Népszava, 1997. december (125. évfolyam, 280–304. sz.)

1997-12-20 / 297. szám

NÉPSZAVA KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS, 1997. DECEMBER 20., SZOMBAT 13 A (Folytatás az 1. oldalról) A minta úgynevezett szten­­derd hibája ekkora minta­­nagyságnál legfeljebb ±2,3 százalék. Ez azt jelenti, hogy az általunk közölt adatok a teljes mintára vo­natkozóan ■ biztos, hogy csak ennél kisebb mérték­ben térnek el attól az ered­ménytől, amit abban az esetben kaptunk volna, ha minden egyes felnőtt ma­gyar állampolgárt megkér­deztünk volna. Az 1993-as és 1994-es kérdőívek kérdéseinek ki­dolgozásában Kovács And­rás, az ELTE szociológia­­professzora is részt vett. Magyarországon a leg­fontosabb politikai válasz­tóvonal talán nem is a „jobboldal” és a „baloldal” között húzódik, hanem­ a „múltból élő generációk” által támogatott politikai erők és a „jövőben élő ge­nerációk” által támogatott politikai csoportok között. . A Népszavában megje­lent, előző Gallup-tanul­mányban a magyar felnőtt társadalmat öt politikai generációra bontottuk. Ezeket a nagyjából 12-13 évet átölelő életkori cso­portokat aszerint különí­tettük el, hogy az egyes csoportoknak azonos meg­határozó politikai élmény­világa volt ifjú éveikben. Ha megnézzük a lapunk első oldalán közölt ábrán­kat, láthatjuk, hogy éles vá­lasztóvonal van az 1956 után született generációk, illetve az ötvenhatos forra­dalmat megelőzően szüle­tett generációk pártválasz­tásai között. Míg a negyven­évesnél fiatalabbak köré­ben kimagaslóan a Fidesz a legnépszerűbb párt, addig a negyven, évnél idősebbek között, de különösen az 1945 előtt születettek köré­ben az MSZP fölénye elsöp­rőnek mondható. Az MSZP támogatottsá­ga a 65 évnél idősebbek kö­rében a legnagyobb. Őket „„ 1919-es generációnak ” nevezzük, mert­ többségük az első világháborút követő forradalmak és a nagy vi­lágválság közötti években született. A nagy válság és a má­sodik világégés között születetteknek az „1933- as generáció” elnevezést adtuk. A háború és az öt­venhatos­ forradalom kö­zött születetteket „1945- ös generációnak” hívjuk, a Kádár-korszak első felé­ben születetteket „1956-os generációnak”,­ míg a sok szempontból fordulópont­nak tekinthető 1968-as év után születetteket (tehát, a harminc évnél fiatalabba­­­kat) „1968-as generáció­nak” nevezzük. Az egyes generációk elté­rő politikai neveltetését, politikai élettapasztala­tát, valamint ezekből faka­dó,­­ eltérő világszemléletét is mutatja, hogy ahogy egy­re idősebb generációkat vizsgálunk, egyre keveseb­ben vannak az adott gene­rációban a magukat „libe­rális gondolkodásúnak” vallók, viszont egyre töb­ben a magukat „konzerva­tív gondolkodásúként” meghatározók. A neveltetésen és az élet­út tapasztalatain kívül ter­mészetesen számba kell vennünk még egy tényezőt: az életkor előrehaladtával szinte mindenkinek egy ki­csit „konzervatívabb” lesz a gondolkodásmódja. Sem­mi meglepő nem lesz ab­ban, ha az „1968-as gene­ráció” mai „liberálisai” 40- 50 év múlva ugyanannyira „konzervatívok” lesznek, mint ma az „1919-es gene­ráció”. (Legfeljebb a „kon­zervatív” szó fog mást je­lenteni akkor, mint ma, ahogy ma is mást jelent, mint ötven évvel ezelőtt.) Az önmagukat inkább „liberálisként” jellemző fi­atalabb generációk - ahogy az az ábrán is látható - egyúttal toleránsabbak, tü­relmesebbek is a mássággal szemben. A mássággal szembeni to­leranciát