Népszava, 1998. június(126. évfolyam, 127–151. sz.)
1998-06-22 / 144. szám
NÉPSZAVA Átadták az idei Magyar Örökség díjakat Tizenegyedik alkalommal osztották ki a Magyar Örökség kitüntető címet szombaton, Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban. Atüntetetteknevét Ugyanott ünnepélyesen bejegyezték abba az Aranykönyvbe, amellyel a Magyarországért Alapítvány egy láthatatlan szellemi múzeum alapjait tette le három évvel ezelőtt. • Az idén kilencen vehették át az alapítvány kuratóriuma által felkért bírálóbizottság döntése alapján megítélttüntető üvereteket. . A . bírálóbizottság ,a. .következő teljesítményeket emelte ki: , "Bibó István író-filozófuspolitikus, példás helytállását történelmi sorsfordulóinkon és az újkori magyar demokrácia elméleti megalapozásáért; Csendes Zoltán és Szabédi László professzor harcát, a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem és az erdélyi magyar felsőoktatás elsorvasztása élén; a Csalagszeműek gyermektáncegyüttest és az együttest létrehozó Tímár házaspár közösségteremtő példáját; Kecskést Tollas Tibor, az 1956-os szabadságharc szellemének és a magyar kérdés ébren tartásáért folytatott küzdelmét; Melocco Miklós szobrászművész egész életművének eszmeiségét; összefoglaló szegedi 56-os emlékművét; Jókai Anna író, a Szegény Sudár Anna című regényéből különös, erővel sugárzó spirituális realizmusát, valamint Rajki Béla sportvezető, a hazai és a nemzetközi vízilabdázás fejlesztésében végzett Memelkedő tevékenységét. Az időközben már elhunyt posztumusz díjazottak oklevelét a családtagok vették át.. A Magyarországért Alapítvány azzal a szándékkal hívta életre a Magyar Örökség díjat, hogy„áthagyományozza”az utókorra azoknak a kvételesszemélyiségeknek tetteit, akik azutóbbi fél évszázad társadalmi, tudományos,, gazdasági, kulturális’ és sportéletében a politikai torzulások, a negatív, történések közepette tudtak ’ maradandó, teremtő- és építő munkát végezni. A díjosztó ünnepség kezdetén a díjazottak és a bírálóbizottság tagjai egyperces néma felállással emlékeztek meg a napokban elhunyt László Gyula történészről, aki korábbi években megkapta a Magyar Örökség tótüntető címet. Véget ért a kisvárdai színházi fesztivál Darvay Nagy Adrienne írása a NÉPSZAVÁNAK Vasárnap este díjosztó gálaműsorral és a sepsiszentgyörgyi Háromszék Állami Népi Együttes Ábel című táncelőadásával ért véget a Határon Túli Majogjegy[Színházak X. feszti- 36V@ll)ér5?várdáh.y A jubileum alkalmából - post mortem - Pro Cultura Hungarica M tüntetést kapott Holocsy István szinz művész, a komáromi Jókai Színház egykori igazgatója és Páll Árpád író, színikritikus. Életműdíjat adományoztak Dráfi Mátyás komáromi, Várady Béla kassai, Senkálszky Endre kolozsvári, Tarr László marosvásárhelyi, Ferenczy Ariznamária temesvári, Botka László sepsiszentgyörgyi, Csiky Ibolya nagyváradi, Czirítos József szatmári, Fejes György újvidéki színművészeknek, Virág Mihály szabadkai rendezőnek, továbbá Schóber Ottónak, a Beregszászi Népszínház amatőr együttes alapítójának és vezetőjének. Á .Gézáról elnevezett rendezői díj M "tízéves pályájáért ■ Parászka Miklós, aszatmárnémeti Harag György , Társulat igazgatója kapta. A közönség díját az idén két produkció nyerte el: a Szabadkai Népszínház és az Újvidék Színhez közös rockopera-előadása, a Sztárcsinálók, illetve Az ember tragédiája, amelyet a Kolozsvári Magyar Színház játszott el Kisvárdán. t.I Perlott Csaba Vilmos képei Szilágyi István írása , a NÉPSZAVÁNAK Ritka kulturális missziót vállalva , idén második „nonprofit” kiállítását rendezi a Fálk Miksa utcai Mű-terem Galériában dr. Virág Judit művészettörté- nész. A magántulajdonban lévő galériák általában piacorientáltak, a napi eladásokra építenek. Virágh Judit azonban fontosnak tartja a nagyközönség előtt szinte ismeretlen nagybányai festő,, Perlott Csaba Vilmos (1880-1955) bemutatását, éppen ezért a