Népszava, 1998. július(126. évfolyam, 152–178. sz.)

1998-07-13 / 162. szám

8 1998. JÚLIUS 13., HÉTFŐ VILÁG RÖVIDEN Együtt a túszok? Meg n­em erősített lon­doni értesülések szerint a Csecsenföldön egy éve fogva tartott két brit túszt elrablóik a szom­szédos Ingusföldre szál­lították, s most együtt őrzik őket a tavaly ok­tóberben elrabolt, most állítólag szintén Ingus­földre szállított két ma­gyar segélyaktivistával. Fehér asztalnál Ausztria legkeletebbre fekvő településén, a bur­genlandi Deutsch Jahr­­dorf­ban (N­émets­ák­á­sdban), a pozsonyi vártól kőhajításnyira találkoz­tak vasárnap több mint két tucat osztrák, ma­gyar és szlovák település elöljárói, hogy a régiók Európájának szellemé­ben, fehér asztal mellett alapozzák meg együtt­működésüket. Nyílt levél Kilenc különböző tarto­mányban élő 18 kínai máskéntgondolkodó va­sárnap nyílt levélben fordult Csiang Cö-min államfőhöz , kérve a ke­let-kínai Csöcsiang tar­tományban pénteken őrizetbe vett ellenzéki­ek szabadon bocsátását. Ciprusi államfő Moszkvába érkezett Glávkosz Kleridesz ciprusi elnök, aki ott a világifjúsági játékok megnyitóján vesz részt. Kleridesz ma tárgyal Borisz Jelcin orosz el­nökkel és Jevgenyij Primakov külügymi­niszterrel. Érdemes a tagságra Arthur Eggleton kana­dai védelmi miniszter Bukarestben folytatott tárgyalásai során orszá­ga­­támogatásáról bizto­sította O­flománia NATO csatlakozási törekvéseit. Victor Babiuc nemzet­­védelmi és Andrei Plesu külügyminiszterrel foly­tatott eszmecseréje után Eggleton kijelentette, hogy Románia megér­demli a NATO-tagságot. Szerb hadművelet zajlott le Koszovóban Az albán gerillák a tartományi székhely, Pristina megtámadásával fenyegetődznek Vasárnapi belgrádi jelentések szerint a koszovói szerb biztonsági erők előző napi akciója sikeres volt: a rendőrök többórás harc után megnyitották a Pec város és a szerb többségű Gorazdevac falu közötti utat. Az útszakaszt egy héttel ezelőtt elfoglaló UCK- fegyveresek visszaszorítása azt jelenti, hogy felsza­badult az ostromzár alól a Gorazdevacban rekedt mintegy kétezer szerb és montenegrói polgár. MTI-információ Albán közlések azzal vá­dolták a szerb erőket, hogy ismét általános támadást hajtottak végre a térségben lévő albán falvak ellen: az albán közlések szerint a rendőrök négy, Pec kör­nyéki települést lőttek, s a tüzérségi támadások miatt­ elmenekült a lakosság egy része. A szerb belügymi­nisztérium cáfolta az akna- és tüzérségi támadásokról szóló jelentéseket. Egy albán életét vesztet­te, három pedig megsebe­sült a jugoszláv biztonsági erők szombati akciójában a Pectől alig néhány kilomé­ternyire fekvő Lodja tele­pülésen - jelentette be a peci emberi jogi bizottság. A testület szerint az al­bán fegyveresek megaka­dályozták, hogy a bizton­sági erők behatoljanak a településre,, amelyről és amelynek környékéről Montenegró felé menekül a lakosság. Az emberi jogi bizottság szerint felfegy­verzett szerbek tartóztat­ják fel azokat az albáno­kat, akik vissza akarnának térni Pec környéki lakó­helyükre. A bizottság, valamint a helyi politikai erők a leg­határozottabban cáfolták az albán műholdas tv­­programnak azt a hírét, amely szerint a jugoszláv erők magát Pecet is támad­ták volna. A téves hír ko­moly nyugtalanságot kel­tett a városban, ahonnan a hír elterjedésével néhány lakos ugyancsak Monte­negró felé menekült. Albán fegyveresek a nyugat-koszovói Decani térségében meggyilkoltak két