Népszava, 1998. július(126. évfolyam, 152–178. sz.)
1998-07-14 / 163. szám
14 1998. JÚLIUS 14., KEDD Továbbra is nagy úr a kényszer Kovács Attila és Bodnár György egy asztalnál Közös bizottság a pályázatok elbírálására Kerekasztal-lovagokként ülték körül tegnap a Hotel Stadion különtermének négyszögletes tárgyalóasztalát a Magyar Labdarúgó Szövetség, a Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga, valamint a Professzionális Labdarúgó Liga képviselői. S amióta tudjuk, hogy a kör nem négyszögesíthető, ez az elrendezés baljóslatúnak is tekinthető, ám szerencsére a felek tegnap mégis részmegállapodásra jutottak az 1998-99-es bajnoki idény közvetítési jogainak értékesítését illetően. A megjelentek által egyetértésben megválasztott öttagú bizottság szerdán bírálja majd el az MLSZ és a hivatásos liga tendereire beérkezett pályázatokat. Novák Miklós NÉPSZAVA Pedig a százhuszonegy perces megbeszélés első két órájában az ég adta világon semmi jel nem mutatott arra, hogy a magyar labdarúgás letéteményesei bármiben is közös nevezőre jutnak. Persze már az is csodaszámba ment, hogy Kovács Attila MLSZ-elnök és Bodnár György, a Football Duó Kft. ügyvezető igazgatója - ugyan egymástól vagy tíz méterre - leült egy asztalhoz. Kovács adta ki ugyanis a Bodnárt leleplezni szándékozó Focicsalók című könyvet, és MLSZ-elnökként kimondva-kimondatlanul küzd „ősi” ellenfele ellen, s személyén keresztül a közvetítési jogok szövetségi tulajdonba való visszavételéért. Tulajdonképpen ezért bábáskodott a professzionális bajnokság létrehozásáért, ám amikor a múlt héten az MLSZ-tenderre amúgy kontraként a hivatásos liga kiírta a maga pályázatát a közvetítési jogok értékesítésére, a teljes káoszt elkerülendő nem tehetett mást, mint hogy kompromisszumot keressen a Football Duó ügyvezetőjével. Bodnár a tegnapi tanácskozáson igyekezett is érzékeltetni helyzeti előnyét. Utolsóként érkezett, s megszokott hangzatos szónoklataival próbálta megtörni a másik fél okfejtését, s egyúttal meggyőzni a csapatok képviselőit saját igazáról. Egy 1926-ból származó - a labdarúgás professzionális kereteit deklaráló - dokumentum felolvasásával karikírozta például az MLSZ-nek a magyar futballban történetinek minősített tettét, a profi bajnokság megszervezést. „Az MLSZ elnöksége lehet, hogy ügyes, de borzasztó lassú” következtetés képében igyekezett megtalálni a kapcsot a jelen és múlt között. Kovácsot azonban tegnap nem lehetett kihozni béketűréséből, Bodnár szóvirágos, metaforikus elemeket sem nélkülöző érvelésével szemben mindig a tényeket igyekezett számba venni. Fogódzót leginkább akkor talált, amikor megszólította a csapatok képviselőit: immár gazdasági társaságként működő klubjuk tagja-e a ligának? A többszöri nemleges feleletből adódott: akkor a liga milyen jogcímen képviseli őket? A többnyire parttalan vitából azért is érdemes kiemelni e két momentumot, mert mutatják, a kötélhúzás továbbra is azon megy, kié is a közvetítési jog, s így ki jogosult azt értékesíteni. