befizetett adókból történne. A náluknál idősebbek azonban nagy tömegeikben úgy érzik, hogy a változások vesztesei voltak, ezért az állami beavatkozástól és az állam újraelosztó tevékenységétől várják, hogy helyrezökkentse ezt, a számukra érthetetlen, évtizedes élettapasztalataiktól idegen, kizökkent világot. Az 1956 után születettek nagyjából az egész lakosság átlagával azonos nézeteket vallanak ebben a kérdésben. Ők még „nem érkeztek be”,ezért nem érzik magukat nyertesnek, de nem is tartják vesztesnek magukat, hiszen még előttük az élet nagyobbik része. A fenti ábrán azt próbáljuk meg bemutatni, hogy a piacbarát beállítódás, illetve a gazdaságba való állami beavatkozás pártolása hogyan függ össze egymással most, illetve hogyan függött össze négy évvel ezelőtt a pártok szavazótáborainak szintjén. Amikor a közvéleménykutatónak többéves távlatban kell a pártok szavazótáborainak vélemény- és beállítódásváltozásairól beszámolnia, akkor olyan világba téved, ahol jóformán nincs semmi fogódzója, nincs egyetlen biztos pont sem, amiben megkapaszkodhatna. Változnak egyrészt maguk a pártok, egyetlen párt sem azonos a négy év előtti önmagával. Változik az emberek véleménye is, maradhat valaki négy éven át ugyanannak a pártnak a támogatója, ennek ellenére megeshet, hogy egészen másképpen gondolkodik a világról, mint négy évvel korábban. Ráadásul az emberek még változtatják pártjaikat is. Amikor, egy-egy párt 1993. évi,, illetve 1997. évi támogatóiról beszélünk, akkor nyilvánvalóan nem feltétlenül ugyanazokról az emberekről esik szó. A nehézségek ellenére mindazonáltal mégis tanulságos megismerni, hogy hogyan alakult az egyes szavazótáborok véleménye, beállítódása az eltelt négy évben. Látható, hogy a legnagyobb utat a kisgazdapárt járta be. Négy évvel ezelőtt az FKGP szavazótábora egyértelműen a gazdasági liberalizmus Talaján állt, ellenezték az állami újraélosztást és a piaci megoldások hívei voltak. Ebben a tekintetben álláspontjuk az SZDSZ szavazóihoz hasonlított leginkább. Mostanra a kisgazda szavazókat mindennek pontosan az ellenkezője jellemzi: igénylik a gazdaságba való állami beavatkozást, a lakosság átlagánál sokkalta kevésbé jellemzi őket a piacbarát szemlélet A. kisgazda szavazók közgazdasági nézetrendszere ma a szocialista párt szavazóihoz áll legközelebb. Az MSZP szavazói négy éve hevesen ellenezték a piacgazdaság kialakításával kapcsolatos lépéseket (magántulajdon, verseny, szelekció) és az állami újraelosztás lelkes hívei voltak. A hevesség és a lelkesültség mára csillapodott, de az MSZP tábora ma is kevésbé híve a piacgazdaságnak, mint a lakosság átlaga. Az SZDSZ szavazói mindig is a piac legodaadóbb hívei és az állami szerepvállalás legádázabb ellenfelei voltak. Ez a meggyőződésük csak erősödött az eltelt négy év során. A Fidesz és az MDF tábora mozdult el a legkevésbé négy év alatt. A két szavazótábor összességének gazdasági beállítódása alig változott, annak ellenére, hogy ezek a pártok a legkevésbé sem azonosak négy év előtti önmagukkal, továbbá táboraik nagysága vagy összetétele sem emlékeztet a négy évvel ezelőttire. Elemzéseink és grafikonjaink azokat az állampolgári beállítódásokat igyekeznek bemutatni, amelyek a legfontosabb szerepet játsszák az emberek politikai vélekedéseinek, és