rendőrt - jelentette vasárnap a Tanjug. Hely­színi közlések szerint mindkét rendőrt orvlövé­szek lőtték le: az egyik gyilkosság szombat este, a másik pedig vasárnap haj­nalban történt. A Koszovói Felszabadí­­tási Hadsereg (UCK) szó­vivője vasárnap közzétett nyilatkozatában kijelen­tette: nincs messze az a nap, amikor a Pristinában, az albán többségű szerbiai Koszovó tartomány köz­pontjában is megtámadják a szerb erőket. Jakup Kras­­niqi felszólította a Koszo­vóban élő szerbeket, hogy tegyék le a fegyvert, majd azt ígérte nekik,, hogy a független Koszovóban va­lamennyi jogukat tisztelet­ben fogják tartani. A koszovói rendezés le­hetséges lépéseinek terveit vitatta meg szombaton Moszkvában az orosz és a német külügyminiszter. Jev­genyij Primakov a Klaus Kinkellel folytatott megbe­szélése után tartott sajtóér­tekezleten hangsúlyozta, hogy a német külügymi­niszter „egy sor javaslatot terjesztett elő a koszovói válság politikai eszközök­kel, katonai erő alkalmazá­sa nélkül történő rendezé­sére, s e tekintetben kezde­ményezései összhangban vannak az orosz elképzelé­sekkel”. Az orosz külügyminisz­ter­ megerősítette a Kreml­nek azt az álláspontját,­­ hogy a tartós rendezés csak Jugoszlávia területi épsé­gének szavatolásával és a koszovói albánok reális au­tonómiájának megteremté­sével képzelhető el. Kinkel egyetértett azzal, hogy Ko­szovó tekintetében csak autonómiáról, nem pedig kiválásról lehet szó. A macedón elnök szerint a NATO nem használhat­ná országa területét egy esetleges koszovói beavat­kozáshoz. Kiro Gligorov ezt a Dnevnik című szkop­jei napilap szombati szá­mában megjelent interjú­jában jelentette ki. Jevgenyij Primakov orosz és Klaus Kinkel német külügyminiszter (jobbra) egymást győzködi Moszkvában Reuter fotó Herzog segíthet Kohlnak Az egy év múlva esedékes elnökválasztás teljesen vá­ratlanul központi kérdéssé vált a hét végén, az­­egyre erősödő német választási­­ kampányban. Azért került elő, mert Roman Herzog államfő hivatala az eddigi határozott elutasítással szemben most nem zárta ki a kereszténydemokrata po­litikus újbóli indulását. Az ellenzék attól tart, hogy a népszerű Herzog jelölése sokat javíthat a Helmut Kohl kancellár vezette ke­resztény-liberális koalíció egyébként rossz esélyein. Az 1994-ben megválasz­tott elnök ötéves mandátu­ma jövő év júniusának vé­gén jár le, és a jogászpro­fesszor Herzog közvetlenül megválasztása után közöl­te, hogy csak egy hivatali időszakot vállal. Felvonult az Iszlám Dzsihád Fenyegető felvonulást tartottak az Iszlám Dzsihád elnevezésű szélsőséges palesztin szervezet fehér lepelbe öltözött tagjai Gázában. A szervezet vezetői Izrael-ellenes merényletek végrehajtására szó­lították fel híveiket Reuters-fotó Bugár Béla a lista élén Reszeli Ferenc MTI (Pozsony)­­­ Dunaszerdahelyett a hét végén­ első alkalommal ülé­sezett a három korábbi szlovákiai magyar parla­menti erőből alakult Ma­gyar Koalíció Pártja orszá­gos tanácsának küldött­­gyűlése. A küldöttek szen­tesítették az MKP válasz­tási programját és az őszi parlamenti választásokon induló jelöltek listáját, amelynek élén a szlovákiai magyar politikai élet eddig is legismertebb személyisé­gei állnak. Farkas Pál, az MKP or­szágos tanácsának elnöke ismertette a jelöltlistát, amelynek élén Bugár Bé­la, az MKP elnöke, utána Duray Miklós tiszteletbeli elnök áll. A Magyar Koalí­ció Pártja kedvező válasz­tási­ eredmények mellett 18-20 parlamenti