tárlatba a művész főművei közül válogatott festményeket ,s a szállításhoz (mely július 4-ig látható) elegáns katalógust is készített, melyhez a képek élé a művésznek, az Önéletírásából vette a bevezetőt. KULTÚRA Meg kell tanulni a boldogságot Eric de Kuyper flamand író szerint a család mára elvesztette erőt adó funkcióját Budapesten járt a Hollandiában élő, de flamandul író Eric de Kuyper, a Nyugat-Európában kedvelt író, akinek most először jelent meg nálunk egy regénye magyarul, Gera Judit szép fordításában. A filmszerűen érzékletes Jeannot nemi kalapja című kötet ötvenhat éves szerzője exkluzív interjút adott a Népszavának. Székely Anna NÉPSZAVA - Az ön könyve megejtő leírása brüsszeli gyermlekéveinek. Ezek a szeretetteljes figurák, békés színek és hangulatok ■ ritkák a mai irodalomban. Nem gondolja, hogy bármennyire kifeszetes olvasni, szinte anakronizmus, amit csinál?... —Ezen én is sokat gondolkodtam már A Jeannot néni kalapja egy ötkötetes sorozat második része. Ebben a könyvben közvetlenül a második világháború utáni időszakot, az öttől tízéves korig terjedő gyerekkort, a következő kötetekben pedig a tizenegy év körüli nagy változásokat és a kamaszkori fejlődést írtam meg. De azt hiszem, a könyveim éppen a másfajta emberi kapcsolatok bemutatásával nyújthatnak segítséget a ma emberének. - De hiszen ma már más világ, és nyilván másfajta emberi tulajdonroogorcra van szükség a „túléléshez”. - Igaz, nemcsak az önök országában, az én régiómban, Belgiumban és Hollandiában is óriási változási zajlottak le az utóbbi évtizedekben. Mindenütt az erőszak , uralkodik. Az egyik fájdalmas tapasztalatom, hogy ideálként, normaként ugyan még élnek, de valójában már sehol sem működnek eredeti, erőt adó, boldogságra tanító funkciójukban a családok. Az én kisgyerekkoromban még pompás volt a világ. A családok kifelé is nyitottan éltek, és belül a különböző generációk is megértették egymást. De már az ötvenes évi végén, a hatvanas évek elején izolálódni kezdtek az egyes családok a társadalomban, belül pedig minden megmerevedett, elkezdődött a generációk közötti, gyűlölködés. Meggyőződésem, hogy ma azért olyan sivárak az emberi kapcsolatok, mert a mai derékhadat húsz-harminc évvel ezelőtt már nem tanították meg a boldogságra. - A ‘'boldogságot idegségheletanulni? ' - Igen. Mindig igyekszem megéreztetni az olvasókkal, hogy bármilyen elkeserítő .Szituációban vannak is, bizonyosan van választási lehetőség előttük. Képesek saját magi ,felépíteni, megteremteni a boldogságukat, . . a^ensze. mindannyian . ismerünk, ,,^elátkozott embereket”,. akik valahogy mindig rettenetesen boldogtalanok. Ez pazarlás, hiszen az élet túl rövid. A gyerekek viszont, akiket nem nyomasztanak , a... felnőttek,. gondjai, különösen nyitottak arra, hogy minden sajta pet ép ’jót észrevegyenek. És ha a család nem „öli meg” őket, hanem inkább leckéket ad az élet élvezetéből, belső , biztonságosét és öntudatot sugároz, akkor a gyerek megtanulja, hogyan lehet a rosszat pillanatok alatt elfelejteni. -Ez nem csak írói idill? Hiszen a berbereknek napi egzisztenciális harcot kell folytatniuk, és tele van a világ vallási, politikai, vagyoni, szokásbeli ellentétté. § -Tény, hogy nehézkezelni a konfliktusokat. Magam annyira nem szeretem őket, hogy ha a közvetlen közelemben robbannak, elmenekülök. Ezért történt az is, hogy áttelepültem Hollandiába, mert egy időben Belgiumban rendküli módon léleződtek az ellentétek. Mindent acsarkodott mindenkire. A flamand és a vallon nyelvű közösségek gyűlölték egymást, de a társadalomban nem tudtákelviselni az egyéb ősebbségeket sem, a másságnak semmilyen megnyilvánulását. Ma már jobb a helyzet, de továbbra is Hollandiában élek. - Hollandiában meg tud élni valaki abból, hogy író? - Ösztöndíjat kapok a holland, illetve a flamand kormánytól, és a könyveim is hoznak valamit a konyhára. Ez a kettő együtt, ha nem is jelent túl sokat, azért ad bizonyos függetlenséget. Emellett cikkeket, kritikákat írok, előadásokat tar- tok, tehát a könyvíráson kívül is olyasmikkel foglalkoszom, amit érdekel. De nemcsak az anyagi biztonság jelent nagy erőt számomra, hanem az tény is, hogy rossz helyzetben mindig ,képes voltam saját magam viáltoztatni az életemen. Ha valamimár rutinná vált, *111 munkát kerestem, ha egy környezet doteetőezetlérül nyomasztott,elköltöztem, onnan. Megvan az az alap.nóm, hogy saját magam ala-" ítom az életemet.Te .