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a bíróság legutóbbi - még nem végleges - döntésével csak ideiglenesen adta azt vissza a ligának. A látszólag feloldhatatlanul ellentétes álláspontok a kényszer erejével azonban egyeztethetők. A csapatok anyagi helyzetét ugyanis erősen megviselte a lényegében közvetítés, pontosabban a belőle származó bevételtől mentes tavasz. A tegnapi tanácskozásnak is e felismerés vetett véget egy csapásra. Németh László, a Gázszer elnöke szólalt fel: „Két órája ülünk itt, s öt millimétert sem jutottunk előre, pedig szükségünk van közvetítésből származó bevételre.” Ezután pillanatok alatt megválasztották azt az öttagú bizottságot - tagok: Szabó Bence (UTE), Páncsics Miklós (Ferencváros), Németh László (Gázszer), Kovács Attila (MLSZ), Klivinyi Zoltán (Sopron) -, amely szerdán elbírálja a beérkező pályázatokat. Az persze ma még nem látható, hogy a gyökeresen eltérő tenderekre érkező, s így nyilván különböző pályázatokat hogyan lehet egy kalap alatt elbírálni. Bodnár György (jobbra) és egyik fő támasza, Páncsics Miklós Szalmás Péter felvétele Nincs fehérvári fúzió NÉPSZAVA-információ Hiába egyeztek meg múlt csütörtökön nagy vonalakban arról, hogy a Videoton és a Gázszer egyesül, a jelen állás szerint mégsem fuzionál a két élvonalbeli fehérvári futballcsapat. Persze a koronázóvárosban sűrűn változnak a dolgok. Amit délelőtt mindenki biztos tényként kezel, az délutánra érvényét veszti. A fehérvári önkormányzat vagyonkezelői bizottsága - többségi tulajdonosa a Videoton FC Sportszolgáltató és Kereskedelmi Kft.nek - hétfőn tárgyalta a két klub egybeolvadását, majd 4-3 arányban a fúzió ellen szavaztak. Az illetékesek úgy ítélték meg, a tervezet a jelenlegi formában nem megfelelő. A Videoton operatív bizottságának tagja, a klub ügyeit intéző dr. Bérces László szerint érvek és ellenérvek hangzottak el az összejövetelen. Ha a gazdasági oldalát nézi a dolognak, egyesülni kellene, ám ha az érzelmit, akkor hagyni kellene egyedül működni a Vidit. Túl sok volt a megválaszolatlan kérdés, rengeteg problémát is felvetne az egyesülés. A Gázszer FC elnöke, Németh László nem lepődött meg a döntésen. Elképzelhető, hogy csapatával másik városba költözik. Ezt nem erősítette meg, ezzel kapcsolatban szerdára ígért választ. Nem segített a két pincsi Fábik Tibor NÉPSZAVA A New Yorkban szombaton kezdődő Jóakarat Játékokon 15 sportágban indulnak versenyzők, kizárólag meghívásos alapon, ami jelzi, hogy a világ legjobbjainak összejöveteléről van szó. így lesz a tornában is, a Nassau Veteran Memorial Coliseumban, ahol két Európa-bajnokunk, Csollány Szilveszter és Varga Adrienn is a szerekhez lép. Varga edzőjének, Lukács Józsefnek az utazása viszont bizonytalanná vált, s a magyarázat azt bizonyítja, hogy nem mindenkinél a jóakarat a vezérlőelv. A történet akár egy vicclapba is bekerülhetne, de a Hungarotel-Békéscsaba vezetőedzőjének egyáltalán nem volt kedve nevetni rajta, amikor tegnap elmesélte: - Bevett szokásom, hogy nyaranta a családommal egy lakókocsival beköltözöm a tatai edzőtáborba, ezzel összehangolom a munkát és a nyaralást. így volt ez most is, de ezúttal szomorú vége lett. A múlt szombaton hajnalban ugyanis valaki bejött a lakókocsi elé állított elősátorba, és majdnem minden mozdíthatót ellopott, még a hűtőtáskát is kipakolta. Persze ez lenne a legkisebb baj, a legnagyobb az, hogy elvitte a diplomatatáskámat is, benne a legfontosabb irataimat. Évekre visszamenően az edzésterveimet, a személyi igazolványomat és az útlevelemet a meglehetősen hosszadalmas úton beszerezhető amerikai vízummal. Csütörtökön indulnánk New Yorkba, nem is tudom, hogyan tudom pótolni ezeket a dokumentumokat... - Milyen messze aludt az irataitól? - Legfeljebb egy méterre lehettek a fejemtől... - Igazán nem akarok gonoszkodni, de akkor a jelek szerint