mandá­tummal számol. Mivel Szlovákia a módo­sított választási törvény szerint egyetlen választó­­kerületet alkot, a jelöltlis­tákon, így az MKP listáján is 150 képviselő szerepel. Érdekesség, hogy az MKP- lista 150. helyén egy szlo­vák újságíró, Juraj Hrabko, a SME című szlovák ellen­zéki napilap munkatársa szerepel, aki a szlovákiai magyarság gondjai iránti megértése jeleként, mint­egy képletesen kívánt ott lenni a listán. /♦: Tűzhalál Észak-Írországban (Folytatás az 1. oldalról) A brit kormányfő és az északír politikusok - még a szélsőséges protestáns ve­zetők is - egybehangzó nyilatkozatokban bélye­gezték meg a három kato­likus kisgyermek életét ki­oltó vasárnap hajnali gyújtóbombás­­ támadást. Tony Blair brit miniszter­­elnök vasárnap „a barbár­ság megnyilvánulásának ” minősítette a ballymoney-i gyermekmészárlást. Elha­tárolta magát a gyilkos­ságtól a protestánsok leg­nagyobb, militáns szerve­zete, az Orániai Rend is. Vasárnap hajnalban is­mét súlyos összecsapások törtek ki a Portadown vá­rosánál éppen egy hete tá­borozó több ezer protes­táns és a város katolikus negyedét előlük elzáró brit hadsereg között. A protes­táns tömegből mintegy ötezren megrohamozták és több helyen átszakították a katonák és a rendőrség ál­tal emelt barikádokat. A protestáns áttöréseknél ké­zitusába keveredtek a ka­tonák és az álarcos tünte­tők, akik benzinbombák­kal és tűzijáték-rakétákkal támadtak a hadsereg egy­ségeire. A gumilövedékek­kel válaszoló katonák és rendőrök több személyt őrizetbe vettek. Az újabb összecsapás szinte percekkel azután robbant ki, hogy a por­­tadowni válság megoldá­sát célzó közvetett tárgya­lások a két vallási közös­ség képviselői, valamint a brit kormány közvetítői között minden látható eredmény nélkül félbesza­kadtak. A londoni minisz­terelnöki hivatal ugyan nem mondta ki, hogy az egyezkedés kudarcba ful­ladt - szóvivője részletek nélkül „bizonyos haladás­ról” beszélt -, de a Por­tadown katolikus negyedét egy hete ostromgyűrűbe fogó protestáns szervezet, az Orániai Rend tárgyaló­­küldöttsége vasárnap haj­nalban egyértelműen ered­ménytelennek nevezte a megbeszélést. NÉPSZAVA Infarktusban halt meg Abiola MTI-információ Természetes okok követ­keztében halt meg Mos­­hood Abiola, a nigériai el­lenzék legfőbb vezetője. Erre a következtetésre ju­tott az az orvoscsoport, amely a család beleegyezé­sével és a nigériai katonai kormányzat kérésére La­­gosban szombaton felbon­colta a kedden elhunyt po­litikus holttestét. Az öt külföldi - három amerikai, egy brit és egy kanadai - törvényszéki or­vosból álló független szak­értői csoport a boncolás eredményéről kiadott köz­leményében aláhúzta, hogy a halál az amúgy is beteg szív állapotának, gyors romlása miatt állt be. Hangsúlyozva, hogy jelen­leg még csak előzetes véle­ményüket ismertetik, le­szögezték: a halál termé­szetes okok, a szív hosszú ideje történt megbetegedé­se miatt következett be. A patológusok első vizs­gálatai arra utalnak, hogy a vér magas koleszterin­szintje idézte elő a szívin­farktust, a halál közvetlen okaként. Megállapították, hogy a szív koronaere erő­sen beszűkült, ráadásul az elhunyt magas, vérnyomá­sa következtében s­zíve je­lentősen megnagyobbo­dott. Orvosilag igazolt ténig, hogy e két tényező bármelyike hirtelen halált okozhat. Moshood Abiolát szom­baton temették el a család Lagos melletti birtokán. A szertartás muzulmán rítus szerint zajlott le, a politikus földi