- Ön, könnyetben./dönthet, hiszen Európának azon a tájékány polgárságnak • hosszú ideje szabad, mozgástere van.. . Nálunk a szabadság csak néhány éves, és például a családok valódi terheit is igazából Csak mostanában kezdi felismerni a politika.Nem kell mindent a politikától várni. Igaz, hogy sokat tehet a körülmények javításában, de’ Tiát ideális körölmények,úgysincsenek soha. ..Az emberitek. *meg kell ^tanulnia^ hogy ha úgy Jfelpgy.v^pJm^iitől boldogtalan, ■ akkor legyen benne kellő bátorság és fantázia ahttpz,, ho^r toztassék. Leh^t, hogy téjí|f rálisan hangzik, de engem mostanában az aggaszt legjobbak, hőj^/hogyan boldogulnak az emberek a jövőben, á •'kapitalista.rvilágban? A gyermekek" akik máris kicsi fogyasztóként viselkednek/'; fSnőve/ ho■ gyan feszítek képesek pő■tolni; az "életükből Mvesző, ■-deVialéjállón nélünözhetetlen lél M-szellemi értékekét?. Önökis például, ha majd csatlakoznak átközös Európához, képesek lesznek-el egyszerre Mhasználáltala nyújtott kapitalista előnyöket,ugyanakkor megőrizni öntudatukat, saját értékeiket? Talán az is az egyik feladata a művészetnek, hogy' az élvezet, netán ,a' katás segítségével erőt és öntudatott sugározzon az emberekbe. „A jó művészeti alkotás öntudatot, biztonságérzetet sugározhat az emberekbe” Demecs Zsolt felvétele Azt g ondolom, hölgyeim ■ és Uraim, Önök már nyitottak meg kiállítást. Vagy ha még nem, majd fognak, így hát egymás között vagyunk, nyugodtan beszélhetek. Bevallhatom Önöknek, rémes az állapotom. És ez nem mai keletű. Jó ideje különös dolgok történnek velem. Akkortájt, amikorállítás ’ megnyitására hívnak. Most is... megkaptam a felkérést, könnyeim sűrűn hullottak a megtiszteltetéstől. Aztán kidobtam a levelet. Előbb persze összetéptem. Hiába. Elindult. A dolog elindult. _ A múlt hét keddjén, de lehet, hogy’szerdán... Dél volt, harangoztak. Kiléptem a közértből. Földbe gyökerezett a lábaim (Ugye ezt így kell mondani irodalmiasan?) Látom, hogy a buszmegállónál egy ember levitái Van lélekjelenlétem, beváltottam a boltba: Julika, jöjjön gyorsan. (Fulika régi bútor itt nálunk, kasszírnő.) Julika gyorsan, de nagyon gyorsan. Jött is. Lezárta a gépet, és jött. Mondom: Julika nézze már azt az embert, levitál. Levitál? Mire elmagyaráztam, mi a levitálás, Julika már nem látott semmit. Igaz, én sem. Julika azóta hosszan néz rám, amikor fizetek. Sőt néha összesúg Olivérrel. Olivér ott, nálunk a kukákat tologatja. Megszedi azokból a jobb falatokat. Arra, felénk, minketvéve, sok gazdag ember él. Tudom, hogy abszolút hülye történet ez, de "kénytelen voltam" elmondani Önöknek, mert akár hiszik, akár nem, fél órája vagy mégannyi is once, újra valami hihetetlenbe keveredtem. Jövök felfelé a metró lépcsőjén. . Pontosabban: araszolok. (Szemben a korlátnál, hátát nevetve, ehgem figyel egy fiatalember. Szőke, lobogó haj, rendezett szakáll, Nája- cucc, Lemion-szemüveg.. Néz.: Úgy néz, hogy meg kellett állnom. Te jóisten - gondoltam, ez vagy megismert, vagy összetéveszt a Szabó Pistával, és szerepet kér. Nyújtja a kezét. Nem pénzt akart. Bemutatkozott. Na, neked se volt gyerekszobád, mondom magamban, talán várnád meg, míg én tolom előre, én vagyok az öregebb. Azt mondja: János. Én is keresztnevet mondok: Mi jós. . . Tudom - mondják Ez mindent tud. ^ El isérhetem a megnyitóig? - még jól értesült is. Intellektüelféle. Vagy olyannek látszik. Hogy én is ismerem őt - mondja. - Lehet, és bocs, hogy nem ismertem meg azonnal, az első pillantásra, de hát....1 !