jó alvó... - Valóban elég mélyen alszom, ráadásul ezen az éjszakán különösen kellemes volt a hőmérséklet. S abszolút nyugodtan mertem aludni, mert a két kutyám is velem volt. Sajnos ők szintén átaludták az éjszakát... - Ezek szerint a tolvaj tudtán kívül nagy rizikót vállalt. - Két palotapincsim van, de otthon minden zajra jeleznek. (A történetnek egyelőre nincs kedvező slusszpoénjai, még lehet, ha egy becsületes megtaláló visszajuttatja az iratokat a tatai edzőtáborba a tulajdonosának vagy átadja a rendőrségnek.) SPORT Szuper vízilabdacsapat szuperedzőt keres Az ember azt hinné, Magyarországon nincs csábítóbb vízilabda-edzői állás, mint az FTC-Vitalin szakvezetőjének lenni. Hemzsegnek a korosztályos és felnőtt válogatott pólósok a csapatban, bronzérmet nyert a gárda a legutóbbi bajnokságban, elhódította a KEK-trófeát, és a szakma egybehangzó véleménye szerint egy évtizedre kibérelheti a hazai dobogó tetejét az együttes. Dh. Gáli András NÉPSZAVA Erre mi történik? Godova Gábor, a tanítványainál alig korosabb edző, aki az elmúlt két szezonban gardírozta a gárdát, minden előzmény nélkül átszerződött az UTE csapatához. Egy rakétasebességgel emelkedő, szépreményű társulattól egy olyan együtteshez, amely pillanatnyilag nyomokban sem emlékeztet a kilencvenes évtized első felét magyar és nemzetközi szinten is uraló szupercsapatra. Hogy még cifrább legyen a helyzet, a Fradi tovább erősödött a holtszezonban. Hazatért Firenzéből Fodor Rajmund, a válogatott kulcsembere, és megérkezett Szegedről Kiss Csaba, az egyik legnagyobb balkezes tehetség, aki a napokban már be is mutatkozott a nemzeti együttesben az óbecsei tornán. Már csak egy apróság hiányzik: az edző. - Nem mondhatok semmit, Papp Albert szakosztályelnökkel abban maradtunk, hogy csak ő nyilatkozhat - szabadkozik Vad Lajos szakosztályvezető, a közelmúlt pompás jobbszélsője. - Augusztus elsején kezdjük a felkészülést, addig biztosan lesz edzőnk. Különben sem hajt a tatár. Dr. Szívós István klubelnök egy poénnal üti el érdeklődésünket: - Csapat van, edző még nincs. Fordítva jobb:tempé. Különben ezen a héten eldől a trénerkérdés. Papp Albertet negyedik próbálkozásra sikerült elérnünk. - Gőzerővel munkálkodunk, számos jelölttel tárgyaltunk már, és olyan is van, akivel még nem sikerült beszélnem. Senkit sem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni, pénteken, legkésőbb jövő hétfőn megmondom, ki lesz az edző. Vagy kik lesznek. Mert az is a pakliban van, hogy egy triumvirátus fogja irányítani a csapatot. Azt a csapatot, amelytől az elvárás a bajnoki aranyérem.. Még az is lehet, hogy Kiss Gergely is hozzánk igazol a Posillipo Napolitól. Mondja meg őszintén, túlzás egy ilyen csapattól bajnoki címet várni? Hogy túlzás-e vagy sem, azt eldönteni nem a mi tisztünk. Godova mindenesetre nem vállalt egy ilyen kikötést. Száll a Sólyom fészkére? NÉPSZAVA-információ Tegnap az UTE futballcsapatának frontemberei, Szlezák Zoltán, Sebők Vilmos és Véber György „válságkezelő megbeszélést” folytatott Szabó Bence ügyvezető elnökkel, majd az egykori kardvívó olimpiai bajnok a Megyeri úti tréningen a többi futballistát is tájékoztatta a kialakult helyzetről. Közismert, az újpesti labdarúgók kiáltvány formájában közölték, hogy csak tulajdonostársként lépnek be az újonnan alakult Újpest FC Kft.