a kérdőívben egy olyan kérdéscsoporttal mér­tük, amelynek keretében ar­ra kértük az embereket, hogy »mondják meg: inkább beletartoznak bizonyos gondolkodásmóddal jelle­ Hnezh­ető Emberek csoport­­jába, vagy inkább nem tar­toznak bele. Tehát például azok közé tartozik,, vagy nem tartozik azok közé,­­ akik szerint jobb lenne korlátozni az országban tartózkodó színes bőrű­ek számát - akik idegenkednek a ci­gányoktól - akik nem kedvelik a zsi­dókat. Az ezen kérdésekre adott válaszok mögött meghúzó­dó beállítódást, azaz az egyedi kérdésekre adott vá­laszok „közös részét” ma­tematikai módszerrel (úgy­nevezett főkomponens-ana­­lízissel) lehet feltárni. Ezzel a módszerrel képeztünk egy úgynevezett toleranciain­dexet. Ábránkon jól látszik, hogy az 1945 előtt szüle­tett generációk toleranci­ája a mássággal szemben kisebb, mint a teljes la­kosság átlaga, ellenben a fiatalabb generációk tole­­ránsabbak,­­mint a lakos­ság egészének átlaga. Érdekes képet kapunk, ha a pártok szavazótáborai szerint is megvizsgáljuk a mássággal szembeni tole­ranciát. (1. táblázat) A­­táblázatból egyértel­­­műen látszik, hogy három olyan párt van, amelynek szavazótábora kevésbé to­leráns, mint a lakosság át­laga és három másik, amely az átlagot meghaladó mér­tékben toleráns. A koráb­biak fényében nem megle­pő, hogy a legidősebb kor­összetételű pártok szavazói bizonyultak átlag alatti mértékben toleránsnak. (A Gallup-Népszava-so­­rozat következő darabjá­ban még visszatérünk a mássággal szembeni tole­rancia kérdéskörére.) A mássággal szembeni tolerancia méréséhez ha­sonló módszerrel vizsgál­tuk a piacgazdasággal kap­csolatos beállítódásokat és a gazdaságba, való állami beavatkozással kapcsola­tos vélekedéseket is. A piacgazdasággal kap­csolatos beállítódásokban a generációs választóvonal ugyanott húzódik, mint a mássággal szembeni tole­rancia esetében: az 1945 előtt született generációk a lakosság egészének átlagá­nál kevésbé hívei a piac­­gazdaságnak. Ezzel szem­­­­ben az :̋ 1945-ös generacív ” fe a d­efitnél !§ fiatalabb ge­nerációk a lakosság átlagá­nál is nagyobb mértékben támogatják a gazdaság­ pi­aci elvek alapján történő megszervezését. A gazdaságba való álla­mi beavatkozást és az álla­mi újraelosztást szintén az „1919-es generáció” és az „1933-as generáció” (tehát az 53 évnél idősebbek) szorgalmazzák elsősorban. Ők azok, akik a lakossági átlagnál nagyobb arányban értenek egyet még 1997 vé­gén is azzal, hogy nem kelle­ne hagyni a veszteséges vál­lalatokat, üzemeket tönkre­menni (ezt a kérdést 1991- ben tettük fel először, ami­kor még sokkal több állami tulajdonú, nehéz helyzetben lévő vállalat volt). Ők gon­dolják az­­ átlagosnál na­gyobb arányban azt, hogy a jövedelemkülönbségeket csökkenteni kellene, továb­bá, hogy nem csak a legrá­­szorultabbaknak kellene ál­lami támogatást­ nyújtani.­­Figyelemre méltó fejle­mény, hogy az állami újra­elosztást messze a legke­vésbé az „1945-ös generá­ció” szorgalmazza, tehát azok, akik ma negyvenesek és gyermekkoruk a Rákosi­­korszakra esett. Ez az a generáció, amely többé-kevésbé joggal úgy érzi, hogy a lezajlott vál­tozásoknak leginkább ő a győztese. Ezért nem kér­nek az állami beavatko­zásból és az állam újrael­osztó szerepéből. Nem akarják, hogy a jövede­lemkülönbségeket csök­kentsék, hiszen az összes generációk közül ők, a negyvenesek keresnek vi­szonylag a legjobban. Azt