■ - Hát azt nehezen te, mert még nem zájkoztunk. • ' - Hát akkor - iheSdom. M^ho^ Ő írta nések könyvét. Akkorát ugrottam, de akkorát, János nem zavartatta, ■magát, . nyomtá, 'nyomta a süketet. .Alighanem arámi ' nyelvén ^ be‘szélt; s mért nagyon, oda kellett figyelnem, hogy megértsem. Fel^fedt bennem a gyanú (hú, de jófejezéseket találok), hogy ez a János mégse az a János. Hiszen az Apokalipszis görögül íródott. Vagy tévedek?’ ’ Közbe nem szólhattam, mert pörgette, pörgette az arámit, de csak a lépcső úgy jött, hiába invitáltam, hogy érdekes lesz meg különös, meg még sose látott ilyet... Nem állt kötélnek (ez te jó, ■mi?). Áldásra emelte a kezét. Talán homlokon is csókolt, de ebben nem vagyok annyira biztos.. - ‘ Megfordult. Görkorcsolya volt a lábán. Az a fantasztikus amerikai, az az egyélű. Százas tempóban. Vágott át a téren. Árpád tájkánk "előtti" ugrott egy dupla Luccot és egy leszúrt Rittbergert. Ha Önök közül valam kiszalad, lehet, hogy még ott látja. Ott kunsztozik. Szóval, így érkeztem Önök közé, róla, hogy mit is mondott? Nem sokat.' Illetve a szokásosat. Megy jön a világ vége. Satöbbi. * “ Mégis volt valami figyelemre méltó is a salátában. . Hogy Ukkó/ a felsóisten, örök atya mindétiglen nézi ám, hagyon házi onnan, felülről ezt az egeszet És hogy már tée van a töke, már bocsánat a Mfejezésért, ■’ ért, árámi. hyélven mondta, hogy,tele van ezzel az egésszel.'És hogy lesz ám hét csapás is.' De lehet, hogy még több. Farkasvak - szürke hályog, , zöld hályog, ilyesmi Mind a hatmilliárd ember fehér bottal fog járni. Mert az Öregnek elege van...’Na, nem fogjáktalálni, hogy miből! A látványból. Ami kép te, meg nem te, apai áll te, meg mozog te, Ugrál is, meg villog is. Meg üvölt is, meg hallgat te. Meg satöbbi is. Szóval fáj tőle a feje. És ha nem fáj, akkor az egész emberiségnek te fáj, hiszen a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Hölgyeim és uraim, azt hámoztam az arámiból, hogy még egy kis idő, és kampec a Látványnak. Vége, nyugodjék békében. Ha vakul az emberi nem, úgyis minek, Ennek az optimista égi üzenetnek a jegyében tisztelettel nyitom meg ezt a nagyszerű vásítást. Én már láttam, tudom, hogy nagyszerű. (Elhangzott 19-én a Műcsarnok Látvány című kiállításának megnyitóján.) Jancsó Miklós Kampec a Látványnak. 1998. JÚNIUS 22., HÉTFŐ 11 RÖVIDEN Búcsú az énekestől Koltay Valéria érdemes művész^a Magyar Állami Operaház nyugalmazott magánénekesnőjének, az június 3-ánhunyt el, . hamvasztás utáni búcsúztatása ma délelőtti 1l.31) Órakor lesz a Budkfha temetőben (ill.Temető Az engesztelő szentmise pedig 18 órakor kezdődik a Szent István-bazilikában..1 ’ Apátsági kultúra A SzentGattén- Apátság kultúrája című MÚdítást ma délután 17 órakor a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban Qaudio Caratsch., a Svájci Államszövetség rendvüli és meghatalmazott nagykövete nyitja meg. Az építész rajzai A Magyar Építészek Szövetsége székházában (Bp. VH, Ötpacsirta u. 17) ma délután .1,6 órakor .Másztás nyílik Finta József építész olaszországi és amerikai útirajzaiból. Kazettakivégzés A Magyar -Aranglemez- Madók Szövetsége ma déutánil 5 órakor a Felvonulási törtócsarnok mellett) kalóz audio-hanghordozók demonstratív megsemmisítését rendezi. Parlamenti tárlat Hermányos Mária" és Szántó János festőművészpár kiállítását- ma 'déltltátt a Parlament Galériában (Bp. V., Vértanúk tere 1., Parlament Café) ’Feledy •Balázs művészeti • író nyílja meg. Emberjogi könyvek Könyvállítás nyitik az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatának'50.évfordulója alkalmából ma délután fél 2-kor a Fővám Bíróság (Bp. V., Markó utca 27.) könyvtárában. A British Council és az Emberi Jog Infortmációs'és Dokumentációs Központ rendezésében bemutatott 250 angol nyelvű könyv az emberi jogokról szól.