-be, mivel eddig nem sikerült kifizetni számukra a mintegy 40 millió forintnyi tartozást. Noha hivatalos sajtótájékoztatóra ma kerül sor, annyi azért már kiderült, hogy Sólyom Sándor, aki tavaly a szakosztály első embereként tevékenykedett, kulcsfigura az ügyben. Ha az üzletember hajlandó szerepet vállalni a kft.-ben, amelynek ügyvezető igazgatói posztját, jelenleg kényszermegoldásként Szabó Bence tölt be, az esetleg békét, s ami fontosabb, pénzt hozhat a lila negyedbe. Azaz Sólyom úr anyagi áldozatvállalására számítanak a vezetők és a játékosok, legalábbis a hétfői, Megyeri úti remények az Újpestet második otthonának tekintő bróker személyében vélték megtalálni a megoldást. Az UTE további pénzeket vár eladott labdarúgóiért, igaz, egy másik hatalmas rést még be kell tömni, ha sikerül is kifizetni a futballistákat. Ez pedig nem más, mint Miriuta 40 milliós ára, amit az ugyancsak „ágrólszakadt” anyagi helyzetben lévő Ferencvárosnál oly epekedve várnak. Persze megeshet, hogy a középpályás ügyében az MLSZ tesz majd igazságot... NÉPSZAVA A center szemével Törőcsik András írása a NÉPSZAVÁNAK Ha valaki nekem egyszer azt mondja, hogy a francia válogatott kifejezetten védekező felfogásban valaha is vb-t nyer, azt valószínűleg kinevetem. Ez ugyanis a franciákra nem jellemző, jóval inkább az olaszokra. Márpedig a mostani vb-n ez történt, s a véleményemen az sem változtat, hogy a brazilok elleni döntőben szenzációsan futballoztak a gallok. Ilyen defenzív, abszolút a biztonságra törekvő francia csapatot én még nem láttam. Nyomaiban sem fedeztem fel könynyed, szellemes megoldásokkal fűszerezett játékukat, amit a Platini, Giresse, Tigana által fémjelzett gárda adott elő a ’80-as években. Igaz, Platiniék nem is nyertek soha vb-t, ám a brazilok négyszer is, márpedig a dél-amerikaiak stílusa hasonló a franciákéhoz. Ezzel együtt, ha csak a finálét vesszük alapul, teljesen megérdemelten nyertek a hazaiak. Az addig mutatott teljesítményük tripláját nyújtották, főként összjátékban és támadásban. Djorkaeff bátran nekiment a brazil védelemnek, bejöttek a cselei is, mellette pedig Zidane, amikor megindult az ellenfél kapujára, ezúttal nem fordulgatott vissza a labdával, alibipasszal letudva feladatát, hanem kockázatos megoldásokkal is próbálkozott. Két fejesgólja meg egyenesen eldöntötte a világbajnoki cím sorsát. Persze nem szabad elfeledkezni Deschamps és Petit bajtársi játékáról, akik mentesítették Zidane-t és Djorkaeffet a bekkelés alól. A Blanc helyére beugró Leboeuf zseniális volt. A Chelsea-ben, ráadásul ősztől Desailly-jal együtt futballozó kopasz centerhalf remekül hatástalanította az egyébként „sovány” brazil próbálkozásokat, s emellett szinte minden átadása pontos volt. A kapuban Barthez is kellemes meglepetést okozott, hiszen számomra eddig inkább a „flúgjával” tűnt ki, ám a tornán megbízhatóan védett, igaz egy-két „füttyös” mozdulatot így is megreszkírozott, a franciák szerencséjére azonban ezekből nem lett baj. Nemcsak Barthezzel volt mázlijuk a hazaiaknak, hanem a paraguayiak elleni aranygólnál, az olaszokkal szemben megnyert 11-es párbajnál is - gondoljunk bele, ha Roby Baggio kapáslövése a hosszabításban tíz centivel beljebb megy -, mint ahogy a horvátok elleni elődöntőben Suker gólja után az a Thuram egyenlített egy percen belül, áld saját bevallása szerint még edzéseken sem szokott gólt lőni. Ráadásként pedig a döntőben egy olyan,rossz brazil együttessel találkoztak, amilyenre senki sem számított. Igaz, ez semmit sem von le a franciák