pártvonzalmainak kialakulásakor. Azt tapasztaltuk, hogy ezekre a beállítódásokra elsősorban a generációs hovatartozás, és az ebből fakadó eltérő élettapasztalatok és eltérő élményvilág van hatással. A magyar pártpolitikára hosszú távon is az nyomja rá bélyegét, hogy mely pártokat támogatják a „múltjukból élő generációk” és melyeket a „jövőben élő generációk”. Ez a megosztottság - mint láthattuk - keresztbe metszi „baloldaljobboldal” megosztottságot éppen úgy, mint a „kormánypárti-ellenzéki” megosztottságot. Az a megalapozott gyanúnk, hogy az ország sorsa, jövője szempontjából „múltjukból élő generációk” és a „jövőben élő generációk” közötti különbségek sokkal fontosabbak, mint a pillanatnyi „kormánypárti ellenzéki” megosztottság látszatkülönbsége. Generációk, értékek, szavazótáborok iS92 mÜIMi Gallup NÉPSZAVA az átlagnál beavatkozás* pártibb generációk az állami beavatkozás◄‘•pártiság lakossági átlaga 1919-es 1933-as 1945-ös 1956-os generáció generáció generáció generáció 1968-H generáció SlSazdaggbalalá álifei beavatkozártáfeának, illetve a piacgaluság pártolásának Essége az egyes IMÉHM mvégén és a végén: 93/97» A toleranciaindex eltérése a lakossági átlagtól az egyes generációkban 11111111 IBBBBBIB IIIIR ggp az átlagnál toleránsabb . jjj generációig! ■a lakoss átlaga az átlagnál kevésbé toleráns S H ■ »rációk ji1919-ea 1933-asflll 1945-öS 1956-oS generáció generáció §§ereráció generáció 1968-as^ generációs 111811 a pártok szavazótáboraiban 1993 végén és 1997 végén -j’ '-.i - - m ---....... .•' i__— _ — V J- — Él A gazdaságba való állami § beavatkozás pártolásának erőssége •isii A fjei Ml .50 40 30 20 10 0 -10 -20 -30 -40 -50 -60 -70 -80 MSZP 93 # 97MSZP FKGP 97 ibIIa „ " - KDNP 93 KDNP 97 ■ # 1993 ősze fl 1997 tele MDF 93 Fidesz 93 Fidesz 97 H : * Él FKGP 93 SZDSZ 93 B SZDSZ 97 1 A gazdaságba való állami beavatkozással kapcsolatos beállítódó indexének eltérése a lakosság átlagától az egyes generációkban A piacbarát beállítódás is 60 -50 -40 -30 -20 -10 0 10 20 30 40 50 60 70 : 80 erőssége I A kijelentéssel FKGPKDNPMSZP-FIDESZ-MPPMDFSZDSZ-azonosulók aránya szavazókszavazókszavazókszavazók szavazókszavazók Jobb lenne korlátozni az országban tartózkodó színes bőrűek számát 47% 37% 34% 27% ■ 25% 21% Idegenkedik a cigányoktól '60% 53% 54% 44% ■. 44% •■ 35%' Nem kedveli a zsidókat 22% 15%-; 13% 16% ; 18%' '4% Az összesített toleranciaindex értéke -37 -10-5 ■ .+14 -+18 ; +37 (1. táblázat) BBl mm A piacbarát beállítódás indexének eltérése a lakossági átlagtól az egyes generációkbanGaixup sim&nm ■nir !WifiW#láss&smsmmsismm - „Az egész gazdaságban a magántulajdont kellene uralkodóvá tenni” - „Nem kellene korlátokat szabni a piaci versenynek Magyarországon” - „A gazdasági fejlődés érdekében vállalni kell, hogy egyesek elszegényednek” az átlagnál piacbarátabb generációk a lakossági piacbarátságának átlaga az átlagnál kevésbé «*4piacbarát generációk generációglgenerációiai A magukat „liberális gondolkodásúnak ® ^konzervatív gondolkodásúnak” vallók árá vygyaz egyes generációkba!! („konzervatív gondolkodású” □nem tudja Gallup . NÉPSZAVA („liberális gondolkodású” mmm teWMMMMMMOMOMMOMMMM 1919-es generáció generáció 1945-ös generáció ■ 1956-os generáció I 1968-as generáció 30 40 50 60 70 80 90