akarják, hogy az állam csak a­ legrászorultabba­­kat támogassa, hiszen az esetleges többlettámoga­tás az általuk befizetett adókból történne. A náluknál idősebbek azonban nagy tömegeikben úgy érzik, hogy a változá­sok vesztesei voltak, ezért az állami beavatkozástól és az állam újraelosztó tevé­kenységétől várják, hogy helyrezökkentse ezt, a szá­mukra érthetetlen, évtize­des élettapasztalataiktól idegen, kizökkent világot. Az 1956 után születettek nagyjából az egész lakosság átlagával azonos nézeteket vallanak ebben a kérdésben. Ők még „nem érkeztek be”,­­ezért nem érzik magukat nyertesnek, de nem­ is tart­ják vesztesnek magukat, hi­szen még előttük az élet na­gyobbik része.­­ A fenti ábrán azt próbál­juk meg bemutatni, hogy a piacbarát beállítódás, illet­ve a gazdaságba való álla­mi beavatkozás pártolása hogyan függ össze egymás­sal most, illetve hogyan függött össze négy évvel ezelőtt a pártok szavazótá­borainak szintjén. Amikor a közvélemény­kutatónak többéves távlat­ban kell a pártok szavazó­táborainak vélemény- és beállítódásváltozásairól be­számolnia, akkor olyan vi­lágba téved, ahol jóformán nincs semmi fogódzója, nincs egyetlen biztos pont sem, amiben megkapasz­kodhatna. Változnak egyrészt ma­guk a pártok, egyetlen párt sem azonos a négy év előtti önmagával. Változik az em­berek véleménye is, marad­hat valaki négy éven át ugyanannak a pártnak a tá­mogatója, ennek ellenére megeshet, hogy egészen másképpen gondolkodik a világról, mint négy évvel ko­rábban. Ráadásul az embe­rek még változtatják pártja­ikat is. Amikor, egy-egy párt 1993. évi,, illetve 1997. évi támogatóiról beszélünk, ak­kor nyilvánvalóan nem fel­tétlenül ugyanazokról­­ az emberekről esik szó. A nehézségek ellenére mindazonáltal mégis ta­nulságos megismerni, hogy hogyan alakult az egyes szavazótáborok vélemé­nye, beállítódása az eltelt négy évben. Látható, hogy a legna­gyobb utat a kisgazdapárt járta be. Négy évvel ezelőtt az FKGP szavazótábora egyértelműen a gazdasági liberalizmus Talaján állt, ellenezték az állami újraél­­osztást és a piaci megoldá­sok hívei voltak. Ebben a tekintetben álláspontjuk az SZDSZ szavazóihoz ha­sonlított leginkább. Mostanra a kisgazda sza­vazókat mindennek pon­tosan az ellenkezője jel­lemzi: igénylik a gazda­ságba való állami beavat­kozást, a lakosság átla­gánál sokkalta kevésbé jellemzi őket a piacbarát szemlélet A. kisgazda sza­vazók közgazdasági né­zetrendszere ma a szocia­lista párt szavazóihoz áll legközelebb. Az MSZP szavazói négy éve hevesen ellenezték a piacgazdaság kialakításá­­val kapcsolatos lépéseket (magántulajdon, verseny, szelekció) és az állami újra­elosztás lelkes hívei voltak. A hevesség és a lelkesültség mára csillapodott, de az MSZP tábora ma is kevés­bé híve a piacgazdaságnak, mint a lakosság átlaga. Az SZDSZ szavazói min­dig is a piac legodaadóbb hívei és az állami szerep­­vállalás legádázabb ellen­felei voltak. Ez a meggyő­ződésük csak erősödött az eltelt négy év során. A Fidesz és az MDF tábo­ra mozdult el a legkevésbé négy év alatt. A két szava­zótábor összességének gaz­dasági beállítódása alig vál­tozott, annak ellenére, hogy ezek a pártok a legkevésbé sem azonosak négy év előtti önmagukkal, továbbá tábo­raik nagysága vagy összeté­tele sem emlékeztet a négy évvel ezelőttire. Elemzéseink és grafikon­jaink azokat az állampol­gári beállítódásokat igye­keznek bemutatni, ame­lyek