csodálatos, a vb-n egyszer sem tapasztalt produkciójából. Az viszont ritkaság, mint ami a vasárnapi derbin előfordult, hogy Rivaldo, Roberto Carlos, Leonardo, Cafú, César Sampaio egyszerre fogjon ki rossz napot (Bebetót nem említem, mert ő ebben a brazil csapatban már csak szuvenír), ráadásul. Rohamdszemmel látszatóan sérülten vállalta a játékot. Ez lett a vége, hogy rendszeresen szétrúgták a vé-édők az Inter centerét a sorozatban. Más kérdés, hogy ez volt minden idők általam látott legfegyelmezettebb, taktikailag legfelkészültebb francia csapata. De nem a legjobb. Sőt megkockáztatom, ezúttal nem a legjobb együttesé lett a Világkupa. Akkor is tartom ezt a megállapításomat, ha tudom, hogy sok embernek más a véleménye, s a győzelmet nem kell megmagyarázni. Egyetlen mentségem lehet, hogy játszottam Franciaországban, s Montpellier-ben kellően megismertem s megszerettem a gall stílust. De ez a mostani néni az volt, amit megkedveltem. Viszont sikerre vezetett. S a franciáknak ez volt a legfontosabb. Boardman föladta a Tourt, Zabel vezet MTT-információ Chris Boardman, a 85. Tour de France profi kerékpáros-körverseny brit éllovasa tegnap többedmagával bukott az írországi 2. szakaszon, mintegy ötven kilométernyire a befutótól, és föladta a további küzdelmet. A helyszíni orvosi vizsgálat szerint a versenyző nem emlékszik arra, hogy miként történt a baleset, ezért döntöttek a verseny feladása mellett. Az Enniscorthy és Cork közötti etapot végül a Mapei sprintere, a szlovák Jan Svorada nyerte, összetettben a német Erik Zabel vezet. Vereczkei Ákos, aki legyőzte az MTK kajakkirályát Novák Miklós NÉPSZAVA Három-három világ- és Európa-bajnoki aranyérmével Storcz Botond, az MTK versenyzője tavaly üstökösként robbant be a nemzetközi kajak-kenuéletbe, s az esztendőt már az év sportolójaként és „kajakkirályként” zárta. Többen nagy tételben lefogadták volna, hogy a hazai vizeken évekig verhetetlen lesz, aztán egy idény sem telt el, s kiderült: máris „meztelen” a király. A csepeli Vereczkei Ákos a hét végi szolnoki világbajnoki válogató ötszáz méteres távján másodszor is legyőzte Storczot, és elvette tőle a szám indulási jogát. Persze ne legyünk igazságtalanok Storczcal szemben, a fele királysága megmaradt, ezer méteren ő indul a szegedi vb-n, s nyilatkozatával is bizonyította: érdemes a trónra. - Vereczkei nagyszerű versenyző, ezúttal valóban jobb volt - méltatta vetélytársát, s még véletlenül sem fogta sérülésére a vereségét Storcz. S hogy ki is az a sportoló, aki legyőzte a világbajnokot? Egy másik világbajnok, persze... Vereczkei ugyan még csak huszonegy éves, de egy vb-aranya már neki is van. Tavaly tagja volt az 500 méteren világbajnok férfi kajaknégyesnek. Úgy, hogy Storczcal egy hajóban evezett. Ezenkívül elmondható róla, hogy akasztófahumora van, vasárnapi győzelme után ugyanis elég szokatlanul csodálkozott rá sikerére. - Majd akkor hiszem el, hogy én nyertem és hogy én indulhatok Szegeden ötszáz méteren, ha negatív lesz a doppingtesztem Még mielőtt tovább kérdezősködtem volna furcsa válasza hallatán, egy vagány mosolyt biggyesztett az arcára. Azt pedig, hogy egyelőre nem nyomasztja a felelősség, a következő kérdezz-felelek tanúsítja: - Milyen eredményre kötelezi a világbajnokságon az, hogy legyőzte a címvédőt? - Semmilyenre. Azért senkit se lepjen meg, ha Vereczkeinek hívják majd az ötszáz egyes szegedi győztesét, mert akkor az a név őt takarja.