maradványai első fe­lesége mellett, egy kókusz­pálma alatt nyugszanak. A REFLEKTOR Portadowni történések A hetedik éjszakát töltötték vasárnapra virradóan a szabad ég alatt az észak-ír­országi protestáns Orániai Rend Porta­down Drumcree nevű külvárosában tá­borozó tagjai. S miként egy hete min­dennap sötétedés után, ezúttal is kőzá­porral, benzinbombákkal ostromolták meg a katolikus negyedet elzáró rend­őri-katonai barikádokat. A protestán­sok állampolgári jogaikra hivatkozva követelik áthaladásuk tilalmának felol­dását. Amint a húsvéti rendezési meg­állapodást árulásnak bélyegző Ian Paisly tiszteletes dühtől fuldokolva vi­lággá kiáltotta, az „ítélet napjának” el­jövetelét ígérik, ha nem engedik át őket. A katolikusok pedig fogadkoznak, hogy nem tűrik el többé a protestáns provo­kációt, amelynek egyetlen célja, hogy háromszáz év előtti vereségükre emlé­keztetve ismét megalázzák őket. A külvilág számára furcsa és érthe­tetlen, ami most Portadownban törté­nik. Mindig is rejtélyesnek tűnt mind­az, ami Észak-Írországban az úgyneve­zett menetelési idényben zajlott. Kato­likusok és protestánsok vagy 2000 fel­vonulást tartanak húsvéttól augusztu­sig, és ezek a megmozdulások rendsze­rint tömegverekedésekbe, véres össze­tűzésekbe torkolltak. Az idény hagyományos nyitánya a ka­tolikusok húsvét vasárnapi menete, amellyel vérbe fojtott 1916-os felkelé­sükről emlékeznek meg. Ez volt az ír függetlenség kivívásának, a szuverén Ír Köztársaság megalakulásának előfutá­ra. De egyúttal a sziget kettéosztásának, a hat északi megye Nagy-Britanniához csatolásának előjátéka is. A brit koro­nához hűséges Orániai Rend menetelése hús­vét hétfőn szokott­ kezdődni, a kato­likusokat riogató óriásdobok fülhasoga­tó lármája közepette. S tavaszi-nyári programjuk auguszts 12-én zárul, a ta­­nonc ifjak felvonulásával és tömeggyű­lésével. Ám az évad fénypontja július 12. Ezen a napon a lojalista többség Orániai Vilmos protestáns seregeinek 1690-ben I. Jakab király és „pápistái” fölött ara­tott Boyne-i győzelmét ünnepelve de­monstrálja fölényét, és provokálja a ka­tolikus kisebbséget. Ezt a megaláztatást természetesen minden alkalommal igye­keztek a republikánusok megbosszulni, így volt ez emberemlékezet óta. De az idén gyökeresen megváltozott a helyzet Észak-Írországban. Legalábbis ezt re­mélték a kölcsönös bosszúhadjáratokba belefáradt ulsteriek. A májusi népsza­vazáson 71 százalékuk mondott igent a nagypénteki megállapodásra. Június­ban a két közösség életre hívta a protes­táns többség túlhatalmát kizáró nem­zetgyűlést, amely azután megválasztot­ta a tartomány első miniszterét, azaz majdani kormányfőjét. Katolikus és protestáns szélsőséges szakadárok egy­­egy merényletétől eltekintve úgy tűnt, hogy Észak-Írország végre elindult a ki­bontakozás útján. Mindenki tisztában volt - és van - az­zal, hogy ez az út hosszú lesz. S a politi­kusok számítottak rá, hogy a menetelési évadben kell szembenézniük a jövő épí­tésének első nagy próbatételével. Az el­múlt héten legrosszabb sejtéseik váltak valóra. A vizesárkokkal, páncélozott harci járművekkel és rohamcsapatokkal védett drumcree-i választóvo­nal két ol­daláról évszázados bizalmatlanság, gya­nakvás, gyűlölködés táplálja-szítja az egymásnak feszülő szenvedélyeket. Ha nem sikerül lecsillapítani a kedélyeket, és kompromisszumra jutni, ismét el­szállhat a megbékélés immár annyiszor szertefoszlott reménye. Köves Judit

Next