a legfontosabb szere­pet játsszák az emberek politikai vélekedéseinek, és pártvonzalmainak kiala­kulásakor. Azt tapasztaltuk, hogy ezekre a beállítódásokra elsősorban a generációs hovatartozás, és az ebből fakadó eltérő élettapaszta­latok és eltérő élményvilág van hatással. A magyar pártpolitikára hosszú távon is az nyomja rá bélyegét, hogy mely pár­tokat támogatják a „múlt­jukból élő generációk” és melyeket a „jövőben élő generációk”. Ez a megosz­tottság - mint láthattuk - keresztbe metszi „baloldal­jobboldal” megosztottságot éppen úgy, mint a „kormánypárti-ellenzéki” megosztottságot. Az a megalapozott gya­núnk, hogy az ország sorsa, jövője szempontjából „múltjukból élő generációk” és a „jövőben élő generáci­ók” közötti különbségek sokkal fontosabbak, mint a pillanatnyi „kormánypárti ellenzéki” megosztottság látszat­különbsége. Generációk, értékek, szavazótáborok iS92 mÜIMi Gallup NÉPSZAVA az átlagnál beavatkozás* pártibb generációk az állami beavatkozás­­◄‘•pártiság lakossági átlaga 1919-es 1933-as 1945-ös 1956-os generáció generáció generáció generáció 1968-H generáció SlSazdaggbalalá álifei beavatkozártáfeának, illetve a piacgalu­ság pártolásának Essége az egyes IMÉHM mvégén és a végén: 93/97» A toleranciaindex eltérése a lakossági átlagtól az egyes generációkban 11111111 IBBBBBIB IIIIR ggp az átlagnál toleránsabb . jjj generációig! ■a lakoss átlaga az átlagnál kevésbé toleráns S H ■ »rációk ji1919-ea 1933-asflll 1945-öS 1956-oS generáció generáció §§er­eráció generáció 1968-as^ generációs 111811 a pártok szavazótáboraiban 1993 végén és 1997 végén -j’ '-.i - - m ---....... .•' i__— _ — V J- — Él A gazdaságba való állami § beavatkozás pártolásának erőssége •isii A fjei Ml .50 40 30 20 10 0 -10 -20 -30 -40 -50 -60 -70 -80 MSZP 93 # 97MSZP FKGP 97 ibIIa „ " - KDNP 93 KDNP 97 ■ # 1993 ősze fl 1997 tele MDF 93 Fidesz 93 Fidesz 97 H : * Él FKGP 93 SZDSZ 93 B SZDSZ 97 1 A gazdaságba való állami beavatkozással kapcsolatos beállítódó indexének eltérése a lakosság átlagától az egyes generációkban A piacbarát beállítódás is 60 -50 -40 -30 -20 -10 0 10 20 30 40 50 60 70 : 80 erőssége I A kijelentéssel FKGP­KDNP­MSZP-FIDESZ-MPP­MDF­SZDSZ-azonosulók aránya szavazókszavazókszavazókszavazók szavazókszavazók Jobb lenne korlátozni az országban tartózkodó színes bőrűek számát 47% 37% 34% 27% ■ 25% 21% Idegenkedik a cigányoktól '60% 53% 54% 44% ■. 44% •■ 35%' Nem kedveli a zsidókat 22% 15%-; 13% 16% ; 1­8%' '­4% Az összesített toleranciaindex értéke -37 -10­­-5 ■ .+14 -+18 ; +37 (1. táblázat) BBl mm A piacbarát beállítódás indexének eltérése a lakossági átlagtól az egyes generációkbanGaixup sim&nm ■nir !WifiW#l­­áss&smsmmsismm - „Az egész gazdaságban a magántulajdont kellene uralkodóvá tenni” - „Nem kellene korlátokat szabni a piaci versenynek Magyarországon” - „A gazdasági fejlődés érdekében vállalni kell, hogy egyesek elszegényednek” az átlagnál piacbarátabb generációk a lakosság­i­ piac­barátságának átlaga az átlagnál kevésbé «*4piacbarát generációk generációglgeneráció­i­ai A magukat „liberális gondolkodásúnak ® ^konzervatív gondolkodásúnak” vallók árá vygyaz egyes generációkba!! („konzervatív gondolkodású” □nem tudja Gallup . NÉPSZAVA („liberális gondolkodású” mmm teWMMMMMMOMOMMOMMMM 1919-es generáció generáció 1945-ös generáció ■ 1956-os generáció I 1968-as generáció 30 40 50 60 70 80 90

Next